Tip:
Highlight text to annotate it
X
Az AGEAC bemutatja
A meditáció tudománya
És ebből az alkalomból szeretnénk megkérdezni, hogy máris
a témánkra tereljük a szót, mi is igazából a meditáció?
Nos, a meditáció, igazából egy nagyon is a Gnózishoz tartozó dolog
és mindahhoz, ami a transzcendens misztika világát jelképezi.
A meditációt úgy lehet meghatározni, mint egy tudomány,
egy művészet, vagy egy diszciplína, és még úgy is, mint egy technika.
Egyszóval, beszélhetünk a meditáció tudományáról,
mert ez egy tudomány;
megvannak a saját tudományos jellemzői, amelyek bizonyíthatóak.
Egy művészetről is lehet beszélni, mert meditálni tudni
egy művészi sajátosság, az elme ellazításának
és csendjének a témájában.
Azt lehet mondani, hogy egy technika,
mert meg kell tanulni a meditáció technikáját,
és vannak szakemberek, és vannak olyanok is, akik nem szakemberek.
És úgyszintén fel lehet fogni még úgy is, mint egy diszciplínát,
mert ahhoz, hogy elérjük, hogy a meditáció atlétái legyünk,
egy ezoterikus diszciplínára van szükségünk.
És akkor beszélhetünk a meditáció diszciplínájáról.
Ebből a négy szempontból közelíthetjük meg a témát.
Egyszóval, világos, hogy a meditáció, mint technika,
bizonyos lépéseknek az ismeretét igényli.
Mint tudományt, a céljaival kapcsolatban kell tanulmányozni.
Mint diszciplína, a jógi útjához és
a gnosztikus fakír útjához tartozik.
Így tehát, ezen az alapon mondhatjuk, hogy
a meditáció egy nagy részt alkot
az igazi belső munka eszenciájából.
Meditáció nélkül lehetetlennek bizonyul
a belső pszichológiai munkánk komoly tanulmányának folytatása,
hogy gnosztikus kifejezésekkel éljünk.
A meditáció nélkül nem tudjuk felmérni
a Lény felé vezető haladásunkat.
Ez az, amit legelőször is mondhatok,
ennek a témának a bevezetésére.
Még akkor is, ha a kérdés túl egyszerűnek tűnhet ahhoz,
hogy elmélyedjünk a meditáció témájában,
mégis megkérdeznénk: mire használják a meditációt?
Milyen céllal kell meditálni?
Milyen célokból? Milyen okból?
Igen, rendben; nos, a meditáció céljai sokfélék.
Először is, el kell dönteni, mindenek előtt,
hogy amit a misztikus keres a meditációs elmélyülésben,
az a béke, az elme nyugalma.
Ez az első célkitűzés.
Amikor valaki már képes arra, hogy az állandó belső békét elérje,
akkor lehet arról beszélni, hogy a meditáció
egy kutatásra használható eszköz.
És akkor, amikor gyakorlottabbak leszünk a meditáció terén, 52 00:04:19,100 --> 00:04:21,167 akkor lehet azt mondani,
hogy a meditáció a Megvilágosulás felé vezető út,
vagy annak a megszerzése felé vezető út,
amit a keleti világban „Megvilágosító Ürességnek” neveznek.
És, vannak ebben lépések? Léteznek meditációs szintek?
Nos, minden meditációban van öt szint, vagy négy.
Négy vagy öt.
Az elsőt szanszkrit kifejezéssel „Ászana”-nak nevezik,
és annak felel meg,
ami a meditációban felvett testhelyzet.
Ezt fontos tisztázni,
mert nekünk a nyugati világban,
a Jóga könyvekből vett előítéletekkel
van tele az elménk,
amit ez vagy amaz a guru mondott, és igazából,
a meditációs testhelyzet nem feltétlenül
az annyira híres lótuszvirág- vagy lótusz-póz kell legyen.
Maga a kortárs Gnózis Elnöke,
a mi Nagytiszteletű Samael Aun Weor Mesterünk,
hangsúlyozta, hogy a fontos az, hogy a test el el legyen lazulva.
Én ki merem jelenteni, anélkül hogy a büszkeség
vagy vakmerőség által vétkeznék, hogy még egy fa tetején is tudok,
ha megtalálom a módját, hogy a hátgerincem ellazuljon,
és egyik izmom se zavarjon, ott is képes vagyok meditálni,
és úgyszintén bárki más is.
Van még a „Lángoló csillag” pozíciója,
az ágyban fekve, széttárt karokkal és lábakkal.
Létezik az úgynevezett „Halott ember” testtartása,
a karok és lábak a test mellett, elnyújtva vannak,
ekkor a személy egy halottnak tűnik.
Van még az azték „Chac Mool” póz is.
Így tehát az Ászana vagy testhelyzet témája olyasmi,
ami nem dogmatikus, de igenis létfontosságú,
hogy a testünk feszültségektől mentes legyen.
A meditáció második fázisát „Dharana”-nak nevezik,
ami az izmok és idegek relaxálását jelenti.
Ekkor a misztikus, miután kényelmes testhelyzetet vett fel,
az összpontosítás segítségével
meg kell győződjön arról, hogy minden egyes izma
és idegszála el van lazulva,
és ezt azáltal, amit bejárásnak nevezünk, amit a testen
teszünk meg, az elme segítségével.
Az elme segítségével megfigyeljük a test mindegyik részét,
és hagyjuk ellazulni.
A harmadik rész, vagy harmadik fázis neve:
„Pratyahara”. Ez szanszkritul ezt akarja kifejezni:
„a gondolkodás összpontosítása”.
Épp ebben a részben van az, amiről úgy mondhatnánk,
hogy meghatározza egy meditáció sikerét vagy kudarcát,
itt van az, aminél sokan nem jutnak el oda,
hogy átlépjék ezt a határt, mert abban az állapotban,
amit Pratyahara-nak neveznek, sok türelem kell ahhoz,
hogy félre tegyük a csalóka gondolatokat,
amik az elméhez jutnak: vágyak, emlékek...
és ezt nem máról holnapra fogjuk elérni.
Ezt jelenti, tehát, a Pratyahara.
Ezek után a negyedik fázis vagy lépés neve: „Diána”,
ami azt akarja mondani, hogy: „nyugalom és elmélkedés”.
Ez az a fázis amely annak következményeként jelentkezik,
hogy a sokfajta gondolatot kiürítettük,
amelyek a pszichénken belül folyton veszekszenek,
beszélnek és fecsegnek.
Ide jutva, a misztikus belép a csend és az elme nyugalmának állapotába.
Nyugodt az elme kívülről,
belülről, fölülről, alulról, oldalról, eben a csendben.
„Diánának” vagy „kontemplációnak” nevezik ezt.
És mindjárt ezután megjelenik az utolsó rész, az utolsó fázis,
ami az Ürességbe való behatolás, vagyis az Extázis vagy Sámádhi.
Mindezeknek, még ha csak nagyon röviden is sorolom itt fel,
vannak fokai és fokozatai.
El kell érni a test ellazulásának fokozatait,
az elme ellazulásának fokait, mert már mondtam,
de újra megismétlem, az elme megnyugvása
nem nem estéről reggelre, máról holnapra lesz meg.
Úgyszintén léteznek kontemplációs fokok.
A kontempláció az elején nagyon keveset tart.
Később eltarthat fél órát, több időt, stb.
És az extázisok úgyszintén. Kis extázisokkal kezdünk,
kicsikkel, ezek majd hosszabbodnak,
és ezért léteznek a Sámádhi különböző szintjei.
Létezik a Sámádhi, a Nirvikálpá Sámádhi, és ezután jön
a Maha Sámádhi, a Nagy Sámádhi.
Nem minden misztikus képes meditációba lépni
és gyorsan a Nirvikalpa Sámádhiba érni.
Talán sok év munkája után elérhet
a Sámádhihoz, de csak évek intenzív munkájával.
Lassan és világosan beszélek,
nem téve semmit hozzá ahhoz, amit a Pátriárkánk,
Samael Mester mondott nekünk.
Csakis az ő szavainak a szóvivőjévé változom.
Az interjú 2010. februárban
Barcelonában, Spanyolországban készült.
Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak az anyag fordításához és szerkesztéséhez.
http://www.ageac.org/hu/ http://www.samael.org/
Ajánljuk még: http://www.vopus.org/hu