Tip:
Highlight text to annotate it
X
Fordító: Alexandra Medzibrodszky Lektor: Anna Patai
Mindenkinek szüksége van egy edzőre.
Nem számít, hogy az ember kosaras,
teniszező, tornász
vagy bridzs játékos.
(Nevetés)
Az én bridzs oktatóm, Sharon Osberg
azt állítja, hogy több kép van a fejéről hátulról,
mint bárki másnak a földön. (Nevetés)
Ne haragudj, Sharon. Ez ő.
Mindenkinek szüksége van visszajelzésre.
Így tudunk jobbak lenni.
Sajnos azonban van egy csoport, akik
szinte semmilyen rendszeres visszajelzést sem kapnak
ami által jobban végezhetnék munkájukat.
Ezek az emberek végzik
a világ egyik legfontosabb munkáját.
A tanárokról beszélek.
Amikor Melinda és én megtudtuk, hogy
milyen kevés hasznos visszajelzést kapnak a tanárok,
teljesen ledöbbentünk.
Mostanáig a tanárok 98 százaléka
egyszavas visszajelzést kapott:
Elégséges.
Ha a bridzs oktatóm mindig csak annyit
mondott volna: "elégséges",
sosem fejlődött volna a játékom.
Így honnan tudom, hogy ki a legjobb?
És honnan tudom, hogy én mit csinálok másként?
Ma már változóban van az, hogy
hogyan értékelik a tanárokat,
de még mindig szinte semmilyen olyan visszajelzést
nem kapnak, ami által tényleg jobb tanárokká válhatnak.
A tanáraink ennél jobbat érdemelnek.
A jelenlegi rendszer nem igazságos velük szemben.
Ez nem fair a diákokkal sem,
és ez veszélybe sodorja Amerika vezető szerepét a világban.
Ma arról szeretnék beszélni, hogy mit tehetünk azért, hogy
tanáraink megkapják azokat az áhított és megérdemelt eszközöket, amely által jobbak lehetnek.
Először nézzük meg, ki teljesít jól.
Sajnos, nem létezik olyan nemzetközi rangsor, amely összehasonlítaná
a tanároknak adott visszajelzések rendszerét.
Ezért megnéztem azokat az országokat,
amelyeknek a tanulói jól teljesítenek
és megnéztem, hogy mit tesznek ők
a tanáraik fejlődése érdekében.
Itt láthatják az olvasási készségek szerinti rangsort.
Az Egyesült Államok nem az első.
Az első 10-ben sem vagyunk ott.
15.-ek vagyunk Izlanddal és Lengyelországgal egyetemben.
Az összes hely közül,
ahol jobbak az olvasási készségek, mint az USA-ban,
hányan alkalmaznak hivatalos rendszereket,
hogy fejlesszék a tanárok teljesítményét?
14-ből 11 helyen.
Az USA olvasásból a 15., de
természettudományokból 23., matekból 31.
Tehát mindösszesen egy terület van, ahol az élen járunk:
elsők vagyunk abban, hogy nem adjuk meg
tanárainknak a fejlődésükhöz szükséges segítséget.
Vizsgáljuk meg a legjobb diákokat felvonultató
Kínában fekvő Shanghai tartományt.
Shanghai minden területen az első:
olvasásban, matekban és a természettudományokban is,
a shanghaiak hihetetlen sikerének a titka az az a módszer,
ahogy közreműködnek a tanáraik fejlődésében.
Gondoskodnak róla, hogy a fiatal tanáraiknak
lehetőségük legyen tapasztalt tanárok munka közbeni megfigyelésére.
Heti rendszerességgel összeülnek a tanárok
és megbeszélik, hogy mi az, ami működik.
Az is elvárás, hogy minden egyes tanár figyelje
a kollégáit és adjon nekik visszajelzést.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen rendszer miért olyan fontos?
Azért, mert egy tanár rengetegféleképpen
végezheti a munkáját.
Néhányuk sokkal hatékonyabb, mint a többiek.
Sőt, vannak az országban olyan tanárok,
akik segítenek a diákjaiknak, hogy elképesztő dolgokat vigyenek véghez.
Ha az átlag tanár
olyanná válna, mint azok a tanárok, akkor
a diákjaink mérföldekkel felülmúlnák a világ többi diákját.
Tehát szükségünk van egy rendszerre, amely segít a
tanárainknak, hogy a legjobbak legyenek.
Hogyan nézne ki egy ilyen rendszer?
Az alapítványunk erre kereste a választ,
miközben 3000 tanárral dolgozott együtt
az ország minden tájáról
az ún. "Hatékony Tanítás Mérése" (MET) nevű projekten.
Megfigyelők videókat néztek
tanárokról, miközben tanítanak
és értékelték őket, hogy hogyan teljesítenek.
Például, tettek-e fel a diákjaiknak
kihívást jelentő kérdéseket?
Képesek voltak-e többféleképpen elmagyarázni egy gondolatot?
A diákokat is megkértük, hogy válaszoljanak olyan kérdésekre, mint például:
"A tanárod tudja, hogy
az osztály megértette-e az anyagot?"
"Megtanultad, hogy hogyan javítsd ki a hibáid?"
A konklúzióink nagyon izgalmasak.
Először is, azok a tanárok, akik a megfigyelésen jól teljesítettek,
azoknak a diákjai is sokkal jobban teljesítettek.
Tehát, valóban jó kérdéseket teszünk fel.
Másrészt, a programban résztvevő tanárok elmondták, hogy
ezek a videók és kérdőívek a diákoktól
nagyon hasznos diagnosztikai eszközök,
mert rávilágítottak azokra a konkrét területekre
ahol még fejlődniük kell.
Szeretném megmutatni, hogy hogyan néz ki a MET projekt videó komponense
a valóságban.
(Zene)
(Videó) Sarah Brown Wessling: Jó reggelt, mindenkinek!
Beszéljük meg, hogy miről lesz ma szó.
Kezdésnek, ma egymást munkáját fogjátok értékelni, rendben?
A cél az lenne, hogy az óra végére
mindenki képes legyen eldönteni, hogy
sikerült-e megfelelő érveket felvonultatnia az esszéjében.
A nevem Sarah Brown Wessling.
Irodalomtanárként dolgozom az
az iowai Jonhnston High School középiskolában.
Fordulj oda valakihez melletted!
Mondjátok el, hogy mit gondoltok, ha azt mondom érvek. Már beszéltem...
Azt hiszem, hogy különbség van, aközött, ahogy
mi tanárok a fejünkben látjuk a szakmánkat és
ahogy ez a valóságban kinéz.
Rendben, szeretném, ha mindenki idehozná a papírját.
Azt hiszem, ezek a videók a
valóságot tárják elénk.
Nem igazán lehet vitatkozni azzal, amit a videón látsz,
ebből sokat tanulhatunk,
és sokféleképpen fejlődhetünk mint hivatás
ha igazán jól megnézzük ezeket.
Van egy mini videókamerám, egy állványom és
vettem egy nagy látószögű objektívet.
Az óra elején egyszerűen beállítom a
tanterem végében. Nem tökéletes a felvétel,
nem vesz fel minden apró dolgot, ami történik.
De a hang jól hallatszik és sok minden látható.
És tudok belőle tanulni.
Tehát ez egy tényleg egyszerű,
de nagyon hatékony eszköz az önreflexióra.
Rendben, először nézzük meg a hosszabbikat, jó?
Ha a felvétel befejeződött, akkor csatlakoztatom a gépemhez
elindítom és belenézek.
Ha nem jegyzetelek, akkor nem emlékszem a dolgokra.
Tehát számomra a jegyzetek a gondolkodási folyamat részei
és írás közben fedezem fel, hogy mit látok.
Ezt alapvetően a saját személyes fejlődésemhez használom,
hogy reflektáljak a saját tanári stratégiámra, módszertanomra
arra, hogy hogyan használom az osztálytermet,
és úgy egyáltalán a tanteremben előkerülő mindenféle aspektusra.
Örülök neki, hogy ilyet már korábban is csináltunk,
így össze tudjuk hasonlítani, hogy mi működik és mi nem.
Úgy gondolom, hogy a videó leleplez
nagyon sok lényeges dolgot, ami nekünk tanároknak fontos
és egyben segít nekünk a fejlődésben és megértésben.
Valamint segíthet megértetni a szélesebb közösséggel, hogy
ez a komplex munka miről is szól igazán.
Ez egy jó módszer arra, hogy bemutassunk és illusztráljunk
dolgokat, amit nem tudunk átadni egy óratervben,
amit nem tudunk kifejezni egy szabványban,
dolgokat, amelyeket gyakran a pedagógia könyvek
sem tudnak átadni.
Mindenkinek jó hétvégét!
Viszlát mindenkinek!
Minden osztályterem ilyen lehetne.
(Taps)
Azt szeretnénk, hogy egyszer majd Amerika minden osztályterme
valahogy így nézzen ki.
De még sok munka áll előttünk.
Rámutatni azokra a területekre, ahol a tanároknak fejlődniük kéne
csak a csata első fele.
A kezükbe kell adnunk azokat az eszközöket is, amelyekkel
cselekedhetnek is.
Ha megtudod, hogy fejlesztened kéne azt,
ahogy a tizedes törteket tanítod, akkor
lehetőséget kell kapnod, hogy megnézz egy videót
arról az emberről, aki a világon a legjobban tanítja a törtek témáját.
Tehát nem lesz egyszerű kiépíteni ezt a
tanári visszajelzés és fejlődés rendszert.
Például tudom, hogy néhány tanár
kényelmetlenül érzi magát, ha elképzeli,
hogy kamerával felveszik az óráit.
Ez érthető, de a projekt során azt tapasztaltuk,
ha maguk a tanárok veszik fel az óráikat,
és ők gyűjtik össze a videókat az óráikról,
és végül maguk választják ki, hogy mit adnak be,
akkor sokan nagyon szívesen résztvesznek a projektben.
Egy ilyen rendszer kiépítéséhez szükség lesz
komoly befektetésekre is.
Az alapítványunk számításai szerint az összeg
elérheti az 5 milliárd dollárt.
Ez nagy számnak tűnik, de hogy el tudjuk képzelni az összeget:
ez kevesebb mint két százaléka
annak, amit évente a tanárok fizetésére költünk.
A tanárokat érő hatás elképesztő lehetne.
Végre valahára kapnának tőlünk visszajelzést és egyben
eszközöket is a cselekvésre.
Egy ilyen rendszernek azonban még
egy ennél is fontosabb haszna lenne az országunk számára.
Ráléphetnénk arra az útra, amely biztosítaná
hogy minden diák nagyszerű oktatásban részesüljön,
hogy olyan munkája legyen, amit élvez és szeret,
hogy legyen esélye megvalósítania az álmait.
Ezáltal nem csak sikeresebbé válhatna országunk.
Hanem egyben igazságosabbá és egyenlőbbé is.
Izgalmasnak találom a lehetőséget,
hogy megadjuk a tanárainknak azt a támogatást, amelyre vágynak és amelyet megérdemelnek.
Remélem, maguk is.
Köszönöm.
(Taps)