Tip:
Highlight text to annotate it
X
FEJEZET 2. rész viszály LOVE
Ebben az időben ő volt kezdik megkérdőjelezni az ortodox hit.
Ő 21, és ő húsz. Ő kezdett retteg a tavasz: ő
annyira vad, és fájt neki annyira.
Egész úton ment kegyetlenül zúzta rá hiedelmek.
Edgar élveztem. Ő volt a természet kritikus és nem
szenvtelen.
De Miriam szenvedett gyönyörű fájdalom, mint, egy értelem, mint a kés, a férfi, akit
szerette megvizsgálta a vallás, amelyben élt és mozgott, és már neki is.
De nem szabad neki.
Ő volt kegyetlen. És amikor elment egyedül volt még
vad, mintha megöli a lelkét. Ő vérzett neki hit, amíg ő majdnem elvesztette
tudatosság.
"Ő exults - ő exults ahogy látja őt el tőlem," Mrs. Morel kiáltott szívében
amikor Paul ment. "Ő nem olyan, mint egy átlagos nő, aki
hagyj részemet benne.
Azt akarja, hogy elnyelje őt. Azt akarja, hogy dolgozzon neki, és elnyeli őt
amíg semmi sem maradt belőle, még magának.
Ő soha nem lesz az ember a saját lábát - ő lesz szopni őt. "
Tehát az anya ült, és harcolt, és sokat töprengett a keserűen.
És ő, jön haza az ő jár a Miriam, vad volt a kínzás.
Odament ajkát és összeszorított ököllel, majd egy nagy arány.
Ezután nevelkedett ellen ajtófélfa, állt néhány percig, és nem mozdult.
Ott volt egy nagy üres sötétség fronting őt, és a fekete upslopes
foltokban apró fények, és a legalacsonyabb keresztül az éjszaka, a fáklyát a gödör.
Az egész furcsa és félelmetes.
Miért volt annyira szakadt, szinte zavartan, és nem tud mozogni?
Miért anyja otthon ülni, és szenvedni? Ő tudta, hogy szenvedett rosszul.
De miért ő?
És miért is utálják Miriam, és úgy érzi, olyan kegyetlen feléje, a gondolat az ő
anyja. Ha Miriam okozza az anyja szenvedését, majd
gyűlölte őt - és ő egyszerűen gyűlölte őt.
Miért kellett neki, hogy érezte magát, mintha bizonytalan magát, bizonytalan, egy
határozatlan dolog, mintha nem elegendő ahhoz, burkoló, hogy megakadályozza az éjszakai
és a tér betörni vele?
Hogy gyűlölte őt! És aztán, micsoda rohanás a gyengédség és a
alázat! Hirtelen elmerült újra, futás haza.
Az anyja látta rajta a jelek bizonyos fájdalom, és ő nem szólt semmit.
De volt, hogy ő beszéljen vele. Aztán dühös volt vele megy el
messzire Miriam.
"Miért nem szereted őt, anyám?" Kiáltotta kétségbeesetten.
"Nem tudom, fiam," felelte siralmasan.
"Biztos vagyok benne, Megpróbáltam, mint ő.
Megpróbáltam, és megpróbáltam, de én can't - nem tudom! "
És úgy érezte, sivár és reménytelen a kettő között.
Tavasz volt a legrosszabb idő.
Ő volt változékony, és intenzív és kegyetlen. Ezért úgy döntött, távol marad tőle.
Aztán jött az óra, amikor tudta, Miriam várta őt.
Az anyja nézte egyre nyugtalan.
Nem tudta folytatni munkáját. Ő nem tehet semmit.
Olyan volt, mintha valami volt rajz lelke felé Willey Farm.
Aztán fel a kalapját, és elment, mondván: semmi.
És az anyja tudta, hogy elment. És amint volt, ahogy sóhajtott
megkönnyebbülten.
És mikor vele volt kegyetlen ismét.
Egy nap március feküdt a parton a Nethermere, és Miriam ült mellette.
Ez egy csillogó, fehér-kék nap.
Nagy felhők, olyan briliáns, elment a felső, míg az árnyékok lopta végig a vízen.
A tiszta terek az égen volt a tiszta, hideg kék.
Paul feküdt a hátán a régi fű, felnézett.
Nem tudta elviselni, hogy nézd meg Miriam. Úgy tűnt, hogy szeretne vele, és ő ellenállt.
Ő ellenállt minden alkalommal.
Azt akarta, hogy most neki a szenvedély és a gyöngédség, és nem tudott.
Úgy érezte, hogy ő akarta a lélek ki a testét, és nem őt.
Minden erejét és energiát merített be magát valamilyen csatornán, amely egységes
őket. Nem akart találkozni vele, oly módon, hogy
volt kettő, férfi és a nő együtt.
Azt akarta felhívni minden tőle a lány. Sürgette őt intenzitású, mint a Madness,
amely lenyűgözte őt, mint a kábítószer-fogyasztás is. Ő volt megbeszélése Michael Angelo.
Úgy érezte, neki, mintha fogás nagyon reszkető szövet, a nagyon protoplazma
Az élet, ahogy hallotta. Ez adott neki legmélyebb megelégedésére.
És a végén ez megrémítette.
Ott feküdt a fehér intenzitása a keresést, és a hangja fokozatosan töltötte
a félelem, így szinten volt, szinte embertelen, mintha transzban.
"Ne beszélj többé" könyörgött halkan, kezét a homlokán.
Feküdt mozdulatlanul, szinte nem tud mozogni. Testét valahol elvetették.
"Miért ne?
Fáradt vagy? "" Igen, és ez visel téged. "
Nevetett rövidesen, felismerve. "De mindig, hogy nekem tetszik," mondta.
"Én nem szeretnék", mondta, nagyon alacsony.
"Nem, ha már túl messzire ment, és úgy érzi, nem tud elviselni.
De a tudattalan én mindig megkérdezi, hogy rólam.
És azt hiszem, akarom. "
Ment tovább, az ő halott divat: "Ha csak tudnál akarod, és nem akar
mit tudok dob ki neked! "" én! "kiáltotta keserűen -" én!
Miért, mikor kíván hadd vigyelek? "
"Akkor az én hibám," mondta, és összegyűjtése magát, felkelt, és
kezdett beszélni trivialities. Úgy érezte, jelentéktelen.
Egy homályos módon gyűlölte őt ezért.
És azt tudta, hogy annyi a hibás magát.
Ez azonban nem akadályozta meg a gyűlöli őt.
Egyik este erről időben volt sétált az otthoni úton vele.
Ott álltak a legelőn vezet le a fát, nem tud részt.
Ahogy a csillag jött ki a felhők zárt.
Volt pillantások saját csillagkép, az Orion, nyugat felé.
Ő ékszereket derengett egy pillanatra, a kutya szaladt alacsony, küzd nehezen a
A hab a felhő.
Orion volt számukra a legfőbb jelentősége között csillagképeket.
Nem volt nézte a saját furcsa, pótdíjas óra érzés, amíg
úgy tűnt, maguk élni minden egyik csillagok.
Ezen az estén Pál volt szeszélyes és perverz.
Orion tűnt csak egy hétköznapi konstelláció neki.
Már harcolt a csillogás és lenyűgöző.
Miriam nézte kedvese hangulatát alaposan.
De nem szólt semmit, hogy neki el, míg a pillanatban jött részt, amikor ott állt
homlokát ráncolva komoran a begyűjtött felhők, amely mögött a nagy konstelláció kell
kell sietett is.
Volt, hogy egy kicsit fél a házában a következő napon, amelyen volt részt venni.
"Nem fogok jönni, és találkozunk," mondta. "Ó, nagyon jól, ez nem túl szép, ki"
felelte lassan.
"Ez nem az, hogy - csak ők nem szeretnek engem. Azt mondják, ellátás több neked, mint nekik.
És érted, ugye? Tudod, ez csak barátság. "
Miriam meghökkent, és fájt neki.
Volt neki egy költség erőfeszítés. Elhagyta őt akarja, hogy megkímélje őt minden
további megaláztatás. A finom eső fújt az arcába, ahogy sétált
az út mentén.
Ő sem sérült meg mélyen, és ő megvetette őt, hogy fújt a szél bármely
hatóságot.
És a szíve mélyén, öntudatlanul, úgy érezte, hogy ő akarta, hogy elmenjen
tőle. Ez a lány soha nem is elismerték.
Ő sajnálta őt.
Ebben az időben Paul fontos tényezővé vált a Jordán raktárban.
Mr. Pappleworth hagyta, hogy hozzanak létre egy üzleti saját, és Paul továbbra is a Mr.
Jordan a Spiral felvigyázó.
Ő bérek emelését harminc shilling az év végén, ha a dolgok mentek
jól. Még péntek este Miriam gyakran jött
meg neki a francia leckét.
Pál nem megy el gyakran Willey Farm, és ő bánkódott a gondolat, hogy ő
oktatási jön a vége, sőt, mindketten szerettek együtt lenni, annak ellenére,
discords.
Tehát olvasni Balzac, és nem kompozíciók, és úgy érezte, rendkívül művelt.
Péntek este volt a számvetés este a bányászok.
Morel "számolni" - osztott ki a pénzt az istálló - akár a New Inn at Bretty
vagy a saját házában, a mint társait, butties akart.
Barker megfordult, nem ivott, így most a férfiak számolni a Morel házában.
Annie, aki tanított el, otthon volt megint.
Ő még mindig tomboy, és ő volt elfoglalva, hogy házas.
Pál tanult design.
Morel mindig jó hangulatban péntek este, kivéve, ha a heti keresete
kicsi. Ő bustled után a vacsora,
készen kap mosni.
Ez volt illendőség a nők távol magukat, míg a férfiak számított.
A nők nem volna kém egy ilyen férfias, mint a magánélet butties "
számvetés, és nem voltak tudni a pontos összeget a heti bevételeit.
Szóval, miközben apja spluttering a mosogató, Annie kiment eltölteni egy
óra, a szomszéd. Mrs. Morel járt neki sütés.
"Shut, hogy a doo-er!" Bawled Morel dühösen.
Annie bevágta maga mögött, és eltűnt. "Ha tha oppens újra, amíg én vagyok weshin"
nekem, én ma'e te állkapocs csörgő, "ő fenyegetett a közepén a szappan-hab.
Paul és az anyja összevonta a szemöldökét, hogy hallja.
Jelenleg úgy rohant ki a mosogató, a szappanos víz csöpögött
tőle, árnyalás hideg. "Ó, uraim!" Mondta.
"Wheer én törölközőt?"
Ez volt akasztva egy székre, hogy meleg a tűz előtt, különben ő is terrorizálják, és
blustered. Ő leguggolt a sarkára, mielőtt a meleg
sütés-tűz a száraz magát.
"F-ff-f!" Ment, úgy tett, mintha hideg borzongás.
"Jóság, ember, ne egy ilyen gyerek!" Mondta Mrs. Morel.
"Ez nem hideg."
"Téged strip thysen éles nak'd a wesh te hús i", hogy a mosogató, "mondta a bányász, mint
úgy dörzsölte a haját, "nowt b'ra jég'ouse!" "És én nem szabad, hogy a nagy felhajtás", felelte
felesége.
"Nem, tha'd legördülő merev, mint halott, mint egy ajtó-gomb, wi 'te nesh oldalon."
"Miért van az ajtó-gomb halottabb, mint bármi más?" Kérdezte Paul, kíváncsi.
"Eh, nem is tudom, hogy amit mondanak," válaszolta az apja.
"De van, hogy sokkal tervezete i" yon mosogató, ahogy fúj át a bordák
mint egy öt rácsos kaput. "
"Ez egy kis nehézséget fúj a tiéd", mondta Mrs. Morel.
Morel lenézett bánatosan az ő oldalán. "Én!" Kiáltott fel.
"Én vagyok nowt b'ra bőrű nyúl.
Csontjaim tisztességes juts ki engem. "" Szeretném tudni, hogy hol, "vágott vissza a
felesége. "Iv'ry-wheer!
Én nobbut egy zsák o "köteg".
Mrs. Morel nevetett. Volt még egy csodálatos fiatal testet,
izmos, anélkül, hogy kövér. A bőre sima volt és tiszta.
Lehetett volna a test egy ember a 28, kivéve, hogy voltak,
talán túl sok kék sebhelyek, mint a tetoválás-jelek, ahol a szénpor alatt maradt
a bőrt, és hogy a mellkasát túl szőrös.
De a kezét az ő oldalán szomorúan. Az volt a határozott meggyőződése, hogy azért, mert
Nem kap kövér volt, mint vékony, mint egy kiéhezett patkány.
Paul nézte apja vastag, barnás kézen sebhelyes, törött körmök,
dörzsöli a finom sima az ő oldalát, és a inkongruenciát támadt.
Úgy tűnt, furcsa, hogy ugyanazok voltak testben.
"Azt hiszem," mondta az apjának, "akkor volt egy jó szám egyszer."
"Eh!" Kiáltott fel a bányász, nézett körül, riadt és félénk, mint egy gyerek.
"Ő volt," kiáltott fel Mrs. Morel, "ha nem zuhan magát, mintha ő
megpróbál a legkisebb helyet tudta. "
"Én!" Kiáltott fel Morel - "nekem egy jó szám!
Én wor niver sokkal n'ra csontváz. "" Ember! "Kiáltott fel a felesége," nem lehet egy ilyen
pulamiter! "" Strewth! "mondta.
"Tha a niver knowed nekem, de amit láttam, mintha wor megyek le gyorsan csökken."
Csak ült és nevetett.
"Már volt egy alkotmány, mint a vas," mondta, "és nem az ember volt jobb kezdeni,
ha azt, hogy a test számít.
Látnod kellett volna őt, mint egy fiatal ember, "kiáltotta hirtelen Paul, rajz magát
Akár utánozni férje egyszer szép szem.
Morel nézte, ahogy félénken.
Látta újra a szenvedély ő volt neki.
Úgy ragyogott reá egy pillanatig. Ő volt félénk, inkább megijedt, és alázatos.
Ismét úgy érezte, hogy a régi ragyogását.
És akkor rögtön érezte, hogy a pusztulás, amit tett ezekben az években.
Azt akarta, hogy a nyüzsgő, menekülni tőle.
"Gi'e a hátam egy kicsit wesh," kérdezte.
Felesége hozta jól szappanos flanel és tapsolt, hogy a vállán.
Megadta egy ugrás.
"Eh, tha piszkos kis" ussy! "Kiáltotta. "Cowd, mint a halál!"
"Azt kellett volna szalamandra," nevetett, mosás hátán.
Nagyon ritkán akart semmit, így a személyes számára.
A gyerekek azonban ezeket a dolgokat. "A következő világ nem elég forró felét
az Ön számára, "tette hozzá.
"Nem," mondta, "tha'lt látni, mint a huzatos nekem."
De befejezte.
Ő törölte őt egy kapkodó módon, és felment az emeletre, vissza azonnal
a változó-nadrág. Amikor a szárított küzdött az ő
ing.
Ezután piros és fényes, a haj vége, és az ő teniszflanell ing lógott a
pit-nadrág, ott állt melegíti a ruhákat akart helyezni.
Megfordult őket, kihúzta őket belülről kifelé, úgy perzselt őket.
"Te jó ég, ember!" Kiáltott fel Mrs. Morel, "öltözz!"
"Ha téged szeretnek tapsolni thysen a britches mint cowd, mint egy kád o 'víz?" Ő
mondta. Végül levette a pit-nadrág és
öltött tisztességes fekete.
Ő mindezt a hearthrug, ahogy tette volna, ha Annie és az ő jól ismert
barátok voltak jelen. Mrs. Morel megfordult a kenyeret a kemencében.
Ezután a piros cserép panchion a tésztát, hogy ott állt a sarokban vett
egy marék tészta, dolgozott, hogy a megfelelő forma, és esett is egy ón.
Ahogy volt, ezzel Barker kopogtatott, és belépett.
Volt egy csendes, kompakt kis ember, aki úgy nézett ki, mintha menne át a kő
falon.
Fekete haja volt, vágott rövid, feje volt, csontos.
Mint a legtöbb bányász, aki sápadt volt, de egészséges és feszes.
"'Estét, asszonyom," bólintott Mrs. Morel, s leült egy sóhajjal.
"Jó estét," felelte szívélyesen. "Tha készült te sarka crack," mondta Morel.
"Nem tudom, ahogy van," mondta Barker.
Leült, mint a férfiak mindig is tette Morel a konyhában, félrevonuló maga helyett.
"Hogy missis?" Kérdezte tőle. Ő azt mondta neki egy kis idő vissza:
"Mi expectin" mi third most, látod. "
"Nos," felelte, dörzsölte a fejét, "ő tartja elég middlin", azt hiszem. "
"Lássuk csak - mikor?" Kérdezte Mrs. Morel.
"Nos, én nem lepődj meg semmilyen idő."
"Ah! És ő tartotta elég? "" Igen, rendben. "
"That'sa áldás, mert a nem túl erős."
"Nem Az "Én csináltam egy buta trükk." "Mi az?"
Mrs. Morel tudta, Barker nem csinál semmit nagyon buta.
"Én vagyok jönni kell-out-én" piac-bag. "" Itt lehet az enyém. "
"No, akkor lesz wantin", hogy saját maga. "
"Én nem. Veszek egy string táska mindig. "
Látta a meghatározott kis Collier vásárol a heti élelmiszert és húst
Péntek éjszaka, és ő csodálta őt.
"Barker kicsi, de tíz alkalommal a férfi vagy," mondta a férjének.
Csak akkor Wesson lépett.
Vékony volt, hanem törékeny külsejű, egy fiús ingenuousness és egy kicsit bolond
mosoly, annak ellenére, hogy hét gyermeke. De a felesége volt, szenvedélyes nő.
"Látom kested nekem," mondta mosolyogva inkább vapidly.
"Igen," válaszolta Barker. A jövevény levette a sapkáját, és a nagy
gyapjú kipufogódob.
Orra hegyes és piros. "Attól tartok, te hideg, Mr. Wesson," mondta
Mrs. Morel. "Ez egy kicsit csipkelődő," felelte.
"Aztán jött a tűz."
"Nem, én nem s'll hol vagyok." Mind a Colliers Szo van hátra.
Azt nem lehetett rávenni, hogy gyere a kandallóhoz.
A tűzhely szent a család.
"Menj te módon i 'th' karosszékben," kiáltott fel Morel vidáman.
"Nem, köszönöm yer, én nagyon szépen van." "Igen, gyere, persze," ragaszkodott ahhoz, Mrs.
Morel.
Felállt, és elment félszegen. Leült a Morel a karosszékben félszegen.
Volt túl nagy jártasságot. De a tűz tette szerencsére boldog.
"És hogy fiókos tiéd?" Követelte, Mrs. Morel.
Mosolygott ismét a kék szeme, hanem napos.
"Oh, ez nagyon middlin", "mondta.
"Wi" a zörög, mint egy kanna-dob, "mondta Barker röviden.
"TTTT!" Folytatta Mrs. Morel gyorsan a száját.
"Volt, hogy flanel szingulett tette?"
"Még nem," mosolygott. "Akkor, miért nem?" Kiáltotta.
"Ez fog jönni," mosolygott. "Ah, a 'Doomsday!" Kiáltott fel Barker.
Barker és Morel mindketten türelmetlenül a Wesson.
De aztán mindketten olyan kemény, mint köröm, fizikailag.
Amikor Morel majdnem készen is tolta a zacskó pénzt Paul.
"Számold meg, fiú," kérdezte alázatosan.
Paul türelmetlenül elfordult a könyveit és a ceruzát, billentette a táskát fejjel lefelé a
táblázat. Volt egy öt kilós táska ezüst,
uralkodók és laza pénzt.
Ő számolt gyorsan említett ellenőrzések,-az írásos dokumentumok, amely összeget a szén -
tegye a pénzt annak érdekében. Akkor Barker pillantott az ellenőrzéseket.
Mrs. Morel felment az emeletre, és a három férfi jött asztalra.
Morel, mint a ház urának, aki karosszékben ült, háttal a forró tüzet.
A két butties volt hűvösebb helyet.
Egyikük sem számít a pénz. "Mit mondjunk Simpson volt?" Kérdezte
Morel, és a butties cavilled egy pillanatra át a napszámos keresete.
Majd ezt az összeget félretenni.
"A" Bill Naylor az? "Ez a pénz is került a csomag.
Aztán, mert Wesson élt egyik cég házak, és a bérleti díj volt
levonásra, Morel és Barker volt négy-és-hat minden.
És mivel Morel a parázs jött, és a vezető megállt, Barker és Wesson vette
four shilling minden. Aztán sima vitorlázás.
Morel adott mindegyiküknek egy szuverén, amíg nem volt több, uralkodók, minden fél
Korona-ig nem volt több fél koronát, minden egy shillinget, amíg nem volt több
shilling.
Ha volt valami a végén, hogy nem osztott, Morel volt, és volt
italokat. Ezután a három férfi felállt és elment.
Morel scuttled a házból, mielőtt a felesége jött le.
Hallotta az ajtó közelében, és leereszkedett. Megnézte sietve a kenyeret a
sütő.
Aztán nézett az asztalra, látta a pénzét hazudik.
Paul működött mindig. De most úgy érezte, anyja számítva a
heti pénz, és az ő haragja növekszik,
"Ttttt!" Elment a nyelvét. Ő a homlokát ráncolta.
Nem tudott dolgozni, amikor ő volt a határokon. Ő számít újra.
"Egy nyamvadt 25 shillinget!" Kiáltotta.
"Mennyi volt a csekk?" "Tíz kiló tizenegy," mondta Paul ingerülten.
Ő rettegett, mi következik.
"És ő ad nekem egy scrattlin" 25, egy "a klub ezen a héten!
De én ismerem őt. Azt hiszi, mert te kereső neki nem kell
tartani a házat többé.
Nem, csak annyit kell tennie a pénzét, hogy mohón eszik meg.
De én megmutatom neki! "" Ó, anyám, ne! "Kiáltott fel Paul.
"Ne mi, szeretném tudni?" Kiáltotta.
"Ne folytassa újra. Nem tudok dolgozni. "
Elment nagyon csendes.
"Igen, ez mind nagyon jól," mondta, "de hogyan gondolod fogom kezelni?"
"Nos, ez nem azt, hogy ez jobb, Whittle róla."
"Szeretném tudni, mit tenne, ha kellett, hogy tegye fel."
"Nem lesz hosszú. Akkor megvan a pénz.
Hadd menjen a pokolba. "
Visszament a munkáját, és ő kötötte meg motorháztető-húrok mogorván.
Amikor ő volt fretted nem tudta elviselni. De most elkezdett ragaszkodni rá
felismerve őt.
"A két kenyeret a tetején," mondta, "kerül sor húsz perc alatt.
Ne felejtsd el őket. "" Rendben, "válaszolta, és ment
piacon.
Ő maradt egyedül dolgozik. De a szokásos intenzív koncentráció volt
rendezetlen. Hallgatta az udvar-kapu.
Egy negyed nyolckor jött egy kis kopogás, és Miriam belépett.
"Egyedül?" Mondta. "Igen."
Mintha otthon, ő levette barett és az ő hosszú kabát, lóg őket.
Ez adott neki egy izgalom. Ez lehet saját háza, az ő és
övé.
Aztán visszajött, és belesett az ő munkája.
"Mi van?" Kérdezte. "Mégis design, díszítésére töm, és
A hímzés. "
Lehajolt rövid sightedly át a rajzokat. Az bántotta, hogy ő kukucskált, így a
mindent, ami volt, keresett rajta. Ő bement a nappaliba, és visszatért a
egy köteg barnás vászon.
Óvatosan kibontakozó, ő terítette a földre.
Bizonyult, egy függöny, vagy portiere, gyönyörűen stencilezett a minta
rózsák.
"Ó, milyen szép!" Kiáltotta. Az elterjedt ruhát, csodálatos
vöröses rózsa és sötétzöld szárak, minden olyan egyszerű, és valahogy olyan gonosz kinézetű, laikus
a lába.
Elment a térde előtt, az ő sötét fürtök csökken.
Ő látta kuporgott kéjesen előtt munkáját, és a szívverés gyors.
Hirtelen felnézett rá.
"Miért tűnik kegyetlen?" Kérdezte. "Mi?"
"Úgy tűnik, egy érzés kegyetlenség róla," mondta.
"Ez jolly jó-e vagy sem", azt válaszolta, összecsukható fel munkáját egy szerelmes
kezet. Felállt lassan, töprengve.
"És mit fogsz csinálni vele?" Kérdezte.
"Küldd el a Liberty. Megcsináltam az anyám, de azt hiszem, ő lenne
inkább a pénzt. "" Igen, "mondta Miriam.
Ő beszélt egy kis keserűség, és Miriam szimpatizált.
Pénz lett volna semmi HER. Elvette a ruhát vissza a nappaliba.
Amikor visszatért vetette, hogy Miriam egy kisebb darab.
Ez egy párna-fedél mindkét oldalán azonos rajzolatú.
"Én csináltam neked," mondta.
Ő megtapogatta a munka remegő kézzel, és nem beszélnek.
Ő zavarba jött. "A Jupiter, a kenyeret!" Kiáltotta.
Elvette a felső kenyeret ki, megkopogtatta őket erősen.
Ők végeztek. Letette őket a kandalló kihűlni.
Aztán elment a mosogató, nedves kezét, odvas az utolsó fehér tésztát ki
A punchion, és dobta a sütés-ón.
Miriam még mindig hajolt föléje festett ruhával.
Ott állt dörzsöli a bitek a tészta a kezét.
"Te, mint ez?" Kérdezte.
Felnézett rá, és sötét szeme one lángja a szeretet.
Nevetett kényelmetlenül. Aztán elkezdett beszélni a design.
Ott volt neki a legintenzívebb öröm beszél munkájáról Miriam.
Minden szenvedélye, minden vad vér, bement a közösülés vele, amikor
beszélt, és fogant munkáját.
Ő szülte neki a képzeletét. Nem értette, olyan mint egy
nő megérti, amikor teherbe egy gyermek a méhében.
De ez volt az élet neki, és neki.
Miközben beszélgettek, egy fiatal nő mintegy 22, a kis-és sápadt, beesett
szemű, de a könyörtelen pillantást róla, belépett a szobába.
Ő volt barátja a Morel által.
"Vedd le a dolgokat," mondta Paul. "Nem, nem vagyok megállás."
Leült a karosszékbe ellenkező Paul és Miriam, akik a kanapén.
Miriam költözött egy kicsit távolabb tőle.
A szoba meleg volt, egy illat az új kenyeret.
Brown, ropogós kenyeret állt a kandalló.
"Nem kellett volna számítani, hogy itt az éjjel, Miriam Leivers," mondta Beatrice
gonoszul. "Miért ne?" Suttogta Miriam rekedten.
"Miért, nézzük meg a cipő."
Miriam maradt kényelmetlenül is. "Ha tha doesna tha durs'na," nevetett
Beatrice. Miriam tegye a lábát a ruhája alatt.
A lány csizma volt, hogy furcsa, tétovázó, inkább szánalmas nézz körül őket, amely
megmutatta, hogy öntudatos és önálló bizalmatlan volt.
És ők csupa sár.
"Dicsőség! Te egy pozitív Muck-kupac, "kiáltott fel
Beatrice. "Ki tisztítja a csizma?"
"Én tisztítsa meg magam."
"Akkor akart egy munkát," mondta Beatrice. "Ez lenne ha" hozott egy csomó ember, hogy ha "
hozott engem ide az éjjel. De a szerelem nevet a szennyvíziszap, nem igaz,
"Postle a kacsát?"
"Többek között," mondta. "Ó, Uram! fogsz kifolyó külföldi
nyelv? Mit jelent az, Miriam? "
Volt egy szép szarkazmussal az utolsó kérdés, de Miriam nem látta azt.
"" Többek között "Azt hiszem," mondta alázatosan.
Beatrice fel a nyelvét foga között, és nevetett gonoszul.
"" Többek között "," Postle? "Ismételte meg Anna.
"Mit jelent szeretni nevet anyák és apák, és a nővérek és testvérek, és a férfiak
barátok, és a hölgy barátai, és még a b'loved magát? "
Ő érintette nagy ártatlanságát.
"Valójában ez egy nagy mosolyt," felelte. "Fel a tarsolyában, 'Postle Morel - hiszel
nekem "mondta, és ment ki egy másik sorozatban gonosz, néma nevetés.
Miriam hallgatott, vissza kell szívni magát.
Mindenki Paul barátai örömmel az állást ellene, és ő hagyta
A cserben - úgy tűnt, szinte már egyfajta bosszú reá majd.
"Még mindig az iskolában?" Kérdezte Miriam a Beatrice.
"Igen." "Már nem volt a nyilatkozat, akkor?"
"Azt várom, hogy húsvétkor."
"Hát nem szörnyű szégyen, hogy kapcsolja ki minket csak azért, mert nem felelt meg a vizsgán?"
"Nem tudom", mondta Beatrice hidegen. "Agatha azt mondja, olyan jó, mint bármelyik tanár
bárhol.
Úgy tűnik számomra nevetséges. Kíváncsi vagyok, miért nem felelt meg. "
"Rövid az agy, igaz," Postle? "Mondta Beatrice röviden.
"Csak agy harapni a" válaszolta Paul nevetve.
"Környezetterhelés!" Kiáltotta, és ugrott a székén, s rohant, és dobozos fülét.
Volt szép kis kezek.
Ő tartotta csuklóját, miközben ő birkózott vele.
Végre ő kiszabadult, és a lefoglalt two marék aki vastag, sötétbarna haj,
amely megrázta.
"Beat!" Mondta, ahogy húzta a haját egyenesen ujjaival.
"Utállak!" Ő nevetett a vidámság.
"Mind!" Mondta.
"Azt akarom, hogy ülni melletted." "Lennék, mint lief kell szomszédok egy ***"
mondta, hogy mégis helyet érte közte és Miriam.
"Vajon fodros ő szép haját, aztán!" Kiáltotta, és a haját, fésű, ő fésült
neki egyenesen. "És az ő szép kis bajusz!" Lány
kiáltott fel.
Ő döntött fejét, és fésült fiatal bajusz.
"Ez egy gonosz bajusz," Postle, "mondta.
"Ez egy vörös veszély.
Van olyan e cigarettát? "Húzta cigarettát eset az ő
zseb. Beatrice tűnt benne.
"És nekem fancy miután Connie utolsó CIG.", Mondta Beatrice, amivel a dolog között
fogát. Ő tartott égő gyufát, és ő puffasztott
finnyásan.
"Köszönöm szépen, kedves," mondta gúnyosan.
Ez adott neki egy gonosz örömére. "Nem gondolja, ő nem is szépen,
Miriam? "Kérdezte.
"Ó, igen!" Mondta Miriam. Vett egy cigarettát magának.
"Világos, öregem?" Mondta Beatrice, dönthető neki cigarettát rá.
Lehajolt előre neki a fény a cigarettáját az övé.
Ő volt kacsint rá, ahogy ezt tette.
Miriam látta a szeme remegve bajt, és az ő teljes, szinte érzéki,
szája remegett. Nem volt magát, és ő nem tudta elviselni
azt.
Ahogy most, neki nem volt összefüggésben vele, ő is, valamint nem is létezett.
Látta a cigaretta táncol a teljes vörös ajkak.
Utálta a sűrű haját, amiért zuhant laza a homlokán.
"Édes fiam!" Mondta Beatrice, billenős fel állát, és ad neki egy kis csókot a
arcát.
"Én s'll csókot téged vissza, Beat", mondta. "Tha wunna!" Lány kuncogott, felugrott és
elmegy. "Hát nem szemérmetlen, Miriam?"
"Elég," mondta Miriam.
"By the way, nem felejtettél a kenyeret?"
"Istenemre!" Kiáltotta, ledobta nyissa ki a sütő ajtaját.
Ki puffasztott a kékes füst szaga az égett kenyér.
"Ó, kutyafáját!" Kiáltott Beatrice, jön az oldalán.
Ő leguggolt, mielőtt a sütőbe, s kinézett a válla fölött.
"Ez az, ami jön a feledés a szeretet, fiam."
Pál szomorúan eltávolítja a kenyeret.
Az egyik leégett fekete a forró oldalon, egy másik kemény volt, mint egy tégla.
"Szegény mater!" Mondta Paul. "Azt akarod, hogy lereszeljük," mondta Beatrice.
"Hozz a szerecsendió-reszelő."
Ő rendezte a kenyeret a kemencében. Ő hozta a reszelő, és ő a reszelt
kenyeret, hogy egy újság az asztalon. Elindult az ajtó nyitva fújja el a
szaga az égett kenyér.
Beatrice reszelt el, szuszogva neki cigarettát, kopog a szén ki a
Szegény kenyér. "A szó, Miriam! te vagy az, hogy ez a
idő, "mondta Beatrice.
"Én!" Kiáltott fel Miriam elképedve. "Jobb, ha lesz ott, amikor az anyja jön
be tudom miért Alfréd király égett a süteményeket.
Most már látom!
"Postle volna rögzíteni egy mese munkája teszi őt elfelejteni, ha azt hitte, hogy
mossa.
Ha ez öregasszony jött egy kicsit előbb, ő volna az arcátlan dolog dobozos fülét
aki a feledés homályába, hanem a szegény Alfréd. "
Ő kuncogott, ahogy kapart a kenyeret.
Még Miriam nevetett ellenére magát. Paul ajánlotta a tűz szomorúan.
A kertkapu hallatszott a bumm. "Gyors!" Kiáltott Beatrice, így Pál
kapart kenyér.
"Wrap fel egy nedves törölközőt." Paul eltűnt a mosogató.
Beatrice gyorsan fújt rá scrapings a tűzbe, és leült ártatlanul.
Annie jött be tele
Ő volt hirtelen, nagyon okos fiatal nő. Ő pislogott az erős fény.
"Szaglás az égő!" Kiáltotta. "Ez a cigaretta," válaszolta Beatrice
illedelmesen.
"Hol van Paul?" Leonard követte Annie.
Volt egy hosszú képregény arc és kék szemek, nagyon szomorú.
"Azt hiszem, ő hagyta, hogy rendezni köztetek," mondta.
Bólintott együttérzően a Miriam, és vált finoman szarkasztikus a Beatrice.
"Nem," mondta Beatrice, "ő ment le kilences szám."
"Én csak találkoztam az ötös számú érdeklődő számára," mondta Leonard.
"Igen - we're fogja megosztani őt, mint a Salamon baba," mondta Beatrice.
Annie nevetett. "Ó, igen," mondta Leonard.
"És ami kicsit meg van?"
"Nem tudom", mondta Beatrice. "Elmondok a többi pick az első."
"A" ha volna a maradékok, mint? "Mondta Leonard, kanyargó egy komikus arc.
Annie nézett a sütőbe.
Miriam Szo figyelmen kívül hagyja. Paul belépett.
"Ez a bread'sa finom látvány, a Pál," mondta Annie.
"Akkor abba kell hagynia a" néz utána, "mondta Paul.
"Úgy érted, meg kell csinálni, amit számvetés csinálni", válaszolta Annie.
"Azt kell, ne azt!" Kiáltott fel Beatrice.
"Azt hiszem, amit s'd van bőven a kezét", mondta Leonard.
"Volt egy csúnya séta, ugye, Miriam?" Mondta Annie.
"Igen - de voltam minden héten -"
"És ha volna egy kis változás, mint a" insinuated Leonard kedvesen.
"Nos, nem kell ragasztani a házban örökké," Annie egyetértett.
Ő nagyon kedves.
Beatrice húzta a kabátját, és kiment a Leonard és Annie.
Ő találkozik saját fiú. "Ne felejtsük el, hogy kenyér, a Paul," kiáltott
Annie.
"Jó éjszakát, Miriam. Nem hiszem, hogy lesz eső. "
Amikor már mind elmentek, Paul töltöttük le a swathed kenyeret, kicsomagolta, és megkérdezett, hogy
szomorúan.
"Ez egy káosz!" Mondta. "De," válaszolta Miriam türelmetlenül, "mi
ez, elvégre - két penny, ha'penny. "" Igen, de - ez a mater értékes
sütés, és ő majd vigye el a szívét.
Azonban ez nem jó zavar. "Vette a kenyeret vissza a mosogató.
Volt egy kis távolság közte és Miriam.
Ott állt vele szemben kiegyensúlyozott néhány pillanatig mérlegeli, azt gondolva, az ő
viselkedés Beatrice. Úgy érezte bűnösnek magát benne, és mégis
örülök.
Valamilyen kifürkészhetetlen okból szolgált Miriam van.
Ő nem fog megtérni. Ő vajon mit gondolt, amikor
volt függesztve.
Az ő sűrű haja zuhant át a homlokát.
Miért lehet, ő nem nyomja vissza neki, és távolítsa el a nyomait Beatrice a fésű?
Miért lehet, ő nem nyomja a testét a két kezét.
Úgy nézett ki, hogy szilárd, és minden Whit él. És ő, hogy más lányok, miért nem ő?
Hirtelen elkezdett életre.
Ez tette tegez szinte a félelemtől, ahogy gyorsan tolta a haját homlokára
és jött feléje. "Fél kilenckor!" Mondta.
"Mi lenne jobb, bak fel.
Hol van a francia? "Miriam félénken és meglehetősen keserűen előállított
ő gyakorolja-book. Minden héten írt neki egyfajta
naplója az ő belső életét, a saját franciául.
Ő találta ez volt az egyetlen módja, hogy őt nem kompozíciók.
És a naplója volt, többnyire szerelmi levelet.
Ő olvasta már, úgy érezte, mintha lelke történetében is lesz megszentségtelenítik
az őt jelen hangulatban. Leült mellé.
Nézte kezét, határozott és meleg, szigorúan pontozó munkáját.
Olvasta csak a francia, figyelmen kívül hagyva a lelke, hogy ott volt.
De lassan a kezét, elfelejtettem munkáját.
Elolvasta csendben, mozdulatlanul. Ő remegett.
"" Ce matin les oiseaux m'ont eveille, "olvasta.
"" Il faisait ráadás un crepuscule.
Mais la petite fenetre de ma chambre etait bleme, et puis, Jaune, et tous les oiseaux
Du Bois eclaterent dans un chanson VIF et resonnant.
Toute l'Aube tressaillit.
J'avais Reve de vous. Est-ce que vous voyez aussi l'Aube?
Les oiseaux m'eveillent presque tous les matins, et toujours il ya quelque választotta de
terreur dans le cri des grives.
Il est si clair - "Miriam Szo remegő, félig szégyenkezve.
Ő maradt mozdulatlanul, próbálta megérteni.
Csak tudta, hogy szereti őt.
Félt az ő iránta való szeretetét. Ez volt túl jó neki, és ő
megfelelő. A saját szeretete az ő hibájából, nem az övé.
Szégyelli, ő javított munkáját, alázatosan írásban a fenti szavai.
"Nézd," mondta halkan, "a múlt igenév konjugált avoir egyetért
A közvetlen tárgya, ha megelőzi. "
Lehajolt előre, és igyekezett látni és megérteni.
Az ő szabad, szép fürtök csiklandozta arcát. Úgy indult, mintha azok red hot,
remegő.
Ő látta peering előre az oldalon, az ő piros ajka szétnyílt szánalmasan, a fekete haj
rugózó a finom szálak keresztben a tawny, pirospozsgás arcát.
Volt színes, mint egy gránátalma a gazdagságot.
Lélegzete jött a rövid, ahogy nézte őt. Hirtelen felnézett rá.
A lány sötét szeme meztelenül a szerelem, félek, és a vágyódás.
A szeme is sötét volt, és fájt neki.
Úgy tűnt, a mester őt.
Elvesztette az összes lány önkontroll, ki volt téve a félelem.
És tudta, mielőtt tudott csókolni, meg kell meghajtó valamit magából.
És egy kis gyűlölet neki kúszott vissza a szíve.
Visszatért hozzá gyakorlat. Hirtelen vetette le a ceruzát, s
a sütő egy ugrás, fordult a kenyér.
A Miriam volt túl gyors. Elkezdett hevesen, és ez fájt neki
igazi fájdalom. Még ahogy leguggolt, mielőtt a sütőt
fájt neki.
Úgy tűnt, valami kegyetlen benne, valami kegyetlen a gyors ahogy hangú
A kenyér a konzervdobozok, elkapta újra.
Ha csak ő volt gyengéd mozdulatai akart volna annyira gazdag és meleg.
Ahogy volt, ő megsérült. Ő visszatért, és befejezte a gyakorlatot.
"Jó munkát végeztél ezen a héten," mondta.
Látta ő hízelgett a naplójába. Nem fizeti vissza neki teljesen.
"Te tényleg nem virágzik ki néha," mondta.
"Azt kellene verset írni."
Felemelte a fejét örömében, aztán megrázta bizalmatlanul.
"Nem bízom magamban," mondta. "Meg kell próbálnod!"
Megint megrázta a fejét.
"Mehetünk olvasni, vagy ez már túl késő?" Kérdezte.
"Késő - de mi lehet olvasni egy kicsit," könyörgött.
Ő tényleg kezd most az élelmiszer életét az elkövetkező héten.
Ő tette másolatot Baudelaire "Le Balcon". Aztán olvassa el neki.
Hangja lágy és simogató, de egyre növekvő szinte brutális.
Volt egy módja emelő száját és megmutatja fogait, szenvedélyesen és
keservesen, amikor sokat költözött.
Ezt tette most. Ez tette Miriam úgy érzi, mintha taposás
rá. Nem mert ránézni, de ült
lehajtotta a fejét.
Nem tudta megérteni, miért került ez a felfordulás és a düh.
Ez tette nyomorult. Nem szerette Baudelaire, az egész -
sem Verlaine.
"Íme ő énekel területén Yon magányos hegyvidéki lány."
Ez táplálta a szíve. Tehát nem "Fair Ines".
És -
"Ez egy szépséges este, nyugodt és tiszta, és a légzés szent csendes, mint egy apáca."
Ezek olyanok voltak, mint maga. És ott volt ő, mondta a torkát
keserűen:
"Tu te rappelleras la BEAUTE des simogat." A vers elkészült, vette a kenyeret
ki a sütőből, intézi az égett kenyeret alján a panchion, a jó
is a tetején.
A kiszáradt kenyér maradt swathed fel a mosogató.
"Mater nem kell tudni, reggelig," mondta. "Nem fog neki annyira ideges, akkor az a
éjszaka. "
Miriam nézett a könyvespolcra, látta, mi képeslapok és levelek kapta, látta
milyen könyvek voltak. Elvette az egyik, hogy még érdekli.
Aztán fordult le a gázt, és elindultak.
Nem baj, hogy bezárni az ajtót. Nem volt haza, amíg egy háromnegyed
tizenegy.
Édesanyja ült a hintaszék. Annie, a kötél a haja lógott a lány
hát, maradt ülve egy alacsony széken, mielőtt a tűz, az ő könyökét térdén,
komoran.
Az asztalon állt a jogsértő kenyér unswathed.
Paul belépett, hanem lélegzete. Senki sem beszélt.
Az anyja olvasta a kis helyi újság.
Levette a kabátját, és elment, hogy üljön le a kanapéra.
Édesanyja költözött kurtán félre hadd át.
Senki sem beszélt. Ő nagyon kényelmetlen.
Néhány percig ült úgy tesz, mintha olvasni egy darab papírt talált az asztalon.
Majd - "Elfelejtettem, hogy kenyér, anyám," mondta.
Nem volt válasza sem nő.
"Nos," mondta, "ez csak két penny ha'penny.
Én fizetek érte. "Mivel dühös, ő kiadott három fillérekért a
asztal és csúszott velük szemben az anyja.
Elfordult a fejét. A szája zárva szorosan.
"Igen," mondta Annie, "nem tudod, milyen rosszul van anyám!"
A lány Szo bámult komoran a tűzbe.
"Miért ő rosszul?" Kérdezte Paul, a maga erőszakos módon.
"Nos!" Mondta Annie. "Ő alig haza."
Ő alaposan szemügyre vette anyját.
Úgy nézett ki rosszul. "Miért van alig haza?" Kérdezte
vele, mindig élesen. Nem akart válaszolni.
"Én találtam rá a fehér, mint egy lapos ül itt," mondta Annie, a javaslatot a
könnyek a hangjában. "Nos, miért?" Ragaszkodott hozzá Paul.
Az ő szemöldöke volt kötés, a szeme tágult szenvedélyesen.
"Elég volt, hogy ideges valaki," mondta Mrs. Morel, "átölelve az adott parcellák - hús, és
zöld élelmiszert, és egy pár függöny - "
"Nos, miért ölelés nekik, akkor nem tettem."
"Akkor ki fog?" "Legyen Annie hozd a húst."
"Igen, és szeretném letölteni a húst, de hogyan voltam tudni.
Te le Miriam, ahelyett, hogy, amikor anyám jött. "
"És mi volt a baj veled?" Kérdezte Paul az anyját.
"Azt hiszem, ez a szívem", felelte. Természetesen nézett kékes körül
száját.
"És akkor éreztem előtt?" "Igen - elég gyakran."
"Akkor miért nem mondta? - És miért nem látta orvos?"
Mrs. Morel mozdult a széken, dühös neki hectoring.
"Te soha észre semmit", mondta Annie. "Túl mohó, hogy le Miriam."
"Ó, én - és rosszabb, mint amit a Leonard?"
"Voltam egy 9:45." Csend volt a szobában egy ideig.
"Én azt hittem," mondta Mrs. Morel keserűen, "hogy ő nem lett volna foglalt
Annyira teljes, hogy éget egy egész ovenful kenyeret. "
"Beatrice volt itt is, mint ő."
"Nagyon valószínű. De tudjuk, hogy miért a kenyér romlott. "
"Miért?" Is villant. "Mert te elmerült a Miriam"
válaszolta Mrs. Morel hevesen.
"Ó, nagyon jól - akkor NEM!" Felelte dühösen.
Ő volt szomorú és nyomorult. Megragadta a papír, s olvasni kezdett.
Annie, a blúzát unfastened, az ő hosszú kötéllel a haj csavart egy copf, felment
az ágyba, a licitálás, neki nagyon kurta jó éjszakát. Paul Szo úgy tesz, mintha olvasni.
Tudta, hogy anyja akarta megszid neki.
Azt is tudni akarta, mi történt vele rosszul, mert ő volt problémás.
Tehát ahelyett, hogy menekül az ágyba, ahogy szeretett volna csinálni, ült és várt.
Volt egy feszült csend.
Az óra ketyegett hangosan. "Jobb, ha lefekvés előtt az apád
jön ", mondta az anya keményen. "És ha akarsz, hogy bármi
enni, jobb lenne, ha értem. "
"Nem akarok semmit." Olyan volt, anyja szokás, hogy neki
Néhány apróság vacsorára péntek este, az éjszaka a luxus a Colliers.
Túlságosan dühös, hogy menjen és keresse meg azt a kamra ezen az éjszakán.
Ez a megsértett vele.
"Ha azt szeretném, hogy menjen a Selby-vel péntek este, el tudom képzelni a jelenetet," mondta Mrs.
Morel. "De te soha nem fáradt, hogy menjen, ha SHE
Eljön az Ön számára.
No, akkor nem akar enni, sem inni, akkor. "
"Nem engedhetem menjen egyedül." "Nem igaz?
És miért nem ő jön? "
"Nem azért kérem őt." "Ő nem jön anélkül, hogy szeretne vele -"
"Nos, Mit tegyek, ha akarom -" felelte. "Miért, semmi, ha ez ésszerű és
ésszerű.
De menni trapseing oda mérföld és mérföld a sárban, hazafelé éjfélkor,
és van, hogy menjen a Nottingham reggel-- "
"Ha nem, akkor lenne csak ugyanaz."
"Igen, kell, mert nincs értelme azt.
Ugye, így izgalmas, hogy meg kell utána minden így? "
Mrs. Morel volt keserűen szarkasztikus.
Ült még, és elfordította az arcát, és megsimogatta a ritmikus, rándult mozgás, a fekete
félszatén a kötényét. Ez egy mozgalom, amely árt Paul látni.
"Én szeretem őt," mondta, "de -"
", Mint ő!" Mondta Mrs. Morel, az azonos harapós hangokat.
"Nekem úgy tűnik, tetszik semmi és senki más.
Van sem Annie, sem én, sem senki most az Ön számára. "
"Micsoda képtelenség, anya - tudod, én nem szeretem őt - I - mondom én NEM szeretem őt -
ő nem is séta a karom, mert nem akarom őt. "
"Akkor miért repülnek vele olyan gyakran?"
"Én szeretnék beszélni vele - Soha nem mondtam, nem.
De én nem szeretem őt. "" Van senki sem beszélni? "
"Nem azokról a dolgokról beszélünk.
Van egy csomó dolog, hogy te nem érdekel, hogy - "
"Mi dolog?" Mrs. Morel annyira intenzív, hogy Pál kezdte
a nadrág.
"Miért - festés - és a könyvek. Nem érdekel Herbert Spencer. "
"Nem," volt a szomorú válasz. "És akkor nem az én koromban."
"Nos, de én most - és Miriam nem -"
"És honnan tudod," Mrs. Morel villant kihívóan, "hogy én nem.
Szoktál próbáld meg! "
"De ha nem, anya, tudod, nem érdekel, hogy egy kép dekoratív vagy sem;
ha nem érdekel, miféle ez be "" Honnan tudod, hogy nem érdekel?
Szoktál próbálja nekem?
Szoktál nekem beszélni ezeket a dolgokat, hogy próbálja meg? "
"De ez nem olyan, ami számít neked, anya, tudod, t nem."
"Mi az, akkor - mi ez, akkor, ami számít nekem?" Ő villant.
Ő kötött a szemöldökét a fájdalomtól. "Te öreg, anya, és mi vagyunk fiatalok."
Csak azt jelentette, hogy érdekeit HER korban nem volt érdeke az övé.
De rájött a pillanat, amit beszélt, hogy ő mondta, a rossz dolog.
"Igen, tudom jól - öreg vagyok.
És ezért én is félreáll, nekem nincs több köze van.
Csak akarod várni rád - a többit a Miriam. "
Nem tudta elviselni.
Ösztönösen rájött, hogy ő volt az élet vele.
És végül, ő volt a fő dolog, hogy őt, az egyetlen legfőbb dolog.
"Tudod, hogy nem, anya, tudod, hogy nem!"
Ő költözött kár az ő sírni. "Úgy néz ki, sok tetszik," mondta,
half félretéve neki kétségbeesést.
"Nem, anya - tényleg nem szeretem. Beszélek vele, de azt akarom, hogy jöjjön haza
téged. "Levette a gallért és nyakkendőt, valamint
rózsa, csupasz-torkú, lefeküdni.
Ahogy lehajolt, hogy megcsókolja az anyja, ő vetette karját nyakára, elrejtette arcát a
a vállát, és sírt, egy hangja nyöszörgött, így ellentétben a saját, hogy vonaglott a
fájdalom:
"Nem tudom elviselni. Én is hadd másik nő -, de nem őt.
Ő azt hagysz nincs hely, nem egy kis szoba - "
És azonnal utálta Miriam keserűen.
"És én még sosem - Tudod, Paul - I've soha nem volt a férj - nem igazán -"
Ő megsimogatta az anyja haját, és a szája volt a torkát.
"És exults így vesz te tőlem - ő nem olyan, mint rendes lányok."
"Nos, én nem szeretem őt, anyám," suttogta, fejét lehajtva, és elrejtik a
szemét a vállán a nyomorúság.
Édesanyja megcsókolta a hosszú, forró csókot. "Az én fiam!" Mondta, olyan hangon, remegő
A szenvedélyes szerelem. Ismerete nélkül, aki gyengéden simogatta
arcát.
"Nem", mondta az anyja, "most menj aludni. Nem lesz olyan fáradt reggel. "
Ahogy beszélt, hallotta a férje jön.
"Nem apád - most megy."
Hirtelen ránézett, mintha a félelem.
"Talán én vagyok önző. Ha akarom, hogy neki, fiam. "
Az anyja nézett olyan furcsa, Paul megcsókolta, remegés.
"Ha - anya!" Mondta halkan. Morel bejött, járás egyenetlen.
Kalapja volt, több mint a szeme sarkából.
Ő kiegyensúlyozott az ajtóban. "Az a baj megint?" Mondta
venomously.
Mrs. Morel az érzelmeket vált hirtelen utálom a részeg, aki jön, így
reá. "Mindenesetre, ez józan," mondta.
"Hm - Hm! Hm - Hm! "is gúnyolódott.
Kiment a folyosóra, letette a kalapját és a kabátját.
Aztán hallotta, hogy menjen le három lépésben a kamra.
Tért vissza egy darab sertés-paradicsomi állapot az öklét.
Ez volt az, amit Mrs. Morel vette a fiát.
"Nem az volt, hogy megvette az Ön számára.
Ha tud adni nekem nem több, mint 25 shillinget, biztos vagyok benne, nem fogok vásárolni
ha sertés-pie a dolgokat, miután a bőséges étkezés swilled sört. "
"Mi-at - WHA-at!" Csattant fel Morel, felborulás az ő egyensúlyát.
"Mi-at - nem nekem?"
Nézte a darab hús és kéreg, és hirtelen, egy ördögi kilövellés a sodrából,
dobta be a tüzet. Pál kezdte a lábát.
"A hulladék saját cuccot!" Kiáltotta.
"Mi - mi!" Hirtelen felkiáltott Morel, felugrott és clenching az öklét.
"Megmutatom yer, yer fiatal zsoké!" "Rendben!" Mondta Paul gonoszul, üzembe
fejét az egyik oldalon.
"Mutasd meg nekem!" Ő abban a pillanatban forrón szerette
van egy árnyalatnyi valami. Morel félig guggoló, ököllel fel, készen áll
tavaszig.
A fiatalember állt, mosolyogva a száját. "Ussha!" Sziszegte az apa, leolvastatása kerek
egy nagy löket csak elmúlt a fia arcát.
Ő nem mert, bár oly közel, nagyon érintse a fiatalember, de kitért hüvelyk
re.
"Rendben!" Mondta Paul, szemét után oldalán apja szája, amikor egy másik
instant öklét eltalált volna. Úgy fájt az adott stroke.
De hallottam egy halk nyögés hátulról.
Édesanyja halálos sápadt és sötét a szája.
Morel táncolt akár szállítani egy másik csapást.
"Atyám!" Mondta Paul, hogy a szó megszólalt.
Morel kezdődött, és állt a figyelmet. "Anya!" Nyögte a fiú.
"Anya!" Elkezdett küzd magát.
A lány nyitott szemmel nézte, de nem tudott mozogni.
Fokozatosan ő jött magában.
Letette őt le a kanapéra, és felszaladt a lépcsőn egy kis whisky, amely az utolsó
tudott kortyot. A könnyek voltak hopping végig az arcán.
Ahogy térdelt előtte ő nem sírni, de a könnyek csorogtak az arcán
gyorsan.
Morel, a másik oldalon a szoba, ült könyökét a térdére kirívó
között. "Mi az, baj 'er?" Kérdezte.
"Halvány!" Válaszolta Paul.
"Hm!" Az idős ember elkezdett kifűz csizmáját.
Megbotlott aludni. Az utolsó küzdelem volt, harcoltak, hogy az otthoni.
Paul letérdelt ott simogatta anyja kezét.
"Ne légy rossz, anya -; ne legyen rosszul!" Mondta minden alkalommal.
"Semmi, fiam," suttogta.
Végül felállt, letöltött egy nagy darab szenet, és a rake a tűz.
Aztán megtisztította a szobába, hogy mindent egyenesen, lefektette a dolgokat reggeli,
és hozta anyja gyertyáját.
"Tud lefeküdni, anya?" "Igen, jövök."
"Sleep az Annie, anya, nem vele." "Nem Én aludni a saját ágyamban. "
"Ne aludjon rá, anyám."
"Majd aludni a saját ágyamban." Felkelt, s kiderült, a gáz, akkor
követte szorosan az emeletre, vitte gyertyáját.
A leszállás megcsókolta közelében.
"Jó éjszakát, anya." "Jó éjszakát!" Mondta.
Ő nyomott az arcára a vánkosra a harag a nyomor.
És mégis, valahol a lelke volt a béke, mert még mindig szerette az anyját
legjobb. Ez volt a keserű békét a lemondását.
Az erőfeszítések az apja egyeztetni vele másnap volt egy nagy megaláztatás neki.
Mindenki próbálta elfelejteni a jelenetet.