Hadyn Parry - Re - Engineering mosquitos to fight disease

Fordító: Tibor Fodor Lektor: Anna Patai Azzal szeretném kezdeni, hogy a világ legveszélyesebb állatára összpontosítok. Amikor veszélyes állatokról beszélünk, a legtöbb ember oroszlánra, tigrisre, cápára gondol. De természetesen a legveszélyesebb állat a szúnyog. Szúnyogok több embert öltek meg, mint bármilyen más állat az emberiség történetében. Valószínű, ha összeadjuk az összes többi állatot, a szúnyogok egyedül több embert öltek meg. És a szúnyogok több embert öltek meg, mint a háborúk és a pestis. És úgy gondolhatnánk, ugye, hogy az emberiség összes tudományával, a társadalomból származó előnyünkkel, az egyre jobb városokkal, jobb civilizációval, jobb közegészségüggyel, vagyonunkkal, hogy jobban tudjuk kontrollálni a szúnyogokat, és így csökkenthetjük ezt a betegséget. De nem igazán ez a helyzet. Ha így volna, nem lenne 200 és 300 millió között a maláriás esetek száma évente, és nem lenne másfél millió haláleset malária következtében, és nem lenne egy olyan betegség, ami ötven éve még majdnem ismeretlen volt és most hirtelen a legnagyobb moszkító terjesztette vírusos fenyegetéssé vált, amit úgy hívnak, hogy dengue-láz. 50 éve valószínűleg senki nem hallott róla, az európai környezetben bizonyosan nem. De a dengue-láz most - a WHO szerint - 50 és 100 millió közötti embert fertőz meg évente, ez megegyezik az Egyesült Királyság teljes népességével ahányan évente megfertőződnek. Más becslések nagyjából duplájára teszik a fertőzések számát. És a dengue-láz elképesztő sebességgel terjed. Az utóbbi 50 évben a dengue előfordulása harmincszorosára nőtt. Most engedjék meg, hogy beszéljek egy kicsit a dengue lázról azoknak, akik nem ismerik. Tételezzük fel, hogy nyaralni mennek. Mondjuk a Karib-szigetekre, vagy Mexikóba. Vagy mehetnek mondjuk Latin-Amerikába Ázsiába, Afrikába, bárhová Szaud-Arábiában. Mehetnek Indiába, vagy a távol keletre. Nem igazán számít. Ez ugyanaz a moszkító, és ugyanaz a betegség. Veszélyben vannak. Tételezzük fel, hogy megcsípi egy szúnyog, ami hordozza a vírust. Influenza szerű tüneteket okozhat. Ezek lehetnek enyhék. Jelentkezhet hányinger, fejfájás, úgy érezheti, hogy az izmai összehúzódnak, és érezheti úgy is, mintha a csontjai mindjárt eltörnének. És így is hívják ezt a betegséget. Csönttörő-láznak is hívják, mert úgy érzi az ember. A dolog különössége, ha egyszer megcsípte a szúnyog, és megkapta a betegséget, a test ellenanyagot termel, így, ha megint megcsípi egy ugyanazzal a törzzsel fertőzött szúnyog, akkor már nem betegszik meg. Csakhogy ez nem egy vírus, hanem négy, és az ugyanaz a védelem, ami az antitesteket adja, és megvéd a korábban elkapott vírustól, érzékenyebbé tesz a másik háromra. Amikor megint elkapja a dengue-lázat, és ez egy másik törzs, akkor már érzékenyebb, nagyobb valószínűséggel súlyosabb tünetei lesznek, és nagyobb valószínűséggel jelentkezik súlyosabb formában, vérzéses lázzal, vagy sokk szindrómával. Szóval senki nem akar dengue-lázat elkapni, és bizonyosan nem akarja még egyszer megkapni. Miért is terjed ilyen gyorsan? A válasz ez: Ez az Aedes aegypti. Ez egy szúnyog, és ahogy a neve is sugallja, Észak-Afrikából származik, és elterjedt az egész világon. Valójában egy szúnyog egyed kb 180m-t tesz meg egész életében. Nem jutnak túl messzire. Amiben nagyon jók, az a stoppolás, különösen a peték. A petéiket tiszta vízbe rakják, bármilyen medence, pocsolya, madáritató, virágcserép, bárhová, ahol van tiszta víz lerakják a petéiket, és ha ez a víz áruszállítás, vagy kikötő közelében van bármilyen közlekedés közelében, akkor azokat a petéket bárhova elszállíthatják a világon. És ez történt a valóságban. Az emberiség elszállította ezeket a petéket a világon mindenfelé, és ezek a rovarok elárasztottak több mint 100 országot, és most 2,5 milliárd ember él azokban az országokban, ahol ez a szúnyog előfordul. Csak, hogy néhány példát mondjak, milyen gyorsan történt ez, a 70-es évek közepén Brazília bejelentette: "Nálunk nincs Aedes aegyipti" és jelenleg évente egymilliárd dollárt költenek arra, hogy megszabaduljanak tőle, megpróbálják kontrollálni, csak egy szúnyogfajra. Két napja, vagy tegnap, már nem emlékszem mikor, láttam egy Reuters cikket, ami szerint Madeirán regisztrálták az első dengue eseteket, kb. 52 eset, és kb. 400 valószínűsíthető eset. Ez két napja volt. Érdekes módon, Madeirán először 2005-ben jelent meg a rovar, és most, néhány évvel később, az első dengue esetek. tehát egy dolog, amit megállapíthatunk: ahova a szúnyog megy, oda a dengue követi. Ha egyszer megjelent a szúnyog a területen, jöhet valaki aki dengue lázzal fertőzött, megcsípi egy szúnyog, aztán a szúnyog máshol is megcsíp valakit, aztán máshol is, aztán máshol, és már kész is a járvány. Szóval biztos jók vagyunk a szúnyogírtásban. Úgy értem, az nem lehet nagyon bonyolult. Két alapvető módszer van. Az első a lárvairtó szerek használata. Vegyszereket használunk. Abba a vízbe kell rakni, ahol tenyésznek. Városi környezetben ez különlegesen bonyolult. Vegyszert kell tennünk minden pocsolyába, minden madáritatóba, minden fatuskóra. Ez egyszerűen nem megvalósítható. A másik módszer amit tehetünk hogy a rovarokat öljük meg repülés közben. Ez egy kép a füstölésről. Itt most az történik, hogy valaki vegyszereket kever a füstbe és gyakorlatilag szétpermetezi a környezetbe. Ugyanezt lehet csinálni a permetezéssel. Ez egy igazán kellemetlen cucc, és ha működne egyáltalán, akkor nem lenne jelentős szúnyog szaporodás, és nem lenne jelentős növekedés a dengue megbetegedésekben. Tehát ez nem nagyon hatásos, de valószínűleg jelenleg ez a legjobb, ami a rendelkezésünkre áll. Úgy tűnik, jelenleg a védekezés legjobb formája Önöknek és nekem egy hosszú ujjú ing és egy kis DEET szúnyogriasztó. Akkor kezdjük elölről. Tervezzünk egy terméket, kezdjük a legelejénél, és gondoljuk végig, mit is akarunk. Nyilvánvalóan olyan dologra van szükségünk, ami hatékony a szúnyog populáció csökkentésében. Nincs értelme néhány szúnyogot megölni itt-ott. Olyan dolgot akarunk, ami annyira lecsökkenti a populációt, hogy nem tudja terjeszteni a betegséget. A terméknek nyilvánvalóan emberre ártalmatlannak kell lennie. Emberek környékén fogjuk használni. Biztonságosnak kell lennie. Nem akarunk hosszan tartó környezeti hatást. Nem akarunk semmit, amit ne tudnánk visszacsinálni. Lehet, hogy egy jobb terméket sikerül kifejleszteni 20-30 év múlva. Rendben. Nem akarunk tartós környezeti hatást. Azt szeretnénk, ha relatíve olcsó lenne, vagy költséghatékony, mert nagyon sok ország érintett, és közülük néhány fejlődő piac, néhány fejlődő ország, kicsi bevétellel. És végül olyant akarunk, ami fajspecifikus. Attól a szúnyogtól akarunk megszabadulni, ami a dengue-lázat terjeszti, de nem akarjuk eltüntetni az összes rovart. Néhányuk eléggé hasznos. Néhány fontos az ökoszisztémánk számára. Ez nem. Ez megszállt minket. De az összes rovart nem akarjuk eltüntetni. Csak ezt az egyet akarjuk elkapni. És az idő legnagyobb részében, ez a rovar a házunkban, és a házunk körül él, szóval ennek, -- bármit is csinálunk, el kell jutnia ahhoz a rovarhoz. Ennek be kell jutnia az emberek házába, a hálószobákba, a konyhákba. A moszkító biológiájának két jellegzetessége van, ami igazán segít minket ebben a projektben, és az első, hogy a hímek nem csípnek. Csak a nőstény szúnyog fog megcsípni. A hím nem is tud, és nem fog csípni, nincs olyan szájszerve, amivel csíphetne Csak a nőstény. A második az a jelenség, hogy a hímek nagyon-nagyon jók a nőstények megtalálásában. Ha van egy hím szúnyog amit elengedünk, és van egy nőstény a közelben, akkor a hím meg fogja találni a nőstényt. Alapvetően ezt a két tényezőt használtuk. Tehát a jellemző helyzet, hogy a hím találkozik a nősténnyel, és lesz egy csomó utód. Egy nőstény egyszerre kb. 100 petét rak le, kb. 500-at az élete során. Most ha a hím olyan gént hordoz, ami az utódok halálát okozza, akkor az utód nem marad életben, és ahelyett, hogy 500 szúnyog repkedne körülöttünk, egy sem fog. És ha többet tudunk kihelyezni, hívjuk sterilnek, akkor a szaporulat el fog pusztulni különböző fázisokban, így mostantól sterilnek hívhatjuk. Ha több steril hímet helyezünk ki egy területre, akkor a nőstény nagyobb valószínűséggel talál meg egy steril hímet, mint egy termékenyt, ezzel lecsökkentjük a populációt. Tehát a hímek kirepülnek, megkeresik a nőstényeket, párosodnak. Ha sikeresen párosodnak, akkor nincs szaporulat. Ha nem találnak nőstényt, akkor is megdöglenek. Csak néhány napig élnek. És pontosan ide jutottunk el. Tehát ez az a technológia, amit az Oxford egyetemen fejlesztettek ki pár éve. A cég maga: az Oxitec, ahol az utóbbi 10 évben dolgoztunk, nagyon hasonló fejlesztési módszerű, mint egy gyógyszerkutató intézet. Kb. 10 éves belső értékelés, tesztelés kellett, hogy abba az állapotba jussunk, hogy azt gondoljuk, tulajdonképpen kész. Aztán kimentünk a szabadba, mindig a helyi közösség jóváhagyásával, mindig a szükséges engedélyekkel. Úgyhogy már van terepgyakorlatunk a Kajmán-szigeteken, egy kicsi Malájziában, és két másik Brazíliában. És mi az eredmény? Nos, az eredmények nagyon jók. A szabadon engedés után kb. 4 hónappal a szúnyog populációt lecsökkentettük -- a legtöbb esetben falukkal foglalkoztunk itt kb. 2000-3000 lakosúakkal, nagyjából ez a méret, kicsiben kezdtük -- a szúnyog populációt lecsökkentettük kb. 85 százalékkal, kb. négy hónap alatt. És a valóságban ezután már olyan kevesen voltak, hogy már nagyon bonyolult volt megszámolni, mert alig maradt. Tehát ezt láttuk a Kajmán-szigeteknél, ezt láttuk Brazíliában ezeknél a teszteknél. És most azon az eljáráson megyünk keresztül, hogy növeljük a léptéket egy 50.000 lakosú város méretéhez, hogy megláthassuk, hogy működik nagy léptékben. Van egy termelő egységünk Oxfordban, vagyis Oxfordtól kicsit délre, ahol előállítjuk ezeket a szúnyogokat. Egy akkora területen gyártjuk a szúnyogokat, ami egy kicsit nagyobb mint ez a vörös szőnyeg, kb. 20 milliót tudok előállítani hetente. Bárhova el tudjuk szállítani a világon. Nem túl költséges, mert ez egy kávéscsésze -- nagyjából egy kávéscsésze méretében elfér kb. három millió pete. Szóval a fuvardíj nem a legnagyobb problémánk. (Nevetés) Szóval ez megvan. Hívhatjuk szúnyoggyárnak. És most Brazília, ahol néhány tesztet végeztünk, a brazil kormány megépítette a saját moszkitógyárát, sokkal nagyobbat, mint a miénk, azt fogjuk használni a nagyobb léptékhez Brazíliában. Itt is vagyunk. Elküldtük a szúnyog petéket. Elkülönítettük a hímeket a nőstényektől. A hímeket kis edényekbe raktuk, és a teherautó már úton van és elengedi a hímeket menet közben. Ez egy kicsit bonyolultabb ennél. Úgy akarjuk elengedni őket, hogy a területet jól lefedjék. Tehát veszünk egy Google térképet, felosztjuk, kiszámoljuk, milyen messze tudnak repülni. és megbizonyosodunk róla, hogy úgy engedjük el őket, hogy megfelelően lefedje a területet, aztán visszamegyünk, és egy nagyon rövid idő alatt, a populációt lecsökkentjük. Ezt megcsináltuk a mezőgazdaságban is. Több különböző mezőgazdasági faj jön, és remélem nem sokára képesek leszünk valami finanszírozást összehozni, és kezdhetjük vizsgálni a maláriát. Szóval itt tartunk jelenleg, és néhány utolsó gondolat: ez egy másik módja annak, ahogy a biológia a rendelkezésünkre áll, hogy kiegészítse a kémiát néhány területen, ahol társadalmi fejlődést értünk el, és ezek a biológiai megközelítések megjelenhetnek nagyon különböző formákban. Amikor génmódosításra gondolunk, már van enzimünk ipari feldolgozásra, enzimek, genetikailag módosított enzimek az élelmiszerekben. Vannak genetikailag módosított termények, gyógyszerek, vannak új oltások. Mindegyik nagyjából ugyanazt a technológiát használja, de nagyon különböző az eredmény. És én támogatom ezt a technológiát. Természetesen. Különösen akkor támogatom, amikor a régebbi technológiák nem működnek megfelelően, vagy elfogadhatatlanná váltak. És bár a technika hasonló, a végeredmény nagyon-nagyon különbözik, és ha vesszük a mi megközelítésünket, például, és összehasonlítjuk mondjuk a GM terményekkel, mindkét technika megpróbál komoly hasznot elérni. Mindkettőnek van még egy további előnye, az, hogy borzasztóan csökkenti a rovarirtószerek használatát. De míg a GM növényeknél megpróbáljuk a növényt védeni, például, valami előnyt biztosítani a számára, amit mi csinálunk az az, hogy fogjuk a szúnyogot, és a legnagyobb hátrányba hozzuk, ami csak lehetséges, átalakítjuk, hogy ne tudjon hatékonyan szaporodni. A moszkító számára ez egy zsákutca. Nagyon köszönöm. (Taps)