Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Bálint Ármai Lektor: Judit Szabo
Szóval, hol vannak a robotok?
Azt hallgattuk 40 évig folyamatosan, hogy hamarosan itt lesznek.
Nagyon hamar mindent ők fognak csinálni nekünk.
Ők fognak főzni, takarítani, vásárolni, építeni. De még sincsenek itt.
Ezalatt illegális bevándorlók végeznek el minden munkát,
de robotjaink nincsenek.
Szóval mit tehetünk ez ellen? Mit tudunk mondani?
Egy kicsit más nézőpontot akarok bemutatni
arról, hogy talán máshogy is tekinthetnénk ezekre a dolgokra.
Ez egy röntgenkép
egy igazi bogárról, és egy svájci óráról '88-ból. Nézzétek meg --
ami akkor igaz volt, ma is igaz.
A részeket azóta is tudjuk gyártani. A jó alkatrészeket.
El tudjuk készíteni az áramkört a helyes számítási teljesítménnyel,
de nem tudjuk őket úgy összerakni, hogy valami olyat alkossanak,
ami tényleg működni fog és úgy fog alkalmazkodni, mint ezek a rendszerek.
Szóval nézzük ezt meg egy különböző perspektívából.
Szólítsuk meg tehát a legjobb tervezőt, az összes tervező atyját.
Nézzük meg, az evolúció mit tehet értünk.
Szóval bedobtuk -- létrehoztunk egy őslevest
robotok számos alkatrészével -- fémrudakkal, motorokkal, neuronokkal.
Rakjuk össze őket, és hagyjuk a természetes szelekciót érvényesülni,
a mutációt, és jutalmazzuk a dolgokat aszerint, hogy milyen jól tudnak előrelépni.
Ez egy nagyon egyszerű feladat, és érdekes látni, milyen dolgok születnek ebből.
Ha megnézitek, láthatjátok, hogy egy csomó különböző gép
jött ki ebből. Ezek mind össze-vissza mocorognak.
Mind más módon mászkálnak, és látható jobb oldalt,
hogy valójában már megcsináltunk párat ezekből,
és tényleg működnek is. Ezek nem annyira fantasztikus robotok,
de elérték pontosan azt a szintet, ami miatt díjazzuk őket:
hogy fejlődnek. Ez mind szimuláció keretén belül történt,
de megcsinálhatjuk ezt egy igazi gépen is.
Itt egy már létező robot,
ami rendelkezik agytömeggel,
ami verseng önmagával, és fejlődik a gépben.
Ez olyan, mint egy rodeóshow. Mindenki lovagolhat a gépen,
és jutalmat kapnak annak függvényében, hogy milyen gyorsan vagy milyen távolra
tudják a gépet mozgatni.
És láthatjátok, hogy ezek a robotok nem készek arra,
hogy átvegyék a hatalmat a világ felett,
de fokozatosan megtanulják, hogyan haladjanak előre,
és ezt önállóan teszik.
Szóval ebben a két példában gyakorlatilag
olyan gépeink voltak, amik megtanultak járni a szimulációban,
továbbá gépek, amik megtanultak járni a valóságban.
De meg akarok mutatni egy más megközelítést,
és az pedig ez a robot, aminek négy lába van.
Nyolc motorja van, négy a térdein és négy a csípőjén.
Két billenésérzékelője is van, ami elmondja a gépnek
melyik irányba billen.
De ez a gép nem tudja, hogy néz ki.
Ti ránéztek és látjátok a négy lábát,
de a gép nem tudja, hogy ő egy kígyó, vagy egy fa,
ötlete sincs, hogyan néz ki,
de meg fog próbálkozni azzal, hogy rájöjjön.
Kezdetben véletlenszerűen mozog,
utána pedig megpróbál rájönni, hogy néz ki.
Láthatóan rengeteg dolog átsuhan az agyán,
számos modellezés, ami megpróbálja megmagyarázni a kapcsolatot
a vezérlés és az érzékelés között. Ezután pedig megkísérel
egy második akciót, ami a legnagyobb ellentmondást teremti
az alternatív modelljeinek jóslataival szemben,
úgy, mint egy tudós a laboratóriumban. Aztán megcsinálja
és megpróbálja megmagyarázni, és megritkítja a saját modelljeit.
Ez az utolsó ciklus, és láthatjátok, hogy már nagyjából
kisilabizálta, hogyan is néz ki. És amint rendelkezik egy önképpel,
felhasználhatja arra, hogy kiszámolja a mozgási mintáit.
Amit most láttok itt, az egy pár gép
-- egy mozgási minta.
Reméltük, hogy valamiféle gonosz, pókszerű járása lesz,
de ehelyett ezt az elég béna előrehaladó mozgást produkálta.
De ha ránéztek, eszetekbe kell jusson az,
hogy ez a gép nem állt fizikai próbák elé, hogy hogyan mozogjon előre,
és önképe sem volt.
Tulajdonképpen rájött arra, hogyan néz ki, és hogy mozogjon,
aztán ki is próbálta.
(Taps)
Lépjünk tovább egy másik ötletre.
Szóval ez történt, amikor volt egy pár...
ez történt amikor volt egy pár -- oké, oké, oké...
(Nevetés)
-- nem szeretik egymást. Szóval
itt egy másik robot.
Ez történt amikor a robotok tényleg
jutalmat kapnak valamiért.
Mi történik, ha nem jutalmazod meg őket semmiért, csak bedobod őket?
Szóval vannak ezek a ***áink, ahogy a diagram mutatja.
A kocka el tud forogni, vagy oldalára dőlni,
és bedobunk ezret ezekből a ***ákból egy levesbe --
szimulációban -- és nem jutalmazzuk meg őket semmiért,
csak hagyjuk őket forogni. Energiát pumpálunk ebbe,
és megnézzük, hogy mi történik egy pár mutáció után.
Tehát először nem történik semmi, csak repkednek össze-vissza.
De egy rövid idő után látható, hogy ezek a kék micsodák
a jobb oldalon előtérbe lépnek.
Elkezdenek sokszorozódni. Így jutalom hiányában,
a belső jutalom a sokszorozódás.
Valójában többet is építettünk ezekből,
és ez része egy nagyobb robotnak, ami ilyen ***ákból áll.
Ez egy gyorsított nézet, ahol a robot
replikációs folyamatát láthatjátok.
Szóval még több anyaggal -- ebben az esetben ***ákkal --
és még több energiával etetjük, így létre tud hozni egy másik robotot.
Persze ez egy nagyon éretlen gép,
de már dolgozunk ezek mikroméretű változatain,
és remélhetőleg a ***ák olyanok lesznek, mint egy por, amit beöntesz.
Oké, szóval mit tudunk ebből tanulni? Ezek a robotok persze
nem túl hasznosak önmagukban, de megtaníthatnak nekünk valamit
arról, hogy hogyan tudnánk jobb robotokat építeni,
és talán azt, hogy az emberek és állatok hogy építik ki önképüket, és hogy tanulnak.
Az egyik dolog, ami szerintem fontos, az az,
hogy el kell rugaszkodnunk attól az ötlettől,
hogy kézzel tervezzük meg a gépeket,
helyette hagynunk kell őket fejlődni és tanulni, mint a gyerekeket,
és talán ez lesz az az út, amin végül célba érünk. Köszönöm.
(Taps)