Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ingóságaiomat anyám régi, piacra viseIt sáIjába csomagoIom,
és itt hagyom vöIgyemet.
De ezúttaI soha többé nem térek vissza.
50 évnyi emIékeimet hagyom magam mögött.
EmIékeket.
Furcsa, hogy az ember oIy sokat feIejt abbóI, ami a jeIenben történik,
az évvekkeI korábbiakra viszont viIágosan és tisztán emIékszik,
a rég meghaIt a férfiiakra és nőkre.
De ki a megmondhatója, mi a vaIóság és mi nem?
EIhiggyem, hogy barátaim mind meghaItak,
amikor hangjuk még mindig ékesen cseng füIemben?
Nem. Újra és újra eIutasítom eImúIásuk gondoIatát,
mert emIékezetemben éIő vaIóságként vannak jeIen.
Az eItűnt időt nem Iehet kerítésseI körüIvenni.
VisszaIépve kiemeIhetjük beIőIe ami még emIékeinkben éI.
Szememet becsukva a jeIen vöIgye eItűnik
s megjeIenik eIőttem ahogy az gyermekkoromban voIt.
ZöIdeIt, és a föId minden ajándékávaI voIt teIi.
Egész WaIesben nem voIt még iIy gyönyörű.
Gyermekkoromban mindent apámtóI tanuItam,
és minden, amit mondott nekem, igaz és heIytáIIó voIt.
Egyszerű Ieckéire még mindig oIy viIágosan emIékszem,
mintha csak tegnap haIIottam voIna őket.
Azokban a napokban a fekete saIak, a szénbányák huIIadéka
még aIig Iepte eI a domboIdaIunkat,
és még nem tette tönkre a vidéket, nem feketítette eI faIunk szépségét.
Mert a szénbánya még csak akkor kezdte kibökni vékony fekete ujjait a zöId fű aIóI.
Még most is haIIom Angharad nővérem hangját.
Huw!
Angharad!
Apám és bátyáim mind szénbányászok voItak, és erre igen büszkék voItak.
- Gwilym Morgan, három font hét penny. - Köszönöm, uram.
lanto Morgan, három font hét penny.
lvor Morgan, három font hét penny.
Davy Morgan, két font öt penny.
Owen Morgan, két font öt penny.
lfjabb Gwilym Morgan, egy font tíz penny.
Majd vaIaki dúdoIni kezdett,
és a vöIgy hamarosan visszahangzott a férfiiak énekétőI.
Mert népemnek az ének oIyan, mint a Iátás a szemnek.
És aztán kezdődött a mosakodás, a hátsó udvarban.
Angharad nővérem feIadata voIt a forró és hideg víz,
és pedig segítettem, ahogy tudtam,
miközben apám és bátyáim a szénport sikáIták Ie magukróI.
A nagyja Iejött, de voIt, ami örökre bőrükbe ivódott,
ez a bányász tiszteIt ismertetőjeIe,
amit irigykedve szemIéItem apámon és feInőtt bátyáimon.
SikáIás, sikáIás, Szén úr meg csak ott üIt és nevetett rajtuk.
Mindig marhasüIt vagy báránycomb voIt apám eIőtt az asztaIon.
Evés közben soha senki nem beszéIt.
Nincs oIyan ember, akinek szava feIérne a jó eIedeIIeI.
Anyám mindig sürgött-forgott,
mindig utoIsónak üIt asztaIhoz és eIsőnek áIIt feI.
Apám voIt a ház feje, anyám viszont a szíve.
Mosogatás után az asztaIhoz hozták a pénzes dobozt,
és apám kiosztotta a köItőpénzt.
VöIgyünkben senki sem Iátott bankot.
Megtakarított pénzünket a kandaIIón tartottuk.
Apám azt szokta mondani, a pénz azért van, hogy eIköItsük,
csakúgy, ahogy a férfiiak köItik erejüket és eszüket a megkeresésére,
ugyanoIyan készséggeI.
De mindig céItudatosan.
Köszönöm, apa.
KiszaIadtam a házbóI, át az utcán, mint már több százszor eddig.
Erre csendesen, a kápoIna iránti tiszteIetbőI, ahogy apám tanított minket.
Majd egyenesen Mrs. TossaI boItjába,
akinek karameIIáit órákig Iehetett szopogatni.
És még azután is, hogy elfogyott, vaIahányszor nyeItem egyet,
éreztem nyeIvem aIatt megbúvó ízét.
Még ennyi év után is érzem.
OIy sok jó doIogra emIékeztet, ami már nincs többé.
Ezen a déIutánon taIáIkoztam eIőször BronnaI - BronwynnaI.
A szomszéd vöIgybőI jött, hogy eIső ízben megIátogassa apámat és anyámat.
Ez Gwilym Morgan háza?
Te meg biztosan Huw vagy.
- Te vagy az, Bronwyn? - lgen.
De gyönyörű vagy.
Azt hiszem, ekkor Iettem szereImes Bronwynba.
TaIán butaság azt hinni, hogy egy gyermek szereImes Iehet, de én iIyen voItam
és rajtam kívüI senki sem tudja, mit éreztem.
- Milyen szerencsés ember Ivor fiam. - Én vagyok a szerencsés.
Akkor hát tetszik neked lvor? Úgy tűnik, mintha csak a tegnap
lett volna, hogy csak tátogott, mint ez itt.
Ez itt Bronwyn, Huw, aki a nővéred lesz.
Már találkoztunk.
Légy Óvatos a kosárral. OmlÓs sütemény van benne.
Neked most nem itt a helyed. Eljön majd a te időd is. Most menj.
Bronwynt és Ivort az új prédikátor, Mr. Gruffydd adta össze,
aki Cardiff egyetemrőI jött.
Ekkor Iáttam őt eIőször.
Now here's a man won't get drunk, can't get drunk, shan't get drunk
Here's a man won't get drunk, Peter O'Pea
From my heel to my toe, from my toe to my knee
l'll walk the line, chalk the line, Peter O'Pea
- JÓ estét, Mr. Morgan. - lgen, jÓ estét, uram.
- Elnézést. - Köszönöm.
ÉRTESÍTÉS: AUGUSZTUS 3-ÁTÓL
A BÉREK 1 SHlLLlNG 2 PENNYVEL CSÖKKENNEK MlNDEN MŰSZAKBAN
A BÁNYÁBAN VÉGZETT MlNDEN MUNKÁS. EVANS, TULAJDONOS.
Na gyerünk, fiúk. issza dolgozni.
lvor, hívd be Dai Griffithst és ldris Johnt Mr. Evans irodájába.
- Magával jöjjünk? - Nem. Ez az idősebb férfiak ügye.
- Menjetek haza anyátokhoz. - Na de...
Hagyd ezt most, Davy.
Na gyere.
- Még nem mosdottatok meg? - Magára vártunk, édesapám.
sak pár shillinggel csökkentették. Marad így is elég.
Kaphatunk egy kis vacsorát?
Ez azért van, mert csökkent a szén ára.
- Gyertek mosdani. - Beszélhetnénk először?
- lgen. - Nem árulták el az igazi okot.
A Dowlais-i kohÓk bezárása Óta vártuk a bércsökkentést.
Mi közük a vaskohÓkhoz?
A Dowlais-i férfiak bármilyen bért elfogadnak, ezért csökkentik a miénket is.
És ez csak a kezdet. Meglátja, mi lesz még ezután.
Addig csökkentenek, amíg a gyomrunk is olyan üres nem lesz, mint az ígéreteik.
- JÓ munkás jÓ bért érdemel. - Ha nincs három ember egy munkahelyre.
Miért fizessenek többet, ha kevesebbet is elfogadnak?
Mert a tulajok nem szörnyetegek. Olyan emberek, mint mi.
Emberek, igen, de nem olyanok, mint mi.
Meghallgatnák, ha most odamenne beszélni velük?
- Nem. - Mert hatalmuk van, nekünk meg nincs.
- És honnan lenne hatalmunk? A levegőből? - Nem. Egy szakszervezettől.
Szakszervezet? Úgy látszik, fiaim bedőlnek a szocialista halandzsáknak.
- Ennek értelme van. - Ha nem fogunk össze...
- Elegem volt ebből a beszélgetésből. - De apa...
Gyertek mosdani.
Anyátok már vár.
Gondolta, hogy hagyom, hogy az esőbe állítsák, és nem teszek semmit?
sitt, Davy!
- Ki engedte meg, hogy szÓlj? - Ez fontos, beszélnem kell.
- Azért akarnak megbüntetni, mert... - Ez nem fontosabb ajÓ modornál.
De mit fogunk tenni? Megfagy, amikor havazni kezd.
Fogjunk össze, s meglátjuk mit csinálnak.
Pontosan. A férfiak csatlakoznak, ha hívjuk őket.
Minden bánya készen áll a sztrájkra.
Miattam nem fogtok politizálni. Miattam nem fogtok sztrájkolni.
De ha így viselkednek a szÓvivőnkkel, mit tesznek az emberekkel?
Meglátjuk. Most pedig csendet. Egyetek.
- Apa... - Ebből elég volt.
- De... - Mindenki folytassa a munkáját.
- Ez nem elég. - árj, amíg megengedem, hogy szÓlj.
Az igazságtalanság ellen bárhol felszÓlalok, akár engedik, akár nem.
- De nem ebben a házban. - Ebben a házban és kivül.
- Hagyd el az asztalt. - Elhagyom a házat is.
- Kérj bocsánatot apádtÓl. - Nincs rá okom.
eled tartok. Majd találunk szállást a faluban.
Gwilym.
Akkor hát mind elmennétek?
Utoljára mondom, leülni, befejezni a vacsorát. Többet nem mondok.
Nem vonjuk kétségbe a tekintélyét, édesapám.
De ha ajÓ modor miatt nem mondhatjuk ki az igazságot, modortalanok leszünk.
Szedjétek össze a ruháitokat és menjetek.
- elük megyek, gondoskodni fogok rÓluk. - Egy szÓt se. Folytasd a mosogatást.
lgen, fiam, tudom, hogy ott vagy.
A férfiak sztrájkba léptek.
Ez mitjelent, Mr. Gruffydd?
Aztjelenti, hogy...
valami elveszett a völgyből, amit talán soha nem lehet pÓtolni.
Menj haza apádhoz és anyádhoz, fiú. Ma szükségük lesz rád.
Huszonkét hétig sztrájkoItak a férfiiak, és a sztrájk a téIbe húzódott.
Furcsa voIt kimenni az utcára, és ott Iátni a férfiiakat napközben.
FéIeImet keItő érzés voIt.
És a férfiiak hanguIata egyre romIott,
amint az üres gyomrok és a kétségbeesés érzése feIüIkerekedett a józan észen.
Aki nem voIt barát, eIIenséggé váIt.
Tudták, apám eIIenezte a sztrájkot,
most pedig ők forduItak apám eIIen.
Huw, ma este összejönnek a férfiak a dombon, ugye?
- lgen, anyám. - Odaviszel engem.
Nem, anyám. Nem nőknek valÓ hely az.
De ma este ennek a nőnek ott a helye... ebben biztos vagyok.
árjatok. Először hallgassatok végig.
Beth Morgan vagyok, ahogy azt fene jÓl tudjátok.
Jöttem, hogy elmondjam a véleményem rÓlatok, akik a férjem ellen beszéltek.
Gyáva fickÓk vagytok, ha ellene fordultok.
Ő semmivel sem ártana nektek; soha nem is tette, és jÓl ismeritek.
Nem értem, hogy tudtok egy kápolnában ülni vele, ti képmutatÓ álszentek.
Azt mondjátok, a tulaj pártján áll, ami nemcsak butaság, de gonoszság is.
És még egy dolgot akarok mondani:
Ha valami baja esik az én Gwilymemnek,
meg fogom találni a vétkeseket, és a saját kezeimmel fogom megölni őket.
Esküszöm a mindenhatÓ lstenre!
lanto! Segítség!
Kapaszkodjon, édesanyám. Meghallották. Márjönnek.
Az imént még ébren volt.
Akkor túléli. De hogy miért, azt nem tudnám megmondani.
A maga gyerekei olyan erősek, mint a lovak, Mr. Morgan.
Szerintem ennek a gyereknek már koporsÓba kellene lennie.
rökölte a Morganok egészségét, ugye, uram?
Most meg kellene etetni, Mrs. lvor. Egy kis levest...
és meleg mosolyt kell adni neki.
Lovat.
- JÓ napot. árjon, várjon. - Huw felébredt. Beszélt Bronnal.
- Mikorra fog felépülni? - Nehéz megmondani.
A lábai csontig fagytak. Egy év, két év...
De nem ígérhetem, hogy ismétjárni fog. A természet majd választ ad erre.
igyázzon, mit mond. Azt hiszem, meghallotta.
Hol a fény, amit a szemeidben látni véltem?
Félsz, fiú?
- Hallottad, mit mondott az orvos? - lgen, uram.
És elhitted?
lgen, uram.
lsmétjárni akarsz, ugye?
lgen, uram.
Akkor legyen hited.
És ha hiszel, akkor ismétjárni fogsz, bármit is mondanak az orvosok.
De az orvos azt mondta, a természet majd választ ad erre.
A természet az Úr szolgálÓlánya.
Emlékszem, hogy egyszer-kétszer az Úr parancsára irányt változtatott.
- Te olvasod a Bibliádat, fiú. - lgen, uram.
Akkor azt is tudod, hogy amit az Úr egyszer megtett, ismét megteheti, teérted.
Hiszel nekem, Huw?
- lgen, uram. - JÓ.
Látni fogod az első nárciszt, kinn a hegyen.
- Fogod látni? - Biztosan látni fogom, uram!
Akkor látni is fogod.
Szinte kívánom,
hogy én feküdjek ott helyetted,
ha aztjelentené, hogy első ízben olvasom el ezt a könyvet.
A kincses sziget.
Mr. Gruffydd?
- Szeretném megköszönni, amit tett. - sak a kötelességemet teljesítem.
Nem. Ez annál több volt.
lgen. Huw remek gyerek.
Ti pedig remek család vagytok.
Most viszontjobb, ha bemegy. Még halálra fagy itt kinn.
Eljön vacsorára hozzánk hamarosan?
lgen, majd amikor már nem kell orvosokkal bajlÓdniuk.
- lgyekszem mielőbb elküldeni őket. - Rendben.
''Mivel Trelawney úr, Dr. Livesey, és a többi úriember
arra kért, hogy írjak le mindent A kincses szigetről,
eleitől végig, mindent feltárva, a sziget pontos helyén kívül,
amit nem árulok el, mert van még feltáratlan kincse,
tollat ragadok a mi Urunk 1785. évében, s visszamegyek abba az időbe
amikor apám a ''Benbow Admirális'' fogadÓt vezette.''
OIy sok nemes könyvet oIvastam és tartottam meg emIékezetemben,
mindig reménykedtem és megőriztem hitemet.
Az eIső hónapokban anyám az emeIeten feküdt,
kopogtatássaI beszéIgettünk egymássaI.
Tavasz?
sak Óvatosan.
Lassan.
Na így.
árj.
Beleszállt ajÓ öreg hÓ.
Gwilym.
Micsoda feleséged van, aki ágyában pihen s hagyja idegenek gondoskodjanak családjárÓl.
Micsoda feleségem van nekem.
Eredj már, te gyerek.
Mondana valamit, édesanyám?
Na mondj már valamit.
Ugyan mit mondhatnék?
LegutÓbb ugyancsak sok mondanivalÓd volt. Most könnyebb lesz, barátok között.
Hát...
Hát... Gyertek enni, valamennyien.
Kértek még, fiúk?
lanto.
Mostanában nem láttalak a kápolnában.
- Túl sok a dolgom. - Megkérdezhetem, mi dolgod volt?
- Az én dolgom. - sak egy udvarias kérdést tettem fel.
Én pedig udvariasan válaszoltam. A szakszervezettel foglalkoztam.
A szakszervezetek az ördög munkája. Nem lesz jÓ véged.
Legalább nem hordok össze zagyvaságokat a kápolnában.
- Na ide figyelj... - Hagyd, vagy megbánom amit mondok.
Ezt az ügyet tisztázni kell.
lanto, miért gondolod, hogy a kápolnában zagyvaságokat hordunk össze?
Nem magára céloztam.
Akkor viszont célozz valahova.
NajÓ.
Mert maguk a nyáj pásztorainak mondják magukat,
de hagyják, hogy juhaik nyomorban és szegénységben éljenek.
És ha megprÓbálnak felszÓlalni állapotuk ellen,
maguk lecsillapítják őket, azt mondván, hogy szenvedésük lsten akarata.
Juhok! Hagyjuk, hogy egy maroknyi tulaj terelgessen és lenyírjon minket?
Nekem azt tanították, az ember lsten képmására lett teremtve, nem ajuhéra.
- lanto. - Nem fejeztem ki véleményemet,
mert nem akartam beleszÓlni egy családi nézeteltérésbe.
Megengedem, hogy hozzászÓljon.
NajÓ. éleményem a következő.
Először is, alakítsátok ki szakszervezeteteket.
Szükségetek van rá. Egymagatokban gyengék vagytok. Együtt, erősek.
De az erővel együttjár a felelősség is, úgy magatok, mint mások iránt.
Az igazságtalanság nem győzhető le további igazságtalansággal,
csak igazsággal és lsten segítségével.
Mr. Gruffyd, elfelejtette, milyen feladatot tölt be?
A maga dolga szellemi.
Az én dolgom mindaz, ami az ember és lsten közé áll.
Elmondom az egyházi vezetőknek, hogy szocializmust prédikál.
- Mr. Parry... - Ki kell rúgni a vén ördögöt.
- Mr. Parry... - Elég. A vendégünk.
- Beth, egy pint házi sört Mr. Parrynek. - lnkább fejbe vágom a serpenyővel.
Miss Jenkins, egy szép dallamot! Hárfán! Gyertek, emberek. Gyertek ide.
Na, egy kis éneket...
Angharad.
Mr. Gruffydd, mennyi jÓt fog még tenni velünk? Ezúttal összehozta a családot.
Majd én.
A kezei. Milyen kár.
Nem számít.
olt már lenn a szénbányákban?
- Tíz évig. - Tíz évig?
Miközben tanultam.
- Egy kis szappant. - Kérem, ne fáradjon.
Micsoda férfi maga, tönkreteszi ajÓ zsebkendőjét.
Egyezzünk meg: maga király a kápolnában, és meg királynő vagyok saját konyhámban.
Maga mindenütt királynő lesz, amerre jár.
Mit akar ezzel mondani?
Nem lett volna szabad kimondanom...
Miért?
Nincs jogom így beszélni magához.
Mr. Gruffydd?
Ha ajog megadása tőlem függ,
akkor rendelkezik vele.
Aztán Mr. Gruffydd és apám segítségéveI a sztrájk befejeződött.
És jött ismét a munka, hogy kitöröIje a semmittevés és néIküIözés emIékét.
Azon a reggeIen a férfiiak boIdogan mentek feI a dombra.
- Egy és kilenc. - Egy és tíz.
De nem mindenki, mert most túI sokan voItak a megIévő munkaheIyekre,
és egyesek rájöttek, hogy soha többé nem Iesz munkájuk saját vöIgyükben.
Ugyanez a helyzet Dél-Wales minden részén.
Apa, ardiffban a férfiak sorba állnak a kormány kegyelemkenyeréért.
Nem nekünk valÓ, mi?
Ha kiadnád a részünket a pénzes dobozbÓl, mi elmennénk.
- Hova mennétek? - Amerikába.
- És is kérném a részemet, Owen. - És én is.
Nem. A sajátunkat.
- Ajándékot nem fogadunk el. - Nem ajándék, ember. JÓzan ész.
Nem, csak a magunkét kérjük.
Anyátoknak egy szÓt sem. Hadd legyen vége először ennek a napnak.
Még hogy egy szÓt sem.
Hallottam.
Amerika.
Drága kisfiaim.
Olvassunk egy fejezetet, fiaim?
Mit olvassunk, édesapám?
Ézsajás 55. fejezetét.
Ez a kettő elment. És ez csak a kezdet.
És aztán mind elmennek, egyik a másik után. Mind.
Én sose foglak elhagyni, édesanyám.
Huw, ha te is elhagysz, meg fogom bánni, hogy gyermekeket szültem a világra.
Miért szülte meg őket?
sakugyan, fiam, vajon miért?
Hogy kezeim a mosÓvízben ázzanak, arcom meg a sütőnél égjen.
lvor Morgan úrnak.
A Windsori KastélybÓl küldték.
"Ivor Morgan úrnak meg kell jelennie Őfelsége..."
"Ivor Morgan úrnak meg kell jelennie Őfelsége előtt a Windsori Kastélyban,
énekkara választott tagjaival, május 14-én, három és öt Óra között.''
Énekelni a királynő előtt.
Fiam, nem hittem, hogy megérem ezt a csodálatos napot.
ldris, Owen, mindenki. Gyűjtsetek össze mindenkit a környező völgyekből.
Davy, menj át a többi szénbányába. Hívj meg mindenkit.
anto, menj sörért a Three Bells kocsmába. Ma este mindenki a vendégem.
Fiaim, a Morganokhoz méltÓ búcsúztatásban lesz részetek.
Mennyei Atyánk, szívből köszönöm, hogy megérhettem ezt a napot.
Megköszönök mindent, amit adtál nekem, és ezt az új áldást.
Mert te vagy az Atyánk, de a királynőt tekintjük anyánknak.
lstenem, vigasztald meg őt gondjai közepette,
és engedd, hogy ne legyen több gondja, mint amennyit koránál fogva még elbír.
És add, hogy e hangok, melyek a királynő parancsára énekelnek,
telve legyenek erővel és csodálatos zengéssel.
- Ámen. - Ámen.
Gwilym. Owen.
JÓ reggelt, Mr. Gruffydd. Angharad lement a piacra.
Angharad? Huwtjöttem meglátogatni.
Huwt?
- Nyílnak a nárciszok, édesanyám. - Hol van a ruhád?
A párnám alatt. Már hÓnapok Óta, hogy ezen a napon kéznél legyenek.
Akkor menjünk, fiú, és királynőhöz méltÓ csokrot fogsz szedni
bátor édesanyádnak.
Úgy is lesz, uram.
- Már majdnem ott vagyunk, Huw. - lgen, uram.
- igyázz a fejedre. - De jÓ most.
- Minden rendben? - lgen, uram.
- JÓl vagy? - lgen, uram.
Óvatosan szállj le.
Na így.
Rhondda völgye.
Huw, tudsz járni, ha megprÓbálod.
Gyere, fiam. Járj.
Huw! Járj!
Remek. Gyere.
Látod?
JÓ kisöreg vagy te.
Szerencsés voltál, Huw.
Szerencsés, hogy szenvedtél, és hogy e kínos hÓnapokat ágyban töltötted.
Mert ezáltal lsten lehetőséget adott neked belső szellemed kiépítésére.
És ahogy apád megtisztítja lámpását, hogy fénye el ne homályosuljon,
te is így tartsd tisztán szellemedet, jÓ?
Hogyan, uram?
lmádság által, Huw.
És imádságon nem a kiáltozást és motyogást értem,
és a vallásos érzelmekben valÓ fetrengést.
Az imádság csak egy másik neve ajÓ, tiszta, egyenes gondolkodásnak.
Amikor imádkozol, gondolkozz.
Gondold meg jÓl, mit mondasz.
Tedd szilárddá gondolataidat,
s ily mÓdon imádságodnak ereje lesz.
És ez az erő tested, lelked és szellemed részévé válik.
És új lábaidnak első feladata az lesz, hogy vasárnap elvigyenek a templomba.
- El fognak vinni, uram. - JÓ kisöreg vagy te.
Add a kezed.
Na gyere.
Maradjon mindenki a helyén. Az egyházi vezetők gyűlése következik.
Meillyn Lewis.
Lépj elő.
Bűneidet leleplezték.
Most megfizeted az árát, mint minden hozzád hasonlÓ nő.
Gyermeket hoztál a világra lsten parancsolatának megszegésével.
A te fajtádért még imádkozni is kár.
Ki leszel vetve a teljes sötétségbe, amíg meg nem tanulod leckédet.
Meillyn Lewis, beismered bűnödet?
lgen.
Akkor készülj büntetésed elszenvedésére.
Elég! Hagyja békén, maga álszent.
- Hagyja, Mr. Morgan. - Ülj le.
Angharad.
Hogy tudta elnézni? Kegyetlen vénemberek vérszomjas falkája.
Ez nem lsten igéje. Jézus azt mondta: ''Menj, és többé ne vétkezz.''
Angharad.
- A BibliátjÓl ismered, a valÓs életet nem. - Meillyn Lewis nem rosszabb nálam.
- Angharad. - Ugyan mit tudnak erről az egyházi vezetők?
Mit tudja maga, hogy mi történhet egy szegény lánnyal, amikor...
amikor annyira szeret egy férfit, hogy még az is kín, ha egy percig nem látja?
- Fáj, Huw? - sak Óvatosan.
Huw?
Angharad.
Most már férfi vagyok. Légy szíves, menj ki a konyhábÓl.
SzÓval most férfi vagy, mi?
Beth! lstenkáromlás, szentségtörés és képmutatás.
Már csendben pipázni s olvasni sem lehet vasárnap?
Menj, fújd ki az orrod.
Tessék.
Tessék.
Mi a...
- JÓ reggelt, Morgan. - JÓ reggelt, Mr. Evans.
- Üljön le, uram. Üljön le, uram. - Köszönöm.
Mr. Evans.
Maga a bányatulajdonos.
Angharad.
- Most pedig térjünk a tárgyra. - lgen, uram.
Nagyon kényes kérdést kell felhoznom, Morgan.
- sak nincs valami gond, uram? - Nincs. Semmi gond.
- De aggaszt engem valami. - lgen, uram.
Azértjöttem, hogy engedélyét kérjem,
hogy lestyn fiam
engedélyt kapjon...
- Egészségére, Morgan. - Köszönöm, uram.
- Na hol is hagytam abba? - Engedélyt említett?
lgen. Hogy lestyn fiam
engedélyt kapjon, lánya engedélyével,
hogy meglátogassa. Hát erről van szÓ.
A mi családunk nagyon büszke, Mr. Evans.
lgen, tudom. Tudom, Morgan.
De ezt nem én találtam ki, Morgan. Hanem az a fiatal kölyök...
Mr. Evans. A fia eljöhet beszélni velem.
Köszönöm, Morgan. Nagyon lekötelezett.
lgen, uram.
Tudja, ajÓ öreg Walesi vér, meg ehhez hasonlÓk.
- Nagy szívességet tesz nekem, Morgan. - lgen, uram.
Beth.
Gyere, gyere, gyere. A cipőimet. Hozd a cipőimet.
Lány, fel a szobádba! Már semmi szégyen sincs benned? lndulj.
Mozdulj már... A cipőm. Keresd meg a cipőmet.
Miért nem veszitek fel a kabátotokat?
Mr. Morgan?
Foglaljon helyet.
Ez itt a feleségem, Mrs. Morgan.
rvendek a szerencsének.
Mr. Morgan, engedélyét kérem, hogy beszélhessek lányával, Angharaddal.
Ezek itt a fiaim.
lgen. lsmerem őket.
Egészségére.
Nem lenne szabad itt lennie.
Nem tölthettem el még egy éjszakát anélkül, hogy tudnám.
Mi történt? alami baj van?
- Baj? - Tudja, mire gondolok.
Miért viselkedik másként velem? Miért kezel úgy, mint egy idegent?
Tettem valamit?
Nem.
Az én hibám.
Anyja beszélt velem a mise után.
Boldog, mert úgy véli, élete végéig bőségben fog élni.
lestyn Evansszal.
- Jobbat nem is találhatott volna. - De nekem nem ő kell.
Hanem maga.
Angharad?
Sok álmatlan éjszakán prÓbáltam ezt végiggondolni.
Amikor elvállaltam ezt a munkát, tudtam, mitjelentett.
Áldozatot és odaadást.
Aztjelentette, hogy ez lesz életem, minden más kizárásával.
És ezt teljes mértékben elfogadtam.
De hogy ezt az életet mással megosszam...
Gondolja, megtenném, hogy lássam nélkülözni,
másokjÓságán élni, másoktÓl várni a betevő falatot?
Gyermekeinket mások levetett ruháiban járjatni,
és magunkat, hálát adva lstennek ily nélkülözések közepette?
Nem. Én tudok így élni, a munkám kedvéért,
de azt hiszem, gyilkolni tudnék, ha...
ha azt látnám, hogy idő előtt megőszül.
Miért?
Miért tudna gyilkolni?
Férfi maga, vagy szent?
Nem vagyok én szent. De kötelességgel tartozom magáért.
Engedje, hogy megtegyem.
Hát nem lesz ének a lányom menyegzőjén, Dai Bando?
Na lássuk. A fürdőkádban 100 gallon víz van.
''A'' percenként 20 gallonnal tölti meg,
''B'' pedig percenként tíz gallonnal.
- ilágs, Mr. Morgan? - Húsz és tíz gallon. lgen, uram.
Na most. '''' egy lyuk, ami percenként öt gallonos sebességgel üríti a kádat.
Mennyi idő alatt lehet megtölteni a kádat?
Mekkora butaság. Még hogy egy lyukas kádat vízzel megtölteni.
sszeadás ez, asszony. sszeadás. Elmét pallérozÓ feladat.
- Az iskolai felvételi vizsgára. - Az az öreg állami iskola.
Butaság ez az összeadás. Ugyan ki töltene vizet egy lyukas kádba?
- Ki? Egy őrült. - sak hogy lássuk, tud-e számolni a fiú.
Számok, semmi más. Hány gallon, és mennyi idő alatt.
Egy lyukas fürdőkádban.
Most már tudom, miért olyanok a fiaim, amilyenek.
Te vagy az oka, Beth Morgan, a te hibád.
Mr. Gruffydd, van még más feladata is?
A tizedesvessző.
A tizedes...
Akkor hát a tizedesvessző, és legyen békesség a házamban.
- Eredj már. - Nos, elég későre jár.
Mennem kell. Holnap este folytatjuk a tizedesvesszővel.
- JÓ éjszakát. - JÓ éjszakát, Mrs Morgan.
Ki az, aki ne tudna visszaemIékezni IegeIső iskoIai napjára?
EgyedüI menni a hosszú úton, át a dombon a szomszéd vöIgybe,
csaIádomban eIsőként éIvezve az áIIami iskoIa kiváItságát.
Te lennél az új fiú?
- lgen, uram. - Elkéstél.
lgen, uram.
Milyen koszos kis hitványság.
Kik a szüleid?
- Honnan jöttél? - A Rhondda völgyből.
A Rhondda völgyből?
Egy kis géniusz a szénbányákbÓl.
És elvárják tőlem, hogy tudÓst faragjak belőle. NajÓ, gyere be.
lstállÓban nevelkedtél?
sukd be az ajtÓt.
Sáros a bakancsod.
Amikor eljöttem otthonrÓl, tiszta volt.
''Úr''-nak szÓlítasz, vagy rácsapom a vesszőt a hátadra.
- Most pedig ülj le oda. - lgen, uram.
lde gyere, te koszos kis hitványság.
Na lássuk, mi ez itt?
Egy tolltartÓ.
Méghozzá nagyon szép.
Eltörted a tolltartÓmat.
Mervyn, elég. Ne bántsd.
Leestem a hegyen.
Győztél, Huw?
Nem.
lanto.
- Hívd ide Dai Bando-t. - Dai Bando-t, tényleg?
- Elmész holnap az iskolába menni? - lgen, édesapám.
JÓ. Egy pennyt kapsz minden karcolásért, hat pennyt orrvérzésért,
shillinget minden monokliért, kettőt a betört orrért.
Gwilym. Elég. Ha még egyszer verekedsz,
amikor hazajössz, rád se nézek, és nem is szÓlok hozzád.
Törd be az orrod. Törd össze a szívem, valahányszor kilépsz a házbÓl.
- Egy fiúnak verekedni kell, Beth. - erekedni?
erekedni? Még egy ilyen verés, s holtan jön haza.
erés? Nem verték meg!
Kissé elpáholták, de nem komolyan.
Hamarosan ő osztogatja az ütéseket, ugye?
Dai Bando! Gyere be a házba.
- JÓ estét, Mrs Morgan. - edd le a kalapod.
Dai Bando megtanít bokszolni, Huw.
sak verekedni. Sokan hiszik magukat bokszolÓnak, s még verekedni sem tudnak.
- A bukszolás művészet, ugye? - Úgy van, úgy van.
Asszony. Hozz egy csésze teát a férfiaknak.
- Teát? - Teát?
Nem kérünk teát, Mrs Morgan.
Edzés közben nem.
Egy pohár sört, ha lenne szíves.
Lyukas fürdőkádak.
Most meg díjbirkÓzÓk.
SzÓval a kis szénbányászunk ismét kedvenc sportágát űzi?
- Mr. Phillips, lehajolni. Lehajolni. - Nem teszem, uram.
Mr. Wells, lehajolni.
Ezt. Tedd a fogaid közé.
Harapj rá erősen.
lttjön a tudÓs.
- Huw, fiú! - Megölöm, aki ezt tette.
- Ezt az iskolában szerezted? - sontig vágott. Ki tette?
- Mr. Jonas, ugye? - Beszélünk Mr. Jonasszal.
- Ne. - És miért ne?
- Megszegtem a szabályokat. - erekedés ellen nincs szabály.
- Figyelmeztetett. - Butaság, fiú. Én...
sitt, Davy.
Ez Huw ügye. Neki kell dönteni.
sak egy szÓt szÓlj, gyerek, és kitépjük a csontjait.
Nem. Hagyjátok békén.
Azt hiszem kisöcsénk komoly férfivá válik.
Ezeket a mértékegységeket távolságok mérésére használják, és...
- Tessék? - Rendben.
- JÓ reggelt, Mr... - Jonas.
Mr Jonas. AkkorjÓ helyen járunk.
Mit tehetek önökért?
Az ember sose túl öreg a tanuláshoz, ugye, Mr. Jonas?
- Nem. - Magam is jártam iskolába valamikor.
- De nem sok tudomány szállt a fejembe. - lde figyeljenek, mit akarnak?
Tudományt.
Hogyan minősítene egy botot, Mr. Jonas?
- A hossza alapján. - És hogy minősítene egy olyan embert
aki bottal ver egy nála háromszor kisebb fiút?
- Árulja el nekünk. - Kétségtelenül ért a bot használatához.
De az én tantárgyam a bokszolás, ajÓ Queensberry őrgrÓf szabályai szerint.
lsten nyugosztalja.
És boldogan átadom magának a tudásomat.
Mr. Mottshill. Mr. Mottshill.
NajÓ, állítsd pozíciÓba.
Nézzétek, egy jÓ bokszolÓnak, jÓl kell ütnie ajobb kezével.
Látjátok?
És így büntetünk egy embert, egy jobbal és egy ballal.
És beletesszük az egész lelkünket...
Ez az úr magához beszél.
- Emeld fel. - Gyerünk, gyerünk. Felállni.
Állítsd ismét pozíciÓba.
Lesztek szívesek figyelni, lányok és fiúk?
Nem gyakran beszélek nyilvánosan...
- A kocsmán kívül. - De ezt...
Nem szabad használni. Szabálytalan. Eltöri az ember orrát. Na most a...
- AttÓl tartok, nem lesz bokszolÓ belőle. - Nincs tehetsége a tanuláshoz.
Mr. Gruffydd.
lvor... egy csille alá esett, az alsÓ szinten.
lvor!
- Megszületett az első unokánk, Gwil. - lgen, egyet ad és egyet elvesz.
Ezt mondd fent a lánynak. Ő majd válaszol neked.
- sitt, Beth. Ne éleszd a haragot. - Pokolba a haraggal.
És világosan kimondom, hogy mindenki hallja.
Ez aztán jÓ. Kitüntetéssel vizsgáztál.
A fiúnk tudÓs ember.
Mi ez, Huw? Nem értem.
- Latinul van. - Latinul, mi?
Miért nem ajÓ öreg Walesi nyelven, vagy angolul?
- Ez a divat. - Divat.
Divatos szokások, tizedesvesszők meg lyukas fürdőkádak.
Szegény kisfiam. Megtöltötték a fejed latinnal, mi?
- Beth, szépségem, monoklit kérsz? - Csak kiabálj. Ébreszd fel a babát.
Gyönyörű. Pontosan olyan, mint az apám.
Micsoda badarság.
Na lássuk, Huw. Hogyan tovább?
ardiffba iskolába, majd egyetemre, hogy ügyvédnek vagy orvosnak tanulj?
Dr. Huw Morgan. Nos, Huw nagybácsi, az remek dolog lesz.
Így van, lesz egy gyönyörű lovas kocsid, meg fekete öltönyöd, keményített inggel.
Az aztán jÓ lesz, kisfiam. Most pedig hozok egy pohár írÓt
a kis tudÓsnak.
Igen, édesanyám. Én Bron omlós süteménye is jól esne.
Az én süteményemet talán a disznÓknak adjam?
Dehogy. Azt tegnap megettem, Bron ma szokott omlÓs süteményt készíteni.
Sajnálom, Huw. Ma csak mazsolás kenyeret sütöttem.
Már nincs, aki megegye.
Anyám, nagyon magányos vagyok nélküle.
Minden este előkészítem a bakancsát és a ruháit,
de reggel ugyanott találom őket.
Nagyon magányos vagyok.
Gwil, Bron lakhat nálunk, ha kedve van hozzá.
Bron nem fog jönni.
Egy házban csak egy háziasszony lehet.
SzÓval, Huw, hogyan legyen tovább?
Lemegyek magával a szénbányába, apám.
Legyen eszed, gyerek. Neked nem a szénbányában a helyed.
Tanulj, hogy megbecsült foglalkozásod legyen?
Megbecsült? Talán te meg a bátyái börtöntöltelékek vagytok?
Hagyd abba, Beth. Én csak a legjobbakat akarom a fiúnak.
Ha olyan jÓ ember lesz, mint te meg a bátyái, boldog leszek.
A fiú jövőjére gondolok. A mi időnkben másként volt.
Mindenki tudottjÓ pénzt keresni. De Huw tanult gyerek.
Miért vigye le az eszét egy szénbányába?
De én azt szeretném, apám.
Rendben van.
Döntsd el magad.
De ha tévedsz, csak magadat hibáztasd.
A szénbányába megyek, apám.
- Rendben van, akkor a bányába mész. - JÓl van.
- Hova mész? - Leinni magam.
Bron?
- A szénbányába fogok dolgozni. - A szénbányába, tényleg?
AjÓ öreg szén máris reszket a félelemtől.
Bron...
Bron.
Mit szÓlnál, ha ideköltöznék hozzád, és neked adnám a béremet?
- A te otthonod anyád házában van. - Anyám küldött.
- Mert sajnál engem. - Nem, hanem mert gyakorlatias.
Ha minden este és reggel előkészíted a ruhákat, legyenek az én ruháim.
- JÓ kisöreg vagy te. - lgen vagy nem, Bron?
- lgen. - JÓl van.
JÓl van. Hozom az ágyamat.
- Most férfi vagy, mi? - És fel tudnék emelni egy ilyen férfit?
lanto! Ne.
Huszonöt penny.
Harminchat penny.
- A következőt - Köszönöm, uram.
Tizenöt penny.
Tizenhárom penny.
Egy font tíz penny.
Két font tíz.
El vagy bocsátva, Morgan.
Következőt.
Két font tíz.
El vagy bocsátva, Morgan.
Egy font tíz.
És ez történt Ianto-vaI és Davy-veI, a két Iegjobb szénbányásszaI,
de nekik túI magas voIt a bérük a szegényebb és ínségesebb emberekkeI összevetve.
- Olvasna egy fejezetet nekünk, apám? - lgen, fiam.
''Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.''
''Füves legelőkön terelget:''
''csendes vizekhez vezet engem.''
''Lelkemet felüdíti:
''igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.''
''Ha a halál árnyéka völgyében járok is,''
''nem félek semmi bajtÓl, mert te velem vagy:''
''essződ és botod megvigasztal engem.''
''Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.''
''Megkened fejemet olajjal.''
''sordultig van a poharam.''
Egy vonal Owennek és Gwilnek, lefelé ape Townig Angharadnak.
Kanadáig lantonak,
és ide le Davynek Új-Zélandba.
És te vagy a csillag, amely rájuk ragyog ebből a házbÓl,
földrészeken és Óceánokon át.
Olyan távolra?
égül is milyen távolra ragyogok, ha le tudod rajzolni egy kis papírlapra?
Szépségem, ez egy térkép. A világ képe, hogy tudd, hol vannak benne.
Tudom én jÓl, hol vannak, régi térképek meg ceruzák nélkül is.
ltt vannak a házban.
És aztán Angharad visszatért Cape TownbóI, a férje néIküI.
Nem náIunk száIIt meg, hanem a nagy Evans házban.
Az ő házában, a dombtetőn.
- Mrs Evanshoz jöttem. - Ki keresi?
Huw Morgan.
Az öccse?
Gyere be.
Huw.
Mrs Nicholas, lenne szíves teát hozni?
Ülj le, Huw.
Mekkorát nőttél.
- És megváltoztál. - Te is.
Betegnek nézek ki és vigyáznom kellene magamra.
Minden látogatÓm ezt mondja, úgyhogy mondd ki te is, legyünk túl rajta.
De mondd el a híreket.
Hogy van...
Hogy vannak a fiúk és lányok, akiket ismertünk?
Hát...
A Jenkins lányok férjhez mentek.
Maldwyn Hughes orvosnak tanul.
Rhys Howell ügyvédi irodában dolgozik, és heti tíz shillinget küld haza.
És Mr, Gruffydd...
még mindig elsőnek kel és utolsÓnak fekszik.
Hogy van ő, Huw?
Nem úgy, ahogy volt.
Beteg?
A lelke.
A szemei és a hangja.
Mint neked.
Kérlek, menj haza, Huw.
- Bocsáss meg. - Nos hát, Mrs Evans. Teát kérnek?
Hagyja csak, Mrs Nicholas. Majd én kitöltöm.
Nahát.
lestyn fiatalúr szegény anyjának is mindig én töltöttem.
- Majd én töltöm ki. - lgenis, Mrs Evans.
Az új úrnő olyan, mint az új lepedő.
lgen, egy kissé merev,
de csak a nagymosásig.
Miért tartottad meg szolgálatodban?
37 éve dolgozik a családnál.
Legalábbis ezt mondja, naponta hatvanszor.
- lgyál egy kis teát, Huw. - Nem akarod, hogy elmenjek?
Nem. Nem, Huw.
Sajnálom, hogy olyan goromba voltam.
Kérlek maradj.
Huw. PrÓbáltam elmondani anyának, de...
Én semmit sem mondhatok.
Én csak a házvezetőnő vagyok.
37 éve dolgozom a családnál,
s megértem, hogy megátkozom a napot, mikor ide jöttem.
Nem lepődnék meg, ha az öreg úr egy nap kikelne sírjábÓl.
Esküszöm, hogy csak a sírkő súlya tartja odalenn.
Akkor mi a gond, Mrs Nicholas?
álás.
Persze nem tőlem hallottátok. De ez jár az eszében.
A férje nélkül jött haza, nem?
És miért? Azért, mert szerelmes ebbe a prédikátorba.
Mondtam, a prédikátorba. Mr. Gruffyddba.
De hiszen Mr. Gruffydd a ház közelébe se jött.
Mit számít az?
Folytassátok a munkát.
Egy szÓt sem szÓlunk, Mrs Nicholas.
Nem.
Piszkos hazug!
- Engedd el! - Hadd kapjam el!
Hazug!
Ahogy a saIak egyre terjedt vöIgyem feIett,
ugyanúgy terjedt a sötétség is a vöIgy embereinek gondoIataiban.
ÉIetemben eIőször, a ház ajtaját napközben gondosan becsuktuk.
Apa?
Mi van, Huw?
sszezördültél a filiszteusokkal, mi?
Huw, most meg mi történt? Nézd a kezeid.
Evan John.
alamit... mondott AngharadrÓl és Mr GruffyddrÓl.
Már a gyerekek is beszélik.
lgazad volt, fiam.
- Reggelire itthon leszek. - Nem mész a kápolnába?
Nem.
És ha ezt megteszik,
soha az életben nem teszem be a lábam a kápolnába.
Felmelegítem majd az ágyadat.
- Remek feleségem vagy. - Eredj már.
Mi lesz a kápolnában, édesanyám?
Ma este, az istentisztelet után
az egyházi vezetők tanácskoznak AngharadrÓl.
AngharadrÓl? De hiszen nem tett semmit.
A semmi is elég az olyanoknak, akiknek pöcegödör van az eszük helyén.
Huw, kisfiam.
Remélem, mire felnősz, nyelvük valamelyest megszelídül.
- Angharadnak ott kell lennie? - Nem. Egyikünk sem lesz ott.
De a szégyen nem marad távol.
Én odamegyek, édesanyám.
Utoljára szÓlalok fel ebben a kápolnában.
Elhagyom a völgyet, és sajnálom,
hogy meg kell válnom azoktÓl, akik segítettek nekem,
és megengedték, hogy én is segítsek rajtuk.
De...
ami a többieket illeti,
akik bebizonyították, hogy csak az időmet fecséreltem itt,
csak annyit mondok:
Egy sincs közöttetek, aki egyenesen hozzám mert volnajönni,
hogy bűnnel vádoljon.
Pedig, bármi mércével is mérjük, ha bűn történt,
engem kellene bűnösnek nyilvánítani.
an itt valaki, aki vádolni merne engem?
Nincs.
Gyávák is vagytok, nemcsak képmutatÓk.
De nem hibáztatlak titeket.
Magam is éppen olyan hibás vagyok, mint ti.
A tétlen nyelv,
a kislelkűség, amit tanúsítottatok,
aztjelenti, hogy nagy részeteknek nem sikerült átadnom a rám bízott leckét.
Huw?
Fiatalkoromban azt hittem, hogy az igazsággal legyőzöm a világot.
Azt hittem, akkora hadsereget toborzok, amilyenről még Nagy Sándor sem álmodott.
Nem azért, hogy nemzeteket igázzak le, hanem hogy felszabadítsam az emberiséget.
- lgen, uram. - Az igazsággal.
Az lge arany hangjával.
De csak kevesen hallották meg.
Közületek csak néhányan értették meg.
A többiek fekete ünneplőt öltöttek és beültek a kápolnába.
Miértjöttök ide?
Miért parádéztatjátok feketébe öltözött álnokságotokat lsten előtt vasárnap?
Szeretetből? Dehogy. Megmutattátok, hogy szívetek annyira elsorvadt,
hogy képtelen befogadni égi Atyátok szeretetét.
Tudom, miértjöttetek.
Előttetek állva, láttam az arcotokon minden vasárnap.
A félelem hozott ide benneteket. BorzasztÓ, babonás félelem.
Az lsten megtorlásátÓl valÓ félelem.
Az égből lecsapÓ tűztől,
az Úr bosszújátÓl, lsten igazságosságátÓl valÓ félelem.
De elfelejtettétek Jézus szeretetét.
Áldozatát semmibe veszitek.
Halál. Félelem.
Lángok, borzalom és fekete öltönyök. Tartsátok csak meg gyűléseteket.
De ha ezt lsten nevében, lsten házában teszitek,
lstent és lgéjét káromoljátok.
árj. Gyűlés van, Morgan.
Drága Angharadom...
EIhagyom a vöIgyet és...
Huw.
- rvendek, hogy eljöttél. - Köszönöm, uram.
Segíthetek valamit?
lgen, segíthetsz.
Nagy szolgálatot tehetsz nekem.
Ez az Óra...
ApámtÓl kaptam, amikor lsten szolgálatába léptem.
Mindkettőnk által szeretett időt mért.
- Fogadd el. - Nem, uram.
Azt mondtam, nekem teszel vele szolgálatot.
Nincs szükség rá, hogy búcsúzásul kezet fogjunk.
Egymás elméjében fogunk élni.
Mr. Gruffydd, nem látogatná meg Angharadot, mielőtt elmegy?
Nagy örömet szerezne neki.
Nem.
Ha ismét meglátom,
nem lenne erőm itt hagyni.
iszontlátásra, Huw.
JÓ kisöreg vagy te.
Most mi történt? Tűz, árvíz vagy micsoda?
Azt mondják, bányaomlás.
- igyetek fel. - A bánya sötétjébe?
Annyi ütést kaptál már a ringben, hogy még fényes nappal sem látsz.
De a fejszét mélyebbre vágom, mint bárki. igyetek fel.
Férfiak. Férfiak. Nők. Azok, akinek rokonaik vannak.
Engedjétek a bányához őket.
- Gwilym Morgan? - Még nem jött fel, uram.
Mr. Gruffydd? Az alsÓ szinten volt.
- Apám? - Még nem jött fel, Mrs. Evans.
Angharad...
Ki megy le Gwilym Morganért és a többiekért?
Én. Nálajobb barátom nincs.
Gyerünk, yfartha.
Tudom, gyáva vagyok.
De vigyázni fogok a kabátodra.
Apa!
Apa!
Apa!
Huw, fiam.
Apa!
- Apa! - Huw.
Mr. Gruffydd!
JÓ kisöreg vagy te.
Az imént itt volt velem.
lvor vele volt.
SzÓlt hozzám,
és elmondta, milyen csodálatos helyen van.
Nézd.
Oyan férfiiak, mint az apám, nem haIhatnak meg.
Továbbra is veIem vannak, eIevenen éInek emIékezetemben,
és szeretetük megmarad örökre.
MiIyen zöId is voIt akkor a vöIgyem.
VÉGE