Tip:
Highlight text to annotate it
X
Játékok. A legvégső határ.
Ennek végtelenjét járja az NES űrhajó.
Feladata, hogy felfedezzen ősi, furcsa konzolokat.
Felkutasson rossz játékokat, és bemutassa a megszégyenülésüket.
Oly messzeségbe, ahol még játékőrült nem járt.
Hú, ember.
Legközelebb inkább űrkompot használok.
Nem akarom, hogy a molekuláim szétszéledjenek a világűrben.
Amúgy, mit is mondhatok a Star Trekről. Ez a valaha volt legnagyobb kultusz.
Emiatt, egy egész galaxisnyi videójáték van belőle.
Olyan sok, hogy túltöltődnek tőle a beültetett neuroszinapszisaim.
Tehát, nézzünk meg párat.
Először nézzük meg a Star Trek - Motion Pictures-t a Vectrex-től.
A Vectrex egy képernyőbe épített konzol, amihez kontroller is van.
Lenyűgöző.
Ami ezt egyedivé tette 1982-ben, az hogy vektorgrafikát használ.
Minden csak vonal, nincs pixel, világos és villódzó.
A korábbi arcade játékok is így működtek, de a vectrex-et otthonra készítették.
Az egyetlen dolog, hogy nincs szín. Hogyan oldották ezt meg?
Minden játékhoz jár egy műanyag darab, amit csak ráraksz a monitorra és kész.
Ezt majdnem elfelejtettem.
Amúgy csak mész mindenfele és lövöldözöl romulánokat meg klingonokat.
Felhúzhatod a pajzsodat, hogy védd az Enterprise-t,
de ez lemeríti az energiáidat, amit újra kell töltened egy űrállomáson.
Ami hihetetlenül idegesítő, ez a hangos berregő hang.
Ezt a grafika váltja ki.
Ezt a rossz földelés okozza a hangszóró és a képernyő között.
Behatol a hallóidegembe, inkább deaktiválom a játék energiaellátását.
Következő: Star Trek - Stratégiai szimulátor Atari 2600-as konzolra.
Alapjában véve, ugyanaz a játék. Csak röpködsz és klingon hajókat lősz szét.
Meg kell érintened egy űrállomást, hogy a következő szektorba léphess.
Van egy radar képernyő a képernyő tetején, de általában mindig ezt a részt nézed játék közben,
szóval olyan mintha több szögből néznéd.
Ez egy egyszerű játék, de valamiért
úgy döntöttek csinálnak egy útmutatást a kontrollerhez.
Következő: Ugyanaz a játék, ugyanaz a név. A név ami összegubancolja a nyelved:
Star Trek - Stratégiai szimulátor a ColecoVision-re az Adams Family konzoljára.
Mint mondtam, ugyanaz a játék, csak a grafika fejlődött.
A hajók részletesebbek, a robbanás jobb,
és a pajzs, foton és térváltási energiád mind ki van jelezve,
ahelyett hogy csak valami különös téglalapjaink lennének.
Ezt kapd el te köcsög! Köcsög klingon! Klingonok kinyalhatnak.
Mi ez? Valami interferencia.
Ki indította a támadást?
Áá! Hülye Nerd!
Mi ez? Genesist akarod? (Star Trek The Genesis project)
Megkaphatod a Genesist.
Gyerünk ez nem fair! Gyere le és harcolj!
Hú, legalább valamit megtanultam.
Ne mondj semmi rosszat a klingonokra.
Klingonok nem szarakodnak.
Láttuk, hogy a korai Star Trek játékok milyen egyszerűek voltak,
de idővel egyre jobbak lettek, és tonnányi van belőle,
akkor nézzünk meg még egyet. Star Trek 20. évfordulója, NES-re.
A zene és a grafika elég jó, de az érzékelőim nagy baromságot jeleznek.
A történet szerint az Enterprise csapdába esett valamiféle gravitációs kapuban.
Akármi is ez.
Nem tudják beindítani a térhajtóművet,
Scotty mondja hogy dilithium kristályt kell szereznünk.
Ez oké, de annyi a szöveg, hogy olyan mintha egy Star Trek regényt olvasnék,
és nem egy kibaszott játékkal játszanék.
Spock dilithiumot észlelt egy közeli bolygón, szóval
Kirk, MacCoy és Spock lesugároznak a felszínre felkutatni.
Megkönnyebbülsz, hogy végre mászkálhatsz és csinálhatsz valamit.
De csak addig amég rá nem jössz, hogy mennyire csillagászatilag szar ez a játék.
Az első ellenség, egy virág ami rád köp.
Amit köp az gyakorlatilag láthatatlan, de halálos mint állat.
Le akarod ezt a rohadékot fézerezni a halál faszába,
de szinte lehetetlen hogy eltaláld.
A probléma a séta. Nem tudsz srégen menni, csak fel, le vagy jobbra balra.
Úgy mozogsz mintha egy mezőben ragadtál volna.
Aztán itt ez a kis mászkáló valami,
azt hinnéd mivel kicsi, nem tud bántani, de nem, ezek komolyak.
Tehát megpróbálod megtalálni a dilithiumot ami Spock szerint egy ősi templomban van,
ezért beszélsz ezzel az őslakóval, aki azt mondja:
Persze. Nem érdekel, őrült űremberek, a távoli jövőből, akiket még sose láttunk,
menjetek és dúljátok fel a szent templomunkat.
Sőt csinálnak egy anyagot ami segít elkerülni a vérgilisztákat az erdőben.
Mintha azt mondanák: Hé, ki akartok rabolni? Itt a kulcs! Nagyon logikátlan.
Csak vissza kell hozni egy lövő virágot amiből megcsinálják az anyagot.
Lövő virág? Úgy érted ez?
Szóval lelövöd a fézereddel és felveszed, persze felvenni valamit sose könnyű ebben a játékban.
Azt hinnéd csak hozzáérsz és ennyi, de nem.
Meg kell vizsgálnod a trikorderrel, beszélni Spockkal és MacCoy-jal és végre felveheted.
Szóval elviszed a doktornak, aki megcsinálja az anyagot, és megint fel kell venned.
"Adjam az anyagot a felszerelésekhez?" "Igen vagy nem?"
Igen persze. Kérlek tedd azt. Miért mondanék nemet?
Mintha a legénységemnek elment volna az esze.
Aztán a követéssel is gondjaik vannak.
Ne már. Hogy a francba tud valaki elakadni egy bokorban?
Tehát átjutsz a vérgilisztákon, lelősz valami farkasfélét, majd jön egy párbeszéd.
"Rendben lesz?"
Ki a faszt érdekel, megpróbált megölni minket.
Csak lőjjük le a faszba, aztán menjünk.
Egy szellemszerű sárkány jelenik meg egy hasadékból, és ekkor egy újabb dialógus:
"Vigyázzon Jim, ez a lény olyan mint a sárkány a Terran mitológiából."
Igen, köszi.
Következő, hogy egy templomban vagy, különös szobákkal és jelekkel a falon.
Ha csak megpróbálsz átsétálni, meghalsz, hacsak nem tudod a jó sorrendet.
Mielőtt belépsz a szobába, meg kell jegyezned a szimbólumok sorrendjét a falon.
Hacsak nincs fantasztikus memóriád, le kell rajzolnod.
Ez szórakoztatónak hangzik igaz?
Miért kellenek egy játékba megjegyezhetetlen szimbólumok?
Amúgy ezek a jelek hihetetlen ismerősek.
Szóval sok szimbólum és párbeszéd után, végre megvan a kristály.
Aztán vissza az Enterprise-ra.
Itt úgy tűnik mint egy szerepjáték, vagy szimulációs játék.
Sokminden van amit tehetsz, és sok bolygó amit felfedezhetsz.
Ha Star Trek rajongó vagy, tudod hogy ez eléggé hűséges a sorozathoz,
ha eleget játszol vele végig tudod vinni és hozzá tudsz szokni a szar faktorához.
De ezt ne keverjük össze a térváltási faktorral.
De én, legtöbbször nem tudom kitalálni hogy hol és mit csináljak.
Próbáltam a játéknak mondani, hogy "egy kalap szar",
próbáltam mutatni az ujjamat, de a verbális és nonverbális meggyőzés sem hatásos.
Amúgy ez a rész a A Piece of The Action alapján készült,
amikor visszamennek az időben 1920-ba.
Először bemész egy könyvtári belépőért,
majd vissza kell szerezni az elveszett kommunikátort,
lelősz pár fickót, találsz pár gyémántot, elcserélsz pár gyémántot rágógumira,
aztán találsz egy csontot az úton, valami kutyás csávó mellett,
találsz egy hajcsatot és egy botot, ráteszed a rágót a bot végére, bedugod
a csatornába és találsz pár érmét,
beszélsz a csapossal aki megadja Oxmyx telefonszámát,
elcseréled a gyémántot valami nyomólemezre, elviszed a nyomólemezt a rendőrségre,
a csonttal és a hajcsattal kinyitod az ajtót, keresel pár pénzpapírt,
használod a érmét a telefonnál, megadod a számot, elmész Oxmyxhez a kommunikátorért,
aki elmondja hogy Csontfejnél van, elmész hozzá, odaadod a pénzt,
elveszed a jelölt kártyát, és megkapod a kommunikátort.
Nem. Nem pusztítom el.
Lehet hogy a játéktervezők a lehető legjobbat csinálták,
az adott körülmények között.
Halljátok? Máshol kell szórakoznotok.
Te egy Metron vagy.
Meglep a jelenlétem?
Nem igazán.
Te leptél meg engem.
Hogyan?
Azzal hogy hagytad a szar játékot, megmutattad a könyörületességed.
Ez a könyörület te anyabaszó!
-Sub by Dolfin- dolfinthereal@gmail.com