Tip:
Highlight text to annotate it
X
Hogyan magyarázzunk meg mindent
Harry Palmer beszéde
Köszönöm.
Hű!
Milyen jó titeket érezni!
Köszönöm, hogy szántok rám egy kis időt.
Ennek a beszédnek a címe: "Hogyan magyarázzunk meg mindent".
Persze, ha mindent meg akarunk magyarázni,
ehhez jó paradigmára van szükségünk.
Egy "paradigma" az információk elrendezésének a módja,
azzal a céllal, hogy az emberek jobban megértsék, amit mondunk;
egy történet-mesélő eszköz.
A paradigmák segítenek hidat képezni az egyik ismeretlentől a másikig;
például: "ez így van",
"tehát ez úgy van" ...
"ezért az valószínűleg amúgy van".
A paradigmák tehát szerkezetbe rendezett szóleckék,
melyek adatokból és összekötő-elemekből állnak.
Az a paradigma, amit most fogok nektek mutatni,
segít az élet fejlődéstörténetének ábrázolásában.
Használhatjuk aztán ezt a tudatra vonatkoztatva,
vagy a személyes fejlődésre,
az ember evolúciójára,
társadalmakra,
spirituális utakra,
kormányokra, vallásokra, szinte mindenre,
és új felismerésekre jutunk általa.
Ha van valamilyen filozófiai
vagy metafizikai téma, amelyről
többet szeretnél tudni,
csak kezdd elrendezni, amit már tudsz,
ez alapján a paradigma alapján,
és így több fog feltárulni előtted.
Íme tehát az alap-paradigma:
Ahogy erre ránézek, arra gondolok:
"Hé, ez így túl egyszerű".
De aztán minél többet játszom vele,
annál lelkesebb leszek.
Tudom, néhányan azt mondjátok,
"Harrynek megint új heppje van,
most épp mindent meg akar magyarázni.
Rajzol egy vonalat, és
ettől már hallelujázni kezd.
De ez annyival több, mint egy vonal!
Ez a kölcsönhatás
mindennek a két alapja között;
ez a menny és a föld;
ez az alfa és az omega;
ez Isten és a teremtett világ.
Tegnap megmutattam Avrának:
"Hé, gyere csak, gyere, gyere, gyere ide.
Ezt nézd!"
Erre ő: "Harry, ez egy vonal."
Erre én: "Igen, - de ez egy olyan vonal, amin minden rajta van!"
És mivel Avra is olyan telefont használ,
aminek a hangszóróját a fülre szokták tenni,
nem tudtam eldönteni, hogy most akkor
hozzám beszél, vagy valaki máshoz a telefonon.
Ok. Készségesen beismerem, hogy
időnként melléfogok.
Tudom, hogy a háromszögekkel túllőttem a célon,
és valószínűleg teljesen belebonyolódtam a körökbe.
De ez itt egy vonal!
Ez az, amiért egész eddig dolgoztam.
Akkor nézzük, mennyi gondba is keveredhetünk egy vonallal?
Helyezzük el alul
az "anyagi világot",
felül pedig
a "végtelen létezőt".
A kettő között ott van - minden.
Ok, tehát - rendben, csak tartsatok ki még velem.
Most helyezzük rá a vonalra a tudat fejlődését.
Ismeritek azt a kifejezést, hogy
"buta, mint a kő"?
Ide tesszük, hogy "kő", lentre.
És ezt hallottátok már: "sziporkázó, mint egy angyal"?
Az "angyalt" felírjuk ide.
És így minden mást is
elhelyezhetünk.
Szóval, nem magyaráz ez meg mindent?
Rendben, részletezzük egy kicsit tovább:
képzeljük el, hogy ez a két pólus
…képzeljük el, hogy ez a két pólus
a maga frekvenciáján jeleket sugároz.
Ez az adás érkezik a fizikai világ pólusától,
itt rengeteg fizikai törvény és szilárd anyag van műsoron.
Ez pedig a végtelen létezőtől érkező adás,
ami a definiálatlan tudatosság.
És ahol a kettő találkozik,
ott zajlik az élet.
Az anyagi világ pólusánál
az élet fizikai sejtekben ölt formát,
szervekben és testekben;
a felső pólusnál pedig
az élet a végtelen, örök létezést élvezi,
mint forrás.
A kettő között pedig
összetett keveredését találjuk
az anyagi világnak és a tudatosságnak.
Az alsóbb végeken
az anyagi világ és a tudatosság keveredését
"állati tudatnak" nevezzük,
középen
az anyagi világ és a tudatosság keveredését
"intellektuális tudatnak" nevezzük,
felül pedig
az anyagi világ és a tudatosság keveredését
"spirituális tudatnak" nevezzük.
Tehát három különböző szint jelenik itt meg.
És amint haladunk felfelé az anyagi világ szintjéről kezdve,
felfelé ezen a vonalon,
az anyagi világ hatása egyre csökken,
a "végtelen létező" hatása pedig egyre nő.
A legtöbb nagytiszteletben álló tanító arról beszél,
hogy az élet legfontosabb vállalkozása
az az utazás, ahogy keresztülhaladunk e három szinten.
A buddhisták a dharma útját követik,
ami lényegében azt jelenti,
hogy cselekedjük azt, amiről azt hisszük, hogy a legtöbb jóhoz vezet.
Tegyük mindig azt, amit helyesnek hiszünk.
Itt a személyes felelősség jelentős tényezőként szerepel,
hiszen, hogy mit hiszünk igaznak,
függ attól, hol állunk egy adott szinten belül.
Az állati tudatot időnként ösztön-elmének is nevezik.
Ez olyan inger-válasz működésen alapul,
amit szinte kizárólag
az anyagi világ adása irányít,
és a tudatosság ezen a szinten
fizikai észlelésekre és testérzetekre fókuszál.
Az ösztönös tudat nagyon jó abban,
hogy biológiai funkciókat fejlesszen ki és szervezzen meg,
ő irányítja a szívverést, a légzést vagy az emésztést.
És amikor beavatkozunk ezekbe a biológiai működés-folyamatokba,
ezzel aktiváljuk az ösztönök állati szintjét,
a félelmet, éhséget, vagy a szaporodási ösztönt.
És attól függően, hogy melyik ösztön lép előtérbe
az élőlény vagy alárendelődő,
vagy domináns viselkedést fog tanúsítani.
Tehát az életet itt lent, ezen a szinten
a külső körülmények irányítják.
Az élet itt ösztönös, mondhatni "ragadozó",
és önző.
A válaszokat, a reakciókat az élvezet és a fájdalom határozza meg.
Ha valami vagy valaki élvezet-reakciót vált ki,
ezt a viselkedést az állat meg fogja ismételni.
Ha a kiváltott reakció fájdalmas,
ezt a viselkedést az állat abbahagyja.
A reakció automatikus,
nincs szükség hozzá gondolkodásra vagy döntéshozatalra.
Az ösztönös tudatnak a gondolkodáshoz
körülbelül ennyi köze van:
"Ezt meg tudom enni?
Ő meg fog enni engem?
Tudok vele párosodni?"
És ha nem tudja a választ ezekre a kérdésekre,
akkor inkább vár a következő ingerig.
Ha erről most netalán eszedbe jutna néhány ember, akit ismersz,
nem lennék meglepve.
Becslésem szerint jelenleg körülbelül 50%-a
az ember-faj populációjának
ezen a szinten működik.
Ami tehát azt jelenti, hogy ezek a témák tartanak számot a legnagyobb érdeklődésre:
"Ezt meg tudom enni?
Ő meg fog enni engem?
Tudok vele párosodni?"
Íme egy ideális sör-reklám az állati tudat számára:
"Jó íze van,
ártalmatlan,
és szexinek nézel ki tőle."
Hát, akkor - kérek belőle!
Az átalakulás az állati tudatból
az intellektuális tudatba úgy történik,
hogy a tudatosság ráébred, hogy tudatos.
Az intellektuális tudat nem csupán tudatos,
hanem tudatában van annak, hogy tudatos.
Egyszer csak formát ölt egy "én vagyok".
És ez az "én vagyok" nem csak tud,
hanem tudja, hogy mit tud,
és tudja, hogy mit nem tud.
Egyfelől a test által észlelt dolgokat arra tudja használni,
hogy kitekintsen a külvilágba,
másfelől viszont
befelé is tud nézni, erre az új dologra,
amit racionális elmének nevezünk,
amely kezdetben a külvilágot kezdi lemásolni.
Namármost, bármilyen módosulás is történt ezen a ponton,
amikor a DNS-ünk egyszer csak lehetővé tette
ennek az "éntudat-dolognak" a megszületését,
és ami befogadóbbá tett minket
a tudatosságból érkező hullámhosszra,
erről csak találgatni tudunk.
Talán más bolygóról érkező beavatkozás történt?
Vagy egyik majom-ősünk varázs-gombát evett volna?
Vagy valami megváltozott a légkörben?
Az ókori görögök szerint istenek csábították el az embereket,
és lehet, hogy ezzel kezdődött.
Akárhogyan is volt,
ez egy varázslatos pillanat volt az időben.
A "2001: Űrodüsszeia" c. filmben
Stanley Kubrick azt mutatja be, hogy az átalakulást
az állati tudatból a gondolkodás felé
egy varázslatos monolit váltotta ki. Emlékeztek rá?
Ez a varázskő egy furcsa melódiát sugárzott,
és ez a zene átalakító volt.
Végül is, miért ne?
"A zene varázsa képes a vadállat megszelídítésére."
Tehát, nem tudom eléggé hangsúlyozni,
mennyire fontos és egyedi lépés volt a fajunk számára
ennek a küszöbnek az átlépése.
Ez emelte az embert az összes többi állat fölé.
És amikor ez a pillanat elmúlt,
az "én" fogalma betelepedett a racionális elmébe,
főleg, mint az elme utasa.
És az emberek ettől fogva
nem a testükkel azonosították magukat,
hanem elsősorban az elméjükkel.
Vettél már úgy autót vagy számítógépet,
hogy aztán felfedeztél rajta olyasmit,
amit az eladó nem mondott el?
Ez történt a racionális elmével is.
Volt egy rejtett tulajdonsága is.
A fényes króm és bonyolult egyenletek mögött,
és az összes szép álom mögött
még ott bujkált az ösztön-elme.
És az új, racionális elme logikus döntései mögött
még mindig ott fut a régi inger-válasz elme fájdalom-programja.
A vad állati ösztönök tudatalatti befolyásként maradtak életben.
Ahogyan tehát a világot értelmezzük,
az régi ítéleteinkre épül, amik a múlt örömein és fájdalmain alapulnak.
Az új racionális elme érvelőképességét pedig arra használjuk,
hogy ezeket az ítéleteket igazoljuk.
Ez a tragikus hiba csúszott az emberi színjátékba.
Ha az ösztönök irányítanak,
és az ösztönök tévednek,
a faj kipusztul.
Nem így van?
Ez a gondolat aztán tovább él így is:
ha a hiteink alapján irányítjuk az életet,
és a hiteink tévednek,
a faj kipusztul.
A racionális elme tehát erre a következtetésre jutott:
"Ha valamit elhiszek, annak igaznak kell lennie".
Eddig tehát ez alapján a program alapján működtünk.
Mindenesetre, a racionális elme ébredése akkor is
korszakválasztó esemény volt.
Onnan most jöjjünk előre az időben
félmillió évet, miközben
az ember felfedezi a tüzet,
a lándzsát, a nyilat és az íjat,
állatokat háziasít,
fémeket olvaszt, puskaport készít,
ábécéket alkot,
és csodás műalkotásokat,
míg elérkezünk a pszichológusok és pszichiáterek megszületéséig.
A pszichológusok és pszichiáterek
legfőbb hozzájárulása a fejlődéshez
az a felismerés volt,
hogy a racionális elmével lehet, hogy
valami probléma van.
Hé - tényleg?
Honnan jutottatok erre a következtetésre?
Lehet, hogy ennek esetleg köze van
a történelem háborúihoz és az atrocitásokhoz,
amiket egymás ellen elkövetünk?
Félmillió év hosszú idő
addig a felfedezésig, hogy hiba csúszott a programba.
És túlságosan sokan működtünk
a belénk nevelt, átvett hitek alapján,
amik, mivel hiszünk bennük, természetesen biztos igazak.
Valójában pedig ezek a hitek nem mások, mint
az állati tudat maradványai.
Arra használtuk brilliáns technológiánkat,
hogy elpusztítsuk egymást és szabotáljuk a jövőnket.
Mindezt persze logikus és helytálló magyarázatokkal igazolva.
Már nagyon régóta igazoljuk magunkat
és nevelünk bele egymásba hiteket anélkül,
hogy összefognánk.
A gond az, hogy az állati elménk folyamatosan visszatart,
az az adás, amit az állati, ösztönös tudat sugároz.
A bizalom nem tényező az állati tudat számára,
a megállapodások betartása nem tényező az állati tudat számára.
Nem a megfelelő hullámhosszra, rossz adásra hangolódtunk rá.
Hívhatnánk ezt "Adj Nekem" Rádiónak is.
Szükségem van rá!
Meg akarom kapni!
Add ide nekem!
Szükségem van rá!
Meg akarom kapni!
Add ide nekem!
Szükségem van rá! Meg akarom kapni!
Add ide nekem!
Szükségem van rá! Meg akarom kapni!
Add ide nekem!
Add nekem a tiédet! Add nekem a tiédet!
Ez nem az a dal, ami meg fog minket menteni.
A világ problémái
nem a hiányból vagy a mohóságból erednek,
hanem az állati tudat befolyásából
az emberi tudatra.
Arra kell megoldást találnunk,
hogyan tegyük a törődést és együttérzést
értékesebbé önmagunk fontosságánál
és a múlékony dolgoknál.
A végső megoldás pedig a spirituális tudat,
a megvilágosodott elme széleskörű felébredése.
Egy újabb csoda-pillanatra van szükségünk,
amikor mindenki felismeri,
hogy ebben az egészben együtt vagyunk benne,
és hogy a Föld az egyetlen űrhajónk.
Az alapozásban a Star's Edge kivette a részét,
a jövő generációinak
afelé kell irányítani az erőfeszítéseket,
hogy az emberiség összefogjon.
A világnak kevesebb
szuperhatalomra van szüksége,
és több baráti törzsre.
És annak az "én"-nek, amely
az intellektuális tudattal megjelent,
át kell alakulnia,
a racionális elme által irányított,
idomított utasból
felelős tulajdonossá és a racionális elme
sofőrévé kell válnia.
És nektek nagy szerepetek van ebben az átalakulásban.
A következő csoda építő-csapatának
tagjai vagytok.
Ha megfelelően adjátok át az Avatart®,
a tanulóitok fel fogják ismerni, hogy
többek az elméjüknél,
és túl tudnak lépni a beléjük nevelt,
átvett hitek befolyásán.
Köszönöm.
Eddig is és ezután is újra elmondom:
az Avatar végterméke egy forrás-lény.
Ez a kapu
a spirituális tudathoz,
és a megvilágosodott elme ébredéséhez.
A felfelé vezető út nem mindig könnyű,
különösen, mivel a legfontosabb leckéket
a következő élet előtt elfelejtjük.
De az előttünk álló út akkor is tárva-nyitva áll,
és végül egy megvilágosodott civilizációhoz jutunk rajta.
És ti nagyon jól haladtok.
Tehát, készen álltok rá, hogy kilépjetek a világba és még több embert ébresszetek rá forrás-mivoltára?
Jó.
Karen Pryor nemrégen bemutatta az állatidomításnak egy fajtáját,
amit "Csettintős varázslat"-nak nevezett.
Ez annyira döbbenetes és annyira idevág ahhoz, amiről beszélek,
hogy engedélyt kértem tőle,
hogy a "Csettintős varázslat" c. DVD-jéből néhány részletet megmutassak nektek.
Karen Pryor
A "Ne lődd le a kutyát! Az állat-tanítás és tréning új művészete" szerzője
Karen: A csettintős varázslat,
nos, ez nem is varázslat, hanem tudomány.
De néha elég döbbenetes tud lenni.
A csettintős tréning szleng kifejezés arra, amit a tudósok
"alkalmazott operáns kondicionálásnak" neveznek,
ami azokra az alapelvekre épül, ahogyan az állatok és az emberek tanulnak.
A "csettintős-trénerek" egy kis műanyag csettintőt használnak,
egy zajkeltőt,
hogy "megjelöljék" vele azt a viselkedést, amit szeretnénk megerősíteni.
Megjelöljük a viselkedést, amikor az megtörténik,
egyúttal adunk valamit az állatnak, amit szeret,
például ételt vagy simogatást vagy dícséretet.
A csettintőnkkel lépésről lépésre ki tudunk alakítani egy viselkedést,
ezt a folyamatot "formálásnak" hívjuk.
Catherine Crommer, tréner, részt vett az egyik tanfolyamunkon,
majd utána kimentett egy elhagyott állatot
egy állatmenhelyről,
hogy gyakorolhassa saját "formálás"-képességét.
A folyamatot felvette videóra,
lépésről lépésre,
én pedig most szeretném Catherine Crommer videóját használni arra,
hogy átismételjük a Csettintős tréning folyamatát.
Az első lépés, hogy kialakítsunk egy kondicionált megerősítést
vagyis egy jelet,
aminek segítségével tudatni tudjuk az állattal,
hogy megtette, amit szeretnénk.
Catherine: A cél, hogy a macska összekösse a hangot az étellel.
Ugyanígy, a csettintést összekapcsoljuk
a simogatással,
amit ugyanannyira élvez, mint az ételt.
Tudom, nem minden macska van ezzel így, de ez igen, úgyhogy ezt is felhasználjuk.
Karen: Fontos, hogy eleinte olyasmiket
használjunk, amit az állat igazán szeret,
például kimondottan finom kaját.
A jelzés után következő lépés, hogy formáljuk a viselkedést.
Mi most egy célpont megfogását tanítjuk.
Catherine: Amit most szeretnénk tőle, hogy megfogjon vagy megérintsen
- most éppen - egy varázspálcát.
Nincs szükség varázspálcára egy macska idomítására,
de úgy tűnik, ennek a cicának ez tetszik.
Karen: Az első néhány alkalommal
az állat figyelme még valószínűleg kicsit szétszórt lesz.
Ez igaz volt néhány kutyakölyökre is, akikkel dolgoztunk, de ínyencségüknek hála,
a figyelmük sokat javult idővel.
Catherine: Először megmutatjuk neki a botot, ő odanyúl,
meghallja a csettintést,
ami mostanra már azt jelenti számára, hogy ennivalót vagy simogatást fog kapni.
Most már egész következetesen fogja meg a botot,
úgyhogy még egy jelet kapcsolhatunk hozzá,
a vezényszót, hogy
"Fogd meg!"
Az asztal különböző
helyeire mozdítjuk a botot, "Fogd meg!",
hogy megtanulja, hogy még egy kis távolságból is ráugorjon.
"Fogd meg!".
És aztán, azért, hogy növeljük
a lelkesedését, rendszeres időközönként
újabb megerősítéseket iktatunk közbe,
amitől több, mint egyszer fogja elvégezni, amit szeretnénk,
"Fogd meg!"
azért, hogy jutalmat kapjon.
"Fogd meg!"
Karen: Nézzük csak, hogyan hajt végre egész hosszú viselkedés-láncolatot.
Ez igazán érdekes volt, nem?
Á, de ti már túl tudatosak vagytok ehhez.
Nektek többre lenne szükség egy csettintőnél ahhoz, hogy a viselkedéseteket formálni lehessen.
Mosolyognál nekem?
Mosolyognál nekem?
Mosolyognál?
Hmmm, pénz. Pénz.
Pénz,
pénz,
pénz. Magamat is tudnám így idomítani.
Vajon nem ezt csináltuk eddig?
A csettintős módszerrel kezdtem tanítani a német juhászomat,
hogy ha szólok, üljön, vagy maradjon.
Azonnal vette a lapot.
Sőt, teljesen rákattant a dologra.
Különböző viselkedésekkel kezdett kísérletezni,
hátha valamelyikért több csettintést tud belőlem kicsikarni.
"Hogy tetszik, ha az egyik mancsommal dörzsölöm az orromat, főnök?"
"Nem is - inkább mit szólsz ahhoz, ha így hegyezem az egyik fülemet?"
"Rajta, főnök, csettints már - ezt is meg tudom csinálni."
Az utolsó falatig bevágta az otthon lévő finomságokat.
De hiszen éppen ezt szoktuk csinálni egymással is,
azért teszünk meg dolgokat, hogy több csettintéshez jussunk,
vagy több figyelemhez vagy több pénzhez.
És nincs ezzel semmi gond,
amíg őszintén teszünk így.
De a megoldás, amit igazából keresünk,
az a nagyobb összhang és az együttműködés,
több figyelem azon, hogy mások szolgálatára váljunk.
A bolygó polgáraivá kell válnunk.
Érezted már az arcodon a reggeli nap melegét?
Ilyen érzés az az adás, amit a végtelen tudatosság sugároz.
Jóra, szeretetre és együttérzésre inspirál.
Könnyeket csal a szemünkbe,
és együttérzést ébreszt a szívünkben.
Ismételjük át mindezt egy kis videófilmmel:
Kapcsoljunk rá!
Kapcsoljunk rá!
Kapcsoljunk rá!
Csodálatos lehetőségek állnak előttünk.
Hurrá!
Köszönöm.
további információ az Avatar tanfolyamról:
www.TheAvatarCourse.com
A Csettintős varázslat macskaidomítás-videóért
köszönet a Karen Pryor Clickertraining-nek
www.clickertraining.com 800-472-5425 (USA)
A felvétel a Star's Edge International produkciója.
© 2009 Harry Palmer az Avatar® és a Star's Edge International®
a Star's Edge, Inc. bejegyzett márkanevei. Minden jog fenntartva.