Tip:
Highlight text to annotate it
X
Nem azért, mert olyan nagy akaraterőm van vagy mert ügyes vagyok.
Vannak, akik vállon veregetnek és elmondják,
mennyire büszkék rám azért, amit elértem, és ezekhez hasonlót.
De nem én voltam az, hanem a Szent Szellem.
Az ragadott meg engem. Nélküle tehetetlen lettem volna.
Nagyon hálás vagyok a Szent Szellemért.
Raymond Tøgard Egy megváltozott élet
Elvált anya gyermekeként nőttem föl, hárman voltunk fiúk.
A környékbeli fiúkból kialakult egy banda,
akik elkezdtek lopni.
Tudtam ugyan, hogy ez rossz, de izgalmas volt.
Annak izgalma, hogy megszerezzük a dolgokat, nagyobb volt, mint a lebukás félelme,
és egy idő után a lelkiismeretem egyre ritkábban szólalt meg.
Az apám és a nagyapám keresztények voltak,
így valamennyit hallottam Istenről, és hogy jók és igazságosak legyünk.
Egy idő után nagy vágyakozás ébredt bennem.
Tulajdonképpen mindig éreztem egy vágyat Isten után,
mindig hittem Benne, annak ellenére, ahogyan éltem.
A helyzet egyre rosszabb lett a fiúkkal Raymond környezetében.
A betörések komolyabbak lettek, és az összegek emelkedtek.
Aztán a kábítószer is képbe került.
Leginkább marihuánánát használtunk, az akkor nagyon népszerű volt.
Én és több barátom kipróbáltuk az amfetamint és a kokaint is.
Ezek a dolgok nem sokkal a megtérésem előtt voltak, olyan 18-19 éves lehettem.
Több barátom tovább ment, és a heroinnál kötött ki.
Itt voltunk. Itt kötöttük az üzleteket. Ott a lépcső,
ez afféle menekülőút volt, és az is, mindkét oldala a miénk volt.
És itt is meg tudtunk lépni,
tehát ez olyan központféle volt, három irányba tudtunk menekülni.
Olyan üresség volt ez, tulajdonképpen idegennek éreztem magam.
Éreztem, hogy valójában nem oda tartozom,
és mindig kicsit idegennek éreztem magam,
annak ellenére, hogy annak közepette voltam. A vágyódás miatt lehetett így, amely a szívemben volt,
sírni akartam, és imádkozni Istenhez - éreztem, hogy nagyon elhagyatott a lelkem.
Nagyon távolra kerültem, és hatalmas ínség volt bennem,
amit nem voltam képes betölteni egy ilyen élettel.
Aztán egyszer lent voltam a kastélyparkban, ahol a kábítószerüzleteket kötöttük,
és láttam, hogy jön az egyik barátom, de nem akartam, hogy észrevegyen.
Ezért átmentem a park másik oldalára, amit Abelhaugennek hívnak.
Ott éreztem, hogy kegyelmet kaptam.
Nem! Most már vége van!
Most új lapot akarok kezdeni!
Csak ez visszhangzott bennem: "Most vége!"
Ami az után történik, hogy az ember megtér és meghozta az elhatározást...
én ugyan nem éreztem semmi különöset, csak azt tudtam, hogy hoztam egy döntést.
Nagyon hamar próbába kerültem, rögtön a következő nap.
Ott voltak a régi barátaim, és azonnal meg lettem próbálva.
De akkor eszembe jutott a döntésem, amelyet előző este hoztam: "nem" - ehhez szilárdan akartam magam tartani.
És habár lett volna kedvem velük menni és cigizni,
lett volna kedvem, de azt mondtam: "Nem!"
Ha erre gondolok utólag, az van írva, hogy Isten azoknak adja Szellemét, akik Neki engedelmeskednek.
Azáltal, hogy engedelmes voltam akkor - különleges érzések nélkül is,
de engedelmes voltam,
ezért Isten elküldte a Szent Szellemet hozzám,
és hihetetlenül boldog lettem, a felhőkön jártam,
és valóban éreztem Isten jelenlétét hosszú-hosszú ideig.
Szerencsére az apám keresztény volt, így felkerestem őt.
Miután megtértem, az első este meglátogattam.
Miután Raymond megtért, fiatalkorának minden dolgát fölszámolta.
Mindent összeírt, ami két sűrűn teleírt A4-es oldal lett.
Később kapcsolatba került a Keresztény Testvéri Közösséggel.
Gyere ide, kisfiam! Ezt vesszük fel? Ez az új kabátod, ugye?
Oké, lássuk! Visszük a horgászbotot is?
Apa, horgászni akarok!
Miután az ember megtér, és boldog, örömteli és szabad lesz,
nem olyan sok idő kell hozzá, hogy a természetünk, amellyel születtünk,
amely nálam ilyen nagy kilengéseket okozott,
újra megmutatkozzon annak ellenére, hogy keresztény lettem.
Akkor dolgoznunk kell, és egy belső harc lesz bennünk,
mert észrevesszünk, hogy milyen a természetünk. Ha szabadok akarunk lenni tőle, annak harc az ára.
Ó, ez nagyon ijesztő! Nem félsz, hogy kiesel?
- Ez nagyon jó!
A belső átváltozás erős bizonyítéka annak, hogy Isten él,
és el tud végezni valamit a belső lényünkkel.
A magam részéről azt gondolom, hogy az élet hihetetlenül érdekes.
Nagyon egyszerű a mindennapi életem, munkába megyek és itthon vagyok,
nem valami különleges élet - de a belső élet minden nap új.
Kimondhatatlanul hálás vagyok azért a lehetőségért, amit kaptam,
és amit minden ember kaphat, ha elfogadja.
Mert amíg élünk, mindannyiunknak van lehetőségünk részt kapni az evangéliumból,
akármilyen mélyen vagyunk lent, akármilyen rosszul megy velünk, Isten fel tud emelni minket,
és egy egészen új munkát végezhet el bennünk.