Tip:
Highlight text to annotate it
X
Kevesen tagadják, szakmámban a legjobb vagyok.
Tehetségem közel s távol legendás.
Ha meglepetés a tét a holdas éjben,
az eredményt elérem, próbálnom nem kell.
A legkisebb erővel kísérteties kellemem,
felnőtteket sikolyra fakaszt.
Egy legyintéssel, egy eltalált nyögéssel,
lesöpröm lábukról a legbátrabbakat.
De évrőI-évre mindig ugyanaz,
belefáradtam a sikolyokba,
én Jack, a Tökkirály,
beleuntam a mindig ugyanabba.
Valahol mélyen e csontokban,
nagy üresség tátong és egyre nő.
Van valami, távol az otthontól;
ismeretlen erejű vágyódás gyötör.
A rémület mestere, a fény démonja,
én rád ijesztek, hogy neved felejted.
Rosszat jelentek Kentuckyban,
ismernek már Párizsban, Londonban.
Mivel halott vagyok, levehetem fejem,
hogy Shakespeare-t idézzem.
Élőlény nem képes arra a sikolyra,
mit én hallatok, ha lelkesen szavalok,
de ki az, ki felfoghatná,
hogy e koponya-vigyorú Tökkirály,
belefáradt trónjába?
Bárha megértenék, és ő feladhatná...
ha tudná...
Üresen tátongó csontjaim,
ismeretlen újra vágynak.
A mindig visszatérő hírnév és dicsőség,
nem törölhetik le e hiábavaló könnyeket.