Tip:
Highlight text to annotate it
X
Paul: Helló. A nevem Paul Milner,
és a Londoni Szimfonikus Zenekar basszusharsona-szólamvezetője vagyok.
Ez a második videó-mesterkurzusom a YouTube Szimfonikus Zenekarral,
és mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki megnézte
előző videómat, nagyszerű látni, hogy ennyi embert érdekelt.
És köszönetemet fejezem ki a sok kedves hozzászólásért is.
Nagyszerű, és egyfajta jutalom számomra a tudat,
hogy reményeim szerint sokaknak segítettem, és talán sokakat arra
ösztönöztem, hogy elővegyék a basszusharsonájukat, és gyakoroljanak.
Nos, nagyszerű.
És egy felvilágosítást is adtak a kézmozdulataimra vonatkozóan.
Szóval elgondolkodtam ezen, és talán kevesebbszer kellene mutogatnom,
vagy többet kellene beszélnem, és majd meglátjuk,
meglátjuk a kezemet a videóban.
És volt néhány becsmérlő megjegyzés,
de hát ez nyilván előfordul.
De ne feledd, hogy ez az egész miről szól,
a YouTube Szimfonikus Zenekar lényegéről és szelleméről,
és hogy azért vagyunk itt, hogy némi segítséget adjunk, hogyan
mutasd meg magad egy meghallgatáson a világnak.
És a YouTube Szimfonikus Zenekar meghallgatásán is.
Most nem prédikációt tartok.
Ezt szűrtem le több mint 20 év tapasztalataiból brit zenekaroknál,
amiből 14 év operaházi munka volt,
és ez már a negyedik évem a Londoni Szimfonikus Zenekarnál.
Szóval ez minden, amihez megjegyzést fűzhetek.
Ha azt mondom: csináld így, az a személyes véleményem.
Nem szükségszerűen a legjobb út.
Mindenesetre lehet, hogy a legjobb ahhoz a feladathoz.
Ha készítenél egy videót, és beküldenéd a YouTube Szimfonikus Zenekarnak,
nos, akkor úgy kell csinálnod, ahogyan én mondom, mert én fogom elbírálni.
Ha-ha.
A másik, amit ne feledj, hogy én egy brit zenekarban játszom.
Ha egy basszusharsonást hallgatsz, aki egy orosz zenekar,
egy francia zenekar,
egy amerikai zenekar,
német zenekar stb. szemelvényeit játssza,
legyen az bármilyen zenekar,
mindenkinek megvan a saját különböző nemzetközi játékstílusa.
Gondolhatod úgy, hogy nem a brit játékmód az ideális,
de ez már csak így van.
0:02:26.320,0:02:31.120 Szóval az első darab, amit eljátszom, Wagner A valkűr című operájából való.
A nehézségét az egyes ütemek elején lévő pontozott ritmus adja.
Ezt többféleképpen lehet megoldani.
De a legfőbb: semmiképpen ne játszd úgy, mintha triolák lennének ott.
♪ [eljátssza]
Így kicsit petyhüdten hangzik.
Kissé felcsattanónak kell lennie.
Nekem így tanították az ilyen jellegű művek gyakorlását, és működött.
De gyakorolhatod például metronómmal, hogy
megtaláld a megfelelő ritmust,
de utána rakd félre a metronómot,
hogy át tudd érezni magát a zenét --
hogy kétszeres sebességgel tudd játszani.
[dúdol] ♪ ba-ba-baba-ba-bam-bam-bam-bam-bam--bam
Szóval mintha ezt csináltam volna --
♪ [eljátssza]
és így tovább.
De ettől nagyon hm-hm-hm lesz, és nem akarjuk, hogy így hangozzon.
Viszont így biztosan jól fogod tartani a triolás ritmust.
A felütésnek is egy triola formájában kell elhangoznia,
nem egy-két-hár' --
♪ [eljátssza]
Nem így,
hanem egy-két-hár' --
♪ [eljátssza]
OK?
Ennek két eltérő változata van;
egy moll változat és egy dúr változat.
Van egy felvételem,
nem mondok hozzá neveket,
de abban az orrod előtt játssza valaki a moll változatot,
miközben valójában a dúr változatot akarná játszani,
és egyszerűen borzalmasan hangzik, képzelheted.
Szóval ügyelj arra, hogy tudod, melyik változatot játszod,
a mollt vagy a dúrt.
Én mindkettőt eljátszom neked.
0:04:21.680,0:04:23.240 Most eljátszom az első szemelvényt,
amely A valkűrök lovaglásának moll változata.
0:04:28.960,0:04:46.240 ♪ [eljátssza]
Ez volt az első változat.
Ez tulajdonképpen egy viszonylag mérsékelt sebesség volt.
A második változat, azaz a dúr változat,
amelynél a tuba belép, gyakran sokkal erőteljesebb lehet.
Sokkal erőteljesebbnek kell mutatnunk,
de nem szabad túl lassan játszani, különben nagyon dagályos lesz.
A moll változatban is, azaz az első változatban,
az előírás omni forte, a második változatban pedig fortissimo,
szóval megpróbálhatjuk érzékeltetni a különbséget.
Ha egy meghallgatáson vagy,
próbáld meg éreztetni a különbséget a forte és a fortissimo között.
Remélhetőleg ezt hallod valamennyire ezen a videón is.
A másik dolog a rövid hangok kérdése.
Talán hallottad, vagy remélem, hallani fogod a következő változatban,
hogy a rövid hangokat erősen hangsúlyozom.
Visszagondolva a felvételekre, amelyeket eddig hallottam,
a rádióban hallott előadásokra és az élő koncertekre,
gyakran ezt hallod:
♪ [eljátssza]
Szóval egyáltalán nem is hallod azt a kis hangot.
Szóval én megpróbálom
a zenekar mögül, illetve a meghallgatáson is
erősen hangsúlyozni azt a kis hangot.
♪ [eljátssza]
Ami itt túlzásnak hangzik,
de a közönség számára csak pontosnak fog hangozni.
Annyiszor hallod, hogy a harsonák csak játszanak, és a harmadik trombita
játssza ki ezt a kis rövid hangot, egyszerűen a hangszer anyaga miatt.
Szóval figyelj rá, hogy így csináld.
Nos, most eljátszom a dúr változatot.
0:06:30.440,0:07:08.000 ♪ [eljátssza]
0:07:09.120,0:07:12.080 OK, a következő darab, amelyről beszélünk, egy Schumann,
Schumann Harmadik szimfóniájának negyedik tétele.
Ezzel az a probléma,
mint sok más halk darabbal, amit el kell játszanunk,
hogy ott ülsz a színpadon,
mint Schumann-nál, három tételen át nem csinálsz semmit;
csak nézed a közönséget és élvezed a csodás előadást,
ami nagyszerű légkört teremt, természetesen.
Majd be kell lépned,
nagyon halkan, és máris rajtad a nyomás.
Ez nagyon bonyolult.
Szóval gyakorold, hogy semmit nem csinálsz,
nézed a tévét,
nem játszol, nem fújsz a harsonába,
majd felkapod, és megnézed, mennyire tudod elkapni.
Ezt elég nehéz megcsinálni.
Még valami, amire emlékszem a Londoni Szimfonikus Zenekar meghallgatásáról,
amikor erre a helyre pályáztam.
Az első kör reggel volt, amin sikeresen továbbjutottam,
és a második körben
a Tannhäuser nyitányát kellett először játszanom,
ami elég hangos és hosszú.
A feléig jutottam, amikor megszólalt a harsona-szólamvezető, Dudley telefonja.
Meg kellett állnom és elölről kezdenem.
Szóval végigjátszottam újra,
és azt gondoltam: „Remek, túl vagyok rajta".
És akkor Patrick felállt, és kérte, hogy játsszam el másképpen.
Így két és félszer kellett eljátszanom egyetlen meghallgatási szituációban,
ami, ha teli tüdőből játszol, elég nehéz.
És akkor kérték a Schumann harmadikját, a most következő kivonatot.
Szóval az is nehéz, hogy három tételen keresztül csak ülsz és nem csinálsz semmit,
de az is nehéz, ha egy meghallgatási szituációban
játszanod kell, miután valami nagyon hangos és hosszú darabot játszottál.
De ennek a gyakorlására is van lehetőség.
Játssz valami nagyon hangos és hosszú darabot, vagy a Tannhäusert.
Az igazán jó választás.
Mire a végére érsz, elzsibbad a szád.
Ezután próbáld kontrollálni a levegővételt és a szádat,
hogy eljátszd a Schumannt.
0:09:10.760,0:09:53.520 ♪ [eljátssza]
Egy meghallgatáson,
ha viszonylag gyors a tempó, és néhány ütem kimarad,
számold őket végig, csak hogy megmutasd a ritmusérzékedet.
De Schumann-nál három és fél, négy halk és lassú ütem van.
Szóval ahelyett, hogy eljátszanád az utolsó hangot, majd „egy-két-há'-négy",
és néznéd az órát, várva, hogy mi történik, inkább
egy ütemet hagyj arra, hogy alakuljon a kép, szedd össze magad és folytasd.
Engem ez nem zavar.
OK?
Szóval ez a második szemelvény.
0:10:31.880,0:11:01.960 ♪ [eljátssza]
A harmadik kivonat Rossini A tolvaj szarka című operájából van.
Ez legyen igazán halk, könnyed és ugrándozó.
Rossini egyetlen harsonára komponálta az operában.
Úgyhogy el tudod képzelni az erőviszonyokat.
Nem kell túl erőteljesnek lennie, nem kell teli tüdőből fújni.
Ennek is különféle változatai vannak.
Amelyikben három harsona játszik, az monotonná és cammogóvá válik.
Szóval csak könnyedén.
Itt amire törekedni kell, az a csúsztatások tisztasága,
a tolócső pontos mozgatása.
És persze a jó dallamformálás.
Rossini eredeti partitúrájában a kezdő Fisz megjelölése D.
[énekel] ♪ bum-bum-bum-bum-bum
Ez egy D.
Szerintem esetleg a harsonás, akinek Rossini ezt írta,
amikor ezt írta, ő talán nem tudott Fiszt játszani, illetve
G-t sem, mert vannak változatok, amelyekben ezt G-vel játsszák.
Találkozhatsz pár változattal, amelyben D szerepel,
de ne csináld ezt, mindig Fiszt játssz.
Játszd el az első arpeggiót, a G ütem arpeggióját,
egy oktávval lejjebb, majd ugorj fel a Fiszre.
Egy előadás alkalmával, ahol az Opera Northban játszottam,
a karmester rettentő tempót diktált a nyitánynál,
és elértünk ahhoz a pillanathoz, ahol be kell lépni,
és pár hangot játszol, és azt gondoltam:
„Nem fogom tudni megcsinálni. Ez túl gyors."
Sokkoló élmény volt,
de igazán jót tett a csúsztatási technikámnak.
Most nem fogom olyan gyorsan játszani.
Azt hiszem, ez minden, amit mondani akartam róla.
Lássuk hát.
Ez A tolvaj szarka, az első szemelvény.
0:12:49.840,0:13:06.920 ♪ [eljátssza]
Noha ez az egyetlen darab, amelyet kértünk YouTube-meghallgatáshoz,
egy másik részlet, amelyet kérhetnek tőled, az a nyitány vége.
A pianissimo résznél.
Szerintem elég bonyolult.
Néha abban a változatban van, amelyben játszanád, néha nem.
Jó, ha megtalálod valahol, én pedig most eljátszom, hogy majd felismerd.
Jó, ha ez is ott van a tarsolyodban, mivel ez is
elég gyors lehet.
Szóval most eljátszom.
♪ [eljátssza]
Nos, köszönöm, hogy megint megnéztél,
és várom a videókat és a megjegyzéseket,
persze csak ha szépek.
Nem szeretnék rosszakat hallani.
És sok szerencsét.
Vidám gyakorlást, és remélem, hogy bekerülsz a sydney-i döntőbe.
Köszönöm!