Tip:
Highlight text to annotate it
X
A világ népessége folyamatosan növekszik.
2050-re meg kell dupláznunk a megtermelt élelmiszer mennyiségét.
Ehhez géntechnológiára, fejlettebb rovarirtószerekre és műtrágyára van szükség.
Rengeteg
műtrágyára.
Ezért dolgozunk mi a Agra Connál nap mint nap,
kéz a kézben a gazdákkal és családtagjaikkal.
Te nem szeretnéd, ha az egész világ jóllakhatna?
Úgy tűnik, egyre több effajta üzenet bukkan fel mindenütt. De valójában kik állnak mögöttük?
Kiderült, hogy valójában azok a nagyvállalatok, amelyek profitálnak ebből a gazdálkodási formából.
Éppen az olyan vállalatok, akik növényvédő szereket, műtrágyát és vegyszereket árulnak.
Milliárdokat költenek arra, hogy figyelmeztessenek minket: az ő módszerük az egyetlen lehetőség.
Az olyan ipari érdekképviseletek, mint a Szövetség a Jövő Élelmezéséért, amelynek tagjai között olyanok is megtalálhatók,
mint a Salátaönteteket és Szószokat Gyártók Egyesülete
és a Nemzeti Mirelit Pizza Intézet.
De kérdezd meg a gazdákat, akik valóban tudják hogyan etessenek minket, és egy egészen más történetet kapsz --
egy szívszaggató és reményteljes történetet, amit száz és száz olyan családdal való beszélgetés során hallottam,
mint ez.
A tévhit kialakulásának ötven éve alatt - a lobby dollárok támogatásával - a játéktér úgy került felosztásra,
hogy a vállalati ellenőrzés alá vont, vegyi alapú mezőgazdaságnak kedvezzen
a gazdákat csak kevés, vagy semennyi támogatást sem adva ahhoz, hogy másfajta termelési módszert válasszanak.
Így könnyű megérteni, hogy rengeteg gazda úgy érzi, hogy vagy alkalmazkodik az új rendszerhez, vagy kikerül belőle.
"Alkalmazkodni" azt jelenti, hogy a gazdáknak fel kell hagyniuk az olyan tevékenységekkel, amelyek egészségesen tartják a termőföldet,
és egyetlen növényfajta termesztésére kell ráállniuk.
A haszonállatokat, amiket eddig a mezőn neveltek, szennyező gyárakba kell zsúfolniuk.
Azért, hogy ez a természetellenes rendszer működjön, ezek a gazdák most drága szereket vásárolnak
egyre kevesebb számú vállalattól, amelyek egyre magasabb árakat követelnek.
Ez gyorsan függőséghez vezet:
a kártevők rezisztenssé válnak, így a gazdák kénytelenek egyre több vegyi anyagot használni;
az állatállomány betegesebb lesz, így egyre több gyógyszert kell nekik adni; a talaj pedig lassan elveszíti természetes termékenységét,
ezért több műtrágyát kell használni.
A másik oldalon pedig, amikor a gazdák megpróbálják eladni a termést, azzal szembesülnek,
hogy csak néhány nagy vásárló hajlandó megvenni a terméket - kiszámíthatatlan árakon.
Ez a közgazdaságtan nem működik sokáig.
Az elmúlt ötven évben több millió kétségbeesett gazdának kellett szerződést kötnie nagyvállalatokkal,
amelyek minden egyes mozdulatukat szabályozták; vagy elveszítették a teljes gazdaságukat.
A mezőgazdasági bevételek egyre inkább a piramis tetején koncentrálódnak,
így mostanra 10 amerikai gazdaságból már csak egy tud eltartani egy családot.
Sok más országban is ugyanez történik.
A kis gazdaságok, akik elhitték azt az ígéretet, hogy az ipari mezőgazdaság megoldást kínál majd,
gyakran beleesnek a hitel és függőség csapdájába.
Szóval igen, a ipari mezőgazdaság valóban jó néhány embernek,
- például a legnagyobb termelőknek -
de nem egy tipikus gazdálkodó családnak.
És ez az első csapás erre a tévhitre.
De jól kell lakatnunk a világot, ugye?
És ha nem ezekkel az eszközökkel, akkor milyen lehetőségünk van?
Óriási.
Csak éppen ez nincs reklámozva, és biztosan nem is kap azokból a támogatásokból,
amit a nagyvállalatok kapnak.
A korszerű fenntartható gazdálkodás véget vet ennek a természetellenes vegyi függőségnek.
Tapasztalatokat alkalmaz, nem pedig egyre drágább beruházásokat.
A fenntartható mezőgazdaságot folytató gazdák egészséges talajt teremtenek azáltal, hogy különféle növényeket ültetnek, amelyeket folyamatosan váltogatnak.
Az állataikat a mezőn nevelik, és nem zsúfolják be őket gyárakba.
Komposzttal és állati eredetű trágyával teszik termékenyebbé a földet, vagy talajt tápláló növényeket ültetnek.
Az egészségesebb növények és a helyes vetésforgó alkalmazása a kártevőket is segít kordában tartani anélkül,
hogy kárt tenne azokban a bogarakban, amelyekre szükségünk van -
mint amilyenek a nagyon fontos beporzó rovarok.
Befolyásolja ez a választás mindenki más életét? De még mennyire!
Az ipari mezőgazdaság tönkreteszi és elpusztítja az értékes termőtalajt:
minden évben ~ 2,5 tonnányi föld tűnik el hektáronként az USA egyes részeiről.
Hatalmas mennyiségű vizet használ fel - nagy részét a mélyen fekvő rétegekből -, ami gyakorlatilag pótolhatatlan.
És millió kilogrammnyi antibiotikumot használ fel,
ami veszélyes új baktériumok kialakulásához vezet.
A folyamat során mérgező csurgalékvíz keletkezik, ami szennyezi a folyóinkat, óceánjainkat, és mi magunkat is.
Egy átlag amerikainak már legalább 13 fajta rovarírtószer mutatható ki a szervezetében.
És a vegyi anyagok használata miatt a gazdák és a gazdaságban dolgozók a rák ***ázatának is nagyobb arányban vannak kitéve.
Tehát a fenntartható gazdaság jobb mind a gazdáknak, mind a környezetnek,
de vajon tényleg el tudjuk látni vele a világot?
Tanulmányok sorozata mondja azt, hogy igen!
Fenntartható gazdaságok ugyanakkora, sőt, aszályos években még több termést hoznak.
Egy fontos hír a mezőgazdasági kistermelők számára, - akik már így is a világ élelmiszer-termelésének 70 százalékát biztosítják -
hogy a termelés növeléséhez nem kell követni a vegyi utat.
És mi a helyzet a jövő azon generációival, akiknek az ellátásáról beszélünk? Az ipari mezőgazdaság működéséhez több fosszilis tüzelőanyagra van szükség,
több vízre,
és több földalatti ásványra -
amelyek mind egyre csak drágábbak lesznek, ahogy egyre kevesebb marad belőlük.
Szóval hosszú távon a vegyi út nem csak a gazdák számára nem járható,
hanem nem is lesz a választási lehetőségek között.
Nem bízhatunk abban, hogy a nagyvállalati mezőgazdaság nagyobb termést hoz - sem most, sem a jövőben.
És ez a második csapás erre a tévhitre.
Azonban még mindig nem láttuk a rendszer legnagyobb hiányosságát.
Azt mondják, hogy meg kell dupláznunk az élelmiszer-termelést, vagy a világ éhes marad. Tényleg?
Már most is rendelkezésre áll majdnem 3000 kalória naponta
minden egyes emberi lény számára a Földön
- ez több, mint elég.
És ez azután, hogy a megtermelt élelmiszer egyharmadát kidobjuk,
nagy részét pedig nem is közvetlenül mi esszük meg. A világon termesztett gabona
egyharmadát a haszonállatok fogyasztják el.
Az USA-ban a legnagyobb mennyiségben termelt gabona a kukorica, de ennek kevesebb, mint egy százalékát
esszük meg mi. A legtöbből üzemanyag vagy takarmány lesz.
Ezen a pályán maradva tehát
növelhetjük a termelést,
de továbbra is lesznek, akik éheznek.
Ahhoz, hogy ennek véget vessünk, mindenkinek lehetőséget kell adnunk arra, hogy megvegye, vagy megtermelhesse azt az élelmiszert, amire szüksége van.
És ez az, amiről a fenntartható gazdálkodás szól.
Ez a harmadik csapás erre a veszélyes tévhitre.
Tehát, ha legközelebb valaki elkészít egy fagyasztott pizzát, vagy mérgező rovarirtót használ,
és azt mondja neked, hogy csak egyetlen módja van annak, hogy jóllakassuk a világot,
mondjátok meg neki, hogy a története tele van hibákkal.
A bizonyíték egyértelmű:
a fenntarthatóan termelő gazdák bizonyítják, hogy mindannyian élvezhetjük az egészséges élelmiszert,
és mindannyiunknak van hatalma ennek megvalósítására.
Átirányíthatjuk a élelmiszerre költött saját forintjainkat és a közpénzek milliárdjait, amelyek jelenleg
a nagyvállalatok zsebébe vándorolnak. Felállhatunk és felszólalhatunk a fenntartható mezőgazdasági termelők mellett
itt, és szerte a világon. Fordította: Felelős Gasztrohős www.gasztrohos.hu