Tip:
Highlight text to annotate it
X
Nemzetközi hat napos elvonulás
Bangkok, Thaiföld 1999. dec. 27.- 2000. jan. 1.
A létezés ürességén túl 1999. december 27. és 30.
Jó reggelt!
Jól van, elnézést, késtem.
Ti is! Későn fekszetek le. Későn keltek fel.
Odafent van minden vendég? Igen?
Fent vannak a vendégek? Nem.
Ó, Istenem! Ez olyan itt, mint egy mozi.
Rendben, van valami kérdésetek?
Nincs? Bárkinek? Hát, lőjetek!
Nincs? Nincs kérdés? Tényleg? Nincs?
Akkor mehetek az au lacokhoz.
Tényleg nincs kérdés? Igen?
Nincs, ugye? Tényleg nincs kérdésetek?
Igaz ez? Igaz ez?
Jól van, ülj oda.
Mászkálnom kell, hogy lássatok.
Van-e bármi kérdés? Még mindig nincs?
Ezek? Igen, jól van. Lőjetek!
Ez egy élmény, sok évvel ezelőttről, tíz évvel ezelőttről.
Akkoriban nem ismertelek, de olyan volt,
volt egy olyan időszakom, amikor nagyon kellemesen éreztem magam:
úgy éltem, mintha a felhőkben élnék. (Igen.)
Ez másfél hónapig tartott.
És nem tudom megmagyarázni -
nagyon szabad voltam, és képtelen voltam arra, hogy dühös legyek.
Ez előtt az időszak előtt, talán... szomorkás lehettem, vagy ilyesmi. (Igen.)
De ebben az időszakban nem tudtam szomorkodni. (Ó, igen.)
És bárkinek, aki sírt, azt mondtam:
"Miért? Miért nem értik meg az emberek, hogy ők boldogok lehetnek?"
És az én kérdésem most ez: Hol voltam? Hogy kerültem oda?
És miért nem volt semmi csatornám arra, hogy megértsem a normális emberi érzést?
És hogy léphetek be oda ismét?
Ó, tehát ez a te kérdésed: Hogyan, miért, mikor, hol, mi, ki? Rendben.
Néha, amikor nagyon elfoglalod magad valamivel,
például egy dologra koncentrálsz nagyon, nagyon intenzíven,
ez akkor is megeshet.
Ez egyfajta meditáció. Rendben?
És akkor a lét egy másfajta dimenziójába lépsz be.
A tested itt volt, de az érzéseid nem voltak itt.
Érted? Igen.
Ezért nem érezted azt, amit a többiek éreztek.
Ez rengeteg spirituális gyakorlóval megesik.
Még velem is.
Szóval tulajdonképpen az emberek azt mondják,
hogy nagyon nehéz összpontosítani és a mennyekbe menni.
A számomra az nagyon nehéz, hogy az itt maradásra koncentráljak.
Ezért mindenféle dolgokat kell tennem,
hogy elfoglaljam magam, hogy itt tartsam magam. Rendben?
Ez a játék része.
Úgyhogy légy boldog, hogy legalább egyszer átélted...
azt, amit a "létezés ürességének" neveznek.
Látod, rengeteg ember szeretné megtapasztalni ezt,
de azután megint vissza kell térnünk, ide le, hiszen itt vagyunk.
Különben néha azt hiszik, hogy bolond vagy.
Sokan belekerülnek ebbe a helyzetbe,
és képtelenek működni ebben a világban.
Te nem is voltál olyan rossz.
Egyesek annyira mély szamádiba kerülnek,
hogy működésképtelenekké válnak ebben a világban.
Volt egy szent Indiában, Ramakrishnának hívták.
Ő állandóan szamádiban volt, hosszú, hosszú ideig.
Még enni sem evett. Még inni sem tudott.
Nem érzett semmit.
Úgyhogy az egyik barátjának kellett kényszerítenie az evésre,
vagy néha meg kellett vernie, hogy ismét tudatában legyen...
ennek a világnak, a fizikai létnek.
Remélem, hogy nem leszel olyan mélyen odabenn, hogy meg kelljen vernem téged.
Nagyon normális voltam, én...
Nem, nem, nem. Az jó. Az jó. Igen, igen, igen!
Ez a kettősség állapota, a kettős létezésé, érted?
Egy másik világban, és a világban voltál egyidejűleg.
Rengeteg gyakorlónak van ilyen létezése.
Érted? (Igen.)
Ezért mondják azt az emberek: "Az evés, az alvás, a munka, az mind Zen."
Ez ebben a fajta állapotban van. Rendben?
De sokan, akik nem gyakorolnak spirituálisan,
azok ezt nem értik.
Ők ezt nem értik. Ezért hallgatunk róla.
Igen? Igen!
Jól van, érted most már? (Igen, értem.)
Szóval vissza akarsz oda térni? (Nem... Igen, persze.)
Nem, nem kell. Maradj itt, ez jó!
Maradj itt velem.
Csak... azon tűnődöm, hogy amikor ott voltam,
ez a csatornám nem volt meg az emberi érzésekkel,
ha Isten ilyen, akkor azt hiszem...
Nem, ez nem a legmagasabb állapot. Nem mondom azt, hogy ez a legmagasabb állapot.
Igen, igen, igen. A legmagasabb állapot nagyon normális, rendben?
Tulajdonképpen a spirituális gyakorlók a legnormálisabb emberi lények. Rendben?
A legtöbben, akik nem gyakorolnak,
azok embernek néznek ki, de ők nem normálisak.
Ezért mondta Jézus, hogy "Hadd temessék el a halottak a halottaikat." (Lukács 9:60) Igaz?
Vagyis miután felébredsz, miután a beavatáskor felébredsz,
akkor kezdesz el életre kelni, újjászületni,
és akkor nősz fel, és válsz egy igazán normális emberi lénnyé -
valamint szentté egyidejűleg. Igaz?
Mindkét világban működsz, de normálisan érzed magad.
Érzed az emberi létezést, érzed az emberi érzelmet,
de ugyanakkor szent vagy.
Egyidejűleg rendelkezel mennyei létezéssel és emberi létezéssel.
Látod, a te állapotodban elveszítetted az emberi létezést,
és csak a mennyeit nyerted el.
És ez sem kiegyensúlyozott dolog, amíg itt vagyunk.
Tehát mindkettővel rendelkeznünk kell. Jól van.
Ezen az állapoton azonban sok spirituális gyakorlónak át kell mennie,
és azután ismét vissza kell térnie a normális állapotba,
miközben ő egy szent. Érted, mire gondolok?
Jó, gyakorlás előtt a legtöbb ember csak emberi.
Úgy értem, nem normális ember,
hanem csak a fizikai dimenzióban létezik.
Semmit sem tudnak a spirituális világról,
így bármi, amit éreznek, az emberi,
de semmit sem éreznek, ami mennyei. Rendben?
Azután pedig egy kis gyakorlás után megérzik a mennyországot,
tudod, ahogy te érzed.
Nem érzik az emberi létet, habár itt vannak.
És azután az ennél magasabb állapotban
rendelkeznek mind az emberi, mind a mennyei létezéssel.
És ez a tökéletesség állapota. Rendben.
Kérdezhetek még valamit? (Igen.)
Az egyik videódban hallottalak Istenről beszélni,
hogy amikor az emberek szomorúak, vagy kérnek, imádkoznak valamiért,
akkor Isten talán nem érti meg őket, amíg nagyon erősen nem imádkoznak.
És akkor azt mondtam, talán ez az állapot, ami nekem volt,
egy kicsit olyan volt, mint Isten, hogy nem értik meg az emberi érzést.
Ez ilyen, nem?
Nem! Isten másmilyen. Az még nem a legmagasabb létezés.
Jól van, közel van. Rendben? Közel van.
Mindenesetre én azt nem mondtam, hogy
"Amikor imádkozol, Isten nem érti meg."
Megérti, már mielőtt imádkozol.
Csupán te nem érted meg, ha nem imádkozol elég erősen.
Ez azt jelenti, hogy ha nem veszted el magad az imáidban,
akkor nem hallhatod a feleletet. Érted?
Imádkozol, de ugyanakkor sok más, egyéb dologra gondolsz.
Ezért amikor Isten válaszol neked, az nem ér el téged.
Például megesik veled néha, hogy amikor felhívsz valakit,
vagy valaki felhív téged, és beszél hozzád:
"Ó, tudod, mi van? Ez, meg az, meg amaz."
De ugyanakkor a gyerekeket nézted, a férjedet, vagy a tévét.
Azután azt mondod: "Igen, igen... Micsoda? Micsoda? Mit mondtál?"
És ő megint elmondja,
de te még mindig nem tudtál arra koncentrálni, amit mondott.
És akkor azt mondod: "Légy szíves ismételd el újra."
Emlékszel? Néha van ilyen.
Bár hallgatni akarunk arra az emberre,
mégis elkallódik a figyelmünk. Rendben?
Vagyis ezek mi vagyunk, nem Isten.
Isten mindig megért,
és mindent tud, mielőtt mi kérnénk.
Csak mi vagyunk azok, akik nem tudjuk megérteni Istent.
Tehát ezért kell gyakorolnunk a meditációnak ezt a koncentrációját,
hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, és halljuk Őt.
Rendben? Igen. Bármi más? (Köszönöm.)
Jó kérdés. Jó kérdés.
Jól van, srá***. Mi van a fiúkkal? Történt valami veletek?
Igen, gyerünk.
Tessék, ez itt a tiéd.
Ne menj vissza abba az állapotba. Menj jobbra, menj magasabbra.
Igen uram.
Beszélnél a belső Mesterről,
és arról, hogy hogyan lehet kapcsolatba kerülni a belső Mesterrel,
és kapcsolatot kiépíteni vele?
Igen, a meditáció által.
A belső Mester egy Magasabb szintű Lény,
a fizikai lét eme dimenzióján túl.
De néha a Mester ebben a fizikai létezésben is megjelenik.
Akkor
közvetlen kapcsolatba kerülhetsz vele a fizikai irodán keresztül.
Ezért amikor befelé mész,
látod, hogy a Mester ugyanolyan, mint kívül,
hiszen a Mester mind a fizikai, mind a mennyei létezéssel rendelkezik.
Mondtam már nektek, hogy kétfajta tanító van.
Az egyik csak a fizikai dimenzióban létezik,
mert még nem emlékezett vissza a Magasabb Énjére.
Ezért nem tud elvinni titeket egy olyan magasabb dimenzióba,
ahová még nem látogatott el újra, értitek?
És vannak más Mesterek -
a múlt Mesterei, valamint Mesterek, akik soha el sem hagyták a mennyországot,
és továbbra is ott maradnak, rendben?
Ezért ezeket a Mestereket "Belső Mesternek" hívjuk.
A "Belső" ellentéte a "Külsőnek".
Például itt Mesternek hívtok engem.
Nem tudom, hogy megérdemlem-e ezt a nevet, de mivel... jól van, miért ne?
Jó név.
Szóval ti Mesternek hívtok itt. Csak egy külső Mester vagyok, oké?
És amikor mélyre mész a meditációban, a szamádiban,
akkor ugyanazt a megjelenést látod,
még szebbet, még szebbet, még gyengédebbet, soha nem szid meg senkit.
Igen, néha, igen.
Belül ugyanazt a megjelenést látod az elméd szemeinek látomásában.
Akkor azt mondod, hogy láttad a Belső Mestert. Rendben?
De rendszerint, ha a Mester nem jelent meg ebben a fizikai birodalomban,
akkor nem kell azt mondanod, hogy az a Belső Mester.
Azt mondod: "Láttam Jézust. Láttam Lao-Cet. Láttam Buddhát."
Mindannyian tudjuk, hogy ők már eltávoztak,
és mindannyian tudjuk, hogy a magasabb dimenzióban láttad őt.
Érted?
Ezért amikor azt mondod, hogy "Belső Mester",
az olyasvalakit jelent, aki a fizikai lét külső megjelenésével is rendelkezik.
Érted? És ahhoz, hogy lásd ezt a Belső Mestert -
néha láthatod Őt a köztetek lévő vonzódás miatt,
anélkül, hogy valaha is találkoztál volna Vele. Érted?
És csak akkor fogod megtudni, hogy Ő egy Belső Mester,
amikor találkozol a fizikai testben lévővel, aki pontosan ugyanolyan.
És akkor mondod azt, hogy "Óh, láttam a Belső Manifesztációs Testedet."
Hogy lásd ezt a Belső Manifesztációs Testet,
ahhoz jól kell meditálnod és el kell jutnod arra a szintre.
A Mester mindenütt jelen van, a fizikaitól az asztrálisig,
az intellektuálisig, a kreatív régióig,
az üresség régiójáig,
meg a Mesterek Otthonának Ötödik Dimenziójáig.
Meg azután azon túl, túl, túl.
Szóval ez a te szintedtől függ.
Azon a másik szinten fogsz találkozni a Belső Mesterrel -
bár a Mester szüntelenül létezik, örökké van,
mindenütt és bárhol ott van.
Rendben? Ez a Belső Mester.
Vagyis alapjában véve, csak meditáljak tovább?
Igen, csak meditálj többet.
Viszont figyelj ide, nem kell imádkoznod ezért az összes dologért.
Csak meditálj, és a Mester egy nap meg fog látogatni téged.
Az a mondás, hogy amikor a tanítvány készen áll, a Mester megjelenik.
Ez vonatkozik a belsőre is.
Bármi más? Egyéb kérdés?
Igen, uram. Te, a mohamedán.
Szia Mester. (Szia!)
Amikor korábban meditáltam...
Úgy értem, hogy csodálatos tapasztalataim voltak,
és igazán jól és nagyszerűen érzem magam.
De... valójában nincs kérdésem.
Viszont amikor most meditálok, nem emlékszem semmire,
de amikor visszajövök, nagyon jól érzem magam belül.
Jól érzed magad, vagy sem? (Igen, nagyon jól érzem magam belül.)
De elfelejtetted. (Mindent elfelejtettem.)
Amit láttál? (Igen.)
Rendben. Az nem rossz. Ez azt jelenti, hogy fejlődtél.
Egy kicsit magasabbra mentél az elménél,
így az elme nem emlékszik. Rendben? (Igen, rendben.)
Néha emlékszel.
Néha az elme nem képes mindezeket feljegyezni neked.
Viszont te állandóan egyre jobban érzed magad? (Igen, így van. Igen.)
Ez azt jelenti, hogy fejlődsz. (Igen, rendben.)
Köszönöm. (Igen.)
Még az összes látomást is el kell engednünk,
ahhoz, hogy "én" és egó nélküliek legyünk.
Egyenként megszabadulunk a finom egó összes ilyen szintjétől,
azért, hogy eggyé váljunk Azzal, ami a minden.
El kell veszítened önmagad ahhoz, hogy egy legyél mindennel.
Ezért nem ül ott neked senki, hogy a látomást nézze,
kivéve, amikor arra tényleg szükség van. Rendben?
De ez még nem az, ez nem az. Tovább kell folytatnod.
Tessék? Igen, persze, hölgyem. Igen, gyere ide. Ide, ide.
Igen, lesznek... igen, igen... emberek.
Azt akarja mondani, hogy amikor meditál,
az agy nem tud magyarázatot adni arra, hogy ő mit lát.
A látomásaiban, igen. (A látomásokban.)
Bár mi mind azonosak vagyunk,
személyenként az agyunk nem ugyanolyan. Ugye?
Ezért van például az, hogy egyesek gyorsan tanulnak,
mások lassan tanulnak.
És ugyanez vonatkozik a spirituális emlékezésre is.
Egy agy néha képes arra, hogy kissé távolabb jusson a spirituális területen,
azért, hogy a látomást feljegyezze és visszahozza.
Vannak agyak, amelyek képtelenek erre, de ez nem jelenti azt, hogy nincs látomásotok.
Bárkinek, aki be van avatva ebbe a Quan Yin Módszerbe, annak megvan a Fény és a Hang.
Ezért van az, hogy amikor néha az éjszaka közepén felébredsz,
vagy amikor a férjed megrúg,
akkor hirtelen felébredsz a Fénnyel teli szobában.
És ez tart egy percig vagy valameddig,
és akkor tudod, hogy valahol voltál.
De nem tudtál róla!
És ha nem rúg meg, ébreszt fel a férjed, a fiad,
vagy bármi más zaj,
akkor nem is tudnál arról, hogy a Fényben voltál.
Érted? Igen. Rendben?
Néha felébredsz...
ó, nemcsak a Fényben,
hanem úgy ébredsz fel, hogy a Quan Yin rezgés még mindig ott van,
mintha valahonnan alászálltál volna.
Vagy néha úgy érzed, mintha leejtettek volna hirtelen,
és ez így egy hirtelen rántással felébreszt.
Ez a belső látomás és a belső tapasztalatok,
amiket az elme nem tudott neked mindig feljegyezni.
Vagy az elme feljegyezte,
de azután, amikor felébredsz, elfoglalt vagy. Rendben?
Nem gondolsz spirituális dolgokra tovább.
Ezer tennivalód van a házban,
és ezer emberrel kell találkoznod a házon kívül.
Meg a munkád, a gyerekeid, a férjed,
a mamád, az anyósod, bla, bla, bla...
Mindenki a figyelmedet követeli,
és még arra sincs időd, hogy élvezd azt, ami feljegyzésre került. Így van?
Mint ahogy van otthon egy CD-d, de nincs időd lejátszani,
így nem tudod meghallgatni a dalokat. Így van?
De ennek ellenére, ha látod, hogy az életed állandóan javul,
a szereteted jobban kiterjed,
a boldogságod napról napra mindig nagyobb és nagyobb,
ez a spirituális gyümölcs. Oké?
Akkor biztosan tudod,
hogy minden éjjel elutazol a Mesterrel a magasabb dimenziókba,
akár emlékszel arra, akár nem.
Vagy különben miként változik meg a személyiséged?
Hogyan növekszik így a szereteted?
Hogyan növekszik még a bölcsességed is így napról napra? Ugye? Rendben.
Visszatérve ahhoz a hölgyhöz ott. Azt jelenti-e ez,
hogyha az ember olyan szórakozott és feledékeny, mint én vagyok,
akkor tovább tart megtanulni a meditálást?
Ha az ember egy icipicit szétszórt vagy egy kicsikét feledékeny, mint én vagyok.
Úgy érted, hogy a meditálástól feledékenyebb vagy, mint korábban?
Nem, feledékeny vagyok és egy kissé szétszórt.
És? Tehát mi van...? Olyan, mint ő?
Ó, úgy érted, hogy nem emlékszel a látomásra, amikor felébredsz?
Igen, vagy talán nem, én nem...
nekem tovább tart megtanulni, mert egy kicsit szétszórt vagyok.
Nem látsz semmiféle Fényt? (Nem nagyon gyakran, nem.)
Nem nagyon gyakran. Ez azt jelenti, hogy látsz! Ugye?
Amikor látsz, az az idő az, amikor az elméd, a figyelmed ébren van.
Akkor van az, hogy látod.
És amikor nem látod, az azt jelenti, hogy mély álomban vagy szamádiban vagy,
és amikor visszajössz, nem emlékszel.
Tehát ha még látod is úgy hébe-hóba,
légy benne biztos, hogy azt minden nap látod. Jól van?
Még néha alvás közben is.
Legtöbbször alvás közben látomásokat látsz és magasabb dimenzióba
mész a Mesterrel, mint ahogy azt épp említettem.
Azért, mert napközben, bár megpróbáltok meditálni,
az idő felében vagy kétharmadában alszotok,
vagy a másik egyharmadában
a Mesteren, Istenen vagy a Szent Neveken kívül minden egyébre gondoltok.
Ezért még meditálás közben is
sokan azt hiszik közületek, hogy nem látják a Fényt, bár a Fény jött.
Vagy néha felrázkódtok pár másodpercre,
mint amikor elektromos áram megy át a testeteken, és azután vége,
mert a figyelmetek nem 100%-osan összpontosított.
Azonban éjjel, amikor alszotok,
az elmétek, a tevékeny agyatok nyugodt,
és akkor a Mester segíthet, hogy gyorsabban kijussatok. Rendben.
Senki sincs, akinek nincs látomása.
Mindenkinek van, higgyetek nekem. Rendben?
Igen.
Nekem van még egy, az aggyal kapcsolatos kérdésem. Lehetséges az, hogy...
Én egyetemista vagyok. Lehetséges az, hogy
az összes ismeret, amiket a tanulmányaim alatt összegyűjtök,
az ütközik a spirituális gyakorlással?
Néha igen. Néha igen.
Az intellektuális erő túlságos fejlesztése
néha a spirituális fejlődés kárára megy.
De ez nem azt jelenti, hogy nem járhatsz oda, jól van?
Több haszonra teszel szert éjjel, amikor alszol,
többre, mint amikor meditálsz. Igen.
De már sokszor mondtam nektek,
hogy a spirituális fejlődés biztos jele az, hogy az életetek minden nap megváltozik.
Csodákat tapasztaltok mindennap.
Megtapasztaljátok a segítséget a bajban.
A szükségben érzitek, hogy valaki ott van.
Van, aki valójában látja, hogy a Mester ott van,
van, aki érzi, hogy a Mester ott van.
Mindamellett a Mester ott van.
Vagy az életetek mindig egyre jobbá és jobbá válik.
Igen, szeretetteljesebbek vagytok, toleránsabbak,
bölcsebbek, megértőbbek.
Ez a spirituális fejlődés biztos jele.
Ez biztos jele annak, hogy látod a Fényt
valahol alvás közben, vagy amikor szamádiban vagy.
Amikor visszatérsz, elfelejted.
Elvégre, ha látod a Fényt a mennyekben,
meglátogatod az Atyát a mennyekben, visszatérve pedig még mindig hitvány ember vagy
- ki akarja ezt? Érted?
Szóval még akkor is, ha elfelejtjük a látomást, az életünk viszont jobbá vált -
akkor az a haszon, az az, amit akarunk.
Igen, szentté válunk, miközben élünk.
Szent emberek lehetünk, amíg életben vagyunk. Ezért ez jó.
Van még kérdés? Igen, rendben.
Mester, hiszel az egyszarvúakban?
És meg tudnád mondani, hogy melyik szinthez tartoznak?
(Egy...?) Az egyszarvúak.
Ó, az egyszarvúak! Ők az állati szinthez tartoznak.
Bár spirituális szinten.
Úgy értem, mivel ők nem ebben a dimenzióban élnek.
Erre célzok.
Hát, néhányan látták őket.
Igen. (Ez ritka.) Igen.
Néhányan látták őket.
Nos, ők a spirituális állati szinthez tartoznak.
Amikor elmész a mennyországba, láthatsz kutyákat, macskákat, meg minden egyebet.
Szóval talán valahol együtt vannak.
Jó. Köszönöm.
Kedveled az egyszarvúakat? (Igen, nagyon kedvelem őket.)
Semmi baj.
Láttad őt?
Nem vagyok benne biztos. Azt hiszem. Nem biztos.
Azt hiszed? Akkor miért nem kérdezed meg őt?
Jól van, jobb, ha Istent szereted.
Hát, nekem néha két szarvam van. Adhatok neked egyet...
amikor mérges vagyok!
Nincs több, hm? Rendben.
Jól van, holnap ismét találkozunk.
Most valaki mással fogok találkozni. Egy különleges csoporttal.
Ha szeretnétek meditálni itt egy ideig, az rendben van.
Ha nem akartok, visszamehettek a szobátokba, és meditálhattok.
Mester a nyugatiakkal találkozik 30.-a reggel
Igen, jó napot!
Azért hozattalak ide titeket, mert talán még van néhány kérdésetek.
És ebben a szobában tisztaság van.
Ha pedig nem akartok kérdezni, az is rendben van.
Akkor meditálhatunk. Jó? Amit csak szeretnétek.
Ha bármit szeretnétek, most mondjátok el nekem.
Van öt percetek.
Nem, igazán, van egy órátok.
Jól van, elégedettek vagytok a kukoricapelyhetekkel és a müzlitekkel?
Jól vagytok ott? Nincs túl messze?
Nem akartok inkább ideülni?
Akartok? Persze! Néhányan ideülhetnek.
Igen, akárki, aki vakmerő, jöjjön ide.
És hozzátok a párnátokat, hogy kényelmesen üljetek.
Biztos vagy benne?
Látjátok a nők természetesebbek, spontánabbak, hűek az érzésekhez.
Jól van, így legyen. Igen, azt hiszem...
Igen, persze! Ülj le!
Foglald csak el az egész helyet, kedves. Foglald el. Mutasd meg nekik!
Igen, ideülhetsz kedvesem. Ne aggódj.
Vagy ülj amoda.
Ó, most jövünk mi. Itt jövünk.
Ah... hm! Ó, Istenem!
Ki fog titeket megenni, fiúk? Olyan soványak vagytok.
Jól vagytok? Ha nem, toljátok egy kicsit tovább ezt itt...
Egy ideig, igen. És kinyújthatjátok a lábatokat, ha akarjátok.
Rendben van. Most lőjetek!
Így jobban érzed magad?
Ha akartok, egy kicsit feljebb jöhettek. Igen!
Igen, üljetek közelebb a tortákhoz és a cukorkákhoz,
érezzétek otthonosabban magatokat.
Igen, az összes hátul lévők feljöhetnek ide.
Ahogy tetszik, jól van? Bármit.
Csak ne... Igen, ez az.
Középre, oda ne! Ott középen egy kamera van.
Igen, így barátságosabban néz ki. Igen.
Jól van, add ide, légy szíves.
Odarakjuk, köszönöm.
Csak elkezdjük, hogy szórakozzunk egy kicsit. Igaz?
Igen!
Látjátok ezt? Így egyedibbnek néz ki, nem?
Otthonosabbnak, igaz?
A kukoricapehelytől eltekintve ez minden, amit akarunk.
Igen! Hmmm...
Tessék.
Mindenkinek egyet! Van még bőven későbbre is.
Igen, ezek a tiétek.
Ha akartok, később még vehettek.
Nem aggódtok, hogy elhíztok?
Mi ez? "Good Grouse" azonnal oldódó gabonapehely ital.
Ó! Csak biztosak akarnak lenni abban, hogy tudom, hogy van itt valami a számotokra.
Mert néha, nem lehet meg itt mindenetek.
De ez... ez jó!
Ráadásul pont itt van. Nézzétek! Itt van a pirítósodra.
Nem hiszem, hogy elér hozzád.
Igen.
Ezt az árat fizeted, amiért szégyenlős vagy!
Da-da... Legközelebb jobban megtanulod.
Ha sü*** akartok, gyertek hozzám.
Ez mi? Ez kókusz? Gyömbér? Gyömbéres cukorka.
Ó, az jó nektek. Vegyetek egy kis gyömbért. Gyömbéres cukorkát.
A színe ilyen, a belseje meg olyan, rendben?
Ez jó a megfázásotokra.
Hallottam, hogy szipogtok és köhögtök egy kicsit.
Mmmmm... mmmm.... Nem, nem. Ragacsos.
Elmondok nektek egy igaz történetet, egy nagyon vicceset.
Egyszer a bentlakó tanítványok mogyorós nugátot ettek.
Ismeritek? (Igen, nugát.) Igen, nugát.
Kínai féle, tudjátok? Nagyon rágós.
Majdnem olyan, mint a francia vagy a német.
Ugyanolyan, csak fekete, valódi, nyers barnacukorral. Ragacsos!
És eszik, eszik együtt.
És hirtelen az egyik Quan Yin Küldött
- tudjátok, a bentlakók -,
kihúz valamit a szájából, feltartja,
vizsgálgatja egy darabig, azután azt mondja: "Hé, testvérek! Hagyjátok abba az evést!"
Mindenki megdöbbent, és azt mondták: "Mi történt? Mi a baj?"
Azt mondja: "Azt hiszem, ez nem vegetáriánus."
Erre ők: "Miért? Miért nem vegetáriánus?"
Ő meg így szólt: "Találtam egy fogat benne."
Már tudjátok! Az a saját foga volt.
Ha tudni szeretnétek, hogy ki volt az, nézzetek körül,
és ha bárkinek nevetés közben hiányzik egy foga, az ő.
Van már cukorkátok?
Ó, ehettek, hogy a móka kedvéért egy kis gyors energiát adjon nektek. Nem rossz.
Jól van, megírtátok a könyveteket? Kérdések vagy könyvek?
Könyvkérdések, oké.
Add a mikrofont.
Igen! Néha jobb, ha először leírjátok,
ha úgy világosabban el tudjátok mondani,
és elkerüljük a rengeteg elpocsékolt videószalagot.
Igen, az első kérdésem így szól:
hogyan válik egy tanítvány Quan Yin Küldötté?
Ó, miért? Miért mondjam el neked?
Azért, mert engem ez érdekel.
Ez titok. (Ó!)
Érdekel téged... hmmm! Kérdezd meg tőlük. Igen.
Megkérdezheted a Quan Yin Küldötteket, bármelyikőjüket. (Rendben.)
Ők majd elmondják, hogy mit tegyél, hová menjél. (Rendben, köszönöm.)
Nem, nem, várj! Még van nála egy nagy könyvvel.
Sok olyan embert ismerek, akiknek idézőjelben
"a fejük a felhőkben van".
És azt kérdezik tőlem, hogyan válhatnak
hatékonyabbá és rendszerezettebbekké a földi síkon.
Van-e olyan meglátásod, amit megoszthatnál velem?
Kinek van a "feje a felhőkben"?
Hát, rengeteg embert ismerek, akik így éreznek.
Te így érzel? (Nem, én nem.)
Nem? Hogyan mondhatom el akkor neked?
Nekik maguknak kellene megkérdezniük, nem?
"A felhőben van a feje." Lássuk csak. Mit láttál odafent?
Kérdezd meg, hogy mit látnak odafent? Rendben, ez az első kérdés.
És ha nem látnak semmit, akkor miért ragadtak meg ott?
Csak mondd nekik, hogy jöjjenek le, ha nincs semmi látnivaló a felhőkben.
Hát, tényleg nem sok mindent tehetsz.
Tudod, mindegyik különböző.
Egyesek szőkék, mások levegős fejűek,
megint mások fekete fejűek.
Vannak, akik egyszerűen ilyenek. Igaz?
A nyugati országokban
az emberek hajlamosak csúfot űzni a szőkékből.
Nem rád értem.
Én a szőkéket is szeretem. Nézd, nekem is van egypár szőke tincsem, csak a móka kedvéért.
És volt egy vicc egy szőke emberről.
Volt egyszer egy szőke lány,
nagyon aktív volt a szőkeellenes vicceket illetően.
Tudjátok, utálja, amikor az emberek kigúnyolják a szőkéket.
Ő egy valódi szőke.
És szerte az egész országban van egyfajta klubja
vagy mozgalma a szőke viccek ellen.
Ő az elnökasszony.
Akárhová megy, ha bármi olyan eset adódik,
hogy az emberek kigúnyolják a szőkéket, ő azt rögtön megtámadja.
Igen, ő a szőkék egy nagyon-nagyon nagyszerű aktivistája.
Jól van, egyik nap szabadságon volt,
és az autópályán vezetett,
ment a nyaralójába.
És akkor az autópálya mentén...
Az autópálya nagyon...
Tudjátok, ez az egyik olyan szakasz, ami nagyon magasan volt,
mint egy híd a levegőben,
és alatta rengeteg út volt.
Ismeritek azokat a kereszteződéseket, csomópontokat.
És ott vezetett az autópálya tetején,
az autópályán a legfelső úton.
Ott vezetett, és látott a jobbján,
egy kicsit távolabb,
az utak labirintusától távol,
látott egy mezőt, egy búzamezőt.
És abban volt egy csónak,
és egy szőke lány ült benne.
És ő olyan mérges volt. Azt mondta:
"Na, még egy! Megint egy vicc a buta szőkékről.
Ó, Istenem! Gyűlölöm ezt!"
Azután kinyitotta az ablakot és odakiabált.
Azt mondta: "Hé, te! Bárki is van ott!
Ne merj még egyszer így kifigurázni engem!
Várj csak, amíg átúszom oda és szétverem a fejedet!"
A csónak!
Nem találjátok ezt viccesnek?
Megértettétek? (Igen, nem rossz.)
Nem rossz. Jól van, jól van.
Rendben, szóval vannak, akik pont ilyenek.
Nos, mi rossz van abban, hogy nem... Mi rossz van ebben?
Csak nehezükre esik az, hogy egy munkához kötődjenek,
vagy nehezen vesznek részt a hétköznapi életben.
Akkor mit csinálnak úgy általánosságban, ha nem vesznek részt?
Nos, megpróbálnak működni, és megpróbálják megtenni, ami tőlük telik,
de úgy érzik, hogy nem igazán ér le a lábuk a földig.
Az enyém sem.
Látjátok, én mindig a megemelt színpadon vagyok. (Repülsz!)
Nekem mindenhol nehezemre esik a földön járnom.
Még a földet sem látom!
Bárhová megyek, ti minden földet befedtek.
Még a járásra sem találtam helyet.
Tudod mi van? Ők valószínűleg csak felfújják a problémájukat. Igen.
Azáltal, hogy meghamisítják?
Nem, nem, nem arról van szó, de ugyanaz a problémája mindannyiunknak.
Kérdezd meg bármelyikőjüket, hogy valóban jól működnek-e itt,
hogy tényleg boldogok-e a munkájukkal... (Ez igaz.)
vagy hogy tényleg szeretnének-e megragadni állandóan egy partnernél.
Mi mindnyájan csak megpróbáljuk, rendben?
Én is csak megpróbálok kitartani az itteni munkámnál,
mivel én sem szeretem a munkámat,
viszont nincs semmi hasonló, amire kicserélhetném.
Folyamodok egy új munkáért,
de Ő még mindig azt mondja, hogy "Ó, gondolkoznunk kell róla, tényleg."
Tehát rendben van. Ma tetszik, holnap meg nem.
Csak próbáljátok megtenni, ami tőletek telik, jó?
Nem sok mindent tehetünk itt, ezen a világon,
kivéve azt, hogy élvezzük, amink van,
és kihozzuk belőle a legtöbbet, bármilyen helyzetben is vagyunk.
És ha munkahelyet tudtok változtatni, akkor próbáljátok meg! Változtassátok meg!
Ha ez jobb nektek, akkor csak maradjatok ott.
Ha még mindig azt gondoljátok, hogy nem jó, akkor miért nem cserélitek egy másikra -
ha tudjátok, ha megengedhetitek magatoknak?
Csak az a helyzet, hogy mielőtt munkahelyet változtattok,
először legyetek biztosak abban, hogy anyagilag biztonságban vagytok.
Ne hagyjátok ott először az egyik munkahelyet, és csak
azután néztek egy másik után. Az úgy nehéz lesz, nemde?
Viszont abban semmi rossz nincs, hogy valaki más munka után néz,
vagy más környezetben akar dolgozni.
Mert néha ott, ahol dolgoztok, nagyon fontosak a kollégák és a főnök is.
Nem olyan könnyű egy olyan helyet vagy munkát találni, amit azon nyomban szerettek,
vagy örökké szeretni fogtok, ugye?
Csak ne hibáztassátok magatokat.
Ha úgy gondoljátok, hogy az még tényleg kibírható,
akkor csak legyetek ott egy ideig.
Ha nem, és azt gondoljátok, hogy jobb is lehetne, akkor próbáljatok meg körülnézni. Jó?
Ezek csak a munkára vonatkoznak, vagy ugyanúgy a férjre is?
(Mindenre.) Mindenre!
Ugyanaz a tanács! (Igen.)
Nos, nagyon nehéz az elégedettséget megtalálni ebben a világban,
hacsak nem fogadtok el bármit, és nem törődtök vele -
akkor az úgy is jó.
Ha nem vagytok elégedettek, akkor meg kell próbálnotok találni egy módot rá, rendben?
Igen? (Igen, rendben...) A következő könyv. (Helyes!)
Ez az utolsó, amit megosztanék veled. (Jól van.)
Van egy közeli rokonom,
hívő keresztény és tiszteletben tartja a Tíz Parancsolatot.
És állandóan azt kérdezik tőlem, hogy megtartom-e a Sabbath-ot,
ami az ő hitük szerint szombat. És, hogy...
A keresztényeknél szombat? Péntek kellene, hogy legyen, nem?
Nem, szombat. (Van, ahol szombat.)
Ó! Szombat, vasárnap. Ó, jól van.
És engem is így neveltek fel.
És azt mondják, hogy Isten megáldotta a hetedik napot,
szentté tette azt, és elválasztotta a többitől... (Igen, ez igaz.)
...és azt nekünk azzal kell tisztelnünk, hogy nem vásárolunk, nem adunk el,
és aznap pihenünk. (Így igaz.)
A kérdésem az, hogy hogyan kezeljem ezt a kérést a rokonaim részéről,
szerető és jóindulatú módon?
Mondd nekik, hogy te másképp tartod meg a Sabbath-ot, más napon.
A csoportos meditációnk a Sabbath nap.
Ez eredetileg így van.
Látod, egy napot félre kellene tennünk a meditálásra,
tudod, arra, hogy emlékezzünk Istenre. Emlékszel?
Ezért mondom, hogy menjetek csoportos meditációra
vasárnap, szombaton, vagy bármikor.
Igen, teremts magadnak egy napot. Érted?
Ez nagyon, nagyon egybevág Isten tervével, látod?
De ha nincs Mestered, nincs egy jó módszered,
minek tartasz Sabbath-ot?
Csak lopod a napot, és elfecsérled a becses pillanataidat.
De, te nem... Tudom, hogy ezt nem értik meg.
Mondd, hogy megtartasz egy napot,
de ez csak közted és Isten között van, és ez így kellemesebb a számodra.
Emlékszel Istenre. (Mindennap!) Igen, igen, emlékszel.
De a munkastílusod és az életmódod miatt,
az egy nap megtartása nem azt jelenti, hogy pontosan azt az egy napot kell megtartanod.
Persze ezzel nem teljesen lesznek megelégedve.
De a csudába is! Értük élsz, vagy önmagadért?
Helyes... Igen.
Igen, ez nagyon bajos dolog.
Csak egy pontig alkalmazkodhatunk mások véleményéhez és érzéséhez.
A maradék részben önmagadnak kell lenned. Oké?
Csak annyit tehetsz,
amennyivel még nem áldozod fel a saját egyéniségedet és a spirituális fejlődésedet.
Van, aki úgy érzi, hogy ez a megváltása,
és ez az az egyetlen dolog, aminek a révén eljut a Gyöngyös Kapukhoz.
Mondd nekik... Gratulálj nekik!
És neked is megvan a saját módod,
és te úgyszintén azt hiszed, hogy ennek a révén eljutsz a Gyöngyös Kapuhoz, meg azon túl.
Az övék valószínűleg csak a Gyöngyös Kapuhoz viszi el őket,
de a tiéd belül elvisz egészen végig. (Egész végig.)
Mondd meg nekik, hogy ezt biztosan tudod a saját tapasztalatod alapján. Igen.
Rendben? (Köszönöm.)
Mondd meg nekik, hogy nemcsak a Sabbath napon,
hanem a nap 24 órájában, a hét, a hónap, az év minden napján
mindig emlékszel Istenre,
és Isten veled van, ezt biztosan tudod.
És ha megkérdezik, hogy honnan tudod biztosan,
akkor azt mondod: "Egyszerűen csak tudom. Ha például szerelmes vagyok valakibe,
azt én tudom, és ő tudja. Te nem tudhatod." Igaz?
Hát, megvan a joguk, és neked is megvan a sajátod. Rendben?
Megvan a saját hitük, és neked is megvan a sajátod, igaz?
Az ő hitük csupán könyveken alapszik,
a te hited inkább tapasztalaton. Úgyhogy ki a jobb?
De nem kell vitázni. Csak mondd azt: "Egyszerűen csak tudom."
Igen, "Boldog vagyok ezzel,
Isten velem van, és én ezt biztosan tudom." Finito!
Mondd nagyon édesen. (Igen.)
Először gratulálj nekik, amiért erő***ük van Istenben.
Mondd, hogy neked is az van. Neked is az van.
Csupán az életünk különbözősége miatt
úgy kell rendeznünk, hogy a Sabbath egy másik napra essen. Ennyi.
De te nem. Neked vasárnap van, vagy talán pénteken.
Beszélj csak bele.
Elnézést, Mester.
Te igazi szőke vagy, vagy festeted?
Mester, a kérdésem a tegnapi beszédeddel kapcsolatos.
Valami nagyon fontosat mondtál, azt hiszem
a pszichikus energia téves használatáról beszéltél,
arról, hogy azt mások spirituális gyógyítására használjuk.
Néha a mindennapok során elhaladok egy baleset mellett az úton,
vagy látok valahol valakit kétségbeesésben, vagy valaki beteg,
és belül éget a vágy, hogy szeretetet küldjek, akárhová is.
Ó, az rendben van! Az rendben van. (Ez nem beavatkozás?)
Nem, nem, nem. Ez rendben van. Ez csak részvét.
Ez csak szeretet, mintha te lennél az az ember.
Az más, mi mindezt csináljuk.
Az egy természetes reakció valakitől, aki belül csupa szeretet.
De akik ezt a megélhetésükért csinálják,
tudod, például jönnek hozzájuk emberek, könyörögnek nekik,
aztán ők rájuk teszik a kezüket, pszichikus, asztrális erőt használnak, azért,
hogy átrendezzék a rossz pszichikai beállítódásokat...
Ez nem a te eseted, igaz? Ne aggódj.
Akkor van egy másik kérdésem a gyógyítással kapcsolatban.
Az olyan módszerek, mint az akupresszúra és a reflexológia,
amikor azért alkalmazol nyomást valakin, hogy gyógyíts, de pszichikailag nem...
Nem, az rendben van. Rendben van. (Az rendben van?)
Igen, mert vannak olyan pontok a testen,
amelyek összeköttetésben állnak az összes ideggel, az idegrendszerrel.
És az ilyen pontra nyomást gyakorolva
az összes ideg aktiválódni fog, és meggyógyítják önmagukat. (Igen.)
Tudod, mint amikor elzáródás van egy vénádban,
vagy az ízületedben.
És amikor valahol nyomást alkalmazol, az egy erős hullámot bocsát ki, hogy azt szabályozza.
Mint ahogy megszünteted a dugulást az illemhelyen, vagy a vezetékrendszerben. Rendben?
Szeretem őket, mert azok olyanok,
amikről úgy érzem, hogy maguk az emberek is megtanulhatják és használhatják őket.
(Igen, masszázs, vagy ilyesmi...) És ha egyszer megtanulják,
akkor meggyógyíthatják önmagukat, vagy megőrizhetik az egészségüket. (Igen, az hasznos.)
Igen. Semmi gond. (Köszönöm.) Szívesen.
A masszázs, akupunktúra, akupresszúra, gyógyszerek,
ezek mind a fizikai betegségek gyógyításának természetes módjai.
Csak spirituális erő tudja a spirituális betegséget meggyógyítani.
Az a kérdésem,
hogy amikor nagyon korán reggel, vagy éjszaka meditálok,
akkor egy energiát érzek a lábaimban.
Nehéz elviselni ezt az energiát.
Értem.
Fel szokott menni, végig a testemen.
Megpróbálom elviselni, hogy felülemelkedjek ezen az érzékelésen.
De nem tudom, hogy jót tesz-e nekem, ha megpróbálom ezt elviselni.
Néha fel akarok állni, hogy kinyújtóztassam a lábaimat
és egy-két tornagyakorlatot csináljak,
de nem tudom, hogy jó-e, ha ezt teszem.
Egy kicsit megmasszírozhatod magadat, és azonnal jobb lesz.
És változtass a meditációs pozíciódon.
Például ha a Fényen meditálsz,
akkor válts át a Hangra.
De miért mindig
a kora reggeli vagy éjszakai meditáció közben fordul ez elő,
napközben meditálva viszont nem?
Talán azért, mert hideg van.
Néha reumánk van. Talán valami hasonló.
Valami olyasmit kellene hoznod magaddal, mint ez a meleg zsák.
És bármikor olyan fájdalmat érzel, mint amiről beszéltél, akkor így dörzsöld meg.
Ettől enyhül a fájdalom.
Tudod, hogy ez micsoda? (Nagyon szépen köszönöm.)
Van egyéb kérdésetek? Ez minden?
Igen, jelen pillanatban nincs több kérdés.
Mester, mindig azt ajánlják a munkahelyemen, hogy
"Húst kell enned, mert legyengülsz és vérszegény leszel."
Mi a jó válasz erre, amikor folyton ezt mondják neked?
Te magad vérszegény vagy?
A munkahelyen folyton azt mondják: "Legyengülsz, ha nem eszel húst."
Ó, mondd nekik, hogy törődjenek a saját dolgukkal.
Mondd nekik, hogy húsevő az összes ember, aki a kórházakban fekszik.
Rengetegen, nagyon sokan, igaz?
Minél több húst eszünk ma, annál több kórházat kell építenünk.
Ez a válasz, rendben?
És ha még mindig folytatják, akkor mondd nekik, hogy törődjenek a saját dolgukkal.
Ez az utolsó adu.
Mert ha azt mondod, hogy "törődjetek a saját dolgotokkal",
attól néha idegesek lesznek.
Tudod, úgy érzik, hogy érzéketlen vagy.
Csak mondd nekik, hogy jól vagy, erős vagy. Igen!
Van erre valami jó mód, amivel be tudod bizonyítani?
Hát, mindaz, amit csinálok....
Ez hat hónapja megy így. (Micsoda?)
Ez hat hónapja megy, ugyanazt mondják.
Ezért munka után gyors gyaloglást csinálok az autóig,
és én vagyok az egyetlen, aki megmaradt.
A többiek úgy tűnik, hogy lemaradoztak.
Hát ez önmagában mindent elmond.
Igen, mondd meg nekik. Erről van szó.
És még mindig nem fogják be a szájukat?
Hát nem. Amíg néhány héttel ezelőtt
az egyik társammal versenyt futottunk az autóig, és még mindig megelőztem.
Még mindig megelőzted? (Igen!)
Mégsem maradnak csendben? (Nem.)
Á, az emberek egyszerűen annyira félnek. Vagy mindenbe beleütik az orrukat.
Néha nagyon sokat kotnyeleskednek.
Néha félnek, mert te megteszel valamit, amire ők képtelenek.
És tudják, hogy ez helyes, de magukban küzdenek.
Ezért megpróbálják bebizonyítani, hogy nincs igazad.
Igen, ez minden. Félnek.
Azt hiszem, néhányan jót akarnak nekem,
de sokan csak azért teszik...
tudod, mert ők húst esznek, és kényelmetlenül érzik magukat.
Igen, igen. Jól van.
Mindenesetre van néhány pozitívabb dolog is, amit megtehetsz.
Kifénymásolhatsz egy részt a "Miért legyek vegetáriánus?" (Why vegetarian?),
a "Vegetáriánus étrend előnyei" (The Benefit of Vegetarian Diet)
vagy a "Túlélés a XXI. században" (Survival into 21st Century) című könyvekből.
Másolj ki ezekből a könyvekből néhány nagyon tömör, logikus oldalt,
amik megragadják az ember tekintetét,
és add oda nekik: "Itt van! Ez a válaszom a számodra."
És az ő bajuk, hogy veszik-e a fáradságot, hogy azt elolvassák, vagy nem.
Ez segíthet nekik. Helyes?
Mert nem válaszolhatsz nekik örökké,
és vitáztok oda-vissza. Ez nagyon fárasztó.
De ha látják a nyomtatott betűket!
Tudjátok, mit? Manapság csak annak hisznek az emberek, amit kinyomtatva látnak.
Igaz?
Amikor az újságban van, le van írva: "Jól van! Akkor az biztosan így van."
Ha az valaki, egy bestseller,
például John Robbins, Baskin Robbins fia,
akkor hajlamosak hinni neki.
"Nézd csak, bestseller! Ráadásul még milliomos is!"
Jól van? A következőt. (Csak...) Ó, még van kérdésed?
Igen, persze! Semmi gond. (Igen, csak még egy kérdésem van.)
Hogyan...
Ha beavatás után rengeteg rossz karmát hozunk létre,
azt hogyan lehet elégetni, vagy hogyan lehet megszabadulni tőle,
mielőtt eltávozunk erről a fizikai világról?
Hogyan szabadulunk meg ettől a karmától?
Ó! A jövő karmája eltűnik a beavatáskor.
De a kiszabott karma,
ami miatt megszülettél erre az életre,
az tovább folytatódik.
De amikor sokat meditálsz, és a Mester segítsége révén is
a dolgok jobbra fordulnak. Mintha simábban, olajozottabban mennének,
ezért nem kell túl sok szenvedést érezned,
ahogy keresztül kell menned a karmádon.
Jól van, a következőt. Tessék?
Mester, a múltban volt egy szervezet.
A XI. vagy XII. században volt, Szent Hildegard volt a neve.
Nem tudom, hallottál-e róla, vagy nem. Nemcsak arról írt,
hogyan kell gyógyítani, hanem sokat foglalkozott a zenével is, meg ilyesmi.
És ezt mostanában újra életre keltették.
Azt szeretném tudni,
hogy volt-e olyan korszak, amikor bizonyos gyógymódokhoz húst kellett használni?
Mert tudom, hogy húst és gyógyfüveket használt,
különösen vadállatok máját,
és bort is használt az erősítő italokhoz.
Volt-e olyan korszak, amikor ezek megengedettek voltak?
Vagy egyszerűen ezeket akkor is, ismét félreértették?
Nincs olyan kor, amikor ennek elfogadottnak kellene lennie.
Kivéve, ha nem vagy beavatott,
és ha egyáltalán semmi más nincs ezen a bolygón,
ami ezeket helyettesíthetné.
Rendben?
Persze! Tudod te. (Köszönöm, Mester.)
Például még
az éhség naponkénti csillapításához is két út áll előtted.
Csillapíthatod az éhséget hússal,
vagy csillapíthatod vegetáriánus étrenddel.
Vegetáriánus és állati eredetű táplálékkal. Látod, ez két mód erre.
Mindegyiktől jóllaksz.
De hosszú távon
a húsevő jobban tönkreteszi magát, mint a vegetáriánus,
egészségügyi szempontból. Igaz?
Vagyis ezt láthatod, ugye?
Köszönöm, Mester. Csak egy megjegyzés a tekintetben...
hogy ő viszont egy gyógyító volt.
Persze, bármit használhat, amit csak akar, hogy gyógyítsa az embereket.
Mint ahogy az orvosok is ezt teszik. Igaz? Igen, a következőt.
A válasz ennek a másik embernek is. Ő is felhasználhatja,
hogy az elefántok és a vízilovak a világ legerősebb állatai közé tartoznak,
és mégis vegetáriánusok.
Használja fel? Ó, használd arra... (Mondd nekik...)
Jól van, például. Megteheted, igen.
De a legtöbb tudnivalót leírtuk,
összegyűjtöttük a "Miért legyünk vegetáriánusok?" fejezetben. Igaz? "A vegetáriánus étrend előnye."
Valójában nem azt kellene mondanunk, hogy "Miért legyünk vegetáriánusok?",
hanem ezt: "A vegetáriánus étrend előnye."
Az egyértelmű előnyt, a megdönthetetlen bizonyítékot,
a kipróbált és megbízható vegetáriánus étrendet.
Ez pozitívabb.
Igen, valami ilyesmit. És újra nyomtasd ki.
Tudod, csak ezt a kis részt másold le, add oda nekik,
és húzd alá benne a fontos részeket.
Tudod, mint például Mohammed...
aki azelőtt világbajnok birkózó volt.
Hm? (Az egy ökölvívó volt.) Ökölvívó, igen.
Muhammad Ali, igen. Ő például vegetáriánus volt.
Einstein vegetáriánus volt. Szókratész...
Ó, rengetegen, rengetegen voltak vegetáriánusok.
Jól van? Rendben, a következőt. Következő kérdést, igen.
Körülbelül húsz napja vagyok beavatott,
és igazán nehezemre esik a Quan Yint csinálnom.
Például talán csak tíz perc telik el,
aztán egyszerűen belül nyugtalanság vesz rajtam erőt. Egyszerűen...
Igen, igen, értem. Nyugtalanság. (Tényleg, igen.)
Jól van, nem vagy hozzászokva,
mert az Áramlatok, a Hangáramlatok túl erőteljesek.
És bármi is van benned, az egyszerűen fellázad.
Például a negatív erő, a betegség,
mindenféle rossz, ami benned van, az fellázad.
De folytasd, és a helyzet javulni fog.
És néha képes vagy hosszú ideig ülni -
nem is tudod, mennyi az idő.
Hozzáadhatsz egy keveset.
Például általában csak tíz percig vagy képes ülni.
És légy ezzel elégedett. Légy vele elégedett.
De egy idő múlva hozzáteszel, például ma egy percet,
holnap további két percet,
három percet a következő pár napban, öt percet a jövő héten.
Vagy naponta fél percet, amíg el nem éred. Rendben?
Naponta fél percet. Ezt az elme el tudja viselni. Jól van?
Egy másik dolog:
az a munkám, hogy vért gyűjtök.
Szóval egy kórház patológiai osztályán dolgozom.
Mit gyűjtesz? (Vért gyűjtök.) Ó, vért. Ó, igen.
Tudod, vérvizsgálathoz, amikor van egy vérvizsgálatod.
Igen, igen, igen.
Tudod, szóval a nap folyamán, egész nap rengeteg beteg emberrel van dolgom.
És csak arra vagyok kíváncsi, hogy amikor minden egyes beteggel foglalkozok,
akkor azon túl, hogy ismétlem az Öt Nevet,
van-e valami más módja annak, hogy ezektől megvédjem magam?
Ó! Nem véded magad, az jól van.
Úgy érted, hogy a betegségtől, vagy az energiától?
Igen, mert néha egy-két olyan beteggel van dolgod,
akiknek nem akarsz a közelébe kerülni. (Aggódsz! Jól van.)
Jól van, ismételd az Öt Nevet, és alaposan mosd meg a kezed.
Vagy bármit, ami érintkezik a beteggel, utána azonnal moss meg.
Igen, ezt mindenképp megteszem, mert ezt meg kell tennem.
Ha módodban áll, a nap végén, vagy bármikor, szerezz egy kis citromot.
(Citromot?) Igen, citromot a közelben, hogy megmoshasd citrommal. (Jól van.)
Ez az energiát, a pszichikai kapcsolatot jobban eltávolítja.
Citromot és sót. Jó? (Rendben.)
De csak keveset, keveset. Csak néhány cseppet, meg egy kevés sót.
Gyorsan, aztán öblítsd le.
Utána pedig hétszer rázd meg a kezed,
hogy a pszichikai kapcsolatot eltávolítsd.
Ha ettől jobban érzed magad, akkor tedd ezt. Jó? Ez valóban segít.
Ha nem érzed magad olyan jól, akkor ezt tedd meg. Rendben? (Rendben.)
Jó? (Jó.)
Nem pontosan hétszer, hanem hétnél többször.
A hét után megrázhatod többször, amikor csak teheted.
De legalább hétszer, igaz?
Rázd meg erőteljesen. Rázd ki belőle, akárhol...
Általában kézzel érinted meg őket, igaz?
Ezért mosd meg. Kézmosás után rázd meg, amilyen hamar csak tudod.
Bő vízben, sokszor.
Jól van, srá***. A következőt.
Szia Mester, hallasz engem? (Igen, igen, igen.)
Elnézést, egy kicsit ideges vagyok,
mert nem gyakran beszélek ennyi ember előtt.
Ó! Nagy fiú vagy!
Először is, csak meg akartam neked köszönni, nagyjából mindent,
mert egészen érdekes az életem,
rengeteg boldog pillanattal, és néhány szomorúval is.
És én csak...
Mindenesetre van bennem valami, ami azt súgja nekem, hogy mindez nagyon jó.
Úgyhogy csak köszönetet akartam mondani neked
mindenért.
Jól van, testvér, vegyél egy mély levegőt, higgadj le,
aztán próbáld meg végiggondolni, hogy mit akarsz mondani.
Nagyjából hat hónappal ezelőtt
valahogy egy igen békés állapotba kerültem, és...
Békés állapotba kerültél? (Igen.)
És rengeteg segítséget kaptam tőled.
Aztán túl sokat kezdtem gondolkodni rajta,
és hosszú időn át nagy küzdelmet folytattam az elmémmel.
És valahogy néha hagytam, hogy nyerjen, és ez...
Annyira ideges vagy?
Csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom.
Rengeteg tisztátalan gondolatom és dolgom volt.
Elveszítettél némi időt?
A kellemes időtöltés egy részét elveszítetted azzal, hogy nem olyan jó dolgot tettél, igaz?
Ez rendben van. Felejtsd el, ez a múlt.
Ez az, ami most zavar?
Jól van, akkor ígérd meg magadnak, hogy többé nem teszed meg.
És ez az egyetlen, amit csinálni fogsz. Jól van, és bocsásd meg.
(Köszönöm, Mester.) Szívesen.
Csak a saját idődet vesztegeted, senki másét.
Ezért kezd újra. Rendben?
Ezt tesszük néha. Unatkozunk.
Unatkozunk, ezért valahogy ellazulunk.
Ne aggódj, ezek apróságok.
Emlékezz arra, hogy Isten vagy. Jó? Te döntöd el, hogy mit teszel.
De a döntésed néha nem olyan nemes, mint ahogy akarnád.
Akkor változtasd meg. Rendben? Nagyon egyszerű.
Még mindig ideges vagy?
Nos, jól van. Ha később még fel akarsz tenni néhány kérdést,
akkor jobb lenne, ha leírnád, és felolvasnád:
"Kedves Mester, az az első kérdésem,
hogy szeretném megtudni, vajon rendben van-e,
ha nem meditálunk naponta két és fél órát."
Itt...
Nem vagy olyan ideges!
Most nem annyira.
Körülbelül hat hónappal ezelőtt Ausztráliában voltam valahol a tengerparton,
és egy olyan éneket próbáltam kitalálni,
ami segítene nekem a Quan Yin Módszer tanulásában, és másokban.
Kialakult a fejemben egy dal, ezt énekelgettem önmagamnak,
és arra gondoltam, hogy ez neked is örömet okozna.
És azt szeretném kérdezni, hogy a következő néhány napban valamikor
elénekelhetném-e neked?
Ó! Ha jó vagy, akkor hagyják, hogy megnyerd vele a versenyt.
A millennium első napján tartunk egy bulit,
megpróbálhatod, mondd nekik,
és megengedik, hogy az egyik programban elénekeld. Jó lesz?
(Köszönöm.) Azt mindenki hallhatja.
Ma még többen jönnek - olyan ezer körül.
Úgyhogy tedd félre a nagy alkalomra.
(Köszönöm.) Szívesen.
Jó reggelt, Mester. (Jó reggelt.)
Ez egy kiváltság, hogy itt ülhetek előtted.
Csak túl szerény vagy.
Az agyam visszatér azokhoz a dolgokhoz,
amikről a hölgy mesélt ma reggel,
a vallásos csoportról és a Szabbath-ról.
Ha ugyanarról a vallásról beszélünk,
az a vallás beszél a tiszta és a nem tiszta húsokról,
a mózesi törvénynek megfelelően.
És amint ő beszélt, én csak ültem itt és azon gondolkodtam,
hogy ezek az emberek még nem világosodtak meg... (Persze.)
azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy nincs olyan, hogy tiszta és nem tiszta hús.
Egyikkel sem lenne szabad foglalkoznunk.
És nem voltak megvilágosodottak azzal a ténnyel kapcsolatban sem, hogy a tojás nem megengedett.
Igen, persze,
de nincsenek olyan messze, hogy ő mindezt elmondhatná nekik.
Próbálj meg lépésről lépésre haladni.
Csak mondd nekik, hogy olvassák el a Biblia néhány bekezdését,
ami elmondja, hogy ne egyél húst, meg mindezt.
Talán olvasták, talán nem.
Az anyám 66 éves, a mohamedán vallás szerint él.
Beavatást szeretne kapni. Megkaphatja a beavatást?
Ó, igen, persze. (Ez rendben lesz?)
Igen. Hol van ő? (Kaliforniában.)
Jól van, mondd neki, hogy gyorsan csatlakozzon, a következő beavatáshoz.
Köszönöm.
Mester, közel négy éve kaptam beavatást,
és soha nem tapasztaltam meg a Fényt vagy a Hangot.
A Fényt vagy a Hangot? Nincs Fény, nincs Hang?
Ó... szia, viszlát! Akkor miért maradsz itt?
Mi itt csupán egy Fény és Hang csoport vagyunk.
Mit csinálsz te itt? (Tudom.) Egy ilyen teljes sötétségben!
Egy másik faj vagy!
Biztos vagy benne, hogy még mindig itt akarsz maradni velünk?
Mi késztet arra, hogy Fény nélkül ilyen sokáig itt lődörögj?
A sötétségben mászkálsz.
Egyszerűen olyan erős kapcsolatot és szeretetet érzek irántad.
Ez egyszerűen mozgásban tart.
Ó, tényleg? Ez csodálatos.
Ez egy másfajta élmény. Igaz? (Igaz?)
Igen, de ne is törődj vele.
Idejöhetsz, ülj le oda, húzd át oda az asztalt,
leülhetsz ide, és nézd meg, hogy jobb-e így.
Jól van, ez elég.
Látod? Látod ezt a dekorációt? Az egészet bármikor összekuszálom.
Ülj oda.
Van-e bármi egyéb kérdésed? (Nincs.) Ez minden?
Jól van, ülj egy kicsit távolabb, hogy... ott jól van.
Most ülj ott, koncentrálj és meditálj, rendben? Egy ideig.
Bármi egyéb kérdés?
Helló Mester. Mester, hallasz engem? (Igen.)
A munkám részeként tanácsadó kurzusokat tartok,
és arra tanítom az embereket, hogyan kommunikáljanak jobban.
Az az egyik dolog, amit tanítunk, hogy nézz a másik szemébe. (Igen.)
Most, hogy olvastam,
hogy a karma miatt nem jó valakinek a szemébe nézni,
hogyan mondhatom ezt az embereknek anélkül, hogy...
Nem, ezt ne mondd másoknak. (Tehát ez rendben van?)
Az ő összes karmájuk ugyanolyan,
ezért rendben van az, ha egymás szemébe néznek.
Amikor te a szemükbe nézel, akkor ismétled az Öt Nevet. Rendben?
És megáldod őket.
Köszönöm, Mester. (Igen.)
Mester, fel tudnád emelni a spirituális szintemet?
Van erre lehetőség? (Hogyan teszem én ezt meg?)
Ha meg akarnád tenni, akkor meg tudnád?
Á, hadd gondolkozzam rajta...
Kérlek!
Valamikor ezen a héten?
Hol vagy most?
Milyen szinten? (Igen.) Hát, valahol az elsőn.
Hát, csak egyesével mehetünk, tudod?
Igen, másfelet, vagy...
Igen, miért nem ülsz ott, és meditálsz egy ideig.
Nézd meg, hogy vajon jobb-e. Jól van?
Nem kell keresztbe tett lábakkal, de ha akarod, megteheted.
Egyébként rúgd meg az előtted vagy a melletted ülőt,
aztán nyomd fel a lábadat, vagy tégy bármit.
Érezd magad kényelemben. Érezd magad kényelemben, igen.
Jól van, a következőt.
Mester, épp itt.
A feleségemmel Isztambulban, Törökországban kaptunk beavatást, november 20-án.
Azt szeretném mondani, hogy nagyon köszönöm neked azt a különleges beavatást.
Van egy kérdésem. Csodákat tapasztalok az életemben.
És erre a rendezvényre jövet lehetőségem adódott arra,
hogy a többi testvér történeteit hallhassam
arról a rengeteg csodáról, ami általad megtörtént.
És kíváncsi vagyok arra, hogyan hajtasz végre ennyi csodát?
Az a csoda, hogy soha nem hajtok végre semmit.
Azok csak automatikusan ott vannak. Rendben?
Talán ezen a fizikai testen keresztül történik, de Isten az, aki végrehajtja a csodákat.
Köszönöm.
És néha Isten kiválaszt egy eszközt, mint például engem,
hogy a csodát végrehajtsa bárki felé, akit érdemesnek tart arra, hogy abban részesüljön.
(Nagyon köszönöm.) Szívesen.
Törökországból jöttél, egészen idáig?
Hollandiában élek. (Ó!)
És beavatásra az volt a legközelebbi helyszín. (Igen, igen, igen.)
Habár az USA-ból származom.
Igen, nagyon nemzetközi.
Jól van, te vagy az, aki ezt akarod.
Igen, meg akarom köszönni neked, hogy a kedvünkben jársz, Allahnak.
És mindig, amikor azt kérdezed, hogyan érezzük magunkat,
vissza szeretnék kérdezni, hogy "Te hogyan érzed magad?"
de nem szakíthatlak félbe.
Hm... jól érzem magam.
Nem mindig érezhetem jól magam, de nagyon jól érzem magam.
Köszönöm, Mester.
Igen, nagyon szerencsés vagyok, nagyon sok áldást és szeretetet kapok.
Ezért csak jól érezhetem magam, legtöbbször. Igen.
Azon az akármilyen munkán túl, amit el kell végeznem,
mindig jól érzem magam.
Olyan boldogok vagyunk, hogy itt vagy.
Köszönöm.
Elől.
Mester, körülbelül két évvel ezelőtt volt nálam egy könyv.
Elolvastam,
egy perui faluban emberek egy csoportjáról szólt,
akik keresztülmentek...
életük során eltűntek valamilyen spirituális módon...
Ó, a Mennyei Próféciát olvastad. (Igen, igen.)
Tudom, hogy az nem a mi módszerünk.
Mit tudsz? Nem az?
A mi módszerünk nem az.
Mi leéljük ezt az életünket, aztán visszatérünk az Atyánkhoz.
De ők a Mennyországba mentek, az Atyánkhoz?
Odamennek, ahová a szintjük szerint tartoznak. Rendben?
Vagyis mindenki megteheti ugyanezt ebben az életben?
Nem mindenki.
Jó dolog az, hogy életünk során elmegyünk, ezzel a fizikai testtel?
Megteheted. Ezt is megteheted. De mi nem sietünk.
Csak néhány évünk vagy évtizedünk van arra, hogy éljünk.
Élvezd ezt, jó?
Elmegyünk, amikor itt az ideje, természetesen. (Igen.)
De azok az emberek úgy döntöttek, hogy azt a módot választják,
és ez helyénvaló az ő számukra.
Mindenki más módot választ arra, hogy miképp élje az életét. Oké?
Csak azt akarom mondani,
hogy nagyon szeretlek téged.
Egyszerűen...
elhiszek neked mindent, amit mondasz, de egyszerűen...
Az elmém néha olyan negatív, és ez így megy.
Ha tudnék vitorlás hajót kormányozni, vagy valamit, hogy ezt pozitívvá változtassam,
akkor megtenném, de nem tudom, mit kezdjek vele.
Mire gondolsz, ami velem kapcsolatban negatív?
Nem tudom.
Néha csak átfut valami rajtam, és azt mondom: "Mit csinálok én?"
Habár olyan sok szeretet van bennem, és...
Igen, tudom, tudom. De mi a kérdés?
Mit akarsz megtudni velem kapcsolatban?
Hogyan tudnék megszabadulni mindattól, ami negatív.
De mi az, amiben velem kapcsolatban kételkedsz?
A tanításomban? (Nem, nem, nem.)
A viselkedésemben? (Nem!)
Talán bennem magamban van. Azt mondtam, hogy amit csinálok.
Nem, nem. Csak kérdezd meg, hogy mi az.
Azt mondtam, hogy jó-e az, amit csinálok?
Nem, nem jó,
de mi késztet arra, hogy negatívan gondolkozz?
(Néha talán...) Nem tetszik neked a frizurám, ugye?
Szeretem, bármit teszel. Ez tényleg így van.
Értitek ezt? Láttátok, ugye?
Elmentetek, és megnéztétek azt a filmet? Igen? Micsoda?
Talán valahogy így van...
Néha megszidom az embereket? (Elnézést!)
Néha megszidom az embereket. Ez zavar téged?
(Egy kicsit.) Ó, igen. Ezt tudom, ezt tudom.
Igen, azt én sem szeretem. Utálom a munkámnak azt a részét.
Ez az egyik olyan rész, amit a legjobban utálok,
a munkám legnehezebb része, amit nem szeretek.
Egyébként minden egyebet szeretek.
Szeretem az összes tapsot, az összecsapódó tenyereket, a csodáló szemeket,
a magas sarkú cipőket, a sminket, a gyönyörű ruhákat,
a dalokat, a dicséretet,
és a sikert a spirituális fejlődésetekben.
Egyszerűen nem szeretem a munkámnak azt a részét,
amikor minden erőmet összeszedve egy nehéz tárgyat kell felemelnem,
a láthatatlan, nehéz karmát.
Azt nem szeretem. Az néha kifáraszt.
Ezért nem hibáztatlak téged, ha te sem szereted.
Akkor ketten vagyunk.
Mi más van még?
Csak azt akartam mondani, hogy néha szégyellem ezt az érzést.
Az rendben van. Nem, az jól van.
Csak azt nem szereted, amit csinálok, és nem arról van szó, hogy engem nem szeretsz.
Igaz? (Igen.) Én sem szeretem.
Csak nem érted meg a munkámat, ez minden. Rendben?
Nem érted meg a munkámat.
Például van két vagy három gyermeked. Van gyermeked? (Nincs.)
Nincs! Akkor hogyan magyarázhatom ezt el neked?
Vannak testvéreid? Nehéz természetű testvéreid? (Igen.)
Néha küzdötök egymás ellen? (Igen.) Vitatkoztok? Jól van.
Látod, a bátyád vagy a nővéred a külső szemlélő számára tökéletesnek tűnik -
aranyos, udvarias, értelmes.
De a te számodra ők néha nagyon nehéz esetek,
vitatkoznak, makacsok, gondot okoznak neked,
ordítasz a beszédük, az éles nyelvük és a provokáló cselekedeteik miatt.
És érvelned kell, vitatkoznod kell velük,
ordítasz, és nem tetszik neked.
De az élet ilyen. Igaz?
Senki sem ért meg téged, amikor a csodálatos, aranyos nővéreddel vitatkozol.
Azt mondják: "Miért bánsz vele így?"
Nem ismerik azt, ami belül van, és a köztetek lévő karmát. Rendben?
Ehhez hasonlóan, nekem ezernyi és ezernyi és ezernyi
testvérem van, akik a te testvéreidnél nehezebb esetek.
És néha összecsapunk, hogy ők jobbá válhassanak,
a hírnevemnek és a méltóságteljes viselkedésemnek a rovására.
Vagyis nem te vagy az egyetlen, aki ezt nem szereti.
Én vagyok az első, aki ezt ráadásul még kevésbé szereti!
De a munkámat el kell végeznem. Jól van? (Igen, értem.) Rendben.
Ezért nem számít, ha a munkának ez a része nem tetszik neked.
Az rendben van. Az nem jelenti azt, hogy nem szeretsz engem.
Rendben van, bocsáss meg magadnak.
Még én sem szeretem, hogyan várnám el azt, hogy te szeresd?
De némelyeknek erre van szüksége, igaz? Hidd el nekem!
Némelyeknek műtétre és késre van szükségük ahhoz, hogy jobban érezzék magukat.
Nem vesznek be egyszerűen egy tablettát, egy édes tablettát.
Néhányan olyan rosszak, hogy műtétre van szükségük.
És ne az orvost hibáztasd. Jól van?
Az fáj, de javulnak tőle. Higgy nekem!
Igen. Nagyon áldott vagyok, hogy jelen vagy az életemben. Köszönöm.
Szívesen, és én áldott vagyok az odaadásod által, és azáltal, hogy hiszel bennem.
Habár nem szereted a munkámat, mégis szeretsz engem, és én áldott vagyok.
Jól van.
Mester. (Igen.)
Ó, ez az én hangom! Nem ismertem fel saját magamat.
(Mi a baj?) Mikrofonnal másképp hangzik.
Csak izgulsz, azt hiszem. Tessék.
Néhány technikai jellegű kérdésem van:
Például amikor otthon meditálok és a Hangot csinálom,
és utána lefekszem, akkor azt még mindig hallom.
Valójában sokkal jobban hallom,
mint amikor a szokásos módon a Quan Yin meditációt csinálom.
És néha elkezdek látni dolgokat,
vagy úgy érzem, hogy kilépek a testemből.
De akkor
úgy hallom, mintha valaki megszidna engem, például a szüleim,
vagy még látok is embereket, amint belépnek a szobába.
És ez néha annyira valódinak tűnik, vagy úgy hangzik, hogy felébredek,
aztán körülnézek, és senki sincs ott.
Mindenki alszik, vagy akár még otthon sincsenek. (Igen.)
És néha ez olyan, hogy pont a megfelelő pillanatban,
amikor arra gondolok, hogy ennek az embernek haza kellene jönnie,
akkor hallom, amint az illető a saját hangján megszólít,
és például azt mondja: "Vészhelyzet van, menned kell,
ezt kell tenned, meg azt kell tenned."
Habár néha tudom, hogy ez nem valódi,
és megpróbálok nem odafigyelni rá,
de mégis elvonja a figyelmemet, és elveszítem, akármit is láttam, vagy hallottam.
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit tehetek azért, hogy ez abbamaradjon?
Legközelebb csak keményebben próbáld meg azt, hogy nem figyelsz oda.
Jól van. Van egy másik kérdésem. (Gyakorlásról, igen.)
Legtöbbször csak akkor hallok valamit, amikor nem csinálom a Quan Yint,
amikor utána lefekszem. Például...
És néha zenét hallok, például gitárt vagy zongorát,
de úgy hangzik, hogy az előadó nagyon pocsékul játszik.
(Tudom.) Tudod, mintha csak most tanulnának játszani.
Ezért csak arra vagyok kíváncsi, hogy hallgatnom kellene-e erre,
vagy ez valahonnan, például a rossz helyről jön?
Utálod a zenészeket, ugye? Mindent rájuk kensz.
Ez talán te vagy, a gitárod nincs felhangolva.
Jobb lenne, ha felhangolnád.
De hallgassak rá, vagy ne figyeljek rá?
Igen, folytasd, és javítsd meg.
(Jó, köszönöm.) Szívesen.
A következőt.
Emeld fel a kezed, és mondd azt, hogy "itt",
hogy az emberek tudják, hol vagy.
Mester, az összes beavatott Dél-Afrikából
arra kért minket, hogy köszönjük meg neked mindazt az áldást és szeretetet,
amit elhoztál Dél-Afrikába, és amit nekünk adtál.
Sokan nem tudtak eljönni, de valóban, tényleg hálásak,
és sok szeretetet küldenek feléd, és egy nagy "köszönömöt".
És én is köszönöm, Mester,
mindent, amit értem tettél.
Nagyon, nagyon különleges volt, pont a megfelelő pillanatban jött,
és valóban hálás vagyok. (Jól van.)
De ugyanakkor
egy kicsit szégyellem magam, két szinten is.
Egy szinten megpróbálok nem ítélkezni, kinőni ebből.
De aztán egy másik szinten
azt érzem, hogy olyan sok lehetőségem volt arra,
hogy elvonulásokra jöjjek, hogy annyi időt eltöltsek veled együtt,
és mégis kétségek vannak bennem a gyakorlással kapcsolatban.
Amikor először beavatást kaptam, nem láttam Fényt.
Legalábbis az elmém ezt mondta nekem.
Aztán körülbelül egy év múlva
tényleg emlékeztem arra, amit a beavatás közben láttam,
így ekkor megtudtam, hogy igenis láttam a Fényt.
Aztán nagyjából másfél évvel ezelőtt
egyik este meditálás közben látomásom volt.
Tényleg ijesztő volt.
És mivel olyan ijesztő volt, ezért kértem, hogy az tűnjön el.
Azóta semmit nem tapasztaltam tudatosan,
bár bízom benne és hiszek abban, hogy megtapasztalom a Fényt,
mert tényleg hiszek abban, amit tanítasz nekünk.
De a szégyen része akkor jön be, amikor érzem, hogy eljövök az elvonulásokra,
még mindig itt ülök a meditáció közben,
és még mindig nem vagyok tudatában annak, amit tapasztalok.
Azután viszont vannak álmaim is,
ahol néha nem vagyok benne biztos, hogy ez egy alvás közbeni álom-e, vagy egy élmény.
Ezek sokszor veled kapcsolatosak.
Azt hiszem, hogy csak a tisztánlátást akarnám megkapni tőled.
Egy igazolást akarsz?
Hogy megszerezted a diplomát, vagy valamit?
Ötödik szintről, hatodik szintről... Mit szólnál a hetedik szinthez?
Mester, tudod, hogy miért érzem magam olyan rosszul?
Fokvárosban olvastam a magazint egy testvérről, aki meghalt.
A húga beszélt vele, miután ő meghalt.
És kérdezte tőle, hogy tapasztalta-e a Hangot és a Fényt, amikor meghalt.
És a testvér azt mondta: "Nem igazán, nagyon gyenge volt." (Igen.)
Akkor a húga megkérdezte a halott testvért: "Mégis, miért?"
Ő pedig azt felelte: "Mert pocsék gyakorló voltam,
alacsony szintű gyakorló voltam, amikor a földön voltam."
És azt hiszem, ez igazán megrémisztett,
mert ezután beszéltem egy küldöttel,
és a küldött elmagyarázta,
hogy ha még mindig elakadunk az asztrális világban,
akkor ténylegesen miképp van az, hogy abból sem szabadulhatunk meg.
Megszabadulhatsz! Még mindig. (Még mindig, igen?)
Semmi gond. A Mester mindenütt ott van.
Elcsíphet téged az asztrális világban: "Á, most elkaptalak!",
aztán felhajít téged.
Tehát még mindig elfogadsz majd minket?
Persze! Nagy a busz.
Mester, akkor lenne egy kicsit ostoba kérdésem.
Ne aggódj, rendben?
Amíg fel akarsz menni, ez minden, amire nekem szükségem van. Rendben?
Jól van, köszönöm, Mester.
És ha újra le akarsz ide jönni,
akkor ismét csak ez minden, amire szükségem van ahhoz, hogy visszaküldjelek.
Semmi gond. Igaz? (Nem akarom azt tenni.)
Attól függ.
Látod, ez azt jelenti, hogy már fejlett vagy,
mert ha nem lennél, akkor jobban ragaszkodnál ehhez a világhoz,
és nem akarnál elmenni, még most sem!
De még így is, már el akarsz menni,
nem beszélve arról, hogy mi lesz akkor, amikor meghalsz.
Vagyis ez az egyetlen kívánság vésődött be az elmédbe,
hogy meg akarsz szabadulni.
Úgyhogy ez így lesz. Rendben? Semmi gond.
(Jól van. Köszönöm, Mester.) Szívesen.
Akkor lenne egy kicsit ostoba kérdésem.
Azért kérdezem, mert
küzdök azzal, hogy képes legyek fenntartani az egyensúlyt, és igazságos legyek.
Kiköltöztem a házamból,
és beköltöztem egy olyan házba, amit megosztok másokkal.
Ők azonban nem beavatottak.
Valójában csodálatos emberek.
Nagyon szerények, és nem ítélkeznek.
De amikor főzik a húst,
akkor azon veszem észre magam, hogy ezzel valóban küzdök.
Megfőzik a húst? Amikor főznek?
Amikor maguknak főznek.
Én magamnak főzök, ők pedig maguknak. (Igen.)
És nehezemre esik átesni ezen az élményen,
a szagon, és azon, hogy ők főznek.
És mégis úgy látom, hogy ők csodálatos emberek. (Igen, igen.)
Ezért arra lennék kíváncsi, hogy ez hogyan hat a spirituális gyakorlásomra?
Sokat veszítek azzal, hogy így teszek? Vagy ez rendben van?
Vagy inkább keresnem kellene egy másik helyet, ami kényelmesebb?
Ha megteheted, igaz? Ha nem érzed magad kényelemben,
akkor persze addig kell ügyködnöd, amíg csak nem érzed magad nagyobb kényelemben.
Az emberek kedvesek és szerények,
de ha tudtukon kívül bármilyen kellemetlenséget okoznak neked,
akkor az életedet megpróbálod jobban elrendezni.
De ne siesd el.
Ez rendben van! Normális dolog, hogy rosszul érzed magad, amikor húst főznek.
Csak az nem lenne normális, ha nem éreznéd magad kényelmetlenül,
vagy csatlakozni akarnál a társasághoz, tudod? Ezért ez jól van így. Igen.
Jó. Köszönöm, Mester.
Á, szívesen.
Nagyon nehéz ezen a világon gyakorolni, és gyorsnak lenni,
mert túl sok emberrel állunk kapcsolatban,
és bármink van, azt meg kell osztanunk. Spirituálisan, igaz?
Ezért ez rendben van, ne aggódj miatta.
Ez a Kali Yuga utolsó korszaka, és Isten nagyon, nagyon nagylelkű. Igaz?
Amíg őszinte vagy és erőfeszítést teszel, bármilyen erőfeszítést -
ez minden, ez minden.
Mindössze ez számít. Tudod?
Emlékszel, még ugyanaz a cikk is
azt írja, hogy a testvér ezt mondja:
"Istennek mindössze a szorgalmadra és az őszinteségedre van szüksége."
Légy szorgalmas, ez minden!
Az eredmény pedig nem tőled függ, az nem tőled függ. Helyes?
Csak légy őszinte, szorgalmas,
mindig tedd meg, ami csak tőled telik a meditáció terén,
a többit pedig Isten majd elrendezi.
Igen.
Emlékszem, hogy nyolc hónapja
elkezdtem egy Kuandali Jóga nevű tanfolyamot -
valami hasonló, nem emlékszem pontosan a nevére.
De ebben a tanfolyamban energiával dolgoznak.
Szerinted folytatnom kellene, vagy ez valami...
Hogy folytasd-e velük? (Igen.)
Miért? Mit csinálnak? (Ez csak olyan...)
Szükség van rá?
Nincs, hanem ez csak egy átlagos jóga.
De azt is csinálják, hogy bizonyos irányba mozognak, hogy energiához jussanak.
Kundalini Jóga? (Igen.)
Nos, ha kellemesebben érzed magad közöttük, akkor menj hozzájuk. (Nem, én...)
Ha nem érzed magad kellemesen, akkor csak maradj otthon, és folytasd a meditációdat.
Vagyis nem jó, ha odamegyek?
Nem mondom azt, hogy nem jó.
Azért nem jó, mert mindenfelé rohangálsz,
és szétszórod a figyelmedet és az energiádat. Igaz?
Összezavarod magad,
és néha ezért vannak kétségeid.
Nem koncentrálsz egy pontra.
Már az nagyon nehéz, hogy egy módszerrel meditálj.
Már az nagyon nehéz, hogy adott pillanatban egy feladatra összpontosíts.
Ezért ne ugrándozz mindenfelé, rendben? (Rendben.) Helyes.
Köszönöm.
Többiek, ha éhesek vagytok, mehettek, vegyetek magatokhoz ennivalót, jó?
Már fél tizenkettő van. Nem akartok elmenni enni?
És gyertek vissza délután. Délután folytathatjuk, jó?
Ehhez mit szóltok? Rendben!
Tessék? Fel akarod tenni az utolsó kérdésedet,
vagy megtartod délutánra, amikor visszajövök?
(Megtartom.) Igen! Menjünk, együnk, jó? Helyes!
Igen, nektek is pihennetek kell.
Három óra vagy két óra óta fent vagytok,
ekkorát gyalogoltok, sorba álltok, meg mindezek.
Megértem az erőfeszítéseteket. Egy kis pihenésre van szükségetek, igaz?
Hogy azután jobbak lehessetek.
Igen, köszönöm. Nemsokára találkozunk. Délután!