Tip:
Highlight text to annotate it
X
6. FEJEZET A MADEMOISELLE
Egyszer volt, hol nem volt...
1920-ban Coco lett "A Mademoiselle".
Miközben Európa törékeny békét kötött,
a nők annak a hölgynek a stílusát kezdték követni,
aki megadta nekik a kényelemhez való jogot.
Coco épp ekkor vesztette el élete szerelmét,
és Velencében vigasztalódott
Misiával és José Maria Serttel.
Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer Misia:
a hűséges és félelmetes orosz barátnő,
a szeszélyes múzsa és barátságos hízelgő - Proust múzsája,
az ünnepelt zongorista és Toulouse-Lautrec, Renoir,
Bonnard és Vuillard modellje.
Misia szerettette meg
Mademoiselle-lel Itáliát és az orosz balettet.
Ő mutatta be barátainak: Cocteau-nak, Sztravinszkijnak,
Gyagilevnek, Ravelnek és Picassónak.
Egyszer volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy varrónő, akiért rajongtak a művészek.
Jelmezeket tervezett
Dullin és Cocteau színházi előadásaihoz,
finanszírozta a Tavaszi áldozat bemutatóját,
otthont adott Sztravinszkijnak és családjának.
Segítette Cocteau-t a rehabilitációjában,
és diszkréten megszervezte Gyagilev velencei temetését.
Egyszer volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy gazdag orosz,
Dimitrij nagyherceg,
aki a bolsevik forradalom elől menekült el.
A melankolikus tekintetű szerető.
Coco 8 évvel volt idősebb nála.
Dimitrij ösztönzésére születtek az orosz sztyeppék ihlette kollekciói,
hímzett mintákkal, szőrmékkel és bizánci ékszerekkel.
A Mademoiselle rajta keresztül ismerte meg Ernest Beaux-t,
a cárok parfümkészítőjét, aki 1921-ben megalkotja
a híres N°5 parfümöt.
Egyszer volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy elegáns angol úr,
az arisztokráciát megszégyenítő luxussal: Westminster hercege,
Anglia leggazdagabb embere.
Gabrielle-t inspirálták az angol úr tweed zakói és kötött szvetterei,
a komornyikok mellényei és matrózainak sapkái.
Egymásba szeretnek.
Westminster megnyitja előtte házait és jachtjait,
magánvonatot küld érte, elárasztja virágokkal és ékszerekkel.
A szerelem hamar elillan: Cocóból nem lesz hercegnő.
Egyszer volt, hol nem volt...
A fekete mindent vitt.
Az operában, a cifra estélyik serege előtt
Gabrielle Chanel hangot ad nemtetszésének és bejelenti:
"Ezeket a nőket én feketébe fogom öltöztetni."
Bár korábban csak a szolgák és a gyász színe volt,
a fekete lesz a színek királya, és Chanel sikerének kulcsa.
Megszületik a "kis fekete".
Egyszer volt, hol nem volt...
Volt egyszer a divatékszer,
amelyet Gabrielle Chanel ékkövekkel bolondított meg.
Megdorgálta a nagyvilági nőket,
hogy vagyonukat a nyakukon viselik. Azt vallotta:
"Nem a karát számít, hanem az illúzió."
Egyszer volt, hol nem volt...
Egy győzelem.
Az egész világ CHANEL-t akar viselni, még Hollywood is.
De Gabrielle gyorsan túllép a filmvászon hóbortján,
és visszatér Franciaországba,
hogy a Ritzben rendezze be otthonát.
Egyszer volt, hol nem volt...
1936-ban a cégalapító 4000 sztrájkolóval néz szembe
a Népfront tavaszán.
Egyesek bátran dacolnak vele.
A makacs természetű Madmoiselle most beadja a derekát.
Egyszer volt, hol nem volt...
Bejelentik, hogy kitört a második világháború.
55 év után, dicsősége csúcsán, Gabrielle Chanel
bezárja a Cambon utcai üzletét.
Úgy véli: ez a kor már nem kedvez a divatnak,
így visszavonul Svájcba.
Ám, ahogy mindig is mondta:
"A történet része akarok lenni."
- a Mademoiselle még messze nem ért karrierje végére.