Tip:
Highlight text to annotate it
X
Kedves Testvérek Rómában és az egész világon!
„Surrexit Christus, spes mea” – „Feltámadt reményem, Krisztus”
Jusson el mindnyájatokhoz az egyház dicsőítő hangja
azokkal a szavakkal, amelyeket az ősi himnusz Mária Magdolna ajkára ad.
Ő az első, aki Húsvét reggelén találkozik a feltámadt Jézussal.
Sietve elment a többi tanítványhoz és repeső szívvel hírül adta nekik:
„Láttam az Urat” (Jn 20, 18).
Mi is, akik áthaladtunk Nagyböjt pusztaságán és Jézus kínszenvedésének fájdalmas napjain,
adjunk ma helyet a győzelmi kiáltásnak: „Feltámadt! Valóban feltámadt!”.
Minden keresztény újra átéli Mária Magdolna tapasztalatát.
Ez a találkozás megváltoztatja az életünket:
találkozás ez azzal az egyetlen Emberrel, aki megismerteti velünk Isten teljes jóságát és igazságát, aki nem felületesen,
pillanatnyilag, hanem gyökeresen szabadít meg bennünket a gonosztól.
Ezért hívja Magdolna Jézust „reményemnek”: mert Ő volt az, aki révén újjászületett,
Ő adott neki új jövőt, jó életet, amely mentes a gonosztól.
„Reményem Krisztus” – ez annyit jelent, hogy minden jóra való vágyakozásom Őbenne talál valós lehetőségre:
Vele remélhetem, hogy életem jó és teljes, örök,
mert maga Isten jött annyira közel hozzánk, hogy végül be is lépett emberségünkbe.
De Mária Magdolnának, csakúgy, mint a többi tanítványnak,
látnia kellett azt a Jézust, akit a nép vezetői megtagadtak, akit elfogtak, megostoroztak, halálra ítéltek és keresztre feszítettek.
Elviselhetetlen lehetett a látvány, hogy magát a megtestesült Jóságot alávetették az emberi gonoszságnak,
hogy az Igazságot kigúnyolta a hazugság, az Irgalmasságot meggyalázta a bosszúállás.
Úgy tűnt, hogy Jézus halálával meghiúsult azok reménye, akik Benne bíztak.
De az a hit soha nem fogyatkozott meg teljesen: főleg Szűz Mária,
Jézus anyja szívében eleven maradt a kicsiny láng az éjszaka sötétségében is.
A reménynek ebben a világban számot kell vetnie a gonosz kérlelhetetlenségével is.
Nem pusztán a halál fala állít akadályt eléje, de még sokkal inkább az irígység és gőg,
a hazugság és az erőszak elmérgesedett végpontjai.
Jézus áthatolt ezen a halálos szövedéken, hogy megnyissa számunkra az élet Országa felé vezető utat.
Volt egy pillanat, amikor látszólag legyőzték Jézust: sötétség árasztotta el a földet,
Isten csöndje teljes volt, a remény már csak üres szónak tűnt.
És íme, a szombat utáni nap hajnalán a sírt üresen találják.
Azután Jézus megmutatja magát Magdolnának, a többi asszonynak, a tanítványoknak.
A hit újjászületik; sokkal élőbb és erősebb, mint valaha, most már legyőzhetetlen, mert döntő tapasztalaton alapul:
”Élet itt a halállal / megvítt csodacsatával. / A holt életvezér / ma Úr és él!”
A feltámadás jelei bizonyítják az életnek a halál, a szeretetnek a gyűlölet és az irgalmasságnak a bosszúállás feletti győzelmét:
„Az élő Krisztusnak sírját, / s fölkeltnek láttam glóriáját, / Angyali tanúkat, / szemfedőt és gyolcsokat”.
Ha Jézus feltámadt, akkor – és csak akkor – valami valóban új dolog történt,
ami megváltoztatja az ember és a világ helyzetét.
Akkor Jézus olyasvalaki, akire feltétlen nélkül ráhagyatkozhatunk, és nem csak egyszerűen bízhatunk az üzenetében.
Őrá hagyatkozhatunk, mert a Feltámadott nem a múlthoz tartozik, hanem élőként van jelen ma is.
Krisztus remény és vigasz különösen a keresztény közösségeknek,
amelyeket hitük miatt a leginkább sújt a hátrányos megkülönböztetés és az üldöztetés.
A Feltámadott egyháza, a remény ereje által jelen van
a szenvedés és az igazságtalanság minden emberi helyzetében.
Feltámadt Krisztus, adj reményt a Közel-Keletnek, hogy a térség minden etnikai,
kulturális és vallási tényezője együttműködjön a közjó és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében.
Különösen Szíriában szűnjön meg a vérontás, és haladéktalanul lépjenek a tisztelet, a párbeszéd és a kiengesztelődés útjára,
mint ahogy ezt a nemzetközi közösség is kívánja.
A Szíriából érkező számos menekült, akinek szüksége van a humanitárius segítségre,
találjon befogadásra és szolidaritásra, hogy így nyerjen enyhülést fájdalmas szenvedésük.
A húsvéti győzelem bátorítsa az iraki népet, hogy erőfeszítést nem kímélve haladjon előre a stabilitás és a fejlődés útján.
A Szentföldön az izraeliek és a palesztinok bátran kezdjék újra a békefolyamatot.
A gonoszon és a halálon győzedelmeskedő Úr támogassa az afrikai földrész keresztény közösségeit,
adjon nekik reményt, hogy szembenézhessenek a nehézségekkel, tegye őket a béke munkásaivá és a fejlődés előmozdítóivá abban a társadalomban, amelyhez tartoznak.
A Feltámadt Jézus nyújtson vigaszt Afrika szarva szenvedő népeinek és segítse elő kiengesztelődésüket,
segítse a Nagy Tavak vidékét, Szudánt és Dél-Szudánt, megadva mindegyik térség lakóinak a megbocsátás erejét.
Malinak, amely törékeny politikai változáson megy keresztül, a dicsőséges Krisztus adja meg a béke és a stabilitás kegyelmét.
Nigériát, amely az elmúlt hónapokban véres terrortámadások színhelye volt,
a húsvéti öröm töltse el szükséges erővel, hogy ismét folytathassa egy békés
és minden állampolgára vallási szabadságát tiszteletben tartó társadalom építését.
Áldott Húsvétot mindenkinek!