Tip:
Highlight text to annotate it
X
A képek, amiket látni fogsz, nem egyedi esetek.
Ezek rutinszerûek a kiskedvencként, és az élelem, ruházat, szórakoztatás,
és kutatás céljából tartott állatoknál.
Ajánlatos a nézõ bölcs döntése.
AZ IGAZSÁG HÁROM FÁZISA
1. KINEVETÉS
2. HEVES ELLENÁLLÁS
3. ELFOGADÁS
FÖLDLAKÓK
Földlakó: Az, aki a Földön lakik.
Mivel mind a Földön lakunk, mindannyian Földlakóknak számítunk.
A Földlakó kifejezés nem utal fajra, fajtára, vagy nemre.
Magába foglal mindannyiunkat:
meleg- és hidegvérût, emlõst, gerincest vagy gerinctelent,
madarat, hüllõt, kétéltût, halat, és embert ugyanúgy.
Így az emberek, mivel nem az egyedüli faj a bolygón,
milliónyi egyéb élõ teremtménnyel osztoznak ezen a világon, ahogy itt mind együtt fejlõdünk.
Azonban az ember Földlakó az, aki hajlamos az uralkodásra,
és gyakran úgy bánik más Földlakó társaival és élõlényekkel, mint puszta tárgyakkal.
Ez a fajizmus jelentése.
BIKÁK FESZTIVÁLJA, SPANYOLORSZÁG
A rasszizmus és nemi megkülönböztetés ***ógiájára a fajizmus kifejezés
egy elõítélet, vagy elfogult viselkedés,
a saját faj tagjainak javára, és más fajok tagjainak kárára.
Ha egy lény szenved, nem létezhet erkölcsi igazolás arra, hogy
visszautasítsuk annak a szenvedésnek a figyelembe vételét.
Nem számít, milyen lényrõl van szó, az egyenlõség elve azt kívánja, hogy valakinek
a szenvedését ugyanúgy vegyék figyelembe, mint bármely más lény hasonló szenvedését.
A rasszisták az egyenlõség elvét azzal sértik meg, hogy
nagyobb súlyt adnak
saját fajtatagjuk érdekeinek, amikor konfliktus van az õ érdekeik,
és egy másik fajtához tartozók érdekei között.
A nemi megkülönböztetésnél az egyenlõség elvét azzal sértik meg, hogy
elõnyben részesítik saját nemük érdekeit.
Hasonlóképp, a fajisták hagyják, hogy saját fajuk érdekei
uralkodjanak más fajok tagjainak nagyobb érdekei felett.
A mintázat minden esetben azonos.
Bár az emberek családjának tagjai között elismerjük a tisztelet erkölcsi szükségességét,
(minden ember valaki, nem valami),
erkölcsileg tiszteletlen bánásmód lép fel, amikor egy hatalmi kapcsolatban
a hatalommal rendelkezõ a kisebb erejûvel úgy bánik, mintha csupán tárgy lenne.
Így tesz a nemi erõszak elkövetõje áldozatával.
A gyereket bántalmazó a bántalmazott gyerekkel.
Az úr a rabszolgával.
Minden egyes esetben a hatalmat birtokló emberek kihasználják a hatalom nélkülieket.
Lehet, hogy ugyanez igaz arra, ahogy emberek más állatokkal, vagy más Földlakókkal bánnak?
Kétségtelenül vannak különbségek,
hiszen az emberek és állatok nem minden tekintetben egyformák.
De az egyformaság kérdésének van egy másik megközelítése.
Igaz, hogy ezek az állatok nem rendelkeznek minden vággyal, amivel az ember igen;
igaz, hogy nem fognak fel mindent, amit mi emberek felfogunk;
és mégis, nekünk és nekik van néhány egyforma vágyunk,
és felfogunk ugyanolyan dolgokat.
Az élelem, víz, hajlék, társaság, és mozgásszabadság iránti vágy,
és a fájdalom elkerülése, e vágyakon osztoznak
a nem-ember állatok és az emberi lények.
Megértés tekintetében: mint az emberek,
sok nem-ember állat megérti a világot, amelyben él és mozog.
Különben nem maradhatna életben.
Tehát a sok különbség alatt ott az egyformaság.
Mint mi, ezek az állatok is megtestesítik a tudatosság rejtélyét és csodáját.
Mint mi, nemcsak vannak a világon, tudatában vannak annak.
Mint mi, õk is pszichológiai központjai egy életnek, ami egyedi módon a sajátjuk.
Ilyen alapvetõ szempontokból az emberek úgymond „négy lábon állnak”,
együtt a sertésekkel és tehenekkel, csirkékkel, és pulykákkal.
Hogy tõlünk mi illeti meg ezeket az állatokat, erkölcsileg hogyan kellene bánnunk velük,
ezek olyan kérdések, melyekre a válasz a velük való pszichológiai rokonságunk
felismerésével kezdõdik.
Ezért a következõ film bemutatja,
hogy az állatok hogyan szolgálják ötféle módon az emberiséget
…ha netán elfelejtenénk.
A Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer az „Ellenségek - Szerelmi történet”
bestseller regényében a következõt írta:
„Amint Herman gyakran megfigyelte az állatok és halak lemészárlását,
mindig ugyanaz a gondolata támadt: a teremtmények iránti viselkedésében
minden ember náci. Az az önteltség, ahogy az ember úgy tud bánni más fajokkal,
ahogy neki tetszik, a legkirívóbb rasszista elméletekhez nyújt példát,
az elvhez, hogy a hatalom jog.”
A holokauszt hasonlat itt szándékos, és nyilvánvaló is:
az élõlények egyik csoportja egy másik keze által gyötrõdik. Bár egyesek
azzal fognak érvelni, hogy az állatok szenvedését lehetetlen összehasonlítani
a korábban élt zsidókéval és rabszolgákéval, valójában van egy párhuzam.
És e tömeggyilkosság rabjai és áldozatai számára, az õ holokausztjuknak
közel sincs vége.
Henry Beston írta a „The Outermost House” (Legutolsó ház) címû könyvében:
„Az állatokról egy másik, bölcsebb, és talán rejtélyesebb
elképzelésre van szükségünk.
Az egyetemes természettõl távol, bonyolult leleménnyel élve
a civilizált ember
a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja,
és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul.
Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt,
tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot.
És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk.
Mert az állat nem az ember mércéjével méretik.
Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb,
kidolgozottan és tökéletesen mozognak õk,
olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el,
olyan hangokkal élve, amiket sosem
fogunk hallani. Õk nem felebarátok; õk nem beosztottak;
õk más nemzetek,
akik az élet és idõ hálójában összeakadtak velünk,
rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában.”
ELSÕ RÉSZ: KISKEDVENCEK
Legtöbbünk számára kapcsolatunk az állatokkal egy vagy két kiskedvenc birtoklását jelenti.
Tehát honnan jönnek kiskedvenceink?
Az egyik legnyilvánvalóbb módon, persze, az állatok társként szolgálják az embert.
TENYÉSZTÕK
E kisállatok számára ez egy tenyésztõvel kezdõdik, bár nem minden tenyésztõt tartanak profinak.
Valójában e szakmában szinte bárki, akárki lehet tenyésztõ.
KISÁLLATBOLTOK ÉS KÖLYÖKNEVELDÉK
A kisállatboltok kölyökneveldékbõl szerzik legtöbb állatukat,
még ha tán nem is tudnak róla.
A kölyökneveldék kis tõkéjû gazdasági
vállalkozások, amik a kutyákat eladásra tenyésztik, kisállatboltoknak és más vevõknek.
Ezek gyakran az udvarban zajló folyamatok, amik
az állatokat piszkos és túlzsúfolt körülményeknek teszik ki, orvosi felügyelet és társaság nélkül.
A kölyökneveldékbõl származó kutyák felnõve
gyakran mutatnak fizikai és pszichológiai problémákat.
KÓBOR ÁLLATOK
A kóbor állatokat, ha szerencsések, összegyûjtik,
és menhelyre viszik, ahol csak reménykedhetnek, hogy újra otthonra találnak.
Becslések szerint évente 25 millió állat válik hajléktalanná.
És a hajléktalanok közt 27% a fajtatiszta kutya.
Ebbõl a 25 millió hajléktalan állatból átlagosan 9 millió az utcákon
elpusztul, betegségtõl,
éhezéstõl,
idõjárástól,
sérüléstõl, vagy az utcai élet valamilyen más veszélyétõl.
Sok más kóborállat van, néhányukat valószínû a gondozójuk dobta ki az utcára.
A megmaradt 16 millió menhelyeken pusztul el, amelyeken nincs hely
számukra, és a megölésükre kényszerülnek.
Sajnos mindezen felül
a menhelyekre juttatott állatok közel 50%-át a gondozóik adják be.
Sokan kijelentik, hogy nem látogatják a menhelyeket, mert nyomasztó számukra.
De az ok, amiért az állatokat ilyen sivár helyekre bezsúfolják,
az az, hogy az emberek elutasítják a kiskedvenceik ivartalanítását.
Néhány kiskedvenc tulajdonos úgy érzi - valamilyen okból különösen a férfiak -
hogy a kiskedvenc ivartalanítása valahogy kasztrálja a gazdit…
…vagy csak azt akarják, hogy gyerekeik egy napon átéljék úgymond az „élet csodáját”.
Bárhogy is van, az ilyen gazdik tudtuk nélkül részt vesznek naponta
több mint 60,000 állat eutanáziájában.
Az eutanáziát, amit általában könyörületes okból elkövetett fájdalommentes
ölésnek mondanak, kutyáknál fõleg lábba adott injekcióval hajtják végre,
a macskáknál pedig néha a gyomorba.
Ez egy gyors és fájdalommentes procedúra az állat számára, és messze a legemberségesebb,
de nem mindig a legtakarékosabb.
A menhelyeken az eutanázia növekedése, és az olyan gyógyszerek,
mint az Euthasol iránti állandóan fokozódó igény miatt
néhány anyagi gonddal küzdõ menhely ehelyett gázkamrák használatára kényszerül.
GÁZKAMRÁK
Egy gázkamrába nagyon szorosan pakolják be az állatokat,
és a halál akár 20 percet is várathat magára.
Ez sokkal kevésbé könyörületes,
nagyobb traumával és fájdalommal jár.
De a procedúra kevésbé drága.
Talán a társként tartott állatokkal kapcsolatban a legnehezebb kérdések, amiket
fel kellene tennünk önmagunknak:
Tudunk-e állatokat társként tartani, és még ellátni az igényeiket?
Ahogy az állatokat társként tartjuk, az a legjobban szolgálja-e érdekeiket,
vagy kihasználjuk õket?
A válasz e kérdésekre az emberi gondozók viselkedésében lapulhat,
és a képességükben, hogy megfelelõ környezetet biztosítanak az állati társaknak.
(CIANID MÉREG) A legtöbb emberi lény fajista.
Ez a film bemutatja, hogy közönséges emberi lények (nem néhány kivételesen
kegyetlen vagy szívtelen ember, hanem az emberek túlnyomó többsége),
aktívan részt vesz, hozzájárul, és hagyja, hogy adójából
olyan eljárásokat fizessenek, amelyek más fajok tagjaitól legfontosabb
érdekeik feláldozását kívánják, azért, hogy elõsegítsék
saját fajunk leghétköznapibb érdekeit.
Kóborkutyák Túlnépesedése Törökországban
A holnap állatainak reménysége
egy olyan Emberi Kultúrában található, ami megtanulja, hogy önmagán túl érezzen.
Meg kell tanulnunk az empátiát,
meg kell tanulnunk, hogy egy állat
szemével lássunk, és érezzük, hogy életüknek értéke van, mert életben vannak.
MÁSODIK RÉSZ: ÉLELMISZER
„Ó, nem sikerült. Elvétettelek, kedves. De el foglak találni újra!”
„Eltaláltalak! Jó fiú!”
Ami a vágóhidakon történik,
az egy változat „az erõs kihasználja a gyengét” témára.
Percenként több mint tízezerszer,
csak az Egyesült Államokban évente több mint hatmilliárdszor
az élet szó szerint elfolyik az úgynevezett „haszonállatokból”.
Az emberek, mivel nagyobb az erejük, eldöntik, mikor fognak ezek az állatok meghalni,
hol fognak meghalni,
és hogyan fognak meghalni.
Maguknak az állatoknak az érdekei
abszolút semmi szerepet nem játszanak sorsuk eldöntésében.
Az állat megölése önmagában egy gonddal járó tett.
Azt mondják, ha a húst
magunknak kellene megölnünk, mind vegetáriánusok lennénk.
Az biztos, hogy nagyon kevesen látogatnak meg valaha is egy vágóhidat,
és a vágóhidak mûködésérõl szóló filmek nem népszerûek a TV-ben.
Az emberek tán abban bíznak, hogy a hús, amit vesznek, egy fájdalom nélkül
elpusztult állatból származik, de nem igazán akarnak tudni róla.
Mégis, akik vásárlásuk révén igénylik az állatok megölését, azok nem érdemlik meg,
hogy ettõl, vagy az általuk vásárolt hús elõállításának bármely egyéb aspektusától
meg legyenek kímélve.
Tehát honnan származik az ételünk?
Azok számára, akik húsos étrenden élünk, a folyamat, amin ezek az állatok
végigmennek, a következõ.
MEGBÉLYEGZÉS
Marhahús esetében az összes állatra…
…bélyeget sütnek, ez esetben az arcára.
SZARVATLANÍTÁS
Általában szarvatlanítás követi. Soha nem érzéstelenítõvel.
Inkább egy nagy fogóval.
SZÁLLÍTÁS
Szállítás közben az állatokat annyira összezsúfolják a teherautókon, hogy
gyakorlatilag egymás tetején vannak.
Hõ, fagy, fáradtság, sérülés, és az egészségügyi állapota
közülük néhány állatot meg fog ölni, útban a vágóhidak felé.
TEJTERMELÉS
A tejelõ teheneket egész nap
láncon tartják az istállójukban, nem jutnak testmozgáshoz.
Peszticideket és antibiotikumokat is használnak, hogy növeljék a tejtermelésüket.
Végül a tejelõ tehenek, mint ez is, összeesnek a kimerültségtõl.
Általában a tehenek akár húsz évig is élhetnek,
de a tejelõ tehenek általában négy éven belül elpusztulnak.
Ezen a ponton húsukat felhasználják a gyorséttermekben.
HÚS
Ezen a vágóhídon a megbélyegzett
és szarvatlanított állatot egy boxba viszik.
KÁBÍTÓSZEGECS
A kábítószegecs pisztolyt arra
fejlesztették ki, hogy az állatot fájdalom okozása nélkül eszméletlenné tegye.
Sûrített levegõ vagy vaktöltény segítségével egy acélszegecset lõ ki,
közvetlen az állat agyába.
VÉREZTETÉS
Bár a levágásnak különbözõ módszereit használják, ebben a Massachusetts-i üzemben
az állatot felhúzzák, és elvágják a torkát.
A hússal együtt a vérüket is fel fogják használni.
Bár az állat kapott fogolyszegecset a fejébe,
amitõl eszméletlennek kellene lennie,
amint látható, az állat még eszméleténél van.
Ez nem ritka.
Néha még a kivéreztetés után is életben vannak,
mikor javában útban vannak le a futószalagon, hogy feldarabolják.
ÜTÕ BOXOK
KÓSER VÁGÁS
Ez a legnagyobb glatt kóser húsüzem az Egyesült Államokban.
Glatt jiddis nyelven „sima”, a tisztaság legmagasabb szintjét jelenti…
…és a kóservágás szabályai elõírják a minimális szenvedést.
Elektromos botok használata a mozdulatlanná tett állaton szabályszegés.
SHEKHITA – SZERTARTÁSOS VÁGÁS
A rémült állatok megfordítása a mészáros kényelme miatt
szintén szabályszegés.
A megfordítás folyamata miatt a metszés után az állat vért szív fel, vagy lélegez fel.
A légcsõ vagy nyelõcsõ kitépése a torkukból egy másik elképesztõ szabályszegés,
hiszen a kóser állatokat nem szabad megérinteni…
…míg a vérzés abba nem marad.
És fémcsúszdák által a küzdõ és haldokló állatok kiborítása
a vérrel átitatott padlózatra,
a kint himbálózó légcsöveikkel és nyelõcsöveikkel,
ez a „szent feladat” nem is tiszta, és nem is könyörületes.
A bilincselést és fellógatást egy másik szabályszegésnek tartják,
és nincs köze az állatokkal szembeni kóser bánásmódhoz sem.
Ha ez volt a kóser, a halál nem volt sem gyors, sem könyörületes.
BORJÚ
A születésük után két napon belül az anyjuktól elválasztott borjakat
a nyakuknál fogva kikötik és korlátozzák, hogy az izmaik ne fejlõdjenek.
Vashiányos folyékony étrenden tartva
alom, víz, és fény nélkül, négyhónapnyi ilyen
borzalmas létezés után levágják õket.
SERTÉSEK
Az állattartó telepeken a kocák tenyésztõgyárak, akiket mesterséges
megtermékenyítéssel folyamatosan vemhesen tartanak.
A nagy sertéspiaci telepek „gyártani” fognak,
ahogy õk szívesen nevezik, évente 50,000 – 600,000 sertést… egyenként.
KÖRÜLMÉNYEK A TELEPEKEN
VEMHES REKESZEK
TÖRÉSEK & FEKÉLYEK
KANNIBALIZMUS
HULLADÉKTÁROLÓK
A farokcsonkítás gyakorlata a helyhiányból és a stresszel teli életkörülményekbõl fakad,
hogy a sertések ne harapják le egymás farkát.
Érzéstelenítés nélkül hajtják végre.
FÜL LECSÍPÉS
A fül lecsípés egy hasonló procedúra, szintén érzéstelenítés nélkül végzik.
Mint a fog levágást is.
KASZTRÁLÁS
A kasztrálást is fájdalomcsillapító, vagy érzéstelenítõ nélkül végzik,
és állítólag zsírosabb húsfajtát eredményez.
ELEKTROMOS BOTOK
Az elektromos botokat nyilvánvaló okból használják: kezelés.
ÁRAMÜTÉS
Az áramütés a vágás egy másik módszere, ahogy itt látjuk.
TOROK ELVÁGÁS
Azonban a torok elvágása
még mindig egy állat megölésének legolcsóbb módja.
FORRÁZÁS ÉS SZÕR ELTÁVOLÍTÁS
A késszúrás után a sertéseket megbilincselik,
fellógatják egy véreztetõ sínre, és kopasztó kádakba mártják, hogy
eltávolítsák a sörtéiket. Sokan még küzdenek, amint fejjel lefelé forró vízbe mártják õket,
ahol elmerülnek, és megfulladnak.
BAROMFI
Baromfi tekintetében, ma az amerikaiak annyi csirkét fogyasztanak egyetlen nap alatt,
mint amennyit 1930-ban egy egész év alatt.
A világ legnagyobb brojlercsirke cégei most több mint 8,5 millió madarat
vágnak le egyetlen hét alatt.
CSÕRTELENÍTÉS
A csõrtelenítés megakadályozza a toll kitépést és a kannibalizmust a frusztrált madarak között,
amit az egyetlen területen túlzsúfoltság okoz, ahol nem tudnak társadalmi rangsort felállítani.
Ma naposcsibékkel a folyamatot nagyon gyorsan hajtják végre,
kb. percenként 15 madáron.
Ez a sietség azt jelenti, hogy a penge élessége és hõmérséklete változó,
ami hanyag vágást eredményez, és súlyos sérülést a madár számára.
ÉLETKÖRÜLMÉNYEK
Az életkörülményeiket tekintve, 60-90 ezer madár lehet összezsúfolva
egyetlen épületben.
Ezeknek az állatoknak a szenvedése könyörtelen. Ez egy életmód.
Bár a csõrük csonkított, próbálják egymást csipkedni.
A tyúkok tojásrakó hodályokban élnek, úgynevezett tojóketrecekbe zsúfolva.
TOJÓKETRECEK
Sokan elvesztik a tollukat és fekélyesek lesznek, ahogy kidörzsölõdnek a drótketrectõl.
A zsúfoltság miatt kinyújtani sem tudják a szárnyukat, és még minimális természetes
ösztöneiknek sem tudnak engedelmeskedni.
SZÁLLÍTÁS
Az összes állat szenved szállítás közben, és sok közülük elpusztul.
És megfulladnak, amikor a többi állat összetorlódik felettük a túlzsúfolt,
hanyagul megrakott ketrecekben.
LEVÁGÁS
„AZ AKASZTÓSOR” MOOREFIELD, WEST VIRGINIA
A csirkék és pulykák levágására számos mód van.
Némelyiküket agyonverhetik, vagy levághatják a fejüket.
De legtöbbjük végigmegy az állattartó üzemek futószalagjain.
Fejjel lefelé felakasztva egy futószalagra elvágják a torkukat,
és hagyják, hogy elvérezve elpusztuljanak.
Másokat fejükkel elõre csövekbe tehetnek, hogy korlátozzák a mozgásukat,
amíg lassan elvérezve elpusztulnak.
Bizony, ha a vágóhidaknak üvegfalaik lennének, nem lennénk-e mind vegetáriánusok?
De a vágóhidaknak nincsenek üvegfalaik.
A vágóhíd homályos tervezésû, az elutasítás szándékával tervezve,
hogy biztosítsa, hogy még akkor se lássuk, ha meg akarnánk nézni. És ki akarja megnézni?
„Menj, a k… anyád! Ne merj megállni.”
„Menj, menj!!! Gyerünk, te k…!”
Emerson jegyezte meg több mint száz évvel ezelõtt,
„Ettél, és bármilyen alaposan rejtették is el a vágóhidat a több mérföldnyi,
megszépítõ messzeségben, a bûnrészesség ott van.”
TENGERI TÁPLÁLÉK
És akik azt hiszik, hogy tengeri halat enni „egészségesebb”, mint szárazföldi állatot,
azok csak emlékezzenek arra, mennyi kiszedhetetlen hulladékot és szennyezett
üledéket öntünk az óceánjainkba.
A múltban az olaj, atom, és vegyi iparágak keveset tettek
a tengeri környezet védelméért…
…és a tengerfenékre, vagy az alá önteni mindig kényelmes helynek bizonyult, hogy
megszabaduljanak a kellemetlen hulladéktól.
KERESKEDELMI HALÁSZAT
A mai kereskedelmi halászflották ezt a helyzetet nagymértékben felerõsítik.
Hatalmas, futballpálya méretû ipari vonóhálós hajókat használnak,
és fejlett elektronikai készülékeket a halak nyomon követésére és elfogására.
Hatalmas hálók feszülnek ki az óceán felett, mindent elnyelve, ami az útjukba kerül.
Ezek az ipari vontatóhajók, párosulva a tengeri hal iránti megnövekedett étvágyunkkal,
ijesztõ tempóban szedik ki az óceánokból a tengeri életet.
A 17 fõ globális halászterületbõl 13 már kimerült, vagy komoly csökkenés alatt áll.
A másik négyet túlzottan, vagy teljesen kizsákmányolják.
BETEGSÉG
A Pfiesteria, a ciánnál ezerszer mérgezõbb
mikroorganizmus minapi járványos kitörése bizonyul a legijesztõbbnek,
amit a folyókba, tavakba, és óceánokba öntött több millió liternyi kezeletlen
sertés ürülék és vizelet indított el, és azok ökoszisztémáját egy le nem húzott
WC-hez tette hasonlatossá.
A tengeri életet és embereket ugyanúgy veszélyeztetõ Pfiesteria több mint 1milliárd
halat ölt meg - a Délkelet legnagyobb
feljegyzett halpusztulása, ami terjed.
Már Long Islandtõl a Floridai-öbölig találtak Pfiesteria nyomokat,
egymástól 1000 mérföldes távolságra.
Valójában ez a víz-alapú Pfiesteria invázió
az USA történelmének egyik legrosszabb fertõzõ mikroorganizmus járványa.
Hármas fokozatú biológiai veszély. Az Ebola négyes. Az AIDS kettes.
És ez a baci annak közvetlen eredményeként mutálódott, hogy az állatokat, fõleg a sertést,
tömeges méretekben fogyasztjuk.
A sertéstelepek sertések millióit hizlalják vágásra, gabona megy be, és szenny jön ki.
FLOYD HURRIKÁN ÉSZAK-KAROLINA, 1999
Ez a szennyvíz utat talál az óceánjainkba és vízellátó rendszereinkbe,
beszennyezve a bennük élõ állatokat,
és azokat is, akik azokból esznek.
BÁLNAVADÁSZAT
Végül a bálnavadászat.
Bár a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1985-ben betiltotta a kereskedelmi bálnavadászatot,
sok ország továbbra is öli a bálnákat, úgymond „az egzotikus húsukért”.
Szigonyokat használnak,
lõfegyvereket,
tompa kampókat,
még robbanószereket is,
vagy felhatalmazott bálnavadász öblökbe hajtják õket,
ahol partra ûzik õket, és a sekély vízben késekkel meg lehet õket ölni.
DELFINEK
Minden télen, október és március között ***án kisvárosaiban
delfinek ezreit beszorítják, és brutális módon megölik.
A víz felszíne alatti hangadó rudak a delfinek hanglokátorait megzavarják.
Amint irányt tévesztenek és a hálókba kerülnek, a delfinek pánikba esnek.
A halászok dárdadöféssel vagy késvágással gyakran megsebeznek néhány rabul ejtett delfint,
mert a delfinek soha nem hagyják el sebesült családtagjaikat.
Anyák és kisbabák rémülten hívják egymást, ahogy elválasztják,
felhúzzák és elvonszolják õket, hogy hamarosan könyörtelenül halálra sebezzék.
Ezek jószívû és ártatlan lények…
…és jobbat érdemelnek.
Itt mégis, amint sebzetten és kiszolgáltatva fekszenek,
és cementpadlókon tehetetlenül vergõdnek, hosszú éles késekkel felvágják õket,
és hagyják, hogy lassan megfulladjanak…
…rángatózva és haláltusájukban eltorzulva… miközben arra sétálnak iskolás gyerekek.
A mészárlás és vérvörös víz ilyen képei világosan mutatják, hogy a ***án kormány kevés tiszteletet
mutat a világ óceánjainak állapota iránt, halászatuk embertelen módszereivel
gyakran megsértve nemzetközi egyezményeket, törvényeket és konvenciókat, amelyek célja
az óceánok, és a bennük élõ teremtmények
védelme a kizsákmányolás ellen.
A delfinhúst késõbb piacokon és éttermekben eladják,
bár gyakran „bálnahús" téves jelöléssel.
De mintha az élelem miatt tenyésztett állatokkal szembeni kegyetlenség nem lenne elég,
arra is módokat találtunk, hogy mindenféle ruhánkhoz felhasználjuk õket.
Kabátok, cipõk, övek, kesztyûk, nadrágok, tárcák, pénztárcák, és így tovább,
a következõ kérdés nyilván: honnan származnak a ruháink?
HARMADIK RÉSZ: RUHÁK
(BÕR)
A bõr iránti kereslet elsõsorban az Egyesült Államokból, Németországból, és Angliából jön.
Szinte mindenki hordja õket, keveset,
vagy egyáltalán nem gondolkodva azon, honnan származtak.
(INDIAI TEHENEK)
Indiai tehenek ezreit vágják le hetente a bõrük miatt,
akiket India egyes vidékein szegény családoktól vesznek, akik csak azután adják el õket,
hogy biztosítják õket arról, hogy az állatok életük végéig fognak élni a farmjaikon.
MEGPATKOLÁS ÉS ÖSSZEKÖTÖZÉS
Hogy az állatokat átvigyék olyan államba, ahol törvényesen meg lehet õket ölni
- hiszen a tehenek levágása India nagy részében tilos -,
az állatokat meg kell patkolni és össze kell kötözni, felkészítve õket egy szívettépõ
„halálmenetre”, ami néhány napig tarthat.
(SZÁLLÍTÁS ÉS FÁRADTSÁG)
Menetre kényszerítve a hõségben és porban élelem és víz nélkül, a durva stresszel együtt,
amit ez a rémisztõ élmény nyújt nekik, sok állat összeesik, és képtelen folytatni.
Ne felejtsd el, hogy a legtöbb marhát életében elõször teszik teherautóra,
és valószínû megrémülnek,
fõleg, ha kapkodva vagy durván bánnak velük a teherautókat rakodó emberek.
Maga a teherautó zaja és mozgása
önmagában is egy új tapasztalat, amitõl megbetegszenek. A teherautókban
egy-két nap után élelem és víz nélkül, kétségbeesetten szomjasak és éhesek, fõleg,
hogy az ilyen teheneknek normális dolog, hogy a nap során gyakran esznek.
A FAROK ELTÖRÉSE
De amikor a jószág elfárad és gyengül, a farkában eltörik a csontokat,
hogy lábra állítsák õket.
Ezt a farok ismételt megcsípésével érik el, bizonyos helyeken.
GONDOZÓK
A gondozóknak a marhákat állandó mozgásban kell tartaniuk,
az orrukban lévõ köteleknél húzva,
csavarva a nyakukat,
szarvukat, és farkukat.
A marhákat töltéseken vezetik,
vagy inkább kényszerítik lefelé, teherautókból ki és be, rámpák nélkül,
ami olyan sérüléseket okoz, mint törött medence, láb, borda, és szarv.
CHILI PAPRIKA
Chili paprikát és dohányt is használnak, hogy az állatokat menetben tartsák.
Ennek során a paprikát közvetlen a szemükbe dörzsölik, hogy az állatot
visszakényszerítsék a lábára.
LEVÁGÁS
És mindez a levágás elõtt történik.
Az állatoknak már akár fele halott, mire
elérkeznek a vágóhídhoz.
De hogy az élményt még traumatikusabbá és borzalmasabbá tegyék, gyakran
egymás szeme láttára gyilkolják le õket.
És az elvárt éles késsel történõ „gyors metszés” helyett, végig a torkon,
általában felvagdalva, és életlen pengével fûrészelve ölik meg õket.
CSERZÉS
Majd ezeknek az állatoknak a bõrét bõrgyárakba küldik, amik olyan
halálos anyagokat használnak, mint a króm és más mérgek, hogy a bomlást megállítsák.
Emlékezz rá, hogy a bõr halott hús.
Halott bõr, és ezért az a természetes, hogy lebomlik és elrothad, hacsak nem kezelik
ezekhez hasonló erõs szerekkel.
És a bõrgyárakban az ilyen vegyszerek hatása az emberek egészségi állapotára,
a bõráruk iránti folyamatos kereslet miatt, az még egy további téma.
ELADÁS
Végül az indiai jószágok bõre eljut a ruházati áruházakba,
szerte a világon.
A legtöbb fõ áruházlánc árul indiai bõrt…
…olyan bõrt, ami teljesen más állatokból származik, mint amit megeszünk.
SZÕRME
És mi a helyzet a szõrmével?
Több mint százmillió vadon élõ állatot gyilkolnak meg évente a szõrméjéért,
egyedül az USA-ban 25 milliót. Ezeket a vadászattal és csapdákkal
elkapott állatokat szõrmefarmokon, ilyen körülmények közt tartják.
KETREC-ÕRÜLET
Persze ezek a nem háziasított, vadon élõ állatok nem szoktak hozzá, hogy ketrecben legyenek,
és ketrec õrület alakul ki, amikor a rémült és frusztrált állatok megõrülnek
a bezártság által okozott stressztõl.
Ezek a vad, szabadon kóborló állatok
és utódjaik azt veszik észre, hogy képtelenek természetes életet élni,
soha, még néhány lépést sem tehetnek, vagy érezhetik a földet a talpuk alatt.
Ehelyett végtelen kaparásra, körözésre, és járkálásra kényszerülnek.
(SÉRÜLÉSEK ÉS LASSÚ HALÁL)
A szõrmefarmokon lévõ állatok által elszenvedett fizikai sérülések közé tartoznak
a törések és nyílt törések…
…vakság…
…fülfertõzések…
…vízvesztés és alultápláltság…
…az idõjárás viszontagsá***…
…állatorvosi gondoskodás hiánya…
…és lassú halál.
(MEGÖLÉS)
Nem szabályozza törvény a szõrmefarmokon az állatok megölését,
ezért a legolcsóbb módszerek a legvonzóbbak.
Szén-monoxid mérgezés, sztrichnin, megfojtás,
a nyak eltörése, és végbéli áramütés néhány a gyakrabban használt módszerek közül.
A ketrecébõl nehéz nyakrúddal eltávolított állatot elvezetik a legyilkolt rókák,
cobolyok, mosómedvék, farkasok, és mások hulláinak sorai elõtt.
A végbéli áramütéssel ölés egy durva folyamat, amihez az kell,
hogy egy pó*** behelyezzenek a végbélbe, míg az állat ráharap egy fém vezetõre.
Gyakran ezt a képtelen módszert meg kell ismételni, hogy ténylegesen megöljék az állatot.
Az itt látott lenyúzott tetemeket késõbb összedarál- ják, és megetetik a még ketrecben lévõ állatokkal.
KÍNAI SZÕRMEFARM
KANADAI FÓKAVADÁSZAT
- Ez mennyi?
- Ez… 49,500 dollár.
NEGYEDIK RÉSZ: SZÓRAKOZTATÁS
És továbblépünk a szórakoztatásra.
Mark Twain mondta egyszer,
„A valaha teremtett összes lény közül õ (az ember) a leginkább megvetésre méltó.
Õ az egyetlen teremtmény, amelyik sport címén fájdalmat okoz, tudva, hogy az fájdalom.”
RODEÓK
A rodeókban a bikák és lovak nem azért állnak ellen, mert vadak, hanem mert fájdalmaik vannak.
Egy szíjat, úgynevezett lágyékhevedert erõsítenek fel az állat testére,
a nemi szervek fölé.
Ahogy az állat elhagyja a karámot, elég egy szoros rántás az övön,
hogy fájdalmában elkezdjen rugdalni.
Az egyéb sérüléseken kívül, ami az állatokat a rodeókban éri…
…mint a törött láb…
…fel is ingerlik õket pofozással…
…hergeléssel…
…áramdöfésekkel…
…és más kínzásokkal…
…hogy a karámból õrjöngve törjenek ki.
KÖTÉLDOBÁS
A kötéldobáskor, amint itt látjuk, a teljes sebességgel rohanó, rémült állat nyakába kötelet
hajítanak, a szerencsétlen lényt egy rántással megállítják, amitõl a földbe csapódik.
FOGADÁS
Mint minden más üzletnek, az agárversenynek és a lóversenynek is
közös a célja:
nyereség.
VÁSÁRTEREK
Szerte az országban a vásártereken az állatokat versenyzésre, fogadásra,
és látványnak használják.
Ezekre az eseményekre a felkészülést az étel, és néha a víz visszatartásával érik el.
Ezeknek az állatoknak… szokatlan a környezet… a zaj… a tömeg…
még az is, hogy mit kellene tenniük… túl gyakran megsérülnek, és eldobják õket…
(GALAMB TEKÉZÉS) értelmetlen… triviális… furcsa versenyekben… melyek célja a profit és szórakoztatás.
VADÁSZAT
Az élõhely elvesztésén kívül ma a vadászat az elsõ számú fenyegetés a vadvilágra.
A vadászok minden évben több mint 200 millió állatot ölnek meg.
Szarvas, õz, nyúl, és mókus vezetik a kívánatos célpontok listáját.
Tagadhatatlan, ha a vadászat sport, akkor egy véres sport.
A célpontok élõk,
és erõszakos halállal halnak meg.
HORGÁSZAT
A horgászat is halálos sport, ahol a nem-ember állat szenved.
Kutatók kimutatták, hogy a halak a fájdalomra ugyanúgy viselkednek, mint az emlõsök.
Anatómiailag, élettanilag és biológiailag
a hal fájdalom rendszere láthatólag ugyanolyan, mint a madáré, vagy az emlõsé.
Más szavakkal, a halak érzõ lények,
így természetesen éreznek fájdalmat.
Akik azt gondolják, hogy a halak
„gyengédebb” módon halnak meg, vegyék figyelembe, hogy érzékszerveik
magasan fejlettek, idegrendszerük bonyolult, idegsejtjeik a sajátjainkhoz nagyon hasonlók,
és válaszaik bizonyos ingerekre azonnaliak és erõteljesek.
CIRKUSZOK
Amikor cirkuszba megyünk, ritkán állunk meg egy pillanatra, hogy elgondolkozzunk: Mi vesz rá
egy állatot arra, hogy valami természetelleneset, sõt veszélyeset tegyen, mint az átugrás lángokon,
egy lábon egyensúlyozás, vagy vízbe ugrás, magasan a levegõben lévõ, ingatag emelvényrõl?
Az állatidomárok szeretnék, ha a közvélemény azt hinné,
az állatokat a jutalom ígéretével veszik rá az ilyen viselkedésre.
De az igazság az, hogy az állatok azért teszik meg, mert félnek a büntetéstõl.
Lényegében a cirkuszok a természetüknél fogva
szabad állatokat arra kárhoztatják, hogy napjaikat különálló, apró, sivár ketrecekben éljék le,
megtagadva tõlük a normális testmozgást
és társas életet, egyik helyrõl a másikra
TÉLI LAKHELYEK
hordozva õket, és akár életük 95%-ában láncra verve.
IDOMÍTÁS
„Az elefántokat az elõadásra pozitív megerõsítéssel tanítjuk, soha nem ütjük õket.”
Soha nem ütjük. Soha, soha, soha nem fogod látni egyikünktõl se,
hogy a kampósbotot bármi másra használjuk, mint irányítónak és eszköznek.”
Dominancia, behódolás és fájdalom az idomítási folyamat szerves részei.
- Fájjon neki. Ne érj hozzá!
Vedd rá, hogy üvöltsön!
Ha félsz attól, hogy fájdalmat okozz neki, ne gyere ebbe a terembe.
Amikor azt mondom, tépd le a k… --- tudod, hogyan fogok hozzáérni, igaz?
Tehát ha azt mondom, tépd le a fejét… tépd le a k… lábát, az mit jelent?
Mert nagyon fontos megtenni, igaz? Amikor elkezd kib.. túl sokat fészkelõdni -
mindkét k… kézzel - BUMM! Pont az álla alá!
Ül… és jobb, ha egyenesen.
És amikor túl sokat nyüzsög a k…, ne kapd el azt a lábat…
…mélyeszd be azt a k… kampót, és adj bele mindent… és amikor az ott benn van, menj, jíí-ííí!
És el fog kezdeni üvölteni.
Amikor ezt az üvöltést hallod, tudod, hogy elcsípted a kib… figyelmüket egy kicsit!
Pont itt az istállóban. Nem teheted az úton.
Meg fogja tenni a kis k…, amit én akarok. És egyszerûen ez a kib… módja.
Rendben, menjünk.
Becky! Becky!!!
A k… anyád.
Fogd azt a kib… --- gyere ide!
A k… anyád!
Gyere ide, Becky.
Gyorsan, Becky.
Gyorsan, Becky.
Jól van, köcsög.
Köcsög!
Hé, vessz meg.
Hé, Becky. Gyerünk, gyorsan.
Hé, én élek.
Nem vagyok halott.
Gyorsan.
Állj sorba.
Állj sorba, Becky.
A k… anyád!
Mozdulj, a k… anyád!
Igen, állj a sorba. Gyere ide, Tommy.
Miért kell ezen keresztülmenniük, mert ti k… nem akartok figyelni?
Egyenesen.
Kib… k… módon viselkedsz, csak így pusztulnak el.
Tudjuk, hogy az állatok éreznek.
Éreznek félelmet, magányt és fájdalmat, ugyanúgy, mint az emberek.
Melyik állat választaná, hogy egész életét rabságban töltse…
…ha lenne választása?
BOSSZÚ
- Mire hármat számolok.
Egy.
Kettõ.
Három.
Célozd meg. Lõnöd kell.
ÁLLATKERTEK
Az állatkertek értékes oktatási és megõrzési intézmények?
Persze, az állatkertek érdekesek, de csak abban az értelemben oktatnak,
hogy más élõlények természetének figyelmen kívül hagyását tanítják.
Továbbá, mit tanulhatunk a vadállatokról úgy, hogy rabságban nézzük õket?
Az állatkertek azért léteznek, mert izgatnak minket az egzotikus dolgok,
és az állatkertbe járóknak az állatkerti állatok pont azok: dolgok.
Mindkét esetben, a cirkuszokban és állatkertekben is,
a vad és egzotikus állatokat elfogják, ketrecbe zárják,
szállítják és idomítják… hogy azt tegyék, amit az emberek akarnak tõlük.
BIKAVIADAL
A „bikaviadal” kifejezés legjobb esetben is téves,
mert kevés versengés van egy mozgékony matador kardja
(matador spanyolul gyilkost jelent),
és egy zavarodott, megnyomorított, lelkileg meggyötört és fizikailag legyengített bika között.
Sok korábbi neves bikaviador arról számol be,
hogy a bikákat szándékosan legyengítik nyugtatókkal és hashajtókkal,
a vesére mért ütésekkel, és a nyakukba akasztott nehéz súlyokkal, a viadal elõtt heteken át.
Néhány állatot 48 órára sötétbe zárnak az összecsapás elõtt,
aztán elvakítva kiengedik a fényes arénába.
Egy tipikus esemény során a bika belép, és emberek közelítik meg, akik kifárasztják
és frusztrálják azzal, hogy körbefuttatják, és ütközésekbe csalják.
Amikor a bika fáradt és nem kap levegõt,
picadorok közelítik meg, akik lándzsákat döfnek a háti és nyaki izmaiba,
megforgatva és vésve, hogy jelentõs mennyiségû vérveszteséget érjenek el,
és gyengítsék a bika erejét fejének felemelésére.
Aztán jönnek a banderillerok,
akik elterelik a bikát és szurkálnak körülötte, közben újabb lándzsákat döfnek belé.
A vérveszteségtõl elgyengült bikával
további köröket futtatnak, amíg szédül, és abbahagyja az üldözést.
Végül a matador, ez a „gyilkos” megjelenik, és miután kiprovokál néhány
fáradt támadást a haldokló állattól, próbálja a kardjával megölni a bikát.
És a szórakozásnak ez a véres formája… a bikaviadal.
Azt az élvezetet, amit mindezek a tevékenységek és sportok nyújtanak,
(egységet a természettel, ahogy páran mondanák),
biztosítani lehet az állatok sérelme és megölése nélkül.
A vadvilág kereskedelmi kizsákmányolása tévesen abból indul ki, hogy a vadon élõ állatok
értéke visszavezethetõ az emberi érdekekkel kapcsolatos hasznosságukra,
különös tekintettel a gazdasági érdekekre.
De a vadon élõ állatok nem egy megújuló erõforrás, aminek csak az emberi érdekek
viszonylatában van értéke. Ez csak egy fajista felfogása lehet.
(„FÓKAARATÁS”, ST. PAUL SZIGET) Azonban ezek az eljárások léteznek,
csupán azért, mert nem vesszük m komolyan ás állatok érdekeit.
Ilyen megvilágításban nem az ember-e a legszívtelenebb fajista az összes közül?
ÖTÖDIK RÉSZ: TUDOMÁNY
ÉLVEBONCOLÁS
Az élveboncolás kifejezést szokták használni mindenfajta élõ állaton
folytatott kísérletre, és ezt az orvostudomány egy formájának tartják.
Az ilyen kísérletek célja állítólag
gyógymódok felfedezése az emberi betegségekre.
De akik az emberi betegségekre úgy remélnek gyógyírt találni, hogy szándékosan
szenvedést okoznak az állatoknak, két alapvetõ, felfogásbeli hibát követnek el.
Az egyik az a feltevés, hogy
az állatokon kapott eredmények alkalmazhatók az emberiségre.
A második a kísérletes tudomány
szükségszerûen félrevezetõ voltával kapcsolatos az élettudományok terén.
Mivel az állatok másképp reagálnak, mint az emberi lények… minden, az állatokon kipróbált
új terméket vagy módszert az emberen
újra kell próbálni… alapos klinikai kísérletekkel, mielõtt biztonságosnak lehet nyilvánítani.
E szabály alól nincs kivétel.
Az állatkísérletek nemcsak veszélyesek, mert téves következtetésekhez vezetnek,
hanem ezen túl hátráltatják a klinikai vizsgálatot –
ami az egyetlen indokolt mód.
Csak emlékezz arra, hogy bármilyen,
szándékosan kiváltott betegség nem olyan, mint az, ami spontán keletkezik.
ORVOSI KÍSÉRLETEK
Sajnos, az ilyen módszerek még mindig a tudomány
zászlaja alatt futnak
- ami sértés az igazi tudományra, és az emberi értelemre nézve is.
Tehát az élveboncolás vonatkozik az olyan orvosi kísérletekre…
…amiket ártalmas anyagok beadásával végeznek…
…elektromos vagy traumatikus sokkal…
…érzéstelenítés nélküli mûtétekkel…
…égésekkel…
…a táplálék vagy innivaló tartós megvonásával…
…fizikai vagy pszichológiai kínzásokkal…
…amik mentális zavarokhoz vezetnek…
…fertõzésekhez… és így tovább.
(PENNSYLVANIA EGYETEM) A fejsérülés kutatása során részben
vagy teljesen eszméletnél lévõ babuin majmokat övekkel lekötöznek…
…és a fejüket egy fémsisakba erõsítik,
amit aztán 60 fokos szögben, akár 1000g gyorsulással kilõnek.
Az ilyen kísérletek célja az autóbalesetek… futball… boksz…
és más fejjel kapcsolatos sérülések szimulálása.
És ezt a folyamatot gyakran újra meg újra megismétlik ugyanazokon az állatokon.
KATONAI KUTATÁS
És végül, katonai kutatás.
Ez önmagáért beszél.
A világûrbe küldött majmoktól,
a tehetetlen kutyákon tesztelt atomrobbantásokon át,
a nukleáris sugárzásnak kitett fõemlõsökig.
Húsz évvel ezelõtt az élveboncolási
eljárások kínzásai során elpusztult állatok száma csillagászati volt,
naponta világszerte 400,000-re becsülték,
és évente 5%-kal emelkedik.
Ma ez a szám szinte
minden képzeletet felülmúl. Percenként 19,000. Évente 10 milliárd.
Néhány tudatlan ember úgy tesz, mintha
tudná, hogy a kevésbé intelligens állatok nem ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint mi.
Az igazság az, hogy nagyon keveset tudunk arról, hogyan „érezhetnek” konkrét állatok,
azzal a kivétellel, hogy rájuk is vonatkozni kell az univerzális törvénynek, miszerint minden,
nem természetes módon meghaló szervezet nagyon szenved, mielõtt végül kijut.
De értelmetlen azt mondani, hogy
az állatok nem szenvednek, mert alacsonyabb az intelligenciaszintjük.
LIBATÖMÉS „LIBAMÁJ”
A fájdalom az fájdalom, amit idegek szállítanak az agyba, és ahol
más idegek is vannak, az intelligenciához tartozókon kívül…
… mint a látás, szaglás, tapintás, és hallás idegei.
És bizonyos állatokban ezek az idegek sokkal fejlettebbek, mint az emberben.
Tudjuk, hogy soha nem volt olyan kor, amikor
az állatok kínzásával megtanulhattunk valamit az ember fiziológiájáról;
csak az állatokról tanultunk meg valamit.
És ha van valami, amit pszichológiai szinten tanulhatunk tõlük,
azt nem acélt vagy áramot, még kevésbé fizikai erõszakot használva tehetjük meg.
Az érzõ lények rendszeres kínzása,
bármilyen ürüggyel és bármilyen formában, nem érhet el semmi egyebet, mint amit már elért:
hogy megmutassa nekünk, mi a legalacsonyabb pontja a lealacsonyodásnak, amit az ember elérhet.
Ha ez az, amit tudni akarunk.
„Amíg vannak vágóhidak, lesznek csataterek.”
- Lev Tolsztoj
A tudatlanság a fajisták elsõ védelmi vonala.
De ezt könnyen áttöri bárki, idõvel és elszántsággal, hogy megtudja az igazságot. A tudatlanság
csak azért gyõzedelmeskedett ilyen sokáig, mert az emberek nem akarják megtudni az igazságot.
„Ne mondd el, tönkreteszed a vacsorámat”
a szokásos válasz bármilyen kísérletre, hogy elmondjuk valakinek, hogyan készült a vacsorája.
Még azok is, akik tudják,
hogy a hagyományos családi gazdaságot legyõzték nagy üzleti érdekeltségek…
…hogy ruhájuk levágott tehenekbõl származik, hogy szórakozásuk állatok millióinak
szenvedését és pusztulását jelenti… és hogy kérdéses kísérletek
folynak laboratóriumokban,
ragaszkodnak egy olyan homályos hithez, hogy a körülmények nem lehetnek túl rosszak,
(TERHES KANCA VIZELET VAGY: "PREMARIN")
vagy különben a kormány, vagy az állatjóléti társaságok tennének valamit ez ügyben.
E tudatosság hiányának nem annyira az az oka, hogy nem lehet megtudni, mi folyik, hanem sokkal
inkább egy vágy, hogy nem akarunk tudni olyan tényekrõl, amik erõsen nyomasztják a lelkiismeretet
- végül is, bármi folyik mindezeken a szörnyû helyeken, az áldozatai
nem a saját csoportunk tagjai.
Mindez a fájdalomról és szenvedésrõl szól.
Nem intelligenciáról, nem erõrõl, nem társadalmi osztályról, vagy polgári jogról.
A fájdalom és szenvedés önmagukban rosszak, és meg kellene akadályozni õket,
vagy csökkenteni, a szenvedõ lény fajtájától, nemétõl, vagy fajától függetlenül.
Mind teremtmények vagyunk.
És a nem-ember állatok ugyanúgy tapasztalnak érzékelést, mint mi.
Õk is erõsek, intelligensek, dolgosak, mozgékonyak, és fejlõdõk.
Õk is képesek növekedésre és alkalmazkodásra.
Mint mi, elõször és mindenekelõtt, õk Földlakók.
És mint mi, életben maradnak.
Mint mi, õk is inkább a kényelmüket keresik, mint a kényelmetlenségüket.
És mint mi, érzelmek szintjeit fejezik ki.
Röviden, mint mi, életben vannak;
legtöbbjük valójában gerinces, csakúgy, mint mi.
Ahogy visszatekintünk arra, milyen fontosak az állatok az ember életben maradásához;
az abszolút függõségünkre tõlük
(társaság… élelem…
…ruházat…
…sport és szórakozás…
…és orvosi és tudományos kutatás miatt),
ironikus módon… csak az emberiség totális tiszteletlenségét látjuk eme nem-emberi
segítõk felé. Kétségtelenül erre mondják…
…„megharapja az õt tápláló kezet.”
Valójában mi rátaposunk, és le is köpjük.
Most az elkerülhetetlen következménnyel szembesülünk.
Ez nyilvánvaló az állatok túlzott fogyasztásából adódó egészségügyi jelentésekbõl.
Rák,
szívbetegségek,
csontritkulás,
agyvérzés,
vesekõ,
vérszegénység,
cukorbaj, és így tovább.
Most még az ételünkre is kihat… és közvetlen a forrásánál.
Antibiotikumokkal, hogy elõsegítsék az állatok súlygyarapodását (akik nem tudnak
súlyban gyarapodni a „farmgyárak” stresszel teli, túlzsúfolt életkörülményei közt);
a peszticidek és rovarirtók túlzott használatával;
vagy a mesterséges hormonokkal
(amiket a tejtermelés, alom méret és gyakoriság növelésére szántak),
mesterséges színezékekkel, növényirtókkal, lárvairtókkal,
mûtrágyákkal, nyugtatószerekkel, növekedés- és étvágyserkentõkkel…
…nem csoda, hogy kergemarhakór… száj- és körömfájás… Pfiesteria ...
és egy csomó más állati eredetû rendellenesség
(SZENNYEZÉS) zúdult rá az emberi társadalomra.
Nem a természet felelõs ezekért a tettekért.
(ERDÕIRTÁS) Mi vagyunk azok.
Tehát egy változás elkerülhetetlen. Vagy megtesszük magunktól,
vagy rá leszünk kényszerítve, Maga a Természet által.
Mindegyikünk számára eljött az ideje, hogy újragondoljuk étkezési szokásainkat,
hagyományainkat,
életmódunkat és divatunkat,
és mindenekfelett, gondolkodásmódunkat.
Így, ha van bármi igazság a régi mondásban,
„Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”, akkor õk mit kapnak a fájdalmukért?
Vannak egyáltalán kételyeink?
Ha ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, mit kapnak a fájdalmukért?
Õk Földlakók.
Joguk van itt lenni, ugyanannyira, mint az embereknek.
A választ talán egy másik régi mondásban találjuk meg…
…ami ugyanúgy igaz:
Ki mint vet, pont úgy arat.
Tehát persze, az állatok éreznek, és persze tapasztalják a fájdalmat.
Végül is, a természet azért ruházta fel ezeket a csodálatos állatokat
az érzések tárházával, hogy ne érezzenek…
…vagy azért vannak az állatoknak idegeik, hogy érzéketlenek legyenek?
A józan ész jobb választ kíván.
De egy dolog teljesen biztos: a táplálékként használt állatok, a ruházathoz használtak,
a szórakoztatáshoz használtak, a tudományos kísérletekben,
és az összes elnyomás alatt lévõ, amit velük teszünk a Nap alatt,
õk mind fájdalomban halnak meg.
Mindegyik közülük.
Nem elég-e az, hogy az állatok világszerte
folyamatos visszavonulásban élnek, az emberi fejlõdés és terjeszkedés miatt?
És sok faj számára egyszerûen nincs hová menni.
Úgy tûnik, sok állat sorsa az, hogy az ember vagy nem akarja õt…
…vagy túlzottan is akarja.
Úgy lépünk be, mint a Föld urai, aki olyan furcsa erõket birtokol, mint a terror és irgalom…
De az Emberi lényeknek szeretniük kellene az állatokat, ahogy…
az értelmes szereti az ártatlant, és az erõs szereti a sebezhetõt.
Amikor összerezzenünk az állatok szenvedésétõl,
az az érzés jól jellemez minket, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást,
és akik puszta szentimentalizmusként elhessegetik a teremtménytársaink iránti szeretetet,
azok emberségünk egy jó és fontos részét lenézik.
Pedig semmit nem vesz el egy emberbõl az, hogy kedves legyen egy állathoz.
És valójában bennünk van,
hogy boldog életet adjunk nekik… és hosszút.
A fenyéren Lear király azt kérdezte Gloucestertõl: „Hogyan látod a világot?”
És Gloucester, aki vak, így válaszolt:
„Érezve látom.”
Érezve látom.
Három elsõdleges életerõ létezik ezen a bolygón:
Természet,
Állatok,
és Emberiség.
Mi vagyunk a Földlakók.
Hozd létre a kapcsolatot.
feliratok: bobef által, mert az állatok nem csinálnak csokoládét.