Tip:
Highlight text to annotate it
X
Képzeljük el a Negyedik Dimenziót!
Ezen a ponton kissé összezavarodhatunk, mert egyazon szónak több jelentése is lehet.
Amikor az emberek azt mondják: az idõ a negyedik dimenzió, ez mit is jelent?
A 4. dimenzió módot ad a harmadik dimenziónak a változásra:
ez egyértelmû, amikor azt mondjuk „a harmadik dimenzió tér, idõ nélkül”.
De az entrópia-vezérelt „idõ nyila”,
amihez ezt a gondolatot kötik az emberek, egyértelmûen nem térbeli,
mivel másképpen viselkedik, mint az elsõ három dimenzió.
Emiatt jelenti ki néhány ember, hogy a negyedik dimenzió „idõbeli”,
míg az elsõ három „térbeli”.
De minél többet tanulunk a „téridõrõl” és az általános relativitásról,
annál inkább ráeszmélünk, hogy az idõ nem csak egy nyíl.
A negyedik dimenzió nyúlik, hajlik és a kvantum-összefonódás megmutatja,
hogy a részecskék képesek azonnali kapcsolatot teremteni,
még ok-okozati összefüggés is van az idõ ellenkezõ irányában!
És bármennyire is lehetetlennek is tûnik ennek a megértése,
az anti-anyag elfogadott meghatározása,
hogy egy olyan anyag, ami „visszafelé halad az idõben”.
Ez az, amiért ez a projekt és én úgy hívom inkább a negyedik dimenziót, hogy „idõtartam”.
Arra kérem az embereket, hogy fogadják el, az „idõ” egy „irány”, nem egy dimenzió –
hasonlóképpen, ahogy a „fel”, „elõre” is irányok, nem dimenziók.
Két ellentétes irány már leír egy térbeli dimenziót,
és az „idõ” és „anti-idõ” két szó, amit a negyedik dimenzió leképezésére használhatunk.
De nem az egyedüli szavak! És ez fontos, mert mindössze annyit próbálunk elérni,
hogy találjunk szavakat, amik egy olyan dimenziót írnak le,
ami „merõleges” a harmadik dimenzióra.
Emlékezzünk valami fontosra: ezen dimenziók egyike sem létezik elkülönülve.
Nem tudsz egy 1Ds vonalat húzni pontok nélkül,
nem tudsz létrehozni egy 2Ds síkot vonalak nélkül,
nem tudsz egy 3Ds teret létrehozni síkok nélkül
és nem lehet egy 4Ds idõtartamod a tér planck-képkockái nélkül.
Ha azt mondjuk, hogy „a negyedik dimenzió idõtartam”,
az semmivel sem jelent többet, mintha azt mondanánk: „a harmadik dimenzió a mélység”
ha ezeket a kijelentéseket úgy tesszük, hogy közben arra gondolunk,
nem beszélhetünk idõtartamról tér nélkül és mélységrõl szélesség és hosszúság nélkül.
Ha azt mondjuk: „a negyedik dimenzió a tér-idõ”,
akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy a negyedik dimenzió tartalmazza azokat a dimenziókat,
amelyekbõl felépül, és nem létezik különállóan más dimenzióktól.
Hadd mondjam el újra:
mindegy, milyen címkét aggatsz a negyedik dimenzióra (vagy további dimenziókra),
amíg úgy gondolkozol, hogy az új dimenzió valamilyen módon „merõleges” az elõzõkre.
Shakespeare-i parafrázissal élve: bárhogy is nevezed a rózsát, mindig édesen illatozik.
Tehát: az idõ igazából nem dimenzió,
de mindegy, melyik dimenziót vizsgálod, az „idõ iránya” az a kifejezés,
amelyet egyes állapotok közötti változás nyomon követésére használhatunk.
A „Nem 11 dimenzió van tulajdonképpen?” videóban ragaszkodom ahhoz,
hogy semmi értelme azt mondani: az elsõ három dimenzió térbeli,
valamint az ötödik és e feletti dimenziók is térbeliek (vagy legalábbis „tér-szerûek”),
aztán pedig azt állítani, hogy a negyedik dimenzió nem térbeli
ha így lenne, akkor a gondolat-várnak, amit építünk,
nagyon roskatag lenne a negyedik dimenzióhoz tartozó szintje,
és az egész „építmény” összeomlásra lenne kárhoztatva.
Az elõzõ bejegyzésben beszéltünk arról, hogy lehetetlen lenne „látni” a harmadik dimenziót,
mivel idõbe telik a fénynek, amíg a harmadik dimenzióban található bármilyen tárgyról eljut a szemünkig
ez ugyanúgy igaz az arcunk elé tartott kezünkre és egy 10 fényévre található csillagra is.
Megszoktuk, hogy azt mondjuk, egy három dimenziós tárgynak hosszúsága, szélessége és mélysége van,
de tartsuk észben, hogyha egy harmadik dimenziós tárgyról, pl. egy ***áról beszélünk,
az pont olyan, mintha sárkányokról vagy a Síkföldiekrõl beszélnénk
egy 3Ds kocka csak egy „eszme”, amelyrõl beszélhetünk,
de ha nem használjuk fel a negyedik dimenziót, hogy lássuk ezt a tárgyat, ez is csak egy elképzelés.
Hasonlóképpen, azok, akik a tesserakt-okról, mint négy-dimenziós tárgyakról mondják,
hogy ilyen a valódi negyedik dimenzió
de valójában amikor tesseraktokról vagy bármilyen más „n-dimenziós” tárgyról beszélünk,
az olyan, mintha egy ***áról beszélnénk: ez csak egy elképzelés.
Ahhoz, hogy egy tesserakt valójában létezzen, kell, hogy legyen „idõtartama” a dimenzióján belül,
és amikor egy forgó tesseraktról nézünk egy animációt, azt képzeljük el,
hogyan mozogna ez a szerkezet, állapotról állapotra változva az idõben.
Hasonlóképp, ahogy egy kocka is egy egyszerû és idealizált forma a harmadik dimenzión belül,
de végtelen számú egyéb forma létezhet a harmadik dimenzión belül,
a negyedik térbeli dimenzió további szabadságfoka csak még több formát ad azon a dimenzión belül.
A kifejezés, amit fizikusok egy tárgy téridõben megtett útjára használnak: a „világvonal”.
Egy másik szó egy 4-dimenziós formára,
amelyet Bruce Sterling szerzõ és jövõkutató alkotott, a „spime”.
Ebben a projektben arra kérem az embereket, hogy úgy képzeljék el magukat a negyedik dimenzióban,
mint egy hullámzó kígyót, amely egy másik módja egy személy „hosszúságának”
vagy „idõtartamának” a negyedik dimenzión belüli elképzelésének, a fogantatástól a halálig.
Látod, hogyan lehet ez a kígyó egy „spime”?
Nézõponttól, elgondolástól függõen, a „kígyó” sokkal elmosódottabb lehet, mint ahogy az animációban mutatjuk:
testünk minden nap atomokat cserél a külvilággal – lélegzünk, eszünk, iszunk.
A javítás és cserélõdés állandó körforgása az a „spime”,
amely az embert jelképezi a fogantatástól a halálig
és egy sokkal széleskörûbb és kapcsolódásokkal rendelkezõ forma, mint amit elsõnek elképzeltük.
Az egyik zeneszám a 26-ból, amit ehhez a projekthez csatoltam (Változás és Megújulás),
errõl az elképzelésrõl szól.
Fejezzük be azzal, hogy újra a pont-vonal-sík posztulátumra gondolunk,
amely tetszõleges számú térbeli dimenzió vizualizálását teszi lehetõvé.
A trükk, amit javasoltam, hogy minden esetben gondolj egy pontra,
amely egy teljes dimenziót magában foglal,
aztán találj egy másik pontot ezen az elõbbi ponton „kívül”.
Így egy 1-dimenziós pont, a legnagyobb meghatározatlan állapotában,
elfoglal egy teljes hosszúságú vonalat és egy másik pont,
ami nem ezen a vonalon található, segít a második dimenzió elképzelésében.
Egy két dimenziós pont, legnagyobb formájában elfoglal egy teljes síkot
és egy pont ezen síkon kívül elvezet minket a harmadik dimenzióhoz.
Egy harmadik dimenziós pont a legnagyobb formájában olyan,
mint egy darab planck-egység méretû „szelete” a teljes univerzumnak
és ennek segítségével gondolhatunk arra a lehetõségre, amit Julian Barbour fogalmazott meg:
mindegyik ilyen 3D-s „képkocka” lehetõséget ad az azonnali kvantum-kapcsolatoknak,
melyek gyakran teljesen misztikusnak és elképzelhetetlennek tûnnek.
Ezt kimondva, még mindig meg kellene fejtenünk azt a rejtélyt,
hogy hogyan lehet egy olyan fizikai világunk, amelyben nem végtelen nagyságú három dimenziós tárgyak vannak,
és ez az, amiért azt mondom, hogy azok a kvantum-kapcsolódások „merõlegesek” a téridõre.
Ültessük át a pont-vonal-sík posztulátum logikáját a negyedik dimenzióba.
Egy 4Ds pont a legnagyobb kiterjedésében magában foglalja az Univerzumot
nem csak térben, hanem téridõben:
ez a pont egészen az univerzum kezdetétõl a végéig tartana, hasonlóképpen,
ahogy egy foton, fénysebességgel utazva,
egy idõben érzékelné magát egy távoli csillag felületérõl elindulni és megérkezni egy megfigyelõ retinájára
ez egy fontos koncepció, amit a „Fénynek nincs sebessége” c. videóban taglaltunk.
Ez remekül illik abba, amit Einstein sokszor mondott:
„gondolhatunk úgy a valóságra, amelyben a múlt, jelen és jövõ különválasztása csak egy makacsul állandó illúzió”.
Mi van az általunk elképzelt legnagyobb 4Ds ponton kívül?
Nos, ha olyan ember vagy, akinek azt tanították, hogy a szabad akarat semmi több,
csak egy makacsul állandó illúzió, akkor akár azt is mondhatnád, hogy „elég volt ennyi”.
Végülis, az univerzum az õsrobbanáskor lendült mozgásba és minden,
amit teszünk, elkerülhetetlen következménye annak, ami eddig történt
ekkor az általunk elképzelhetõ legnagyobb 4Ds pont tartalmaz mindent,
a kezdetektõl a végéig, ideértve a „Most”-ot is, amit épp ebben a pillanatban megfigyelünk.
De mi van, ha hiszel a szabad akaratban?
Ebben a projektben ez az a pont, amikor az Ötödik Dimenzióról kezdünk el gondolkozni.