Tip:
Highlight text to annotate it
X
A sárkány az álmaimban.
A családomat megyek meglátogatni, mert a 30-hoz közeledem.
Éppen most tartok a 300. filmemnél. Legalábbis amit közkézre adtam.
Mostanában bemutatok játékokat, filmeket... Majdnem minden héten jelenik meg új.
Nem számoltam meg minden videót, és sose tudtam a pontos számát,
de azt hiszem nem a számok határozzák meg az életet, mint a 30 év.
Gyerekként gyakran ragadtam kamerát, és az erdőben felvettünk mindenféle őrült filmet.
Folyton ez járt a fejemben.
Folyton csak filmeket akartam csinálni.
Később inkább arra koncentráltam, hogy megcsináljam álmaim nagy filmjét.
Néha megkérdeztem magamtól: Miért csinálom ezeket?
Talán azért, mert rengeteg ember figyel, de az internet előtt ez nem volt lehetséges,
a középiskolában gyakran kérdezték, hogy miért csinálok filmeket.
Sose tudtam válaszolni rá.
De azt hiszem, hogy ez a megszállottságot egy gyerekkori rémálom okozza.
Valójában ez a legkorábbi emlékem.
Egy játszótéren, anyukám egy babakocsiban tologatott, amikor hirtelen eltűnt,
és egyedül maradtam.
Csak vártam ott, hogy visszajöjjön, majd hirtelen egy sárkány jelent meg, hogy megegyen.
Sírva és üvöltve ébredtem az ágyamban,
majd anyum felkapcsolta a villanyt és elmagyarázta, hogy csak egy rémálom volt.
Ekkor tapasztaltam meg először a képzelőerőmet. Ez vált az én leghasznosabb eszközömmé.
Nem emlékszem minden részletre, de azt tudom, hogy ez egy visszatérő álom volt.
Néha egy tóban vagy medencében voltam, és a sárkány feldugta a fejét és vizet fröcskölt rám.
De azt hiszem ez több mint egy történet.
Ezért látogatom meg anyukámat, az anyák napján, hogy kikérdezzem erről.
Az első nap amikor hazahoztunk a kórházból, az apád először elvitt a parkba...
Először a parkba vittünk.
Ott volt egy nagy sárkány ami egy szökőkút szerű valami volt. Vizet köpött.
Hányszor voltunk a játszótéren?
O Istenem. Majdnem minden nap vagy minden másnap.
Valójában féltem odamenni?
Nem. Szeretted. Látni akartad a sárkányt.
Szóval nem tudom, hogy honnan jött a félelem, a megszállottja voltál.
Sose felejted el azt a sárkányt.
Tehát ide megyek. Megyek, megkeresem a játszóteret.
A saját szememmel szeretném látni.
Valami szentimentális van abban, hogy ha régi meséket nézel vagy régi játékokkal játszol,
de sose volt ehhez hasonló emlékem, és soha nem is lesz.
Olyan mintha a születésem helyére mennék vissza, ami közel van a kórházhoz ahol születtem.
Szembe akarok nézni a sárkánnyal, még egyszer utoljára.
A sárkány valahogy, valami formában mindig velem volt.
Sok mesében és filmben amiket láttam, szerepeltek sárkányok.
Godzilla olyan mint egy sárkány,
és nem is tudom megszámolni, hány videójátékomban kell ellenük harcolni.
A sárkány mindig olyasmit jelképez, amitől félni kell és legyőzni.
Csak a félelmen át lehetsz bátor és erényes.
Gyerekként annyira féltem a rémálmoktól, hogy lámpafénynél aludtam egész este.
Még azt is láttam, hogy valami ijesztő E.T. néz be az ablakomon.
De azt hiszem a vonzódás a félelemhez, velünk született.
Szóval, ha túl akarok lenni rajta,
lekapcsolom a villanyt és nézem hogy a hálószobám
hogyan válik mindenféle szörny és szellem parádéjává.
Miért kértem folyton anyámat, hogy vigyen arra a helyre ahol a sárkányt láttam?
Valahogy vonz az a hely ami megrémít.
Fiatalon kezdtem horrorfilmeket nézni. A klasszikusokkal kezdtem.
Azt hinnétek hogy ettől a rémálmaim rosszabbak lettek,
pedig pont ellenkezőleg hatott rám.
Megtanította, hogy minden csak képzelet.
Elkezdtem a saját történeteimet csinálni audio kazettákon,
szörnyekről, hősök útjairól és epikus csatákról.
Aztán fotóalbumokat csináltam,
történetek képekben, ahol én és a barátaim sárkányokkal harcolunk.
Aztán jött a videokamera, hatalmas találmány ami kombinálja a hangot a képekkel.
Az igazi művészetem megszületett.
Tettem egy kis kitérőt más művészetek felé, mint az animáció és a képregény rajzolás.
Aztán visszamentem a filmezéshez, és szombatonként filmeztünk.
Sok filmet megnéztem és sok könyvet olvastam, és hamar életem szenvedélyévé vált.
A számítógépek nélkül és kevés színésszel, esélytelen voltam,
de végigvittem amit elterveztem.
Iskolai évek és filmes munkák után,
és sok éves internetes sorozatok után, visszamegyek a forráshoz.
Ehhez a játszótérhez.
Mindent a sárkánynak köszönhetek, és most itt az idő az újraegyesülésre.
A sors furcsa fintora, hogy
majdnem 30 év után, azon a napon amikor visszajövök, a parkot felújítják.
Ha egy nappal később jövök, vagy órákkal,
elkéstem volna.
Pontosan így emlékeztem gyerekkoromból,
és ez a legutolsó alkalom, hogy így láthatom.
Itt az idő, hogy elbúcsúzzam a múlttól,
előre haladni,
és megcsinálni az álmaim filmjeit.
Mert minden az álmokkal kezdődött.
Köszönöm anyának és apának.
-Sub by Dolfin- dolfinthereal@gmail.com