Tip:
Highlight text to annotate it
X
A humanizmus
Üdvözlés
Ebből a Tanulmányi Központból szeretném üdvözölni azokat a barátainkat,
akik összegyűltek a Caucaia Parkban, mely Sao Paulo közelében van,
az Attigliano Parkban, mely Róma mellett található,
a Manantiales Parkban, nem messze Santiagótól,
a Toledo Parkban Madrid közelében,
a Red Bluff Parkban San Francisco közelében,
a La Reja Parkban Buenos Aires mellett,
a Khandaroli Ashramban Mumbai mellett,
a Kohanoff Parkban Resistencia közelében
és a Punta de Vacas Parkban Chile és Argentína között.
Bízom benne, hogy a következő hónapokban
elmélkedéseink eljutnak majd
nem csak a különböző földrészeken, országokban és régiókban található főbb parkokba,
de más kisebbekbe is, minden csarnokba, legyenek kicsik vagy nagyok, és a helyiségekbe,
melyeket annyi kedves ember látogat.
Attigliano Park, Olaszország
La Reja Park, Argentína
Kohanoff Park, Resistencia
Manantiales Park, Chile
Toledo Park, Spanyolország
Red Bluff Park, USA
Caucaia Park, Brazília
Khandaroli Ashram, India
Történelmi Park, Punta de Vacas
Az Üzenet és a humanisták
Megragadom ezt az alkalmat, hogy megszólítsam mindazon helyeket,
ahol összegyűlik az az emberi közösség,
amely az Üzenetet egy mély vonatkozássá teszi.
De világossá kell tennünk,
hogy ezeket a helyeket nem csak azok látogatják,
akik ehhez a spirituális, légies és szervezetlen Üzenethez kötődnek,
hanem a Humanista Mozgalom szervezett tagjai is,
akik fáradhatatlanul küzdenek a Föld emberivé tételéért.
Most elsősorban az utóbbiakhoz szólok.
Természetesen nem kellene, és nem is tudok véleményt nyilvánítani
a Humanista Mozgalom működéséről és különböző tevékenységeiről,
de megállni sem tudom, hogy ne bátorítsam ezt a hatalmas vállalkozást,
melyre oly nagy szükség van a jelenlegi pillanatban.
A világnak, jobban, mint máskor, szüksége van a humanizmusra,
és nekünk is szükségünk van a humanizmusra,
mert egyértelműen érezzük az igényt a Föld növekvő emberivé tételére.
A humanista cselekvés
Szeretném hangsúlyozni a humanista cselekvés szükségességét
változatos kulturális környezetekben és különböző társadalmi rétegekben,
mert ezzel szemben és sajnálatos módon
az események a minden területen túláradó erőszakról tanúskodnak,
valamint arról, hogy az egyének és a népek minden vonatkoztatási pontja meggyengül.
Nem haszontalan rámutatni, hogy az egyetemes humanizmusnak ma megvan a lehetősége,
hogy kialakítson egy erőszakmentes tudatosságot és cselekvést,
és hogy vonatkozássá váljon a világ lakosságának széles rétegei számára.
Világos, hogy ahhoz, hogy a humanizmus hatékony legyen,
szüksége van egy szervezett mozgalomra,
mely részvételt adó és rugalmas,
és mely különleges hangsúlyt fektet elképzeléseinek és akcióinak terjesztésére.
Így tehát, a Humanista Mozgalomnak tisztáznia kell
legalapvetőbb jellemzőit önmaga számára,
és egyidejűleg az általa létrehozott vagy ihletett szervezetek számára is.
Azoknak a szociális, kulturális, politikai szervezeteknek és akciófrontoknak, melyek humanistának tartják magukat,
meg kellene egyezniük alapvető javaslataik terén,
mindamellett, hogy a sokszínűség és összetartás általános stratégiáját követik.
Tisztázás és átgondolt cselekvés
Természetesen ahhoz, hogy a Humanista Mozgalom tisztázza legalapvetőbb jellemzőit önmaga számára,
és hogy tisztázza az általa létrehozott vagy ihletett szervezetek számára,
a Mozgalomnak tanulmányoznia és terjesztenie kellene alapító dokumentumait,
valamint azokat az új anyagokat, melyek a legaktuálisabb szükségletekre adnak választ.
Ez a téma kulcsfontosságú,
mert itt nem csupán a környezetben való határozott, szinte reflexszerű cselekvésről van szó,
hanem inkább egy átgondolt cselekvésről, melynek feltétele, hogy tökéletesen megértsük azt, amit csinálunk.
Fontos, hogy értsük akcióink értelmét,
és ne fogadjuk el a médiát elárasztó üres szlogenek zagyva egyvelegét.
Ugyanilyen fontos,
hogy rövid és következetes magyarázatokat juttassunk el az emberekhez,
többnyire kizárólag a televízión keresztül.
De, kétséget kizáróan, ötleteink legjobb terjesztése
nem pusztán a legfontosabb javaslatainkra épül majd,
hanem példaértékű akciókra,
melyek képesek részvételt adni a társadalom széles rétegei számára.
Másrészről, észre kell vennünk,
hogy a Humanista Mozgalom a világméretű krízis korszakában született és fejlődött,
és ezért nem riad vissza a változástól
és az új időkhöz való folyamatos alkalmazkodástól.
Ennek megfelelően, szervezeti rugalmasságának tökéletesítése fejlődésének velejárója.
Felgyorsulás és reakció
Mindenesetre el kell ismernünk,
hogy az állandó és növekvő krízishelyzet, melyben a lakosság ma él,
tovább folytatódik, és aláássa annak lehetőségét, hogy az eseményeket előre lássuk.
Egy ilyen helyzetben az emberek csalódottságot éreznek a jövővel kapcsolatban,
és egyre kevésbé bíznak bármilyen olyan javaslatban, mely túlmutat az azonnali megoldásokon.
Mindezt az emberek számára nem sokkal ezelőttig vonatkozásul szolgáló struktúrák felbomlása kíséri.
A felgyorsuló történelmi tempó,
melynek nemrég sikerült felszámolnia a feudális és gyarmatosító maradványokat,
most tovább halad a nemzetállamok törékeny szervezetei felé.
Ugyanakkor - bár nem akadálytalanul - a regionalizálódás is folytatja előrehaladását
az elavult és haldokló nacionalizmussal szemben.
Ez a dinamika sok olyan jól megfigyelhető reakciót is magában foglal,
mint az országok és nemzeti térségek szívében növekvő sovinizmus,
és még tovább menve, a nemzetközi régiók központjában
a nemzetek feletti kultúra túlzott igenlésének tendenciája.
A nemzetek feletti kultúrák efféle reakciója abban áll, hogy önmagukat felmagasztalják,
az idegen kultúrákat pedig démonizálják.
Így tehát, amikor megfigyeljük a külső tényezők agressziója által érintett kultúrákat,
olyan intézményeket és társadalmi szokásokat fogunk találni,
melyek összetartó erőt adnak az érintett népeknek,
a visszakövetelés és a bosszú egyre erőszakosabb megnyilvánulásaival szemben.
Ezért aztán, párhuzamosan az imperializmus erősödő támadásaival,
melyekkel saját "érdekeire" hivatkozva igazolja
egy bizonyos kultúra erőszakosságát más kultúrákkal szemben,
növekszik azon kultúrák általános erőszakossága,
melyek fellázadnak az agresszorok ellen,
akik nem csupán nyereségeik és veszteségeik tervezése terén követnek el hibát,
de figyelmen kívül hagyják a visszavonulás lehetőségeit is, amikor már túl késő.
Humanizmus és kulturális tézis
Az egyetemes humanizmusnak úgy kell a különböző kultúrákban működnie,
hogy tiszteletben tartja a köztük lévő különbségeket,
tiszteletben tartja a kulturális normákat, az egyes helyek szokásait és vallásait,
ugyanakkor visszautasítja a megkülönböztetés minden formáját,
és hirdeti, hogy az emberi lény szabadsága fontosabb kulturális jellemzőinél.
Az egyetemes humanizmusnak hangsúlyoznia kell nézőpontját
az egyes kultúrák téziseivel kapcsolatban,
ahogy azt már a kezdetekor lefektette.
Misszionárius elhivatottsága a különböző országokban és kultúrákban
példaként szolgált
már azokban az időkben is, amikor a jelen század betegségei még nem voltak láthatóak.
Humanista Alapokmány
Befejezésül,
különböző Parkokban lévő barátaink,
befejezésül,
szeretném felidézni az 1993. április 5-én megfogalmazott Humanista Alapokmány első szavait,
melyek bizonyosan helytállóak itt is.
A humanisták a mai kor gyermekei.
Elismerik a humanizmus történelmi előzményeit,
és a legkülönbözőbb kultúrák örökségéből merítenek,
nemcsak azokéból, amelyek pillanatnyilag központi helyen állnak.
Ezek a nők és férfiak maguk mögött hagyva ezt a századot és évezredet,
egy új világ körvonalait vázolják fel.
A humanisták érzik, hogy történelmük nagyon hosszú,
és tudják, hogy a jövőjük még távolabbra vezet.
A jövőre gondolnak,
és a jelen általános válságának túlhaladásáért harcolnak.
Optimisták
és hisznek a szabadságban és a társadalmi haladásban.
A humanisták internacionalisták,
törekvésük egy egyetemes emberi nemzet létrehozása.
Egységében látják a világot, amelyben élnek,
és közvetlen környezetükben tevékenykednek.
Nem a világ uniformizálása a céljuk, hanem a sokszínűség,
az etnikai, nyelvi és szokásbeli sokszínűség,
a helységek, a régiók és az autonómiák sokszínűsége,
az eszmék és törekvések sokszínűsége,
a hitek - legyenek ateista vagy vallásos - sokszínűsége,
a munka sokszínűsége és a kreativitás sokszínűsége.
A humanisták nem akarnak feletteseket,
nem akarnak sem vezetőket, sem főnököket;
Ugyanígy magukat sem tekintik senki képviselőjének vagy főnökének.
A humanisták nem akarnak sem központosított államhatalmat,
sem azt helyettesítő paraállamot.
A humanisták nem akarnak rendőrhadsereget,
sem azt helyettesítő fegyveres bandákat.
Ám a humanisták törekvéseit fal választja el a mai világ valóságától.
Eljött az idő, hogy ledöntsük ezt a falat.
Ehhez a világ valamennyi humanistájának össze kell fognia.