Tip:
Highlight text to annotate it
X
Az előző részek tartalmából...
A nyakláncod vörös lett.
Ez az utolsó életed.
Jobb lesz, ha most elmegy!
Nem kellett volna ezt tennie.
Tudok magamra vigyázni.
Nem kell aggódnod.
Csak nem akarok semminek
a közepébe belecsöppenni.
Csak egy csók volt, ezért nem fogunk
erről soha senkinek sem beszélni, vége.
Hallottalak a könyvtárban.
Korábban megyek Londonba.
Nem vagyok az anyád.
Úgy ismersz, mint Athena.
- Miért vagyok itt?
- Serpens clavem.
Ez egy arany kígyó.
A farka olyan, mint egy kulcs.
Meg kell győznöd a nénikédet,
hogy adja vissza.
Ez véget ér, amint elmondod,
merre van a kígyó.
Odalett.
Azt mondta, egyikük a lelki társad,
míg a másik a pusztítód?
Vagyis egyikük meg fog ölni?
Ez egy metafora, Ingrid.
A Tarot kártyák trükkösek.
Szerinted Killian a pusztító?
Nyilván. Minden baj, akkor kezdődőt,
mikor megismertem.
Miatta veszítettem el Dash-t.
Biztos, hogy ő a pusztító.
Mi, két perc és...
Mihez kezdesz?
Mit tehetnék? Dash Londonban van.
Nem felel a hívásaimra.
Most gyűlöl engem...
és okkal teszi ezt.
- Egészségükre.
- Freya, nagyon sajnálom.
Semmi baj. Nem hagyom,
Killian tönkre tegyen...
Ezt a szívfájdalmat jóra fordítom.
Mint az a dühös pár ott.
Nézd csak.
- Valami van itt...
- Nézd, sajnálom.
- Többet ne csináljunk ilyet.
- Oké.
Mit csináltál?
Adtam nekik egy "Szerelmi Áradat"-ot,
egy kis csavarral.
Jó vagy ebben.
Az életem, lehet, hogy romhalmaz,
de legalább mást boldoggá tudok tenni.
Flore...
Pulchre.
Flore...
Veneficus.
Witches Of East End
1x08 - "Kígyószemek"
Fordította: Kai
kaisubs@citromail.hu | @Kai_Subs
- Wendy.
- Szia.
- Szia.
- Mizu?
Mutatnom kell neked valamit
és...
Nem akarom,
hogy megharagudj rám.
Oké, miért haragudnék meg?
Az átjáró kulcsa!?
Mi a fene!
Azt mondtad, hogy elpusztult.
- Hazudtam.
- Hazudtál?
Megöltek a kulcs miatt!
Ez az utolsó életem.
- Nagyon sajnálom.
- Nagyon sajnálod!
Megígérted,
hogy nem leszel rám mérges.
Nem ígértem meg.
- Hallottalak!
- Nem mondtam!
Mit művelsz, Joanna?
Mi történt?
Miért hiszi azt az Alakváltó,
hogy én loptam el?
Gőzöm sincs.
Nem tudom.
- Jo...
- Archibald biztosra akarta.
- És?
- És sejtette, hogy nálunk van,
de soha nem jött rá, hol volt,
és évszázadok óta el van rejtve.
Az Alakváltó tudja,
hogy hol élünk, Joanna.
- Wendy, elszúrtam.
- Igen, de még mennyire.
Azt mondtad, megsemmisült,
miután ***ártuk az átjárót.
- Hittem neked.
- Tudom. És mint mondtam...
Hazudtál.
Miért tartanád meg a kígyót?
Ez...
Csábító, romlott és mérgező.
Mindketten tudjuk,
mit tesz az emberekkel.
Miért tartottad meg?
Úgy gondoltad, egy nap,
majd ismét használni fogod.
Hihetetlen! És még
te hívsz engem felelőtlennek.
Tudod, hogy soha
nem mehetünk vissza, Joanna.
Miért akarnál?
Sokkal jobb itt az életünk.
Soha nem használtam, Wendy,
nem is terveztem, hogy fogom,
de nem szabadulok meg tőle... ez az
egyetlen kapcsolat az otthonunkkal.
Wendy...
Rossz érzésem van
ezzel kapcsolatban.
- Szia. Bocs, hogy késtem.
- Szia. Semmi gond.
Mi történt?
Freya esküvője lefújva?
Talán. Valószínűleg.
Bárcsak segíthetnék valahogy.
Ha ettől jobban érzed magad,
van itt valaki, akinek segíthetsz.
Könyvet akarnak kikölcsönözni?
Inkább téged akar.
Ő csak Mike.
Ő az a fickó, aki megmentett
a polgárháborús részlegen?
Nem mondtad, hogy ilyen cuki.
- Gondolod?
- Naná.
Barb, nem, most nem randizom.
Nem azt mondom, hogy menj hozzá.
Még csak randiznod sem kell vele.
Csak azt mondom,
menj oda és segíts neki.
Üdv, Mike.
- Ingrid, örülök, hogy látom.
- Mi a helyzet?
Úgy hallottam, sokat tud
East End történelméről.
Végeztem néhány tanulmányt.
Mit akar tudni?
Mindent.
A regényem történelmi fikció, itt
játszódik a 20. század fordulóján,
és jól jönne
egy szakértő betekintése.
Nem vagyok szakértő,
de örömmel segítek.
Remek.
Hogy van Dash keze?
Mondom, szia.
Elfogyott a tequila.
Azt hiszem, még van az emeleten.
Most mi van...
nem szólsz hozzám?
Épp azt tettem.
Mondtam, elfogyott a tequila.
Hogy haragudhatsz rám?
Ez nem az én hibám. Nem én
mondtam el Dash-nek, mi történt.
Nézz a szemembe és mondd, hogy
nem örülsz annak, hogy rájött!
Mindvégig ez volt a célod...
Ne...
Kend ezt rám!
Mindent megtettem, amit kértél.
Barátkozni akartál, azok vagyunk.
Mondtad, lépjek tovább, megtettem.
Ne bánj úgy velem,
mintha elcsesztem volna az életed.
Azt tetted!
Tönkretetted!
Szerinted azt akarom, hogy
a bátyám gyűlöljön? Vagy hogy te?
Nem tudom, mit akarsz.
Szerintem nem tudod, mit akarsz.
Számodra ezt csak egy játék,
de én nem akarok benne részt venni.
Amy...
Bocs, gondoltam megleplek
téged a munkahelyeden.
Meglepetés.
Talán nem kellene várni
az ásással naplementéig.
Talán el sem kellene temetnünk.
Inkább simán égessük el.
Jobban éreznéd magad,
ha egyedül intézném el?
Nem, jobban érezném magam,
ha nem is létezne.
Láttad, mit tett az apánkkal.
Minden jót megölt benne.
Nem szabadulunk meg tőle,
szóval ne nézz így rám.
Figyelj, Joanna,
megértem, miért tartottad meg.
Komolyan.
Úgy gondoltad, ha elég sokáig
vársz, akkor majd egy nap
felhasználhatod,
hogy ismét lásd Fredericket.
- Nem akarok Frederickről beszélni.
- Soha nem akarsz beszélni róla.
Tudom, hogy hiányzik.
Nem akarok róla beszélni. Nem
kellett volna szólnom a kulcsról.
Felejtsd el,
majd egyedül megoldom.
Wendy...
Mit tettél?!
Rám támadt.
Azonnal szedd le rólam!
Próbálom. Nem akarlak bántani.
Mi a franc történt!
Belenéztél a szemébe?
Tudod, hogy nem szabad
a szemébe nézni.
Oké, most tényleg nincs
hangulatom a kioktatásodhoz.
Dimitte serpens.
Ez a kígyó a megtestesült
gonoszság erős porhüvelye.
Egy kicsit erősebb kell,
mint az "engedd el" latinul!
Próbáljuk a szarkazmust;
azt biztos segíteni fog.
Hozom a Grimoire-t.
Joanna.
Nézd!
Maradj itt. Hozom a könyvet.
Megoldjuk.
Siess!
- Nézd, Killian...
- Istenem.
Már nem lesz jó vége,
ha így kezded a mondatot...
Nagyon kedvellek. Tényleg.
Bejönnek az elveszett lelkek.
Vonzom őket.
De szerintem nem én vagyok
számodra a megfelelő.
- Ha ez Freya miatt van, mondtam...
- Igen.
Mondtad, hogy nincsenek
érzéseid iránta.
Hazudhatsz nekem, ha akarsz,
de ne hazudj önmagadnak.
Sok sikert, Killian.
Oké, mijük van még?
- Ne már!
- Nyomassa!
- Már be is fejezte azokat?
- Nagyon gyorsan tudok jegyzetelni.
- Ez egyfajta készség.
- Hűha.
Nem tudom, hogy még mennyi
történelmi könyvünk van East Endről.
Tulajdonképpen
olyat keresek, ami...
Okkult témájú. Boszorkányság,
átkok, szellemek, ilyesmi.
Miért?
Biztos tisztában van vele,
hogy ennek a városnak rengeteg
a természetfeletti legendája,
a korai telepesektől,
a boszorkányégetésekig, egészen...
Archibald Browningig
és a Fair Haveni szektájáig.
Tudja, East End arról is híres,
hogy mi vagyunk a legjobb tök
termesztő város a keleti parton.
Ingrid a boszorkányságról
írta a disszertációját.
Érdekes. Ezt... nem említette.
Csak akkor hozom fel a témát,
ha valakit untatni akarok.
- Sőt még varázsol is.
- Barb, elég.
- Ne, Barb, folytassa.
- Ez hülyeség.
Teherbe ejtett.
Oké. Ez rosszul hangzott.
Elvégzett egy termékenységi
varázslatot, ami lehetővé tette.
Egy kamu varázslat volt,
amit a netről szedtünk
és amit egy 11 éves írt.
Semmi köze ahhoz,
hogy teherbe estél.
Nincs olyan,
hogy boszorkányság.
Ez mond annak, ami benne van,
ami miatt minden reggel hányok.
Nagyon vicces.
Úgy tűnik,
sok mindenről kell beszélnünk.
Valójában nem.
Sok dolgom van.
Nem megyek sehova.
- Oké.
- Később beszélhetünk.
- Igen.
- Rendben van.
- Amyt láttam? Hol van?
- Elment. Most szakítottam vele.
Mi? Miért?
Ő valami komolyabbat akart...
Én meg nem.
Mit művelsz, Killian?
- Hogy érted?
- Mármint itt.
Az életeddel.
Miért vagy egyáltalán itt?
Miért vagy itt,
hacsak másoknak ártasz?
Nem hinném, hogy neked
kellene ítélkezned, Freya.
- Itt van Freya Beauchamp?
- Igen, odaát.
Ez a magáé.
- Itt írja alá.
- Köszönöm.
Istenem...
Istenem. Ezeket Dash küldte.
Biztos vagy benne?
Nincs név a kártyán.
Persze, hogy Dash küldte.
Ki más küldte volna?
Istenem.
Megvan.
Wendy, ne aggódj.
Van egy ötletem.
Wendy?
Killian.
Szia, anya.
- Mehetünk?
- Igen, hogyne. Freya.
Kiveszem a szünetemet.
Egy óra múlva jövök.
Penelope, örülök, hogy látom.
Kedvesem, minden rendben van?
- Szörnyen festesz.
- Mi?
- Komolyan, mi bajod van?
- Hogy érted?
Először is, alig állsz a lábadon.
- Tényleg?
- Sápadtnak tűnsz.
Gyere velem.
Hazaviszlek.
- Még nincs vége a műszakomnak.
- Ragaszkodom hozzá.
Killian majd falaz neked.
- Majd máskor ebédelünk együtt.
- Igen, persze. Nem gond.
De nem mehetek el munkából.
Nem maradhatsz itt,
ha beteg vagy.
Gyere, kedvesem.
- Én majd a gondodat viselem.
- Oké.
- Jól vagy?
- Igen.
Megtaláltam a varázsigét,
ami beválhat.
Megvan, ami kell,
de fel kell készülnöd.
Megmenthetjük a kulcsot,
ha jól csináljuk.
Nem lesz rá szükség.
- Wendy... - Ez a kulcs
a megoldás a problémáinkra.
- Ezzel hazamehetünk.
- Wendy, elég.
Kezd hatni a méreg.
Most beszéltünk róla.
Nem mehetünk vissza.
Talán most már biztonságos.
Nézz rám! Sosem lesz biztonságos.
Ezért nem használtam a kígyót.
- Talán tévedsz.
- Tudod, hogy nem volt választásunk.
Apánk száműzött minket erre
a világra, mikor hatalomra jutott.
- De...
- Nem!
Megmondta, ha valaha is
visszatérünk Asgardra, megöl minket.
Talán megváltozott.
- Nem változott meg.
- Nem tudhatod.
Egy életem maradt, Joanna. Nem akarom
itt elfecsérelni. Haza akarok menni.
- Te halhatatlan vagy. Nem értheted.
- Wendy, kérlek, figyelj rám,
koncentrálnod kell.
- Ha átmehetnék az átjárón...
- Nem!
Ki van zárva.
Ha megnyílik az átjáró, nem tudjuk,
hogy mi fog átjönni rajta!
A kígyó elcsábít,
hogy megkapja azt, amit akar.
- Az átjárót akarja kinyitni.
- Én is ezt akarom.
Hiányzik az otthonom.
Jobb volt ott.
Nekem is hiányzik Wendy,
de többé már nem ugyanolyan.
- Claude ianuas!
- Ne!
Joanna!
Joanna!
Aperite!
Mekkora ribanc vagy!
Nőj fel, Joanna.
Nem tarthatsz itt örökre.
Előbb vagy utóbb úgyis megtöröm
a varázst. Tudod, hogy megfogom.
Ennek semmi köze hozzád.
- Segíteni próbálok.
- Azzal segítesz, ha elengedsz!
Le kell szednünk
rólad azt az izét.
Szórakozol velem?!
Nem törődsz velem.
100 évig nem is beszéltél velem.
Egy hideg szívű ribanc vagy.
Csak kérdezd Fredericket.
Ja, igen. Nem tudod,
mert hátra hagytad őt.
Elhagytad az egyetlen fiadat.
- Ez nem igaz.
- Nem?
Nem hagytad el?
Nem akart velünk jönni.
Tudod, hogy ellenem fordult.
Tudod, olyasvalakihez képest...
aki elvileg gondoskodó lélek,
csak tönkreteszed az embereket.
Ezért nem tudsz
Frederickről beszélni.
Mert nem tudsz megbirkózni
azzal, amit vele tettél.
Vagy egyszerűen csak...
nem érdekel.
Megszakadt a szívem, Wendy.
Minden egyes nap bánom,
hogy ott hagytam őt.
Szerinted,
mit fognak szólni a lányok,
mikor elmondom nekik,
hogy elhagytad a testvérüket?
- Elég volt!
- Így igaz.
Nem számít, nem igaz?
Mert hamarosan meg fognak halni.
Milyen ekkortájt történik.
Ugye, Joanna?
Tikk-Takk, tikk-takk.
- Tikk-Takk.
- Ebből elég!
Érzékeny pontra tapintottam?
Liber a vinculis.
- Rosszabbul vagyok. Mi van velem?
- Igyál teát. Az majd segít.
- Nem érzem a karjaimat.
- Hadd segítsek!
- Dash küldött ma nekem virágokat.
- Ez csodálatos, kedveském.
- Biztos, megbocsátott neked.
- Ő a lelki társam.
Persze, hogy az. Igyál még.
Olyan álmos vagyok.
Most lefekszem.
Helyes. Alszol.
Vinum attenuat...
...Eam.
Hamarosan megyek. Ígérem.
Sokkal jobb itt,
mint a hotel szobámban.
Csak nyugodtan.
Találtam még egy hasznosat.
Remek.
Nem meséltem
a disszertációmról,
de maga sem arról,
hogy egy publikált szerző.
Nem hiszem el, hogy van egy
könyvtár, amiben megtalálható.
Nem volt éppen egy bestseller.
Nálunk van és szeretném,
ha dedikálná nekem.
Nincs valami szabály
a könyvtári könyvek beleírásába?
Nem szólok, ha maga sem.
Köszönöm.
Szóval, miről szól?
Nem akarom elrontani magának,
ezért csak el kell olvasnia.
Rendben van.
Köszönöm, Ingrid, a segítségét.
Sokkal tovább
tartott volna maga nélkül.
- Még a Szupergyorsan Olvasó Pasinak is?
- Igen, még neki is.
Megvan a könyvem.
Mikor olvashatom el a disszertációját?
Nem. Soha.
Nem is fejeztem be.
Miért nem?
Rájöttem, hogy egy akadémiai
tanulmány a boszorkányságról röhejes.
Nem hisz a természetfelettiben.
Nem.
Racionális szkeptikus vagyok,
teljes mértékben.
Ebben az esetben nem kellene
elolvasnia a könyvet, amin dolgozom.
- Ha egyáltalán valaha befejezem.
- Miért?
Szeretem a sci-fi
és a fantasy témát.
- Ez nem fantasy.
- Komolyan?
Boszorkányokról szól, de...
Úgy hiszem,
a boszorkányok léteznek.
Vicces.
Hol vagy, Wendy?
Nem mész be az átjáróba.
Nem!
Meg fogsz ölni?
Ez a terved?
Ha muszáj...
Hacsak nem ölsz meg előbb te.
Elfelejtetted,
halhatatlan vagyok.
De már tudom, hogy ölhetlek meg.
Ez jó sok ötletet ad.
Az a dolog megfertőz téged.
- Nem hiheted el, amit mond.
- Nem, felnyitotta a szememet.
Már látom,
hogy gonosz vagy, Joanna.
Nem csoda,
hogy elhagyott a férjed.
Az egyetlen férfi,
akit valaha is igazán szerettél.
És őt is elpusztítottad!
Őt hagyd ki ebből, Wendy.
A lányok róla sem tudnak, mi?
Mit mondtál nekik az apjukról?
Joguk van tudni, hogy életben van
és itt van a közelben.
Régen elment.
Tudja, hogy hol vagyunk.
Ő döntött úgy, hogy távol marad.
Kíváncsi vagyok, vajon miért.
Talán azért,
mert ki nem állhat téged?
Mert azt megérteném.
Vagy, mert nem tudja megbocsátani,
hogy elhagytad Fredericket.
Vagy a lányok elvesztéséért...
Újra, és újra, meg újra,
mert a te hibád,
hogy el vannak átkozva!
Elég volt!
Tudom, hogy hangzik...
Én is szkeptikus voltam,
de láttam bizonyítékot...
- Meggyőző bizonyítékot...
- Azokat hamisítani is lehet.
Vannak valódi boszik, Ingrid,
köztünk élnek, a szemünk előtt.
Úgy vélem, hogy egy másik világból
jöttek ide még nagyon régen.
- Asgardból.
- Asgardból? Az a hely egy mítosz.
Szerintem valóságos és ehhez
a városhoz kapcsolódik.
Úgy hiszi, van egy másik világ,
tele mágikus emberekkel,
akik találtak egy idevezető utat.
Ha így mondja,
tényleg őrültségnek hangzik.
Sajnálom, csak nehéz elhinni.
Nem azt mondom,
hogy biztosan igaz.
Én csak...
Remélem, hogy az.
Apám egész életében ezt kutatta.
- Ő is író volt?
- Nem. Régész.
Megszállottan bizonyítani akarta,
ez a mitikus világ valóban létezik.
Persze az emberek
azt hitték, hogy őrült.
És végül így is lett...
elvesztette az eszét.
Nagyon sajnálom.
Nem. Semmi baj.
Pár éve halt meg,
de mielőtt elhunyt,
megosztotta velem a munkásságát,
és az ijesztő dolog az,
hogy mindennek van értelme.
Be kell bizonyítanom,
hogy apám nem volt őrült.
Átnéztem a munkásságát,
összeraktam a részeket,
összekötöttem a pontokat,
és amit felfedeztem,
az egy ajtó Asgardba,
ami itt van East Endben.
Potionem... hanc...
tollam...
viribus...
tuis.
Dona mihi...
...ero.
Nagyon kezdesz felhúzni, Wendy.
Ennek most vége!
Vége lesz...
de nem úgy, ahogy reméled.
Egész idő alatt
nálad volt a kulcs!
Nem kell itt ragadnunk,
ahol üldöznek minket,
ahol el kell rejtenünk,
az igazi természetünket.
Miért nem akarsz visszamenni?!
- Mert itt biztonságosabb, mint ott.
- Nem sokáig.
Axicia volant!
Jók a reflexeid, kicsim.
Ha tovább marad rajtad,
soha nem leszel ismét önmagad.
Egész idő alatt
mérget pumpált az ereidbe.
El kell pusztítanod,
hogy leszed rólam,
de tudom, hogy nem fogod
Frederick miatt.
Szép kis csávába kerültél, mi?
- Wendy... ugyan már.
- Omnia telavolant!
Axicia...
interficiam serpens.
Apám egy ásatáson
találta Peruban.
Úgy hitte, hogy ez...
egy térkép volt, Asgardhoz.
Mint látja, eléggé elhalványult.
Ez egy érdekes szimbólum.
- Mit gondolt, mit jelenthetett?
- Nem tudta.
Úgy gondolta, köze van
a boszorkánysághoz, de nem jött rá.
Még én sem jöttem rá, de...
tovább próbálkozom.
Hahó? Van itthon valaki?
Itt vagy, anya?
- Mi folyik itt?
- Siess! Hozd az orvosi táskádat!
Egy csomó anyaga van a könyvéhez.
Tudom.
Mennem kellene.
Már csak egy könyvet
kell átnéznem. Mindjárt jövök.
Ostende te.
Absconde Te.
- Lát valami érdekeset?
- Nem.
Igaza volt,
túlságosan is kopott.
Igen.
Mi baja van?
Alig érzem a pulzusát.
Mi a franc történt itt?
Nem tudom. Teázgattunk és
aztán hirtelen összeesett.
- Mennyi ideje?
- Nem tudom,
csak 1-2 perce, mielőtt megjöttél.
Hívjam a mentőket?
Anafilaxiás rohama van.
Esik a pulzusa.
Szaggatottan veszi a levegőt.
Hallom, hogy összezárul a torka.
Mihez kezdesz?
Szüksége van
egy adrenalin löketre.
Aperio! Aperio!
Wendy?
Aperio!
- Soha nem jutsz ki.
- Csak figyeld!
Most te is csapdába estél.
- Engedj el.
- Ha elengedsz én is el foglak.
Nem. Azt nem tehetem.
A vérnyomásod normális,
szóval ez jó jel.
Hála az égnek.
Mit ettél ma?
Szerinted, mi okozta ezt?
Nem tudom. Minden...
olyan homályos.
Örülök, hogy időben ide értél.
A biztonság kedvéért jobb lesz,
ha beviszünk téged a kórházba.
Ne, nem kell. Jól vagyok.
Tényleg.
Szólj, ha szükséged
van valamire, rendben?
Hogy jöttél vissza
ilyen hamar Londonból?
Nem mentem el a konferenciára.
Elrepültem Londonba,
leszálltam a gépről és...
- Nem tudtam megtenni.
- Micsodát?
Nem tudtam volna végig ülni az egészet,
tudván, nincs köztünk minden rendben.
Nem lehet közöttünk egy óceán,
miközben gondjaink vannak.
Ezért visszafordultam
és hazajöttem.
Azért jöttem vissza, hogy elmondjam,
nem vehetlek feleségül.
Azok után nem, amit tettél.
Oké.
És utána láttam...
Hogy meg fogsz halni...
És rájöttem, nem akarok olyan
világban élni, amiben nem vagy benne.
Az a gondolat elviselhetetlen.
Nekem is elviselhetetlen.
Azt hittem elveszítelek
és az életemnek annyi.
Soha többet nem bántalak meg.
Ígérem.
Ígérd meg, hogy többet
nem ijesztesz így rám.
Megígérem.
Szeretlek, Freya.
- Örökké.
- Én is szeretlek.
Köszönöm, hogy ilyen sokáig
nyitva hagyta miattam a helyet.
Szívesen.
Ez nálam már lázadás.
Remélem, nem akasztottam ki,
ezzel az egész mitikus városok,
mágikus átjárók és boszik dumával.
Esküszöm, hogy nem vagyok
olyan őrült, mint ahogy tűnik.
Nem hiszem, hogy őrült lenne.
Csak más az érdeklődési körünk.
Én már régen felhagytam
az egész boszis témával,
szóval nem tudom,
miben tudnék még segíteni.
Rendben.
Ingrid, nem mérges
valami miatt, ugye?
Mert sajnálom,
ha mondtam valamit...
Dehogyis! Csak fáradt vagyok.
Hosszú éjszaka.
Értem, tartozom magának.
Ha úgy dönt, befejezi
a disszertációját, örömmel segítek.
- Jó éjt.
- Jó éjt.
Csak nyisd ki az ajtót
és ennek vége lesz!
Engedj az utamra.
- Többet nem kell látnod.
- Nem teszem meg.
Oké, akkor addig fojtogatlak,
amíg el nem ájulsz,
átviszlek az átjárón
és felkínállak, mint áldozat.
Te meghalsz, én élni fogok.
Ez a kulcs rengeteg erőt ad.
Tetszik.
Nem fog sokáig tartani.
Lanua.
Ne!
Joanna!
Dissolvere.
Minden rendben.
Ez megállítja a vérzést.
Majd később meggyógyítalak.
Most csak kell egy perc.
- Hagyd abba! Jól vagyok.
- Hadd végezzem a munkám, kérlek!
Rendben.
Holnap beviszlek a kórházba,
elvégzünk néhány vérvizsgálatot.
Igenis, doktor úr.
Komolyan mondom.
Tudom.
Ami ma este történt,
az komoly dolog.
Majdnem elveszítettelek.
Hiszel a sorsban?
Nem igazán.
Én igen.
Hiszem, hogy bizonyos dolgok
meg vannak írva a csillagokban.
Mint mi.
Egymásnak vagyunk teremtve.
Alig várom,
hogy a feleségemnek hívjalak.
De pihenned kell.
Megyek zuhanyozni.
Begyújtom a kandallót, oké?
Használd a gyufát,
ott van a kandalló mellett.
Luce, igni!
Gyufák gyertek felém!
Veniat ad me arca archa.
Mi a...?
Mi...?
Nagyon sajnálok mindent,
amit mondtam.
Nem a te hibád volt...
a kígyó volt az oka.
Igen, de miattam,
elpusztítottad az egyetlen esélyedet,
hogy valaha is újra lásd a fiadat.
Vagy ez, vagy hagyom,
hogy örökre szörny maradj.
Megértem, ha utálsz engem.
Nem a te hibád volt.
Igazad volt, már rég el kellett
volna pusztítanom a kulcsot.
Én csak...
kapaszkodtam a reménybe,
hogy egy nap talán ismét
látni fogom a fiamat.
De nem volt valós.
Ez csak...
Csak egy remény volt...
Utálom beismerni...
De tényleg elment.
Elment.
Én is mindig rá gondolok.
Nagyon hiányzik.
Nekem is.
Sajnálom.
Itt meg mi a fene történt?
- Semmi.
- Hosszú történet.
Mi van veled?
Milyen volt a napod?
Furcsa.
- Tényleg létezik Asgard?
- Hányni fogok.
Istenem, ez igaz.
És onnan jöttünk?
- Ki mondta...?
- Honnan tudsz...?
A fickótól a könyvtárban,
ő egy író.
Nem olyan, mint mi,
de próbál rálelni az ajtóra...
Asgardhoz. Meg van róla győződve,
hogy East Endben van.
Nagyszerű.
Az ajtó zárva van.
Örökre.
Senki nem megy be, vagy jön ki.
Mindig voltak halandók, akik bizonyítani
akarták a mítoszok valóságát.
Ne is viccelődj vele.
Én a helyedben jó távol
maradnék tőle.
Igen, úgy lesz.
- Sziasztok.
- Szia, kicsim...
Dash visszajött és úgy tűnik,
hogy minden rendben van.
- Helyes...
- Ez remek!
Eltűntek a képességeim.
Micsoda?
Köszönöm, Freya.