Tip:
Highlight text to annotate it
X
2000-ben Portugália alapvetően változtatta meg nemzeti drogpolitikáját:
a parlament dekriminalizálta a drogok használatát és ezzel egyidőben
(Drogpolitika Portugáliában - A drogfogyasztás dekriminalizációjának előnyei) meglévő forrásait újrastrukturálta a megelőzést, gyógyítást és ártalomcsökkentést támogatandó.
Tíz évvel később, a Társaság a Szabadságjogokért videó érdekérvényesítő csapata
az országba látogatott, hogy a reform következményeiről forgasson filmet.
João Goulão, az Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) elnöke Drámai problémás kábítószer fogyasztás robbanást tapasztaltunk a 80-as években
João Goulão, az Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) elnöke mely egészen a 90-es évek elejéig eltartott.
A lakosság egy százaléka problémás *** használóvá vált.
Így, mivel az ország lakossága 10 millió fő,
a heroinfüggők és használók száma 100 ezer főre volt tehető.
(Carlos Fugas, a Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) klinikai pszichológusa, az első portugál HR utcai segítő csapat felügyelője) A helyzet katasztrofális volt.
(Carlos Fugas, a Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) klinikai pszichológusa, az első portugál HR utcai segítő csapat felügyelője) Voltak drogfogyasztók akik szökőkutakban mosták ki a fecskendőket.
És amikor megkérdeztem őket, rá kellett jönnöm, hogy meg voltak győződve arról
hogy ha a fecskendőket jól megmosták,
nem fertőzik tovább a többi drogfogyasztót.
(Henrique de Barros, ***/AIDS fertőzéssel foglalkozó nemzeti koordinátor) Portugáliában a *** fertőzés volt a fő ok
(Henrique de Barros, ***/AIDS fertőzéssel foglalkozó nemzeti koordinátor) amely elindította az átalakítást húsz évvel ezelőtt
Portugáliában a *** fertőzések felét,
az intravénás drogfogyasztókkal hozták összefüggésbe.
(Eduardo Maia da Costa,a Portugál Legfelsőbb Bíróság bírája) A fogyasztók kapcsán jogilag létezett egy úgynevezett "droghasználat" nevű bűncselekmény
(Eduardo Maia da Costa,a Portugál Legfelsőbb Bíróság bírája) melyet pénzbüntetéssel sújtott a törvény, vagy visszaesők esetén
börtönbüntetéssel volt büntethető,
de persze a legtöbbször az ítélet pénzbüntetés volt természetesen.
A probléma az volt, hogy a kereskedelem nagy átfedésben volt a fogyasztással
mert sok kis tételben kereskedő díler volt akik maguk is fogyasztók voltak
akik azért árultak, hogy saját fogyasztási igényüket ki tudják elégíteni.
Szigorúan a fogyasztás miatt,
évente körülbelül 1000 fogyasztót kapott büntetést.
NYILVÁNOS VITA
(Eurico Figueiredo, a Portói Egyetem pszichiátria professzora, a Portugál Köztársaság nemzetgyűlésének tagja a 90-es években) Abban az időben amikor én megkérdőjeleztem a tiltáson alapuló drogpolitikát,
(Eurico Figueiredo, a Portói Egyetem pszichiátria professzora, a Portugál Köztársaság nemzetgyűlésének tagja a 90-es években) már hevee vita zajlott a témában Portugáliában a 90-es évek elején.
Érdekes módon, igen sokan részt vettek a vitában a olyanok,
akik fontos szakértői pozíciókat töltöttek be,
egyetemi státusszal és médiafigyelemmel maguk körül.
(Luiz Mendao, a Portugál aktivisták csoportja a ***/AIDS gyógyításáért elnöke) Azt hiszem a ***/AIDS betegek gyógyításáért küzdő aktivisták
(Luiz Mendao, a Portugál aktivisták csoportja a ***/AIDS gyógyításáért elnöke) fontos szerepet játszottak, mert segítettek bevinni a köztudatba,
a közegészségügyi és egészségügyi szempontokat,
és az egészséghez való jogot,mint egy fontos kérdést a drog probléma kapcsán.
(Vitalino Canas, a Portugál köztársaság nemzetgyűlésének alelnöke) Azt éreztük, hogy az állam jelentős forrásokat használ fel
(Vitalino Canas, a Portugál köztársaság nemzetgyűlésének alelnöke) a drogok elleni küzdelemben a börtönök kapcsán,
a rendőrség, a bíróságok és a börtönrendszer egészét bevonva
s további forrásokat használva fel rendkívül drágává téve a drogok elleni harcot,
anélkül, hogy megvizsgálta volna ennek hatásait.
Ezért döntöttünk úgy, hogy megváltoztatjuk a rendszert, paradigmát váltunk
és újracsatornázzuk a forrásokat. Nem fizetve többé a rendvédelmi erőknek,
nem fizetve a bíróságoknak, nem adva pénzt a börtönöknek, hogy a drogosokkal foglalkozzanak,
hanem ehelyett a forrásainkat a kezeléssel kapcsolatos teendőkre kezdtük fordítani,
arra, hogy az embereket megpróbáljuk eltántorítani a drogozástól.
A SZAKÉRTŐK BIZOTTSÁGA
(Alexandre Quintanilha, az 1998-ban készült Nemzeti Drogellenes stratégiáért felelős Bizottság elnöke) Egyszer kaptam egy telefonhívást José Socratestől
(Alexandre Quintanilha, az 1998-ban készült Nemzeti Drogellenes stratégiáért felelős Bizottság elnöke) Azt hiszem abban az időben ő volt a miniszterelnök-helyettes,
nemrég még az ország miniszterelnöke.
Én nem ismertem, felhívott és azt kérdezte, fel tudnék e állítani egy bizottságot
mely megvizsgálná a drogfüggőkkel kapcsolatos portugál stratégiát
és új javaslatokat fogalmaz meg. Én kinevettem. Azt mondtam neki:
"Te viccelsz, soha nem foglalkoztam drogokkal kapcsolatos területtel,
Nem tudok semmit a drogokról és emiatt,
távolról sem vagyok a terület specialistája."
Adott viszont nekem egy nagyon intelligens választ, ami miatt elfogadtam a felkérését.
Azt mondta, éppen ez az oka, hogy amiért azt akarja én legyek
a bizottság feje, mert bármennyi szakértővel körülvetethetem magam
bármennyi szakértővel körülvetethetem magam. Azt mondta:
"Neked nincsenek egyáltalán előzetes elképzeléseid, ezért képes leszel egy független perspektívából összefogni az ügyet".
Aztán jöttek a szülők, gyerekek és a barátai a kábítószerfüggőknek,
hogy elmondják, hogy éreznek erről, és megköszönjék nekünk
a munkáért amit teszünk és amit reméltek hogy javasolni fog a bizottság
a folyamat végén, mely végülis a drogok dekriminalizációjához vezetett. 00:06:18,911 --> 00:06:24,817 Szóval a lakossági felmérés folyamata során,
számos találkozónk volt jópár civil szervezettel,
párbeszédben voltunk a parlament tagjaival,
és az egész folyamat négy hónap alatt lezajlott
- kemény munka volt. Bemutattunk egy dokumentumot, mely nézetünk szerint,
mely a maga idejében (és azt hiszem ma is nagyrészt érvényesen)
valószínűleg a leghaladóbb volt,
a drogstratégiák közül. Nos ez a történet;
Előkészítettem egy dokumentumot, amiből törvény lett,
és sok a javaslatok közül lassan bevezetésre került.
A Bizottság javasolta, hogy a jogi változásokkal együtt,
a kormánynak a prevencióra és oktatásra kell koncentrálnia,
(DEKRIMINALIZÁCIÓ) ártalomcsökkentésre, szélesíteni és javítani a kezelő programokat
(DEKRIMINALIZÁCIÓ) vagy a függők kapcsán olyan foglalkozásokat szervezni, amelyek veszélyeztetett csoportoknak szólnak
és a függőknek szóló fenntartó- és reszocializációs programok
a családi, munkahelyi és társadalmi befogadásra.
(Eduardo Maia da Costa, a Portugál Legfelsőbb Bíróság bírája) Ami megváltozott, az a fogyasztás dekriminalizációja
(Eduardo Maia da Costa, a Portugál Legfelsőbb Bíróság bírája) vagyis hogy 10 dózisig nem büntetés, de a 11-től továbbra is tilos a birtoklás is
Vagyis dekriminalizációról van szó, nem legalizációról,
ezt fontos elmagyarázni. A drogfogyasztás továbbra is büntetendő
akkor is ha a büntetés csak adminisztratív.
De nem rendőri hatóságok büntetnek, nem egy szó szerint vett hatóságról van szó,
hanem egy a területen szakértőből összeálló bizottság,
melyben szociális munkások, jogászok dolgoznak az egészségügyi minisztériumon belül.
Fontos elmondani, hogy ez a Bizottság
az egészségügyi minisztériumon belül működik, nem az igazságügyi minisztériumon belül.
és nem a Belügyminisztériumon belül.
Azt hiszem ez volt az az aspektus, mely
alapvetően megkülönböztette a mi dekriminalizációnkat a többi országétól.
Itt, ennek a Bizottságnak a logikáját nem az büntetés képezi.
Ellenkezőleg, azt célozza, hogy
a drogfogyasztó ember része legyen az egészségügyi rendszernek.
LEBESZÉLŐ BIZOTTSÁG
(Maria Purificação Anjos, a Lebeszélő Drog Bizottság pszichológusa,Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) Amikor valakit rajtakapnak illegális drog birtoklással,
(Maria Purificação Anjos, a Lebeszélő Drog Bizottság pszichológusa,Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) a rendőrség meghívja az illetőt a Bizottsághoz.
A Bizottságnál pedig profi szakemberek (pszichológusok, szociális munkások,
jogászok s más függőségekkel és kábítószerekkel foglalkozó szakértők)
találkoznak ezekkel az emberekkel és elemzéseket állítanak fel róluk
Ezek az elemzések két célt szolgálnak: hogy kiderüljön hogy az illető függő-e,
szüksége van e kezelésre, és ha nem függő,
akkor, minden embernek profiljának megfelelően, fiatalok vagy felnőttek,
hogy olyan életmódot folytatnak melynek része a kábítószerfogyasztás,
akkor egy speciális terápiás kezelésben részesítik őket.
Ha az illető rekreációs szerhasználó,
aki csak partikon, fesztiválokon él a szerekkel, ha az ember kontroll alatt tartja droghasználatát
ha a droghasználat csak kikapcsolódáshoz társul,
és nem zavarja az illető hétköznapi életét, akkor nem utalják be kezelésre.
A statisztikákat nézve, a Bizottság tíz év alatt
körülbelül 65 ezer ügyet kezelt, évente átlagosan 6500 esetet.
Ez azt jelenti, 6500 ember nem került bíróság elé,
de kaptak egészségügyi segítséget.
Körülbelül 70 százaléka a 6500 esetnek nem függőkkel volt kapcsolatos.
Ezért a Bizottság világosan érti, és határozottan állítja,
mint egy közszolgálatot ellátó szervezet, hogy a drogfogyasztás nem mindig problémás.
Ugyanakkor a többi a 30 százalék mutatja, hogy a droghasználat igenis tud veszélyes lenni
és óvatosan kell vele bánni, mert azok az emberek akik függőkké váltak
komoly egyéni veszteségeket szenvednek, és jelentős családi és
társas veszteségeket kénytelenek megélni. Sőt, ez az a 30 százalék melyre
leginkább a figyelmünket kell fordítanunk.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER
João Goulão, az Drogok és Drogfüggőségek Intézetének (IDT) elnöke Egy gondoskodási hálót fejlesztettünk ki. És el kell mondanom, hogy azok alapján amit én tudok
európai szinten az egyik legjobb ellátó rendszerünk van,
mely civil szervezetek alkotta közszolgáltatások hálózatából áll össze.
Van egy külön intézete az Egészségügyi Minisztériumnak, mely kifejezetten ezeknek
a problémáknak van szentelve, 1700 szakemberrel és
egy 63 központtal működő hálózattal országszerte, sőt emellett,
terépiás közösségeket is működtetünk civil szervezetekkel.
Ezekből áll a kezelési terület. Jelenleg országszerte,
egész Portugáliában 40 ezer ember van a rendszerben.
Vagyis 40 ezer heroinfüggő van az országban,
akik közül 20 ezer áll fenntartó metadon vagy buprenorphine kezelés alatt.
ÁRTALOMCSÖKKENTÉS
Amílcar Correia, újságíró, a P3 - Publico vezetője) Van az Európai Uniónak egy ügynöksége, mely történetesen Portugáliában található,
Amílcar Correia, újságíró, a P3 - Publico vezetője) a Kábítószer és a kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja,
mely óriási szerepet játszik abban, ahogy a 27 tagállam kommunikál a drogokról.
A tény, hogy Portugáliában található,
és a saját jelentéseinek fejlődése,
alapvető szerpet játszott abban a paradigmaváltásban, melynek keretében a jogi megközelítést
felváltotta egy másik megközelítés, mely nem magában foglalja az ártalomcsökkentést is.
Ha egy drogfogyasztó, egy adott pillanatban folytatni akarja a fogyasztást,
vagy azt gondolja, hogy képes leállni,
kétféle megközelítsünk lehet az ő kábítószerbirtoklása kapcsán:
az egyik hogy nem foglalkozunk vele és hagyjuk hogy folytassa a szerfogyasztó gyakorlatát
és az utca befolyásának engedjen, vagy egy másik megközelítésben
segítünk neki a szükségletei megválaszolásában.
Így jött létre az ártalomcsökkentés, hogy megoldást kínálunk a problémájára.
Portugáliában jelenleg 2 milliónál több fecskendőt osztunk szét.
(Mafalda Ferreira, Hepatitis aktivista, a GAT - Portugál ***/AIDS aktivisták kezelőcsportja) 1991 óta voltam szerhasználó,
(Mafalda Ferreira, Hepatitis aktivista, a GAT - Portugál ***/AIDS aktivisták kezelőcsportja) és lőttem magamnak a drogok 1991 és 1996 között.
Emlékszem, hogy az előttem lévő generációban,
a fecskendők üvegből készültek és 30-40 ember osztozott rajtuk.
És az én generációmmal, megjelentek a tűcsereprogramok,
és könnyebbé vált a helyzet. Az első fogyasztók között voltam
akikhez eljutottak a tiszta tűk ezért csak Hepatitis C-vel fertőződtem.
Valószínüleg azért nincs más fertőzésem ezen kívül,
mert volt hozzáférésem prevenciós eszközökhöz,
és információim megfelelő időben.
EREDMÉNYEK
Tudjuk, hogy a *** prevalencia a drogfogyasztók között,
a Portugália esetében, jelentősen csökkent
mióta lézetik a dekriminalizációs modell az országban.
A dekriminalizáció alapvető volt, hiszek benne hogy elengedhetetlen volt
hogy reagálni tudjunk a *** terjedésére és
a megelőzzük a további fertőzéseket.
A dekriminalizáció ugyanis megszünteti a további ***ázatait a drogfogyasztásnak;
növeli az esélyét a probléma megosztásának, és növeli a lehetőségét annak
hogy beszéljünk a problémáról és hogy megfelelő választ adjunk
az egészségügyi rendszerben a szükségletekre, és
különösen megszüntessük a fogyasztókra nehezedő nyomást,
hogy a legegészségesebb megoldást választhassák.
(José Queiroz, az APDES Piaget fejlesztési ügynökség igazgatója) Az ártalomcsökkentési beavatkozásunak köszönhetően, különösen Portugália északi részén,
(José Queiroz, az APDES Piaget fejlesztési ügynökség igazgatója) nagyjából 7 millió eurót spóroltunk az utóbbi 8,10 évben;
7-8 millió eurót spórolt az államnak
***/AIDS kezelések kapcsán.
A jogszabályváltozások miatt, egy ponton
támogatni kezdték a módszerünket, mert eldöntöttem hogy elvonóra megyek
és lehetőségem volt, hogy olyan kezelést kapjak, melyet teljes egészében
térített a portugál kormány. Így, nem volt birtokoltam többé szert,
a családomban nem birtokolt senki szert, és akkoriban volt rá lehetőség,
és az a helyzet, hogy képest voltam újjászervezni magamat,
képes vagyok teljesen normáli és strukturált életet élni,
az átlagemberek standardjai szerinti normális életet. 190 00:17:08,727 --> 00:17:11,797 A portugál lakosság kezd rájönni, hogy a drogprobléma
kontroll alatt van és hogy a helyzet nem drámai. És vannak egészségügyi mutatók
melyek szerint a fogyasztók kevésbé marginalizáltak, a tágabb szomszédságokban
ahol hagyománya volt az emberek lenézésének, nem létezik ilyesmi már többé,
az emberek inkább kapcsolatban vannak az egészségügyi szolgálatokkal
és minden általunk mért indikátor szerint javulás mutatkozik.
Azt mondanám, hogy az utóbbi 10 évben nagyon pozitív fejlődésen mentünk keresztül
minden fellelhető mérőszám alapján. Először is a számunkra legpozitívabb
szerint, mely az összes illegális szerhasználat mértékének csökkenését mutatja
a fiatalok közt, különösen a 15 19 éves korosztályban.
Egy másik nagyon jelentős azon emberek számának a csökkenése
akik intravénás droghasználók. Egy indirekt mutató melyet érdemes megemlíteni
hogy a drogfüggők problémája 1997-ben,
a portugál lakosságot leginkább aggasztó kérdés volt
az Eurobarometer mérése szerint, míg manapság mindössze a 13.
(Jorge Quintas, a Portói Egyetem kriminalisztikai fakultázsának kutató-professzora) A droghasználók száma, nálunk ahogy más országokban sem a világban,
(Jorge Quintas, a Portói Egyetem kriminalisztikai fakultázsának kutató-professzora) nem mutat nagy érzékenységet a jogszabályi változásokra.
Különböző országokban, különböző jogszabályok mellett
és nagyon eltérő szabályozás mellett, nem tudunk konkrét
kapcsolatot felmutatni melyek biztosítanának afelől, hogy ha szigorúbbak vagyunk,
például, akkor kevesebb lesz a fogyasztás, és ha megengedőbbek vagyunk,
az növelné a fogyasztást.
Egyik megközelítést sem támasztják alá tények.
Az én szemszögemből, a dekriminalizácó nagy hozzáadott értéke,
hogy az egészet sokkal koherensebbé teszi. Amit javasolnék a többi országnak
az az, hogy minden országnak magának kell megtalálnia a maga útját, melyhez persze a miénk inspirálólag hathat.
(Sérgio Rodrigues, CASO) Azt hiszem fontos lépés volt számunkra, ahogy Európa is, és a világnak
(Sérgio Rodrigues, CASO) követnie kell minket ezen az úton, akkor is ha jelenleg egyes dolgok ehhez hiányoznak,
nem vagyunk teljesen elégedettek vele még.
Például, ahogy a rendőrség beavatkozik a drogfogyasztók kapcsán,
és egyes esetekben, amelyekkel a törvény nem teljesen összeegyeztetett.
Ez a fő problémánk. Magáról a törvényről, a droghasználat nem bűntény többé,
így a börtönök nincsenek tele drögfogyasztókkal
akik mindössze egy-két dózis miatt kerültek oda, ami azért nagyon jó dolog.
Számunkra, a drogfogyasztó egy polgár. Ami eddig egy érdekes győzelem számunkra,
hogy nem vált igazságügyi kérdéssé a dolog. A delikvens szemszögéből ez azt jelenti,
hogy a fogyasztót nem bűnözőként hanem beteg emberként kezeljük,
melyben van még hová tovább fejlődnünk.
Egy drogfogyaszót alapvetően polgárnak kell tekintenünk.
Ő elsősorban polgár, állampolgári kötelezettségekkel, de ugyanakkor jogokkal is.
Joggal a személyes fejlődésre, a szabad választás jogával
az életmódja kapcsán, feltéve, hogy nem árt azzal senkinek,
és döntési joggal a sorsát tekintve.
A büntetés nem módja az emberek tanításának.
Ezért azt gondolom hogy az oktatás, annak mikéntje, hogy az emberek felnőjenek,
és fejlődjön az önértékelésül olyan folyamatokon keresztül valósulhat meg
mely segíti a közösségi integrációjukat, ahol az emberek érzik,
hogy nincsenek kirekesztve a társadalomból.
A kirekesztés a legrosszabb ami tehetünk,
ezt már meg kellett volna tanulnunk.
Rengeteg kirekesztéssel élő állam működik ma is. Egész Európa,
ezer éven át azt próbálta elérni,
hogy ki lehessen küszöbölni a kirekesztést. És mi megadjuk az embereknek az önrendelkezés jogát,
és szabadságot melynek kiharcolása ezer év volt.
Az abszolút monarchiák mindössze pár éve tűntek el.
A nők szavazati joga is nagyon új dolog.
A vallásszabadság tisztelete sem túl régi.
A kisebbségek jogainak védelme is csak nemrég vált általánossá.
Ezekből nekünk már tanulnunk kellett volna,
de minden valószínűség szerint ehhez még idő kell.
Olvasd el a jelentést: Drogpolitika Portugáliában - A dekriminalizáció haszna