Tip:
Highlight text to annotate it
X
A személyes felelősségvállalás útja
Harry Palmer beszéde
Köszönöm.
Elég….Köszönöm. Köszönöm.
Köszönöm.
Kérem, üljetek le.
Élvezitek a tanulást?
Készen álltok még egy kis tanulásra?
Az egyik ok, amiért a tanfolyamokon beszélni szoktam,
hogy így lehetőségem van arra, hogy világosabbá tegyem
az Avatar® anyagok elméleti hátterét.
Remélem, sikerrel járok ma ebben.
Azok közül, amiket biztosan tudunk, a legalapvetőbbek
a fizikailag nyilvánvaló dolgok.
Nagyon sok ember elfogadja, és tesztelni lehet ezeket a dolgokat.
Egy egész tudás-tömeg tartozik ide
az anyagról, az energiáról, az erőkről és a mozgásról.
Ezek a természettudományok.
Nem tudsz téglafalakon keresztülsétálni.
Ezt le is tesztelheted.
A jég egy adott hőmérsékleten olvad fel,
ezt is le tudod tesztelni.
És nem tudsz egy épület tetejéről leugorva repülni, csak azért, mert úgy hiszed.
Nyugodtan hallgass rám ebben.
Bizonyos fizikai korlátok között élünk,
és ha nem vesszük figyelembe ezeket a korlátokat,
ez azonnali, gyors következményekkel,
és gyakran fájdalommal jár.
Tehát, ha a nyilvánvaló dolgokat szeretnéd tanulmányozni,
ezt úgy tudod megtenni, hogy mintákat keresel,
amik ismétlődnek, és amiket tesztelni lehet.
Aztán, sok vizsgálódás,
feltételezés és tesztelés után,
valamilyen információ birtokába jutsz, amit tudásnak nevezhetünk.
A tudás tényekből tevődik össze.
Egy tény olyasmi, ami nyilvánvaló
bárki számára, aki a dologra ránéz, vagy tesztelni akarja azt.
Egy bizonyítható információ.
Itt áll egy test - ez egy tény.
Egy tény, ha azt megkérdőjelezhetetlen bizonyítékkal alátámasztják,
olyasmi, amit egy ép elme elhisz.
Ha valaki elutasítja, hogy elhiggyen valamit, ami tény,
az illúzió.
A magától értetődő tényeket axiómának nevezzük.
Ezek olyan állítások, amiket nem kell bizonyítani, mert
mindenki számára nyilvánvalóak.
Például:
Ha két dolog mérete megegyezik egy adott harmadikéval,
akkor a kettő egyforma méretű.
Ez egy axióma.
Az a szó, hogy "igaz", időnként félreértést okoz.
A fizikai világban,
azt, hogy mi igaz, tényszerű bizonyítékok döntik el,
ám a személyes valóságban
az igazságot alapvetően a hitek bizonyossága határozza meg.
Az az igazság, ami a bizonyosságon alapul,
nem annyira állandó, mint a tényszerű bizonyítékokon alapuló igazság.
A hitekben való bizonyosságunkat meg tudjuk változtatni.
Ez ajtót nyit olyan hitkezelő technológiák számára, mint az Avatar.
Ha az igazságot egy skálán ábrázolnánk,
valahol középtájon van egy váltás-pont,
ahol a kritériuma annak, hogy mi igaz, átfordul a tényszerűből a hitbe.
Ez alatt a küszöb alatt, az van, ami van.
E fölött a küszöb fölött az van,
amit úgy tartunk, hogy van.
A küszöb alatt úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak.
Egy téglafal - egy téglafal.
A küszöb fölött, valami más történik.
Amit hiszünk a téglafalról,
az elsődlegesünk, egy nézőpont alapján fogja megszűrni, amit látunk,
és ez a nézőpont, ha hagyjuk,
valamilyen reakciót vagy érzelmet fog kiváltani.
A folyamat tehát konkrét fázisokra tagolható:
az érzékelés
egy hit szűrőjén keresztülszűrődve
valamilyen nézőpontot eredményez,
ami valamilyen reakciót vagy élményt vált ki.
Az egész nagyon gyorsan történik.
Ha valakinek csökken a tudatosság-szintje,
az érzékelés fázisa eltűnik, és marad az, hogy a hit
egy nézőpontot eredményez,
ami reakciót okoz.
Ha pedig még tovább csökken valakinek a tudatosság-szintje,
akkor a hit tudattalanná válik, és csak a nézőpont marad,
ami a reakciót okozza.
Sok ember él így.
Hadd adjak egy példát, ahol a téglafalat használom
a külső ingerek metaforájaként.
A tisztán tényszerű szinten egy téglafalat látsz.
Ez egy fal, ami téglákból épült.
Nincsenek nézőpontok, nincsenek hitek, nincsenek reakciók.
Csupán egy téglafal.
De, tételezzük fel, hogy valamikor a múltban,
valami miatt, azt az elsődlegest hoztad,
hogy a téglafalak rondák.
Most már az érzékelésedet, azt, hogy "ez csupán egy téglafal"
az a hit szűri, hogy
"a téglafalak rondák",
a nézőpontod pedig ez lett:
"nem szeretem a téglafalakat",
így aztán ellenérzésed van a téglafallal szemben.
Értitek ezt?
A küszöb alatt: a dolgok azok, amik,
a küszöb felett
a dolgok azok, ahogyan azokat nézzük.
És az, hogy hogyan nézünk rájuk, visszavezethető oda,
milyen elsődlegeseket hoztunk róluk.
Attól függően, hogy mennyire tudatos és nyugodt valaki,
mekkora a belső ébersége,
fogja felismerni, hogy nem szereti a téglafalakat.
Ha pedig egy kicsit mélyebbre megy az illető, felismeri,
hogy negatív szemüvegen keresztül nézi a téglafalakat.
Ha pedig még ennél is mélyebbre, akkor fel fogja ismerni,
hogy valamilyen kritikus hit van benne a téglafalakkal kapcsolatban.
És ha tényleg ráfókuszál, fel fogja tudni idézni azokat a helyzeteket
vagy körülményeket, amelyek arról az elsődlegeséről győzték meg,
ami egy kritikus hit a téglafalakra vonatkozóan.
Tehát ezek a szintek működnek az emberi elmében:
alul az elsődleges,
efölött egy bizonyos hit, amit megalkotunk,
efölött a nézőpontok, amiket ez a hit létrehoz,
legfelül pedig a reakciók és élmények,
amelyek az illető nézőpontjaiból fakadnak.
Az Avatar eszközök segítségével az ember képes megváltoztatni az élet-mintáit,
bármelyik szinten, amit tudatosít.
És minél mélyebb szinten változtatunk meg egy mintát,
annál tartósabb a változás.
Létre tudunk hozni vagy le tudunk építeni reakciókat.
Létre tudunk hozni vagy le tudunk építeni nézőpontokat.
Létre tudunk hozni vagy le tudunk építeni hiteket.
Vagy pedig, létre tudunk hozni egy új elsődlegest
és le tudjuk építeni a régi elsődlegeseket, amik másodlagosként felbukkannak.
Fontos tudni, hogy a tudás- é***-küszöb melyik oldalán
helyezkedünk el éppen,
hiszen a technológiák nem ugyanazok a tudat világában
és a fizikai világban.
És komoly hibát okozhat, ha a kettőt összekeverjük.
Cserébe azért a kiváltságért, hogy a fizikai világban élhetünk,
kötöttünk néhány megkötő egyezséget egymással
arról, hogy mit és hogyan lehet itt teremteni és eltüntetni.
Ne tüntess el téglafalakat! - mondaná a parancsolat.
A falakat meg tudjuk változtatni valamilyen erő által,
átrendezhetjük a térben a részecskéket,
vagy akár a részecskéket is átalakíthatjuk valami mássá,
de kategorikusan nem úgy megy, hogy "Puff, eltűnt."
Ugyanez a szabály érvényes a teremtésre, nincs olyan, hogy valami "puff, megjelent a semmiből."
Ez első látásra lehet, hogy szörnyű korlátozásnak tűnik
a saját valóságunk teremtésére vonatkozóan, de valójában nem az.
Hiszen szükségünk van egy stabil, kiszámítható játszótérre
ahhoz, hogy színpadra vigyük a különféle tanulási játékunkat.
Valaki jó sok erőfeszítést tett a fizikai világ megteremtésébe,
és mi beleegyeztünk, hogy arra korlátozzuk magunkat,
hogy azt fizikai technológiákkal formáljuk vagy formáljuk át.
Csak semmi "puff".
Egyetlen "puff", és kiesünk a játékból.
Ha úgy tetszik, nevezhetjük a téglafalat
(és az összes dolgot, ami a tudás/hit küszöb alá esik)
közös fizikai valóságnak.
Ez egyfajta élettelen valóság;
csak van.
Ránézel egy téglafalra és azt mondod:
"Igen, ez egy téglafal."
És nincs benned róla egyáltalán semmiféle vélemény.
Valójában, amikor épp nem közvetlenül a falat nézed,
vagy épp nem próbálsz rajta keresztülsétálni vagy ilyesmi,
a téglafal mintha nem is létezne számodra.
A tudás-hit küszöb felett találjuk az olyan témákat, mint a
pszichológia, filozófia, teológia, metafizika, és ugye nem meglepő:
saját személyes valóságunk megteremtését.
Személyes valóságunk azokra a véleményekre épül,
amiket a téglafalról megalkottunk.
Gondolhatunk rá úgy, mint szép, úgy, mint csúnya,
vagy mint ami az utunkban áll,
mint ami egy fő akadályozó az életünkben.
Hibáztathatjuk a téglafalat minden problémánkért.
Üthetjük az öklünkkel, amíg az ki nem sebesedik
és amíg a földre nem rogyunk, teljes áldozatként.
Ez az a személyes valóság, amit a hiteink alkotnak,
és amit megtapasztalunk.
Vannak, akik ott fekszenek a téglafal előtt, teljesen magukbaroskadva,
összetörve, boldogtalanul és depressziósan,
a körülmények reménytelen áldozataként.
És nem fogod kitalálni,
a téglafal továbbra is ugyanúgy ott fog ácsorogni.
Nincs semmi köze ahhoz a valósághoz, amit
az emberek teremtenek és átélnek vele kapcsolatban.
Nem törődik mindezzel.
Hé, és mi lenne, ha a téglafalat
behelyettesítenénk az anyukáddal?
Vagy egy aljas emberrel?
Esetleg magával az ördöggel?
Készen állsz a válaszra?
Egyiküknek sincs semmi köze
a valósághoz, amit teremtesz és amit tapasztalsz.
Amit a személyes valóságodként teremtesz és tapasztalsz,
legyünk őszinték,
a saját nézőpontjaid, amik a hiteiden alapulnak, a téglafalról,
vagy az anyukádról,
vagy az aljas emberről,
vagy az ördögről.
Ezek a hitek pedig azokból az elsődlegesekből fakadtak, amiket meghoztál.
A jó hír pedig az, hogy noha egy "puffal" nem tudod eltüntetni
a téglafalat, vagy az anyukádat, vagy az aljas embert vagy az ördögöt,
az Avatar eszközökkel
varázslatos módon le tudod "puffantani" bármely nézőpontodat,
hitedet vagy régi elsődlegesedet a téglafalra vonatkozóan,
vagy az anyukádra,
vagy az aljas emberre vagy az ördögre vonatkozóan,
és ettől az életed megváltozik.
Ezt nevezzük úgy, hogy forrás vagy.
Csakhogy azok a szabályok, amelyeken a tudat működése alapul,
nem lesznek érvényesek a közös fizikai világban.
Megváltozik-e az anyukád vagy az aljas ember vagy az ördög
attól, hogy megváltoztatod a hiteidet és nézőpontjaidat?
Nos, csak akkor, ha valamilyen módon
reagálnak arra, hogy te milyen vagy.
Ha ez a helyzet, akkor hogyha változol, valószínűleg ők is megváltoznak.
Látjátok, ez a bónusz ajándék azért, ha források vagyunk.
Sokszor lehet ezt látni.
Ha egy átlagos emberi elme minden tartalmát ki szeretnénk üríteni,
azt látnánk, hogy az ott lévő dolgok nagy része
a fizikai világ mentális másolata.
Ezeket a másolatokat pedig a hiteink szerint címkéztük fel.
A hiteink között vannak olyanok, amikre bizonyítékunk van.
Emlékeztek, egy tényt, amikor azt vitán felül álló bizonyítékok támasztják alá,
egy épelméjű tudat elhisz.
De az esetek túlnyomó többségében hiteinkre az egyetlen bizonyítékunk
saját szubjektív bizonyosságunk.
Az a tény, hogy az elménk
több szubjektív bizonyosságon alapuló hitet tartalmaz,
mint vitán felül álló, objektív tényt,
utat nyit számunkra, hogy valamit tegyünk.
A szubjektív bizonyosság az a hatókör, amiről akkor beszélünk,
amikor azt mondjuk, hogy mi teremtjük saját valóságunkat
vagy hogy mi alakítjuk saját tapasztalásainkat.
Hiszen, ha a téglafalnak el kell tűnnie
vagy bocsánatot kell kérnie tőled ahhoz, hogy jobban érezd magadat,
akkor bajban vagy.
Vagy az anyukádnak…
Tehát a hatókör, amivel mi foglalkozunk, az a bizonyosság, a személyes meggyőződés;
ami feljebb helyezkedik el annál a küszöbnél, mint ahová a tényszerű tudást sorolnánk.
Ez a valóság: személyes.
És az értéke annak, ha személyes valóságunkat irányítani tudjuk,
az, hogy minden, amit az életben átélünk, ezen alapul.
És honnan származnak az Avatar-előtti hiteink?
Milyen körülmények okozták, hogy megalkossuk őket?
Hadd tegyem fel ezt a kérdést:
Hány megválaszolatlan kérdés van benned?
Létezik-e Isten?
Igazságos-e az univerzum?
Mi történik, amikor meghalunk?
A jó végül győzedelmeskedik-e a gonosz felett?
A jó elnyeri-e jutalmát?
A gonosz megbűnhődik-e?
Létezik-e valami, ami a fizikai világnál alapvetőbb?
Hadd válaszoljak őszintén ezekre a kérdésekre.
Ezt úgy értem, hadd legyek brutálisan őszinte, rendben?
A tény, amit egy józan elme nem tud nem hinni, ez:
"Nem tudom.
Nem tudom…”
Ez a legőszintébb válasz.
Nem tudom.
A "nem tudom" őszinte, de nem igazán kielégítő.
A "nem tudom" nem épp kellemes elme-állapot.
Tényleg azt akarjuk, hogy azt higyjék rólunk, nem tudunk semmit?
Hát igen, jó öreg Harry, halvány fogalma sincs a dolgokról.
Nos, igazuk van.
És nem csak "nem tudom", hanem egyre inkább azt gyanítom,
hogy senki más sem tudja.
Persze vannak olyan válaszok, amikbe szándékosan helyezem a hitemet,
és vannak olyan válaszok, amikben szubjektíven bizonyos vagyok,
de ezekkel a válaszokkal nem mindenki értene egyet.
Rengeteg emberrel találkozhatsz, magamat beleértve,
akik szívesen feltöltik a "nem-tudomodat" saját válaszaikkal.
Lehet, hogy részükről ez szándékos kedvesség,
azért, hogy megmentsenek a "nem-tudomodtól",
vagy lehet, hogy épp önmagukat akarják megerősíteni az egyetértéseddel.
Az is lehet, hogy valamilyen hátsó szándékkal szeretnék, hogy bizonyos dolgokat higyj.
A hit szerepe a nem-tudás nyomása alól való felszabadítás.
A vallások a nem-tudomunkat azzal az isteni igazsággal enyhítik,
amihez néhány különleges ember hozzáfért.
És ezt az igazságot valószínűleg elfogadjuk, mert
egy: nem akarunk ujjat húzni Istennel,
kettő: így jobban érezzük magunkat, mint amikor azt mondjuk: nem tudom."
A vallások lényege az, hogy bizonyos válaszokat hit alapon elfogadunk.
Mivel a választ nem tudjuk, azt hit alapon elfogadjuk.
Ez lehet jó válasz, mint "szeresd felebarátodat",
vagy lehet rossz válasz, mint "ölj meg minden hitetlent".
Kezded látni, miért van olyan sok ember tele másoktól átvett hitekkel?
A válaszok értékesek,
még akkor is, ha ezek teljesen kitaláltak, vagy önromboló hitekhez vezetnek.
Emlékszel, milyen volt, amikor az iskolában felszólítottak?
A tanár feltett egy kérdést, mint mondjuk:
"Hogyan járultak hozzá a római vízvezetékek Róma bukásához?"
Ilyenkor nem fogod azt mondani: "Nem tudom."
Inkább kitalálsz valamilyen választ, ami nagyon intelligensen hangzik.
Az őszinte válasz viszont… hogy nem tudod.
A tanárod, amikor választ vár tőled, ezzel nem őszintétlen?
Boldoggá tenné, ha visszamondanád, ami a tankönyvben le van írva,
amit valószínűleg nem olvastál el.
De vajon a fickó, aki a tankönyvet írta, tényleg tudta a választ?
Ott volt?
Van-e vitán felül álló bizonyítéka vagy csak találgat,
és arra kér, hogy fogadd el a válaszát hit alapon?
A "nem tudom" nyomása arra készteti az embert, hogy kigondoljon
vagy elképzeljen egy választ,
vagy elfogadja mások válaszát,
és végül meghozzon egy elsődlegest, ami felől szubjektíve bizonyos,
és ami így a hitévé válik.
Hány dolgot fogadtál el tényként,
ami olyan valaki véleménye volt, aki - őszinén - nem tudta,
és aki csak találgatott?
Vagy még jobb kérdés:
Hány dolgot fogadtál el önmagadról,
vagy valaki másról,
ami nem volt több, mint valaki véleménye,
aki - őszinén - nem is tudta?
Úgyhogy ne csapjuk be tovább önmagunkat, ébredjünk rá
és ismerjük el, hogy rengeteg olyan hitet hurcolunk,
amik valakinek a találgatásai egy válaszra vonatkozóan.
Ha hozzáadjuk ezekhez a találgatásokhoz
mindazt az információt, amit a család, a barátok, a tanárok és a társadalom
akart, hogy higyjünk, mivel ez szolgálta a céljukat -
ezt hívjuk modern oktatásnak.
"Egyet fog-e érteni valaha is a tudomány és a vallás?"
"Valóban történnek csodák?"
"Ki találta ki az életet?"
"Mi az igazság?"
Már tudjátok: Nem tudom.
Nem tudom.
A "nem tudom" van minden biztos igazságunk mögött.
Ez az állapot létezik abban a pillanatban,
mielőtt döntünk egy hit mellett.
És ehhez az állapothoz kell visszatérnünk
az előtt, hogy valóban meg tudjunk változtatni egy hitet.
A "nem tudom" nyitja meg a teret személyes valóságunkban arra,
hogy új hiteket teremtsünk és fedezzünk fel.
A "nem tudom" kutatásra és kalandra inspirál.
Milyen lenne egy megvilágosodott civilizációban élni a Földön?
Íme a kulcskérdés és egyben az ok,
amiért érdemes személyes felelősséget vállalni hiteinkért:
Az életünk jobb, boldogabb, sikeresebb és biztonságosabb lesz-e attól,
ha hitünket egyik hit helyett a másikba helyezzük?
Erre a legtöbb ember igennel válaszolna,
attól hogy bizonyos dolgokat hiszek, jobb lesz az életem,
mintha másban hinnék.
A "jobb" az a mérce, aminek alapján formáljuk a valóságunkat.
Rengeteg tapasztalat és bölcsesség kell ahhoz,
hogy tényleg el tudjuk dönteni, mi a "jobb".
Erről beszélek még majd ennek a beszédnek a második részében a jövő hónapban.
Íme, az egyik kérdés, amivel a fejtegetéseimet kezdem:
Igazságos-e az univerzum?
Nem tudom, de jobban tetszik, ha azt hiszem, hogy igen.
Attól, hogy valamiben hiszünk, ez nem lesz igaz mindenki számára,
és lehet, hogy valaki valami mást hisz.
És ha vitatkozni kezdünk a hiteinkről,
akkor egyikünk sem őszinte,
mert ha őszinték lennénk,
mindketten egyetértenénk abban, hogy e hiteket csupán megoldásként használjuk arra,
hogy "nem tudom".
Amikor felismerjük, hogy csupán a hiteinkben különbözünk egymástól,
és hogy hiteket könnyen tudunk kialakítani és megszüntetni,
akkor a kinek-van-igaza játszma elcsitul,
teremsünk-együtt játék alakul ki,
és megszületik egy békés világ.
Ennek a felismerésnek a megvalósítása az Avatar küldetése.
Az Avatar tanfolyam előtt sok embernek fogalma sincs arról,
hogy képes irányítani, mit higyjen.
Az emberek tele vannak olyan átvett hitekkel, amelyek valaki más érdekeit szolgálják,
és saját lelkiismeretük bünteti őket,
ha megkérdőjelezik ezeket a hiteket.
Tehát személyes felelősséget vállalni saját hiteinkért óriási lépés;
néha akár még veszélyes is.
Hatalmas bátorság, együttérzés és bölcsesség szükséges hozzá.
"Gyilkosság-e az,
ha a kormány parancsára ölök meg valakit?"
"Gyilkosság-e az, ha a vallásom nevében ölök meg valakit?"
Vannak, akik számára a hiteik iránt való személyes felelősség felébredése
erőteljes szégyenérzetet kelt.
Vannak, akik inkább igyekeznek valahogy visszaaludni, alkohollal, drogokkal,
munkával, a társadalmi normáknak való megfeleléssel zsibbasztják el a tudatosságukat.
És olyanok is akadnak, akik inkább kritizálják azokat, vagy azokat a csoportokat,
akik a személyes felelősségvállalásra bátorítanak, mert
a személyes felelősség bűntudatot kelt bennük, vagy olyan érzést, mintha bírálnák őket.
Sokaknak többszöri bűnvallásra és megbocsátásra van szüksége ahhoz,
hogy egyáltalán fontolóra vegyék a személyes felelősség kérdését.
Az egyik dolog, ami közös bennünk emberekben,
hogy rengeteg mindent nem tudunk.
A világ simábban fog működni, amikor ezt bevalljuk és integráljuk.
Íme egy Avatar nézőpont erre:
"Igazából nem tudom, de úgy tartom, hogy ha bizonyos dolgokat hiszünk,
attól az életünk jobbá, zökkenőmentesebbé és élvezetesebbé válik.
Az is feltűnt, hogy ha bizonyos más dolgokat hiszünk,
ez szenvedéshez és diszharmóniához vezet."
Ha elég sokáig élsz,
vagy képes vagy elegendő korábbi életedet felidézni,
akkor egész jól be tudod lőni, milyen hitektől érzik magukat az emberek boldogabban,
nagyobb biztonságban, és úgy, hogy ők irányítják az életüket.
Azt is meg fogod tanulni, milyen hitek vezetnek szenvedéshez.
Ez nem tudás - ez bölcsesség.
A következő Mesterkurzuson beszélek majd a tudatosság szintjeiről,
melyek ahhoz vezetnek, hogy szándékunk szerint éljünk,
és felvázolom azokat a kritériumokat, amelyek segítenek jótékony hiteket választani.
Addig is, vezéreljen benneteket iránymutatóként a kedvesség és az együttérzés.
Járuljatok hozzá egy megvilágosodott civilizáció megteremtéséhez.
És tudjátok, hogy szeretlek titeket. Köszönöm.
Ha többet szeretnél tudni az Avatarról, vedd fel a kapcsolatot egy mesterrel:
www.TheAvatarCourse.com
A Star's Edge International produkciója
Az Avatar® és a Star's Edge International®
A Star's Edge, Inc. bejegyzett védjegyei.
© 2009, Harry Palmer. Minden jog fenntartva.