Tip:
Highlight text to annotate it
X
Út mások szolgálatához
Harry Palmer beszéde
Köszönöm.
Megint én következem?
Biztosan finom volt az ebéd.
Csak egy picit érezni szeretnélek benneteket.
Pár szóban tájékoztatnám azokat,
akik ezeket az előadásokat DVD-ről hallgatják.
Az előadás-sorozat első részében
a személyes felelősségvállaláshoz vezető útról beszéltem.
Olyan beavatódás ez, amely haragot és szégyent is ébreszthet.
Ám, hacsak nem az a célod, hogy gondoskodjanak rólad,
vagy áldozattá válj,
elkerülhetetlen, hogy vállald a személyes felelősséget életedért.
A személyes felelősségvállalás ereje abban van,
hogy a külső okok többé nem indítanak el belső reakciókat.
A személyes felelősségvállalás visszaadja a választás lehetőségét abban,
hogyan reagálj emberekre, eseményekre.
Forrás vagy.
Az Avatar®-ban ezt úgy hívjuk: tudatosan élni.
A második előadás témája az együttérzéshez vezető út,
arról szólt, hogyan válasszuk meg bölcsen hiteinket
és kapcsolódjunk össze újra szívtudatunkkal.
A fejtudatnak, vagyis az intellektusnak, és a szívtudatnak
együtt kell működnie.
Amikor ezek elválnak egymástól, akkor láthatunk olyasmit, hogy valaki puszta szívjóságból
házasságot ajánl a sorozatgyilkosnak a halálsoron,
vagy hogy valaki tiszta ésszel érvel
a népirtás igazolása mellett.
A kettőnek egyensúlyban kell lennie:
józan ítélőképesség a fejből, együttérzés a szívből.
Felbecsülhetetlen előnyökkel jár a személyes felelősségtudat felébredése,
valamint a fej-és szívtudat összekapcsolása;
olyan belső utak ezek, amelyekhez őszinteségre és elszántságra van szükség,
de ezeket az utakat valamennyiünknek be kell járnunk.
Most a harmadik útról fogunk beszélni,
amely az emberi színjátékban talán a legfontosabb,
ez pedig a mások szolgálatához vezető út.
Ideális esetben a szolgálat
a személyes felelősségvállalást és az együttérzést összekapcsolja a cselekvéssel.
Valójában az életünk az a spirituális út, amelyen járnunk kell.
És mások szolgálatában rejlik a titok, hogyan léphetünk előre ezen az úton.
Jó hírem van: mások szolgálata
izgalmas, kihívásokkal teli és megéri.
Ez a máz az élet tortáján.
Mások szolgálata sokkal több bármiféle mentális nirvánánál.
Jutalma pedig csodálatos, lenyűgöző, hihetetlen …
jó, tudom, ezt a szót nem kéne használnom Avatarok körében.
De tényleg el sem hiszitek, milyen belső jutalommal jár
az önzetlen segítségnyújtás.
Valami nagyon magas és spirituális és misztikus részünk kel életre,
amikor segítünk másnak, még akkor is, ha önfeláldozással jár.
Ennek a nézőpontnak a felébredése először olyan, mint amikor belevetjük magunkat az óceán jéghideg vizébe,
de az első panaszok és a berzenkedés után
világossá válik: azért születtünk, hogy másoknak szolgálatára legyünk;
e mentén zajlik az élet.
Mások szolgálata teszi létezésünket értékessé.
Látom, néhányan közületek arra gondoltok,
„Jól van, Harry, ha ez volt a jó hír, mi a rossz…?”
A dolog hátulütője,
hogy mások szolgálata olyan csábító,
és genetikusan oly mélyen bevésődött fajunkban,
hogy vannak, akik úgy adják át neki magukat,
hogy semmit nem tudnak a személyes felelősségről vagy az együttérzésről.
Ez viszont veszélyessé is teheti.
Az az ösztönös vágy, hogy szolgáljunk,
dolgunk legyen a világban és végre is hajtsuk, bármi áron,
olyan mélyen beivódott fajunkba,
hogy erősebb lehet a józan észnél.
Az a terrorista, aki hajlandó bombát csatolni a testére,
fanatikus hévvel szolgál másokat,
de teljesen érzéketlen a személyes felelősségtudat és együttérzés iránt.
A bosszúvágy túszul ejtette az öngyilkos merénylő mások szolgálatára irányuló vágyát.
Elvtelen vezetők hatalomvágyból jó ideje kihasználják mások szolgálatának vágyát,
és fiatal katonák millióit vezényelték már háborúba, hogy lemészárolják egymást.
Hősi, de ostoba halált halnak,
ilyen vagy olyan hit szolgálatában
esetleg valamilyen nemzeti sérelem,
vagy vitatott földterület miatt.
A háború mások szolgálatára irányuló vágyunk elvtelen kihasználása.
És tönkreteszi azok életét, akik személyes felelősségtudata
és együttérzési képessége nem fejlődött ki
vagy beléjük nevelt hitekkel el lett fojtva.
Aki átugorja a személyes felelősségtudat és az együttérzés fázisát
és rohan, hogy szolgálatára legyen egy ügynek, azt ***áztatja,
hogy csalódik, kihasználják, vagy ennél is rosszabb történik vele.
Nyilvánvaló, hogy gond van ott, ahol a morális felelősségtudat
háttérbe szorul egy misszió sikeres végrehajtása miatt.
És ez vonatkozik egyes emberekre,
vonatkozik társadalmakra,
vonatkozik egész nemzetekre.
Mások szolgálata cselekedet,
és minden cselekedet következményekkel jár.
Ok-okozat.
Ha a következményekért vállalt felelősség nélkül cselekszünk,
ezt joggal nevezzük ostoba cselekedetnek.
A gépek működnek így;
az embernek nem így kellene.
A Föld lakosságának nagy részét hosszú ideje
sikerült rávenni, vagy rákényszeríteni arra, hogy romboló, rossz célokat szolgáló,
végső soron önsorsrontó szolgálatot végezzen.
Olvasd az újságot,
nézd a TV-t;
olyan dolgokért küzdenek az emberek, amelyekre nincs szükségük,
megbántják egymást olyan dolgokért, amelyeket nem akarnak igazán,
és olyan utakon járnak, amelyek a végén még mindnyájunkat elpusztíthatnak.
Tehát ez az árnyoldala annak a belső vágyunknak, hogy mások szolgálatára legyünk,
ha nem társul személyes felelősségtudattal és együttérzéssel:
romboló célok érdekében felhasználható.
Ahhoz, hogy ezt az erőteljes dinamikát átalakítsuk valami olyanná,
ami hasznára válik fajunknak, nem pedig elpusztítja,
bátorítanunk kell a személyes felelősségtudat és együttérzés növekedéséhez vezető belső út végigjárását.
Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy több Avatart, Mestert és Wizardot képzünk.
Érted ennek a fontosságát?
Valójában a személyes felelősségvállaláshoz és az együttérzéshez vezető út
mások szolgálatának előfeltétele.
Másoknak leginkább úgy lehetsz szolgálatára,
ha az ő személyes felelősségvállalásukat és együttérzésüket erősíted.
Ez nem csak körkörös folyamat,
hanem egyre táguló spirál, amely előbb-utóbb
egy megvilágosodott civilizációt „határol körül” a bolygón.
Háborút üzen valaki, de senki nem jelenik meg.
Ezért van szükség személyes fejlődésünkre.
A szabad figyelmünket még több figyelem felszabadítására használjuk.
Szerintem bátran állíthatjuk, hogy ebben a teremben mindenki
eljutott a személyes felelősségvállalás magas szintjére
és jól halad a fejtudat és szívtudat integrálásával.
Itt az ideje hát, hogy cselekedjünk és szolgáljunk valakit.
"Igen, tényleg, szolgálnod kell valakit,
Szolgálnod kell valakit
Lehet az az ördög vagy lehet az Úr
De szolgálnod kell valakit."
Szolgálnod valakit
"Igen, tényleg szolgálnod kell valakit,
Szolgálnod kell valakit
Lehet az az ördög vagy lehet az Úr
De szolgálnod kell valakit."
Szolgálnod valakit
Elnézést kérek Bob Dylan-től …
Ha megnézitek a „szolgál” szó eredetét
egy jó szótárban
a következőt találjátok:
a „serve” (szolgálni) szó a „deserve” (megérdemel) szóból alakult ki.
Az angol köznép el-elhagyta a szavak első szótagját,
tehát „had a habit” helyett azt mondták „ad a bit”.
És mikor kimondták azt a szót: „de-serve”,
ami azt jelentette, érdemes valamire,
csak annyit mondtak: „serve”.
Tehát a szolgálat jelentése abból az elgondolásból ered
hogy az a személy, szervezet vagy ország
amelyet segítesz, ezt megérdemli és érdemes rá.
A középkorban ezt még könnyű volt meghatározni.
Az emberek születésének körülményei, vagy egy nemes tett végrehajtása szolgáltak alapul.
A lovagi kódex,
amelyet a középkori lovagok és királyi főurak betartottak,
világosan megszabta, kit kell, és kit nem kell szolgálni.
Ezzel kezdetüket vették a különféle szabályok és törvények,
amelyek megkövetelték, hogy az emberek szolgálják ezt, vagy azt a felet,
megszülettek az első másokba nevelt hitek,
és természetesen ez volt a személyes felelősségtudat és az együttérzés halála.
A hősi lovagi erényeket utolérte a megérdemelt végzet,
de hibáikat örökölték a később következő generációk.
A lovagokat és királyokat felváltották a generálisok,
az ellenség feltétel nélküli legyőzésének szándéka pedig
az együttérzést gyengeséggé fokozta le.
A XX. századra
az együttérzést felváltották a „katonai bevetés szabályai”,
amelyek pontosan megszabták, mennyi erőszakot alkalmazhatnak az alakulatok.
A személyes felelősségtudatot lefokozták parancsteljesítéssé,
és ha valaki vonakodott eleget tenni a pusztító parancsnak,
az parancs-megtagadásnak vagy árulásnak minősült.
Franciaországban a forradalmi terror időszakában,
a XVIII. század végén,
a foglyok kivégzésére kivezényelt hóhéroknak megtiltották
a szemkontaktust,
mert ha áldozataik szemébe néztek,
később esetleg megbánták tettüket.
Tehát ahhoz, hogy épelméjű embert erőszakos, vagy pusztító cselekedet végrehajtására vegyünk rá,
a személyes felelősségtudatot alá kell rendelni a kiadott parancsnak.
Az erkölcs hirtelen orwelli jelleget ölt:
“Ne ölj …
kivéve, ha parancsot kapsz rá.”
És minden gonosztett igazolásává válik:
"Csak parancsot teljesítettem."
Zárójelben említem,
senki nem kért fel, hogy módosítsam a Tízparancsolatot,
de ha megtennék,
a 11. parancsolat így hangozna:
"Edd meg, amit megölsz!"
Sok mindent megoldana …
Látjátok, hol a probléma?
Meggyengítették,
majd a belénk nevelt hitek elfojtották a
személyes felelősségtudatot és az együttérzést.
Ezeket a minőségeket helyre kell állítanunk,
ha fajként fenn akarunk maradni.
Nem ti vagytok az első csoport, aki megérti, mi a gond,
de azon kevés csoport egyikének tekinthetitek magatokat,
akik nemcsak beszélnek róla.
Megtapsolhatjátok ezért magatokat…
Az a jószolgálati munka, amelyet
Avatar mesterként végeztek, nem szorul igazolásra.
Nem kell indokot gyártani arra, miért csináljátok.
Egyetlen kérdést kell feltenni:
cselekedeteink javítják-e az emberek személyes felelősségvállalását és együttérzését?
Az Avatar mesterek gond nélkül
„igen”-nel tudnak válaszolni erre a kérdésre.
A megbocsátás és a kedvesség felébreszti az együttérzést;
tetteink őszinte megvallása és a jó szándék fejleszti a személyes felelősségtudatot.
"Igen, szolgálnod kell valakit,
Szolgálnod kell valakit
Lehet az az ördög, vagy lehet az Úr
De szolgálnod kell valakit."
Szolgálnod valakit
Csodálatos dal,
generációnk egyik legnagyobb költőjétől.
A szolgálat két kategóriába sorolható:
lehet magunknak tett szolgálat,
és mások szolgálata.
Azon túl, hogy ésszerű mértékben gondoskodunk saját magunkról,
a szolgálat elsősorban olyan cselekedeteket jelöl,
amelyeket mások, jóindulatú emberek értékesnek találnak.
Tudod, mi a legjobb mások szolgálatában?
Kettő is van…
Egyrészt, együtt csinálhatjuk.
Másrészt, egymásnak csinálhatjuk.
A kölcsönös támogatás erős csapatokat épít.
Azok az emberek, akik csak magukat szolgálják,
szegényen, egyedül és boldogtalanul végzik,
mert aki csak önmagát szolgálja,
egy arra érdemtelen embert szolgál.
Tudattalanul is latolgatjuk:
érdemes egy önző ember szolgálatra?
Nem.
Az önmagunknak tett szolgálat gyenge motiváció
és csekély értéket teremt.
Nem meglepő, hogy a drogfüggők, a bűnözők és az őrültek
csak magukra figyelnek és kevéssé törődnek bárki mással.
Felépülésük akkor veszi kezdetét, amikor elérik a mélypontot.
Ha csak késleltetjük az alámerülésüket, esetleg nem is segítünk nekik.
Ez a szeretet kemény formája, de nem tanácsos
feláldozni magunkat olyanokért, akik nem készek a változásra.
Sok jó kvalitásokkal rendelkező ember
küzd az életével, aki hasznát tudná venni szolgálatodnak.
A józan ítélőképesség az, amit a fej hozzátesz a szív együttérzéséhez.
Józan ítélőképesség nélkül,
az arra érdemtelenek szolgálata oda vezet, hogy kimerülsz,
és végül senkinek nem szolgálsz javára.
Néha fordított prioritási sorrendet kell alkalmazni
és azokat segíteni, akiknek csak egy kis figyelemre és útmutatásra van szükségük,
ahelyett, hogy reménytelen esetekre vesztegetnéd segítséged.
Egy megvilágosodott civilizáció megteremtése azt igényli,
hogy stratégiai módon szervezzük meg erőfeszítéseinket.
Mások szolgálata, ha fejből végezzük, okos üzlet.
Mások szolgálata, ha szívből végezzük, a gondoskodás és a szeretet kifejeződése.
Amikor a kettőt összekapcsoljuk,
mások szolgálata vezetői minőséggé válik.
Mások szolgálata minden vezetői pozíció esetében alapfeladat.
És ha te most nem töltesz be vezető pozíciót,
jó példát nyújthatsz másoknak.
A chicagói egyetem egyik pszichológusa
nemrégiben írt egy könyvet arról, hogy a társadalmi hálózatokban az emberi viselkedés ragályos.
Felfedezte, hogy az emberek viselkedése
nem csak a környezetükben lévő emberekre hat,
hanem a környezetük környezetében lévőkre is,
sőt még azokra az emberekre is,
akik a környezetük környezetének környezetében élnek.
Ha jó példát mutatunk, három szinten gyakorolunk hatást a környezetre.
Ez nagyobb hatalom, mint amivel a legtöbb vezető rendelkezik.
Azok az emberek, akik a személyes felelősségtudatot és az együttérzést
élik személyes életükben, értékes termékeket
és szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek az arra érdemes emberek hasznára válnak.
Jó kvalitású emberek segítése, fontos társadalmi célok előmozdítása okos dolog.
Ha így teszel, több energiát,
több élményt, több örömet találsz majd benne
mint bármi másban az életben.
Nem én vagyok az egyetlen, aki erre a következtetésre jutott.
A mormon egyház tanításai között szerepel az a maxima,
hogy akik csak maguknak élnek,
végül bezárulnak és elpusztulnak,
míg akik átadják magukat mások szolgálatának, fejlődnek és virágoznak.
És még az USA mezőgazdasági minisztériuma által működtetett 4-H nevű ifjúsági szervezet is ezt tanítja:
"Énünk megtalálása azon a ponton kezdődik, amikor átadjuk magunkat mások szolgálatának."
Sajnos, nem említik az együttérzést és a személyes felelősségvállalást,
de értik mások szolgálatára irányuló vágyunkat.
Teréz Anya, a keresztény jótékonysági missziók alapítója,
ezt a bölcsességet költeménnyé formálta:
A csend gyümölcse - az ima.
Az ima gyümölcse - a hit.
A hit gyümölcse - a szeretet.
A szeretet gyümölcse - a szolgálat.
És a szolgálat gyümölcse - a béke.
A buddhizmus egyik alaptanítása pedig így szól:
Minden szenvedés saját személyes boldogságunk vágyából ered.
Jézus Krisztus ezt tanította:
Nem szolgálhatod az Urat anélkül, hogy közben ne szolgálnád a felebarátodat.
Tehát az a mások szolgálatára vonatkozó elsődleges döntés, hogy
"hozzájárulok egy megvilágosodott civilizáció létrejöttéhez a Földön,"
nagyon régi bölcsességet fordít át cselekedetté.
A személyes felelősségvállalás, az együttérzés
és a jóindulatú emberek szolgálata az Avatar három alappillére.
Ha mind a hármat egyformán erősítitek,
az elvetett magok kisarjadnak.
A szívem mélyén tudom, hogy a jövendő nemzedékek megköszönik majd nektek.
És én is köszönöm nektek.
Az „út-előadások” kezdetén arra vállalkoztam,
hogy az Avatar anyagok alapjául szolgáló elméletet és szándékot megvilágítsam.
Remélem, még ha a sorok között is,
legalább egy kicsit sikerült ezt tennem.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, és hogy támogattok.
Szép napot.
Ha többet szeretnél tudni az Avatar-ról, vedd fel a kapcsolatot egy Avatar mesterrel
vagy látogass el a www.TheAvatarCourse.com honlapra.
A Star's Edge International produkciója
© 2009 Harry Palmer. Az Avatar® és a Star's Edge International®
a Star's Edge, Inc. bejegyzett védjegyei.
Minden jog fenntartva.