Tip:
Highlight text to annotate it
X
A felvonulás számomra a láthatóságról és az örömről szól:
fantasztikus élmény volt, amikor először voltam a Pride-on.
Idén együtt megyünk.
Kezdetben még csak szavaim sem voltak a dologra.
Mára már olyan természetes ez az életérzés, hogyha egy újabb életem lenne,
megint csak egy leszbikus nő szeretnék lenni.
A múltban nem tudtam megélni azt, hogy egy közösséghez tartozom.
A Pride erre egy kitűnő alkalom.
Többször voltam már felvonulni külföldön,
de azért tartom fontosnak, hogy itthon is elmenjek,
mert ez az én közegem,
itt magunkért tehetünk valamit,
ez az én Pride-om.
Amikor először láttam felvonulókat, azt gondoltam:
micsoda magamutogatás ez,
közben meg én is velük akartam lenni.
Aztán rájöttem, hogy ez nem magamutogatás,
hanem a szabadságról, a közösségünkről és a sokszínűségről szól.
Régebben sokat szekáltak azért, mert meleg vagyok.
De 16 évesen előbújtam,
és nagyon sokan mellém álltak.
Idén több iskolatársam és ismerősöm is eljön velem a felvonulásra.
A Pride számomra találkozás másokkal és önmagammal.
Hosszú éveken át nem tartottam fontosnak, hogy elmenjek a felvonulásra
és csak éltem az életemet.
Azt gondoltam, hogy ez nem is rólam szól.
Pedig igen.
Az én jövőm, az én jogaim, az én életem
- mindezért kiállok, ha elmegyek a Pride-ra.
Szóval idén ott leszek.
Gyere el Te is!
Családommal minden évben elmegyünk a Pride-ra.
Nagyon élvezzük a felvonulást: a jó hangulatot, a színes lufikat.
Fontosnak tartjuk, hogy gyerekeinket ne korlátozzák a nemi szerepek:
az, hogy fiúnak, vagy lánynak születtek.
Amikor felnőnek a gyerekeink, bármilyen lesz a nemi identitásuk és a szexuális orientációjuk,
mi ugyanúgy szeretni fogjuk őket.
Ha LMBTQ emberek lesznek, fontosnak tartjuk, hogy elfogadják magukat,
ha nem ehhez a közösséghez tartoznak majd, akkor pedig másokat fogadjanak el.