Tip:
Highlight text to annotate it
X
-
IAIN McGILCHRIST - A megosztott agy & és a Nyugati Világ Létrejötte
IAIN McGILCHRIST - A megosztott agy & és a Nyugati Világ Létrejötte
Az agy felosztottsága egy olyan dolog,
amiről az idegtudósok nem szeretnek többé nyilatkozni.
Bizonyosfajta népszerűségnek örvendett a 60-as, 70-es években,
az első különválasztott agyféltekés műtétek után,
mely oda vezetett, hogy olyasmi terjedt el,
amiről azóta bebizonyosodott, hogy
teljesen rossz megközelítés. És nemcsak, hogy az nem igaz,
hogy az agy egyik fele foglalkozik az ésszerűséggel,
a másik pedig az érzelmekkel,
merthogy mindkét félteke részt vesz mindkét folyamatban.
Nem igaz az sem, hogy a nyelvi képességek kizárólag a bal agyféltekében volnának,
nem így van. Fontos összetevői vannak jelen a jobb agyféltekében is.
Nem igaz az sem, hogy a vizuális megjelenítés csak a jobb féltekében lenne,
jelentős része van a balban. Emiatt aztán, amolyan kétségbeesésféle miatt,
az emberek felhagytak ezzel a témával.
A probléma ettől azonban nem szűnik meg. Hiszen ez a szerv
amely mindenestül a kapcsolat létrehozására való, feltűnően két részből áll!
Mindannyiunkban ott van, és egyre jobban különvált
az emberi fejlődés során.
A corpus callosum aránya tehát
egyre csökkent az agyféltekékhez képest
az evolúció során. És egyre vastagszik ez a terület,
ahogy felismerjük, hogy az egyik legfontosabb -ha nem 'A LEGFONTOSABB' -
funkciója a corpus callosumnak valójában az,
hogy gátolja a másik agyféltekét!
Szóval valami hihetetlenül fontos dolog zajlik itt,
ami a dolgokat kettéválasztva tartja!
És nemcsak erről van szó: az agy alapvetően aszimmetrikus,
szélesebb a bal hátsó részén,
és szélesebb a jobb elülső részén,
előre és hátra nyúlik, mintha valaki fogta
és alulról jól megcsavarta volna,
az óra járásával egyezően. Mit is jelent mindez?
Ha csak több helyre lett volna szüksége az agynak, akkor történhetett volna mindez szimmetrikusan,
hisz a koponya is szimmetrikus. A doboz, amiben mindez benne van, szimmetrikus.
Miért e bonyodalom, az egyik agyfélteke egyik részének megnagyobbítására,
és a másik félteke másik részének megnagyobbítására, hacsak nem csinálnak két teljesen eltérő dolgot?!
Mit is csinálnak tehát? Nos, nemcsak nekünk van ilyen
felosztott agyunk: madaraknak és állatoknak is ilyen van.
Szerintem a legegyszerűbben úgy lehet ezt megérteni,
ha elképzelünk egy madarat, amely egy magocskát
szeretne felkapni a földről a salak ill. a kövek közül.
Nagyon élesen és tisztán kell fókuszáljon
arra a kicsi magocskára,
és képes kell legyen felszedni onnan a földről!
Ám arra is figyelnie kell, -már ha életben akar maradni-,
hogy egy egész másfajta figyelmet is éberen, és nyitva
kell tartania, figyelnie kell a ragadozókat is,
ill. a barátokat...a specifikumokat, akármi is történjen
éppen. Úgy néz ki,
hogy ezek az állatok elég megbízhatóan használják
a bal agyféltekéjüket erre az "élesre" fókuszált figyelemre,
olyasmi után kutatva, amit már ismer,
és tudja, hogy fontos. És a jobb agyféltekét pedig
éberen tartják széles körben, történjék bármi,
anélkül, hogy bármit is elvárnának a jövővel kapcsolatban.
Használják a jobb agyféltekéjüket arra is, hogy a világgal kapcsolatba lépjenek.
Amikor tehát a társaikat közelítik meg, és hozzájuk társulnak,
akkor a társak jórészt inkább a jobb agyféltekét használják.
Aztán az emberek esetében is az derül ki,
hogy tul.képpen az embereknél is ez a fajta figyelem
a nagy különbségek egyike.
A jobb agyfélteke fenntartható, széleskörű,
nyílt éberséget tesz lehetővé.
Míg a bal agyfélteke egy szűk, ám éles fókuszú
részletekre való odafigyelést tesz lehetővé.
Akik elveszítik a jobb agyféltekéjüket,
azoknál kórosan leszűkül a figyelem-ablak.
De az emberek mások. Ami az igazán nagy dolog
az ember számára: az az elülső homloklebeny!
És az agy azon részének célja, hogy belakja,
az agy többi részét, hogy megállítsa
az azonnali történéseket;
tehát visszalépni időben és térben
a tapasztalás azonnaliságától. Ez tesz lehetővé számunkra két dolgot:
képessé tesz bennünket arra, amit az idegtudósok
már régóta mondogatnak, hogy nagyon értünk hozzá, azaz:
túljárjunk a másik fél eszén, machiavellisták legyünk.
Ez azért nagyon érdekes szerintem, mert
teljesen igaz: ki tudjuk találni, mi jár mások eszében,
mi a szándékuk, és ha akarjuk, be is csaphatjuk őket.
De az a részlet, amit mindig is kíváncsiság övezett,
az, hogy lehetővé teszi számunkra azt is,
hogy életünkben először empatizáljunk,
hiszen így megvan a kellő távolság a világtól.
És ha azonnal ottermünk, akkor harap,
ám ha képesek vagyunk hátrébblépni, és megfigyelni,
hogy mások, akik hozzám hasonlóak, s így előfordulhat,
hogy az enyéimhez hasonló szándékaik, értékeik, és érzéseik is vannak,
akkor képesek vagyunk kötelékbe lépni, ami az ún. szükséges távolság,
mint ahogy az olvasás esetben is: túl közel - nem tudod kisilabizálni;
túl messze - már nem tudod elolvasni.
Úgyhogy az így létrejött távolság
az ember alapvető kreativitását teszi lehetővé
legyen az akár machiavellista, vagy erazmuszi.
Nos, a machiavellista dolog végrehajtásához, a világ manipulálásához,
- ami nagyon fontos persze - képesek kell legyünk használni a világot,
befolyásolni, és a magunk malmára hajtani a vizet,
- az élelmiszer a kiindulópont -
de a bal agyféltekés ítélőképességünk által,
a jobb kezünket, és tárgyakat eszközöket használva,
a nyelvnek azt a részét is használjuk,
amivel felfogunk dolgokat hallás alapján,
ami 'leszögezi' (kategorizálja) őket. Úgyhogy, amint tudjuk, hogy valami fontos,
és szeretnénk vele kapcsolatban precízek lenni, a bal agyféltekénket használjuk
az említett módon. Ehhez pedig a valóság
leegyszerűsített változatára van szükségünk!
Nem kell, hogy egy csata idején
a csatamezőn növő összes növényfaj nevét
begyűjtsük. Arra van szükségünk,
hogy ismerjük a nekünk fontos dolgoknak a specifikumait, hogy hol vannak,
és így térképünk legyen erről, amiket meg is címkézhetünk.
Ez nem a valóság, ám JOBBAN működik annál!
Az újdonság teszi meg a jobb agyféltekét
az ördög ügyvédjének: állandóan éberen figyel,
hogy megfelelnek-e a dolgok a várakozásunknak, vagy eltérnek,
a dolgokat összefüggésében nézi, megérti a burkolt jelentéseket,
a metaforákat, a testbeszédet, az érzelem kifejeződéseit az arcon.
MEGTESTESÜLT VILÁGGAL foglalkozik, amelyben ott állunk
megtestesülve egy olyan világban, ami KONKRÉT.
Megérti az egyéneket, nem csak a kategóriákat.
Előnyben részesíti az élőt, a mechanikussal szemben.
És ez olyan hangsúlyos,
hogy még a jobb kéz is... aki konkrétan a jobb agyféltekét használja
a hétköznapokban, hogy bal kezével eszközöket használjon,
azoknál is a bal agyfélteke az, és nem a jobb, amelyikben
az eszköz és géphasználat kódolva van. Úgyhogy ez nagyon érdekes.
És ez megváltoztatja a testről alkotott képet is:
a test a bal agyfélteke számára alkatrészek összessége.
Ha mindezt össze kell foglalnom, eltávolodnék
mindattól, amit mondani szoktunk:
értelem és képzelet. Hadd tisztázzam egyszer s mindenkorra:
a KÉPZELET-hez szükség van MINDKÉT agyféltekére!
És ezt is hadd tisztázzam: az ÉRTELEM-hez is MINDKÉT agyfélteke kell!
Úgyhogy, ha ezt az egészet akarom összefoglalni, akkor azt mondanám,
hogy a bal agyfélteke világa a megjelölésektől és elvont fogalmaktól függ,
tiszta képet és hatalmat követel ahhoz,
hogy az ISMERT, FIX, STATIKUS, ELKÜLÖNÜLT,
SZÖVEGKÖRNYEZETBŐL KIKERÜLT, EGYÉRTELMŰ HATÁROZOTT,
ÁLTALÁNOS JELLEGŰ, de végső értelemben ÉLETTELEN dolgokat irányíthassa.
A jobb agyfélteke ettől eltérően jelöli:
AZ EGYÉNI, VÁLTOZÓ, FEJLŐDŐ,
ÖSSZEKAPCSOLT, KÖZVETETT, BURKOLT, MEGTESTESÜLT ÉLŐ LÉNYEK
VILÁGÁT a megélt világ SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN.
Ám a dolgok természete sosem fogható fel teljesen,
sosem teljesen megismerhető, és a világ is
bizonyos kapcsolatban olyan csak, amilyen. A bal agyfélteke által
közvetített tudás egy zárt rendszerben érvényes csak.
Megvan az az előnye, hogy tökéletes, ám ezért a tökéletességért
végső soron az ürességgel kell fizetnünk!
Van itt egy kis gond a kétfajta világ természetét illetően.
Felajánlják a világ kétfajta megközelítését,
és nyilvánvalóan egyfolytában különbözőféleképpen kombináljuk őket.
Ahhoz, hogy a világot irányítani tudjuk, támaszkodnunk kell bizonyos dolgokra,
ám a szélesebb körű megértéshez szükségünk
van a jobb agyféltekéből származó tudásra.
És én azt mondom Önöknek, hogy a nyugati világ kultúrájának történetében
a 6.században, Augustus korában kezdődtek
a dolgok, és a 15/16.századi Európában
az agyféltekék gyönyörű kiegyensúlyozásaképpen
minden esetben csak tovább sodródott
a bal agyfélteke szemszöge felé.
Manapság egy paradox világban élünk.
A BOLDOGSÁGOT keressük,
ám mégis a NEHEZTELÉSEKHEZ és a BOLDOGTALANSÁGHOZ,
valamint a MENTÁLIS BETEGSÉGEK robbanásához jutunk.
A SZABADSÁGOT kerestük, közben egy olyan világba jutottunk,
ahol egyre több CCTV kamera figyel bennünket,
és ahol a mindennapi életünk sokkal jobban ki van téve annak,
amit a felsőbb körök kicsiny, ámde bonyolult szabályok
hálózatának neveznek, amelyek lefedik
az élet felszínét és ellehetetlenítik a szabadságot.
Elárasztanak bennünket az információk,
ám egyre kevésbé vagyunk képesek felhasználni őket arra,
hogy megértsünk dolgokat, hogy bölcsek legyünk.
Ahogy pszichológusként látom, nagyon paradox a kapcsolat
a HÁNYATTATÁSOK és a BETELJESÜLÉS közt;
a MEGFÉKEZÉS és a SZABADSÁG közt,
a RÉSZEK ISMERETE, és az EGÉSZBŐL fakadó BÖLCSESSÉG közt.
Nézzük megint a gép modellt, ami válasz kéne legyen mindenre,
ám nem az; gondoljuk csak végig ezt: még maga a RACIONALITÁS is
INTUÍCIÓS ugrásban gyökerezik!
SOHA nem tudjuk bizonyítani, hogy a racionalitás
a jó megközelítés arra, ahogy a világot nézzük! Az a megérzésünk, hogy hasznos lehet!
És ez nem új. A folyamat másik végén ott van az,
hogy a racionalitás -ahogy Gödel tételéből ismert-,
és tudjuk onnan is, amit Pascal mondott sok száz évvel Gödel előtt:
a racionalitás végpontja az, hogy megmutassa a racionalitás korlátait!
Modern világunkban kifejlesztettünk valamit,
ami őrülten hasonlít a bal agyfélteke világához:
a VIRTUÁLISAT részesítjük előnybe a VALÓDIVAL szemben!
A TECHNIKA válik fontossá, a BÜROKRÁCIA virágzik,
ugyanakkor a kép töredezett.
És létezik egy csomó egyediség. A HOGYAN-t a MI határozza meg.
És az irányításért folytatott küzdelem, paranoiához vezet
a társadalomban, hogy mindent ellenőrzés alatt kell tartani és irányítani.
Miből fakad ez az elmozdulás? Szerintem 3 oka van.
Az első: a bal agyfélteke beszéde
igen meggyőző, mivel ő maga formázott mindent,
ami nem illett bele a modelljébe: LE VELE!
És maga vágta le. Úgyhogy ez a konkrét modell
teljességgel következetes önmagában, főleg, mivel magát tette ***á.
A bal agyféltekét az agy Berlusconijának is hívom,
hiszen ellenőrzés alatt tartja a médiát,
ez az, amivel...
szóval, nagyon szépen dicsőíti önmagát.
A jobb agyféltekének azonban nincs hangja,
nem képes vitaérveket felsorakoztatni.
És szerintem, -s ami igen fontos, hogy- ez amolyan "tükörterem" effektus.
Minél inkább a csapdájába esünk, annál inkább aláássuk
és nevetségessé tesszük azokat a dolgokat, amik kivezethetnének belőle,
ehelyett csak visszatükröződünk: minél többet tudunk arról, amiről tudunk, hogy tudunk...
És csak hogy világossá tegyem: egyáltalán nem vagyok ELLENE,
akármit is ajánl a bal agyfélteke!
Senki nem lehet nálam szenvedélyesebb egy olyan korban, ahol elhanyagoljuk a józan észt,
és elhanyagoljuk a nyelv pontos használatát,
senki nem lehet nálam szenvedélyesebb a nyelvvel,
és a józan ésszel kapcsolatban, csak arról van szó, hogy még szenvedélyesebb vagyok,
a jobb agyféltekével kapcsolatban, és hogy vissza kell térjünk ahhoz,
amit az ismer: a szélesebb körű összefüggésekhez!
Kiderült, hogy Einstein gondolkodása
amúgy előrevetítette ezt az agy felépítéséről.
Mert azt mondta: "Az intuitív elme
szent ajándék, a racionális elme pedig
hűséges szolgálója. Teremtettünk egy olyan társadalmat,
ami isteníti a szolgát,
ám megfeledkezett az ajándékról!"
-
-
-
-
-
-
-
-