Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ez a könyv a kezemben tulajdonképpen ritkaságszámba megy,
angol nyelven van Table tennis legends tehát asztaliteniszező legendák
s nagyon stílszerűen Jan Ove Waldner van a tetején ki más lehetne legendás ebben a sportágban.
Megmondom ki legendás még, sőt meg is mutatom, ha sikerül
és ez a címe a róla szóló cikknek a másik oldalán, hogy „Enfant Terrible”
vagyis hát mondjuk szabad magyar fordításban de elég precizen, „fenegyerek”
és ez nem más mint Klampár Tibor aki mellesleg Waldnernak bármely nyilatkozata ami erről szólt,
minden esetben úgy szólt, hogy Klampár a példaképe.
És ez a mi Klampár Tibink perceken belül 50 esztendős.
Amiről most szó van és amiben őt bemutatjuk s amiért megkerestük
az nem kizárólag ez az ünnepi alkalom, de ez ki fog derülni.
Járok három hónapja a Statisztikába segítem a lányokat, nagyon rendesek velem
tényleg csak dícsérni tudom őket és mondok dolgokat és
tényleg egy edző soha nem mondta hogy még,
úgy néznek is néha úgy csodálkoznak, hogy ilyet meglátok tehát,
én legalábbis úgy veszem észre a szemükben. Persze, hogy meglátom, hát kintről látni a hibát.
Egyelőre jól érzi magát és az elmúlt két-három bő két hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy semmiféle gond nincs vele.
Egy zseniális tudású játékos volt aki messze messze megelőzte a korát a játékstílusával.
Másrészt pedig kevés olyan játékost ismertem hát néhányan voltak de nagyon kevesen akik ennyire alázattal viseltettek a játék iránt.
Azt a lelkiismeretességet amit itt is lehet látni, hogy ha ő jön az edzésre akkor biztos,
hogy ő az első ember aki itt van. Amikor megkérdezem tőle hogy de Tibi hát egy óra múlva kezdődik az edzés,
Laci bácsi hát én megszoktam és mi van ha valami baj van a kocsimmal vagy valami a közlekedéssel.
Én félórával előbb mindig itt akarok lenni az edzésen mert nekem ragasztani kell nekem felkészülni kell
és soha nem szerettem elkésni.
Tibi egy ilyen gyermeki lélek amiből nagyon sokat megőrzött belőle most ötven éves korára is a pingpongon kívül
tehát az asztalon kívül, nem is azt mondom, hogy a pingpongon kívül hanem inkább az asztalon kívül,
az asztalon kívüli életében.
Mert amikor az asztalhoz került akkor azt hiszem hogy az egyetlen igazán olyan dolog amit komolyan vesz
az a játék volt maga és a versenyzés volt és amit ma 50 éves korában,
azt látom hogy ugyanolyan komolyan vesz ez egy szent egy sérthetetlen dolog a részére.
18 éves voltam akkor találkoztam talán először kínaival és vertük őket,
tehát utána egyből hozták is az új csapatokat mert hát volt ott anyag,
állítólag akkor is már mittudom én vagy 40-50 millióan játszottak.
Na jött egy új kínai akkor úgy nézett mint a régen én a Lenin szoborra ilyen nagy bámulattal így látszik
és akkor szinte remegett a keze amikor játszott láttam a szerváján mikor feldobja így járt a keze.
Tehát láttam hogy fél.
A világkupát amikor nyertem a Xie Saike ellen egy balkezes 12 ezer néző volt telt ház
és 2:0-ja volt a Xie Saikenek és 20:18-ca megnyertem a harmadik szettet,
a negyediket simán nyertem és döntő szett 18:14-em volt
és átgondoltam hogy te jó isten ezt én nyerem és egál lett szinte
s utána hála isten bemajrézott a kínai kettőt maga elé nyomott.
Elég sokat el volt tiltva pont azokban az időkben amire ráment például egy világbajnokság is egy csapatvilágbajnokság
mert pl. a calcuttai világbajnokságon ahol a Jónyer a Gergellyel nyert párost a Klampár nem mehetett ki
ott biztos megnyertük volna a csapatot a Jónyer a Klampárral lett volna párosban, tehát rengetegett vesztett ő ezzel
az egy más dolog hogy a sportág is rengeteget vesztett. Én azt hiszem a mostani fejemmel egy nagyon nagy hiba volt a Tibit eltiltani
a Tibi imádta a pénzt akkor is mindent megtett a pénzért, ha neki volt egy pénzdíjas versenye Ausztráliában nyáron
akkor ő azonnal arra készült és ment ki, a többiek inkább elmentek nyaralni akár a Jónyer akár a Gergely
tehát a Tibinek a pénz nagyon fontos volt én azt hiszem hogy pénzzel kellett volna megbüntetni és nem eltiltani.
Kiszámoltam minimum egy négy évet el voltam tiltva összevéve és az nagyon sok egy pályafutásban pláne amikor azért a csúcson voltam.
Egyszer nyertem egy arany, tiszta arany , Amerikában egy tiszta arany serleget 14 karátos volt, mindegy.
Apám ószeres volt régen s egyből az jutott eszébe hát jó hát nem akartuk mi ezt hogy ebből hány gyűrű készülhetne hát nevetséges.
S többet nem rendezték meg a versenyt s kérték vissza a vándordíjat én meg mondtam,
hát ezt nem adom hát többet nem lesz. Erre nagy herce hurca három hónapig ment a dolog
erre leadtam nagy nehezen mert mondták hogy eltiltanak visszadtam a vándorserleget, két hét múlva eltiltottak.
Hát akkor kár volt visszaadni ezek szerint. De hülyeséget csináltak mert nyerhettünk volna ezzel sokkal többet
mert pl. Calcuttában megnyerhettük volna a csapatot vagy minimum döntős.
Hát emlékszem amikor Birmingham-ban, biztos te is emlékszel harmadik lett a csapat, és tényleg égés volt.
Világbajnokságon harmadik és elvittem a csapatot moziba a döntő közben
mert hát ki kíváncsi mi már annyi pingpongot láttunk. És a Hámori Tibor volt persze újságíró volt
meg volt még más újságíró egy olyan cikket, ja nem értünk vissza az eredményhirdetésre
óriási balhé a Berczik Zoli meg a Frank Béla állt föl meg a Molnár Jani azt hiszem a dobogóra.
És a egyből a Hámori Tibor, Tibi bácsi mit írt? Pingpong helyett King Kong ez volt marha nagy a Sport,
Népsport felirat helyett szinte az volt hát jó mindenkinek tetszett utána megint botrány volt itthon és marha nagy égés volt
hogy a csapat csak harmadik lett most mekkora erdmény lenne egy négy között a vb-n?
Hát azt hiszem, hogy izé nem is tudom, mit csinálnék ezek között?
19:19
Ponnt, igen! Jól van Tibor 20:19.
Megvan!
Akinek akkor sok esze volt és most mondhatnék neveket, a Grubba, a Secretain a Surbek és a többiek mind mentek ki a Bundesligába Németországba
és halálra keresték magukat egyrészt a csapatban sokat kerestek a másik az hogy cégeknél rekámszerződéseket kötöttek
tehát akkor megvolt az a lehetőség én azt hiszem, hogy akkor a Tibi egy nagyon nagy ziccert hagyott ki
lehetséges, hogy gondolom most már ma elmondhatom hogy én akkor sokat beszélgettem vele arról hogy neki le kéne pattannia,
disszidálnia kéne mert az az 5-6 év ami még neki hátra van a pályafutásából vagy 8 azt ott kinn nagyon tudja kamatoztatni ő nem volt egy pénzszóró ember
nagyon vigyázott a pénzre azt össze lehetett volna rakni és most nem lenne abban a helyzetben amiben van hogy a pingpongnak ki van szolgáltatva,
lehet hogy akkor is a pingpongot csinálná csak sokkal jobb feltételek között, tehát én azt hiszem akkor el kellett volna mennie külföldre
mert lehetőség nem volt arra hogy szabályosan kimenjen meg hivatalosan kimenjen
ő akkor a Butterfly cégnél volt szerződve persze feketén mert akkor hivatalosan ezt se lehetett dehogy az arányokat mondjam
mondjuk akkor kapott háromezer márkát zsebbe akkor a Butterfly cégtől hogy a futatott lova volt
ugyanabban az időben aki a Bundesligában játszott a Surbek vagy a Grubba keresett 50-60 ezer márkát ami iszonyatos nagy pénz volt évente
hát azt hiszem hogy nagyon nagy hiba volt hogy akkor nem ment ki és hát az itthoni lehetőségek is be voltak határolva.
Bátyám is mondta apám is hogy le kéne lépni és hát és én akkor voltam 17-18 éves akkor már mondjuk lehet hogy megnyertük Nagoyában a VB-t
de nem tudok disszidálni mert nagyon szerettem a barátaim a rokonságomat tehát anyámat, apám, mindenki itt volt
én nem tudtam sajnos és egyedül én kinn, hát én énnekem végem is lett volna ott tehát én én biztos hogy
nem az hogy öngyilkos leszek, nagyon rossz lett volna egyedül ott kinnt hát én akkor csak egy gyerek voltam 18 éves hát,
semmi nyelv, izé de tényleg le kellett volna így utólag még egy újból kezdhetném ezer százalék hogy lelépnék.
Sajnálok sok mindent hogy egy ekkora világklasszis aki pl. egy Waldnernek a példaképe a mai napig is
ha meginterjúvolnád akkor a Waldner azt mondja, hogy a Klampár volt az isten.
Egy ilyen játékos lényegében összesen két világbajnokságot tudott összesen nyerni, ebbe benne volt tizenkettő is akár,
annyi mint a Waldnerben biztos benne volt, azonkívül sajnálom azért mert azt az óriási tudást nem tudta kamatoztatni pénzre
ilyenek miatt, pl. hogy nem ment ki és nem tudta félretenni és ötven felett még játszania kell, hiszen így nagyon-nagyon ki van szolgáltatva a pingpongnak.
De ott volt még 1988-ban Szöulban az olimpián is sőt megint ő volt a legjobb magyar férfi versenyző, 35 évesen elődöntőt játszott.
Nézzék csak majd, hogy osztogat, mekkora tanár!
Kiteszi oda aztán oldalt vált s hogy elküldi az ellenfelet, vissza sem ér.
Klampár Tibor. Dortmund már nem szerepelt álmai között.
És megint ő volt a legjobb magyar férfi versenyző! Messze a legjobb!
Ott volt persze mert itt búcsúztatta régi támogatója a Butterfly cég.
Úgynevezett levezető szerződésként másfél millió forint köszönet pénzhez jutatták hisz ő volt az elmúlt két évtized egyik legsikeresebb reklámembere.
Játszok Békésen, van egy fix fizetésem ott, hát abból, abból élünk meg a feleségem amit keres.
Hála isten végre párosban is nagyon jól ment úgy érzem itt egyéniben már nem annyira de nyertem 3:0-ra nehezen.
És hogy most már próbálom úgy magamat, már nem olyan régen egy pár éve egy 5-10 éve úgy készíteni hogy nem gondolok a meccsre.
Tényleg nem gondolok mert nem tudok én se aludni.
Riporter: - Hogy aludtál?
Nem, jól mert éjjel egykor fölkeltem beindítani a kocsit, mert azt mondták -20 lesz, és beindult elsőre, reggel is elsőre beindult.
Tehát megnyugodtam ha nem indult volna lehet hogy itt ma kikapok. Sajnos ilyen őrült vagyok ebben a dologban.
Riporter: - De, nem kapott ki. Mind a 4 meccsét megnyerte a rangadón. 24 győzelmével az NB1-ben a második legeredményesebb játékos.
Áprilisban lesz 50 éves.
Nemrég vettem másfél éve ezt az ütőt ez egy nagyon régi szép Stiga.
Ehrlich Stiga eredeti a nyél minden tehát így van mert kérdezték mások, hogy miért van így levágva.
Ezt gyárilag így csinálták. Hát ez a munkaeszközöm egy nagyon kellemes ütő.
Jó drágán is vettem egy ping-pongos sráctól Takács Janikától amilyen hülye vagyok dícsértem
noha azt kellett volna mondani hát nem egy nagy szám. Hát mondom adok egy 3-400 márkát érte.
Azt mondja nem azt mondja nem ez ezer márka s akkor megyegyeztünk 120 ezer forintban
de hát kifizettem mert most nagyon rossz más ütővel játszani hisz ha gondol egyet visszaveszi bármikor.
Van egy ilyen emlékem is erről a bátyám kölcsönadott egy ugyanilyen ütőt csak kisebbet és egyszer
emlékszem játszottam vele évekig, na még fizettem érte havi 500 forintot ilyen bérleti díjat
egyszer csak összevesztünk és visszavette az ütőt. S ott álltam ütő nélkül.
Gondoljuk, hogy egy Klampár iskolát kéne csinálni ő az egyetlen aki a nagy csapatból megmaradt a sportágnak
és hát valószínű hogy még játszani fog egy 20 évig mert más lehetősége nincs ő a pingpongból élt eddig is
és a pingponghoz ért csak és egy nagyon lelkiismeretes megbízható fiú úgyhogy szeretnénk bevonni a munkába
és egy csarnok megvan akár főállásban ott reggeltől estig ott püfölni a labdát gyerekekkel edzőként, edzői papírja is van úgy hogy
azt hiszem hogy mindenre alkalmas és rá is van kényszerülve.
Sajnos nem a Klampár Tibi az egyetlen, igaz hogy világklasszisként az egyetlen de nem az egyetlen a valamikori élvonalbeli játékosok között
akik bizony most már nem élnek nagyon fényesen mert nincs más a kezükben
talán százas nagyságrendben megy azoknak a játékosoknak a száma akik szinte fillérekért járnak ki Ausztriába, Németországba,
40 éves 50 éves korukban hétvégeken játszani, ami önmagában nem egy óriási kereset de talán most elég nekik és azzal elégedettek,
na de mi lesz néhány év múlva, ha leteszik az ütőt és már nem tudják sehova eladni magukat akkor mit fognak csinálni?
Talán most még, miután nincs olyan rossz helyzetben a Tibi hogy azért kellene küzdeni a létért kellene küzdeni,
talán most még van arra 1-2 év hogy hogy visszakapcsoljuk őt a fiatalokra gyakorolt hatása révén, mondjuk segíthetne .
Mi itt most hogy a Statisztikában a női válogatottnál fölvett ilyen edző partneri posztot.
De mi azt reméljük hogy egy bizonyos idő után meg fogja szokni itt ezt a munkát és kicsit titkon azt remélem,
hogy a Tibit edzőként is egy idő után talán be lehet vonni a magyar asztaliteniszbe ami amire borzasztó módon szükség van.
Úgy látom, hogy van esély arra, hogy a Tibi itt felnőtté válik vagy felnőtté vált és ezt a felnőtté válást meg fogja tartani
és a gyermeki lelkét azt csak a szünetekben meg az öltözőben fogja érvényesíteni.
Sajnos egyből ugrok, egyből ha valaki megbánt meg izé egyből visszaválaszolok drasztikusan sajnos.
Nem számolok mindig azt mondják számolj tízig, jó tudok tízig számolni de nem számolok még háromig se.
Nagyon szeretnék edző lenni az az álmom életem álma és és és nem is igazán nem akarom abbahagyni a pingpongot
és mindig kérdezik már hogy és meddig akarsz játszani mondom amíg amíg tudok, amíg meg nem sérülök
és amíg úgy érzem hogy úgy játszok hogy azért partiban vagyok itt a srácokkal tehát én nyeregetek itt.
Mindíg kérdezgetik mondjuk nem esik az se jól mert van aki úgy kérdezi, - TE MEDDIG JÁTSZOL MÉG???
nem pedig úgy Tibikém és meddig fogsz játszani, mert lehet kétféleképpen is kérdezni.
Ezek ezek azért bántóak és amikor így kérdezik TE MEDDIG PINGPONGOZOL MÉG???
mondom ameddig anyád él, hát most mit mondjak erre amikor így kérdezi valaki
ha valaki kedvesen kérdezi akkor megmondom hogy addig amíg az egészségem engedi
és úgy érzem hogy nem égek mint a Reichstag.
Én nem tudom de 35 éve már lehet annak hogy Várkonyi Lászlóval,
aki felfedezte Klampár Tibit itt jártak a stúdióban nem ebben ahol most ülök,
de végül is a Magyar Televízió stúdiójában és emlékszem rá hogy azt a fiatal legénykét akit Várkonyi László hozott
s aki már akkor csillag volt a magyar asztalitenisz sportban, egyszerűen képtelen voltam szóra bírni.
Ilyen egyszavas válaszokat adott végül kérdeztem tőle talán az év ifjúsági sportolója vándordíj kapcsán jött szóba
vele s ezért is volt benn s kérdeztem tőle végül, hogy akkor Tibikém mi szeretnél lenni mi mire szánod magad
és csak hallgatott s egy szót se szólt, mondom nem lennél esetleg televíziós sportriporter mondtam
mert már nem tudtam, hogy hogy tudnék kiszedni belőle egy szót.
Hát azóta azért megjött a beszélőkéje és a most hamarosan ötven éves Klampinak is hadd köszöntsük innen.
Azért volt egy kicsit szomorú alaphangja is ennek az egésznek nem véletlen hiszen ezért is használtam a bevezetőben a megélhetési sportoló kifejezést
nem egyedül ő az aki rákényszerül arra, hogy függetlenül életkorától
és esetleg már kicsit fájó végtagjaitól csukló térdízületek és így tovább más sportágban más testrész
és még mindig játszani kényszerül 40 évesen sőt afelett is, mert egyszerűen a pályafutása során nem termett meg annyi,
hogy biztonságban és nyugodtan élhessen. Ma már, ma már sokan kapnak is évjáradékot
ilyen olyan lehetőséget a legnagyobbak közül de hát aki akkor nem tudott és nem teremthette meg bizony
így járhat mint Klampár ő még jó eset mert kiválóan játszik a mai napig is és egész biztos
hogy rengeteget tanuhatnak tőle mellesleg szólva
Szilvásy György államtitkártól tudtuk meg hogy áprilisban döntenek erről az önálló asztalitenisz csarnokról.
Ahol majd Klampár a Heraklész program keretében
taníthatja a feltörekvő ifjú nemzedéket és hát ahogy ő mondja kell vagy tíz év hogy meglássék a munkája keze nyoma.