Tip:
Highlight text to annotate it
X
hatástalanította a médiában és a kormányban.
A valódi uralkodói mentalitást, amit Fabian keresett,
a pénzbirodalmak vezetõ testületeiben találta meg.
A hajdani ötvösök többsége erre az útra lépett.
Mértéktelen vagyonuk már nem töltötte el õket elégedettséggel.
Kihívásra és izgalomra volt szükségük,
és ezt a tömegek feletti hatalmi játékokban találták meg.
Ezek az emberek azt gondolták, hogy mindenki felett állnak.
– Uralkodni a mi jogunk és kötelességünk.
A tömegek nem tudják, mi a jó nekik.
Terelgetni és irányítani kell õket.
Nekünk viszont születésünk alapján jár a hatalom.
Fabian és társai az egész országban birtokoltak hitelintézeket.
Ezek magánkézben voltak ugyan, és elméletben
egymással versenyeztek, de a valóságban egymással karöltve mûködtek.
Miután meggyõztek néhány tanácstagot,
Fabianék létrehoztak egy központi pénzintézetet, a jegybankot.
Ehhez nem is kellett a saját pénzüket felhasználni –
az emberek befektetéseibõl hoztak létre hitelt.
Bármerre nézünk, adósság!
Ez az intézet külsõre azt a benyomást keltette,
hogy a kormány részeként szabályozza a pénzforgalmat,
de valami furcsa okból kifolyólag ebben a "kormányfunkcióban"
köztisztviselõ vagy választott képviselõ sosem lehetett vezetõségi tag.
A kormány már nem közvetlenül Fabiantól kért kölcsön,
hanem a központi bankhoz fordulhatott.
Fedezetül a jövõ évi adóbevétel szolgált.
Ez egybeesett Fabian terveivel –
hogy átterelje a gyanút magáról a kormányra.
A színfalak mögött azonban õ irányított.
Fabian kormányzati döntések feletti uralma annyira tökéletes volt,
hogy egyszer el is szólta magát.
– Ha egy nemzet pénzét uralom,
akkor mindegy, ki hozza a törvényeket!
– Mindegy volt, melyik párt kormányzott, mert a pénzt,
az ország vérkeringését Fabian tartotta a kezében.
A kormány kapott pénzt, amint igényelt,
de minden hitelért kamatokat fizetett.
Egyre nagyobb összegek vándoroltak különbözõ szociális kiadásokra,
a kormány pedig a kamatokat is alig tudta fizetni,
az alaptartozás visszafizetésérõl nem is beszélve.
Néha voltak még emberek, akik ily módon elmélkedtek:
– A pénzt mi, emberek hoztuk létre.
(ADÓK)
Biztosan lehetne úgy alakítani, hogy az minket szolgáljon,
ne az egyén kárára mûködjön!
Ám ilyen ember egyre ritkábban akadt,
és az õ szavuk elhalt az õrült zsivajban,
amit a nem létezõ "kamat" kifizetésére tett erõfeszítés okozott.
A kormány cserélõdött, az uralkodó pártok jelvényei váltották egymást,
– szegfû, kalász, narancs, madarak – de az alapelv változatlan maradt.
Mindegy volt, melyik párt "volt hatalmon",
Fabian végsõ célja napról napra közelebb került.
Az emberek szükségletei semmit sem számítottak.
Az utolsó fillérig megadóztatták õket.
Többet nem lehetett kisajtolni belõlük.
Eljött az idõ Fabian nagy végsõ húzására.
A pénzforgalom tíz százalékát még mindig érmék és a papírpénz tette ki.
Amíg az embernek készpénz volt a zsebében,
élete felett még mindig volt némi szabadsága.
A szabadság ezen utolsó bástyáját oly módon kellett megszüntetni,
hogy ne keltsen gyanút.
Nem mindig volt biztonságos érméket és bankjegyeket zsebben hordani.
A csekkeket külföldön nem fogadták el,
készpénzt pedig senki sem szívesen cipelt magával külföldre,
ezért egy kényelmesebb módszerre volt szükség.
Persze újra Fabiannak támadt kitûnõ ötlete.
Szervezete mindenkinek készített egy kis mûanyag kártyát,
amin rajta volt az illetõ neve, fényképe és egy azonosító szám.
Bárhol vették elõ ezt a kártyát,
a boltos kapcsolatba lépett a központi számítógéppel,
hogy ellenõrizze az egyenleget. Ha rendben volt,
az illetõ egy bizonyos összegig kedve szerint költekezhetett.
Ezen túlmenõen volt még egy csali: a vevõnek megengedték,
hogy ha hó végéig visszafizeti az összeget, nem számolnak fel kamatot.
A vállalkozókkal ellenben lényegesen magasabb költségeket fizettettek,
ami a végsõ terméken csapódott le,
így végsõ soron mégis a vevõt terhelte.
Fabian és barátai mégis felfele haladtak a ranglétrán.
A társadalom oszlopainak tekintették õket.
Gazdasági kérdésekben szavukat vallási dogmaként kezelték.
A növekvõ adók terhei alatt egyre több bolt és kisebb vállalkozás ment csõdbe.
Minden szakmai munkavégzést speciális engedélyekhez kötöttek,
amihez a megmaradtak is nehezen tudtak alkalmazkodni.
Fabian közben már uralta a nagyvállalatokat rengeteg leányvállalatukkal együtt.
Ezek látszólag egymással versenyeztek, mégis mindet a kezében tartotta.
Idõvel az összes konkurenst kiszorították a piacról.
Vízvezetékszerelõk, lakatosok és villanyszerelõk
mind ugyanarra a sorsra jutottak:
felfalták õket Fabian óriásvállalatai,
amik a kormány védelme alatt álltak.
Fabian azt szerette volna, ha a mûanyag kártyák kiszorítják
az érméket és a papírpénzt is.
Ekkor nem lenne több egyén vagy vállalkozás,
amely a számítógépes rendszer nélkül tevékenykedhetne.
Arra az esetre, ha valaki elvesztette volna a kártyáját,
törvényt akart hozni, ami mindenkitõl megkövetelte volna,
hogy azonosító számát a kezére tetoválják.
A szám csak egy speciális fény alatt lett volna látható egy számítógép segítségével.
Ilyen személyazonossági igazolás nélkül senki semmit
sem vehetett volna vagy adhatott volna el.
Az összes számítógép egy nagy központi számítógéppel állt volna kapcsolatban,
amelyben minden információt tároltak volna az egyénrõl.
Így Fabian mindenkirõl mindent tudott volna.
Amint ezt elérte volna, teljes és mindenre kiterjedõ hatalommal
rendelkezett volna az ország összes embere felett –
és utána nagyon hamar az egész világ felett.
(Felirat: Kéri Zoltán)
(Magyar fordítás: Kéri Zoltán. Lektorálta: Horváth Ágnes és Karaba Márta.)
A pénzügyi csapdából már ma is léteznek lehetséges kivezetõ utak, vannak megoldási kezdeményezések.
Errõl szóló információt tartalmaznak a mellékelt riportok, valmint ingyenes újságunk (lásd a DVD-n).
Kérjük, amint megkapta a DVD-t, lehetõségei szerint adományozzon a Neue Impulse részére,
hogy tovább lehessen terjeszteni az anyagot és új filmek készülhessenek.
Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak a filmhez:
Rajzok
Hang
Szöveg
Fordítás angolból
Zene
Retusálás
Animációk és rendezés
Produkció és szerkesztõség: Michael Kent www.kent-depesche.com
Adomány számla
Jelige: "Fabian"