Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Adrienn Miklos Lektor: Judit Szabo
A kaliforniai Los Altos Hills-ből,
Henry Evans.
(Taps)
Hello.
Henry Evans vagyok.
Egészen 2002. augusztus 29-ig
az amerikai álmot éltem.
Egy tipikus amerikai kisvárosban nőttem fel St. Louis mellett.
Apám ügyvéd volt.
Anyám pedig háziasszony.
Hat testvéremmel jó gyerekek voltunk,
de kivettük részünket a bajkeverésből is.
Középiskola után elhagytam a családi otthont, hogy tanuljak
és megismerjem a világot.
A Notre Dame egyetemen végeztem
könyvelés és német szakon,
és az egyetem egy évét Ausztriában töltöttem.
Később a Stanfordon szereztem MBA-t.
Felségül vettem középiskolai szerelmemet, Jane-t.
Szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem van.
Négy csodálatos gyermeket neveltünk fel.
Keményen dolgoztam és tanultam, hogy karriert építsek.
Végül pénzügyi vezető lettem
a Szilikon Völgyben és élveztem a munkám.
Megvettük első és egyetlen otthonunkat
2001. december 13-án.
Felújítandó ház volt egy gyönyörű helyen
Kaliforniában, Los Altos Hillsben.
Innen beszélek most Önökhöz.
Alig vártuk, hogy elkezdjük a felújítást,
de nyolc hónappal a beköltözésünk után
egy születési rendellenesség miatt agyvérzést kaptam.
Egyik percről a másikra egy bénult némává váltam
40 éves koromra.
Évekig küzdöttem,
de végül a családom segítségével
úgy döntöttem, hogy érdemes élnem.
Elvarázsolt a modern technológia,
ami a mozgáskorlátozottak segítését célozza.
Egy Madentec által árult
mozgáskövető eszköz
a fejem apró mozdulatait a kurzor mozgásává változtatja,
lehetővé téve egy számítógép használatát.
Tudom használni az internetet, tudok emailezni,
és rendszeresen verem meg Steve Cousins barátomat
online szójátékokban.
A technológia lehetővé teszi, hogy elfoglaljam magam,
mentálisan aktív maradjak,
és része lehessek a világnak.
Egyik nap az ágyból néztem a CNN-en,
amint a Georgia Technél egészségügyi robotikával foglalkozó
Charlie Kemp professzor
a PR2 robotot mutatja be.
Küldtem egy emailt Charlie-nak és a Willow Garage-ban dolgozó Steve Cousins-nak,
akikkel később megalakítottuk a Robotok az Emberiségért projektet.
Két évig a Robotok az Emberiségért
azon dolgozott, hogy a PR2-t
a testem helyett tudjam használni.
Tíz éve először önállóan borotválkoztam meg.
Majd kaliforninai házamból
megborotváltam Charlie-t Atlantában. (Nevetés)
Halloweenkor cukorkát osztogattam.
Egyedül nyitottam ki a hűtőt.
Dolgozni kezdtem a ház körül.
Újabb és addig lehetetlennek tűnő lehetőségeket láttam meg arra,
hogy hogyan éljek és járuljak hozzá
saját és hozzám hasonló helyzetben lévők életéhez.
Mindannyiunknak van fogyatékossága.
Például, ha bármelyikünk 100 km per órával akar haladni,
szükségünk van egy gépkocsi nevű segédeszközre.
Ezen fogyatékosságuk nem teszi Önöket kevesebbé,
mint ahogy az enyém sem tesz engem.
Apropó, hogy tetszik a verdám? (Nevetés)
Mindannyan szenvedünk attól a születési rendellenességtől,
hogy nem tudunk repülni.
Tavaly Kaijen Hsiao, aki Willow Garage-ban dolgozik,
bemutatott Chad Jenkinsnek.
Chad megmutatta, hogy milyen egyszerű
távirányítású repülőket venni és kezelni.
Rájöttem, hogy ágyhozkötött emberek
világát ki lehet tágítani
a repülés segítségével,
ami a mozgás és irányítás
hihetelen érzetét adja.
A kurzort a fejmozgásommal mozgatom
és egy webes felület segítségével
látom a robotról jövő videót.
A weboldalon gombok lenyomásával
irányítom a repülőt.
Némi gyakorlással elég jó lettem az irányításban ahhoz,
hogy körül tudjam repülni az otthonomat.
Körülnézhettem a kertben
és láthattam a szőlőt.
Le tudtam ellenőrizni a napelemeket a tetőn. (Nevetés)
Az egyik kihívásom pilótaként az,
hogy a kosárgyűrűn landoljak.
Ennél is továbbmentem és megpróbáltam
egy fejen használható kijelzőt, az Occulus Riftet használni,
amit a Fighting Walrus segített átalakítani,
hogy még jobban beleélhessem magam
a repülés élményébe.
Chaddel és csapatával a Brown egyetemen
rendszeresen irányítok repülőket a laborban
hetente többször, 4800 km távolságból.
Mivel a túl sok munka unalmas is lehet,
igyekszünk időt találni egy kis barátságos
robot focira. (Nevetés)
Soha nem gondoltam,
hogy a Brown egyetemi kampuszon önállóan fogok tudni körbemenni.
Bárcsak megengedhetném magamnak az ottani tandíjat. (Nevetés)
Chad Jenkins: Henry, a viccet félretéve
biztos vagyok benne, hogy mindenki
nagyon szeretné látni, ahogy ezt a repülőt irányítod
az ágyadból Kaliforniából, 4800 km-re innen.
(Taps)
Rendben Henry, voltál mostanában D.C.-ben?
(Nevetés)
Izgatott vagy hogy a TEDxMidAtlanitcon lehetsz?
(Nevetés) (Taps)
Meg tudod mutatni, mennyire izgatott vagy?
(Nevetés)
Rendben és most a nagy finálé.
Megmutatod milyen jó pilóta vagy?
(Taps)
Oké, ezt még egy kicsit fejleszteni kell,
de ígéretes.
Henry története azért fantasztikus,
mert azzal, hogy megértjük Henry szükségleteit
megértjük azt, hogy másoknak, akik Henry helyeztében vannak
mire van szükségük a technológiától
és azzal, hogy tudjuk
mire képes a modern technológia
összehozhatjuk a két dolgot
hogy bölcsen és felelősségteljesen használhassuk őket.
Mi megpróbáljuk demokratizálni a robotikát,
hogy bárki részese lehessen.
Megfizethető, kész robot platformokat árulunk
például a 300 dolláros A.R. távirányítású repülőt,
vagy a Henry által használt 17000 dolláros Suitable Technologies konferenciarobotot,
amelyeket nyílt forráskódú szoftverrel kezelünk,
hogy mindenkinek lehetősége legyen résztvenni ebben a folyamatban.
Reméljük, hogy az eszközök biztosításával
új lehetőségeket találhatunk arra,
hogy lehetővé tegyük a fogyatékosonak a mozgást,
hogy az idősek elláthassák magukat,
hogy jobb oktatást kapjanak a gyermekeink,
hogy továbbgondolják, milyen munkalehetőségei
lehetnek a középosztálynak a jövőben,
hogy megvédjük és megfigyeljük a környezetet
és felfedezzük az univerzumot.
Henry, tiéd a szó.
Henry: Köszönöm Chad.
Ezzel a repülővel bemutattuk a lehetőséget
hogy ágyhozkötött emberek
felfedezhetik a világot
és a robotika végül biztosíthatja,
hogy a fogyatékosokat
csak mentális képességeik
és képzelőerejük korlátozza.
A fogyatékos emberek egyes feladatokat végre tudnak hajtani
ugyanúgy, mint mások,
vagy akár jobban is.
és a technológia lehetővé fogja tenni
hogy lehetőséget adjunk olyan embereknek,
akik jelenleg csak vegetálnak.
Száz évvel ezelőtt
engem nem kezeltek volna emberként.
Igazából ez nem igaz.
Mert már nem élnék.
Rajtunk múlik, mindannyiunkon,
hogy jóra vagy rosszra használjuk fel a robotikát.
Arra, hogy embereket helyettesítsünk,
vagy javítsunk az életszínvonalukon,
több cselekvési lehetőséget és élményt biztosítva nekik.
A mi célunk, hogy mindenki mentális erejét szabajára engedjük
azzal, hogy fizikailag elérhetőbbé tesszük a világot
a hozzám hasonló helyzetben lévőknek
az egész világon.
Az Önök segítségével
ez az álom valósággá válhat.
Köszönöm.
(Taps)