Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Csaba Lóki Lektor: Sándor Nagy
Ha azt kérdezném, hogy
mi a kapcsolat
egy flakon Tide mosószer és az izzadság között,
biztos azt gondolnák, hogy ez lesz a legkönnyebb kérdés,
amit a héten itt Edinburghban hallani fognak.
De ha azt mondanám, hogy mindkettő példája
egy alternatív vagy új fajta fizetőeszköznek
egy hiperkapcsolt, adatvezérelt globális gazdaságban,
valószínűleg azt gondolnák, hogy kissé bolond vagyok.
De higgyenek nekem, a reklámszakmában dolgozom.
(Nevetés)
El fogom mondani a választ,
de persze csak egy rövid reklámszünet után.
Szóval egy nehezebb kérdés, amit
feltettek nekem -- az egyik írónk kérdezte
néhány hete, de nem tudtam rá a választ:
Melyik a világ legjobban teljesítő fizetőeszköze?
Tulajdonképen a Bitcoin.
Azoknak, akik esetleg nem ismerik:
a Bitcoin egy ún. "kriptovaluta", egy virtuális, mesterséges fizetőeszköz.
2008-ban alapította egy ismeretlen programozó,
aki a Satoshi Nakamoto álnevet használta.
Senki nem tudja, kiféle, miféle.
Nagyjából megfelel az internet Banksyjének .
Valószínűleg nem lesz tökéletes a magyarázat,
de az én értelmezésem szerint úgy működik,
hogy a Bitcoinokat ún. "bányászással" bocsátják ki.
Tehát van egy számítógépes hálózat, amelynek az a feladata,
hogy megoldjon egy nagyon összetett matematikai problémát,
és aki először lesz kész a megoldással, az kapja meg a Bitcoinokat.
Ekkor a Bitcoinokat kibocsájtják,
egy publikus főkönyvbe kerülnek, amit blokkláncnak hívnak,
itt lebegnek, fizetőeszköz lesz belőlük,
a rendszer teljesen decentralizált, és pont ez
az ijesztő benne, és pont ezért olyan népszerű.
Szóval nem a hatóságok vagy az állam kezelésében van.
Valójában a hálózat menedzseli.
Sikerének az az oka,
hogy privát, névtelen, gyors és olcsó.
Volt már olyan, hogy a Bitcoin vad ingadozásba kezdett.
Például egyszer körülbelül 13 dolláról ment fel
266 dollárra, 4 hónap leforgása alatt,
majd összeomlott, és 6 óra alatt elveszítette az értéke felét.
Most körülbelül
110 dollár körül mozog.
De amit igazából láthatunk ebből, az a térnyerése,
hogy növekszik a jó híre.
Az olyan szolgáltatások, mint a Reddit vagy a Wordpress,
már elfogadják a Bitcoint fizetőeszközként.
Ez jól mutatja azt, hogy az emberek
tényleg biznak a technológiában,
és ez elkezdte túlszárnyalni, megzavarni
és megkérdőjelezni a hagyományos intézményeket
és azt, hogy hogyan gondolkodunk a fizetőeszközökről és a pénzről.
Ez nem meglepő, ha például
a zűrzavaros E.U.-ra gondolunk.
Azt hiszem volt nemrég egy Gallup felmérés,
mely szerint Amerikában
a bankokba vetett bizalom körülbelül 21 százalékon, történelmi mélyponton van.
Itt van néhány kép Londonból,
ahol a Barclays szponzorálta a város kerékpáros rendszerét,
és néhány aktivista igen ötletes gerilla marketinget
csinált és átírta a szlogeneket.
"Másodrangú pedálozás." "A Barclays elvisz egy körre."
Ezek még az udvariasabbak, amiket megoszthatok önökkel.
De értik a lényeget, az emberek tényleg kezdték
elveszíteni az intézményekbe vetett hitüket.
Van egy PR-cég, az Edelman,
amely minden évben végez egy nagyon érdekes felmérést,
pontosan a bizalomról és az emberek véleményéről.
Ez egy nemzetközi felmérés, szóval ezek globális számok.
Ami érdekes, hogy az látszik,
hogy a hierarchia kicsit megingott,
és igazából sokközpontú már,
tehát az emberek jobban bíznak a magukhoz hasonlókban,
mint a vállalatokban és a kormányokban.
És ha megnézzük, láthatjuk, hogy a számok a fejlettebb piacokon,
mint az Egyesült Királyságban, Németországban és máshol, ténylegesen sokkal alacsonyabbak.
Ezt én eléggé ijesztőnek találom.
Az emberek jobban bíznak az üzletemberekben,
mint a kormányukban és a vezetőikben.
Szóval ami itt történni fog, ha a pénzre gondolunk
és lecsupaszítjuk a pénzt a velejéig,
hogy ez szó szerint csak az érték egy kifejezése, egy elfogadott érték.
Ami most történik a digitális világban,
az, hogy az értéket sok más módon is tudjuk számszerűsíteni
és sokkal könnyebben tudjuk ezt megtenni,
és az értékek számszerűsítésének némelyik módja
sokkal könnyebbé teszi
új és érvényes valutaformák létrehozását.
Ebben a kontextusban vizsgálva láthatják, hogy az olyan hálózatoknak,
mint a Bitcoin, máris több értelmük van.
Tehát ha arra gondolunk, hogy kezdjük megkérdőjelezni,
szétbontani és megvizsgálni, mit jelent a pénz,
hogy mi a viszonyunk hozzá, mi definiálja magát a pénzt,
akkor a kiterjesztése ennek az egésznek az,
hogy van-e értelme egyáltalán annak, hogy a továbbiakban
a kormány legyen felelős a pénzért.
Persze ezt most marketinges szemüvegen át nézem,
szóval a márkák szempontjából,
a márkák túlélése a hírnevükön múlik.
Viszont ha belegondolnak, a hírnév mára már fizetőeszközzé vált.
Tudják, a hírnév a bizalomra épül,
a következetességre és az átláthatóságra.
Tehát ha eldöntöd, hogy megbízol egy márkában,
kapcsolatot akarsz vele, elköteleződni iránta,
akkor már bele is mentél egy csomó új típusú
fizetőeszközbe.
Gondoljanak a hűségre.
A hűség létfontosságú a mikrogazdaságban.
Gondoljanak csak a jutalmazási sémákra vagy a törzsutas programokra.
Az Economist írta néhány éve, hogy valójában
több be nem váltott törzsutas-kilométer van a világon,
mint ahány dollár bankjegy.
Tudják, amikor sorban állnak a Starbucksban,
egy adott napon a Starbucks tranzakcióinak 30 százaléka
valójában Starbucks Star pontokkal történik.
Tehát ez egy fajta Starbucks fizetőeszköz,
ami a saját ökoszisztémájában marad.
Amit érdekesnek találok, hogy az Amazon
nemrég indította el az Amazon érméket.
Szóval ez bevallottan egy fizetőeszköz, kifejezetten a Kindle-höz.
Vehetsz alkalmazásokat és vásárolhatsz magukban az alkalmazásokban is,
de ha az Amazonra gondolnak,
ránéznek arra a bizalmi barométerre, amit mutattam,
hogy az emberek elkezdenek megbízni a vállalkozásokban,
sőt kifejezetten olyan vállalkozásokban, amikben hisznek és
jobban bíznak bennük, mint a kormányokban.
Szóval hirtelen eszükbe jut,
hogy az Amazon ezt talán tovább is tudja vinni.
Egy természetes továbblépés lehet innen,
hogy cuccok vásárlásán kívül --
ne ragadjunk le a Kindle-nél -- lehet venni könyveket, zenét,
kézzelfogható termékeket, berendezéseket, árukat és sok minden mást.
És hirtelen itt van az Amazon, egy márka,
ott versenyzik az Amerikai Központi Bankkal,
abban, hogy hogyan is akarod elkölteni a pénzedet,
hogy mi a pénz, és mi számít pénznek.
Most visszatérünk a Tide-hoz, a mosószerhez,
ahogy ígértem.
Ez egy remek cikk, melyet a New York Magazine-ben találtam.
Arról szól, hogy a drogfogyasztók Amerika-szerte
Tide mosószeres flakonokkal
vásárolnak drogokat.
Bemennek a kisboltba,
lopnak Tide-ot,
és egy 20 dolláros flakon Tide
10 dollár cracknek vagy fűnek felel meg.
A cikk szerint, néhány kriminológus
utánanézett ennek, és azt mondják, rendben,
a Tide egy prémium termék.
50 százalékkal a kategória átlaga felett árulják.
Nagyon összetett vegyszereket tartalmaz,
így nagyon pazar és jellegzetes illata van,
és mivel egy Procter and Gamble márka,
széleskörű tömegkommunikációs propaganda van mögötte.
Tehát azt mondják, hogy a drogokat használók is "fogyasztók",
szóval ez már beleivódott az idegi pályáikba.
Ha meglátják a Tide-ot, ott van egy összeköttetés.
Azt mondják, ez bizalom. Bízom benne. Ez minőség.
Tehát vásárlóeszközzé válik,
amit a New York Magazine
egy nagyon furán lojális bűnözési hullámnak, márkalojális bűnözésnek hív,
és a bűnözők a Tide-ot "folyékony aranyként" emlegetik.
Nos, amit viccesnek találtam,
az a P&G szóvivőjének reakciója volt.
Azt mondta -- persze el akartak határolódni a drogoktól --
azt mondta, "Erről egy dolog jut eszembe,
mégpedig az, hogy a márka értéke konzisztens maradt." (Nevetés)
Ez igazolja az én állításomat és mutatja, hogy még csak
bele sem izzadt, amikor ezt mondta.
Ez pedig visszavisz minket az izzadsággal való kapcsolathoz.
Mexikóban a Nike-nak volt nemrég egy kampánya,
amit úgy hívtak szó szerint, hogy "Ajánld fel a verejtéked."
Gondoljanak bele,
ezekben a Nike cipőkben szenzorok vannak.
Vagy ott a Nike FuelBand,
mely lényegében figyeli a mozgásodat, az energiádat,
a felhasznált kalóriákat.
Lényegében ekkor döntöttél úgy,
hogy belépsz a Nike közösségébe. Bevásároltad magad.
Nem esnek neked harsány reklámokkal,
és ez az, ahova kezd a reklámozás eltolódni,
szolgáltatások, eszközök és alkalmazások felé.
Szóval a Nike úgy viselkedik, mint egy jóléti partner,
egy egészség- és fitnesspartner és szolgáltató.
Szóval csak annyit mondanak: "Na jó,
van egy adattáblád. Tudjuk mennyit futottál,
mennyit mozogtál, mennyi kalóriát vittél be, minden ilyesmit.
Minél többet futsz, annál több pontot kapsz,
majd csinálunk egy aukciót, ahol Nike cuccokat vásárolhatsz,
de csak akkor, ha bizonyítod, hogy tényleg használtad a terméket."
Ehhez te nem csatlakozhatsz. Ez csak
a közösség tagjainak elérhető, akik izzadnak
a Nike termékekben. Forintért itt nem kapsz semmit.
Ez egy szó szerint zárt környezet, egy zárt aukciós tér.
Tudják, Afrikában a mobilos beszélgetési idő
szó szerint fizetőeszköznek számít.
Az emberek hozzászoktak, mivel a mobil a király,
nagyon hozzászoktak, hogy az átutalásokat,
fizetéseket mobilon keresztül oldják meg.
Az egyik kedvenc példám márka szempontjából az,
amit a Vodafone csinál Egyiptomban,
ahol sokan vásárolnak piacokon
és kis független boltokban.
Az aprópénz, a váltópénz állandó probléma,
és általában az történik, hogy vesznek egy csomó cuccot,
és vissza kéne kapniuk, mondjuk,
10-20 centet apróban.
A boltosok ilyenkor mindenféle dolgokat, például hagymát,
aszpirint, vagy egy rágót
adnak, mert nincs aprójuk.
Így amikor a Vodafone megjelent és látta ezt a problémát,
ezt a fogyasztói gyenge pontot, létrehoztak
egy aprópénzt, amit elneveztek Fakkának,
ami szó szerint telitalálat, ezt adják
a boltosok az embereknek,
és ez olyan jóváírás, ami közvetlenül a mobiltelefonjukra kerül.
Tehát ez a valuta jóváírássá változik, ami ismét csak
nagyon, nagyon érdekes dolog.
Végeztünk egy felmérést, ami igazolja azt a tényt,
hogy az amerikaiak 45 százaléka
ebben a rendkívül fontos demográfiai csoportban
azt mondta, hogy szívesen használna
egy független vagy márkázott valutát.
És itt kezd a történet érdekessé válni,
egy nagyon érdekes folyamat kezd kibontakozni.
A vállalatok ugyanis
számba vehetik eszközeiket, és kezdhetnek
másként gondolkodni róluk és kereskedni velük.
Nem gondolják, hogy itt egy nagy ugrás készül?
Ez most még túlzásnak tűnhet, de ha belegondolunk,
1860-ban Amerikában
1600 társaság bocsátott ki bankjegyeket.
8000 fajta bankjegy volt forgalomban Amerikában.
És az egyetlen dolog, ami ezt megállította --
a kormány mindössze 4%.át ellenőrizte a teljes forgalomnak, --
az egyetlen dolog, ami ezt megállította,
az a Polgárháború kitörése volt,
amikor is a kormány hirtelen ellenőrzése alá akarta vonni a pénzforgalmat.
Kormány, pénz, háború -- azóta sem változott semmi.
Nos hát, a kérdésem a következő:
"Vajon a történelem ismétli önmagát?"
Vajon a technológia kezdi elavulttá tenni a papírpénzt?
Vajon kezd leválni a pénz a kormányról?
Gondoljuk csak meg: lehet, hogy a márkák kezdik kitölteni a réseket.
A társaságok kezdik kitölteni azokat a tereket, amelyeket a kormány nem képes.
Azon tűnődöm, vajon jövőre ott tartunk-e majd,
hogy amikor akarok venni egy kávét -- bio- és fair trade kávét --
akkor már TED forintokkal, vagy TED dollárokkal fogok fizetni?
Köszönöm szépen.
(Taps)
Köszönöm. (Taps)