Tip:
Highlight text to annotate it
X
2011 februárjában a YouTube Szimfonikusok négy tagja egy zenei kísérletre Ausztráliába repült.
Helyi művészekkel együtt alkottak egy, a világ leginspirálóbb országa által ihletett zenedarabot.
Íme az utazásuk.
[NÉPZENE]
LUKE WEBB: Luke Webb vagyok.
Az új-dél-walesi Sydneyben élek, énekes és
zeneszerző vagyok.
Amit játszom, az kicsit blues, kicsit rock'n'roll.
Szeretem a rockabillyt.
Szóval tulajdonképpen ezeket a zenei stílusokat ötvözöm.
DESMOND NEYSMITH: A nevem Desmond Neysmith.
Csellista vagyok, eredetileg Londonból származom.
A csellót tulajdonképpen nem én választottam.
Van, aki azt mondaná: ő választott engem.
Én nem így fogalmaznék.
Úgy mondanám: igazándiból az édesanyám választotta nekem.
Négy éves voltam, amikor vett nekem egy csellót.
LUKE WEBB: Amikor Des és én először találkoztunk, nem tudtam,
mit gondoljak róla.
Nem tudtam, hogyan fogunk zeneileg együttműködni.
DESMOND NEYSMITH: Az első benyomásom alapján Luke
egy nagyon nyugis srác.
Azonnal elkezdtünk beszélgetni, és úgy éreztem,
mintha már időtlen idők óta ismerném.
LUKE WEBB: Ez az ötlet igazán nagy kihívás,
a legriasztóbb az egészben ugyanis az, hogy nem tudhatod
tényleg elő tudsz-e rukkolni egy zenedarabbal 10 nap alatt.
Erre ő előkapta a csellóját, és az Operaház lépcsőjén
nekiállt hangolni.
Úgy 30 másodpercet játszott, és én rögtön tudtam,
hogy a projekt valószínűleg sikerülni fog.
[NÉPZENE]
LUKE WEBB: Megvan.
DESMOND NEYSMITH: Valami ilyesmi.
Megcsináltuk.
Hazamehetünk.
[NÉPZENE]
LUKE WEBB: Ugorjon a fedélzetre, kapitány.
És ha orra esel, mindenki látni fog bennünket.
[NÉPZENE]
DESMOND NEYSMITH: Egyszerűen el sem tudom hinni, hogy
pár napja még a behavazott Londonban voltam, és most
egyszerre itt vagyok.
Látod azt a kompot, ugye?
És ott az a rengeteg hajó a kikötőben.
Az Operaház.
Ennél jobb egyszerűen már nem is lehetne.
[NÉPZENE]
LUKE WEBB: Valami olyasmi lesz az eleje, mint amiről
tegnap beszéltünk, egy kicsit melankolikus.
Valami, ami igazán illik ahhoz, hogy hol vagyunk éppen.
[CSELLÓ]
LUKE WEBB: Hm, azt hiszem, ez nem igazán jön át.
DESMOND NEYSMITH: Tulajdonképpen valami ilyesmit szeretnék.
LUKE WEBB: Érzem.
Ez talán a legszebb.
[NÉPZENE]
DESMOND NEYSMITH: Ez a dal teljes mértékben
a tájból merít ihletet.
Az emberekből merít ihletet.
Sőt, még az ételekből is ihletet merít.
Ez számomra egy elsöprő élmény.
LUKE WEBB: Ma Rockinghamben elmegyünk
úszni egyet a delfinekkel.
Most csinálok ilyet életemben először.
DESMOND NEYSMITH: Ez olyasmi, amiről egész
életemben álmodtam. Komolyan.
[NÉPZENE]
DESMOND NEYSMITH: Az utolsó alkalommal nekiállunk
próbálni, és úgy rendszerezni az egészet egy hosszabb nyújtással,
hogy az értelmet adjon a darabnak, és kiadja a végső ívet.
LUKE WEBB: Írtál hozzá dalszöveget is?
DESMOND NEYSMITH: Igen.
Írtam dalszöveget.
LUKE WEBB: Felolvasnád?
DESMOND NEYSMITH: "Csillogó szemmel szállok az égen át,
Repülök tovább.
De megérkeztem.
Itt kezdődik az emlék,
mit nem vesz el a nemlét."
LUKE WEBB: Sosem fogom elfelejteni ezt a projektet.
Ez volt zenei karrierem egyik
fénypontja.
Úgy érzem, az ausztrál lélekkel sokkal inkább sikerült kapcsolatot
teremtenem, mint eddig bármikor, különösen, amikor megjártuk
Nyugat-Ausztráliát.
Rengeteget tanultam arról, hogy mit is jelent tulajdonképpen
ausztrálnak lenni.
[NÉPZENE SZÖVEGGEL]