Tip:
Highlight text to annotate it
X
Nagyapámnak sok meséje volt.
Mindenki csak legyintett.
Én sem hittem neki.
Aztán egy nap meghalt, és én láttam egy különös lényt, akkor kezdtem hinni neki.
Nagyapám egy távoli szigeten élő, különleges gyermekekről mesélt.
Egy különleges házban éltek, ahol senki sem lelhetett rájuk, és mindig sütött a nap.
Sok régi fényképet őrizgetett róluk.
Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát.
Volt egy lány, aki tűzlabdát forgatott a csupasz kezével, és soha sem égette meg magát.
Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak.
És volt egy lány, aki úgy járkált, hogy a lába nem érintette a földet.
Úgy lebegett, hogy a többiek spárgát kötöttek a derekára, hogy el ne repüljön.
Mindannyiukra egy bölcs, vén madár vigyázott.
A ház elhagyatottnak látszott, de ők mind-mind ott éltek.
Bújkálniuk kellett.
Anyám sötét éjjeleken mindig nyugtatgatott...
...hogy szörnyek nem léteznek.
Most már tudom, hogy hazudott.
Én ott voltam...
...és mindent láttam.
Mindig...
...valahányszor megtörtént.
Narrátor: Amortours Készült: 2012. január 23.