Tip:
Highlight text to annotate it
X
Átalakulásban 2.0
Az Átalakulás arra sarkallja az embereket,
hogy a különbségeiket félretéve összefogjanak,
hogy az erőforrásaikat, az energiájukat, a lelkesedésüket a legjobban hasznosítsák.
Nem a viselkedés megváltoztatásáról szól,
hanem hogy struktúrák kellenek, amelyek, ha kell, készen állnak.
Amik, ha szükség van rájuk, ott vannak.
Az Átalakulás elmozdulás egy olyan gazdaság felé
amiben mindenkinek van helye, értéke és célja.
A természetnek is, az embereknek is.
Nekem az Átalakulás inkább együttműködés a közösségemmel,
a közösség építése, segítése.
Mindenki törődik a közösséggel, mindenkinek van mit beletennie.
Szeretem ezt a befogadást. Nekem erről szól az Átalakulás.
Nekem az Átalakulás az, hogy elképzeljük a közösségünket
20, 30, 50 év múlva
amikor már létrehoztunk valami igazán befogadót, valami virágzót,
amikor az emberek boldogok, az életmódunk fenntartható,
és az, hogy kitaláljuk, hogyan lehet oda eljutni.
Az emberiség azt mondta - 'Ó, mi ez a cucc? Olaj. Most találtuk.'
'Hm, elég hasznos.' Elkezdték hát többet használni.
Aztán, 'Ó, ez nagyon hasznos!' - elkezdték még többet használni.
Egyre nagyobb mértékben használjuk az olajat,
miközben a maradék olaj rohamosan fogy.
Ez elég nagy baj.
A szén-dioxid - az egyik üvegházgáz -
ami égetéskor szabadul fel, felszáll a levegőbe.
Befogja a nap melegét, benn tartja, nem engedi ki,
visszapattintja... és ez felmelegíti a földet.
Ez instabil időjárást okoz, növekvő hőmérsékletet,
a sarki jég megolvad, a tenger megemelkedik, elönti a szárazföldet,
és klímakáosz lesz.
Az olajhozam-csúcs a gazdasági válsággal is összefügg.
A gazdasági válság az, amikor a gazdaság lerobban.
Ahhoz, hogy a gazdaság nőjön, először is fogyasztók kellenek.
Aztán kellenek cuccok, amit a fogyasztók megvehetnek.
A cuccokat gyárakban készítik.
A gyáraknak olcsó energia kell, például olaj.
És amikor nincs belőle olyan sok, a hozamcsúcs miatt,
a cuccok megdrágulnak, kevesebb fogy
és a gazdaság összemegy.
Az Átalakulósok azt szeretnék, ha fenntartható gazdaságunk lenne
nem olyan, ami felváltva nő és összemegy,
mert a mostani gazdaságunk
bármikor kipukkadhat és eltűnhet.
De ha fenntartható lesz, akkor nem fog.
Mindenkinek át kell alakulnia, de kell egy útmutató.
A kultúránkban mélyen benne van, hogy fogyasztók legyünk
és hogy ne foglalkozzunk azzal, ami a világban folyik,
ezért a változásokhoz támogatás kell.
Az Átalakulás, a közösség ezért támogat minket.
Nem fenntartható az életmódunk.
Az Átalakulás alternatívája a fogyasztásnak,
ami egyre fenntarthatatlanabb.
Olyan világot teremt, ahol az emberek jobban kötődnek egymáshoz.
Jobban kötődnek magukhoz, egymáshoz és a természethez.
Mindenkinek van mit kínálnia, nyújtania.
Ez nem a szakértők dolga.
Úgy érzem lendültet adott, és célt az életemnek.
És jó szórakozás. Nagyon hálás, tápláló dolog
igazán megismerni másokat és valódi dolgokról beszélgetni.
Szeretek beszélgetni, segíteni, építeni a közösségemet.
Átalakulás Kezdeményezések a világban
900 regisztrált Kezdeményezés, világszerte összesen több mint 1800
Az Átalakulás úgy kezdődik, hogy pár ember összejön,
ami sokféle módon történhet.
Lehet már létező csoport, akik eddig mással foglalkoztak,
olyanok, akik ismerik egymást, de nem dolgoznak együtt,
Vagy pár ember, aki találkozik egy sör mellett, és azt mondja, 'Nem indítjuk el az Átalakulást?'
De ez az első találkozó, ez a csoportalakítás,
ez a folyamat magja.
Az első esemény április 3-án volt. Nyolcan jöttek.
Aztán a másodikra egy ember jött el.
Hazafelé a férjem sajnálkozott az alacsony részvétel miatt.
'Tévedsz.' - mondtam neki.
'Az jött, akinek ott kellett lennie.'
Van ez a mondás az Átalakulásban, hogy 'az jön, akinek jönnie kell'.
Először én is kételkedtem ebben,
de kiderült, hogy teljesen igaz.
Az első nyolc emberből,
négyen tagjai lettek a kezdeményező csoportnak.
Aki egyedül jött, szintén tagja az Átalakuló Waylandnek.
Legutóbb, a könyvtárban kb. 10-en voltunk, többnyire Átalakuló Wayland tagok.
Éjjelig beszélgettünk.
A könyvtárosnak ki kellett rúgnia minket.
Jöttem kifelé erről az eseményről, amit én találtam ki,
és a felhők között jártam, mert tudtam, hogy lett egy csoportunk.
Az Átalakulás csoportok munkáját vizsgálva,
azt figyeltük meg öt évnyi kísérletezés során,
hogy a csoportok átmennek egy sor stádiumon.
ELSŐ FÁZIS: A kezdet
Ez egy kreatív, játékos, forrongó szakasz,
filmvetítéssel, plakátolással, eseményszervezéssel, figyelemfelkeltéssel,
megalapozva a majdani Átalakulás Kezdeményezést.
De ekkor még nem is feltétlen hívják ezt Átalakulás Akárminek.
Moss Side egy nagyon belvárosi hely.
Nagyon sűrűn lakott, nagyon multi-kulturális,
és szörnyű híre van, ez a brit Bronx.
És mivel ilyen sűrűn lakott,
végigmehetsz egy sor házon, sűrűn kopogtatva,
és ha valakit nem érdekel, csak továbbállsz.
Régebben egy ablakos cégnek dolgoztam, kopogtatva.
Egy energiacégnek is dolgoztam.
Ez meghozta az önbizalmamat,
azt gondoltam, 'Be tudok kopogni, meggyőző vagyok és jó benyomást teszek.'
Sokkal jobban hiszek az Átalakulásban mint a többi dologban,
ez is önbizalmat adott és azt gondoltam,
Sokat segíthetnék az Átalakulásnak a kopogtatással.'
Szerintem nagyon máshogy reagálnak a kopogtatásra,
mint bármilyen más figyelemfelkeltésre.
Ez a számokról szól.
Az emberek többsége elutasít, ilyenkor csak menni kell tovább.
'Hogyan tudunk elérni?'
'Mindig itthon vagyok. Minden nap.'
'OK, szuper, ezt felírom.'
Az egyik tagunk, Ali Mohamed, akivel kopogtatva találkoztam,
azelőtt nem vett részt környezetvédelemben.
Amikor először láttam Joel-t, nem gondoltam, hogy 'Nagyszerű amit csinál.'
De nyitott voltam, és meghallgattam, különösen amikor azt mondta, 'Moss Side'.
Azt éreztem, hogy ez a közösségünkről szól, ezért elkezdtem figyelni.
A kopogtatás izgalmas módja az új kapcsolatok megteremtésének
olyanokkal, akik még nem vettek részt környezetvédelemben.
És jó megismerni a szomszédaidat.
Mert ha valami történik veled, a szomszéd segíthet.
A kopogtatással is ezt a kapcsolatot építjük.
És ha van kapcsolat, a közösség védve van,
és az emberek ismerik és segíthetik egymást.
Joel több mint 1420 ajtón kopogott be.
Az Átalakuló Moss Side listáján már 237 ember van.
Ennek kétharmada kopogtatásból származik.
Az Átalakulásnak nincs egy helyes módja.
Indulhat a kezdeményező csapattal, ami elsőként
figyelemfelkeltésbe kezd.
Szórólapozik, plakátol, filmeket vetít, stb.
A másik mód, hogy pár ember - vagy csak egyvalaki
elindítja a szemléletformálást,
jön-megy, filmeket vetít, kapcsolatot épít más szervezetekkel,
és minden ehhez hasonlót.
És aztán ebből a tevékenységből alakul ki a kezdeményező csoport.
Egyik sem jobb, a lényeg az, hogy az adott helyen megfelelőnek érezd.
A föld, ahol élünk, az unokáinké.
Abból kell élnünk amit ad, anélkül hogy tönkretennénk vagy más régióktól függenénk.
Aldeia das Amoreiras a mi földünk, és fenntarthatóan kell bánnunk vele.
Az első lépés az álmodozás.
Milyen álmaidban ez a falu, milyen az álom-falud?
A falu nem kicsi, de majdnem üres.
Az öregek kihalnak. A fiatalok elvándorolnak.
A falu fél tucat öreg ember, és kész.
Én úgy képzelem, hogy mindenki jóban lenne mindenkivel.
Ez hiányzik. Hogy jól kijöjjünk...
és segítsük egymást amiben csak tudjuk.
Az álmom? Tudod mi az?
Egy hely, ahová eljöhet a doktor.
Lassan már nem tudok oda felmenni.
Ez az álmom.
A gyerekeimnek több legyen.
Egy park, egy játszótér.
Ó! Már a baba jár a fejedben!
Legyenek boltok, ne kelljen messzire utazni,
Ourique-ba menni.
Több kereskedés legyen a faluban?
Igen. Hogy legyen egy kis kereskedés.
Legyen minden tiszta.
Tiszta udvarok.
Nagyszerű lenne, ha csak néhány álom
valóra válna a faluban. Az nagyon jó lenne...
mert a falunak szüksége van rá.
hogy dinamikusabb legyen és fenntartható.
Erre van nagyon szükség.
Amoreiras Fenntartható Falva már valóra is váltott pár álmot.
Kitakarították és kifestették az egész falut.
Csináltak egy helyi piacot.
Találkozókat tartanak
hogy megbeszéljék a játszóterek és az egészségügy fejlesztését.
A jövőkép olyan, mintha egy mágnest vagy egy örvényt dobnál magad elé
ami idővel magához vonzza a figyelmed.
Nagy erő van ebben szerintem.
Ha a jövőképünk az, hogy az emberek kivirulnak, befogadva érzik magukat,
jól érzik magukat, akkor az alapvető rendszereinknek ez irányba kell dolgozniuk.
De az igazi utazás, az igazi átalakulás
belül történik.
Hogy megértsük, hogyan lehet jól-létet teremteni az emberekben,
mert nem a cuccok birtoklásával.
Egy kultúra kell, ami támogatja az embereket a jól-létben.
A belső folyamatokkal kezdődik, amiket érzékelünk.
Aztán elkezdjük megérezni azt is, ami nem annyira tudatos,
és hogy ezek a belső történések
mennyire befolyásolják a kapcsolatainkat,
és amit a világban teszünk .
Ez egyfajta betekintés - 'Hogy működik belül egy ember?'
A versengésre, a több és több birtoklására épített világ,
hogy utol kell érni azt akinek több van,
és hogy a másmilyen embereket gyakran fenyegetésnek látjuk
- ez mind egy tudatállapotból származik, valamiből ami bennünk van.
Amíg ezt nem érezzük sajátunknak
és nem kezdünk valahogy dolgozni rajta,
addig folyamatosan meg fog jelenni a világban.
MÁSODIK FÁZIS: Elmélyítés
Ez az amikor hirtelen rájössz,
hogy 'Átalakuló Akármi vagyunk és egy szervezetté kezdünk válni
és kicsit strukturáltabbá és hivatalosabbá kell válnunk.'
Ez nagyon más, mint a kezdeti fázis. Olyan, mintha egy szervezetté válnánk.
Nem kell ahhoz szervezet, hogy átformáld a környéket...
A Whitney Avenue Városi Farm Pittsburgh közelében anélkül teszi ezt, hogy 'Átalakulást' csinálna.
Kerestem egy helyet ahol blogolhatok. Amikor az Átalakulásra rátaláltam,
úgy tűnt, hogy az összes eszközt használják, amivel én is próbálkoztam.
Sok tudást találtam ott, amit szerettem volna mind felhasználni.
Láttam, hogy van ott permakultúra is,
amit amúgy is be akartam hozni a városba.
Az Átalakulás olyan volt, mintha minden, ami érdekelt, ott lett volna egy weboldalon.
Nehéz ilyen embereket találni.
Nem gondoltam, hogy van még korombeli, akit érdekel a kertészkedés.
De az Átalakuló Pittsburgh, a weboldal meg ami körülötte van, megmutatta
hogy vannak, akik kertészkednek, pedig ez lányos hobbinak számított.
Most már hallgathatok metált, öltözhetek punknak és még kertészkedhetek is, így is menő vagyok..
Ez Wilkinsburg, Pittsburgh külvárosa, Pennsylvaniában
minden szempontból lepattant környék.
Reggelente elsőként benézünk az elhagyott házakba
hogy vannak-e házfoglalók, tudunk-e biztonságban dolgozni.
A sárga ház lesz az első. A házak ötöde be van deszkázva, vagy üres.
Halló! Halló! Van itt valaki?
Nagyszerű leszel. Csak haladj.
A jó hír az, hogy nincs itt senki.
Ez a Whitney Avenue Városi Farm.
Öt-hat éve itt házak voltak, mielőtt leégtek.
Amit termesztünk, ingyen szétosztjuk, vagy az élelmiszerbanknak adjuk.
A környékbeliek tudják, hogy idejöhetnek
és bármikor szedhetnek gyümölcsöt és zöldséget.
Amikor Chris és Carly a Whitney Avenue-ra jött,
itt üres házak, öreg, halott telkek voltak.
Az egész utcát egymaguk megszépítették.
Az emberek kezdték értékelni, amit esznek.
Voltak éhes emberek az utcában,
és abból a kertből szedhettek ennivalót.
A környékbeli gyerekekkel dolgozunk.
Volt sok gyerek, akik sokszor bajba keveredtek
és le kellett foglalni őket. Ez lett a módja.
Először azt mondtam,'Ez béna!'
Béna is egy kicsit, de távol tart a bajtól.
Voltak gyerekek az utcában, akik rossz hatással voltak Brandonra.
Őket követte, akik rossz hatással voltak rá.
De miután azok elköltöztek és Chris és Carly tennivalót adtak neki,
kiderült, hogy rendes kis kölyök.
Amikor leszeditek az ennivalót, mit csináltok vele?
A kukoricával?
Mindennel.
Ó, eladjuk.
Tényleg? Hol?
Ott.
Odakísérsz?
Ja.
Itt haladnak el az emberek.
Kínálunk nekik paradicsomot, cukkinit vagy kukoricát.
Ha nem kérnek, azt mondjuk 'Köszönöm, szép napot!'
Imádjuk a kölyköt. Mintha a fiam lenne.
Meg szeretném tanítani mindenre, amit otthon nem kap meg.
Itt Wilkinsburgben a lecsúszás egyik fő oka az volt,
hogy lényegében elvesztek az apák.
Egy csomó apát bebörtönöztek vagy megöltek,
vagy csak eltűntek.
Itt bandák voltak, és valahányszor az FBI feloszlatta őket,
akár 60-70 embert is börtönbe zártak egyszerre, 20 évre,
csak férfiakat, főleg apákat.
ÍTÉLET STOP
A célom, hogy idővel több ilyen kertet hozzak létre Wilkinsburg körül
hogy legyen ennivaló.
Ez egy modell, ez lehetne Wilkinsburg minden utcájában.
Minden utcán van legalább egy üres telek.
Röhejesen egyszerű.
Minden kis szomszédságban kéne egy kis kert.
A fenntarthatóságot mutatom be nekik,
miközben két éve alig volt ember az utcában
aki tudta, mi az a fenntarthatóság.
Most már mindenki irigy a mi tömbünkre Wilkinsburgben.
Mindenki a Whitney Avenue-ra akar jönni. Ez a legjobb utca.
Sírok, megríkattál!
Büszkévé tesz.
Amikor a családom meglátogat, büszke vagyok a helyre, ahol élek.
És ez megváltoztatott.
A gyakorlatban sok Átalakulás csoport kezdi az élelmiszerrel.
Mert nem kell semmire sem várni hozzá.
Nem kell hozzá engedély, nem kell hozzá finanszírozás.
Ha szélerőművet akarsz, az beletelhet 5-6 évbe.
Kezdheted kert-megosztással, termesztéssel, balkonládákkal...
ez tényleg gyors és egyszerű, ezért újra és újra látjuk
hogy az Átalakulás Kezdeményezések helyi élelmiszerrel kezdik,
ezzel vesznek lendületet.
Ez Kilburn állomás a Jubilee vonalon.
Négy hónapja ezek az ágyások üresek voltak.
Így megkérdeztük a metrót 'Ültethetünk ide valamit?'
Zöldséget és gyümölcsöt akartunk, hogy lássák, bárhol termeszthető.
Ez az egyetlen metróperon, ahol zöldség és gyümölcs terem.
Még egy almafa is.
Remek helyen van az ágyás, 12 000 ember megy itt el naponta.
Nagyszerű hogy az ingázók, miután leszállnak,
szedhetnek egy epret vagy egy paradicsomot és megehetik hazafelé. Fantasztikus!
Megkérdeztük a közlekedési vállalatot, hogy termeszthetnénk-e itt élelmiszert.
Először kicsit feszültek lettek.
'Élelmiszert nem, de virágokat szívesen látnánk.'
Szóval kicsit hervasztó volt az első próbálkozás.
Amikor tárgyalni mentünk, bemutatták a Virágzó Metró tervet,
és azt mondták szálljunk be abba.
Amikor megnéztük a kiírásban a kategóriákat,
ők voltak meglepve, hogy van egy 'termeszd meg az ételed' kategória.
Ráböktünk - 'Abba szívesen beszállunk. Van almafánk és vannak zöldségmagjaink.'
Nem is tudták, hogy szabad ételt termeszteni a peronjaikon.
Megéri kitartónak lenni, mert sokszor
az adott személyiség a döntő.
Van aki nem akar ***áztatni, más meg fellelkesül,
szóval mindig attól függ, kivel beszélsz.
Másként látod a helyet.
Tíz éve élek itt, és most teljesen máshogy nézek rá...
Először csináltam olyat, ami ilyen helyi kapcsolódást szült.
Ez elég izgalmas dolog.
Az Átalakulásban nagyon fontos, hogy helye legyen az ünneplésnek.
Van az álmodozás, a tervezés és a megvalósítás körforgása,
és meg kell ünnepelni, amit megtettünk, mielőtt újrakezdenénk a folyamatot.
Az Átalakuló Tooting a Szemétfogó Karnevállal ünnepelt
Több mint egymillió pillepalack és nejlonzacskó...
félmillió csipszes zacskó...
és egy csomó más cucc...
...gyűlt össze fél év alatt ehhez a banzájhoz!
Az ünneplés, az elismerés, a jó szó sokat segít nekünk, embereknek
hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Ha van lehetőség megünnepelni egymás eredményeit,
elismerni egymás értékeit,
akkor lesz bizalom és közösség.
De ha állandó a nyomás és nincs erre idő,
mert már a következő dolgot csináljuk, akkor az emberek hamar kimerülnek.
Isten hozott a Tooting Karneválon!
Az Átalakulás inkább buli, mint tüntetés.
Minden találkozón kell egy kis ünnepelés, a történtek méltatása,
és kellenek események, ahol az eredmények ünneplése maga a cél.
Félrevezető lenne a film, ha azt mutatná
hogy az Átalakulás mindig működik és sikeres.
Van hogy egyes projektek, de van hogy egész kezdeményezések vagy szervezetek
esnek szét, vagy fulladnak be.
Az Átalakuló Lancaster egy év alatt bedőlt.
Azt gondolhatnánk, hogy ha egy az álmunk, akkor minden simán fog menni.
Nem így van. A csoportokban mindig vannak konfliktusok.
Hogy őszinte legyek, borzasztó volt.
Nem részletezem, mert személyes, de borzasztó vége volt.
Megsértett pár dolog, ami elhangzott, és nagyon feldúltak a sértegetések.
Magamra is haragudtam, mert végül már én is hajlandó voltam gorombáskodni.
Jézusom, ha ezek az emberek akarják megmenteni a világot,
akkor én lelépek a bolygóról. Nem akarok itt lenni, mert reménytelen.
És talán mind tévedünk és naivak és buták vagyunk.
Ha átvészeljük és készek vagyunk tanulni, az átformál.
Segít, hogy legközelebb jobban csináljuk.
Azt tanultuk, hogy egy új csoportban a legfontosabb az,
hogy a bolygó megmentésén, az akármilyen válságokon túl
a lényeg, hogy meghalljuk egymást és tiszteljük egymás nézőpontját.
Nem kell egyetérteni, és ezt ki is kell tudni mondani,
de tolerancia kell, és hogy a legfontosabbnak az emberi viszonyokat tartsuk.
Az új Átalakuló Lancasternek már majdnem 450 helyi tagja van.
Számtalan film, beszéd, beszélgetés, standolás, lakoma és fesztivál után...
2010 áprilisában hivatalosan is 'színre léptek'.
Az egyik, amihez a 'belső Átalakulás' elvezet, és amiben tényleg segít
az, hogy támogató struktúrákat biztosít,
teret nyit annak, hogy az emberek elmondják, milyen felelősséget viselni az Átalakulásban.
Nem az Átalakulás Kft.-ben vagyunk, nincs műszakvezető, aki vállon vereget.
Jól jön a társak támogatása azoknak akik dolgoznak
olyanoktól, akik meghallgatják mi van veled és megértik a problémáid.
Fárasztó a frontvonalban lenni, vagy azt érezni, hogy ott vagy.
Van, hogy elfelejted, miért csinálod.
De ha visszamész az érzelmi forráshoz,
az emlékeztet, hogy miért csinálod, és újra késztetést ad, ami jó.
Újra felvidít, nem tűnik mókuskeréknek.
Ez szerintem alapvető. Az Átalakulás másfajta vezetést igényel.
Az egyes projektek vezetői összejönnek, támogatják egymást, hálózatot építenek
és talán tanulnak is valamit, amit hazavihetnek.
Van benne valami varázslatos, újra ráébreszt, hogy miért is csinálom ezt.
Úgy érzem, most már erős támogató hálózatom van.
Többet adott, mint amit vártam.
HARMADIK FÁZIS: Kapcsolódás
Miután már beindultatok,
tényleg kezditek elérni a szélesebb közösséget,
a szervezeteket és embereket akikkel még nem volt kapcsolat,
az önkormányzatot, helyi vállalkozásokat, a tágabb közösséget.
Tehát a kapcsolódás fázisában jobban beágyazzuk a projektet a közösségbe,
és még több ember számára tesszük fontossá.
2008 nyarán tartottam az első Átalakulás beszédet Monteveglioban.
A résztvevők úgy döntöttek, hogy még többet akarnak tudni az Átalakulásról.
Az első találkozón letaglóztak az információk.
Pár hónap után már jobban képben voltunk.
Néhányan a helyi Átalakulás csoportban aktivizáltuk magunkat.
Mások, mint Umberto és Daniele, elindultak a helyi választásokon.
Nyertek, és ők most a polgármester és a környezetvédelmi tanácsnok.
Szóval van egy önkormányzatunk, aminek két tagja nagyon is képben van az Átalakulásról.
És a többieknek is világos fogalmuk van az előttünk álló kihívásokról.
Mit kezdhet a helyi vezetés egy 5000 fős városban a korlátlan növekedés válságával...
mit kezdhet az olcsó olaj végével, és milyen szakpolitikákkal rukkolhat elő?
Az első az volt, hogy ezt mind leírtuk...
Így született egy határozat...
ami a fosszilisek visszaszorítását egy energiacsökkentési tervvel prioritássá teszi.
Gyakran kérdezik, hogyan tudjuk ilyen radikális döntésekre rávenni a politikusokat?
Az az óriási, hogy senkit sem kellett meggyőzni.
Már el is értünk néhány fontos célt.
Először is, radikálisan megváltoztattuk a településfejlesztési tervet.
Az önkormányzattal együttműködve elérhetjük azt, ami amúgy lehetetlen
Az Enescom projektben a völgy hat falva aláír egy megállapodást,
ennek alapján energiacsökkentési terveket írhatunk az egész környéknek.
Ha szilárd érvelés támasztja alá ezeket a szakpolitikákat,
akkor nő az alkalmazkodóképesség, ami segít túllépni az olajalapú gazdaságon.
Azért is nagyon érdekes ez, mert az egész környék részt vesz benne.
A megállapodás egy EU program, aminek célja a CO2 kibocsátások csökkentése
és alternatív, megújuló energiák fejlesztése.
Jó eszköz az Átalakuláshoz
mert ad egy fókuszpontot a polgároknak és a hivatalnak.
Monteveglioban olyasmik történnek, mint a legtöbb Átalakuló Városban.
De a helyi intézmények bevonása segít felgyorsítani a változásokat.
Lenyűgöző látni, ahogy az alulról építkező Átalakulás
találkozik egy elkötelezett, proaktív helyhatósággal, amely szintén a helyi alkalmazkodóképességben gondolkodik.
És a felület, ahol a kettő összeér, az egy nagyon fontos és nagyon érdekes új terület.
Hogyan támogathatja egy önkormányzat az Átalakulást ahelyett, hogy az élére állna?
A munkájukra nézve mit jelent az olajhozam-csúcs és a rugalmasság szüksége?
És hogy néz ki ez a két dolog, amikor összeér?
A Közös Átalakulás itt fogant Totnesben az Átalakuló Totnes Kezdeményezésben
azért, hogy az embereket utcaszinten vonjuk be.
Egy csoport általában úgy indul, hogy valaki bejön az irodába,
vagy idecsörög, hogy indítana egy csoportot a környékén.
És ő az, aki aztán bevonja a szomszédokat.
A mi projektünk ebben más kicsit. Mi nem kopogtatunk lakásajtókon.
Ezt ő csinálja.
Általában hat-tíz szomszéd jön össze, és hét alkalommal találkoznak.
Az első találkozót segítünk levezetni.
Küldünk valakit, aki segít a megfelelő pályára állni,
és megállapodni a következő találkozóban.
Második alkalommal a háztartási energiahasználat a téma,
van 10-12 praktika, ami egyáltalán nem kerül pénzbe.
Az ingyenes vagy a nagyon olcsó megoldásokra koncentrálunk.
A találkozó végén írnak egy kis akciótervet.
Mindenki választ 2-3 tennivalót, amit igyekeznek a következő találkáig teljesíteni...
Sok mindent meg tudtunk valósítani,
az energiatakarékosságból és az erőforrások jobb használatából,
szenvedés nélkül.
Tényleg szenvedés nélkül, ez a lényeg. Valójában szórakoztató volt.
Mivel utcaszinten működik, az emberek elképzelhetik
hogy milyen lesz az olajon túli, szénszegény világ
a kis, helyi szinten.
Nem az egész világot kell újra kitalálni.
Csak a mi világunk egy kis részét.
Hogyan nézhetne ki ha már átalakult? Ez könnyebben emészthető.
Sokat számított az olvasott és átbeszélt dolgok alkalmazása.
Inkább arról szól, hogy hogyan fogjuk fel az életet, nem arról, hogy mit csinálunk.
Tudatosul a kapcsolatunk az energiával - hogy pazaroljuk vagy nem pazaroljuk.
Megteszünk mindent.
A csoportosság hosszútávú haszna a társadalmi kohézió.
Olyanok, akikkel amúgy nem nagyon lenne dolgom,
de ez összehozott minket.
Nagyon vegyesek vagyunk, ez olyan jó.
És van egy közös szálunk, amely újra és újra összehoz minket.
Ez beindította a közösségi szellemet az utcában.
Eddig 56 csoport alakult,
468 háztartást
és 1100 embert érve el.
Háztartásonként évente átlag 600 fontot spóroltak meg,
és otthononként kb. 1,2 tonna CO2 kibocsátását.
Felébred a kreativitás, és az emberek kezdenek máshogy nézni egymás kertjére.
És a tetőkben is a lehetőséget látják.
Szerintem az efféle változás lesz maradandó.
Erre van szüksége a társadalomnak, nekünk, hogy biztonságos világban éljünk.
És szerintem ez a kezdet.
NEGYEDIK FÁZIS: ÉPÍTKEZÉS
Ez az, amikor elkezdünk stratégiában gondolkodni
a lakóhelyünk "helyiesítéséről".
Amikor energiacégeket, helyi pénzeket, társadalmi vállalkozásokat indítanak be...
Amikor a sok kis ötlet felől elmozdulnak az új helyi infrastruktúra létrehozása felé.
Nagyon régóta van itt zöldséges.
Legalább 50 éve vásárolok itt.
A háború óta biztos hogy volt itt zöldséges.
Az üzlet hanyatlott, mint ami be fog zárni.
Arról kezdtünk beszélgetni a tulajjal, hogy egy közösségi vállalkozással átvennénk a boltot.
A közösségi megközelítés teljesen szándékos volt, etikai szempontjai és praktikus indokai is voltak.
Azt akartuk, hogy az emberek járjanak oda.
Mi lehetne vonzóbb egy boltban, mint hogy tulajdonosa is vagy?
A helyi élelmiszerekkel nem foglalkoztunk. Most erről szól minden.
Tényleg bejönnek azzal, hogy 'Van hat karfiolom, kell?'
Ha jó minőségű, megvesszük.
Tudom, csodás!
Helyi rebarbara! Imádjuk!
Vannak, akik kifejezetten a Diggle rebarbarát keresik a boltban.
Része a 'rebarbara háromszögnek'.
Bátorítjuk az embereket, hogy termesszenek többet, hogy fejlődjön ki ez a dolog,
hogy a közösségünk rugalmasabb lehessen.
Ezt a 13,50-et kaptuk a terményért, és most visszaforgatjuk ide a boltba.
Kicsit többet fogunk költeni, szokás szerint!
Sok értéket adtunk a közösséghez.
Munkahelyet teremtettünk, lehetővé tettük, hogy az emberek helyben vásároljanak meg mindent.
Növeltük a környező boltosok forgalmát is,
mert egyre többen helyben vásárolnak a bevásárlóközpontok helyett.
Más helyi boltokban is több időt töltenek, ami jó.
Nagyon örülök, hogy ilyen sikeres.
Másként is alakulhatott volna, abban biztos vagyok.
A kezdetektől volt kenyér is, ami igazán különleges.
Mintha így lett volna elrendelve. Mindkét cég szövetkezet.
A pékség munkás-szövetkezet, mi pedig fogyasztói szövetkezet vagyunk.
A munkás-szövetkezeti formában jobban kötődsz azokhoz, akikkel dolgozol.
Egész életemben voltak kollégáim, de ez nem ugyanaz.
Ez más szintű összekapcsolódás.
Három éve indítottuk a pékséget.
Összehoztunk kb. 60 családot,
akik előre fizettek a kenyérért, akár 12 hónapra is.
Minél hosszabb időre fizettek elő, annál több kedvezményt adtunk.
Olyan lelkesedés volt, hogy biztosak voltunk benne, nyert ügyünk van.
Aztán rájöttünk, hogy kinőttük a 15 négyzetméterünket,
így hát belevágtunk és saját helyet kerestünk.
Még mindig nem volt működő tőkénk, így töprenghettünk a finanszírozáson.
Andrew Whitley ötlete volt, bár fontolgatták már mások is:
a 'kenyérkötvény' sok kis kölcsön a vevőktől és a közösségben élőktől,
amelyre elég jó kamatot fizetünk, 6,25%-ot, de kenyérben is fizethető,
ami 2,50 font, vagy egy vekni kenyér hetente.
Csak olyanok jönnek szóba, akik szeretik ezt a vállalkozást.
Ez egy olcsó kölcsön nekünk és jó megtérülés nekik.
Ilyen kis befektetésre a bankok sem adnak jobb megtérülést.
Az étellel való régi-új kapcsolat nagyon jó metaforája minden újraélesztett kapcsolatnak az életünkben.
Ha most befizetjük az energiaszámlát, a pénz elhagyja a közösséget.
Elvész a lehetősége, hogy valamit megváltoztasson.
Izgalmas látni, hogy hány közösség kezdi saját energiacégeit elindítani,
hogy energiát termeljenek, de a közösség hasznára, a pénzt visszaforgatva.
Mi vagyunk az első közösségi tulajdonú naperőmű a szigetországban.
Erre elég büszkék vagyunk.
Az "erőmű" elég erős elnevezés egy 98 kilowattos fotovoltaikus táblasorra.
De úgy számoltunk, hogy kb. 40 családnak elég a jelenlegi fogyasztás mellett.
Nem fogjuk ellátni Lewest, kizárólag napenergiával
de van egy csomó más lehetőség is.
Ennek előnye, hogy könnyű, gyors, olcsó, azonnal kész és a tervezése nem problémás.
Megkérdeztük a Harveyst, a sörfőzdét, hogy lízingelhetjük-e a tetőjüket.
Azt mondták 'elvileg rendben', ha az engedélyeket mind elintézzük.
A városban volt a megnyitó.
Jól behirdettük, benne voltunk a helyi sajtóban, hogy mindenki tudjon róla.
Kezdett jönni a pénz. Az ajtón is bedobtak csekkeket, a jelentkezési lappal,
és rövid idő - talán három hét - alatt,
több pénz jött össze, mint amennyi a beüzemeléshez kellett.
Igazi közösségi befektetés, visszaad valamit a közösségnek,
az embereknek egyértelmű, a környezetnek is nagyon jó,
csökkenti a kibocsátásunkat, helyi tulajdonú és helyiek csinálják.
Nagyon érdekes precedenst teremt, mert azt mutatja
hogy az emberek ereje működtetheti a közösségi finanszírozást, projekteket.
Nagyon jó magja egy sor más közösségi tevékenységnek.
Megmutatja, hogy a közösség összefoghat olyan területen, ami 10 éve elképzelhetetlen lett volna.
Ha bármilyen megújuló energiás eszközöd van telepítve
akkor a kormány fizetni fog minden egységnyi megtermelt elektromosság után.
A átvételi ártámogatás bevételeiből felhalmozunk egy összeget,
melyből visszafizetjük az emberek kezdeti befizetéseit.
Nagyon nehéz folyamat volt.
Zeneszerző vagyok. Nem üzletember, nem egy pénzügyi akárki.
Rövid idő alatt rengeteget kellett tanulnom. Mindannyiunknak sokat kellett.
Ha valaki belefog, legyen tisztában azzal, hogy mennyi erőfeszítés, elszánás és idő kell hozzá.
Nehéz.
Az alkalmazkodóképes közösségeké a jövő, Erre haladunk.
A lényeg az, hogy helyben meglegyenek a struktúrák, hogy ki lehessen szolgálni a közösség szükségleteit.
A modelleket, amelyekkel utat törünk, valamilyen formában átvehetik mások,
más közösségek a világ más részein.
Képzeld el a helyi gazdaságot
egy nagy vödörként.
Ebbe mennek a nyugdíjak, bérek, támogatások és a többi.
Jelenleg a szupermarketek, az elektromos számlák, a netes vásárlás mind lyukakat ütnek ezen a vödrön.
Tehát a felhalmozott vagyonunk és a vele járó lehetőségek elszivárognak.
Minden ilyen kis szivárgás a vödrön
egy helyi megélhetés, egy helyi üzlet, egy helyi képzés lehetőségét veszi el.
Tehát a közösségi energiacégek támogatása,
a helyi élelmiszer támogatása vagy beindítása,
a helyi pénz használata,
mind nagyon jó módja, hogy betömjük a lyukakat a vödrön.
Brixton kulturálisan a legsokszínűbb az országban. Egyedülálló.
Minden nemzet megtalálható itt.
A Brixton font 2009-ben indult.
Most már 200 üzletben fogadják el, hivatalosan.
Ma este elektronikussá válunk. Mi vagyunk az elsők a szigetországban, akiknek e-fizetőeszköze van.
Hát nem nagyszerű?
A digitális korszakba lépünk a fonttal.
Még egy remek ok, hogy az emberek a Brixton piacra jöjjenek
meg egyáltalán Brixtonba, hogy elköltsék a pénzüket.
A New Economics Foundation, a holland COIN és a Transition Network
fejlesztette ki ezt a szoftvert, ami az elektronikus fizetést működteti.
Brixton az első hely, ahol ezt a gyakorlatban kipróbálják.
'Órás Doktor!!'
Helló, hogy vagyunk? Megvagyunk!
Rá tudnál nézni az órámra?
Megjavítsam? Mindjárt előveszem az órajavítómat!
Jól van, nézzük. Szerintem elemcsere lesz.
Tessék, működik! 2,50 lesz.
2,50. SMS-sel lehet?
Hogyne. Persze.
Megkeresem a Brixton font bankot... és te vagy Stuart, Az Órás.
Megjött?
Megjött, kész! Remek! Viszlát.
Viszlát. Köszönöm. Minden jót.
Kifejlesztettünk egy SMS fizetési rendszert, bárki használhatja, nem kell hozzá hardver.
Nem kell kártyalehúzó, csak egy mobil.
Nem kell okostelefon, csak egy sima mobil.
Elküldesz egy üzenetet, ennyi az egész.
Fizethetek üzenettel? Igen.
Mi a felhasználóneved? Sana Foods.
A független helyi vállalkozások kulcsszereplők a jelenlegi gazdasági problémák megoldásában.
mert a kis és középvállalkozások adják a brit gazdaság vérkeringését.
A Brixton font lényege, ethosza az, hogy helyben költsük el a pénzünket,
hogy felturbózzuk a helyi vállalkozásokat, hogy éljenek és viruljanak.
A Brixton font lényege nem az, hogy a pénzt mondjuk észak-Londonból délre tereljük,
hanem hogy más típusú gazdaságot teremtsünk.
olyat, amiben feltesszük a kérdést, hogy el tudjuk-e látni az igényeket helyben?
Az itt lakók be tudnák tölteni ezt a szerepet? Csinálhatjuk kicsit másként a dolgokat?
Olyan gazdaságról szól, amiben mindenkinek lehet szerepe, munkája,
ahol igazán virágzó, sokszínű, erős helyi gazdaságunk van.
Szuper! Megjött a visszaigazolás. Remek. Szép napot. Viszlát!
És tessék, a Brixton font. Elektronikus! Fantasztikus!
Az Átalakulás eredetileg a nyugatnak szánt detox,
amivel a tehetősebb nyugat csökkentheti kibocsátásait és félúton találkozhat a fejlődőkkel, akik épp növelik.
De az utóbbi évben azt láttuk, hogy a fejlődő világban is kezd megjelenni.
2011 márciusában a Heal the Soil az Átalakulás modell átvételéről döntött...
Elkezdtük az első faluban, Kottakaraiban, ahol élünk...
... ez lett az első Átalakulás Kezdeményezés Indiában.
Az első célunk a tápláló étel biztosítása a falunak, az otthonainknak, a családjainknak.
Az a programunk és a projektünk magja,
hogy jó minőségű étel mindenkinek kell.
A házaknál megkérdezzük, 'Beindítanál egy zöldségeskertet?'
Hozzuk a magokat és megmutatjuk hogyan kell ápolni.
És ha elkezded, a szomszédok is akarnak majd ilyet.
Ezzel a módszerrel növekedtünk.
Eddig 4 faluban, 100 háztartásban indítottak konyhakertet Tamil Naduban.
Nagyon pozitív eredményekkel járhat a munka a vidéki Indiában.
Például ha azt mondod, hogy ez egy Amerikában élő szén-lábnyoma,
akkor ez egy Indiában élő ember szénlábnyoma.
Ez pedig egy Indiában, vidéken élő ember szén-lábnyoma.
Tehát nem kell ennyit csökkenteni. Már ott vagyunk.
Csak át kell vennünk gyakorlati modelleket, amiben zöld, megújuló megoldások vannak,
és vidéken kell tartani a vidékieket. Meg kell állítani az elvándorlást.
A régi, hagyományos falusi modellből hozunk létre átmenetet a modern Indiába,
és azon vagyunk, hogy ne érezzék kizárva magukat, mert nem élnek városokban.
Boldogan látjuk a falusiak arcán a mosolyt.
Nagyon szívesen fogadnak... kinyitják a szívüket és a házukat.
Mióta elindítottuk az Átalakulást, mindig reméltük, hogy ez olyan lesz
ami a hely kultúrájának, DNS-ének, vérkeringésének a részévé válhat
hogy amikor nagy nehézséggel vagy bizonytalansággal néznek szembe,
akkor az Átalakulás lesz az egyik, amihez nyúlnak, hogy megtervezzék a válaszukat.
Jó volt látni az elmúlt évben olyan helyeket ahol nagyon-nagyon nehéz lett a helyzet,
és ahol az Átalakulás majdhogynem ösztönös, központi része lett a közösség válaszának.
A katasztrófa előtt is,
azt gondoltam, hogy az Átalakulás a legjobb amit tehetek az életemben.
A katasztrófa után még nyilvánvalóbb lett
hogy az Átalakulás az, amit tennünk, tennem kell.
A Fujino Electric Power társaság kb. 80-90 tagból áll, akik egy levelezőlistán vannak.
Akkor kezdődött, amikor a március 11-i nukleáris katasztrófa történt.
Összejöttünk megbeszélni, hogy honnan vesszük az energiát, és hogy mennyire biztonságos vagy fenntartható ez.
Volt pár találkozó, ahol megbeszéltük mit akarunk, de nem készültünk még cselekedni.
Amikor március 11 megtörtént, valaki azt javasolta, hogy vegyünk részt a kárenyhítésben.
... és ekkor indult be a vállalat.
A Fényfesztivál indította be a társaság terveinek kristályosodását.
Ez volt a nyolcadik év, és úgy döntöttünk, hogy az összes energiát megújulókból állítjuk elő.
Három nap alatt 5 000 látogató volt.
A fesztivál sikere után a tagok úgy döntöttek, hogy a Tohoku térségbe viszik, ahol a katasztrófa volt
és az érintett környéknek biztosítottak áramot.
Helyben is teljesen zölddé akarjuk tenni az energiát.
Megvizsgáltuk, milyen erőforrásunk van Fujinóban, és az első ami felmerült, az az erdő.
És a kisléptékű vízi erőmű.
Van néhány erős patak a völgyekben.
Most az a kérdés, hogy miként bonyolítsuk le ezt a közös jövő-álmodást.
Az Átalakulás csak az egyik eszköz, amit a Lyttelton Projekt Christchurchben, Új-Zélandon használ.
Időbankjuk inspiráló példája a közösség rugalmasságának egy válság idején.
A új-zélandi Lytteltonban, ahol éltem, nemrég nagy földrengés pusztított.
Szívszaggató volt visszamenni oda.
"Lélegezz"
A város nagy része elpusztult.
De a veszteségek közepette a közösség megmutatta szívét,
az emberek jóságát és kedvességét.
Én voltam a Lyttelton Időbank koordinátora.
Már pár éve dolgoztam a közösség építésén.
Az Időbankot kiegészítő csereeszközként vezettük be,
hogy az embereknek ne kelljen állandóan pénz a megélhetéshez.
De ez óriási közösségépítő eszköz is,
az emberek szaktudást cserélhetnek, megismerhetik egymást.
Aztán volt ez a borzasztó földrengés 2010 szeptemberében.
A Polgári Védelmet átirányították Christchurchbe,
mivel úgy vélték hogy itt Lytteltonban nincs rá szükség.
De volt szükség, csak másféle.
Felhívtak a tűzoltók, hogy 'Tudjuk, hogy te otthon vagy a közösségben.'
'Nem tudjuk mit tehetnél... Te tudod esetleg? Tudnál segíteni?'
Így felállítottunk egy bázist az irodában és hetekig keményen dolgoztunk,
a közösséget segítve: vizet és ételt szállítottunk és sürgősségi javításokat végeztünk.
Épp csak kezdtünk úrrá lenni a helyzeten, amikor lecsapott a februári rengés,
ami más volt. Gyorsabb, rosszabb. Minden épület ledőlt.
Teljesen más volt. Mintha a szeptemberi csak főpróba lett volna.
Összekapta magát a közösség.
Kiderítettük, mire van szükség és hogyan lehetne azt megoldani az Időbank önkénteseivel.
Akkor alig több mint 400 fő volt.
Elkezdtük kiküldeni az e-maileket: 'Ez a helyzet, erre van szükségünk.'
Az emberek meg jöttek csapatostul, és kezdték a saját ismerőseiknek továbbítani az üzeneteket,
és elképesztően sok önkéntes kezdett jönni.
Szerintem az Időbank nélkül a közösség
nem szedte volna ilyen gyorsan össze magát.
Ez azokról szól, akik elvesztettek valamit, de megtalálták egymást,
mert a közösség igazi szíve az ember.
Vidám Jogi Nyilatkozat
Az Átalakulás egy óriási társadalmi kísérlet. Nem tudjuk hogy sikerül-e, de az biztos,
ha a kormányokra várunk, akkor késő lesz.
Ha egyénileg cselekszünk, az kevés lesz.
De ha közösségként lépünk fel, lehet hogy elég lesz, még épp időben.
A magyar változat létrehozásában közreműködtek:
Védegylet Globál Projekt Magyar Környezeti Nevelési Egyesület
Hazai kapcsolat: lmv.hu/atalakulo-varosok
Ha vetítést szeretnél szervezni: globalprojekt.hu
Magyar felirat: Ferenczi István, Tracey Wheatley
Ezt a filmet anélkül hoztuk létre, hogy körberepültük volna a világot.