Tip:
Highlight text to annotate it
X
XIII Alice Pyncheon
Volt egy üzenetet hoztak, egy nap, a nagyságos Gervayse Pyncheon a fiatal
Matthew Maule, az ács, aki azzal az óhajjal, azonnali jelenlétét a House of the
Seven Gables.
"És mit urad akar velem?" Mondta az asztalos, hogy Mr. Pyncheon fekete
szolga. "Nem a házban van szüksége javításra?
Nos, lehet, ebben az időben, és nem hibáztatom, hogy apám, aki építette, nem!
Olvastam az öreg ezredes sírkő, nem régebben, mint a múlt szombaton, és,
számvetés ettől az időponttól kezdve, a ház állt, hét és 30 év.
Nem csoda, ha fennáll a tennivalója a tetőn. "
"Nem tudod, mit akar ***," válaszolta Scipio.
"A ház egy bogyó jó ház, és az öreg Pyncheon ezredes is így gondolom, azt hiszem, -
különben miért az öreg úgy kísérteni, és megijeszteni a szegény ***, mint ő? "
"Jó, jó, barátom Scipio, hagyd, hogy a mester tudja, hogy megyek," mondta az asztalos
nevetve. "Egy tisztességes, szakszerű munka, meg fog találni engem
az emberét.
És így a házban kísértetek, igaz? Időbe fog telni, egy szigorúbb, mint munkás vagyok, hogy
tartani a szellemek ki a Seven Gables.
Még ha az ezredes nyugodt lenne ", tette hozzá, magában motyogva," régi
nagyapja, a varázsló, majd egész biztos, hogy ragaszkodni a Pyncheon, amíg
falaik tartja össze. "
"Mi az, amit magadnak motyog, Matthew Maule?" Kérdezte Scipio.
"És minek nézel rám olyan fekete?" "Nem számít, szerecsen," mondta az asztalos.
"Gondolod, hogy senki sem az, hogy fekete, de nézd magad?
Menj, mondd meg uradnak jövök, és ha történetesen látni Mistress Alice, a lányát,
hogy Matthew Maule alázatos vonatkozásban neki.
Ő hozta a tisztességes arc Olaszország, - tisztességes, és szelíd, és büszke, - van ugyanez
Alice Pyncheon! "" Ő beszélni Alice kisasszony! "Kiáltott Scipio,
ahogy hazatért a járatban.
"Az alacsony ács-man! Ő nem annyira, mint az üzleti nézni neki
nagy út le! "
Ez a fiatal Matthew Maule, az asztalos, meg kell jegyezni, egy ember kicsit
megértett, és nem nagyon tetszett általában, a városban, ahol lakott, nem hogy
bármi lehet az ő terhére rótt
épségét, vagy a tudását és a szorgalom a kézműves amelyben élt.
Az idegenkedés (mint talán méltán nevezhetjük), ahol sok ember tekintett rá volt
részben a saját karakter és viselkedése, részben örökségül.
Ő volt az unokája volt Matthew Maule, az egyik a korai telepesek a
város, és ki volt egy híres és félelmetes varázsló az ő napja.
Ez a régi mihaszna volt az egyik szenvedők, amikor Cotton Mather, és testvére
miniszterek, valamint a tanult bírák és más bölcsek, és Sir William Phipps, a
bölcs kormányzó, tett ilyen dicséretes
erőfeszítéseit, hogy gyengítse a lelkek nagy ellensége, küldött számos hívei akár
A sziklás útja Akasztó-hegy.
Mivel azokban a napokban, nem kétséges, hogy elérte azt is gyanította, hogy a következménye
szerencsétlen túlzásba a mű önmagában dicséretes, az eljárás
boszorkányok ellen bizonyult sokkal kevésbé
elfogadható a jótékony Atya, mint hogy nagyon Arch Enemy akik voltak
célja, hogy szorongást és teljesen elnyom.
Nem kevésbé bizonyos azonban, hogy az áhítat és sokat töprengett a terror felett emlékei
azok, akik meghaltak e szörnyű bűncselekményt boszorkányság.
Sírban, a hasadékok a sziklák, állítólag képtelenek lesznek megtartva
Az utasok, akik már oly sietve belökték őket.
Régi Matthew Maule, különösen ismert volt, hogy olyan kevés tétovázás vagy nehezen
emelkedik ki a sírjában, mint egy közönséges ember, mikor kiszálltam az ágyból, és volt olyan gyakran
láttam éjfélkor, mintha élő emberek délben.
Ez a varázsló halálos (akit a büntetés csak úgy tűnt, hogy véghez ne módon
A módosítás) nem volt megrögzött szokása kísérti egy bizonyos kastély, a stílusa
House of the Seven Gables ellen
tulajdonosa, amely úgy tett, mintha rendezetlen tart igényt a földjáradék.
A szellem, úgy tűnik, - a makacsság, amely egyike volt az ő
megkülönböztető jegyei, míg él, - ragaszkodott ahhoz, hogy ő a jogos
A honlap tulajdonosa, amelyen a ház állt.
Az ő szempontjából voltak, hogy vagy a fent említett földjáradék, attól a naptól, amikor a pincében
kezdett ásni, le kell fordítani, vagy a kastély maga adta fel, még ő, a
kísérteties hitelező volna ujját
minden ügyét a Pyncheonok, és mindent baj velük, bár
kell lennie, ezer évvel a halála után.
Ez egy vad történet, talán, de úgy tűnt, nem is egészen annyira hihetetlen, hogy azok, akik
vissza tudott emlékezni, mi az inflexibly makacs öreg Maule a varázsló volt.
Most, a varázsló unokája, a fiatal Matthew Maule a mi történetünk, volt népszerű
Állítólag néhány örökölte őse a megkérdőjelezhető vonások.
Csodálatos, hogy hány abszurd volt kihirdetett hivatkozva a fiatalember.
Ő volt a legendás, például, hogy egy idegen hatalom szerzés az emberek
álmok, és vannak ügyek szabályozása szerint a saját fantázia, elég sok
mint a színpad-igazgatója egy színház.
Volt egy nagy beszélgetés a szomszédok körében, különösen a petticoated
is, hogy mit neveznek boszorkányság Maule szem.
Néhányan azt mondta, hogy nézzen az emberek fejében, mások meg, hogy a csodálatos
erejét szem, tudta felhívni az emberek a saját agyában, vagy küldje el, ha
örül, hogy ezt az ügyintézés nagyapja,
A lelki világban, mások ismét, hogy ez volt az úgynevezett 1 Evil Eye, és
rendelkezett az értékes kar blighting kukorica, és szárítás gyermekeket a múmiák
a gyomorégés.
De végül is, mi működött leginkább a fiatal asztalos hátránya volt, az első,
A tartalék és a szigorúság a természetes hajlam, és a következő, az a tény, ő nem
hogy egy egyházi hírközlő, valamint a
gyanúja birtokáról eretnek tanait ügyekben a vallás és államigazgatás.
Miután megkapta Mr. Pyncheon üzenetét, az ács csak tarried befejezni egy kis
munkát, amit véletlenül van a kezében, majd vette útját a ház felé a
Seven Gables.
Ez az épület megjegyezte, bár a stílusa lehet, kezd egy kicsit kiment a divatból, volt
még mindig, mint tisztes család lakóhelye, mint bármelyik úriember a városban.
A jelenlegi tulajdonos, Gervayse Pyncheon Azt mondták, hogy szerződést kötött az ellenszenv
házban, egy sokk következtében az ő érzékenysége, a korai gyermekkorban, a
hirtelen halála nagyapja.
A cselekmény nagyon fut mászni Pyncheon ezredes térdére, a fiú fedezte fel az
öreg puritán, hogy egy holttestet.
A férfiasság érkezik, Mr. Pyncheon járt Angliában, ahol feleségül vett egy hölgy
szerencse, és ezt követően hosszú éveken át, részben az anyaországban, és
részben a különböző városokban az európai kontinensen.
Ebben az időszakban a család kastélya volt szállították a felelős a rokona,
aki lehetővé tette, hogy ez az ő otthona egyelőre, figyelembe véve tartja a
helyiségek alapos javítás.
Így hűen már jelen szerződés teljesült, hogy most, mint az asztalos
közelítette meg a házat, ő gyakorlott szem érzékelni semmi kritizálni saját
állapotban.
A csúcsok a hétormú meredeken emelkedett felfelé, a zsindelyes tető nézett
Alaposan vízálló, és a csillogó vakolat teljes mértékben fedezetet a külső
falakon, és szikrázott az októberi nap, mintha új lett volna csak egy héttel ezelőtt.
A ház volt ilyen kellemes aspektusa az élet olyan, mint a vidám kifejezése
kényelmes tevékenység az emberi arcot.
Látni lehetett, egyszerre, hogy ott volt a szenzációt keltett egy nagy család benne.
A hatalmas terhelés tölgyfa haladt át az átjárón, a melléképületek felé
a hátsó, a kövér szakács - vagy talán lehet, hogy a házvezetőnő - állt az oldalán
ajtó, alkudozás néhány pulyka és
baromfit honfitársával hoztak eladásra.
Most majd a szobalány-szolga, szépen felöltözve, és most a fénylő fekete arca
egy rabszolga, látni lehetett az egész nyüzsgő ablakok, az alsó részén a ház.
A nyitott ablakon egy szoba a második történet, lógott valami szép edények
és finom virágok, - egzotikus, de soha nem ismert még, mint a zseniális napsütés
hogy a New England ősz, - volt a
alakja egy fiatal hölgy, egy egzotikus, mint a virágok, és szép és finom, mint
ők.
Az ő jelenléte ruházta leírhatatlan kegyelem és halvány boszorkányság az egész
épület.
Más szempontból volt jelentős, vidám külsejű kastély, és úgy tűnt, jól lehet
A lakóhely egy pátriárka, aki esetleg létre saját székhelyén az első
Gable és hozzá egy, a fennmaradó részt
Minden az ő hat gyermeke, míg a nagy kémény a központ jelképezi
öreg fickó vendégszerető szívét, mely megtartotta őket a meleg, és egy nagy egész
A hét kisebbek.
Volt egy vertikális napóra az első oromfal, és ahogy telt az ács alatt
, ő felnézett, és megjegyezte, az óra. "Három óra!" Mondta magában.
"Apám azt mondta, hogy dial került fel csak egy óra múlva az öreg ezredes
halál. Hogy valóban ez alkalommal tartotta ezeket a hét és
30 éves múlt!
Az árnyék kúszik és kúszik, és mindig keresi válla fölött a napfény! "
Talán illik mester, mint Matthew Maule, miután küldött egy
úr házához, hogy menjen a hátsó ajtón, ahol a szolgák és a munka az emberek általában
elismerte, vagy legalábbis az oldalsó bejárat,
ahol a jobb osztály kereskedők kérelmezték.
De az ácsmester volt egy nagy büszkeség és merevség az ő természete, és ebben a
pillanatban, sőt, szíve keserű volt az érzése örökletes baj, mert
tekinthető a nagy Pyncheon ház lesz
állt a talaj lett volna az övé.
Ezen az oldalon nagyon, mellette egy tavaszi finom víz, nagyapja kidöntött
A fenyő és épített kunyhóban, ahol a gyerekek született volna neki, és ez
volt, csak egy halott megmerevedett
ujjaival, hogy Pyncheon ezredes már ügyekre nem a title-tetteit.
Így a fiatal Maule egyenesen a fő bejárat, alatta egy portál
faragott tölgyfa, és adott egy ilyen harangzúgás a vas kopogtató, hogy gondolta volna
A zord öreg varázsló magát állt a küszöbön.
Fekete Scipio válaszolt az idézést egy csodálatos, siess, hanem azt a fehérjét
a szeme a csodálkozástól, látván a csak az asztalos.
"Uram-a-kegyelem, milyen nagy ember ő is, ez a fickó ács!" Motyogta Scipio, le
torkát. "Aki úgy gondolja, verte az ajtót a
legnagyobb kalapács! "
"Itt vagyok!" Maule mondta szigorúan. "Mutasd meg nekem az utat a mester szalonban."
Ahogy stept a házba, egy megjegyzés édes és melankolikus zenei felvillanyozódott és vibrált
mentén folyosón haladva az egyik szobában a fenti lépcsőn.
Ez volt a csembaló, amely Alice Pyncheon magával őt a tengeren túl.
A vásár Alice adományozta a legtöbb leánykori szabadidő között virágok és a zene, bár
Az előbbi volt az apt leesik, és a dallamok gyakran szomorú.
Ő volt a külföldi oktatás, és nem veszi szívesen a New England módok
élet, amelyben semmi sem szép valaha fejlesztettek.
Mivel Mr. Pyncheon már türelmetlenül várja Maule érkezését, Scipio fekete, a
Persze, nincs elveszett idő bevezet az ács a gazdája jelenlétét.
A szoba, ahol ez az úriember ült egy szalon a közepes nagyságú, kinézett után
A kert a ház, és amelynek ablakai részben árnyékos lombja
gyümölcsfákat.
Ez volt Mr. Pyncheon sajátos lakás volt, és amennyiben a bútorok, egy
elegáns stílus és költséges, elsősorban a párizsi, az emeleten (ami szokatlan volt abban az
nap) takarja, a szőnyeg, így
ügyesen és gazdagon munkálkodott, hogy úgy tűnt, hogy a fény az élő virágok.
Az egyik sarokban állt egy márvány nő, akit saját szépsége volt az egyetlen és elégséges
ruhadarab.
Néhány kép - úgy nézett ki a régi, és volt egy árnyalattal lágy szórt végig a
ravasz pompa - lógtak a falakon.
A tűzhely mellett volt egy nagy és nagyon szép szekrény ében, berakásos
elefántcsont, 1 darab antik bútorok, amelyet Mr. Pyncheon vásárolt Velencében, és
általa használt, mint a kincses-hely
érmek, régi érmék, és bármi apró és értékes ritkaságok ő felkapott
az ő utazik.
Ezen keresztül különféle dekoráció, azonban a szoba mutatott eredeti
jellemzői; az alacsony stud, a kereszt-gerenda, a kandallón, a régi-
régimódi holland lapban, hogy ez volt a
emblémája egy elme szorgalmasan tárolja a külföldi ötleteket, és fejleszthetők
mesterséges finomítás, de sem nagyobb, sem pedig az ennek megfelelő önálló, elegánsabb, mint a
előtt.
Két objektum tűnt inkább megállná a helyét ez a nagyon szépen
berendezett szobában.
Az egyik egy nagy térkép, vagy földmérő terve, egy földterületet, ami úgy festett, mintha annak
készült jó sok évvel ezelőtt, és most piszkos füst, és a szennyezett, itt és
ott, az ujjak érintésére.
A másik egy portré egy szigorú öregember, egy puritán ruhában, durván festett,
de egy merész hatást, és egy rendkívül erős karakter kifejezése.
Egy kis asztalnál, mielőtt a tűz az angol tengeri szén ült Mr. Pyncheon, kortyolgatva kávé,
amely elérte azt, hogy egy nagyon kedvelt ital vele Franciaországban.
Ő volt a középkorú és igazán jóképű férfi, egy parókát folynak le az ő
terhelik; kabátja volt, a kék bársony, csipke a határok és a gomb-
lyukak, és a tűz fényében csillogott a
Tágas szélessége mellényén, amely virágzott az egész arannyal.
A bejáratnál Scipio, bevezet az ács, Mr. Pyncheon fordult részben
kerek, de folytatta a korábbi pozícióját, és hozzálátott, hogy befejezze a szándékosan csésze
kávé, anélkül, hogy azonnal értesítse a vendég, akit megidézett a jelenlétét.
Nem volt célja, hogy minden durvaságot vagy helytelen elhanyagolása, - amely valóban ő lenne
elpirult volna, hogy bűnös, - de ez soha nem jutott eszébe, hogy egy személy Maule
állomás volt a követelés az ő jóvoltából, vagy
lenne baj maga erről így vagy úgy a másik.
Az ács azonban egyszerre lépett a kandallóhoz, és megfordult maga szól, hogy
Mr. Pyncheon nézni az arcát.
"Te küldtél nekem," mondta. "Örömmel magyarázza el a vállalkozás, amely
Én is visszatérek a saját ügyeit. "" Ah! bocsánat, "mondta Mr. Pyncheon csendesen.
"Nem akartam, hogy megadóztatják az időt anélkül, hogy jutalmat.
Az Ön neve, azt hiszem, ez Maule - Thomas, vagy Matthew Maule, - a fia vagy unokája
építője ezt a házat? "
"Matthew Maule," válaszolta az ácsmester, - "fia, aki építette a házat, - unokája
A jogos tulajdonosának a talaj. "
"Tudom, hogy a vitás ügyben, amelyben úgy utalnak," megfigyelt Mr. Pyncheon a zavartalan
egykedvűség.
"Jól tudom, hogy nagyapám kénytelen volt igénybe venni egy öltönyt a jog,
Annak megállapítása érdekében, hogy kárigényét az alapítvány honlapjáról-épület.
Nem fogunk, ha úgy tetszik, megújítja a vitát.
Az ügyet rendezni abban az időben, és az illetékes hatóságok - méltányosan, hogy
vélelmezni kell, - és minden eseményt, visszavonhatatlanul.
Mégis, egyedül elég, van egy járulékos hivatkozni kell erre nagyon téma
milyen vagyok most mondani neked.
És ugyanez a megrögzött ellenszenv, - bocsánat, mármint nem azért, - ez az ingerlékenység,
amely éppen most látható, nem teljesen eltekintve az ügyet. "
"Ha találsz valamit az a célod, Mr. Pyncheon," mondta az asztalos, "egy
az ember természetes ellenérzést a rosszat tenni, hogy a vérét, nyugodtan rá. "
"Azt elviszi a szavadat, Maule Goodman," mondta a tulajdonos a Seven Gables, a
mosolyogj ", és elkezdi ajánlani egy módot, amelyben a sérelmeket örökletes -
indokolt, vagy más módon - lehet, hogy befolyásolta az én ügyek.
Ön hallott már, azt hiszem, hogy a Pyncheon család, amióta én
nagyapa nap, már vádemelés még mindig rendezetlen követelés nagyon nagy
mértéke területére a keleti? "
"Gyakran előfordul, hogy" válaszolta Maule, - és azt mondják, hogy egy mosoly ült ki az arcára, - "nagyon
Gyakran, - az apám! "
"Ez az állítás," folytatta Mr. Pyncheon, egy pillanat szünet után, mintha fontolja meg, milyen
az asztalos mosolya azt jelentheti, "úgy tűnt, hogy a nagyon küszöbén a település-és
Teljes támogatás, az időszak nagyapám halálával.
Ez ismert volt, hogy azok az ő bizalmát, hogy ő sem számított
nehézséget, sem késedelmet.
Most, Pyncheon ezredes, azt sem kell mondani, gyakorlati ember volt, jól ismerte
állami és magán üzleti, és egyáltalán nem az a személy, ápolja megalapozatlan reményeket, vagy
próbálja ki a következő program egy kivitelezhetetlen.
Nyilvánvaló, hogy megkötik, tehát, hogy volt ok, nem következik az ő örökösei,
az ő magabiztos várakozás sikert az ügyben ennek a kelet-állítást.
Egy szóval, azt hiszem, - és az én jogi tanácsadók egyetértenek abban, hit, amely
továbbá felhatalmazást kap arra, hogy bizonyos mértékig, a családi hagyományok, - hogy az én
nagyapám birtokában volt néhány tettet,
vagy egyéb dokumentum, alapvető ezt az állítást, de azóta eltűnt. "
"Nagyon valószínű", mondta Matthew Maule, - és újra, azt mondta, volt egy sötét mosoly
az arcán, - "de mit tehet egy szegény ácsmester köze van a nagy ügyek
A Pyncheon család? "
"Talán semmi" visszatért Mr. Pyncheon, "talán még!"
Itt következett sok szó között Matthew Maule és a jogosultja az
Seven Gables, a témáról, amelyet az utóbbi már így szóba.
Úgy tűnik (bár Mr. Pyncheon volt némi habozás utaló történeteket, így
rendkívül abszurd saját szempont), hogy a közhiedelemmel rámutatott, hogy néhány
titokzatos kapcsolat és függőség,
között fennálló a család a Maules és ezek a nem realizált hatalmas birtokai
A Pyncheon.
Ez egy közönséges mondás, hogy az öreg varázsló, felakasztották bár volt, már nyert
A legjobb végén az alku az ő versenyt a Pyncheon ezredes, minthogy volt
birtokában van a nagy kelet-követelés,
cserébe egy vagy két hektáros kertben a föld.
Egy nagyon idős nő, nemrég meghalt, sokszor használta a metaforikus kifejezés, az ő
kandallós vita, hogy a mérföld és mérföld a Pyncheon területek lapátoltak volna bele
Maule sírját, amely a bye volt, de egy
nagyon sekély kuckó, két sziklák, a csúcs közelében az Akasztó-hegy.
Ismét, amikor az ügyvédek csináltak vizsgálatot a hiányzó dokumentum volt a szó-
hogy ez soha nem találtak, kivéve, ha a varázsló csontváz kezét.
Ennyit súlya volt az agyafúrt ügyvédek ezekhez rendelt meséket, hogy (de Mr.
Pyncheon nem tartotta tájékoztatni az ács a tény), hogy titokban
okozott a varázsló sírját kell keresni.
Semmi sem találtak azonban, kivéve, hogy érthetetlen módon, a jobb keze
csontváz eltűnt.
Nos, mi volt vitathatatlanul fontos, egy része a pletykák ilyen népszerű lehet
vezethető, bár még csak homályosan és bizonytalanul, a véletlenre a szavak és homályos
utalások a kivégzett varázsló fia, és az apa jelen Matthew Maule.
És itt Mr. Pyncheon hozhat egy elemet a saját személyi bizonyítékok is szerepet játszanak.
Bár a gyermek, de abban az időben, ő sem emlékezett, vagy képzeltem, hogy Máté apja
Néhány feladatot kellett végrehajtani előtti napon, vagy esetleg a nagyon reggel
Ezredes halálával, a különterem
ahol ő és az ács volt, ebben a pillanatban beszél.
Egyes papírok tartozó Pyncheon ezredes, az ő unokája határozottan
jutott eszébe, már szét az asztalon.
Matthew Maule megértette a gyanú célozgatott.
"Apám", mondta, - de még mindig ott volt, hogy sötét mosoly, ami az ő találós kérdés
arca, - "apám becsületesebb ember, mint a véres öreg ezredes!
Nem kap jogait újra ő lett volna az egyik elvitte a papírokat! "
"Nem fogok veled Bandy szavakat," jegyezte meg a külföldi tenyésztésű Mr. Pyncheon,
A gőgös nyugalommal.
"Nem fog válni számomra, hogy neheztel bármilyen durvaság felé sem a nagyapám, vagy
magam.
Egy úr, mielőtt a közösülés egy személy, az állomás és szokások,
először megvizsgálja, hogy sürgősen a végére lehet kompenzálni a
disagreeableness az eszközök.
Teszi ezt a jelen esetben. "
Ezután megújította a beszélgetést, és az is nagy vagyoni ajánlatokat az ács, a
Ez utóbbi esetben információt kell adnia, ami a felfedezés az elveszett
dokumentumot, és ennek következtében sikere a keleti állítást.
Sokáig Matthew Maule azt mondta, hogy van egy hideg fül ezeket a
javaslatok.
Végül azonban egy furcsa nevet, megkérdezte, hogy Mr. Pyncheon
tenné át neki az öreg varázsló Homestead-föld, valamint a ház
A Seven Gables, most rajta áll, a
viszonzás az okirati bizonyítékok halaszthatatlanul szükséges.
A vad, kémény-sarok legenda (ami, anélkül, hogy másolás minden szertelenségét, én
elbeszélés lényegében követi), itt ad számot néhány nagyon furcsa viselkedés
az a része, Pyncheon ezredes arcképe.
Ez a kép, úgy kell értelmezni, hogy lett volna ilyen szoros kapcsolatban
sorsa a ház, és így mágikusan épített falakat, hogy ha egyszer úgy
el kell távolítani, hogy a pillanat a
egész épület jönne mennydörgő le egy halom poros romjai.
Végig a fentiek közötti beszélgetés Mr. Pyncheon és az ácsmester, a
portré már komor, clenching az öklét, és amely számos ilyen igazolások
túlzott izgatottság, de nem
vonzza az értesítést sem a két colloquists.
És végül, a Matthew Maule arcátlan javaslatát átruházás a hét-
nyeregtetős szerkezet, a kísérteties portré mondogatták, hogy elvesztette a türelmét, és hogy
azt mutatták, magát azon a ponton csökkenő testben a keretben.
De az ilyen hihetetlen események csupán félre kell megemlíteni.
"Add fel ezt a házat!" Kiáltott fel Mr. Pyncheon, ámulva a javaslatot.
"Volnék rá, az én nagyapám nem nyugszik csendes sírjában!"
"Soha nem azt, ha minden igaz történetek", jegyezte meg nyugodtan az ács.
"De ami azt illeti érint unokája több mint csinál Matthew Maule.
Nincs más feltételeket javasol majd. "
Lehetetlen, ahogy először gondolta, hogy ahhoz, hogy Maule körülmények, mégis egy
második pillantásra, Mr. Pyncheon volt a véleménye, hogy esetleg legalább tenni kérdése
vitát.
Ő maga nem volt személyes kelléket a ház, sem kellemes egyesületek
kapcsolódik az ő gyermeki tartózkodási benne.
Éppen ellenkezőleg, miután hét és 30 év jelenlétében halott nagyapja
még úgy tűnt, hogy elárasztják, mint azon a reggelen, amikor megrémülve a fiú meglátta
neki, oly kísérteties egy aspektusa, merevítő székében.
A hosszú tartózkodási helye a külföldi alkatrészek, sőt, ismerője és számos vár
és ősi termeiben Angliában, és a márvány paloták Olaszország okozott neki, hogy
megvetően néznek a House of the
Hétormú, hogy pont a fényét, vagy kényelem.
Ez volt a kastély rendkívül hiányos az életmód, amely nem lenne
kötelessége, hogy támogassa Mr. Pyncheon, miután rájött a területi jogokat.
Az ő steward is méltatta elfoglalni, de soha, bizonyára a nagy landolt
védjegyjogosult maga.
Abban az esetben, ha a siker, sőt, az volt a célja, hogy visszatérjen Angliába, sem azt mondani,
az igazság, vajon nemrégiben távozott, hogy egyre kellemesebb otthon, nem volt saját
szerencse, csakúgy, mint elhunyt felesége, elkezdte adni a kimerültség tüneteit.
A keleti állítás egyszer tisztességesen rendezni, és ráhelyezzük a szilárd alapot a tényleges
birtoklása, Mr. Pyncheon vagyona - kell mérni, mérföld, nem ha - lenne
megér egy grófság, és azt ésszerűen
jogosítják fel, hogy keresik, vagy lehetővé teszi, hogy vásárolni, hogy a megnövekedett méltósággal
Brit uralkodó.
Lord Pyncheon! - Vagy az Earl of Waldo! - Hogyan is lehetne egy ilyen mágnás várható
szerződést a nagyszerűség az szánalmas iránytű hét zsindelyes Gables?
Röviden, a kinagyított nézete az üzleti, az ács kifejezések jelentek meg, így
nevetségesen egyszerű, hogy Mr. Pyncheon alig tudta le róla az arcába nevetett.
Ő volt elég szégyelli, miután az előző gondolatok, hogy tegyen javaslatot bármilyen csökkenését
ezért mérsékelt 1 jutalmát az óriási szolgáltatás ellenértékét.
"Egyetértek azzal, hogy a javaslat, Maule!" Kiáltott.
"Tegyél a birtokában a dokumentum alapvető fontosságú létrehozni a jogaimat, és a
House of the Seven Gables van saját! "
Szerint egyes változatai a történet, egy normális szerződést a fenti hatás
készített egy ügyvéd és aláírt és lepecsételt tanúk jelenlétében.
Mások azt mondják, hogy Matthew Maule volt elégedett saját írásbeli megállapodás, amely
Mr. Pyncheon ígéretet tett a becsületét és integritását teljesítésének feltételei
alapján arra a következtetésre jutott.
Az úriember, majd bort rendelt, amelyet ő és az ács ittak együtt,
megerősítését az alku.
Az egész vitát megelőző és az azt követő alaki, a régi puritán
portré úgy tűnik, hogy ragaszkodott a sötét gesztusai rosszallását, de
nincs hatása, kivéve, hogy Mr.
Pyncheon letette a kiürült üveget, gondolta látta az ő nagyapja homlokát ráncolja.
"Ez a sherry túl erős bort nekem, ez kihatott az agyam már," ő
figyeltek meg, miután egy kissé meglepett pillantást a képet.
"Amikor visszatért Európába, én szorítkozom, hogy a kényesebb évjáratai
Olaszországban és Franciaországban, a legjobb, amely nem viseli a szállítás. "
"Uram, mit Pyncheon ihat bort így lesz, és ahol neki tetszik," felelte a
ács, mintha tudomása lett volna Mr. Pyncheon ambiciózus projekt.
"De először is, uram, ha szeretnél hírt az elveszett dokumentum, azt kell sóvárogni a szívességet
Egy kis beszélgetés a szép lánya Alice. "
"Te bolond, Maule!" Kiáltott fel Mr. Pyncheon gőgösen, és most, végre, ott
volt harag keverendő össze a büszkeségét. "Mit tud a lányom van köze
vállalkozás, mint ez? "
Valóban, ez az új kereslet az asztalos rész, a tulajdonos a
Hétormú volt még villám sújtotta, mint a hűvös javaslat lemondani
házát.
Ott volt, legalábbis, egy hozzárendelhető motívuma az első kikötés, ott megjelent
Semmiféle lesz az utolsó.
Mindazonáltal, Matthew Maule szilárdan ragaszkodott a fiatal hölgy idézés,
és még apja adott neki, hogy megértsék, egy titokzatos fajta magyarázat, - amely
tette az ügyet jóval sötétebb, mint
nézett előtt, - hogy az egyetlen esélye a szükséges ismeretek elsajátítása volt
a tiszta, kristálytiszta közép-és a tiszta szűz intelligencia, mint amit a
tisztességes Alice.
Nem akadályozhatja a történetet Mr. Pyncheon gátlásai, hogy a lelkiismeret,
büszkeség, vagy atyai szeretet, ő végül elrendelte a lányát, hogy hívják.
Jól tudta, hogy ő volt a szobájában, és részt semmilyen foglalkozást, amelyeket nem lehetett
könnyen lehet félretenni, mert, ahogy történt, mióta Alice nevet nem mondott,
mind az apja és az ács hallott
A szomorú és édes zene az ő csembaló, és szellősebb a melankólia rá
kísérő hang. Így Alice Pyncheon hívták, és
megjelent.
A portré az ifjú hölgy által festett egy velencei művész, és elhagyta az apját
Angliában állítólag kezére a jelen Devonshire hercege,
és meg kell őrizni a Chatsworth most, nem
miatt bármilyen egyesületek az eredeti, de az ár-érték képként,
és a magas karakter, a szépség az arcát.
Ha valaha volt egy hölgy született, és elválasztottak a világ egy vulgáris tömeg
bizonyos szelíd és hideg méltóságteljesség, ez volt az a nagyon Alice Pyncheon.
Mégis ott volt a női keverék lány, a gyengédség, vagy legalábbis, a pályázat
képességeit.
Annak érdekében, hogy a megváltó minőség, egy ember a természet bőkezű volna megbocsátott
minden büszkeségét, és már tartalom, majdnem, hogy feküdjön le útját, és hagyja,
Alice meg neki karcsú lábát a szívét.
Minden, ami neki lett volna szükség volt, egyszerűen elismerte, hogy ő valóban egy
ember, egy társ-lény, öntött ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint ő.
Ahogy Alice belépett a szobába, szemét hullott az ács, aki közel állt
közepén, zöld ruhás gyapjú kabát, nadrág pár laza, nyitott, a térd,
és hosszú zseb uralmát, a
amelynek végén kiállt, ez volt a helyes védjegy a kézműves hív Mr.
Pyncheon teljes ruha kardját, hogy úriemberek arisztokrata igényét.
A ragyogás művészi jóváhagyás felderült mint Alice Pyncheon arca, ő csapott le
csodálat - amit meg sem próbált eltitkolni - a méltó nyájasság,
erőt, és energiát a Maule alakját.
De ez csodáló pillantást (amelyet a legtöbb más férfiakkal, talán dédelgetett volna, mint egy
édes emléke egész életében) az ács soha nem bocsátott meg.
Ez lehetett az ördög maga, hogy így történt Maule subtile az ő preception.
"Vajon a lány nézett rám, mintha én is egy brute barom?" Gondolta, amelyben ő
fogak.
"Azt kell tudni, hogy van egy emberi szellem, és a rosszabb neki, ha bizonyítani
erősebb, mint ő maga! "" Apám, te küldtél nekem, "mondta Alice,
az ő édes és hárfa-szerű hangon.
"De, ha van üzleti kapcsolatban áll ezzel a fiatalemberrel, kérlek engedj el újra.
Tudod, én nem szeretem ezt a szobát annak ellenére, hogy Claude, amivel megpróbálják hozni
vissza napfényes emlékek. "
"Maradj egy pillanatra, fiatal hölgy, ha úgy tetszik!" Mondta Matthew Maule.
"Az én dolgom az apád vége. Magad, akkor most kezdődik! "
Alice felé nézett apjára, a meglepetés és a vizsgálatot.
"Igen, Alice," mondta Mr. Pyncheon, némi zavar és zavartság.
"Ez a fiatalember - a neve Matthew Maule--vallja, amennyire én is megértem őt,
ahhoz, hogy felfedezzék, úton keresztül, egy bizonyos papírt vagy pergament, amely
hiányzik a születésed előtt hosszú.
Annak fontosságát, hogy a szóban forgó dokumentum teszi elhanyagolni nem tanácsos
lehetséges, akkor is, ha valószínűtlen, hogy a módszer a visszahízás.
Ön kötelezi tehát nekem, kedves Alice, megválaszolásával e személy
vizsgálatok, és megfelel a törvényes és ésszerű kérelmeket, amennyiben lehet
Úgy tűnik, hogy a fenti célt szem előtt tartva.
Ahogy marad a szobában, be kell elfogni nem durva, sem illetlen
viselkedése, a fiatalember részéről, és az Ön legkisebb kívánságát, természetesen a
vizsgálat, vagy bármi nevezhetjük azt, haladéktalanul letört. "
"Alice Pyncheon kisasszony," jegyezte meg Matthew Maule, a legnagyobb tisztelettel, de még egy
félig rejtett gúnnyal az ő megjelenését és hang, "kétségtelenül érezni magát elég biztonságban
apja jelenléte, és az ő mindent kielégítő védelmet. "
"Én biztosan nem kell szórakoztatni módját elfogás, az én apám a kezét," mondta
Alice szűzies méltósággal.
"Én sem elképzelni, hogy egy hölgy, miközben igaz, hogy magát, bármi lehet félni
a bárki, vagy bármilyen körülmények között! "Szegény Alice!
Milyen boldogtalan impulzus mondott fel magát, így egyszerre feltételekkel dac
elleni erő, amely nem tudta megbecsülni?
"Majd, Mistress Alice," mondta Matthew Maule, átadva egy szék, - elég kecsesen, egy
mesterember "lesz, akkor kérem, hogy üljön csak le, és tegyél meg nekem a szívességet (bár
összességében túl egy szegény asztalos sivatagok) rögzíti a szemed az enyémet! "
Alice engedelmeskedett, ő nagyon büszke volt.
Félretéve minden előnyével rangot, ez a szép lány tekinteni magát tudatosan egy
teljesítmény - kombinált szépség, magas, makulátlan tisztaság, és a tartósítószer ereje
nõi -, amelyek amitől szférában
áthatolhatatlan, ha elárulta árulás belül.
Ő ösztönösen tudja, lehet, hogy néhány sötét vagy gonosz potencia most
arra törekszünk, hogy adja át neki akadályokat, sem ő lenne csökken a verseny.
Tehát fel Alice női hatalom ellen az ember hatalma, egy mérkőzés gyakran nem azonos részéről
nő.
Apja időközben elfordult, és úgy tűnt, elmerült a szemlélődésben egy
Claude táj, ahol a sötét és a napszítta vista behatolt, így távolról
egy ősi fa, amely szerint be kellene
nem volt csoda, ha a képzeletét elvesztette önmagát a kép zavarba ejtő mélységben.
De az igazat megvallva, a kép nem volt több számára, mint abban a pillanatban az üres fal
amellyel szemben lógott.
Agya kísértett a sok és furcsa mese, amit hallott,
ha nem tulajdonított rejtélyes természetfeletti adottsá*** ezen Maules, valamint a
unokája itt jelen, mint az ő két közvetlen ősei.
Mr. Pyncheon hosszú külföldi tartózkodás, a közösülés a férfiak a szellemesség és a divat, -
udvaroncok, worldings, és a szabad gondolkodók, - sokat tett azért felé elpusztította a zord
Puritán babonák, melyek a New senki
Angliában született meg, hogy a korai időszakban is teljes mértékben menekülni.
De másfelől, nem volt egy egész közösség hitt Maule nagyapja
egy varázsló?
Hát nem bizonyították a bűncselekmény? Hát nem a varázsló halt meg?
Ha ő nem hagyott örökül a gyűlölet ellen, hogy ez csak Pyncheonok
unokája, aki, mint kiderült, most körülbelül gyakorolni egy finom befolyás
Az ellenség lánya házában?
Lehet, hogy ez a hatás nem lesz ugyanaz, hogy hívták boszorkányság?
Turning 1/2 körül, megpillantotta Maule alak a tükörben.
Néhány lépésnyire Alice, és felemelte a karját a levegőbe, az ács tett
gesztus, mintha lefelé irányítja a lassú, nehézkes, és a láthatatlan tömeg fel a
leánykori.
"Maradj, Maule!" Kiáltott fel Mr. Pyncheon, elõlépek.
"Én megtiltom az eljárást tovább!"
"Imádkozzatok, drága apám, ne szakítsa meg a fiatalember," mondta Alice, változtatás nélkül
helyzetét. "Az ő erőfeszítései, higgye el, nagyon fog bizonyulni
ártalmatlan. "
Ismét Mr. Pyncheon fordult a szeme felé Claude.
Ekkor a lánya akarata, az ellenzék saját, hogy a kísérlet
teljes mértékben ki kell próbálni.
Ezentúl tehát, ő azonban hozzájárult, nem szólíthatja fel.
És ez volt az ő kedvéért nem sokkal több, mint a saját vágyott, hogy a sikert?
Ez az elveszett pergamen után helyreállt, a szépséges Alice Pyncheon, a gazdag
hozomány, amit aztán ajándékozni, talán férjhez egy angol vagy egy német herceg uralkodó-
herceg, ahelyett, hogy valami New England-i lelkész vagy ügyvéd!
A gondolat, az ambiciózus apa szinte hozzájárult, az ő szívében, hogy ha a
ördög hatalma volt szükség a megvalósításához ez a nagy tárgy, Maule
Lehet őt idézik.
Alice saját tisztaság megőrzése lenne rá. Az elméje tele képzeletbeli
pompa, hallotta Mr. Pyncheon félig kimondott felkiáltójel az ő lánya.
Nagyon gyenge és alacsony, így elmosódott, de úgy tűnt, hogy egy fél fog alakítani
a szavakat, és túl definiálatlan 1 jelenti azt, hogy érthető.
Pedig ez egy segélykiáltás! - Lelkiismerete soha nem kételkedett benne -, és alig több mint egy
suttog a fülébe, ez volt a lehangoló sikoly, és a hosszú reechoed így kerek a régióban
a szíve!
De ezúttal az apa nem fordult meg. Után újabb szünet, Maule beszélt.
"Íme a lánya," mondta. Mr. Pyncheon sietve jött előre.
Az ácsmester egyenesen állt Alice előtt széke és mutató ujjával
felé, a lány egy kifejezése diadalmas hatalom korlátait, amelyek
nem határozható meg, mint, sőt, annak hatálya
bizonytalanul kinyújtotta felé a láthatatlan és a végtelen.
Alice ült a hozzáállás mély nyugalom, a hosszú barna szempillák lankadt
a szemére.
"Ott van!" Mondta az asztalos. "Beszélj hozzá!"
"Alice! A lányom! "Kiáltott fel Mr. Pyncheon.
"Saját Alice!"
Ő nem mozdult. "Hangosabban!" Maule mondta mosolyogva.
"Alice! Ébredjetek! "Kiáltotta az apja.
"A bajok számomra, hogy látom így!
Ébredjetek! "Jó hangosan beszélt, a terror a hangjában,
és közel a finom fül, amely mindig is oly érzékeny, hogy minden viszály.
De a hang nyilvánvalóan elérte, hogy ne.
Ez leírhatatlan érzés, amit a távoli, homályos, elérhetetlen távolságban betwixt magát
Alice és lenyűgözte az apa ezen lehetetlen elérni az őt az ő
hang.
"Legjobb érj hozzá!" Mondta Matthew Maule "Rázd a lányt, és durván is!
Kezem megkeményedett túl sok haszna a fejsze, fűrész, és sík, - még én segíthessek
te! "
Mr. Pyncheon megfogta a lány kezét, és megszorította a meglepett komolysággal érzelem.
Megcsókolta, és olyan nagy szív lüktet a csók, hogy azt hitte, szükségképpen
érezni.
Aztán egy széllökés harag rá érzéketlenség, megrázta leánykori formában
erőszak, amely egy, a következő pillanatban, hogy féljetek tőle, hogy emlékezzen.
Visszavonta a körülveszi karját, és Alice-, akinek alakja, bár rugalmas, volt
teljesen közömbös - visszaesett ugyanazt a magatartást, mint korábban ezeket a próbálkozásokat, hogy felébressze
őt.
Maule miután tolódott a helyét, az ő arca felé fordult, enyhén, de
tűnő hivatkozás az ő álma, hogy ő nagyon útmutatást.
Aztán volt egy furcsa látvány, hogy a férfi megrázta a conventionalities
por az ő paróka, hogyan fenntartott és méltóságteljes úriember elfelejtette méltóságát;
hogyan arannyal hímzett mellénye
villogott és csillogott a tűz fényében a féktelen düh, a terror, és
szomorúság az ember szívében, hogy vert alatta.
"Gazember!" Kiáltott fel Mr. Pyncheon, rázta öklét a Maule.
"Te és a gonosz együtt csapni engem az én lányom.
Adj neki vissza, spawn az öreg varázsló, vagy meg kell mászni a Gallows Hill
nagyapja nyomdokaiba! "" Halkan, Mr. Pyncheon! "mondta az asztalos
A gúnyos nyugalommal.
"Halkan, egy" akkor kérem uram, mást fog elrontani ilyen gazdag csipke fodrokkal-at
csuklója!
Vajon az én bűnözés, ha már eladta a lányát a puszta remény kapnak egy
sárga lap pergamen be a kuplung? Ott ül Alice kisasszony csendesen elaludt.
Most próbálja meg Matthew Maule, hogy ő legyen annyira büszke, mint az asztalos talált rá egy darabig
óta. "
Ő beszélt, és válaszolt Alice, egy puha, visszafogott, befelé beleegyeztek, és hajlító
az ő formája is hozzá, mint a lángja fáklyát, amikor az azt jelzi, szelíd tervezetét
a levegő.
Intett a kezével, és felállt székéből, - vakon, de undoubtingly, mint
hajlamos rá biztos és elkerülhetetlen központ, - a büszke Alice odalépett hozzá.
Intett a hátát, és visszahúzódó, Alice süllyedt ismét a székén.
"Ő az enyém!" Mondta Matthew Maule. "Az enyém, a jobbra a legerősebb
szellem! "
A további előrelépést a legenda, van egy hosszú, groteszk, és
időnként döbbenetes feltűnő véve az ács ráolvasások (ha igen, azok
nevezni), azzal a céllal, felfedezni az elvesztett dokumentumot.
Úgy tűnik, már az ő célja átalakítani az elme Alice egyfajta
teleszkópos közeg, amelyen keresztül maga Mr. Pyncheon és esetleg szerezzen egy pillantás
a szellemi világ.
Sikerült neki, ennek megfelelően az, aki olyan tökéletlen fajta közösülés, egy
távolítsa el, és az elhunyt személyiségek, akiknek az őrizetbe annyira értékes volt titok
végeztek túl környékén a föld.
Mialatt trance, Alice leírt három alak jelenlévőnek neki
szellemivé észlelését.
Az egyik egy idős, méltóságteljes, zord külsejű úriember, öltözött, mint egy fesztivál ünnepélyes
súlyos és költséges öltözékben, de egy nagy véres folt a gazdagon megmunkált zenekar, a
2., egy középkorú férfi, közepesen öltözött, egy
sötét és rosszindulatú arcát, és egy törött kötőfék nyaka, a harmadik személy
nem annyira fejlett az életben, mint az előző kettő, de azon túl a középkorú, fárasztó egy durva
gyapjú tunikát és bőr bricsesznadrág és
egy asztalos szabályt kilóg az ő oldalzsebbel.
Ez a három karakter rendelkezett látnoki kölcsönös megismerését a hiányzó dokumentumot.
Egyikük, az igazság, - ő volt a vér-folt zenekara, - látszott, kivéve, ha
gesztusai jól értelmezték, hogy tartsa a pergamenre a közvetlen vezetése, de
akadályozta meg a két partner a
rejtély a disburdening magát a bizalom.
Végül, mikor mutatott célja kiabált oda a titkos elég hangosan ahhoz, hogy
hallatszik a saját területén történő, hogy a halandók, társa küzdött vele,
és megnyomta a kezüket a szájára, és
haladéktalanul - e, hogy ő is megfulladt az általa, illetve, hogy a titkos maga volt a
Crimson Hue - nem volt friss vér után bandájával.
Erre a két közepesen öltözött számok gúnyolták és gúnyolódtak a sok régi-elképedt
méltóság, és rámutatott az ujjaik a foltot.
Ebben a helyzetben Maule fordult Mr. Pyncheon.
"Ez soha nem szabad megengedni," mondta.
"Az őrizetbe ezt a titkot, amely így gazdagítják örökösei teszi része a
nagyapám megtorlás. El kell fojtani vele, amíg már nem
bármilyen érték.
És tartsa meg a House of the Seven Gables! Túl drága vásárolt örökségül, és
Túl nehéz az átok rá, hogy még egy ideig eltolódik az ezredes
utókor számára. "
Mr. Pyncheon szólni próbált, de - mi a félelem és szenvedély - tudta, hogy csak egy
bugyogó zörej torkát. Az asztalos mosolygott.
"Aha, nagyságos uram - így van öreg Maule vérét inni!" Mondta jeeringly.
"Gonosz az ember alakját! Miért mondasz tartani uralkodik a gyerekem? "kiáltotta Mr.
Pyncheon, amikor fojtott megnyilatkozás is csináljanak.
"Adjátok vissza a lányomat.
Akkor menj te módon, és lehet soha nem találkozunk! "
"A lányom!" Mondta Matthew Maule. "Miért, ő meglehetősen enyém!
Mindazonáltal ne legyen túl kemény, tisztességes asszony Alice, ott hagyom őt a
tartása, de nem garantálja azt, hogy ő sose lesz alkalom emlékezni
Maule, az asztalos. "
Intett a kezét felfelé mozgás, és miután néhány hasonló ismétlések
gesztusok, a szépséges Alice Pyncheon felébredt különös trance tőle.
Felébredt a legcsekélyebb emléke az ő látnoki élmény;
de mint az egyik vesztes magát egy pillanatnyi ábránd, és visszatér a tudat
a tényleges élet, szinte a rövid 1
intervallum, mint a lefelé süllyedő a tűzhely lángja kell tegezt ismét a kéménybe.
Elismerésében, Matthew Maule, azt feltételezzük, légi, kissé hideg, de szelíd méltósággal,
Az inkább, mivel volt egy bizonyos különös mosollyal az arcán, hogy asztalos
felkavarta a natív büszkesége a szép Alice.
Így ért véget, mert abban az időben, a törekvés az elveszett birtoklevél a Pyncheon területén
meg a keleti, sem, bár gyakran később megújították, van neki még soha
befallen egy Pyncheon állítani, hogy a szeme alapján pergamen.
De sajnos a szép, szelíd, mégis túl gőgös Alice!
A hatalom, hogy a lány álmában sem gondolta volna, hogy a már megállapított felfogni az ő leánykori lelkét.
Egy akarat, ellentétben a legtöbb saját, korlátozott neki, hogy tegye a groteszk és fantasztikus
licitálás.
Apja, mivel bebizonyosodott, mártírhalált halt volna szegény gyereket egy oda nem illő vágy
mérésére a föld helyett a hold mérföldet.
És így, míg Alice Pyncheon élt, ő volt a Maule rabszolgája, a szolgaság több
megalázó, ezerszeresen, mint a lánc, amely kötelezi a test körül.
Ülő az ő alázatos kandalló, Maule de integetni kellett a kezét, és ahol a
hölgy véletlenül büszke lenni, - akár a szobájában, vagy a szórakoztató apja
impozáns vendég, vagy imádja a templomban, -
függetlenül a helyét, vagy foglalkozása, lelke eltelt alól saját ellenőrzése,
és meghajolt magát Maule.
"Alice, nevet!" - Az ácsmester, kályha mellé, azt mondaná, vagy talán intenzívebben
ugye, nem egy kimondott szó.
És még ez is imádság idejű vagy egy temetésen, Alice kell betörni vad
nevetés.
"Alice, légy szomorú!" - És abban a pillanatban, le fog jönni a könnyeit, a kioltás
A vidámság, mint a körülötte lévők hirtelen esőt egy tábortűz.
"Alice, a tánc." - És táncolni akart, nem ilyen jellegű bírósági intézkedések, mint ő volt
külföldön tanult, de néhány nagy iramú ráz, vagy hop-kihagyó rigadoon, illik az élénk
leányok egy rusztikus vigasság.
Úgy tűnt, Maule impulzus, nem tönkretenni Alice, sem meglátogatni őt minden fekete
vagy óriási bajt, ami koronázta volna neki bánatát a kegyelem
tragédia, hanem kitölti alacsony, ungenerous gúny reá.
Tehát az összes élet méltóságát elvesztette. Érezte, hogy túl sok, megaláztatik, és
szeretett volna változtatni természet néhány féreg!
Egy este, egy esküvői party (de nem saját, mert, így elvesznek a önkontroll, ő
tartotta volna bűn elvenni), szegény Alice intett oda neki láthatatlan
despota, és korlátozott, az ő ökörnyál
fehér ruhában és szatén papucs, hogy siettesse az utcán, hogy az átlagos lakás egy
dolgozó-ember.
Volt nevetés és jókedv belül; Matthew Maule, azon az éjszakán volt, hogy sze
a munkás lánya, és hívatta büszke Alice Pyncheon várni az ő
menyasszony.
És így is tett, és amikor a ketten voltak egy, Alice ébredt ki belőle elvarázsolt
aludni.
Mégis, nem büszke, - alázatosan és mosollyal az összes átitatott szomorúságot, - megcsókolta
Maule feleségét, és ment a maga módján.
Ez volt a zord éjszaka a délkeleti szél hajtotta keveredett a hó és az eső a
vele vékonyan védett keblét; neki szatén papucs nedves volt keresztül-kasul, mint
ő taposta a sáros járdán.
Másnap a hideg, hamar, egy állandó köhögés, mindjárt, mozgalmas arcát, egy elvesztegetett formában, hogy
a csembaló mellett ült, és megtöltötte a házat a zenét!
Zene, amely megterheli a mennyei choristers is visszhangra talál!
Ó, öröm! Az Alice viselte az utolsó megaláztatást!
Ó, nagyobb öröm!
Alice volt az ő bűnbánó 1 földi bűnt, és büszke többé!
A Pyncheonok ami nagy temetést Alice.
A hozzátartozók és barátok voltak, és az egész tekintélyét a város mellett.
De az utolsó menetben jött Matthew Maule, csikorgatása a fogát, mintha ő lenne
volna leharapni a saját szíve ketté, - a legsötétebb és wofullest ember, aki valaha járt
mögött egy hulla!
Azt jelentette, hogy szerény Alice, nem megölni, de ő vette a női lélek finom
az ő durva fogás, játszanak - és halott volt!