Tip:
Highlight text to annotate it
X
Léteznek démonok? Angyalok és démonok (1/2)
A kérdés, amire ezen a héten válaszolok,
az első része egy két részes sorozatnak:
Léteznek angyalok és démonok?
Ma a démonokról fogunk beszélni.
Objektív nézőpontból
minden gondolat, amit valaha gondoltak létezik.
Tehát igen,
léteznek démonok.
De a létezés mely szintjén és mely dimenziókban?
A válasz:
nem mindegyikben.
Nem létezik a jó forrása és a gonosz forrása,
csakis egy forrás van
ebben az univerzumban.
Ezt a forrást
a történelemben fényként írták le.
Akkor mi a sötét?
A sötét fénymentesség és fényhiány.
Ha egy szoba villanykapcsolójával játszol,
ha felkapcsolod, akkor fényt engednél be a szobába.
Ahhoz, hogy
elsötétítsd a szobát,
nem keresnél egy másik kapcsolót,
hogy elöntsd a szobát egy másik fajta energiával,
amit sötétnek nevezünk.
Annyit teszel, hogy ellenállsz a fénynek.
Lekapcsolod a villanyt
és ellenállsz a fénynek.
Ez a sötét és ez az üresség.
Ugyanez van a jóval és a rosszal.
Csakis egy forrás van ebben az univerzumban.
A tiszta, jóindulatú energia forrása.
Az isteni erő.
Az, amit gonosznak nevezel, csupán ellenállás a forrás energiának.
A forrás energia hiánya.
Nem egy saját erő.
Minden erő egységet alkot ebben az univerzumban.
A démonok az ember
leválasztott, hiányos tudatának
a teremtése.
Olyan gondolat, ami olyannyira másként rezonál,
mint a forrás energia,
hogy hiány jelképévé vált.
A forrás energiának való ellenállás jelképévé.
Így ezek az emberi képzelet
koholmányai.
De olyan valósak,
mint minden más gondolat ebben az univerzumban.
A gondolatok pedig dolgok.
De ha azt választod, hogy nem hiszel bennük,
vagy nem eteted őket
a figyelmed energiájával,
nem teszed őket a figyelmed tárgyává.
Ha olyan életet választasz,
amiben együtt maradsz azzal, ami jó érzést okoz,
olyan rezgésbe dolgozod fel magad, ami annyira túl van a démonokon,
hogy nem is fogsz
tudni róluk a szubjektív valóságodban.
Szó szerint nem lehetnek a szubjektív valóságod részei.
Hogy megértsd mit értek az alatt,
hogy a démonok nem tudnak vagy nem léteznek a valóság
minden szintjén,
szeretnék beszélni egy kicsit a szubjektív valóságról,
az objektív valósággal szemben.
Megkérdezhetjük miért is beszélünk egyáltalán az igazságról.
Azért, mert kétféle igazság van.
Kétféle valóság.
Az első a szubjektív igazság,
vagy szubjektív valóság,
a második az objektív igazsád, vagy objektív valóság.
Az szubjektív igazság egy racionális következtetés,
amit az elszeparált fizikai életedből nyertél.
Limitált, az agytól és a logikától függ,
és belefér a nyelv eszközének paramétereibe,
teljesen egyéni.
Szubjektív valóság például, hogy
van mennyország,
férfi vagyok,
vagy, hogy a gyorskaja hízlal.
Te teremted a saját szubjektív igazságod.
A saját szubjektív valóságodat éled.
Másrészről az objektív igaszág, amit
abszolút igazságnak is hívhatunk,
az agytól elkülönült igazság.
Nem ragaszkodik olyan véges dolgokhoz, mint az én.
Az igazság szó régi angol, északi és német szavakból ered,
ami hűséget, kitartást, őszinteséget és falánkságot jelent.
És talán a leglényegesebbet: bizalmat és hitet.
Ezek a szavak csak irányításként alkalmazhatók,
mert az objektív valóság leírhatatlan.
Valójában csakis érezni lehet.
Bár az objektív valóság átszűrhető a legrokonibb nyelvére,
a hasonlóságra,
az objektív valóság egy érzés a szubjektív valóság mögött.
Magában foglalja a hitet.
Minden emberben benne van és nem különbözik emberenként.
Egy belső,
lényegi
tudás.
Minden a szubjektív valóságról az elkülönült fizikai életedben egy döntés.
Van választásod, hogy a szubjektív valóságodat
az objektív valóság szerint éld.
A választás mindig a Tied, mindig a Tied volt és lesz.
Forrás
az objektív igazság rezgése.
Forrás minden rezgésévé vált, amire valaha vágytak
a létezők és nem-létezők,
minden dimenzióban,
minden univerzumban,
ami létezik, vagy valaha létezett.
Így hát Forrás tiszta,
pozitív energia halmazává változott.
Hogy jobban elmagyarázzam, mit értek azalatt,
hogy a démonok szubjektív valóságok,
el szeretném magyarázni, hogy a démonok metafórák.
A negatív rezgésnek
van egy jelképe
a saját elménkben.
Olyan gondolatok jelképei, amiket
egyének, kultúrák és vallások etettek
elég öszpontosítással ahhoz, hogy gondolatformává váljon,
ami képes arra, hogy úgy viselkedjen, mint egy tulpa.
Képes gondolatokat tervezni,
képes jellemvonásokat megtartani,
képes hatni és érzékelhetőek azok által
a 3. dimenzióban, akik rezgése
elég közeli párja az övéknek.
A démonok nem képesek
érintkezni a valóságoddal,
és az életeddel.
Meghívod őket az életedbe,
ha hasolnó rezgést kínálsz, mint ők.
Inkább nevezzük ezt úgy, mint a gondolatok lábadozása.
Ha ellenállsz
a gonosznak, vagy a pokolnak,
akkor pont arra a dologra összpontosítasz.
És így
muszáj részévé váljon a valóságodnak.
Muszáj felbukkanjon a élményedben.
Ezért van az,
hogy ezek a démonok,
olyan gyakran felbukkannak,
azoknak a vallásos egyéneknek,
akik olyan
mélyen hisznek bennük,
és állnak ellen a gonosznak minden nap.
És ezért bukkannak fel olyan embereknek,
akikre ha ránézünk azt mondanánk,
ennek az embernek elmebaja van.
Például:
Talán már mind elmentünk olyasvalaki mellett, aki az utcán él
és magában beszélve rohangál.
Ami ezekkel az emberekkel történik az az,
hogy olyan gondolati rezgésbe kerültek,
ami egyenlő a félelemmel és az áldozatsággal,
hogy elkezdték gyengíteni
az aura-szintjeik közötti membránokat.
És amikor ezek a membránok elvékonyodnak,
az energia kifolyik a ember auráján keresztül.
És ezt az energiát
fel tudják használni a gondolatformák.
Nem egy rosszakaratú dolog, amit ezek a gondolatformák, szellemek,
vagy démonok, vagy bármik
nem rosszindulatból csinálják, amit csinálnak.
Amit csinálnak az, hogy hozzákapcsolódnak ehhez az energiához,
hogy felhasználják a megnyilvánulásra.
De a probléma az, hogy
amikor valakinek olyan betegsége lesz, mint a skizofrénia,
A betegség önmagában elég ok arra, hogy negatívan összpontosítson.
Tehát, talán elkezdenek
olyanokon gondolkozni, amitől félnek, ami párosítja őket
egy
szellemhez, vagy egy démonhoz alapvetőleg
ami ugyanazon a frekvencián rezeg,
mint az a félelem.
És amint ez a lény hozzákapcsolódott az aurájukhoz,
már nem csak a saját gondolataikhoz tudnak hozzáférni,
hanem azokhoz is, amiket ezzel a tulpaval társítunk.
És akkor elkezdik azt hinni magukról, hogy őrültek, mert hangokat hallanak.
És mivel azt gondolják, hogy őrültek még többhöz
és többhöz társulnak
és potenciálisan alacsonyabb rezgésű lényekhez,
és még alacsonyabb rezgésűekhez,
addig amíg bevonzzák azt, amit démonnak nevezünk.
Valójában bevonzzák
egy megnyilvánulását
a jelképrendszer legsötétebb
részének az emberi elméből.
Amikor a pokolban élünk és olyat tapasztalunk, amit démonnak nevezünk,
minden ami az életünkben létezik, a fókusz arra, amit nem akarunk.
És az, amire fókuszálunk
egy nagyon erős vonzási pontá válik,
amivel megteremtjük a valóságot, amiben élünk.
Bár a démonok, mint gondolatformák léteznek,
a démonokat,
mint a poklot és mint a gonoszt
az emberi elme találta ki.
Nem Forrás elméje, mint szociális és politikai ügyek eszköze arra,
hogy irányítson másokat a félelemmel és,
hogy az egyén kibújjon a felelősség alól.
Az időben, amikor az ördög gondolata megjelent,
sok vezető szerzet hatalmat a vallásokon keresztül
és így az összes nem hívőt, hitetlent és eretneket,
embereket, akik veszélyeztették a hatalmat,
összekapcsolták az ördöggel és Isten ellenségei lettek
és veszélyeztették minden ember örök lelkét.
Ez azonnali ítéletet jelentett azoknak, akiket összekapcsoltak az ördöggel.
A pokol,
mint a menny
egy elmeállapot,
ami ebben
a dimenzióban létezik, amiben most élünk.
Pokol és menny egy elmeállapot.
Menny egy elmeállapot ami a boldogsából fakad, amit a fizikai életedben élsz.
Ami közvetlen eredménye a gondolataidnak.
Azok érik el a menny állapotát,
akik követik az érzelmeik északi csillagát
állandóan és olyan következetesen,
hogy nem éreznek magukban ellenállást az útmutatás iránt.
Alapjában véve olyan életet élnek,
ami a legközelebb van energetikai rezgésben Forráshoz magához.
És ezt fogod érezni, amikor meghalsz.
A pokol nem egy hely.
Olyan elmeállapot,
ami a szenvedéseddé válik
ami megteremtett és hozzád húzott a vonzás törvénye.
Borzasztó érzés, mert ez a legtávolabbi rezgés, amit találhatsz
az ellenkező irányban Forrás rezgésétől.
A pokol rezgése nem kompatibilis Forrással,
a teljes elhagyatottság érzése.
Forrás nincs veled és így a magasabb éned
sincs veled ebben a gondolatban, ebben a pillanatban.
A pokol azoknak a fogalma, akik igazságtételt kerersnek
egy korlátolt megértésből.
A poklot azok az emberek használják,
akik biztonságot keresnek és kényszeríteni akarják
a külső világot, hogy ilyen vagy olyan módon működjön,
és amivel megkísérlik átijeszteni az embereket rossz viselkedésből jóba.
Lehet, hogy úgy hangzom, mint egy beakadt lemez,
de az üzenet még mindig ugyanaz.
Ha szeretnél párja lenni
olyan dolgoknak, amik jó érzést okoznak,
és kirekeszteni a valóságodból a démonokat,
csak annyit kell tenned,
hogy találsz egy gondolatot, ott ahol vagy,
ami jobb érzéssel tölt el.
Mert az érzéseid utalnak arra, hogy milyen rezgésen vibrálsz,
a rezgésed pedig egyenlő a vonzási pontoddal,
amiért minden megjelenik a valóságodban,
és minden amivel felépülsz.
Ebből azt okból mondhatjuk azt,
hogy bár a gondolatok valósak
és a démonok valósak,
nem kell a hitrendszered részei legyenek.
És amikor többé már nem részei a hitrendszerednek,
és többé már nem fókuszálsz rájuk,
már nem leszel a párjuk
és nem jelennek meg a valóságodban.
Még bizonyítékot sem fogsz látni róluk.
Számodra nem fognak létezni.
Subtitles by the Amara.org community