Tip:
Highlight text to annotate it
X
Adams: Helló, YouTube!
A nevem Maxine Kwok-Adams,
és a Londoni Szimfonikus Zenekar elsőhegedűse vagyok.
Ez a YouTube Szimfonikus Zenekar
hegedű-mesterkurzusa.
Ha zenekari meghallgatást tervezel
egyszer a távoli jövőben vagy nemsokára,
akkor 99,9%-ban biztos,
hogy fel fognak kérni egy Mozart-concerto
első tételének eljátszására.
Ez mindenhol így van a világ minden pontján,
úgyhogy remélem, a tanácsaim segíteni fognak.
Az A-dúr szimfóniát választottam,
mert szerintem a nyitó rész
valamivel bonyolultabb, mint a G- és D-dúr szimfóniáknál,
amelyekbe szinte közvetlenül belevágsz.
Nos, az A-dúr sokkal idegtépőbb,
és igen, valamennyien izgulni szoktunk,
szóval, ebben nincs semmi szégyellnivaló,
de remélhetőleg valamennyire megkönnyíthetem a dolgodat.
Nos, a legelején
csak a zenekar
vagy a kíséret játszik.
[Mozart 5. concertója]
A szóló résznél pedig
két hangot kell gyönyörűen
előcsalnod a semmiből,
és a hang legyen olyan tiszta, mint egy csengettyűé.
Ez nem könnyű olyan stressz- helyzetben, mint egy meghallgatás,
de a legfontosabb, amit észben kell tartanod,
az az, hogy a harmadik negyedben,
amikor a kíséret belép, akkor
világos elképzelése kell legyen a tempóról.
Ez nagyon egyszerű, és már sokszor hallottam
meghallgatásokon,
hogy a hegedűsök ott találják magukat
ebben az első két negyedben,
és a végtelenségig ragaszkodnak hozzájuk,
pedig Mozart nem egészen ezt írta,
mert valójában hagyni kell áradni ezt az adagiót.
Nem muszáj olyan lassúnak lennie,
és szerintem könnyebb úgy játszani,
ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy rendkívül lassú legyen.
Szóval valahogy így, bár stilisztikailag
lehet, hogy szeretnéd a saját ötleteidet megvalósítani.
[Mozart 5. concertója]
Ezzel kész a legnehezebb rész.
Szóval ügyelj arra, hogy a kíséretednek
egy igazán jó felütést adj,
mert egy meghallgatáson több lehetőség van,
lehet, hogy szerencsés vagy, és magaddal viheted a saját kíséretedet,
de nem biztos, hogy erre lehetőséged nyílik,
és olyasvalakivel kell majd együtt játszanod,
akivel a meghallgatáson találkozol először.
Szóval mindenképpen adj egy erőteljes felütést a 46. ütemre.
És ne feledkezz meg a trillák megfelelő időzítéséről.
Ne próbálkozz túl sok vonóváltással.
Egyszerűen nem működik,
és nem fogod tudni tartani a tempót.
Nos, remélem, be tudom mutatni.
[Mozart 5. concertója]
Most arról a szakaszról beszélnék,
ami később következik ebben a tételben.
Ez a kontrasztos rész.
Lehet, hogy csak egy
Mozart concerto első tételét kell játszanod egy meghallgatáson,
és azt szeretnéd, hogy a közönség lássa a játékod sokszínűségét.
Itt a lehetőség, hogy
kicsit romantikusabb legyél a zenében,
hm, és okkal,
mert ez, nyilvánvalóan még mindig Mozart,
de természetesen játszhatsz inkább espressivóban,
és sok különböző színt vihetsz a játékodba.
Attól függően, hogy a zene melyik kiadása van meg neked,
a legvalószínűbb, hogy a 135. ütem
előírása forte, és a következő szakaszé pedig echo.
Én személy szerint ezt pont ellenkezőleg szeretem csinálni,
mert szerintem erőteljesebb
az ismétlés előtt belépni a nagy tuttiba
egy forte akkorddal,
mert nincs rosszabb annál,
mint amikor ezt pianóban próbálod elcincogni,
de ez természetesen Tőled függ,
a döntés a Tiéd.
A szimfónia legelején
van egy nagy forte pizzicato.
Szerintem a pizzicato olyasmi,
amit ritkán tanítanak meg nekünk megfelelően,
és gyakran kimondottan kellemetlenül hangozhat,
ha a játék közben útban vannak a körmök.
Én a következőképpen közelíteném meg ezt a pizzicatót:
a fogólap széléhez mennék,
és bal kéz irányába lefelé húznám a vonót.
Ha a másik irányt választod,
a végén általában beakad a körmöd, vagy ilyesmi.
Így viszont egy nagy, erőteljes hangot kapsz, és kerek egészet.
Nem kell rettentő erős hangnak lennie,
mert hiszen
rengetegen játszanak a zenekarban,
szóval ezt vedd figyelembe.
Nos, a nyitó szólam, azt hiszem,
mindenképpen a 9. ütemig kell tartson,
nem pedig-- Szerintem elég egyszerű
úgy gondolni rá, mint a 4. ütemben lévő végpontra,
szóval valahogy így kellene hangoznia.
[Mendelssohn 4. szimfóniája]
Ez az elsőhegedűk számára írt szakasz,
amely elragadóan szép,
egyszersmind meglehetősen bonyolult,
mert annyira kényes darab.
Mintha pulóvert kötnél, vagy valami ilyesmi.
A legfontosabb, hogy próbáld nagyon egyenletessé tenni,
és játszd nagyon egyszerűen.
Az első fekvés igazán jól működik itt sok esetben,
és a második fekvés, nos--
tudom, hogy nem szeretünk a második fekvésben játszani,
de ebben az esetben sokat fog segíteni.
És a vibratót próbáld a minimumra szorítani.
Egyes karmesterek kérhetik, hogy vibrato nélkül játssz,
ami elég végletes megoldás, de előfordulhat.
De azt hiszem, mindenképpen segít,
hogy ne legyél túlságosan romantikus ebben a szakaszban.
[Beethoven 9. szimfóniája]
Remélhetőleg igazán hasznosnak találtad mindezt,
én pedig örültem, hogy itt lehettem, és segíthettem Neked,
úgyhogy a magam részéről nagyon köszönöm,
és remélem, hamarosan újra találkozunk.
Viszlát.