Tip:
Highlight text to annotate it
X
A HIVATALOS VÁLTOZAT
Halljátok halandók, a szent kiáltást:
Szabadság! Szabadság! Szabadság!
Halljátok, láncaink lehullnak,
Nézzétek a trónról
a nemes egyenlőség győzelmét, a trónt már a méltóbbak összetörték,
a Dél Egyesült Tartományai.
És a világ szabad népei felelik:
Üdvözlünk, Argentína nagy népe!
Üdvözlünk, Argentína nagy népe!
És a világ szabad népei felelik:
Üdvözlünk, Argentína nagy népe!
És a világ szabad népei felelik:
Üdvözlünk, Argentína nagy népe!
Uraim, kérem. Csendet kérek.
Alicia Marnet Ibańez vagyok. Néhányuk már ismer engem.
A tantárgyunk Argentína történelme.
Tanulmányozni fogjuk...
a társadalmi és politikai intézményeket 1810-tól kezdve.
Három óránk lesz egy héten...
ami nem sok.
És van itt még három figyelmeztetés:
Nem szeretem vesztegetni az időt.
Hiszek a fegyelmezésben.
Nem ajándékozok jó jegyeket.
Néhányan tartsák ezeket szem előtt.
Megérteni a történelmet annyit tesz, mint megtanulni megérteni a világot.
Egy ember sem élhet emlékezés nélkül.
A történelem a népek emlékezete.
Ennek megfelelően kellene ezt a tárgyat tanulni.
Jelen.
Jelen.
Nem látom.
Jelen.
Jelen.
Jelen.
Itt vagyok, asszonyom.
Köcsög!
Uraim, kérem!
Törülközz meg!
Nézd, le tudok bukni a víz alá.
Ne, azt ne csináld!
Víz megy a füledbe.
Habruhát csinálok magamnak. Te is pucéran fürdesz, mami?
Öblítsd le magad Gaby, mert soha sem végzünk.
Énekelj, hogy tudjam, hogy nem fulladtál meg.
Oké!
A feledés földjén...
Három lépést teszek és már el is tévedtem.
Egy lépés erre. Talán erre jó lesz.
Egy lépés arra. Milyen rémisztő!
Elnézést asszonyom.
A vonat megint lerobbant.
- Hogy van a nővére? - Jól.
Hirtelen megáll.
Hogy vagy Gaby?
Jól. Mami húst sütött.
Finomabb, mint amilyet én csinálok?
Asszonyom, Luisa asszony telefonált, hogy emlékeztesse önt...
a középiskolai osztálytalálkozójára.
Húzd ki Rodrigót! Kihúztad?
Nem, mert lehet, hogy még kibékül Doloressel.
Nem, már van neki egy új barátnője.
Dolores nagyon szerencsés, hogy egy ilyen megértő barátnője van.
Mit jelent az, hogy "megérző"?
Ez nagyon rossz, hogy néhány hírcsatorna megsérti a jogainkat.
Azáltal, hogy destabilizációt hirdetnek, bátorítják a felforgató eszméket.
- Még mindig itt vagy? - Szia.
Nem kell öltöznöd?
A hadsereg szembe fog szállni a beszivárgókkal.
Egy csókot?
Ezt te vetted?
Ez gyönyörű! Gaby imádni fogja.
- Olyan, mint egy igazi! Érintsd meg! - Tényleg.
Apuci, apuci!
Te mit csinálsz itt?
Irány az ágy!
Olyan ijesztő volt!
A feleségem attól fél, hogy szívrohamot kapok.
Az ilyen esetekben nem hagyhatod
figyelmen kívül a legkisebb részleteket sem.
Ha nem törődsz a részletekkel, az a te bajod, Macci.
Azt csináltam, amit mondtak.
Ki mondta?
Ne csinálja, doktor úr! Maga mondta!
Ibańez és Dante csinálta az egészet az én embereimmel.
Mi javasoltuk, Macci. Mi csak tanácsot adunk.
- Nem számítottunk magára. - Bocsásson meg.
- Mi van Elvirával? - Büntetésből otthon maradt.
Miért van az én barátnőm büntetésben? Vagy katonai titok?
Otthon van, ő a hibás. Májproblémái vannak.
- Heló, Ibańez. - Heló, tábornok.
Nem, miért?
Miller, korán itt hagyta a felesége?
A házvezetőnőmnek unokatestvérei vannak a Malvin-szigeteken.
Még azt sem mondták meg neki, hogy élnek-e vagy meghaltak.
Egy éve vesztettük el a háborút!
Csatát vesztettünk, nem a háborút.
Nehogy azt mondja, hogy folytatni akarják!
Múlt héten Spanyolországban voltam Ballesteros-szal, egy üzletemberrel...
és megrögzött szocialistával. Találják ki, hogy mit mondott?
"Jobban éltünk Franco ellenzékeként."
Most ők vannak kormányon...
és nem tudják, hogy kit hibáztassanak.
Hiába! Huszonöt éve mondom neki, hogy...
evés közben az üzletről beszélni rossz modorra vall és káros az emésztésre.
Ki beszél itt üzletről?
Akkor a politikáról. Az még rosszabb.
Nekünk nőknek kellene irányítanunk a beszélgetést.
Regina, meséljen a fiáról. Elég nagy már, nem?
Igen, szépen fejlődik.
Két kiló hetven deka volt, amikor született! Hihetetlen!
Valami faji keveredésnek kell lenni a dologban!
Miller, kit gyanúsít?
Ó, ne!
Az anyám... nagyon magas volt. Így aztán...
Csak vicc volt, ember. Nem kell mentegetőznie.
Roberto, maga is ott volt a lánya születésénél?
Nem, én sokkal inkább olyan vagyok, mint a férje.
Mi egy más generációhoz tartozunk.
Azt hiszem inkább Alicia az, aki egy másik generációhoz tartozik.
Te nem vagy valami modern, vagy igen?
Nem, nem igazán vagyok modern.
A kislány már négy - vagy ötéves, ugye?
Nemsokára öt lesz.
Maguk ketten nagyon különbözőek, vagy nem, Roberto?
Talán ez a titka!
Igen, valahol itt kell lennie!
Ez kölcsönös. Szerintem elviselhetetlen.
És azt hiszi, hogy te jobbat érdemelsz, jobbat, mint egy hálátlan nőt.
Gondolod, hogy Andrada soha nem mondta neki? Tudja jól!
Úgy tesz, mint akit érdekel egy amerikai gyereke.
"Roberto, te is ott voltál, amikor megszületett?"
Ó, Alicia, sok hűhót csapsz itt a semmi miatt.
Őt az se érdekelné, ha Gaby egy gólyafióka vagy egy cigánygyerek lenne.
Persze, hogy nem érdekli! De tudja, hogy engem érdekel!
Éppen olyan, mint a férje.
Ő is mindig csak utalgat a dolgokra...
hogy bárki, aki nem ért egyet vele, az repül!
És mióta csak a házvezetőnőket rúghatja ki a mi vérünket szívja.
Észrevetted? Yanknak azt mondta,
hogy felszarvazták, Reginát ribancnak nevezte...
te egy szegény ördög vagy, a férje bunkó,
én egy idióta, és mindezt egy mondatban.
Mindenkibe belekötött, kivéve a tábornokba.
El kell ismernünk, egy kicsit korlátolt.
"Moreira kinyitja az ajtót, készen az utolsó harcra.
A tiszt és katonái...
védik magukat a támadással szemben.
De, a brutális erőszak meghátrálásra kényszeríti őket...
visszavonulnak, de eltévednek a hátsó emelvény...
jobb - és baloldalán lévő folyosókon.
Chirino őrmester, rémülten a kút mögé bújik.
Moreira, gondolván, hogy egyedül van, a kerítésen keresztül akar menekülni.
Amikor a meglátja őt a kerítésen, az őrmester használja a fegyverét.
Moreira érezvén a bajonett hidegét a hátában..."
Jól van, Chirino!
"Moreira rálő az őrmesterre."
Ne, uram, ne!
Igen! Ő csak egy zsaru!
"Moreira súlyosan megsebesül!
Vincenta feltűnik a baloldali emelvénynél." Ki játssza Vincentát?
Cullen! Gyerünk Cullen!
Köcsög Cullen! Köcsög Cullen!
"Utat, gyávák!"
- Te állat! - Gyávák!
"Meglátva őt, fájdalmasan nyújtotta felé a kezét."
"Egy távoli hang, bejelentve a halálát, ezt a dalt énekli:
"Lasszóval fogom a...
a szerencsémet, mert a szeretet kreolnak született...
és nem pusztítja el a halál."
Mert egy viharvert, életerős gaucho...
Jó reggelt.
Az irodalomnak mindig sok köze van a történelemhez.
Viszlát, uraim.
Viszontlátásra, professzor úr.
Macarena anyukája nem mehet el az óvodából.
Azt mondta, hogy ott kell lennie egész nap.
Ma, el akart menni, de Maqui és én nem engedtük.
Megfogta a lábait, és sírt és csak sírt...
Soha nem hagynám ki az osztálytalálkozónkat!
Mindig pontos vagy! Hogy vagy?
Csak idén, mert korán mennem kell majd!
Csodásan nézel ki! Gyönyörű ruha! Nem fantasztikusan néz ki?
A legutolsó divat. Milyen vékony vagy!
Én, vékony? Félórája kezdtem fogyókúrázni.
A hajad még mindig hosszú. Milyen régimódi!
Nem találod ki, hogy ki küldi az üdvözletét.
Anna!
Tegnap...
Holnap...
A szupermarketben találkoztam vele. Úgy néz ki, mint a... nagymamánk.
A bőre nagyon világos és az ilyen vékony bőr korán ráncosodik.
Nem a világos és vékony bőr a probléma. Sok mindenen ment keresztül.
A fiát behívták a Malvin-szigeteki háborúba.
Az egyetlen megmaradt fiát.
- Mi van a többivel? - A legidősebb megházasodott és elment.
Mindegyik gyereke felforgató lett.
Ahogy nevelte őket.
Honnan tudhatjuk, hogy felforgatók voltak?
Ha letartóztatták őket, akkor annak biztosan volt oka!
- Miről beszélsz? - Váltsunk témát!
Anna, mi van a fiaddal? Már egészen felnőtt lehet.
Februárban volt tizenhét.
Uramisten, Anna, de öreg vagy!
Clara és én ugyanakkor voltunk terhesek.
Úgy hívtak minket, mint a "két golyóbis".
Clara nem jön?
Caracasba költözött öt évvel ezelőtt. Körülbelül akkor amikor te, nem?
- Én hét évvel ezelőtt mentem el. - Hét? Tényleg?
Igen, 1976-ban, nem sokkal a katonai puccs után.
Egyedülálló vagyok.
Egyedülálló? Soha.
Nem, az lehetetlen. Senki nem fogadná el.
Megérte visszajönni?
Még nem tudom.
Nem mindannyian választhatunk, hogy az emigrácóban esszünk kaviárt vagy otthon.
Ne várd, hogy sajnáljunk!
Sokat gondoltam rád ez idő alatt.
- Tényleg? - Esküszöm.
Olyan volt, mint egy megszállottság.
És amikor magam előtt láttalak, minden visszajött.
Mert ugyanúgy nézel ki. Pontosan ugyanúgy.
Sok év telt el.
Annyi minden történt, és te ugyanúgy nézel ki.
Ugyanaz a seggnyaló spicli...
aki 2 ezüst sószórót adott nekem, amikor nekem csupán egy matracom volt.
És most, Dora...
utálatos osztálytársnő...
felejthetetlen ribanc...
Miért nem baszod meg magad?
Miért élsz ilyen messze az országtól? Vannak gyerekeid?
Van egy, de ő már nagy. Már nem szereti a meséket.
A lányom haja csúnya, olyan mint a seprű.
Ki fog nőni, ha levágom?
Ideje az ágyba menni, Gaby.
Csak még egy kicsit. Még egy mesét!
A láthatatlanná tevő festékeset.
A festék láthatatlanná teszi a dolgokat.
Például, befestjük vele az ágyadat és az eltűnik.
A mami azt fogja hinni, hogy a levegőben alszol.
Mami, ő is olyan, mint Dolores? Ő a te "megérző barátod"?
Az iskolaépület borzasztó volt! Clara csak úgy hívta, hogy "a börtön".
- Épp, mint ahol most tanítasz, nem? - Ne, Roberto. Kérlek, ezt ne.
Az is körülbelül ugyanakkor épült. Az ablakokon rácsok.
Ez igaz. Fel sem tűnt.
Gaby csodálatos.
Azt, mondja, hogy én "megérző" barát vagyok.
Nem tudja kiejteni, hogy megértő.
Imádja ezt a szót, folyamatosan ezt mondogatja.
Maradsz?
Még nem tudom.
Jól nézel ki.
Soha nem láttalak szoknyában azelőtt.
Európa jót tett neked, nem?
Láthatóan kikupálódtál.
Itt vagyok Caracasban...
Hét kilóval többel, mint amennyi a szerelmi bánatban szenvedőknek
megengedett. És három tinédzser lánnyal, akik próbálgatják...
a szabadság határait, az anyjukkal szemben, az idiótával...
aki koplal és napi öt kilométert fut...
az ágya körül!
Egy agilis dagi, akinek semmi pasi sincs a láthatáron.
Negyvenéves! Hogy történt ez?
Hogy jutottam idáig, anélkül, hogy észrevettem volna?
A dagi!
Nos, velünk minden rendben volt!
Dagiként tojáslikőrt ittunk.
Rosszul voltam. Meséltem ezt neked? Nem, nem meséltem.
Aznap, amikor 40 lettem, Roberto elvitt egy flancos étterembe.
Egy nagyon drágába. Én pedig...
berúgtam!
Három napig nyomtam az ágyat!
Három napig! Jött az orvos. Soha nem voltam ilyen beteg.
Te jól megvagy Robertóval?
Akkor minden rendben van. Jó dolog erre hazajönni.
Miért nem szóltál, hogy elmész?
Soha nem írtál.
Nem volt időm, hogy búcsúbulit szervezzek.
Miért siettél annyira?
Nem rúgunk be a tojáslikőrtől?
Miért nem mondod el?
Ismerted a lakásomat a Laprida utcában?
Nem. Azt nem.
Egy Carlos Gardel-poszter volt az ajtón.
Darabokra tépték.
Betörtek, egy pulóvert húztak a fejemre...
és mindent összetörtek.
Gúzsba kötve egy autóba tuszkoltak.
Leütöttek le egy puskatussal.
Meztelenül ébredtem egy asztalon. És akkor elkezdtek kínozni.
Egyszercsak valaki megvizsgált egy sztetoszkóppal.
Ő mondta nekik, hogy hagyják abba.
Nem vagyok biztos benne, hogy ez aznap történt.
Majdnem teljesen elvesztettem az időérzékemet.
Úgy éreztem, hogy valami eltört bennem.
Nem tudom, hogy helyre lehet-e még hozni.
Még mindig van, hogy arra ébredek, hogy fulladok.
Ott lógtam, és ők a fejemet egy vödör vízbe nyomták.
Hét év elteltével még mindig fulladok.
Amikor kikerültem...
Azt mondták, hogy 36 napot voltam ott.
27 fontot fogytam, és minden lehetséges módon kínoztak.
Először...
Legalább nem erőszakoltak meg.
Tudod, hogy miért?
Mert egy fickó, az egyetlen, akinek láttam az arcát...
vigyorgott és ezt mondta...
"Megtartalak magamnak."
Azután, mindig a fülemben csengett a hangja, amint odajött...
hogy megkérdezze, hogy odaadnának-e neki.
Még mindig halálra rémít ez a hang, amit még mindig hallok az utcán, a metróban.
De miért? Miért tették ezt veled?
Miért?
Először Pedróról kérdezgettek.
Elmondtam nekik az igazat. Hogy nem láttam már két éve.
Ők újra kérdezgettek.
És én elmondtam újra: "Két éve nem láttam."
Tovább faggattak.
Újra elismételtem, ők pedig elektrosokknak
és vízbefojtásnak vettetek alá.
Mit csinált Pedro?
Pedro nyakig benne volt.
Talán már halott is volt, mikor engem vallattak.
Jelentetted mindezt?
Na, persze! Ez az egész nem történt meg!
Kinek jelentettem volna?
Hát, ha nem csináltál semmit.
Hogy érted azt, hogy "kinek"?
Az a hely tele volt.
Gyakran nem tudtam, hogy a sírás, amit hallok az enyém vagy másé.
Voltak ott terhes nők is, akik elvesztették a gyerekeiket.
Másokat elvittek, de egyedül jöttek vissza.
A gyerekeiket olyan családoknak adták,
akik megvették őket és nem kérdeztek semmit.
Miért mondod ezt nekem?
Soha nem mondtam el senkinek.
Egyszer megírtam ezt egy bizottságnak.
Ez hihetetlen!
Bűnösnek érzem magam.
Oké, oké...
Gaby.
Megijesztettél!
Irány az ágy. Gyerünk.
Moreno sok írása példázza köztársaságpárti szellemiségét.
Ilyen, például, a dekrétuma, amelyben lemond a címeiről, azután...
hogy december ötödikén egy láthatóan részeg katonatiszt...
akinek nem emlékszem a nevére.
Nem baj. Folytassa!
A tiszt... A tankönyv csak azt írja, hogy...
"túlzóan dicsőítette Saavedrát."
Azt hiszem "Császár"- nak vagy valami ilyesminek hívta.
Mindenesetre nem demokratikus címekkel illette.
Mit mond a címekről?
Felfüggesztették őket.
Természetesen. Emlékszik Moreno szavaira?
- Valaki emlékszik rájuk? - Én igen, asszonyom.
Azt mondta, hogy az egyetlen különbség - tétel a junta tagjai között...
az alapján történik, hogy éppen hol ülnek.
Azt is mondja a dokumentumban, hogy "Buenos Aires semmilyen polgára...
sem részegen, sem álmában nem beszélhet az ország szabadsága ellen."
Nagyon jó, Duran.
Emlékszik valaki arra, hogy Moreno milyen más írása...
mutatja a köztársaságpárti érzelmeit?
Én!
Hát... én.
Írt egy cikket a sajtószabadságról.
- Az ön neve? - Fercovich.
Fercovich úr, miért nem áll fel és mesél nekünk erről?
Ó, nem igazából tudom.
Nem tudok semmit fejből.
Az öregem azt mondja, hogy ha a dolgokat kívülről tanulnám meg...
Soha nem tanulnék meg semmit.
Mondja el nekünk a saját szavaival.
Valami ilyesmi: Ha tilos megírni az igazságot...
a hazugság és a nyomor fog győzni...
és a tudatlanság. Nem a semmiért ölték meg.
Kicsodát?
Morenót. Nem a semmiért dobták vízbe.
Nem a semmiért.
Régebben az embereket a vízbe dobták, ha a nyílt tengeren haltak meg.
A hosszú tengeri utakon nem volt lehetőség a testek tartósítására.
De Morenót megmérgezték.
Ez csak egy elmélet...
Egyesek elhiszik. De nincs rá bizonyíték.
Nincs rá bizonyíték, mert a történelmet a gyilkosok írják!
Horacio Costa vagyok.
Costa úr, kérem hagyja el a termet.
Ez egy történelem óra, nem pedig vitaest.
Bárki, aki beszélni akar, tegye fel a kezét és kérjen engedélyt!
Fegyelem nélkül nincs oktatás, sem pedig tanulás.
Te egy igazi varázsló vagy, vagy nem?
Igazi varázsló vagyok.
Nem látjátok? Ő egy igazi varázsló.
- Még több torta, Rosa? - Felrobban a hűtő!
Ahogy én is!
Ha az anyósa nem hagyja el a konyhát, én felmondok!
Felmond?
És ki fogja megenni a főztjét?
Alicia, még több torta van?
Fogadok, hogy az én jófej bátyám nem ér haza a buli vége előtt!
Néhány vidéki emberrel van találkozója.
Kár, hogy nem tudtad meggyőzni az apádat.
Nagyon makacs. Nem adja be a derekát, ha Roberto nem enged.
Mondd meg neki, hogy Pop meghal, hogy lássa Gaby-t.
Vagy vasárnaponként is vidékiekkel szokott találkozni?
Gaby anyjára gondolok, félek.
- Félsz? Mitől? - Felmondok!
Mondj igent neki, Alicia, mielőtt még meggondolná magát.
Nos, tetszett, amit a lufival csináltunk?
Igen vagy nem?
Ennek is a lányod születésnapján kell történnie!
Semmi. Rendben van.
Minden rendben.
Kislányom, szomorú vagy? Ne sírj, gyermekem.
Gyerünk az ágyba. Alvás!
Aludj jól. Szeretnéd, ha a mami maradna még egy kicsit? Jól van.
Ne sírj. Itt van a mami. Látod?
Minden rendben, kicsikém. Minden rendben van.
Az én kicsikém álmos.
Miért álmos a kicsikém?
Mert itt van a homokember.
Nézd a játékokat, amiket az unokatestvéreid hoztak neked.
Mi történt, szívecském?
Bántottátok? Mit mondtam nektek?
Mi nem csináltunk vele semmit.
Mi nem bántottuk.
Emlékszel miről beszéltünk?
Halálra rémült. Mi nem láttuk.
Mi van? Megbolondult? Ne, apu, kérlek!
Nem játszhatunk csak azért, mert ő még kicsi?
Nem hiszem el, ez öt évvel ezelőtt volt.
Aznap este nagyon későn jöttél haza. Emlékszel? Mint ma.
Nem tudtad, hogy hogyan tartsd.
Úgy hoztad, mint egy kiskutyát.
Akkor...
beleegyeztem, hogy nem megyek el a kórházba.
Most már úgy gondolom, hogy el kellett volna menni. Ott kellett volna lennem.
- Nem kérek. - Nem?
Ki volt az a nő a kocsiban?
- Ki volt az? - Egy nővér.
Az orvost Jaifelnek hívták? Jeifelnek?
Már nem tudom. Hogy emlékezhetnék?
Ő adta neked Gaby-t, és te elfelejtetted a nevét?
Megegyeztünk, hogy erről soha nem beszélünk.
Fizettél érte?
Alicia.
Az anyának vagy az orvosnak?
Most miért hozod ezt fel?
Mert azt mondta, hogy beleegyezett. Honnan tudod, hogy beleegyezett?
Láttad őt a kórházban?
Válaszolj, Roberto!
Ne légy mérges!
Talán azt sem tudta, hogy elvették a gyermekét.
Miért kérdezel ilyeneket?
Mi az ördögöt kérdezgetsz?
Hogyan tudnám, hogy miket kérdezek? Nem tudom.
Mindig olyan rosszul érzem magam pontosan ezen a napon.
Soha nem fogjuk elmondani neki az igazságot?
Igazából a mi napunkat ünnepeljük, nem az övét.
Azt a napot ünnepeljük, amikor hazahoztad.
Azt a napot ünnepeljük, amikor a nevünkre vettük.
Ez az ő születésnapja.
"Mert ők rabságban születtek...
az apáik képtelenségeit, amelyeket az idő és a szokások alakítottak ki...
kellett továbbra is tisztelniük.
Most az egyszer ne kövessük, az elavult eszméket.
Ha önzetlenek vagyunk, akkor talán megtudjuk az igazságot."
Várj már, te hülye, hadd tudjuk meg, mi lesz a vége. Figyelj, Horacio!
"Az Igazság, mint erény, magában hordozza a maga jutalmát.
A megvitatása és feltárása, előhozza a ragyogását."
Hallgasd, te pupák, ezt írja: "Ha az öncenzúrát alk...
Ha öncenzúrát alkalmazunk, amikor beszélünk, a lélek megkeményedik...
Üljenek le!
"És a hazugságok, a gondok, a fanatizmus és a tudatlanság..."
Szedjék le őket!
Nem kérdezem, hogy ki volt, mert...
"és tudatlanság..."
Úgyhogy, mindannyian felelni fognak ezért a kis játékért.
"megosztja az embereket, megalázza...
nyomorba és romlásban dönti őket."
Legközelebb majd ehhez tartják magukat.
"Mariano Moreno, Le Gaceta, Buenos Aires, 1810. június 12."
Mi történne, ha elkésne valahonnan?
Miért?
Hogy igyon velem egy kávét, például.
Sajnálom, Benitez, sietek. A belvárosba tartok.
Elvinne? Szeretnék beszélni önnel.
Mi a helyzet a kávéval?
Most nem, Benitez. Mit akar?
Egy kis flört, esetleg?
Maga megőrült?
Micsoda vérmérséklet! Milyen...
patáliát csapott volna, ha ágyba akartam volna vinni!
Micsoda?
Semmi, ilyesmiről nincs szó. Nincsenek illúzióim.
Visszaadnék egy jelentést, amit az igazgatói irodában hagyott.
Egy Costa nevű diákról szól...
aki képtelenségeket beszél az órákon.
Hogy került ez magához?
- A titkárnő a barátom. - Hogy merészeli?
Milyen jogon...?
Semmilyenen. Beszéljünk egészen világosan!
Azért hoztam el az aktát, mert tökéletesen tudom az okát.
Mert az érzelmei sokkal többe kerülhetnek
annak az idiótának, mint azt maga tudja.
És mert maga is megérdemel még egy esélyt.
Az egész osztály nagyon szemtelen.
Ma telerakták a faliújságot kivágott újságcikkekkel.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit akarnak elérni. Itt vannak.
Fel akarják magát világosítani.
Miért rúgták ki a Cuyo Egyetemről?
Mert nagyon veszélyes vagyok.
Nem rúgtak ki.
Meglátogattak a távollétemben, és összetépték az összes papíromat.
Én pedig vettem az üzenetet... mindezt magamtól.
És ezek a listák...
az eltűntekkel, és a csecsemőkkel, ezek...
igazak?
Úgy értem, velük is történhetett az, ami magával: új állást kaptak.
Valahol máshol. Nem lehet?
Mit érdekli az magát, hogy igazak vagy sem?
A maga problémája?
Véget fog érni! Vége lesz! Vége lesz a gyilkolásnak!
Vége lesz! Véget fog érni!
Mindig könnyebb azt hinni, hogy mindez lehetetlen, nem igaz?
Mert ha lehetséges lenne, az felvetne egy csomó problémát.
Sok ember akkor sem hiszi el, ha a saját szemével látja.
Fogja a Costa-jelentést, ha újra be akarná nyújtani.
A POLITIKAI OKOKBÓL ELTŰNTEK CSALÁDJAI
Eltűntek! Mondják meg, hogy hol vannak!
Mondják meg, hogy hol vannak az elrabolt csecsemők!
Ti beteg katonák...
mit tettetek az eltűnt szeretteinkkel?
Az államadósság és a korrupció,
a legrosszabb dolgok, amik az országunkkal történtek!
És mi a helyzet a Malvin-szigetekkel?
Azok a fiúk soha nem térnek vissza!
Nem szabad elfelejtenünk őket.
Ezért kell harcolnunk.
Ti beteg katonák...
mit tettetek az eltűnt szeretteinkkel?
ADJANAK VISSZA MINDEN FOGSÁGBAN SZÜLETETT GYERMEKET
A TÖRVÉNYES CSALÁDJÁNAK A Plaza de Mayo Nagymamái
Legközelebb tovább kell maradnunk, Mr. Dillinger.
Természetesen. Ez egy nagyszerű város.
És talán akkor majd körbevezethetne.
Van éjszakára valamilyen különleges programjuk?
Nem igazán, de talán segíthetne gondolkodni valamin.
- Rendben. Legközelebb találkozunk. - Bízom benne.
- Minden jót, Mr. Dillinger. - Köszönöm, Dante.
- Dante, kérlek. - Csak egy perc, Macci.
Mondja meg Ibańeznek, hogy ez kész, és még van öt.
Most nem tudom.
Szerintem a maga számításai rosszak.
Dobja ki azt az öreget, vagy Andrada kinyír minket!
Miért nem maga csinálja?
Ma nagyon sok dolgunk van!
Nem tudtam, hogy itt van! Várjon meg bent.
Nem. Inkább jöjjön vissza holnap.
- Mi a baj? - Beszélni akartam veled.
Nem emlékszel? Rohanok. Mennünk kell.
Nem tudok tovább várni, és maga tudja ezt!
Találkoznom kell Andradával. Nem fogok börtönbe menni!
Miért menne börtönbe? Macci, mi van magával?
A bűnözők mennek börtönbe.
Ez egy civilizált ország. És magának vannak barátai.
Meglátjuk, hogy Andrada tudja-e fogadni.
Mekkora felhajtás egy idézés miatt!
Megyünk a reptérre?
Mi a baj?
Semmi.
Kézben tartom a dolgokat. Ne késse le a gépet. Hívjon valakit!
De kit?
Megvannak a jegyek?
Mondja meg neki, hogy megbosszuljuk.
- Ross úr, ő Alicia, a feleségem. - Ó, nagyon örvendek, asszonyom.
A férje egy lángelme.
Évek óta házasok, ugye?
És maga még most is jön, hogy kikísérje. Minden elismerésem!
Ön tanár, ugyebár?
Történelmet tanítok.
Nem lehet könnyű történelmet tanítani egy középiskolában.
A gyerekek nem olyanok, mint régen...
Mi a véleménye a mai fiatalokról?
Van remény?
Az unokaöcsém... tizenhat éves, és nem hiszi el...
hogy San Martín átkelt az Andokon.
Tudom, hogy butaság, de nem örülök, hogy elmész. Félek egyedül.
Ez már nem az első alkalom! Mi a baj?
Ne most. Majd beszélünk, ha visszajöttél.
Ibańez úr!
Szeretnék elutazni veled. Akár Bolíviába is.
Amikor visszajössz, utazzunk el valahova. Ezer éve nem voltunk sehol.
Vigyázz Gaby-ra. Hogy érezte magát?
Morgott egy kicsit, hogy elutazol.
Épp mint az anyja!
Mint az anyja? Ki tudja ő milyen!
Már megint kezded! Hát erről van szó, nem?
Le fogjuk késni a gépet!
Mennem kell!
Ne gondolkozz ezen! Értelmetlen. Hagyd abba!
Mami, egy levél van a füzetemben. Azt írja, hogy...
vegyél nekem ceruzákat, zsírkrétákat és egy radírt. Hegyező nem kell...
mert egy hét alatt...
olyan kicsik lennének, hogy alig bírnám megfogni őket.
Folyton üldözni kell téged?
Beteg vagy? Meg fogsz halni?
Gyerünk. Be kell fejezned a vacsorát.
Apuci mikor jön haza?
Egy hét múlva.
Az ennyi?
Ennyi. A másik kezed. Az egész kezed.
Holnap után, után, után.
Gaby, engedd el az arcom! Gyerünk enni.
Gyerünk. Együnk.
Evés! Késő van.
Ez a hús zsíros. Nem eszem meg.
Leszedtem róla zsírt.
SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT
Hogy jön a hús a tehénből?
- Először megölik őket. - Lelövik őket?
Gaby, egyél!
Elegem van a sok rágásból.
SZÜLŐSZOBA
PAVILON "A"
Jaifer doktor. "R"- el a végén.
Már három éve nem dolgozik itt.
Három éve? Tudja, hogy hol van most?
Nem, nem tudom.
Talán az igazgatóságon többet tudnak róla.
Minden rendben van?
Annyi idős voltam, mint most Gaby. Nagyi hintaszékében ültem...
És nem értettem, hogy mi tart olyan sokáig.
Mindketten meghaltak autóbalesetben.
Szegény nagyi. Azt mondta, hogy elutaztak.
Leveleket írt a nevükben.
Évekig vártam őket. Csak ültem ott...
a hintaszékben.
Azt hittem...
hogy apu és anyu itthagytak engem.
Egészen amíg fel nem nőttem, és nem láttam a sírjukat...
Kezdtem őket elfelejteni.
Mindig is elhittem, amit mondtak nekem.
De most nem tudom.
Nem tudom, hogy Gaby kicsoda.
Úgy tűnik semmi sem igaz.
Nem terveztük, hogy elmondjuk neki, hogy örökbefogadtuk.
Néha kérdezget a nagyszüleiről...
és azok nagyszüleiről, aztán azokéról. Egészen amíg el nem jut Istenig.
Azt mondja, hogy Isten "bionikus".
Mert Ő lát minket, mi viszont nem látjuk őt.
Ez igaz.
Mindig úgy gondoltam...
hogy az anyja nem akarta őt.
De most...
Már nem hiszek el bárkitől bármit, mint korábban.
Isten bízik benned, Alicia. Ez az Ő akarata.
Miért kételkedsz az Ő végtelen bölcsességében?
Ne sértsd meg az Urat!
Ne utasítsd el, amit adott neked.
Én nem utasítom el őt! Miért mond ilyeneket?
Kegyelmet és szánalmat tanúsítottál.
Megvédted őt az ördögtől, és a rá leselkedő veszélyektől.
Milyen veszélyektől?
Maga tudja az igazságot, Atyám! Miért nem mondja el nekem?
Te nem vétkeztél...
de az Úrral kötött szövetséged megsérült.
Maga segíthet, Atyám.
Azt mondta nekünk:
"Nem pusztítom el a városokat az igaz emberek miatt."
Mondd az Úrnak...
Atyám, ön tudja, hogy mi történt. Ugye?
Isten irgalmas atya, aki megbékíti...
Mondja el az igazságot, Atyám! Maga tudja.
El kell mondania az igazságot!
Ott volt Robertóval azon a napon, nem igaz, Atyám?
Feloldozlak a bűneid alól.
Nincs szükségem feloldozásra! Az igazságot akarom tudni!
Mondjunk köszönetet az Úrnak, mert Ő jó.
A kegyelme határtalan.
Az Úr megbocsátja a bűneidet.
Menj békével!
Alicia, Rosa már hazavitte. Egy kis láza volt.
Most már felöltöztetheti.
Ne! Fel tudok egyedül is öltözni!
Hát persze, hogy fel tudsz, kis hölgy!
Azt hittem, hogy egy kislánnyal beszélek.
Ez itt mit jelent, doktor úr?
"Ortolani jel." Csípőficammal született.
Emlékszik, hogy beszéltünk róla?
Csak akkor hozza ide, ha tényleg beteg.
Csak pazarolja a pénzét rám.
Azt mondta nekem, hogy úgy tűnik, hogy...
első gyerek. Az ortolani jelből lehet erre következtetni. Ugye?
Igen. Lehetséges.
És, hogy a születés időpontja esetleg megállapítható...
abból, hogy mikor esett le a köldökcsonk.
Ezeket feljegyezték a születésnél.
A súly, a hossz, minden ilyesmi, megvan a kórházban. Ugye?
Cullen, hülyegyerek.
Cullen, mi a válasz?
A második.
Marcelo intézte el ezt az állást. Ne bosszants!
Roberto szombaton jön haza?
Nem azért jöttél, hogy a férjedről beszéljünk?
Gaby örökbefogadott gyerek.
Emlékszel? Te beszéltél azokról a gyerekekről, akiket...
olyan családoknak adtak, akik nem kérdeztek semmit.
Nem lehetett gyerekem. Megkaptam minden kezelést.
Aztán jött ez a lehetőség Roberto munkahelyéről. És én nem...
kérdeztem semmit. Most pedig már nem tudom, hogy kitől kérdezzek.
Roberto nem fog nekem semmit mondani.
De elkezdek nyomozni.
Tudom, hogy melyik kórházban született.
Tudom a körülbelüli dátumot, a súlyát és a hosszát.
Tudom, hogy volt neki valamilyen elváltozása itt.
Segítened kell!
Gyere el velem a kórházba!
Emlékszel? Mindenhova együtt mentünk, még pisilni is!
Kérem, menjen vissza az archívumba!
Onnan küldtek ide. Maga meg visszaküld!
De éppen ön volt, aki az archívumba küldött.
Azt mondják, hogy önnél kell lennie.
Mondtam önnek, hogy nincsenek meg az 1978-as adatok.
Asszonyom, ez az az év.
Nem segítenek, kedvesem?
Elég szomorú, hogy valakinek problémái vannak, és még így bánnak vele.
Én is a családomat keresem.
Esetleg segíthetnénk egymásnak.
Nem. Itt nem erről van szó.
Egy csecsemőt keres?
Igen.
Isten Báránya, aki magával vitte a világ bűneit.
Légy könyörületes hozzánk!
Isten Báránya, aki magával vitte a világ bűneit.
Légy könyörületes hozzánk!
Isten báránya, aki magával vitte a világ bűneit.
Hozz nekünk békét!
Nem szégyen szegénynek lenni...
éppúgy, ahogy gazdagnak lenni sem dicsőség.
Gazdagnak lenni jobb.
Attól függ, hogy mit kell tenned érte...
és mit vagy hajlandó megtenni érte.
Akkor rendben van, ha nem lopsz.
Tudod, hogy nem csak azok a tolvajok, akiket bemutat a tévé.
Te inkább szegény lennél, nagypapa?
Nem tehetek róla. De szeretem, ha tiszta a lelkiismeretem.
Egy kis vermutot?
Kedves sógornőm, te járnál velem?
Biztos sok ajánlatot kapsz.
Ezzel a kinézettel!
Gondolod, hogy a nők...
megőrülnek egy három gyerekes, éhező özvegyért...
aki elvesztette a gyárát...
és aki kénytelen volt visszaköltözni a szüleihez.
Az én képem virít a magazinok címlapján!
"Az Év Legjobb Partija"
Mondj egyetlen nőt, aki visszautasított!
Viccelsz! De én óvatos vagyok...
Nem megyek fejjel a falnak.
Eddig egy valaki utasított vissza.
Cecilia nemet mondott.
De én újra próbálkoztam.
Másodszorra is nemet mondott. De végül ő sem tudott ellenállni.
Roberto, mit csinálsz?
A gyerekeket is leszidom, ha gyötrik az állatokat!
- Használod a mosógépet? - Igen, fiam. Köszönöm.
Ugyan már, anya.
Ne légy bolond!
Mindig hálás vagyok neked, amikor használom.
Úgy örülök, amikor itt vagy.
De ígérd meg nekem...
Miért én? Miért nem őket kéred, hogy ígérjék meg?
Őket már sokszor megkértem.
Olvastad a legújabb híreket az újságban?
A hirdetéseket?
Eltűnt gyerekekről szólnak...
És mi van vele?
- Mondott neked valaki valamit? - Nem. Senki nem mondott semmit.
- De lehetséges. - Lehetséges!
Csak gondolj bele!
Anya! Ehetünk?
Az apádat és az öcsédet is nagyon kedvelik a környéken.
- Köztiszteletben állnak. - Tudom.
Beszéltél Robertóval?
Talán Roberto sem tudja.
Kellemes itt az udvaron ebédelni.
Igazad volt, fiam. Pedig a rádió rossz időt mondott.
Megrémültem a felhőktől.
Az anyád nem tanul. Mindent elhisz, amit mondanak.
A fiam és én mikor tévedtünk valaha az időjárással kapcsolatban?
Amikor azt mondod, hogy "a fiam" Enriquére gondolsz, nem?
Megszokásból. Ő él itt. És gondolj bele...
Mikor bámultuk mi az eget?
Hogy bárcsak pénzeső hullana!
Hulljon a pénzeső!
Egy kis segítség?
Én nem győzhetek! Jó munkát végeztek rajtam.
- Roberto, beszél az anyád. - Te, anya, még Gaby is.
Addig dolgoztok, amíg megint kudarcot vallok!
Garnélarákkal készítettem, úgy, ahogy szereted.
Lássuk csak, most hogy kezdődött? Ja, igen, az időjárás!
Még anyát is felhasználtátok az időjárással együtt.
Gyerekek, menjetek játszani!
Mi az ördögért hívtatok ide minket?
Menjetek a kertbe játszani. Gyerünk!
Apa, ezúttal Robertónak igaza van.
Figyelj, Enrique...
Feldughatod a védelmedet a seggedbe! Érted?
Mondhatok valamit?
Menjél! Nézzed a felhőket apukával, számoljátok a csillagokat!
- Én is mondhatok valamit? - Igen, mondjad!
Ez egy rossz vicc volt, egy buta vicc.
Hozzád beszélek!
Egy ember nem viccelődhet a fiával?
- Miféle vicc, apa! - Beszélek éppen, ember!
Én másképp neveltelek.
Az öcséd túlságosan szereti a bort. Te pedig...
túlságosan szereted a pénzt.
De az öcséd soha nem rúg be.
Vannak számára fontosabb dolgok is a bornál.
Te pedig...
Lehet, hogy jobban kijönnénk, ha részeges lennél.
Persze, jobban szeretnél, ha egy csődtömeg lennék.
Az egész ország összeomlott, kivéve...
a mocskok...
a tolvajok...
a hadseregük, és az én idősebbik fiam: Ők megütötték a főnyereményt!
És te belehalsz ebbe a tudatba. Igazam van?
Soha nem fogod elismerni, hogy ezidáig ellepett a szar!
Téged és a magadfajtádat!
Mi folyik itt? Roberto, kérlek!
Még mindig 40 éves gépeket használsz.
A világ halad előre, ha nem tudnád!
És maga alá temeti azokat, akik a felhőket bámulják!
Hogy mered ezeket az erkölcstelenségeket ismételgetni, amikor emberekek éheznek?
Éhezik? Ki éhezik itt?
Mondd meg, hogy ki a franc éhezik itt?
Itt még mindig ugyanazok a lózungok mennek,
állandóan ugyanaz a régi anarchista szar!
A spanyol polgárháborúnak vége. És ti vesztettetek!
Azt akarod, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, csak mert nem vagyok vesztes.
Nem, Nem! Én nem vagyok vesztes.
Ezt jól vésd az eszedbe! Én nem vagyok vesztes!
És mi van ezzel a másik háborúval?
A háborúval, amit te és a bandád nyert meg.
Tudod, hogy kik annak a vesztesei, bátyó? A gyerekek.
Az olyan gyerekek, mint az enyéim.
Ők fogják megfizetni azt a pénzt, amit ti megfújtatok.
Nem esznek majd, nem tanulnak, hogy visszafizessék.
Mert ti nem fogjátok visszafizetni. Hát persze! Miért is tennétek?
Te nem vagy vesztes!
AZ ANYJA MÉHÉBEN MEGGYILKOLVA
HOLTAN TALÁLTÁK
Nézze. Itt van valami.
- Március 15. és 20. között, ugye? - Körülbelül.
Bár a lány fiatalabb.
- Biztos, hogy abban a kórházban? - La Platában.
És az anatómiai adatok, a koponya mérete, mellbőség...
megvannak a kórházi nyilvántartásban?
Nos, nem. De nekünk nincsenek meg ezek az adatok.
Ha meg is lennének, nem segítene.
Semmivel nem tudnánk összevetni.
Vagy önnek van valamilye, amivel összevethetnénk?
Nem.
Ó, milyen csinos blúz! Nézzenek oda: Five hearts.
- Hogy hívnak? - Gaby!
- Gelby? - Gaby!
Türelem, uraim. Már nem tart sokáig.
- Egy italt, Dante? - Nem, köszönöm.
Biztos kézre van szükségem, hogy legyőzzem ezt a fickót.
Használhatnám a telefont?
Akkor Andrada nem fog tudni idetelefonálni.
- Rövid leszek. - Jól van akkor, használd!
Andrada egyébként sem fog hívni.
- "Gelby"- t mondott Gaby helyett! - Tanítsd meg rá!
A mami megöl minket, ha nem vagy mindjárt az ágyban!
És akkor mi van? Most nincs itt.
- Nem várhatnám még egy kicsit? - Csak egy kicsit?
Aztán mindent megeszek, amit készítettél.
- De hát már ettél! - Ez az étel nem kislányoknak való.
Apuci, a férfiak nem főznek. Az a nők dolga.
- Bevetted a gyógyszert? - Kész, tábornok, vége!
- Úgy tűnik, hogy nyersz. - Ki játszik azért, hogy veszítsen?
Tetszik, ahogy élvezi.
Adj egy puszit!
Úgy tűnik, hogy az anyukád elhagyott minket.
Nem játszom többet ilyen játékot.
Túl sok az izgalom.
Tegye le a telefont.
Még nem válaszoltak.
Azt hiszem mennem kell.
Délután elvitte a fiút az anyjához, és még nem jött vissza.
Legyen türelmes, az argentin nők külön típushoz tartoznak.
Rosa, vegye kisebbre a lángot, és kavargassa.
- Honnan tudod? - Innen érzem, hogy mártás sűrűsödik.
Ez a főzés titka: a szaglás.
Én kizárólag grillezni tudok.
Azt mindenki tud ebben az országban.
Nem tudom elképzelni, hogy az apám mártást készít.
Ha csak csak azt csinálnák, amit az apáink csináltak...
Hogyan fejlődne a világ?
Soha nem kerültem volna be az Igazgatótanácsba!
Sajnálom. Nem tudtam, hogy ünnepeltek.
Ünnepelni?
Nincs mit ünnepelni.
Van egy gondom.
Majd később elmondom.
Azt hiszem, hogy Andrada pácban hagy minket.
Mindannyiunkat, Yankot leszámítva, aki a társa lehet...
Mi? Nem értem! Mi történt?
Erről beszélek. Mi történt a hajaddal?
"A május eszméivel ellentétes...
ellenforradalmi hajtóvadászat...
amelynek célja, hogy elpusztítsa azokat a hazafiakat...
akik megpróbálják azokat Amerika szerte terjeszteni...
a Rio de la Plata-i felszabadítás hatását...
ahol egy kéz egy kést döfött Monteagudo hátába...
és kimetszette Castelli nyelvét, hogy elhallgattassa.
A következő csata az egységpártiak és a föderalisták között..."
Costa úr, mit mond itt Castelliről?
Azt, hogy a börtönben kivágták a nyelvét, így nem tudott beszélni.
Honnan vette ezt?
Ezt hogy érti?
Milyen könyvben olvasta?
Maga csak azt hiszi el, amit a könyvek írnak?
Százötven évvel ezelőtti eseményeket úgy érthetünk meg...
ha létező szakirodalomból tájékozódunk.
De most komolyan, Costa. Ezek az emberek már halottak!
Moreno, Saavedra, Monteagudo, Pueyrredón, Dorrego, Lavalle...
Rosas, Mitre, és a szegény Castelli, nem csak némák, de halottak!
Így aztán, hacsak nincs kapcsolatban a lelkükkel...
Úgyhogy megkérem, hogy hivatkozzon a szakirodalomra, ha...
érdekli a történelem. Ötös alá.
- Heló. - Üdvözlöm, hogy van?
- Tetszik, hogy kibontotta a haját. - Nem nézek ki nagyon vadul?
Biztos tetszenek a vad nők.
Minden tele van a bábuival.
Magammal játszottam, és nyertem.
- Nos? - Mi az?
A diákjai még mindig az őrületbe kergetik?
Á, igen.
Ha égő gyufákat dobál szét...
hogy tudja megúszni, hogy minden felrobbanjon?
Sok robbanószer van körülöttem?
Hogy történhetett ez?
Minden összeomlani látszik.
Erről van szó! Összeomlik.
De nem hiszem, hogy minden.
Ne legyen sok illúziónk.
Noha maga mindig bevesz mindent.
Egy teát kérek.
És ez nem a vége. Bár maguk szeretnék ha az lenne.
Benitez, kik azok a "maguk"?
Semmi sem érint meg jobban, mint egy bűntudatos burzsoá asszony.
Hogy egy régi barátomat idézzem...
Nem hagyná abba a basztatást? Csak egy kicsit.
Julieta mamája kéri, hogy hívd föl.
Nem fogok vele játszani. Csúfolta Macarenát.
Miért tett ilyet?
Olyan buták voltak! Így hívták: "Kisbaba! Kisbaba!"
De Teresa és Danita és én megvédtük.
Szia.
Nem nagyon vettük észre egymást.
Ó, a picsába!
Az a hülye Rosa állandóan átrendezi a bútorokat!
Nem iszol túl sokat mostanában?
Egy vak ember két napot nem bírna ki ebben a házban!
Milyen kellemes, milyen kellemes.
Ma nyolckor telefonáltam...
és Rosa azt mondta, hogy hazajöttél, és aztán újra elmentél.
Miben mesterkedsz?
Félek.
Mitől félsz?
Válaszolnál a kérdésre?
Lehetséges, hogy Gaby egy eltűnt anya gyereke?
De hát honnan veszel ilyeneket, Alicia?
De hülye vagyok! Hát persze!
Abban a pillanatban, hogy megláttam, tudtam, hogy történni fog valami!
Annának ehhez semmi köze. Az újságokban olvastam erről!
Egy felforgatóval élt együtt!
Nem is értem, hogy sikerült visszajönnie...
és hogy engedélyezték, hogy szabadon járjon-keljen.
Ki élt egy felforgatóval?
- Mit gondolsz, miért ment el? - Miért?
- Tudtad, hogy Pedro kicsoda? - Nem. Nem tudtam.
Azt mondta, hogy négy éve külön éltek...
és már két éve nem látta akkor, mikor letartóztatták.
Hát persze, hogy ezt mondta!
És te tudtál erről?
Tudtál?
Honnad tudtad?
Mit tudom én, Alicia! Talán te mondtad nekem.
Dühös vagy?
Nem, szívem, nem vagyok dühös.
Rosa nem tud copfot csinálni, de te igen.
Mert amikor kicsi voltam, copfot hordtam.
Nem tudom, hogy ezt ki csinálta. Talán az apjuk.
Nézze azt a kis patakot!
Tisztán látszik a lába a víz alatt.
Soványnak tűnik, de nagyon erős volt.
Már tudott olvasni. Nézze!
Ötévesek lehettek, nem több.
Látja ezt a kis sebhelyet az arcán?
Persze. Annak, aki nem ismeri, csak maszatosnak tűnhet.
A Díaz-fiúk voltak.
Soha nem játszottak lányokkal.
Egyszer, amikor az apjuk nem figyelt megdobták egy kővel.
Nagyon vérzett, de ő nem sírt.
A fiú pedig beledobta mind a négy Díaz-fiút a vízbe. Mind a négyet!
Szemtől-szembe ment nekik. Így harcolt ő.
Aztán odaült mellé, hogy a társaságában legyen.
Soha nem találkoztak azelőtt.
De ezután...
elválaszthatatlanok lettek.
Elválaszthatatlanok.
Braulio készítette ezt a képet.
Születésnapja volt, és egy fényképezőgépet kapott.
Mindent lefényképezett.
Minden előzetes figyelmeztetés nélkül elfényképezett egy teljes tekercset.
Mindig copfot viselt, látja?
"Gólyalábnak" hívtuk...
mert a lábai olyan vékonyak voltak.
Milyen ártatlan! Az asztal mögött...
azt hitték, hogy senki nem látja őket.
Az egész olyan hihetelennek tűnik. Eljegyezték egymást.
Az esküvőjük napján folyamatosan nevetett.
Talán az idegesség miatt volt. Azt mondta, hogy szorítja a cipő.
Életében először volt magassarkúban.
Tizenkilenc volt.
A bíró, aki összeadta őket, kedvesen beszélt.
Kár, hogy nem tudta abbahagyni a nevetést.
Ő pedig magasabbnak tűnt, mint amilyen valójában. Az öltöny miatt volt.
Egy munkatársa a gyárból adta kölcsön neki. Vállban szűk volt.
Ahogy kiléptek a bíróságról, azonnal levette és visszadta.
Itt már egy éve házasok voltak.
Nem igazán látszik, hogy gyereket vár.
Mind ott voltunk, mert vasárnap volt.
Mindenki hozott valamit a grillezéshez.
Segítettünk lebontani a téglákat és egy másik falat rakni belőlük...
mert csak egy téglafaluk volt. Látja?
Nos.
A szomszédok, akik látták, amint elviszik őket...
azt mondják, hogy a tűz nem lehetett szándékos.
Azóta elpusztítottak mindent és csak egy téglafal volt.
Semmi sem maradt...
Semmi.
Csak ez a négy kép róluk.
És az emlékek.
Én nem mondom, hogy ő...
De hát a dátumok többé-kevésbé stimmelnek. Igaz?
És itt van ez a kép.
Talán felismeri, hogy az ön lánya...
könnyen lehet, hogy az én unokám.
Ne sírjon!
A sírás nem segít.
Tudom, hogy mit beszélek.
Nem segít, ha sír.
Te mit keresel itt?
A titkárnőd mondta, hogy itt vagy. Beszélnem kell veled.
Most nagyon elfoglalt vagyok. De máskor szívesen találkozok veled.
Utálom, hogy beszélnem kell veled, de muszáj.
Alicia soha nem hív vissza.
Hogy lehet ez? Gratulálok neki!
Süllyed a hajó?
Van fogalmad róla, hogy mi jár Alicia fejében?
Azt tudom, hogy te mivel tömöd a fejét.
Ha tudnám befolyásolni, nem ment volna hozzád!
Persze! Találtál volna neki olyan férjet, mint a tieid!
Mindet el kellett volna zavarnod.
A szemeteket!
Ezt ők tették! Elzavarták őket és eltemették őket!
Mint a szemetet!
Tudtad, hogy ki volt Pedro?
Ugyanaz volt, mint te! Mindketten utáltátok egymást.
Utált engem? Miért utált volna engem?
Te jobb vagy, mi! Ő soha nem tette fel ezt a kérdést.
Tehát te ártatlan vagy? Te nem tehetsz semmiről?
Lehet, hogy te jelentettél föl, hogy bevágódj a barátaidnál.
Örömmel megtettem volna.
Ki mondta ezt neked? Kicsoda?
Utána eltűnt...
Igen, Rolo. Eltűnt. Felszívódott. Köddé vált!
Semmi, semmi. Csak nevetek magunkon.
Ki ítélné el, Rolo, ha semmit sem lehet rábizonyítani?
Minden rendben. A gyerek alszik. A bejárónő alszik. Nyugi.
Bocsáss meg.
Állj, állj. Most miért mondod ezt nekem?
Nem! Nekem semmi közöm ahhoz!
Most mondom. Nekem semmi közöm ahhoz.
Semmi.
Te ajánlottad, hogy elhozod az óvodából.
Persze, mióta te nem tudod. De most éjjel fél tizenkettő van!
Nincs bocsánat, nincs felmentés. Élve vissza akarjuk kapni őket!
Erkölcsi kötelesség...
hogy élve előkerüljenek, és a bűnösök meglakoljanak.
A gyerekeinket akarjuk!
A gyerekeinket akarjuk!
Élve vitték el őket. Élve is akarjuk őket visszakapni.
AZ ELTŰNTEK ÉS BEBÖRTÖNZÖTTEK ÉS A FOGSÁGBAN
SZÜLETETT GYEREKEIK CSALÁDJAI
Mondják meg, hogy hol vannak az eltűnt személyek.
Ha Gaby a maga unokája, akkor mitévők legyünk?
Ez különös... Mindig azt gondoltam...
Bármit megtettem volna, hogy ne veszítsem el, amim van...
képtelen lettem volna rá. Semmit, egészen addig...
egészen addig, amíg minden úgy marad, ahogy volt.
Különös, nem?
Nem akartam elveszíteni, amit szeretek, de nem tudtam...
- Rosa, jöjjön ide, kérem. - Szia, szerelmem.
Szeretném neked bemutatni...
- Ne most. Rengeteg dolgom van. - Kérlek!
Reballo asszony, a férjem, Roberto Ibańez.
- Örvendek. - Hogy van?
Reballo.
Ismertem egy Reballót az egyetemen.
De az már nagyon régen volt.
Mi nem idevalósiak vagyunk.
Lehet, hogy Sara Gaby nagyanyja.
Te teljesen megőrültél!
Ez egy csapda? A saját házamban?
Mi van veled, te szerencsétlen hülye?
Felfogod, hogy mit csinálsz? Mi van veled? Félsz?
Meg akarsz szabadulni a gyerektől?
Nem kellene odaadnod az első bolondnak, aki szembejön az utcán.
Dobd ki ezt a vén szatyort innen! Ki a házamból!
Jól van, elmegyek.
Holnap hív majd...
vagy én hívjam magát?
Majd én telefonálok, Sara.
Viszontlátásra.
Nem értem.
Mi van veled?
Mit akarsz csinálni Gaby-val?
- Tudni akarom. - Tudni, mit?
Miért adták őt neked?
Mit csináltak az anyjával? Él még?
Honnan tudnám? Mi vagyok én? Börtönőr?
- Mi közünk van hozzá? - Kellene, hogy legyen. Minket is érint.
Túlságosan félsz szembenézni ezzel az asszonnyal.
Semmi dolgom ezekkel az emberekkel. Semmi!
Tudod egyáltalán, hogy kicsodák?
Honnan is tudnád?
Azt sem veszed észre, ami az orrod előtt van!
Persze, hogy félek, te idióta!
Nagyon komoly dolgok történtek. Andrada eltűnt.
És én nyakig benne vagyok! A tábornok egy dühöngő őrült!
Azt mondja, hogy majd megfizetnek ezért.
Mindent elveszíthetünk!
Elveszíthetjük Gaby-t!
Te fogod elveszíteni Gaby-t! Te!
És ha igaz?
Ha a szüleik azok, akiket mondtál.
Változtatna ez valamin? Változtatna?
Ő már elvesztett egy anyát. Azt akarod, hogy elveszítsen egy másikat?
Ezt akarod?
Hallgass ide...
Tudom, hogy mennyire szereted azt a gyereket.
Mi szépen fel tudnánk nevelni, nem?
- Itt jobb körülmények között van. - Akkor hát igaz.
Ki hozta ide azt az öregasszonyt? Ki?
Téged az sem érdekel, ha igaz!
Dehogynem érdekel! De nem akarom ezt csinálni Gaby-val!
Azért hoztam ide, mert tudni szerettem volna, hogy Gaby az ő unokája-e...
vagy másé.
Olyané, akinek nincs elég ereje ahhoz...
hogy egy plakáttal felvonuljon a téren.
Gaby nincs itt.
Hol van Gaby?
Hol van Gaby?
- Szörnyű, ugye? - Mi a szörnyű?
Nem tudni, hogy hol van a lányod!
- Hol van a lányom? - Az anyád házában!
Hol van a lányom?
Rosa elvitte a szüleidhez, hogy tudjunk beszélni.
Engedj el, Roberto!
Engedj el!
Haló.
Igen, anya.
Nem, a másik szobában voltam.
Semmi. Semmi.
Mondd meg neki, hogy először nekem kívánjon jóéjt.
Szia, apuci.
Szia, szívem.
Beszélhetek anyucival?
- Ő nincs... - Hívd oda!
Már jön is.
- Ott fogsz aludni? - A nagyival és a nagypapával.
Jól van.
De én énekelni akarok a maminak.
Ha...
hangosan énekelsz, hallani fogja.
Már tudom az egész dalt. Figyelj!
A feledés földjén...
Három lépést teszek, és már el is tévedtem.
Egy lépést erre. Talán erre jó lesz.
Egy lépés balra.
Ó, milyen rémisztő.
A feledés földjén...
Három lépést teszek, és már el is tévedtem.
Egy szökkenés hátra.
Ez lesz az utolsó.
Nem tudom már, hogy merre visz a lábam.
Apuci? Hallottad? Tetszik?
Igen. Nagyon tetszik.
- Álmos vagyok. - Puszillak.
Egy neked és egy a maminak.
Letehetem, apuci?
Igen, szívem. Tedd le!
Jó éjszakát, apuci.
Jóéjt, életem szerelme.
A feledés földjén...
Három lépést teszek, és már el is tévedtem.
Egy lépés jobbra.
Talán erre jó lesz.
Egy lépés balra.
Ó, milyen rémisztő.