Tip:
Highlight text to annotate it
X
A valóság önmagának és önmagától létezik,
volt egy mozgalom, úgy hívták “Öncélú Művészet”.
[Az öncélú művészet]
valamikor a XIX. században.
Ahogy említettük, a “Dorian Gray arcképe” bevezetésében,
Oscar Wilde sok mindent megállapít a művészetről,
majd ezzel a sorral összegzi őket: “Minden művészet igen haszontalan.”
Természetesen, néhányan szó szerint vették, és azt gondolták,
hogy azt mondja, értéktelen.
De nem így értette.
Amikor azt mondta “igen haszontalan”,
furfangosan azt mondta: “Önmagának és önmagától létezik.”
Ha a létezésének célja van, akkor az valami kevesebb, mint a művészet,
és ez az, ami miatt Guru Mahārāja Hegelt idézi:
“Ha a valóság valami másnak a céljáért van,
akkor ez nem önmagának és önmagától való.”
Szóval ha visszatérünk a kinyilatkoztatás ezen értelmezéséhez, az isteni kifejezéséhez,
Kṛṣṇához : “Nimitta-mātraṁ bhava savyasāchin” (Bg: 11.33);
“Arjuna, eszköz lehetsz az isteni akaratom kifejezéséhez.”
Így lehetsz Arjuna Kurukṣetra csatamezején,
vagy művész a vászon előtt, vagy hívő, aki leckét tart.
A törekvő szolga felajánlja magát,
mint eszköz az isteni akarat számára.