Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ebben az évben kiadnak egy jelentést a cseh tapasztalatokról.
Tudna adni egy rövid áttekintést róla?
(Joanne Csete) Nagy örömmel nyújtunk részleteket
a progresszív drogpolitikákban tett jó döntésekről,
és Csehország nagyon jó példa erre.
Főleg annak tükrében, hogy a szovjet megszállás hosszú évei után
megtalálták az utat abba az irányba,
ami tiszteli a droghasználók jogait, elsősorban az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez.
(Tomas Zabransky) Ami Csehországban bekövetkezett a vasfüggöny lehullásával
az megtörtént mindenhol máshol is.
Megérkeztek a drogok, úgy értem az olyan kábítószerek, mint a ***.
Prágában nyílt drogszíntér alakult ki rövid idő alatt
a város központjában, ami nem igazán volt szokványos
és ami komoly médiafigyelmet keltett.
Egy dolog viszont határozottan megkülönbözteti Csehországot: a metamfetamin.
Mi vagyunk Európa egyetlen országa, ahol a metamfetamin a legproblémásabb, leggyakrabban injektált drog.
Ahol az illegális drogoktól függők többsége metamfetamin függő,
amit a helyi szlengben Pervitinnek hívnak.
1990 után, a kommunizmus bukását követően ez a társadalom általános liberalizálódásának része volt.
Eltörölték a halálbüntetést,
és úgy emlékszem, hogy a homoszexuális kapcsolat létesítésének
21 éves kor alatti büntetését is megszüntették.
És vélhetőleg ennek az igen nagy társadalmi elmozdulásnak a részeként
teljesen dekriminalizálták a kábítószerek birtoklását.
(Joanne Csete) Szlovákia visszatért a szovjet típusú politikához
néhány tekintetben, ami valamennyit változott az évek során,
miközben a csehek olyan politikát követtek,
ami elkötelezett volt a kábítószerekkel kapcsolatos kisebb és nagyobb bűncselekmények megkülönböztetésében
és kapcsolatban tartotta az embereket a szociális szolgáltatókkal.
(Uvan Douda) Már a forradalom előtt
elkezdtük alkalmazni az "ártalomcsökkentést"
és a forradalom után ez az ügy kinyílt
és megkezdtük a fecskendő- és a tűcserét.
Az ártalomcsökkentés rendszere, a gondozás és a konzultációs szolgáltatások
és a szubsztitúció rendszere mind megalakításra kerültek.
A problémás droghasználóknak több mint 70%-a kapcsolatban áll
a gyógyászati központokkal vagy egy tanácsadó intézménnyel.
Jelenleg a problémás használók kiöregedését láthatjuk
és a mai fiatalok nem ugranak fejest
a drogokba.
És a *** pozitív droghasználók száma nagyon alacsony,
ami igen jó eredmény.
(Joanne Csete) A cseh hivatalnokok is tartották magukat az alapelvhez,
miszerint a tudományos bizonyítékok segíthetik a döntéshozást.
Ezért támogattak egy nagyon fontos tanulmányt arról,
hogy a kriminalizáció valóban beváltja-e a támogatói által hangoztatott előnyöket
és lecsökkenti-e a droghasználók számát, amit valójában nem tett meg.
(Tomas Zabransky) Minden egyes általam ismert vagy részvételemmel végzett tanulmány azt állítja,
hogy a drogpolitikáknak nincs hatása a társadalom drogfogyasztásának arányára.
Amit a drogpolitikákkal valóban befolyásolni tudsz, azok az ártalmak.
Ez nem olyan, hogy ha szigorítasz, akkor csökken a droghasználat
és ha jobban engedélyezed, akkor meg emelkedik.
Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig, hogy az mindig érdekes,
hogy milyen típusú és milyen droghasználati típusról beszélünk.
Hogy kísérletezésről vagy injektáló droghasználatról van szó.
Ami valójában megfigyelhető, az az iskolások körében mért egyik legmagasabb kipróbálási arány.
Ami többszöröse a holland aránynak és majdnem akkora, mint az Egyesült Államokban.
Ez azért is érdekes, mert ott aztán minden van, csak depönalizáció és dekriminalizáció nincs.
Ha ezt a közegészségügy szempontjából vizsgálod,
vagy a közbiztonságéból, akkor kifejezetten sikeresnek nevezhető.
Úgy értem, mi rendelkezünk az egyik legalacsonyabb *** fertőzöttség aránnyal.
Oké, a régióban ez más országokban is hasonló.
De nálunk van az egyik legalacsonyabb Hepatitis C előfordulási arány is,
ez pedig nem mondható el a környező országokról.
Majdnem nálunk van A legalacsonyabb halálos túladagolás és drogmérgezés arány.
Nagyon alacsony a kábítószer-bűnözés is, ha a másodlagos eseteket vesszük.
(Joanne Csete) Csehországban a civil oldal a kezdetek óta jelentős szerepet játszik
az egész folyamatban és ennek jelentőségét nem lehet alulbecsülni.
A rendőrség is nagyon aktívan részt vett ezekben az egyeztetésekben,
és nem azzal töltik az idejüket, hogy a legkisebb halakat üldözzék,
ami azt hiszem kedvező képet nyújt arról, hogy miként használják fel a forrásaikat.
A sajtó ráugrott a 2010-es törvényváltoztatásra és azt hiszem,
hogy a szalagcímek az új Amszterdamként vizionálták Prágát és hasonlók.
Valójában a törvényváltozás ezen a ponton viszonylag csekély volt.
(Tomas Zabransky) Ami valójában történt az az, hogy pontosan meghatároztuk
a mennyiségeket, amiket ha magadnál tartasz,
az csekélynek minősül
és ha meghaladod, akkor bűncselekményt követsz el. Ennyi az egész.
(Joanne Csete) A börtönök nincsenek túltelítve olyan emberekkel, akik kisebb súlyú bűncselekményeket követtek el,
az embereknek van lehetősége, hogy a csekély bűncselekmények kriminalizálása ne tegye tönkre az életüket,
és azt gondolom, hogy talán ez a legfontosabb indikátor.
(Tomas Zabransky) Nem értem, hogy egy olyan tevékenység, ami jó eséllyel csak és kizárólag téged veszélyeztet,
miért lehet tárgya a büntetőtörvénynek. Ennek nincs értelme.
Doktorként az addiktív használatról azt gondoljuk,
hogy a függőség egy betegség.
Hogyan gondolhatunk arra egyáltalán, hogy büntessünk meg embereket azért, mert betegek?!
Olvasd el az új jelentést: A Balancing Act: Policymaking on illicit Drugs in the Czech Republi