Tip:
Highlight text to annotate it
X
Jó estét! Először is, videopályázatot hirdettetek,
amelynek nemrég jelentettétek be a nyerteseit.
Mesélsz nekünk a döntési folyamatról?
Hány videót néztél végig?
Volt köztetek vita arról, hogy kik nyerjenek?
Összesen kb. 200 videó készült el,
esélyünk sem volt mindet végignézni.
De a srácaink a NuclearBlasttől minden egyes pályamunkát végignéztek,
és elküldték nekünk a 9 legjobbat.
A bandával megnéztük ezt a kilencet,
és mindenki szavazott a szerinte 3 legjobbra.
Pompás színpadképpel készültetek erre a turnéra, ki volt a tervező?
Tulajdonképpen én és egy finn fickó, Mikki Kunttu.
Finnországban ő nagyon híres fénytechnikus,
ő csinálja a különböző táncos- és tehetségkutató tévéműsorokat is,
szóval mindent tud a világításról...
Arra gondoltam; hogy mivel ezen a turnén megpróbáljuk új szintre emelni
a Nightwish show-k mögötti koncepciót,
többet akarunk, mint egy átlag rock’n’roll show,
mindenképpen több cirkuszt meg színházat kell belevinnünk,
és egy óriáskivetítőt mindenekelőtt.
Szóval úgy tűnt, hogy Mikki az egyetlen,
aki ezt az egészet össze tudná rakni, a fényeket, a pirotechnikát és minden egyebet.
Tulajdonképpen mi ketten terveztük.
És mi az ott a szintik körül?
Amit igazából terveztünk,
az egy steampunk orgonatrón.
Viszont kicsit úgy néz ki,
mintha belevegyülne valami kishableányos.
Ringat a víííz, ringat a víííz…
Igen, kicsit ilyen hatása van, de eredetileg orgonasípoknak szántuk.
Oké, egészen úgy néz ki.
Amikor a setlistet terveztétek, volt olyan szám,
amit a bandatagok közül valaki nagyon el szeretett volna játszani,
de valamilyen oknál fogva te nemet mondtál?
Nem, pont fordítva történt.
Nagyon szerettem volna színpadra vinni a Wayfarert például,
de mindkét énekes, Anette és Marco is azt mondták,
hogy attól azért sokkal jobb számokat is játszhatnánk, szóval hagyjuk inkább.
Úgy gondolom, hogy mindkét énekesed sokkal több színt mutat magából ezen az albumon,
mint korábban valaha, és a színpadon is
nagyon jól együttműködnek.
Főleg Marco-n látszik az, mintha most jobban ösztönözné valami.
Észrevettél bármi ilyesmit?
Szerinted hogyan hat egymásra a két énekes?
A legnagyobb különbséget az előző turnéhoz képest
kétségkívül Anette önbizalma jelenti.
Már az albumon is hallatszik, és most élőben is láthatjátok.
De szintén fontos, hogy sosem tervezzük meg különösebben koncert előtt, hogy mit csináljunk a színpadon.
Nem találunk ki külön koreográfiát, hogy mi hogyan történjen.
Mindennek természetesnek kell lennie.
Most csak annyit kértem tőlük, hogy ne beszéljenek annyit a számok között,
mert ez most inkább színház, mint egy rock’n’roll show,
és el akarjuk kerülni a klasszikus ’jól érzitek magatokat?’-féle kérdéseket,
mert ez igazán nem a műsor része, és megtörné a hipnózist.
És szerintem...
Úgy értem, kommunikálni kell a közönséggel,
kell egy kis kapcsolat,
de én most azt szeretném inkább, ha távoli, arctalan banda lennénk,
akik hagyják, hogy a zene és a látvány teremtsék meg a show-t.
Változott a közönség Anette-hez való hozzáállása az előző turnéhoz képest?
Igen, mármint az előző turnén is meglepően jó volt a fogadtatása,
de időnként azért láttunk egy-egy középső ujjat,
most pedig még egyet sem.
Azt hiszem, azok, akik nem szeretik őt, már nem jönnek el a koncertjeinkre,
és ez így van rendjén.
Nemrég megjelent az Imaginaerum turné kiadása,
amely a dalok nagyzenekari verzióját is tartalmazza.
Mekkora volt a szereped a nagyzenekari változat elkészítésében?
Nagyrészt Mikko Karmila munkája volt, ő az a fickó, aki magát az albumot is keverte.
Átküldte a számokat, hogy megfelelnek-e,
én meg meghallgattam és jóváhagytam őket.
Ennek a kiadásnak a különlegessége leginkább a dokumentumfilm.
Abba sok energiát fektettünk, hogy egy klassz kis különleges anyag legyen.
Április végére húztátok meg a határidőt, amikorra el kell készülnie a filmnek.
Ma 29-e van, mit tudsz mondani a helyzetről?
Van már valami ködös tipped a premier időpontjáról?
Számítottunk rá, hogy becsúszhat egy kis késés,
hogy anyagi problémák merülhetnek fel,
és meg is történt minden ilyesmi, bár nem olyan mértékben, mint vártuk.
Szóval a film valószínűleg egy pár héten belül készül el,
a premier pedig őszre várható.
Majdnem készen vagyunk vele,
csak néhány effekt még nem néz ki annyira jól,
mint szerettük volna, szóval kell még
találnunk valami anyagi forrást, hogy javíthassunk egyes jeleneteken.
De ezek tényleg apró dolgok, a film 80%-a nagyon jól néz ki.
A hanghatások isteniek,
a filmzene tökéletes,
már csak a látványon kell javítani egy-két helyen,
és akkor kész lesz.
Mi volt a legmegdöbbentőbb mozzanata a filmkészítésnek?
Valami apróság, amire sosem gondoltál volna, pedig gondos tervezést igényel?
Talán a pénzen kívül…
Pontosan a pénzt akartam mondani, hogy hogyan szedjük össze rá.
Ami azt illeti, meglepő volt,
hogy ha a zeneiparhoz és a Nightwish-hez hasonlítom a dolgot,
akkor a banda kezében teljes kontroll van,
mi döntjük el, hogy milyen zenét csináljunk,
hol játsszunk, meg úgy kb. mindent.
De mióta átadtuk az Imaginaerum filmet a produkciós irodának,
már nem sok mindenre van befolyásunk.
Még ha a mi ötletünk volt is a film,
most már a producerek és a rendező döntenek mindenben.
És ezt már értem most,
mert ez így működik ebben a nagy világban,
de eleinte sokkolt egy kicsit.
De nem veszem rossz néven vagy ilyesmi,
mert mindenki nagyszerű munkát végzett.
Csak az egész filmesdi elérhetetlen magasságokban van most,
én meg csak kapkodom a fejem, hogy ’mi történik? ja oké, minden rendben…’
Akkor most képzeljük el, hogy a film a mozikba kerül,
hatalmas siker lesz,
téged pedig felhív egy ügynökség vagy stúdió,
és szerződést ajánlanak egy második rész elkészítésére.
Igent mondanál?
Ebbe még igazán nem gondoltam bele eddig,
egyszerűen annyira rögös volt a filmhez vezető út,
hogy ebben a pillanatban nagyon távoli ötletnek tűnik egy második rész.
Tényleg kemény volt.
De soha ne mondd, hogy soha, imádom a filmeket,
és a miénkre is büszke vagyok,
egyszerűen csak nem kell még most ilyesmire gondolnom.
És ha megnyernéd a lottó főnyereményét, visszavonulnál,
vagy valami olyasmibe fektetnéd, ami még egy filmnél is nagyszabásúbb?
Soha nem vonulnék vissza, semmiképp.
Ebben a világban számomra a pénz semmit nem jelent,
egyáltalán semmit.
Fogalmam sincs,
mennyi van a bankszámlámon jelenleg,
vagy hogy mennyit keresünk, ez egyszerűen lényegtelen.
Amíg kapok fizetést,
ami elég arra, hogy utazzak, kaját vegyek és jól érezzem magam,
addig megelégszem ennyivel.
Na jó, a főnyeremény segítségével
talán valóra válthatnánk egy-két álmot a bandával,
végre színpadra léphetnénk a teljes nagyzenekarral vagy balett-táncosokkal.
Valami ilyesmit csinálnánk, igen.
Van olyan dolog a világon, amit teljesen normálisnak és átlagosnak hittél,
de miután bejártad a fél világot, rá kellett jönnöd, hogy az nagyon is finn?
Hogy mi?
Van olyan dolog a világon, amit teljesen átlagosnak, normálisnak hittél,
de miután bejártad a fél világot, rá kellett jönnöd, hogy az nagyon is finn?
Nagyon finn? Mire gondolsz?
Valamilyen tulajdonság, ami a nemzetedre, országodra jellemző.
Valami...
Hmm... oké..
Valami, ami addig soha nem tűnt fel.
Na ez igazán trükkös kérdés.
Hadd gondolkozzak.
Mert a különböző kultúrák és emberek nagyon változatosak,
országról-országra.
De talán a kanadaiak, ők olyan közel állnak a finnekhez,
természetet és a jellemvonásokat tekintve, amennyire csak lehet.
Például az amerikaiak nagyon másféle népség,
hogy a dél-amerikaiakat és a dél-európaiakat,
***ánokat ne is említsem.
Hatalmasak a különbségek a világon,
ami nagyon jó dolog.
De a finn egyszerűen annyira páratlan nép, hogy nehéz találni bármit is…
Úgy értem, ti srá***,
azt hiszem talán ti álltok legközelebb hozzánk...
Legalábbis ezt mondják, hogy Finnország, Észtország meg Magyarország vannak a legközelebb egymáshoz, legalábbis a nyelveink.
A turnékra viszel magaddal bármit is honvágy ellen?
Nem szokott honvágyam lenni, ami elég furcsa.
Az a helyzet, hogy én imádom ezt csinálni,
imádok világot járni és zenélni.
És a tény, hogy tudom, hogy otthon leszek 9-10 napon belül,
az lehet az oka ennek.
Mert tudom, hogy otthon leszek,
tölthetek ott némi időt,
a tábortűz körül meg ilyesmi,
szóval miért is hiányozna?
Úgyis eljön a pillanat.
És akkora áldás itt lenni és mindenféle kalandokat átélni!
Szóval egyáltalán nem szoktam honvágyat érezni.
Néhány éve még azt mondtad, hogy nem igazán szeretsz a saját nyelveden dalokat írni…
De vessünk egy pillantást a legutóbbi 3 albumra,
először jött a Kuolema, aztán az Erämaan Viimeinen, és most a Taikatalvi.
Mi történt? Sikerült tökéletesíteni a nyelvtudásodat azóta?: )
Azt hiszem, próbálok új utakat találni a dalszerzésben,
próbálok kihívásokat állítani saját magam elé.
Soha nem voltam elégedett egyik dallal sem, amit finnül írtam,
és még most sem vagyok.
Szóval ezért próbálkozom,
hogy végül összehozzam rendesen.
Pedig az Erämaan igazán gyönyörűnek tűnik.
Igen, vannak jó pillanatai…
De még akkor is sokkal nehezebb finnül írni, mint angolul, valamilyen oknál fogva.
Ez egy olyan terület, amelyet szeretnék jobban bejárni a jövőben,
pontosan a nehézségek miatt.
Ajánlasz nekünk néhány finn írót?
Esetleg a 3 legfontosabb könyvet, amelyeket minden olyan személynek el kellene olvasnia, aki csak érdeklődik a kultúrátok iránt?
A kedvencem egyértelműen Tove Jansson
a Mumin-könyvekkel, bár nem tudom,
hogy finn vagy svéd-e ő igazából.
Egyértelmű Nr. 1, minden könyvét el kellene olvasnotok, fantasztikusak.
Minden sor színtiszta varázslat.
Hatalmas rajongója vagyok,
szóval ez az első.
Aztán ha költészet,
akkor egy Uuno Kailas nevű fickó verseit
nagyon szeretem.
Melankolikus, de szívetmelengető.
Szóval Kailas, K-A-I-L-A-S. - Feljegyzem.
Nem tudom, hogy lefordították-e a műveit más nyelvekre,
de ő a kedvenc finn költőm.
És persze Mika Waltarit is ajánlom, őt mindenki ismeri,
nagyon jó történelmi regényeket írt.
Ha jól tudom, szerepel a terveid között a prózaírás is.
Mire számítsunk, milyen történetekre? - Ezt meg hol hallottad?
Wow!
Wow! Egyébként igaz, írtam néhány történetet az elmúlt év során,
rövid novellákat, vagy nem is tudom, minek nevezzem.
Fogalmam sincs, hogy megjelennek-e valaha is,
ez csak egy hobbi a zene mellett.
Bár egy kiadónál dolgozó hölgy elolvasta őket,
igazán lelkes is volt és szerződést ajánlott,
de ahhoz kellene még vagy 10 történetet írnom.
Szóval talán 5-10 év múlva megjelenhetnek, nem tudom...
Lényegében ilyen fura mesék…
kitalált sztorik… költészet… ilyesmi.
Gondoltál már arra, hogy kreatív írást tanulj valamilyen formában?
Volt valaha is elméleti segítséged a dalszövegek megírásához?
Nem, soha.
Szóval minden csak jön magától.
Igazából most, hogy mondod, azt hiszem, nincs szükségem tanácsra a dalszövegekhez,
de ha a történetekre kerül sor, hát igen…
Írogatom ezeket a történeteket,
és tetszenek az alapötletek,
de valami nem stimmel velük.
Szóval ettől a kiadótól kérdezgettem is,
hogy mi a gond velük, érdeklődtem, hogy hogyan kellene
elérnem, hogy az olvasót tényleg érdekelje
egy-egy karakter, meg hogy mi történik velük, ilyesmik.
Nos… Jukka vegetáriánus,
Anette állandóan edz,
és ha jól tudjuk, Marco felhagyott az ivással.
Nem jutott még eszedbe, hogy kövesd a példájukat bármilyen tekintetben?: )
Hogy mi nem jutott eszembe?
Hogy esetleg kövesd az ő példájukat?
Amikor otthon vagyok, akkor szoktam edzeni,
edzőterembe járok és próbálom karbantartani a formámat.
Mondjuk turnén nem annyira, kicsit lusta vagyok.
És...
Igen, otthon figyelek magamra.
Az ivással viszont
sosem voltak problémáim,
szóval ebben a tekintetben járom tovább a saját utamat.
[ Sok szerencsét a borunkhoz! ]
Na igen!
Oké, és milyen hobbikkal ütitek el az időt ezen a turnén?
Esetleg valami érdekes csoportos tevékenység?
A turnén?
Aham.
Mi srá*** állandóan pókerezünk itt a backstage-ben.
Varázstrükkök?
Igen, azok is, Troy állandóan bűvészkedik.
A technikusok pedig tollasoznak, mindig fel van állítva a háló.
Aztán városnézés is néha, mint tegnap,
meg szeretünk jókat enni, gyakran elmegyünk valahová szusizni vagy indiait enni.
Amikor elkezdtél metált hallgatni,
rögtön követni kezdted ezeket a… hogyismondjam, kliséket,
mint a sötét ruhák, poszterek a falon, ilyenek?
Mindössze egyszer volt poszter a falamon.
Kb. két hétig, egy Metallica poszter.
De ez nem igazán az én műfajom.
Feketében járni meg hajat növeszteni akkor kezdtem, amikor beindult a banda,
akkor természetesnek tűnt az egész.
De sosem voltam ilyen…
Hogyismondjam?
Minden metál, minden trú…
Ez szerintem hülyeség.
Ez egy olyan típusú zene, amikor szerettem hallgatni úgy 15 évvel ezelőtt,
és igazán szerettem az extrémebb dolgokat is,
a norvég metált például.
Amit még mindig szeretek,
de ez a ’légy nagyon fekete és trú’ metálgondolkodás,
hát ez olyan elcseszett.
Igaz. A CD-gyűjteményedben vannak meglepő,
vagy esetleg kínos darabok?
Ami az illeti, mit nevezünk kínosnak?
Nem tudom, de például senki nem gondolná, hogy mondjuk vannak Lady Gaga lemezeid vagy ilyesmi.
Lady Gaga egyáltalán nem ciki, vannak remek számai.
A gond az, hogy szerintem az albumai nem annyira jók.
Bár ez csak az én véleményem.
Amikor először hallottam a Pokerface-t, arra gondoltam, hogy wow, na ez aztán ütős szám,
de utána meghallgattam az egész albumot, és az már csak okés volt.
És szeretem Celine Diont is, nincs ezen mit szégyellni.
És Eminemet, ő is nagyon jó. - Ez mondjuk tényleg meglepő!
Igen, meglepő, de nem kínos.
Hallgass bármit, ami jól esik.
Persze, de úgy értem, hogy például az ilyen igazi metálarcok
azért esetleg cikinek találnák ezeket,
de nyilván semmi gond velük.
Nos ez viszont az ilyen metálarcokról árul el sokat…
Na igen! Oké, utolsó kérdés…
Nem várjuk el, hogy belemenj a részletekbe,
de megvan már a következő album alapötlete?
Semmi nincs eldöntve még, de beszélgettünk már arról, hogy miről szól majd a következő album,
milyen lesz, hogyan fogjuk összehozni,
és azt hiszem, megvannak a szilárd alapok.
Van egy egészen jó ötletünk, igen.
De ebbe még nem megyünk bele túl mélyen.
Bármi, amit megosztanál még?
Esetleg egy kis bort később!
De most...
nagyon jól éreztem magam, köszönöm.
Kiitoksia!
Ole hyvä!