Tip:
Highlight text to annotate it
X
Kedves barátaim!
Hálásak vagyunk
annak a többezer dél-amerikai embernek,
aki támogatott minket.
A nevük bele van vésve
a csarnok melletti falon található dísztáblákba.
Hálásak vagyunk
a munkásoknak,
tervezőknek, építészeknek és kőműveseknek.
Hálásak vagyunk azoknak, akik velünk tartanak ezen az ünnepségen.
És hálásak vagyunk, hogy felavathatjuk
ezt a helyet, amely most már nyitva áll mindenki előtt személyes elmélkedés,
tanulás és véleménycsere céljából.
Ezekben a pillanatokban
nem szabad elfeledkeznünk
a többi olyan találkozóhelyről sem,
melyek kialakulóban vannak és szaporodnak az öt földrész mindegyikén.
Sok ilyen helyen,
számos csarnokban és találkozóhelyen a világ különböző részein
az emberek hallgatják és nézik, amit mi ma itt csinálunk,
hiszen tudjuk jól,
hogy ezekről az inspiráló helyekről
a szavak és a képek eljutnak a virtuális terekbe,
ahonnan a várakozás terein át rezonálnak.
Bár különböző helyeken vagyunk, sokunkat örömmel tölt el ez az ünnepség.
Örülünk, hogy nem kell köszönetet mondanunk
egyetlen kormánynak,
egyetlen vállalatnak sem,
nem tartozunk hálával a hatalmasoknak és a médiának.
Itt, ahogy a világ más részein is,
minden a Humanista Mozgalom
erőfeszítéseinek köszönhetően épült fel,
valamint olyan emberek segítségével, akik anyagi számítás és önérdek nélkül
támogatták Üzenetünk előrejutását.
Így aztán
most helyénvaló köszönetet mondani ennek a nagyszerű mozgalomnak azzal,
hogy felidézzük ideáljait és alapvető javaslatait,
melyeket a következő hat pontban lehet összefoglalni:
„Először is,
az emberi lényt központi értéknek tekinti,
azaz kijelenti, hogy semmi sem állhat az ember felett,
és egyik emberi lény sem állhat a másik felett.
Másodszor,
hirdeti minden ember egyenlőségét,
ezért azon dolgozik, hogy túlhaladjon
a törvény előtti egyenlőség formalitásán,
egy olyan világ felé, ahol mindenki számára biztosítottak az egyenlő lehetőségek.
Harmadszor,
elismeri a személyes és kulturális sokszínűséget,
és így kihangsúlyozza minden nép jellegzetességeit,
elítélve mindenféle megkülönböztetést,
mely gazdasági, faji, etnikai
és kulturális különbözőségekből ered.
Negyedszer
támogatja az összes olyan irányzatot, mely a tudás fejlődését segíti elő,
a gondolatra ráerőltetett korlátokon túlra,
mely korlátok olyan elfogadott előítéleteken alapulnak, mint az abszolút és megváltoztathatatlan igazság.
Ötödször,
hirdeti a gondolatok és hitek szabadságát.
Hatodszor, visszautasítja
az erőszak minden formáját, tudva azt,
hogy a fizikai erőszak
nem az egyetlen formája az erőszaknak, hanem létezik
gazdasági,
faji,
szexuális,
vallási,
erkölcsi
és lelki erőszak is,
melyek mindennapos példák és a bolygó minden térségében jelen vannak.”
A humanizmus e hat pontja
képezi számunkra,
egy új szellemiség közvetítői számára
a társadalmi javaslatok
és a világ felé való gyakorlati elkötelezettség alapját.
Ugyanakkor
meghatározott személyekkel történő
mindennapi érintkezésünk során
szembesülünk lelkiismeretünk gyötrelmeivel,
amikor kételyek merülnek fel bennünk
azzal az iránnyal kapcsolatban,
amelyet a viselkedésünknek és az életünknek adnunk kell.
De hogyan dönthetnek az emberek
az életük irányáról,
miközben mindennapi élethelyzetük távolról sem áll az ellenőrzésük alatt?
Hogyan dönthetnek szabadon az emberek az életük értelméről,
ha ki vannak szolgáltatva a saját testük szükségleteinek?
Hogyan választhatnak szabadon,
amikor leláncolva élnek a sürgető anyagi problémák,
családi, munkahelyi és baráti
kapcsolatok rendszerében, mely időnként
a munkanélküliség, a kilátástalanság, a magány, az elhagyatottság
és az összetört remények rendszerévé válik?
Hogyan dönthetnek szabadon az emberek manipulált információ
és a tömegtájékoztatás segítségével felmagasztalt hamis értékek alapján,
amelyek követendő példaként a hatalmon lévőket állítják elénk,
akik szégyentelenül erőszakoskodnak,
fenyegetőznek, élnek vissza hatalmukkal, önkényeskednek és nélkülöznek minden ésszerűséget?
Hogyan dönthetnek szabadon, amikor a nagy vallások erkölcsi vezetői
igazolásokat találnak vagy hallgatnak a népirtások,
szent háborúk, védekező és megelőző háborúk láttán?
De mi ez?!
Mivel a társadalmi közeget a kegyetlenség mérgezi meg,
a személyes kapcsolataink
napról napra kegyetlenebbé válnak,
és napról napra kegyetlenebbül bánunk
saját magunkkal.
Az emberi lény nagy félelmei azok,
amelyek megakadályozzák abban, hogy olyan irányt adjon az életnek, amilyet szeretne és aminek értelme van.
A szegénységtől,
a magánytól, a betegségtől és a haláltól való félelem
összeadódik és felerősödik a társadalomban,
az embercsoportokban
és az egyénben.
De mindennek ellenére…
mindennek ellenére…
mindezen szerencsétlen feltételek ellenére valami,
ami halk,
akár egy távoli hang,
finom, akár a hajnali szellő,
valami gyengéden utat nyit magának
az emberi lény bensőjében.
Honnan ez a remény, lelkem?
Honnan ez a remény, mely szerencsétlenségem
legsötétebb óráiban
fénnyel kísérve nyit utat magának?
De ma ünnepségen vagyunk,
és mivel ma ünnepelünk,
és bizonyos ünnepeken az emberek megajándékozzák egymást,
szeretnék ajándékot adni nektek.
De természetesen rajtatok múlik,
hogy elfogadjátok-e.
Tulajdonképpen a legegyszerűbb és leggyakorlatiasabb javaslat lesz ez,
és leggyakorlatiasabb javaslat lesz ez, amit csak adhatok.
Majdhogynem olyan, mint egy ételrecept,
de bízom benne,
hogy túl fogtok látni
a szavak egyszerű jelentésén.
Bármikor
napközben
vagy az éjszaka folyamán
vegyél egy mély levegőt
és képzeld el, hogy ezt a levegőt a szívedbe juttatod.
Azután kérj erősen a magad
és a szeretteid számára.
Kérd erősen, hogy túllépj azon,
ami ellentmondást okoz;
kérd, hogy az életed egységes legyen.
Ne tartson hosszú ideig ez a kis ima,
ez a rövid kérés,
mert elég, ha egy röpke pillanatra
egy röpke pillanatra megszakítod azt,
ami az életedben történik,
hogy megteremtsd ezt a kapcsolatot a bensőddel,
hogy tisztaságot teremts
az érzéseidben és gondolataidban.
Hátrahagyni az ellentmondást nem más, mint legyőzni a gyűlöletet,
a neheztelést, a bosszúvágyat.
Hátrahagyni az ellentmondást annyit tesz, mint táplálni a vágyat a másokkal
és magunkkal való megbékélésre.
a vágyat a megbékélésre másokkal
és magunkkal.
Hátrahagyni az ellentmondást azt jelenti, hogy megbocsátunk
és kétszeresen teszünk jóvá
minden rosszat, amit másoknak okoztunk.
Ez a megfelelő hozzáállás, melyet gyakorolnunk kell.
Így az idő múlásával
meg fogod érteni, hogy a legfontosabb az, hogy elérjük a belső egységgel teli életet,
ami akkor fog gyümölcsöt hozni, amikor az, amit gondolsz,
amit érzel és amit teszel egy irányba halad.
Az élet belső egységének köszönhetően fejlődik,
az ellentmondás következtében pedig felbomlik.
Ezen kívül pedig amit teszel, nem marad meg pusztán benned,
hanem másokat is érint.
Ezért amikor segítesz másoknak
legyőzni a fájdalmat és szenvedést, az életed fejlődni fog, és hozzájárulsz a világ fejlődéséhez.
És fordítva: ha növeled másokban a szenvedést,
a saját életedben is felbomlást okozol, és mérgezed a világot.
És hogy kinek kellene segítened?
Először is azoknak, akik a legközelebb állnak hozzád,
de a tetteid nem fognak véget érni bennük.
A tanulás nem ér véget ezzel a „recepttel”,
inkább ezzel kezdődik.
A „recept” azt mondja, hogy kérned kell,
de kitől kérj?
Attól függően, hogy miben hiszel… attól függően, hogy miben hiszel,
attól függően, hogy ki miben hisz
és mindenkinek joga van abban hinni, amiben csak akar
tehát attól függően, hogy miben hiszel
lehet ez a te belső istened,
a vezetőd
vagy egy olyan kép, ami inspirációt és vigaszt nyújt.
Végül is, ha nincs kitől kérned, akkor adnod sem lesz kinek,
és így az ajándékom értéktelen lesz a számodra.
Később majd megfontolhatod, amit az Üzenet a Könyvben, az Útban és a Tapasztalatban fejt ki.
Akkor majd igaz társakra lelhetsz,
akikkel új életet kezdhetsz.
Ez az egyszerű kérés egy meditációt is tartalmaz, mely a saját életünk felé irányul.
Ez a kérés és meditáció egyre nagyobb erőre tesz szert,
és így képesek leszünk átalakítani a mindennapi élethelyzeteket.
Tovább haladva ezen az úton egy nap talán
felfogsz egy jelet,
egy jelet, amely néha zavarosan,
néha pedig bizonyossággal jelenik meg.
Egy jelet, ami olyan, mint egy finom jelzés,
de ami az ember életének ritka pillanataiban
szent tűzként lángol fel,
és szerelmesek elragadtatásának,
művészek inspirációjának
és misztikusok eksztázisának ad életet.
Fontos megjegyezni,
hogy a vallások csakúgy,
mint a műalkotások
és az élet nagyszerű inspirációi
mind ebből születnek.
mind ebből születnek.
ennek a jelnek különböző megjelenési formáiból
és semmi okunk azt hinni, hogy ezek a formák
hűen visszaadják azt a világot, melyet megjelenítenek.
Ez a jel a tudatodban olyasvalaminek a képpé alakítása, ami nem képi.
Ez a kapcsolat az emberi tudat mélységével,
egy kifürkészhetetlen mélységgel, ahol a tér végtelen
és az idő örök.
A történelem bizonyos pillanataiban felhangzik egy kiáltás,
emberek és népek szívet tépő kérése.
Aztán a mélységből egy jel érkezik.
Bárcsak sikerülne
ezt a jelet jósággal közvetíteni
az eljövendő időkben,
bárcsak megjelenne, hogy legyőzze a fájdalmat és szenvedést
– mert emögött a jel mögött egy nagy változás szele fúj.
Mikor sok évvel ezelőtt
bejelentettük a rendszer bukását,
sokan kigúnyoltak, mert számukra ez lehetetlennek tűnt.
A világ egyik fele, egy megrendíthetetlennek tartott rendszer fele összeomlott.
De ennek a világnak a leomlása
erőszak nélkül történt
és megmutatta az emberekben létező jót.
Sőt, mielőtt letűnt volna, ez a világ hajlott a leszerelésre,
és elkezdődött egy komoly munka a béke irányában.
És semmiféle apokalipszis nem volt.
A bolygó egyik felén a rendszer összeomlott,
és az embereknek a gazdasági nehézségeken és a struktúrák újraszervezésén kívül mást nem kellett elszenvedniük,
nem voltak tragédiák, nem volt üldöztetés, sem népirtás.
Hogy fog történni a világ másik felének összeomlása?
Bárcsak sikerülne a választ az emberek jajkiáltására jósággal közvetíteni,
és arra irányítani, hogy legyőzze a fájdalmat és szenvedést.
Mint emberi lények nem vagyunk függetlenek a világ sorsától.
Irányítsuk az életünket a belső egység felé,
az ellentmondások átlépése felé,
a bennünk és embertársainkban lévő fájdalom és a szenvedés legyőzésére,
akárhol is cselekszünk.
Fejlődjön az életünk a fájdalom és a szenvedés legyőzésével.
Haladjon előre az életünk azáltal, hogy segítünk mások életének fejlődésében.
Ezen az ünnepnapon
nagyon szívélyesen üdvözlök mindenkit, aki most itt van
és azokat is, akik bár nagyon távoli helyeken vannak,
kapcsolatban állnak velünk.