Tip:
Highlight text to annotate it
X
Út az együttérzéshez
Harry Palmer beszéde
Elég…
köszönöm, köszönöm.
Úgy érzem, készen álltok.
E sorozat utolsó előadásában
arról beszéltem, milyen fontos megkülönböztetni
a megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokon nyugvó fizikai valóságokat
és a hiteken alapuló belső személyes valóságokat.
Valaki azt mondta,
nem hisz el semmit, ami nem bemutatható.
Más nézőpontból,
ha valami bemutatható, nyilván a fizikai valósághoz tartozik,
tehát nem kell hinni benne.
A belső személyes valóság
és a külső fizikai valóság közötti valódi különbség tehát a képlékenység fokában jelentkezik.
Milyen mértékben alakítható, formálható az adott dolog,
mennyire képlékeny.
Személyes valóságod formálható azzal, ha meggondolod magad,
de a fizikai valóság alakításához tervezés és erőfeszítés szükséges.
Szerencsére az élettapasztalataidat
meghatározó dolgok nagy része: a hitek, a motivációk és a célok
- a belső személyes valóság elemei.
Más szóval, intelligens teremtmény vagy,
aki vissza tudja szerezni a teremtő állapotát
saját személyes valósága vonatkozásában.
Ha egy láthatatlan hit
olyan tapasztalatot hív életre, amely nem tetszik,
hatalmadban áll megváltoztatni.
A „nem tudom”-jaidat „tudom, ha akarom”-okká tudod változtatni.
Popeye is ezt mondaná.
Ha elvégezted az Avatar®-t, tudod, hogy van egy gyakorlat, amely lépésről lépésre
visszavezet a kedvezőtlen tapasztalattól
azokhoz a mélyen elhelyezkedő hitekhez, amelyek a tapasztalatot előhívják,
valamint hatékony s gyors módszerek vannak
a hitek megváltoztatására, ha úgy döntesz.
Sokszor hangsúlyozzuk az Avatar-ban
hogy te döntöd el, mit hiszel,
vagy milyen hiten változtatsz.
Ezért is kezdtük ezt az előadássorozatot
a személyes felelősségvállaláshoz vezető úttal.
A felelősségvállaláshoz vezető úton
megtanuljuk irányítani saját elménket,
és bölcsességre teszünk szert arról, milyen hitek vezetnek boldogsághoz,
és milyen hitek vezetnek szenvedéshez.
Ez a fő tanulnivaló életünkben.
A fizikai univerzumról szerzett tapasztalatok tudáshoz vezetnek,
a hitekről szerzett tapasztalatok bölcsességhez vezetnek.
Ahogy egy korábbi beszédben ígértem,
következzék néhány általános irányelv hiteink megválasztásához.
Legalább tízezer éve, sőt valószínűleg ennél hosszabb ideje
a bölcs férfiak és asszonyok azt tanítják,
hogy a megbocsátás és a kedvesség vezérelte hitek boldogsághoz vezetnek,
a bosszúvágy és önzés vezérelte hitek szenvedéshez.
A történelem újra és újra próbának vetette alá, és többé-kevésbé igazolta is ezt a tételt.
Tehát az első megfontolandó szempont
hiteink tudatos megválasztásakor: milyen hitekben higgyünk,
és milyen hiteket szüntessünk meg.
Tegyük fel a kérdést: “Miért döntök úgy, hogy hiszek benne?”
Vizsgáljuk meg motivációnkat.
A legjobb, ha a teljes őszinteség eltökélt szándékával tesszük.
Nézzük meg, mi volt az indíttatásunk
egy pillanattal azelőtt, hogy a hitet választottuk,
vagy átvettük valakitől.
Általában a hasznos hitek mögött
az eljövendő következmények állnak motivációként
a káros hitek mögött múltbeli események igazolása.
Azt mondom, általában, mivel mind a hasznos, mind a káros hitek
ragályossá válhatnak,
egy-egy generáció nagy többsége automatikusan átveheti őket.
Hiteink kezelésekor újabb megfontolandó szempont
a következő aranyszabály:
"Bánj úgy másokkal, amilyen bánásmódot másoktól szeretnél magadnak."
Ha mindenki ezt a hitet választaná,
a világban jelenlévő szenvedés nőne, vagy csökkenne?
A harmadik irányelv,
és ez egyben megvédelmez a romboló érzelmektől:
tudatosan válasszuk azt a hitet,
hogy minden megtapasztalt szerencsétlenség
múltbeli cselekedeteink eredménye.
Hűha.
Először úgy tűnhet, túl nagy terhet veszünk magunkra,
és futni hagyjuk az agresszort,
valójában megszabadulunk abból a játszmából, amelyben másokat hibáztatunk.
Jó esetben tanultunk a szenvedésünkből.
Rosszabb esetben karmikus tartozásunkat rendeztük.
Mindkettő jobb, mint az áldozati tudat
csapdájában vergődni, kiszolgáltatottan.
A teljes felelősség vállalása forrá***,
növeli az öngyógyítás és a tudatos élet lehetőségét.
Hangsúlyozom, nem azon kijelentés igazsága mellett kardoskodom,
hogy teljes mértékben felelős vagy mindenért, ami történik veled.
Ez csak hipotézis.
Az igazság: "nem tudom,
és te sem."
Az élet produkál néha furcsa dolgokat.
Állításom lényege:
ha hiszek ezen állítás igazában, kevesebb szenvedéshez vezet,
mint ha megadom magam annak a gondolatnak, hogy áldozat vagyok.
Maradjunk megbocsátók, legyünk fogékonyak mások jelzéseire,
az igazság pedig majd halad a maga útján.
Az önsorsrontó hitek közül
az általunk tapasztaltak okát saját irányításunkon
kívül helyező hitek vezetik a listát.
További önsorsrontó hitek:
olyan hitek, amelyek mások kárára óhajtják a boldogságot,
hitek, amelyek megtagadják kötelezettségeinket,
hitek, melyek nem ismerik el az etikus viselkedés
vagy a lelkigyakorlat fontosságát.
Utolsó jó tanács a hiteinkért való személyes felelősségvállalás terén:
vesd össze, milyen következményekkel jár
egy hit választása az ellentétéhez képest.
Amikor számítógép-programozással kezdtem foglalkozni,
az egyik legnehezebb dolog az volt számomra,
hogy sokféleképpen lehetett beprogramozni ugyanazt.
Nem volt egyetlen helyes válasz.
Kerestem, van-e olyan utasítás, amely megmondja,
hogyan kell csinálni, mi a módja.
Arra jutottam, hogy ugyanahhoz az eredményhez többféle módon is el lehet jutni.
Ritkán, de előfordul a fizikai univerzumban,
hogy egyetlen helyes eljárás
egyetlen képlet vezet egy adott eredményhez.
Ez a tudatban nem így van és
a "csak egyetlen válasz helyes" típusú megoldásokat érdemes gyanakvással fogadni.
Ha elhisszük, hogy egyetlen helyes hit létezik
az dogmákhoz, hitek másokba neveléséhez és intoleranciához vezet,
nem bölcsességhez.
Az elme birodalmában annyi helyes válasz található,
ahány nézőpont.
Ha csak egy választ alkotunk, az egyszerűen lustaság.
Egyben veszélyes, mert egyetlen rugalmatlan nézőpontba zár be.
Egy hit, egy nézőpont, ennyi.
A Wizardok egyik dolga a társadalom által választott hitek folyamatos értékelése.
Akkor lesz jobb az élet, ha az emberek ezt hiszik,
vagy akkor, ha az emberek azt hiszik?
Nem az a kérdés, mi az igazság
az a kérdés, mit hisznek az emberek.
Ez kis kerülő után elvezet minket beszédem témájához
amely a cím szerint: „Út az együttérzéshez”.
Ennek az útnak a végcélja, hogy kapcsolatot teremtsünk
a szívtudat érzései
és az intellektus érveinek ereje között.
A szívtudat érzései:
szeretet, empátia, kedvesség, türelem, tolerancia, stb.,
együttesen együttérzésnek nevezhető.
Együttérzés akkor alakul ki
amikor sikerül áttörni a rációt uraló önzésen.
Az együttérzés annyit jelent, osztozol a másik szenvedésében.
Átmenet a „mit akarok?”-tól a
„hogyan segíthetek?”-hez.
Jelentkeztem egyszer egy meditációs elvonulásra, New York államban.
Swami Chod szervezte,
egy pszichoterapeuta, aki otthagyta praxisát
a hindu jóga tanulmányozásáért.
A programban résztvevő tanulóknak
minden reggel 6-tól este 9-ig meditálniuk kellett.
Csak fürdőszoba-használatra
és egy könnyű ebédre engedélyeztek szünetet.
Az volt a cél, hogy három nap alatt 40 órát meditáljunk, ülve.
Mindenki elfogadta, hogy ezalatt kizárólag a swami-val beszél,
és vele is csak akkor, ha ő szólítja meg, úgy, hogy megkocogtatja a térdét.
Az első napon Swami Chod arra kért minket, üljünk csendesen
a párnánkon és meditáljunk arról, hol helyezkedik el a tudatunk.
Nekem ez egy kicsit úgy hangzott, mintha
saját magamat kellett volna felemelnem a cipőfűzőmnél fogva.
Miután nyolc órát kínlódtam,
bele-belealudtam, álmodoztam,
egyszer csak a swami ott guggolt előttem, megkocogtatta a térdemet,
és gyengéd mosollyal megkérdezte: „Hogy megy?”
Megragadtam az alkalmat, hogy egy idézettel válaszoljak,
"A szem, amely néz, nem látja saját magát”.
Elég önelégült voltam,
mint később rájöttem.
Afféle főiskolás.
Elmosolyodott, fejét rázva jelezte, igen,
és azt mondta „OK”, ami azt jelentette: „Nem, csak folytasd tovább.”
Megint megkocogtatta a térdemet
és bővített az instrukción.
„Határold be tudatod helyét, gondolkodás és keresés nélkül.”
Ja, gondolkodás és keresés nélkül, gondoltam.
Miért nem ezzel kezdte ….?!
Csak vesztegette az időmet a hiányos instrukcióival.
Éreztem, amint a vádló indulat elárasztja az elmémet,
ami nem először történt meg velem,
de ezúttal annyira világos volt az érzet és annyira különálló tőlem.
Hűha.
Tehát ilyen a vádló elme.
Ültem még három órát, a sértődöttségemről elmélkedtem,
aztán rájöttem, hogy lehet egy-két bevésődés az elmémben.
Aztán gondolkodni kezdtem a nem gondolkodásról,
keresni a nem-keresést,
és egy vörös hajú valakiről álmodoztam, aki egy csoportba járt velem történelem szemináriumra.
Gondoltam, lelépek, aztán elképzeltem
milyen csorbát ejtene ez a jóhíremen
majd fantáziálni kezdtem arról, hogy Isten megjelenik mindenki előtt
és bejelenti, hogy én vagyok a kiválasztott,
ami rögtön visszavitt a vörös hajúról szőtt gondolataimhoz.
Látom, ülnek sorainkban olyanok, akik meditálnak.
Szóval, az első nap …érdekes volt. De nem haladtam igazán
tudatom forrásának elhelyezésével.
A második napon begörcsölt a lábam.
Azon tűnődtem, esetleg
egy életre megnyomorítom magam
Ezzel nagyjából el is telt a második nap.
Az elvonulás harmadik napján,
amikor már majdnem föladtam,
hirtelen leálltak a gondolataim és elkezdtem érezni.
Itt. Itt.
Mármint, a tudat - itt van.
Itt és most.
Hú - minden itt és most van!
Minden, a múlt, a jövő, itt és most van.
Most.
Gondolom, ekkor glória jelent meg a fejem fölött.
Ezúttal, amikor a swami megkocogtatta a térdemet,
meg se kérdezte, hogy haladok.
Csak mosolygott, hagyta, hogy élvezzem az ”itt és most”-ot.
Én pedig megértettem, miért érintette meg a földet Buddha megvilágosodása pillanatában.
Ezt akarta mondani: „itt…itt.”
A nap fennmaradó részében ez az „itt” egyre tágult,
és ez a „most” egyre lassult.
És megtapasztaltam a feltétel nélküli szeretetet, létállapotként,
nem pedig absztrakt elgondolásként,
az emberiség szeretetét létezési módként.
Ó - sírtam, mint egy kisgyerek, amint
ez a túláradó együttérzés felszabadult a szívemből.
Szerintem a lassulásnak mágikus ereje van
hatására a tudat átkerül a fejből a szívbe.
És viszont, gondolom.
Konkrét tényként tapasztaltam meg ezt az elmozdulást,
nem afféle költői metaforaként.
Észleleteim a mellkasi tájékra
s nem az agyamba érkeztek.
A szívem kinyílt.
A fizikai anyag szívében léteztem.
Szívből jövő együttérzést éreztem.
A szakrális szívbe hullottam vissza.
Dalolt a szívem.
A szívemet San Francisco-ban hagytam.
Elnézést, a szívemet átadtam a metafora-őrületnek.
Rendben, már túljutottam rajta … .
Esküszöm.
A hinduizmusban a szívtudatot Anahatá-nak hívják,
ahogyan a szívtájléki csakrát is.
Hitük szerint a szív az együttérzés központja,
valamint az altruizmusé, a megbocsátásé és az ítélet nélküli elfogadásé.
A szívtudatban keletkezik a feltétel nélküli szeretet,
itt születik meg a személyes felelősségtudat,
és innen vezérelve fordulnak az emberek önzetlen kedvességgel a másikhoz.
Hadd olvassak fel egy idézetet a svájci pszichiátertől, Carl Jungtól.
„Ezt szoktuk mondani: ’Fejben tudjuk, de szívben nem tudjuk.’
Hihetetlen távolság választja el a fejet a szívtől,
tíz-, húsz-, harminc évnyi, vagy egy életöltőnyi távolság.
Olykor a fejünkben negyven éve tudunk valamit
és még nem érintett meg a szívünkben.
Amikor szívünkben is felismeréssé vált,
csak akkor kezdjük valóban látni.”
Amikor a tudat a szív szerint kezd működni
nem az agy szerint, az emberek megváltoznak.
Az érzőgyakorlat a szívtudat felé vezet.
A fejünkhöz kapunk, amikor valami történik az intellektusunkban,
de amikor a szívünkhöz kapunk, lelki síkon zajlik valami.
A fejünk az intellektusunk:
szavak és érzelmi reakciók formájában kommunikál,
fő motivációja, hogy megoldja a problémákat és legyűrje a félelmet.
A szívünk a lélek:
empátiával, érzéssel kommunikál
fő motivációja
hogy kontaktust teremtsen, hozzájáruljon a dolgokhoz, szeretetet fejezzen ki.
Az intellektus a túléléssel és a társadalmi helyzettel kapcsolatos kérdésekre koncentrál;
a szív etikai kérdésekre és együttérzésre.
Az intellektus énje az ego;
a szív énje a lélek, vagy a magasabb énünk.
A fejtudat és a szívtudat,
azaz az ego és a lélek közötti kapcsolat az együttérzés útja.
A fejünkből ered az „én” tudat; a szívünkből a „felsőbb én” tudat.
A fejünk a ráció, a szívünk az érzés.
A fejünk halandó; a szívünk örök.
Az „egész-ség” a kettő közötti kapcsolat megtapasztalása.
Akkor működünk sikeresen
amikor tudatosan alkalmazzuk
mindkét tudatformát
A fej szív nélkül vad és önző;
a szív fej nélkül naiv és nyughatatlan.
De együttesen etikus és józan viselkedésre inspirálnak.
A fej és a szív egységéből születik meg a lelkiismeret.
Ha a fejünk irányítja a szívünket és a szívünk kordában tartja a fejünket,
előállnak a megvilágosodott civilizáció megteremtésének optimális előfeltételei.
A fej és szív közötti úton található akadályokkal foglalkozik
az Integritás Kurzus,
a Professzionális Kurzus,
és a Wizard anyagok.
Ezek az akadályok
félreértések, téves azonosulások,
belénk nevelt hitek és mások elleni vétkek.
Végezzük el együtt az együttérzés gyakorlatot.
Figyeljétek, tapasztaltok-e elmozdulást
a fejtudatból a szívtudat felé.
Először is válassz ki valakit a teremben. Lehet barát, lehet idegen.
Lehetőleg olyan valakit, akit látsz.
Végrehajthatod a gyakorlatot a melletted vagy előtted ülőn is.
Ez egy csendben végzendő gyakorlat
s közben inkább a gyakorlat végzéséből fakadó eredményekre figyeljetek
ne arra, hogy mások elvégzik rátok. Rendben?
Elhelyezkedtetek?
Forrás-lények?
Figyelmedet az illetőre irányítva ismételt el magadban:
„Akárcsak én, ő is arra törekszik, hogy boldog legyen az élete.”
Figyelmedet az illetőre irányítva ismételd el magadban:
„Akárcsak én, ő is igyekszik életében elkerülni a szenvedést.”
Figyelmedet az illetőre irányítva ismételd el magadban:
„Akárcsak én, ő is ismeri a szomorúságot, a magányosságot és a kétségbeesést.”
Figyelmedet az illetőre irányítva ismételd el magadban:
„Akárcsak én, ő is arra törekszik, hogy szükségletei beteljesedjenek."
Figyelmedet az illetőre irányítva ismételd el magadban:
„Akárcsak én, ő is tanul az életről.”
Láthatnám a kezeteket, hányan tapasztaltatok elmozdulást a fejetekből a szívetek felé?
Rendben, nagyon jó.
A legtöbben tapasztaltatok.
Íme, néhány technika
amelyeket különböző vallások és lelkigyakorlatok alkalmaznak arra,
hogy az embereket elindítsák a fejükből a szívükhöz vezető úton.
Az első a meditáció.
Például,
Végezz meditációt, édesanyád kedvességéről.
Gondoskodott rólad,
táplált,
vigyázott rád, amikor magatehetetlen voltál.
Hogyan tudod meghálálni neki, hogy emberi életet adott neked?
Gondolj arra a sok áldozatteli kedvességre
amellyel édesanyád körbevett.
Megnyitja a szíved?
A légző-gyakorlatok is ezt a célt szolgálják.
A légző-gyakorlatok célja általában
a légzés elmélyítése és lelassítása.
Amikor ez bekövetkezik,
a test megtisztítja önmagát,
leesik a vérnyomás,
következésképp a szív megnyugszik és megnyílik.
A mantrázás is ilyen gyakorlat.
A mantrák olyan hangszekvenciák, melyek energiamozgást okoznak a testben és a test körül.
Egyik kedvencem az „om mani padme hum”.
Ennek a mantrának a rezgései egyensúlyba hozzák az elme és a test energiáit.
Ahogy az elme és a test lenyugszik,
a szív megnyílik.
Vannak mantrák, amelyek dicsőítő jellegűek:
„Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes”
Az „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes” keresztény dicsőítő mantra.
Az „Aum Namah Shivaya, Aum Namah Shivaya,
Aum Namah Shivaya” hindu dicsőítő mantra.
Mindkettő a szívtudatot ébreszti fel.
Sok együttérzést ébresztő gyakorlat lényege a dicsőítés.
A dicsőítés ebben az értelemben annyit jelent
hogy az ego megadja magát az isteni erejének.
Az isteni pedig a szíven keresztül érkezik.
A dicsőítés része lehet rituálé,
ima, tánc, ének,
minden éntől megfosztott tevékenység, amely a tudatot
a fejből a szív felé mozdítja.
Ha már a szívhez vezető út kinyílt,
tetteink őszinte megvallása és a megbocsátás nyitva tartja,
a fejtudat és a szívtudat pedig integrálódni kezd.
Tudom, hogy sok mindenről beszéltem,
és remélem, mindebből valami meg is érintett.
Minden jót kívánok és tegyetek továbbra is a megvilágosodott civilizáció létrejöttéért a bolygón
Találkozunk a Wizardon.
Ha többet szeretnél tudni az Avatarról, vedd fel a kapcsolatot egy mesterrel
www.TheAvatarCourse.com
A Star's Edge International produkciója
© 2009 Harry Palmer, Avatar® and Star's Edge International®
A Star's Edge, Inc. bejegyzett védjegyei.
Minden jog fenntartva.