Tip:
Highlight text to annotate it
X
Egy újabb napunk van Angliában.
Körülbelül 28 millió ember kezdi el hamarosan a munkanapját.
Természetesen nincs két egyforma napunk.
De õszintén szólva az életünk nagy része egy mintát követ.
Kíváncsi vagyok, hogy ha az életed megnéznéd egy filmen, vajon gyorsan továbbtekernél-e
ezeken az átlagos napokon, és inkább valami izgalmasabbat keresnél?
Jelentenek ezek a napok valamit?
Nézzük meg, találunk-e választ ezekre a kérdésekre négy különbözõ embernél
a hétköznapjaik közepette.
Elõször Tonyval találkozom, aki egészségügyi és munkavédelmi szakértõ Oxfordshire-ben.
Szerinted hány ember indult most munkába körülbelül, hány millió?
Hány millió? Nézzük...
20 milliót mondanék.
28 millió ember.
Olyan típusú ember vagy, aki könnyen megunja azt, amit csinál?
Igen, olyan vagyok,
ezen még dolgoznom kell,
és sokszor gondolok egy igére a Bibliából:
bármit teszel, tedd teljes erõddel! (Préd. 9,12.)
Úgy gondolom, egyetlen napot sem kellene elvesztenünk azzal, hogy hálátlanok vagyunk,
és nehezen állunk a dolgokhoz.
Azt gondolom, minden nap kaphatsz valamit,
különösen, ha Isten szaván gondolkodsz.
Jöhetnek elégedetlen gondolatok, pl.:
Ha mások lennének a körülményeim,
akkor jobb keresztény lehetnék.
De látom, hogy Isten vezetett engem éppen ebbe a munkába,
és ezért ha egy új nap kezdõdik, arra gondolok,
hogy ez az, amirõl a Zsoltárokban van írva:
„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen!” (Zsolt. 118,24.)
Ez azt jelenti, hogy minden egyes nap kaphatok valami újat.
Gyakran gondoltam arra, hogy igazából mibõl áll egy nap.
Sok apró dologból,
amiket mind a helyes módon kell tennem.
Így tudok átváltozni, ebben hiszek!
Nagyon érdekes volt Tonyval beszélgetni,
és elkísérni õt a munkába.
Csodálatos, hogy a megszokott helyzeteiben és a mindennapjaiban van egy célja.
Van valami, amiért él.
Nem csak eltelnek a napjai, melyeknek gyorsan a végére ér,
hanem keresi, hogy mi Isten terve
azokban az egyszerû helyzetekben, melyeken keresztülmegy.
Az építési terület után most a fõutcán vagyok. Következõnek Elizabethet látogattam meg,
aki optikusként dolgozik.
Szia Elizabeth! Szia David!
Hogy vagy? Köszönöm, jól, és te?
Én is. Köszönöm, hogy eljöhettem!
Én optikus vagyok. Ez azt jelenti,
hogy miután az emberek szemeit megvizsgálták,
az én feladatom az, hogy segítsek nekik kiválasztani a megfelelõ keretet, amely jó lesz nekik.
Mondhatjuk, hogy szereted a munkádat?
Nagyon szeretem!
Természetesen vannak nehezebb napok is, de összességében szeretem.
Nehezebb napokat mondtál. Mit találsz nehéznek ezekben a napokban?
Ezek apró dolgok.
Emlékszem, volt egy fõnöknõm,
aki mindig a hátam mögött lihegett, és minden lépésemet ellenõrizte.
Hogy érezted magad akkor?
Õszintén szólva idegesített. Állandóan arról beszélt, hogyan dolgozzak jobban.
Profivá kellett válnom,
de éreztem, hogy Istennek sokkal fontosabb terve van velem.
Nem csak hogy jobb legyek a munkában, hanem hogy kezeljem ezt az ingerlékenységet,
ami feljött bennem.
Mivel szeretem Istent, tudtam, hogy nem akarja, hogy hordozzam
ezt a bosszúságot a szívemben. Nem csak azt akarta, hogy felfedezzem ezt,
hanem hogy ezzel dolgozzak.
És hogyan reagáltál?
Emlékszem, imádkoztam Istenhez,
hogy szabadítson meg az ingerlékenységemtõl.
Csodálatos volt, ahogy megváltozott a helyzet, hogy megtanultam tisztelni a fõnököm.
Megértettem, hogy övé az üzlet
és csak azért dolgozott, hogy minden jól menjen.
Nem benne volt a hiba, hanem bennem.
Gondolod, hogy Isten válaszolt az imádra?
Igen, és minden napnak célja van,
még ha csak átlagosnak tûnik is.
Ez után északra utazom,
hogy Bennel találkozzak, aki egyetemista Durhamban,
és egy év kihagyás után fog most diplomázni angol irodalom szakon.
Az út busszal 1 óra 45 percig tart.
Az egész utam otthonról az egyetemig
1 óra 45 perc busszal. Egy busszal utazol? Igen.
Néhányan azt gondolják, hogy neked nagy szabadságod van diákként.
Igaz ez?
Igen, szerintem igaz. Sok idõm van gondolkodni,
de nagyon óvatosnak kell lennem, hogy hova engedem elkalandozni a gondolataimat.
Számomra ez a legnagyobb harc.
Amikor találkozom a fiatalokkal vagy elmegyek az ifjúságira,
nem beszélhetek arról, amit nem értem el,
és nem próbálhatok olyat mutatni, ami nem igaz.
Élni kell ezt, ezekben a helyzetekben,
és az a legfontosabb, hogy hûségesen kitartsak.
Akkor nyugodt vagyok, amikor találkozom a fiatalokkal
és amikor jövök a Közösségbe, mert tudom,
hogy megtartottam azt, amit hallottam.
Épp most voltam az egyetemen Bennel,
és láttam sok más diákot is.
Nem tudhatjuk, melyikük mit gondol,
milyen aggodalmaik vannak, mi van a fejükben.
De Ben tudatosan azt választotta,
hogy a gondolatai Istennek tetszõek lesznek -
és ez által megszabadul attól az aggódástól,
hogy vajon mások mit gondolnak róla.
Egy csendes somerseti zsákutcában
találkozom Emmával. Õ egy anya, aki otthon van a gyerekekkel.
Szia Emma, hogy vagy?
Sziasztok, gyerekek, minden oké?
Egy átlagos nap 7 óra körül kezdõdik,
a gyerekek lármájával.
Ekkor lejövünk a földszintre, reggelit készítünk, felöltözünk,
felhúzzuk a cipõket, majd beteszem a babakocsiba az ikreket,
és megyünk az iskolába.
Ezekben a mindennapi dolgokban mit gondolsz, mit szeretne Isten?
Anyaként nem mindig érzem azt, mintha olyan sokat tehetnék.
De nagyon fontos,
hogy biztosan jó szellemben legyek.
Különösen fontos, hogy amikor a gyerekek
hazajönnek az iskolából, érezzék,
hogy boldog vagyok, és hogy jól bánok velük.
Az õ boldogságuk nagyon fontos számomra.
Három lepasszolva, kettõ itt.
Akarhatod a legjobbat a gyerekeidnek,
de sok dolog lehet, ami tönkreteheti azt.
Egy terület számomra az,
hogy összehasonlítsam magamat és a gyerekeimet más családokkal.
De ez ellen felvettem a harcot,
és Isten segít, hogy elbánjak vele.
Így szabad lehetek attól a gondolattól,
hogy vajon mások mit gondolnak rólam, és fellélegezhetek.
Hogyan változtatta meg Isten a gondolkodásodat az anyaságról?
Isten, aki megóv engem napról napra.
Megláttatta velem, hogy nagy kiváltság anyának lenni,
és a feladatom nagyon fontos.
És ebben a munkában nagy öröm van,
és elégedett lehetek a napi teendõim között.
Négy különbözõ emberrel beszéltem,
és láttam õket a mindennapi életükben,
az iskolában, otthon és a munkahelyen.
De van egy dolog, ami összeköti õket:
Az égõ szeretetük Isten iránt,
amely által a mindennapi életük megváltozott.
A kérdés számomra most az,
hogy hogyan fogom kihasználni a mindennapjaimat.
Felveszem naponként a keresztem
és követem Õt?
Gondolom, ez a kérdés mindannyiunkhoz szól.