Tip:
Highlight text to annotate it
X
Van valami értelmes gondolat
a fejemben? A kopasz fejemben?
Talán ha boldogabb lennék
nem hullana a hajam.
De biztos, hogy a legtöbbet kéne
kihoznom belőle.
Ma van az első napja
a hátralévő életemnek.
Egy kétlábon járó közhely vagyok!
Tényleg el kell mennem az orvoshoz,
hogy megnézessem a lábam.
Valami nincs rendben.
A fogorvos megint hívott.
Kések a fizetéssel. Ha nem hagynám
késni a dolgokat, boldogabb lennék.
Csupán ez a kövér
seggem!
Ha nem lenne ilyen kövér a
seggem, boldogabb lennék.
Nem kéne mindig kint hordanom
a pulóvereimet.
Mintha ezzel bárkit is becsapnék!
Kövér segg!
Megint kocognom kéne...
5 mérföldet naponta.
Ezúttal tényleg!
Talán sziklát mászni!
Változtatnom kell az életemen!
Mit kell tennem?
Szerelmesnek kéne lennem.
Szükségem van egy barátnőre.
Többet kell olvasnom.
Fejlesztenem magam.
Mi lenne ha megtanulnék oroszul!
Megtanulhatnék egy hangszeren
játszani.
Beszélhetnék kínaiul.
Egy forgatókönyvíró, aki beszél
kínaiul és oboázik. Klassz lenne!
Le kéne vágatnom a hajam rövidebbre.
Abbahagyni saját magam hülyítését, hogy
senki nem veszi észre, hogy kopaszodom.
Milyen szánalmas!
Csak légy valóságos, magabiztos.
Nem ez az, ami megfogja a nőket?
A férfiaknak nem kell mutatósaknak lenni.
De ez nem igaz.
Különösen manapság.
Akkora nyomás van a férfiakon
a nők részéről.
Miért érzem, hogy bocsánatot kell
kérnem tőlük a létezésemért?
Talán az agyam vegytana.
Talán az ami rossz, az a vegytan?
Minden problémám, amit hinni vélek
megszüntethető...
egy kémiai szétválasztással
valamiféle szinopszissal...
Ennek segítenie kell.
De attól még mindig csúnya vagyok.
Ezen semmi nem fog változtatni.
Forgatáson "A John Malkovich menet" 1998 nyara
-Csendet!
Csendet! OK?
Ma tényleg próbáljuk meg megoldani
a problémákat a kamerákkal!
Tartsuk a minimális időt
a jelenetek között...
...tényleg rendesen,
ok?
Azt akarom, hogy mindenkinek
világos legyen.
Senki ne mozogjon, hacsak nem tényleg
elengedhetetlen a jelenet szempontjából.
Nem magam miatt mondom.Mindenkinek
szól aki most itt ül...
együttműködve...szeretem ezt a ruhát...
-...rendben?
- Ok, rendben.
Emberek!
Ajánlom kövessék az utasításokat!
Ok? Kövessék az utasításokat!
- Készülni a forgatásra.
- Forgatás!
Az asztalnál ülők kicsit közelebb.
FORGATÓKÖNYVÍRÓ
Te, ott a háttérben...
kimennél a képből?
Mit csinálok én itt?
Miért törődöm vele, hogy
minden nap idejöjjek?
Hányan közülük
mégcsak a nevemet sem tudják!
40 éve vagyok ezen a bolygón
és még mindig...
nem kerültem közelebb hozzá,
hogy bármit is megértsek.
Miért vagyok itt?
Hogy kerültem ide?
HOLLYWOOD, CALIFORNIA
4 MILLIÁRD ÉS 40 ÉVVEL KORÁBBAN
Tetszik nekem, megkérdezem,
hogy...
...izzadok,
hagyd abba, hagyd abba...
abba kell hagynom az izzadást.
Nem látod, hogy lecsöpög a homlokomról?
Oh, a hajamat nézi.
- Azt gondolja, hogy kopasz vagyok!
- Szerinte fantasztikus vagy.
Oh, köszönöm, jó
hallani.
- Mind imádtuk a "Malkovich" forgatókönyvét.
- Köszönöm, köszönöm.
Különlegesen fejezed ki magad.
Boid szeretné tudni, hogy mi...
-...van a fejedben.
- Hidd el, semmi vicces.
Nos, mondd el az ötleteidet a mi
kis őrült vállalkozásunkhoz.
Először is, szerintem ez
egy nagyszerű könyv.
AZ ORCHIDEATOLVAJ
Laroche egy szórakoztató figura, ugye?
Tökéletesen. És Orlean az orchideákat
olyan lenyűgözőnek mutatja be...
plusz az elmélyedése Floridában,
és a vadorzó...
indiánjai. Ez az egész fickándozó
New Yorki anyag.
Ezt meg akarom tartani hitelesnek,
tudod?
Hagyni akarom a fimet létezni
ahelyett, hogy irányítanám.
Nagyszerű!
Azt hiszem nem igazán értem,
hogy mindez mit jelent.
Oh..,én sem vagyok
benne biztos, hogy tudom.
Nem akarom elrontani egy
olyan "Hollywood-i" dologgal.
Mint valami orchidea rablás,
vagy ilyesmi. Érted?
Vagy felcserélni az orchideákat
fecskendőkkel...
és átfordítani a drogkereskedésre.
- Értem. - Miért ne szólhatna egy
film egyszerűen a virágokról?
Azt hiszem mi úgy gondoltuk,
hogy talán...
- Susan Orlean és Laroche egymásba
szerethetnének. - Ok, de...
ez szex-el végződne...
vagy fegyverekkel,
vagy autós üldözéssel...
érted? A szereplők...
tudod, leckéket vesznek
az élet lényegéből...
vagy fejlődnek, vagy
elkezdik szeretni egymást,...
és a végére sikerrel
leküzdik az akadályokat.
A könyv nem erről szól, és...
és az élet sem ilyen, érted?
Egyszerűen nem ilyen!
Jók a megérzéseim ezzel kapcsolatban.
"NEW YORKER" MAGAZIN
3 ÉVVEL KORÁBBAN
John Laroche egy magas fickó, vékony
mint egy vessző, világos szemekkel,...
hibás járással, és kedves annak
ellenére, hogy elöl az összes foga hiányzik.
Két évvel ezelőtt Floridába mentem, hogy írjak egy
cikket a "New Yorker"-nek.
Azután volt, hogy olvastam egy
rövid cikket egy fehér emberről...
és 3 Seminol indiánról, akiket ritka
lopott orchideák miatt tartóztattak le...
egy "Fakahatchee Strand"
Állami Rezervátum nevű helyen.
29-es ÁLLAMI ÚT, FLORIDA
2ÉVVEL KORÁBBAN
Ahogy a természetes kiválasztódás
működik egyedülállóan jól...
mindegyik testi és lelki alakulás
a teljes tökéletességre...
törekszik.
Érdekes megfigyelni a növények
által behálózott szélét...
Polyrrhiza lindenii.
A "Szellem".
Vágd le Russel!
"FAKAHATCHEE STRAND"
ÁLLAMI REZERVÁTUM
- Jó reggelt.
- Hello.
Megkérdezhetném uraim, hogy
mi van azokban a zsákokban?
Igen uram persze,
hogy megkérdezheti.
- Ok, akkor megkérdezem.
- Nos ok, szóval...
Lássuk!
Van 5 féle Bromélia...
1 Peperomia, 9 különböző orchidea...
Úgy összesen kb. 130 növény...
amiket a kollégáimmal
kiszedtünk a mocsárból.
Tudatában van, hogy illegális
elvinni növényeket,...
vagy állatokat az
Állam területéről?
Igen, és ne felejtsük el, hogy
a kihalás fenyegeti őket, uram.
- Valamennyit.
- Pontosan.
Pontosan ez a rendelet.
Ez egy Állami Rezervátum.
Igen uram, az.
Ja, és a kollégáim mind seminol
indiánok, említettem már?
Biztosra veszem, hogy ismeri az ügyet,
Florida Állam kontra James E. Billie.
Úgyhogy tudja, hogy az a seminol indián főnök
Billie, aki megölt egy párducot Floridában...
egyet a, hány is....
40 közül az egész világon?
Az Állam nem tudta
sikeresen beperelni...
mert tudja, Ő egy indián,
és ehhez joga van.
Az ellenszenv ellenére, amit maga és én,
mint konzervatív fehérek...
gondolhatunk a dologról.
Nem említve a további 3 sikertelen
próbálkozást...
mikor Seminol-okat pereltek
pálmalevelek ellopásáért, amiket...
úgy hiszem, a saját tradícionális kunyhóik,
a "chickee"-k befedésére használtak volna.
Jól mondom? A "chickee" kunyhókhoz
használjátok, igaz?
Igen, így igaz. A leveleket a
"chickee" kunyhókhoz használjuk.
- Igen.
- Igen.
- Igen.
- Igen, de én nem...
én nem hagyhatom elmenni magukat
barátaim.
- Csak...várjanak egy percet.
- Ok.
Charles te vagy az?
Ebédeltél már?
Megettem azt az adagot,
ami a hűtőben volt.
A tiéd volt?
Remélem nem.
Már nem emlékeztem,
úgyhogy megettem.
Talán cimkéznünk kéne a kaját,
"eheted",mit gondolsz?
- Mi van veled?
- A hátam!
Hé Charles, örülni fogsz. Van egy
tervem, hogy végre kint tudj a házadból.
Egy munka a terv,
a terved egy munka?
Peregjenek a dobok, kérlek!
Forgatókönyvíró leszek!
Mint te!
Ok, tudom, hogy azt gondolod, hogy ez mégegy
a "gazdagodjunk meg gyorsan" terveimből...
de ezúttal jól csinálom.
Elmegyek egy 3 napos szemináriumra.
És csak 500 dollár!
A forgatókönyvíró szemináriumok
mindegyike lószar.
Elméletben egyetértek veled...
de ez más. Ez nagyon nagyrabecsült
a "iparban".
- Donald ne mondd, hogy "ipar"!
- Bocsánat, elfelejtettem!
Charles, ez a fazon tud
forgatókönyvet írni!
Az emberek mindenhonnan jönnek,
hogy nála tanulhassanak.
- Visszafizetem, amilyen gyorsan...
- Hadd magyarázzak el valamit!
- Ok. - Akárki, aki azt mondja,
hogy neki megvan "a válasz"...
csak elkeseredett embereket fog
lenyűgözni, akár a vallás világában.
Ki kell nyújtanom a hátam
amíg magyarázol, ne haragudj.
Elnézést kérek.
Ok, folytatsd.
- Szóval..
- Sajnálom.
- Ok, folytatsd.
- Nincsenek szabályok, Donald.
- És akárki aki ezt mondja, az csak...
- Nem, nem.
- Nem szabályok!
Alapfogalmak!
Mckee azt írja: "Egy szabály azt mondja
meg, hogy így kell csinálnod"
"Egy alapfogalom azt mondja:
ez így működik és mindig is így fog."
A forgatókönyv, amit most kezdek
el...virágokról szól.
Soha senki nem csinált
filmet virágokról.
- Úgyhogy nincs vezérvonal.
- És mi van a "Virágot Algernonnak"-kal?
- Az nem virágokról szól.
- Oh, ok.
- És nem film.
- Bocsánat, soha nem láttam.
- Ok, folytatsd.
- Nézd...
Véleményem szerint a tanárok veszélyesek,
ha valami újat akarsz csinálni.
És egy írónak mindig az újdonság
kell legyen a célja.
Az írás utazás az ismeretlenbe.
Nem ugyanaz, mint megépíteni egyet
a repülőgépmodelljeid közül.
McKee régi követője a
Fulbright iskolának, Charles.
Te nem vagy régi követője a
Fulbright iskolának?
"Mondj valamit. Próbáltál rá figyelni
ma este, de most nem mondasz semmit"
"Nevettetsd meg,
mondj valami vicceset."
Utálom a bulikat Amélia,
miért jöttünk ide?
Mert valakinek a sikerét
ünnepeljük, nem?
- A vesztesek mindig a padlón ülnek.
- Jézusom Charles, magadról beszélsz?
Ok.
Charlie, most szétszedünk téged!
Megoldjuk Charles Kaufman
rendetlenségét egyszer s mindenkorra!
- Ok.
- Ok, hadd nézzem.
Mire van szükséged?
Mire? Mi..?
Nos, örülök, hogy megkaptad az
orchideák forgatókönyvét.
Igen?
Aha, szerintem jót fog tenni neked,
hogy kiléphess a fejedből.
Szerintem nagyon jó ötlet
egy filmnek...
- ...a természetről, meg hasonlókról.
- Még mindig nem hiszem el, hogy nekem adták!
Azután az ebéd után, izzadtam
mint egy hülye, leblokkolt aggyal!
- Kész szerencsétlenség voltam!
- Ideges voltál, mert csinos volt, ez minden.
- Honnan tudod, hogy csinos volt?
- Miután 8 hónapja ismerlek...
-...azt hiszem tudom mitől izzadsz le!
- Szóval...
akármi is, lépjünk tovább...
Mi a következő?
Szükséged van új ruhára...
ezek a flanel ingek nem
fognak túl sokat segíteni.
Köszönöm, hogy eljöttél velem
ma este Amélia!
Kezdetnek, kezdetnek...
Hogy kezdjem el?...
Éhes vagyok...
Innom kéne egy kávét, a kávé
segíteni fog a gondolkodásban...
Először írok valamit, aztán
megjutalmazom magam egy kávéval...
A kávé alap...
Ok.
Szóval fel kell
állítanom a témákat...
Talán banándió,
ez egy jó alap.
Az orchideavadászat egy
halálos elfoglaltság.
A viktoriánus korabeli
orchideagyűjtő, William Arnold...
megfulladt egy
begyűjtő-expedíció során.
Osmers nyomtalanul eltűnt
Ázsiában.
Augustus Margary túlélt minden
fertőzést a reumától...
a mellhártyagyulladáson át a vérhasig,
hogy aztán amikor...
már teljesítette a küldetését
és Bhamo-n utazott át, meggyilkolják.
Laroche imádta az
orchideákat, de én...
úgy vettem észre,
legalább annnyira csinálta...
a veszélyért, és az áldozatért,
mint magáért a virágért.
Profi virágkertész voltam
12 éven keresztül.
Volt egy saját virágültetvényem,
amit egy hurrikán elpusztított.
Profi növényszakértő vagyok.
Már legalább 60 konferenciát tartottam
a növények termesztéséről.
Publikált szerző vagyok, mind
újságokban, mind könyvekben...
és tekintélyes tapasztalatom
van az orchideákkal.
És az orchideák mesterséges
mikroterjesztése, termesztési szempontból.
Ez laboratóriumi munka, igen...
egyáltalán nem olyan,
mint a természetes munka.
Én...valószínűleg a legintelligensebb
ember vagyok, akit ismerek.
- Köszönjük.
- Nagyon szívesen.
Mr.Laroche, én Susan Orlean vagyok.
A "New Yorker"-nek írok.
- Ez egy Magazin...
- Ismerem a "New Yorker"-t.
A "New Yorker? Igen!
A "New Yorker", ugye?
Igen, így igaz.
Szeretnék egy cikket
az ön itteni helyzetéről..
Oh, igen? Igen?
Ezt is leírná:
Nem érdekel, hogy mi folyik itt!
Igazam van, és folytatom
egészen a Legfelsőbb Bíróságig...
mert ez a bíró megbaszhatja!
- Ezt komolyan leírja?
- Komolyan.
A 29-es Állami úttal nyitunk...
egy fehér, összekarcolt furgon,
hirtelen nagy sebességgel...
jobbra kanyarodik, a "Fakahatchee Strand"
Állami Rezervátum felé...
A furgon sofőrje egy vézna fickó,
elöl hiányzó fogakkal...
Ez John Laroche.
Szükségem van egy kis szünetre.
- Igazán tetszett a Sibelius hegedűverseny.
- Igen, nekem is, klassz volt.
- A vége egy kicsit furcsa volt, de...
- Oh, dehogyis! Istenem...
Szenvedélyes volt, ujjongó,
a szóló pedig bámulatos!
Milyen gyönyörű hangok, milyen pontosak!
Erősen elraktározom az agyamban.
- Bárcsak így tudnék játszani!
- De tudsz!
Oh, Charlie...nem tudok.
- Középszerű vagyok.
- Szeretem hallgatni, ahogy játszol!
Oh, köszönöm Charlie!
Hát, megérkeztünk.
Szóval..
Most mit fogsz csinálni?
Oh, hát valószínűleg
le kéne feküdnöm.
- Nagyon sok dolgom van holnap.
- Nos, akkor jó éjt.
Maradnék, csak... éppen most küzdöm
a forgatókönyvvel...
Gondolkoztam rajta, hogy túl rövid,
csupán írni egy történetet
Laroche-ról, az nem elég.
Virágokról akarok írni...
Akárhogy is, nem tudom kitalálni
és különben sem alszom túl
jól mostanában, szóval...
azt gondoltam, hogy haza kéne mennem
és megpróbálnom egy jót aludni...
tudod, frissen ébredni reggel.
- Másképp maradnék!
- Én megértem...
- ...és remélem, hogy kitalálod
Charlie, komolyan! - Köszi.
- És kösz, hogy eljöttél velem, meg minden.
- Persze, klassz volt.
Amúgy, Santa Barbarára kell
mennem a jövő hétvégén...
egy orchidea-kiállításra,
és gondoltam talán eljöhetnél.
Nem, én...
Nem hiszem, hogy a jövő hétvége
menni fog, nem hiszem, hogy el tudok...
Van valami más, bocs.
Ok.
Ok, akkor...
Nos, akkor jó éjt.
- Jó éjt, Charlie.
Miért nem mentem vele?
Olyan beszari vagyok...
és hülye. Meg kellett volna
csókolnom, de elcsesztem...
Most oda kéne mennem, bekopogni
és megcsókolni, romantikus lenne...
Valami, amit egyszer majd az ember
elmesélhet a gyerkeinek.
Most azonnal megteszem!
FLORIDA, 3 ÉVVEL KORÁBBAN
- Hello.
- Hello.
- Kösz, hogy felvesz. - Ja, jobb, ha
tudja, hogy ez a furgon egy darab szar.
Majd ha megnyerem a főnyereményt,
veszek magamnak egy rendes kocsit.
- A magáé milyen?
- Nos,az...az egy bérelt.
- Egy...Lumina.
- Rettenetes.
Azt hiszem én is akarok egy olyat.
Indulás!
Hol tanultak ezek vezetni?
- Őrült a világ.
-Szóval...
mély benyomást tett rám,
mikor hallottam milyen
szakértője a virágkertészetnek.
Ja, nézze, amit tudnia kell, hogy
egész életemben egy...
...nyereséges virágot kerestem.
És ez a "Szellem".
Miért pont a "Szellem"-orchidea?
*Rakás szemét* *Fura szag*
Az átkozott ritka, tudja?
És én vagyok az egyedüli a világon,
aki tudja, hogy kell termeszteni.
Az volt a tervem, hogy megnyerem az
indiánokat, hogy kiszedjék a mocsárból.
Lenyomoztam. Amíg nem érünk a virághoz,
addig Florida sem nyúlhat hozzánk.
És visszatartanám a lopásokat azzal,
hogy a virágok elérhetőek lennének a boltokban.
Egy hős vagyok,
a virágok is biztonságban...
Laroche és a természet nyertek!
- Ok.
*A nagyszerűség káprázata*
- Megvan ez az utolsó rész?
- Öö...igen, persze.
Az orchideák a legszexibb
virágok a földön.
Az "orchidea", a latin "orchis"
szóból ered, ami "herét" jelent...
-...semmi..
- Hé, Charles!
- Odadobtam Anyának a forgatókönyvemet.
- Ne mondd, hogy "dobtam".
Bocsánat, mindenesetre azt mondta, hogy...
olyan volt, mint "A bárányok hallgatnak"
a "Psycho"-val keresztezve.
Akkor talán összeállhatnátok,
hallottam hogy Anya jó a felépítésekben.
Hogyhogy Amélia nem jön már ide többet?
Kiadtad az útját, ilyesmi?
Hello! John Laroche-t keresem.
Hello. Hello.
Egy cikket írok John-ról és...
-...erre jártam és reméltem,
hogy itt találom. - John ma nincs itt.
Oh...nos,maga ott volt vele
a mocsárban, nem igaz?
- Láttam magát a Bíróságon, maga volt az, ugye?
- Igen, Mathew Usiola vagyok.
Susan Orlean. Nagyon örülök,
hogy megismerhetem.
Talán beszélhetek magával
egy pár percet.
- Csak megpróbálom véglegesíteni...
- Gyönyörű haja van!
Oh,...nagyon köszönöm.
Köszönöm, én csak...
ma reggel megmostam.
Egy új hajbalzsamot használtam.
Látom a szomorúságát.
Bájos.
Ó, csak fáradt vagyok, ez minden,
ez a problémám.
Nos, talán cseveghetnénk egy keveset...
Tudja, mondhatna néhány előzményt.
- Nem beszélhetek magával túl sokat.
Nem személyes.
Csak tudja ez az indián szokás.
"Angraecum sesquipedale"
Gyönyörű! Istenem!
Darwin írt erről a fajtáról. Charles Darwin,
az "evolúciós fickó", ismerős??
Látja ezt a nektárkivezetőt itt lent?
Darwin feltételezte, hogy a lepke...
orrmánya 12 hüvelyk hosszú, hogy
be tudja porozni a virágot.
Mind azt gondolták, hogy megőrült.
Aztán felfedezték a 12 hüvelykes lepkét,
és elnevezték "probasius"-nak.
- Amúgy "probasius" azt jelenti, hogy "orr".
- Tudom, hogy mit jelent.
Ejtsük a témát.
Kezd idegesítő lenni.
A lényeg az, hogy milyen csodálatos.
Ezeknek a virágoknak mind különleges
kapcsolatuk van a beporzó rovarral.
Van egy bizonyos orchidea, amelyik
pontosan úgy néz ki, mint egy rovar.
A rovar alámerül a virágban, mint
egy másik fél, egy rokon lélek...
és semmi mást nem akar,
csak párzani vele.
Aztán a rovar továbbrepül,
leszáll egy másik rokon-lélek virágra
azzal is párzik...
Ez a beporzás.
És sem a virág, sem a rovar soha nem
fogja megérteni, ennek a párzásnak a jelentését.
Hogy érthetnék, hogy az ő kis táncuk
miatt él a világ?
De él! És egyszerűen végezvén azt,
amire teremtve lettek...
Valami nagyszerű és csodálatos történik.
És ebben az értelemben megmutatják,
hogyan éljünk, hogy az egyetlen mérce az a szíved.
Hogy amikor meglátod a virágodat nem hagyhatod,
hogy bármi is az utadba álljon.
Valóban egy remek egyéniség,
az elől hiányzó fogaival...
-...és nem úgy tűnik, hogy izgatná.
- Miért nem csináltatja meg?
Majdhogynem szociopatának tűnik hagyni,
hogy mindenki azt nézze!
Képzeld el mit dolgozhat a nyelve, Berry.
- Ő egy szórakoztató figura.
- Aranybányának tűnik, Sue.
Még lehet...nem tudom, tudjátok...
Ő...
Ő az apjával él, dühös a
halott anyjára...
mellesleg nyakbaakasztható napszemüveget
hord, ami állandóan ott fityeg.
Ez nagyon tetszik!
- Mesélj nekik a furgonról.
- Ok, a furgon...
A furgon,..nem tudom elmesélni
a furgont, pisilnem kell!
Ülj le Sue, és meséld el
milyen a furgon!
- Gyerünk!
- Az csodálatos..
...az...
- Már elvitt a furgonján, ugye?
- Fogd be!
David ne mondd el.
Nem, ne mondd el nekik!
- Ok, a furgon..
- David!
- A furgon tele volt szeméttel.
- Csönd legyen!
...ételes tasakok, trágya...
...Susie mondta, hogy reméli,
hogy trágya volt...
- Biztos vagy benne? - Laroche-nak
van egy sajátos "zamatos" illata.
Ja, és Sue még azt is mondta,...
hogy talán az megszállotsága miatt nincs
ideje a személyes higiéniájára.
Talán az orchideák elhasználják
az összes létező vizet.
"Szerettem volna úgy akarni valamit,
ahogy az emberek akarják azokat a növényeket...
de...
én nem vagyok ilyen."
"Azt hiszem van egy furcsa
szenvedélyem...
zeretném tudni milyen érzés valamiről
ilyen odaadással gondoskodni."
"Ha valaki annyira szerencsés,
hogy lát egy "Szellem"-orchideát...
akkor minden más
elhomályosulni látszik."
"Ha a "Szellem"-orchidea
valóban egy szellem volt...
annyira megbabonázó kellett legyen,
hogy az emberek megszállottan keresték...
évről évre és
mérföldről mérföldre.
És ha valóban egy virág volt,
akartam láni egyet...
nem azért mert szerettem az orchideákat,
még csak nem is kedveltem őket kifejezetten.
Amit akartam, az látni azt a "dolgot"...
ami ilyen egyedülállóan és
erőteljesen vonzotta az embereket."
- Szóval, hány teknősbékát gyűjtött össze?
- A végére elvesztettem az érdeklődésemet.
Hagytam a teknősöket, amikor elkezdtek
érdekelni a jégkorszaki kövületek.
Egész rakással gyűjtöttem.
Számomra a kövületeknek volt egyedül
értelme ezen az elbaszott világon.
Túladtam rajtuk,
mikor jöttek a tükrök.
Anyámnak és nekem volt a legnagyobb
XVIII. századi holland tükörgyűjteményünk az egész bolygón.
Talán olvasott rólunk.
"Tükörvilág", '88 októbere.
Van itt valahol egy példány.
Azt szeretném tudni,
hogyan tud valamit csak így abbahagyni,...
amibe ennyit energiát fektetett,
úgy értem, soha nem hiányoztak...
a teknősök?
10 évig ők jelentették élete értelmét.
Elmondok magának egy történetet.
Ok?
Egyszer igazán mélyen elkezdtek
érdekelni a trópusi halak.
60 nyavalyás akváriumom
volt otthon.
Búvárkodnom kellett,
hogy megtaláljam, amelyiket kerestem.
Anisotramus Virginicus, Holacanthus Ciliaris,
Chaatodon Capistratus, amit akar...
Aztán egy nap azt mondtam:
basszák meg a halak.
Lemondtam a halakról. Megfogadtam, hogy
soha többé nem teszem a lábam az óceánba.
Ennyire megbaszhatják.
Ez 17 éve volt, és azóta
egy ujjam sem mártottam az óceánba.
És szeretem az óceánt!
Akkor miért?
Végeztem a halakkal.
"Ha igazán szeretsz valamit...
nem akarnád egy kicsit tovább csinálni?
Laroche mindent határozottan és
visszavonhatatlanul fejez be. Továbblép.
Néha azt kívántam,
bárcsak én is meg tudnám tenni."
Jó napot!
- Nos, ma mi legyen?
- Egy citromtortát legyen szíves.
Egy kis szeletet...
és egy kávét, legyen szíves,
lefőzött tejjel, legyen szíves.
- Orchideák! Imádom az orchideákat!
- Oh, klassz...
Akkor,...mindjárt hozom a tortáját.
Olyan izgatott vagyok, mindig szerettem
volna látni egy orchidea-kiállítást!
Szerintem ezek a virágok
annyira szexik!
Nézzük meg, mi van ott hátul.
- Mi van?!
- Akarod hallani a befejezést?
Menj el, a fenébe is!
Tudod, csak megpróbálok
csinálni valamit.
Nagyon kösz haver, klassz vagy!
Ok, van egy sorozatgyilkos, rendben?
Nem, várj! És üldözi egy zsaru...
...és Ő szórakozik vele, érted?
Nyomokat hagy, hogy
ki lesz a következő áldozat.
Bezárva tartja az áldozatát
egy szörnyű alagsorban.
Aztán a zsarunak rögeszméjévé válik, a lány
személyazonossága, és a nyomozás alatt...
beleszeret, annak ellenére,
hogy soha nem ismerte.
Olyan lesz neki, mint
valami elérhetetlen...
mint...mint a Szent Grál.
- Ez túl nyilvánvaló, nem gondolod?
Ok, de itt jön a fordulat!
Kiderül, hogy a gyilkos többszörös...
személyiségzavarban szenved! Ok?
Érted, valójában Ő a zsaru is és a lány is!
Ők mind Ő!
Nem kibaszott jó?
A sorozatgyilkosoknál csak
a személyiségzavarosak elcsépeltebbek.
És te még az elején rámutatsz,
hogy a zsaru és a bűnöző, valójában...
ugyanannak a személynek
a két megjelenítése.
Látod? Minden zsaruról szóló film
tele van ezekkel a példákkal.
Anya ezt úgy hívta,
hogy "pszichológiailag kicsavart".
A másik, hogy ezt lehetetlen megírni.
Mérlegelted már ezt?
Úgy értem, hogy lehet
valaki fogoly az alagsorban...
miközben dolgozik a rendőrségen?
- Kameratrükk.
- Ok, de nem ezt kérdezem.
Figyelj jobban!
Amit kérdezek, az az,
hogy magában a filmben...
ahol csak egy személy van, ugye?
Ok? Hogy tudod...?
Pontosan hogy képzeled...?
Egyetértek Anyával! Nagyon kicsavart.
Egyszerűen...nem tudom.
- "Gyilkossághoz öltözve".
- Klassz, tetszett a "Gyilkossághoz öltözve".
- Egészen a harmadik jelenetig.
- Nem így értettem.
Bocs. Én...ok
... sajnálom.
- Szia.
- Szia!
- Ma is egy citromtorta?
- Ok, jól hangzik.
Hozok neked egy óriási szeletet,
mint törzsvendégnek.
- Köszönöm, igazán édes tőled!
- Igazi "édesség" vagyok, nem?
- Remélem még olvasol az orchideákról!
- Igen, persze.
Egy barátomnak van egy kicsi rózsaszín,
ami egy fa törzsén nő, kb. ekkora...
nem emlékszem a nevére..
- Ez az Epiphyte!
Pontosan, pontosan!!
- Hát, Te tényleg tudsz a témáról!
- Nem, nem, én...
...én csak tanulgatok.
Az Epiphyte-ok a fán nőnek,
de nem paraziták...
összegyűjtik a tápláló összetevőket
a levegőből és az esőből.
Hát, le vagyok nyűgözve!
Ez fantasztikus!
Az orchideáknak több, mint
30.000 fajtája létezik a világon.
- Nos, az jó sok, mi?
- Igen.
- Igen.
- Akkor,mindjárt hozom...
...a legnagyobb szelet sü***
az én orchideaszakértőmnek.
Várj, szeretném megkérdezni...
Santa Barbarára megyek szombaton,
egy orchidea-kiállításra, és én...én..
- Sajnálom!
- Nos..
- Elnézést kérek!
- Mindjárt hozom a sütidet.
Több, mint 30.000 ismert
orchideafaj létezik.
Az egyik úgy néz ki, mint egy teknős
a másik, mint egy majom...
megint másik, mint egy hagyma.
"Egyik úgy néz ki, mint egy tanár...
másik, mint egy tornász...
harmadik, mint az a lány
a gimiben, azzal a krémszínű bőrével...
megint másik úgy néz ki, mint egy
New York-i értelmiségi, akivel...
az ágyban fejtettük a
Sunday Times keresztrejtvényét.
Az egyik úgy néz ki, mint egy
középnyugati szépségkirálynő...
...a másik, mint Amélia.
Egyiknek táncolnak a szemei.
A másiknak szemeiben benne van
az egész világ szomorúsága."
Aztán megnősültem,
és a gyönyörű feleségemmel...
az exfeleségemmel...az a kurva...
nyitottunk egy kertészetet.
Kezdtek jönni az emberek Woodwork-ból...
különböző dolgokat kérni.
Nagyra becsülték a növényeimet,
nagyra becsültek engem.
Szerintem legtööbjük azért
jött hozzám, mert magányos volt.
- Tudja miért szeretem a növényeket?
- Miért?
Mert annyira változékonyak.
Az alkalmazkodás alapos
ismeretet igényel.
Vagyis ...kitalálni, hogyan
maradjunk életben.
Talán könnyebb a növényeknek,
úgy értem...
Nekik nincsenek emlékeik.
Csak élnek a világba.
De az embernek...
alkalmazkodni majdhogynem
szégyenletes, olyan mint elszökni.
Itt!
Ott!
Peter!
Hé haver!
- Kérlek ne kezdj ki a stábból
senkivel, Donald. - Ja, a sminkes lány?
Ő kezdett ki velem, bátyó.
Csak ne égess le, ok? Nekem ezekkel
az emberekkel kell dolgoznom.
Nem foglak.
Mindegy, figyelj ide.
Meg akartam kérdezni...
érdekes módon kell
megölnöm az embereket.
Ne aggódj a fogratókönyvem miatt.
- Nem írok ilyesmiket.
- Gyerünk már öreg, kérlek, te vagy a zseni.
Akkor tessék: a gyilkos egy
irodalomtanár...
kis darabonként felszeleteli
az áldozatait, amíg meghalnak...
úgy hívja magát:
"A leépítő".
- Ez jópofa, tetszik.
- Csak vicceltem Donald.
Oh, ok,
sajnálom.
Beugrattál!
Nem zavar, ha így
is felhasználom?
- Ez nagyon jó! - Csak annyit
akartam csinálni, hogy megpróbáltam...
kettéosztani a Cassie-jelenetet,
a film elejére és a végére.
- Tudom, láttam. Miért csináltad?
- Mert több feszültséget akartam.
- Érted?
- Ez nagyszerű!
És később elő lehet venni,
...ez feszültebbé teszi...
- ...és leblokkolja a közönséget.
- Igen!
- Tetszik?
- Igen, nagyon!
- Dögösen nézel ki ma este Édes!
- Köszi Donald, kedves tőled.
- Nem gondolod, hogy dögös, bátyó?
- Hazamegyek Donald.
Komolyan?
Gyerünk már!
Hé, ez Amélia!
- Szia Amélia!
- Helló Donald!
- Helló Charlie!
- Helló Amélia.
Merre jártál Amélia?
Mi történt veled?
Jó téged újra látni!
Ő a barátnőm, Caroline.
A színészeket sminkeli a filmekhez.
- Helló.
- Helló.
Ez itt David, a barátom.
- Helló.
- Helló, nagyon örülök.
- Amélia sokat mesélt rólad.
- Helló, Donald vagyok.
- Caroline.
- Hé...
- Klassz kamera.
- Szóval, hogy vagy?
- Ismersz, rakás szerencsétlenség.
- Oh, Charlie! Jó téged újra látni!
- Jól halad a munka? - Katasztrófa!
Fogalmam sincs mit csinálok.
Mindegy, ez az én bajom,
nem akarlak ezzel untatni.
Megvannak a magunk dolgai, nem igaz?
Mindegyikünknek külön dolgai vannak.
Mindenesetre, mennem kell,
már épp indultam haza dolgozni.
Jössz?
Nem haver!
Caroline-nal töltöm az éjszakát.
- Egy kis "huza-vona"!
- Donald, olyan közönséges vagy!
Viszlát Charlie!
Ahhoz, hogy írjak egy virágról,
hogy művé dolgozzam át a virágot...
meg kell mutatnom a virág életútját.
És ez az élet
kezdetére nyúlik vissza.
Hogy került ide ez a virág?
Mi volt az útja idáig?
ANGLIA, 139 ÉVVEL KORÁBBAN
"Tehát, le kell vonnom a következtetést
ebből a hasonlóságból,...
hogy gyakorlatilag minden
szerves egyed, ami valaha élt a földön...
valamilyen kezdetleges
formából ered, amiben...
-...az élet először lélegzetet vett."
- "Ez egy evolúciós utazás. Alkalmazkodás."
Az út, melyen mind végigmegyünk,
ami mindegyikünket összekovácsol.
Darwin írja, hogy mind egy egyszerű
egysejtű szervezetből származunk.
És tessék, itt vagyok én.
És ott van Laroche.
És ott van Orlean, és a
"Szellem" orchidea.
Mind testünk csapdájába esve
a történelem pillanataiban.
Ez az. Ezt kell csinálnom.
Összefonni ezeket a történeteket.
Az élet megjelenése előtt kezdődik.
Minden élettelen, és...
és akkor az élet elkezdődik...
az organizmusokkal,
az egysejtűekkel...
Ez a szex előtt van,
mert még minden nemtelen volt.
Majd következnek a nagyobb dolgok.
Medúza.
Aztán lábai nőnek,
és kijön a szárazföldre...
És aztán láthatjuk a dinoszauruszokat,
ők jó sokáig ott vannak...
Egy aszteroida becsapódik és:
rovarok, emlősök, főemlősök, majmok.
Egyszerű majmok. A régi fajták már
átadták helyüket. Satöbbi.
Az emberszabású.
És aztán az ember!
Következik a civilizáció története:
vadászat, csoportosulás, földművelés háború, szerelem...
vallás, szívfájdalom, betegségek,
magány, technológia...
végigfutunk az emberiség egész történetén,
hogy megálljunk Susan Orlean-nál...
egy New York-i irodában, mint
virágokról ír és ***! A film elkezdődik!
Ez nagyszerű! Ez az
a kezdés amire vártunk...
nagyszabású, tökéletes...
- McKee egy zseni!
és szárnya...
És vidám!
Csak előjött a hülye vicceivel,
és mindenki röhögött!
De komoly is Charles,
tetszene neked!
Mindene az eredetiség, úgy mint Neked.
Azt mondta, hogy fel kell ismernünk,
hogy mind ugynabban a...
zsánerben írunk.
Eredetiséget kellene találnunk
ebben az egyező zsánerben.
Érted? Kifejti,
hogy nem volt új zsáner...
amióta Fellini
megalkotta a "Mockumentary"-t.
- Az én zsánerem a thriller, a tiéd mi?
- Te és én ugyanazon a DNS-en osztozunk.
-Van ennél szomorúbb dolog?
- Mit mondtál bátyó?
- Igen.
- Helló.
Hé, Susie aranyos.
- Hogy s mint?
- Nos, nem akartam zavarni, csak...
gondoltam felhívom
egy kis információért.
Szerintem mond egy-két
elég érdekes dolgot, John.
Ja, én vagyok a legértelmesebb,
akit ismerek.
Szóval...
Mi történt a kertészetével?
Elég jól ment...
csak tudja, néha rossz dolgok
történnek, a sötétség leszáll.
ÉSZAK MIAMI, 9 ÉVVEL KORÁBBAN
- Jól megy a kertészet, Johnny?
- Minden rendben van, Jim bácsi.
Ez az utolsó év olyan volt, mint
egy álom. Én mondom neked.
- Végre letudtuk az adósságokat.
- Ámen Drágám!
Olyan büszke vagyok mindkettőtökre!
- Melyikük az?
- Uram, kérem ne...
Melyikük halott?
Halott...
Megöltem az Anyámat
és a Bácsikámat.
Így vesztettem el elöl a fogaimat.
És a feleségem kómában volt úgy...
három hétig.
És elvált tőlem, tudja
rögtön azután, hogy magához tért.
Hát, azt hiszem én inkább
meghaltam volna a szüleimmel együtt.
Miért?
Mert lehetett volna...
Mert ez olyan, mint egy szabad-jegy,
senki nem hibáztathat...
-...ha majdnem meghaltál.
- Hát, én Őt hibáztattam...
és talán Ő is engem.
Úgy egy hónappal ezután...
az Andrew hurrikán megjött és
fújt, mint az Úr angyala.
És mindent lerombolt,
amim megmaradt.
Mindent.
Tudtam, hogy megszakadna a szívem,
ha nyitnék egy új kertészetet, úgyhogy...
amikor a seminolok hívtak...
Egy fehér fickót kerestek
akinek van tapasztalata...
a kertészet vezetésében, úgyhogy
elvállaltam az állást.
De nem akartam nekik a
szokásos virágcserepeket.
Valami csodálatosat akartam nekik.
Tudja?
Igen, tudom John.
Tudom.
"Valami csodálatosat akartam nekik".
Gyönyörűen van megírva!
- Olyan egyedülálló hang.
- Nagyon köszönöm.
- Nagy csodálói vagyunk.
- Oh, köszönöm!
Laroche olyan szórakoztató figura.
- Igen.
- Szórakoztató és friss.
És valahol szomorú.
- Szóval azon gondolkoztunk,
mi a következő lépés. - Nos, a...
a Ramdom House szintén megkért...
Kiadnák két könyvemet.
Éppen ezen dolgozom.
Susan, mi tényleg szeretnénk
ennek az előjogait.
- Szeretne csinálni egy filmet?
- Egy filmet, igen.
Oh, Istenem!
Ez tényleg...
- Mi olyan vicces?
- Ez olyan izgalmas!
- Jó! - Csak vicces,
úgy értem soha nem gondoltam...
Soha nem írtam még
forgatókönyvet azelőtt.
Oh, ne aggódjon e miatt, vannak rá
forgatókönyvíróink,hogy megírják.
Hé Szupersztár!
Itt Marty, a szuperügynök.
Csak emlékeztetni akartalak, hogy
már 13 hete...
és Valerie nyugtalan, szeretne
látni egy vázlatot, úgyhogy...
szedd össze a dolgaidat és hozd
el őket hétfőre, az nagyszerű lenne.
Hívj fel, mikor ezt megkapod.
Adios Amigo.
"Az Orchideatolvaj"
írta Charlie Kaufman
Átdolgozva Susan Orlean
"Az Orchideatolvaj" című könyve alapján.
Miért nevetsz, hmm?
- Zseni vagy!
- Miben?
Zseni vagy!
Zseni vagy!
"Látjuk az orchideavadászt
Augustus Margary-t.
Egy koszos, nyállal átitatott
rongyot visel a feje...
körül, hogy enyhítse az
elviselhetetlen fájdalmat.
A nadrágja hátulja
foltos, zsíros és fekete...
az ürüléktől,
a vérhas miatt.
Ingadozó járással halad, keresztül
az undorító és kusza őserdőn.
Baszhatom.
Ok, Laroche-al nyitunk.
Ő szórakoztató.
Ok, azt mondja:
"Imádom változtatni a növényeket."
Azt mondja: "A változás szórakoztató"
Ok, virágokat mutatunk és...
a Bírósággal folytatjuk,
ok, Laroche-t mutatjuk.
Azt mondja: kiskoromban
átéltem egy változást...
ezért vagyok olyan okos.
Ez vicces!
Nyissunk az idő kezdetén.
Nem!
- Laroche behajt a mocsárba.
- "Őrült fehér ember"
Nem!
Nem tudom, hogy írjam át! Úgy értem,
le kéne állnom a saját dolgaimmal.
- Nem tudom, hogy gondoltam, hogy meg tudom írni...én...
- Látod azt a csajt?
Seggbe dugtam.
Nem, csak vicceltem.
Talán tudok segíteni.
Virágokról van szó.
Ok.
De nem csak a virágokról van szó, nem igaz?
Van az a dilis kertész fickó, nem?
És Ő vicces.
Nem igaz?
"Ő közel sem elég,
hogy megtöltse a könyvet...
tehát Orlean...
nagy kitérőket tesz, bla-bla-bla...
és egyik történet sem igazán
egy ezek közül"...
A "New York Times Book" kritikája.
Ezt nem tudom megszerkeszteni!
Ez egy kósza New York-i szar!
Ó, haver! Úgy seggbedugnám!
- Bocs.
- A könyvnek nincs témája.
- Egyszerűen nincs!
- Rendben, akkor találj ki egyet!
Úgy értem...
ebben a városban senki nem tud olyan
őrült történetet kitalálni, mint Te...
Ebben Te vagy a király!
- Nem, most nem akarom ezt csinálni.
Ez más anyaga. Felelősséggel
tartozom Susan-nak...
Mindenesetre fejlődni
akarok, mint író.
Valami egyszerűt akarok csinálni.
Megmutatni az embereknek, milyen
csodálatosak a virágok.
Csodálatosak?
Nem tudom.
Azt hiszem azok.
Szükségem van rá, hogy kisegíts ebből!
Charlie, már több hónapja leálltál...
Ha most nem adsz nekem valamit,
az egy nagyon rossz húzás lenne a
karriered szempontjából.
Hé, a forgatókönyvem csodásan halad!
Éppen most egy képrendszeren dolgozom.
A kettős személyiség-témám miatt...
választottam a
törött-tükrök motívumot...
hogy megmutassam a főszereplőm
széttört személyiségét.
Bob azt mondja, hogy egy képrendszer...
nagyszerűen kifejleszti az
esztétikai érzelmet.
- Bob azt mondja...
- Úgy hangzik, mintha vesződség lenne.
Nem, csak egy
jó írói gyakorlat.
Óh, csináltam neked egy másolatot
McKee tízparancsolatából.
Kiraktam az egyik
dolgozószobánkban.
ROBERT McKEE TÍZPARANCSOLATA
Nem kellett volna.
Csak azért, mert renkívül hasznos.
Hé, Charles berakok egy
dalt is.A "Happy Together"-t.
Ahogy a főhős énekli ezt a dalt
pizsamában, körbetáncolva...
úgy gondoltam klassz
lenne megtörni a feszültséget.
Először féltem egy thriller-be betenni egy dalt.
De Bob azt mondta, hogy a "Casablanca",
a valaha megírt legjobb forgatókönyv...
ugyanezt csinálta.
Keveri a zsánereket.
Már egy hete nem alszom, Donald.
Le kell feküdnöm.
Oh, ok. Jó éjt!
- Igen.
- Helló John...itt Susan megint.
- Hé Susie aranyos!
- Hát...
-...hogy s mint?
- Remekül!
Az interneten próbálgatom magam.
Izgalmas...***ót csinálok.
Fantasztikus, hogy mennyi mocskos
fotó van a csajokról.
Az sem számít, hogy ha kövérek,
vagy rondák, vagy akármi.
- Hát, ez jól hangzik.
- Zseniális úgy, ahogy van.
Figyeljen John. Utálom azt érezni, hogy
nyűg vagyok magának, de...
...én...
-...még egy "Szellemet" sem láttam.
- Ja.
- És azt reméltem, hogy maga talán...
- Aha...
Igen, elviszem.
- Holnap.
- Komolyan?
Nagyon köszönöm!
Oh, John!
A fenébe!
"Túl sok eszme, dolog és ember van.
Túl sok követni való irány...
Kezdtem hinni abban,
hogy törődni valamivel...
olyan, mint kezelhetőbbre
faragni a világot."
Milyen édes belső szomorúság!
Milyen igaz!
Szeretlek nézni.
Én is szeretlek nézni téged, Charlie.
Nem tudom, hogy csináljam!
Félek, hogy csalódást okozok!
Írtál egy csodálatos könyvet!
Nem tudok aludni!
Kopaszodom!
- Kövér és visszataszító vagyok!
- Sss, nem vagy az.
Nem vagy az!
Csak le kell faragnod.
Koncentrálj egy dologra a történetben.
Találd meg azt...
amivel odaadással tudsz törődni.
És aztán írj róla.
Látjuk Susan Orlean-t, bájos, magánytól
űzött, törékeny, gyögyörű...
ébren fekszik az alvó
és érzéketlen férje mellett.
A hangja megszólal: "Azt hiszem van
egy furcsa szenvedélyem!
Szeretném tudni milyen érzés valamiről
ilyen odaadással gondoskodni!"
- Hé!
- Jó reggelt!
Nektek is! Korán keltünk
a változatosság kedvéért?
- Jókedvűnek tűnsz.
- Jól vagyok! Van...
-...néhány új ötletem.
- Oh, Istenem, ti ketten olyan okosak vagytok!
- Olyan itt, mint egy agy-gyárban.
- Nekem is van pár ötletem ma reggel.
Tényleg van neki pár nagyon jó!
Tudod, olyan Donald félék.
Teszek...hé!
Mi?
Beteszek egy üldözés sorozatot.
Szóval a gyilkos a ló hátán
menekül a lánnyal...
és a rendőrség motoron üldözi.
Olyan az egész, mint egy csata
a motorok és a lovak között.
Mint: technológia, kontra lovak.
- És még mindig csak egy személy, ugye?
- Hála a költségvetésnek!
- Izgalmasan hangzik.
- Kösz, haver.
- Kösz. - Látod? Mondtam,
hogy tetszeni fog neki!
Te vagy az én múzsám.
- Az vagy.
- Szeretek a múzsád lenni!
Olyan boldog vagyok!
Egy megrendelésért jöttem
Kaufman-nak.
- Helló.
- Helló Charlie!
- Milyen véletlen egybeesés itt találkozni veled!
- Sajnálom, hogy nem hívtalak vissza...
elutaztam a múlt héten.
Akartalak...
- Minden rendben van.
- Akartalak, mert...
igazán jól mennek a dolgok,
és azt akartam, hogy tudd.
Ez nagyszerű, úgy értem alig várom,
hogy lássak valamit...
Akartalak hívni, mert...
igazán jól mennek a dolgok,
és tudatni akartam.
Ez nagyszerű, úgy értem alig várom,
hogy lássak valamit, de figyelj...
miért nem ülsz le?
Épp Susan-nal vagyok itt.
Nagyon szeretne megismerni téged.
Olyan érdekes, hogy összefutottunk.
- Ülj le.
- Susan Orlean itt van?
Igen, a városban van
felolvasást tart, vagy ilyesmi.
Most éppen telefonál.
Ülj le, foglalj helyet!
Majd meghal, hogy megismerjen!
Óh, én...nekem...
valószínűleg mennem kéne.
Mert...nos én
is szeretném Őt megismerni...
de nem akarom
meglátni...
mert ha megismered azt, akiről írsz,
azt nagyon nehéz szétválasztani..
...úgyhogy...nos...ok...
Hamarosan beszélünk,
már majdnem kész vagyok...
- Már majdnem kész vagyok, és....
- Ok.
Kérlek mondd meg Susan-nak, hogy
szeretnék vele találkozni valamikor a jövőben.
- Ha majd ráér.
- Ok.
"Kit csapok én be?
Ez nem Susan Orlean története!
Nincs vele semmilyen kapcsolatom,
még csak meg sem tudom ismerni!
Senkivel nem tudok megismerkedni!
Nem értek semmit a saját kétségbeesé***,
magambazártságomon...
és szenvedélyes
kissebségi érzé*** kívül.
Mintha nem lennék alkalmas írni olyasmiről,
ami nem saját magamról szól."
Charlie Kaufman-nal nyitunk!
Kövér, öreg, kopasz, visszataszító,
ül egy Hollywood-i étteremben...
szemben Valerie Thomas-szal, egy kedves
és szoborszerű film-adminisztrátorral.
Kaufman próbálja megkapni a munkát...
jó benyomást téve rá,
bőségesen izzadva!
A kövér és kopasz Kaufman,
dühösen vizel a fürdőszobájában.
A diktafonjába beszél:
"Charlie Kaufman:
Kövér, kopasz, visszataszító, öreg.
Ül egy Hollywood-i étteremben...
Valerie Thomas-szal. Kaufman
visszataszító, nevetséges, bámulja...
Susan Orlean könyborító-fotóját...
Mi van? Mit akarsz?
Begfejeztem a forgatókönyvemet.
Kész van!
Akkor megmutatod az ügynöködnek?
A címe: "A három".
Köszi. Még meg akartam köszönni
az ötletedet is.
Sokat segített.
Kicsit változtattam.
Most a gyilkos feldarabolja a testeket
és megeteti az áldozataival.
Olyan...Caroline-nak van egy klassz tetkója,
egy kígyó, amelyik megeszi a saját farkát és...
- Ourobouros.
- Nem tudom ez mit jelent.
- A kígyót hívják "Ourobouros"-nak.
- Nem hiszem, de...
mindenesetre klassz, hogy a
gyilkosnak van "modus operandi"-ja...
mert a végén, amikor a nőt kényszeríti,
hogy tényleg megegye magát...
akkor ő is megeszi magát
és meghal.
Megőrültem!
- Egy Ourobouros vagyok!
- Nem tudom, mit jelent ez a szó.
- Saját magamról írtam a forgatókönyvemben!
- Ez kicsit furcsa, nem?
Ez önkényeztetés. Narcisztikus,
önző és szánalmas...
-Szánalmas vagyok. Kövér vagyok és szánalmas.
- Biztosan jó indokaid vannak, Charles.
- Művész vagy.
- Az indok az, hogy...
túl félénk vagyok ahhoz, hogy
beszéljek a nővel, aki a könyvet írta.
Mert szánalmas vagyok.
Mert fogalmam sincs, hogy kell írni,
mert nem tudom érdekessé tenni a virágokat.
- Mert nagy szar vagyok!
- Én benne vagyok a forgatókönyvedben?
New York-ba megyek!
Találkozom vele! Ez az!
Ezt fogom tenni!
Ne haragudj meg, hogy
ezt mondom, Charles...
de Bob tartani fog egy szemináriumot
New York-ban, ezen a hétvégén.
Tehát, ha így be vagy ragadva...
- Azt mondják, hogy Laroche olyan szórakoztató figura!
- Persze, hogy szórakoztató vagyok!
- Ki fog engem játszani?
- Oh, először meg kéne írnom a könyvet, John...
-...aztán valakinek meg kell írnia a forgatókönyvet.
- Hé, azt hiszem nekem kéne magamat eljátszanom.
"A legtöbb ember vágyik valami kivételes,
igazán lelkesítő szenvedély után...
amiért mindent ***ára tennének,
de csak kevesen valósítják meg.
Igazán erőteljes és kábító érzés
együtt lenni valakivel...
-...aki ennyire "él".
- Nos, csak kövessen.
Már közel vagyunk.
- Feltehetek egy személyes kérdést?
- Nem tévedtünk el!
Már milliószor csináltam ezt.
Amikor minden ellenem van,
azt mondom magamnak: "Bassza meg"...
és továbbmegyek.
Napóra!
Ideteszem ezt,
várunk pár percet...
és aztán meg fogjuk tudni mondani
merre mozog a nap.
Délkeletnek kéne mennünk.
- Szóval...gyűjt valamit?
- Nem igazán.
- Nem.
- Hát, tudja...
Nem igazán a dolgok
gyűjtéséről van szó...
hanem, hogy képessé tesz...
Tudja a számítógép... Azért szeretem,
mert el lehet mélyülni benne...
de nem élő dolog.
Nem hagy el, és nem is hal meg.
- John, sajnálom, én csak...
- Ok.
Ok, bassza meg a napóra.
Tudom, hogy jussunk ki innen.
Tudom, hogy jussunk ki innen. Úgy
ismerem ezt a mocsarat, mint tenyeremet.
Olyan vagy, mint bárki más!
Rohadt pióca!
Rámragadtál, szárazra szívsz
majd kiköpsz.
Miért nincs meg a saját
kibaszott életed?
Keress saját kibaszott érdeklődést!
Rohadt, elkényeztetett kurva!
"Úgy tűnik, az élet tele van olyan
dolgokkal, mint a "Szellem" orchidea.
Csodálatos elképzelni és
könnyű beleszeretni, de...
egy kicsit fantasztikus, elillanó...
és elérhetetlen."
HÁROM ÉVVEL KÉSŐBB
"de egy kicsit fantasztikus, elillanó...
és elérhetetlen."
- Halló?
- Hé, itt Marty, hogy haladsz?
Hasznodra vált, hogy beszéltél
az íróval? Mi is a neve?
Susan Orlean.
Rendben volt.
Aha. Nos, haladtál előbbre?
Valerie a nyakamat szorongatja.
- Nem lehet siettetni az ihletet.
- Ok, rendben, igazad van.
Figyelj, a másik, amiért hívlak,
az "A Három"
- Egyszerűen fantasztikus!
- Nem tudom mi az.
Donald forgatókönyve!
Okos, igazi thriller...
a legjobb forgatókönyv
ebben az évben!
- Klassz.
- El fogom adni egy rakás pénzért!
Két kibaszott zseni
ugyanabban a családban!
Tudod, talán elhozhatnád a bátyádat,
hogy segítsen neked az orchideákban.
- Marty, Marty, ne mondd ezt, úgy értem...
- Rendben, csak egy ötlet volt, haver.
Úgy értem, Ő tényleg eszméletlen
jó a szerkesztésben!
- Mennem kell.
- Rendben. Adios Amigo!
Fejezd be!
Bassza meg!
ROBERT McKEE
CSELEKMÉNY SZEMINÁRIUM
Ok, köszönöm, köszönöm.
Három hosszú nap áll előttünk.
Majd évek múlva egy
puccos koktél party-n...
gratulálni fognak maguknak,
hogy eltöltötték ezt a hétvégét...
egy Hollywood-i segfejjel,
a művészetük érdekében.
"Szánalmas vagyok...
- Egy vesztes."
- Tehát...
- Mi az írás lényege?
- "Felsültem, rettegek...
Kimerültem...
Használhatatlan vagyok.
Mi a francot csinálok én itt?
Mi a francot csinálok én itt?
Bassza meg!
Ez az én gyengeségem,
az utolsó meggyőződésem hiánya...
hozott ide.
Egyszerű válaszok, szabályok,
melyek a sikerhez vezetnek.
És itt vagyok, mert a sétám
a mélységekbe nem segített semmit.
Ez az a ***ázat, amit vállalunk,
az új dolgok kipróbálásakor, nem?
Most kéne elmennem,
vagy újrakezdeni...
Szembe kell néznem ezzel a feladattal, és...
Isten segítsen magukon, ha gondolatbeli
beszédet akarnak használni a munkájukban, barátaim!
Isten segítsen!
Ez petyhüdt, érzelgős írás.
Akármelyik idióta meg tud írni egy
narrációt, hogy megmagyarázza...
a szereplő gondolatait.
Ok, egyelőre ennyi.
Egy óra ebédszünet.
"Nem lehet egy főszereplőd
vágyak nélkül! Nincs értelme!
Semmilyen kibaszott értelme!
Követnek? Jó!
Még valaki?
- Igen. - Uram, mi van, ha az
író megpróbál felépíteni...
egy történetet, ahol nem sok minden történik?
Ahol az emberek nem változnak...
nem történik velük semmi váratlan.
Csak frusztráltak és próbálkoznak...
és semmi nem oldódik meg.
- Visszatükrözése a valós világnak.
- A valós világnak?
- Igen, uram.
- A kibaszott valós világ.
Mindenekelőtt:
Ha írsz egy forgatókönyvet
konfliktusok és válságok nélkül, halálra untatod a hallgatóságot.
Másodszor:
Semmi nem történik a világban?
Elment az a kibaszott eszed?
Minden nap embereket ölnek meg!
Van népirtás, háború, korrupció,
minden rohadt nap valahol a világon...
valaki feláldozza
az életét valaki másért!
Minden rohadt nap valaki valahol hoz
egy tudatos döntést valaki elpusztítására!
Van aki megtalálja a szerelmet,
van aki elveszíti!
Az Isten szerelmére, egy gyerek
végignézi, ahogy az anyját agyonverik...
a templom lépcsőjén!
Van aki éhezik! Valaki más átveri
a legjobb barátját egy nőért!
Ha nem ezeket nem veszed észre,
akkor Te barátom...
szart se tudsz az életről!
És mi a francért vesztegeted az
én értékes időmet a filmedre?
Nincs semmi használhatóm rá!
Kurvára semmi használhatóm!
Ok, köszönöm.
- Köszönöm.
- Nincs mit, én köszönöm.
Köszönöm, nagyon köszönöm.
- Mr. McKee?
- Igen?
Én vagyok a fickó...
akivel kiabált ma reggel.
- Több kell.
- Én vagyok, aki azt gondolta,
hogy nem történik semmi az életben.
- Ah...ja...ok, nagyon örvendtem.
- Beszélnünk kell!
Mr. McKee, már az ittlétem is megrémít.
Nem könnyen ismerkedem az emberekkel...
...de amit ma reggel mondott
az telibe talált.
Amit mondott, az fontosabb, mint
a forgatókönyv alternatíváim.
Az a saját emberi választásaimról
szólt. Kérem!
Igen.
Hát tudja...innék
egyet, barátom.
"De egy kicsit fantasztikus,
elillanó...
-...és elérhetetlen."
- Aztán mi történik?
Ez a könyv vége.
Szeretném egyszerűen tálalni,
nagyobb karakterív nélkül.
És szenzációhajhászása nélkül.
Meg akarom mutatni a virágokat,
mint Isten csodáit.
Meg akarom mutatni, hogy Orlean soha
nem látta a virágzó "Szellem" orchideát.
Ez a csalódottságról szól.
Értem.
Ez nem egy film.
Vissza kell menned
és drámaként megcsinálni.
Nem mehetek vissza, nekem oldalaim
vannak tele rossz kezdésekkel, rossz megközelítésekkel...
- Lejárt a határidőm is.
- Elmondok egy titkot.
Az utolsó jelenet adja a filmet.
Hagyd a végére
és nyertél.
Lehetnek benne szépséghibák,
problémák, de a vége üssön...
és nyertél.
Találj egy befejezést,
de ne csalj!
Ne merészeld valami isteni
beavatkozással elkenni a dolgot!
A szereplőidnek változniuk kell...
és ezeknek a változásoknak
belülről kell fakadniuk.
Csináld ezt és rendben leszel.
Megígéri?
Mr. McKee!
- Volt már a kurzusomon azelőtt is?
- A bátyám volt.
Az ikerbátyám, Donald.
Ő vett rá, hogy jöjjek el.
- Forgatókönyvíró ikrek.
- Igen.
Nos, Julius és Philip Epstein...
akik a "Casablanca"-t írták...
-...ikrek voltak.
- Említette a kurzuson.
A valaha írt legjobb forgatókönyv!
- Nagy írók otthona!
- Donald.
Hé, milyen az utazásod?
- Megismerted már az újágírónődet,
Te kutya? - Igen.
- Figyelj, csak azért hívlak, hogy
gratuláljak a forgatókönyvedhez.
- Hát nem klassz?
Marty azt mondta, hogy bekerülhetek a
60 legjobba és az 5 közepesbe.
- Ez nagyszerű Donald.
- Meg akarom köszönni a segítségedet.
- Nem segítettem semmit.
- Oh, gyerünk már, hagytál a lakásodban lakni.
És a teljességed inspirált,
úgy értem, legalább megpróbáltam.
Egy vad futam volt!
- Catherine nagyon szeretné eljátszani Cassie-t.
- Ó, kérlek! Kérlek, Donald!
Catherine Keener?
- Catherine Keener ott van a házamban?
- Igen, éppen Bugle-t játszottunk.
Ő olyan fantasztikus,
komolyan randiznod kéne vele, Charles.
Igen...nézd...
Gondolkoztam.
Talán szívesen lógnál velem
pár napot New York-ban.
- Oh, Istenem, igen!
- Igen?
Megmutatom a forgatókönyvemet pár embernek,
és Te is elolvashatnád, tudod?
Ha akarod.
Persze, hízelgő lenne.
- Ok.
- Kösz Charles.
Ok, szia.
Szóval...Te mit tennél?
- Ez egy vicc rólam, ugye?
- Sajnálom, próbáltam csinálni valami...
- Nem érdekes, jópofa.
- Oh, jó. Ok.
Szóval Te mit csinálnál?
Te és én annyira különbözünk, Charles.
Különböző tehetségek vagyunk
Tudom, de csak a vicc kedvéért,
a nagy Donald hogy fejezné be?
Fogd be! A "Nagy Donald ".
Úgy érzem, mintha kihagytál
volna valamit.
- Rendben, micsodát?
- Nézd.
Kutattam egy kicsit a repülőn.
"Az ilyenfajta történetek olykor
átmennek egy kicsit többe".
"Egy pillantás az életre, amely kitágul
mint azok a ***án papírlabdák...
amik a vízbe dobva, kinyílnak,
mint a virágok".
"És a virág olyan csodálatos...
hogy el sem hiszed,
hogy egy pillanattal előbb még...
csak egy papírlabda volt
meg egy pohár víz".
Először is, ez logikátlan.
-Azt mondja, nem törődött a virágokkal.
-Az Isten szerelmére, ez csak metafora!
De minek a metaforája?
Mi változtatta át a papírlabdát virággá?
Ez nincs a könyvben, Charles!
Nem tudom. Te érted.
Talán, de azt hiszem beszélned kéne
azzal a nővel. Megismerhetnéd!
Nem tudom!
- Komolyan!
- Elmegyek én!
Mintha Te lennék.
Meg akarom csinálni, Charles.
Lemegyünk a mélyére.
Helyrerakjuk a filmedet, bátyó!
De pontosan olyannak kell lenned,
mint én. Adnom kell a hírnevemre!
- Nem lehetsz selyemfiú, sem seggfej.
- Nem vagyok seggfej!
Tudod, mit akarok mondani!
Semmi flörtölés.
Semmi rossz vicc.
Ne nevess úgy, ahogy szoktál.
Nem fogok nevetni! Úgy hogy
hinnék az emberek, hogy Te vagyok?
Megtiszteltetés.
Szóval, azt hiszem most
előjövök a farbával.
Tartja a kapcsolatot Laroche-sal?
Úgy hiszem felfedeztem
az Ön iránta való vonzalmát...
a szövegben. Akarja kommentálni?
Nos...a kapcsolatunk
pusztán munkakapcsolat volt.
Bizonyos fokú bizalmasság
kialakul az ilyenfajta kapcsolatban.
Pontosan meghatározva,
engem minden mondanivalója érdekelt.
De a kapcsolat ***árul,
amikor a könyv elkészül.
Tessék?
Semmi.
Csak még egy kérdésem lenne.
Ha együtt vacsorázhatna egy történelmi
személyiséggel, élővel, vagy holttal, ki lenne az?
Nos...azt kell, hogy mondjam...
...Einstein vagy...
...Jézus.
Nagyon jó.
Érdekes válasz.
- Hazudik!
- Hogy érted?
- Mi történt?
- Semmi.
Mindent jól mondott!
- Túl jól!
- Lehet, hogy azért, mert igaz!
- Leégettél?
- Amikor az emberek ennyire jól válaszolnak...
akkor hazudnak! Mind Jézust, vagy
Einsteint mond, ez egy előkészített válasz.
- Hogy érted azt, hogy Jézus, vagy Einstein?
- Figyelj Charles.
Van egy ötletem.
Csak egy megoldás maradt: a távcső.
Mit jelent az, hogy Jézus és Einstein?
Gyerünk!...
Gyerünk, énekelj velem!
Mi a fenének a távcső?
Menjünk már!
Letette a telefont.
Zaklatott.
Fejezd be a kukkolást!
Hagyd békén!
Sír!
A számítógépnél ül.
- Ez nem helyes!
- United...
...Miami-ba...
11:55, holnap délelőtt.
- Azt hittem befejezte Laroche-sal!
- A szülei Floridában élnek, Donald.
- Ez nem egy szülői telefon volt, barátocskám!
- Ne mond, hogy "barátocskám"!
Bejött egy fickó...jóképű.
A férje lesz az.
Nagyon furcsán viselkedik,
nem igaz?
Nem gondolod?
Mit titkol?
Talán leszbikus és nem tudja,
hogyan mondja meg neki! Mit gondolsz?
- Láttad már Laroche ***ó oldalát?
- Nem! Próbálok olvasni!
Mindenesetre én megnézem.
Kutatás!
- Ne mondd el az öreglánynak!
- Úgy érted Anyának?
Nem, nem úgy értettem.
- Még mindig azt mondom, hogy holnap
Miami-ba kéne mennünk.
- Felejtsd el!
Néhány csaj elég jól néz ki.
És találd ki, mi lesz!
- Holnap Miami-ba megyünk.
- Azt mondtam, hogy nem!
Én meg, hogy "Oh igen Baby".
Gyere ide!
"Amit megértettem, hogy
a változás nem egy lehetőség...
sem a növények fajtáinak,
sem nekem.
Megtörténik és...más leszel.
FAKAHATCHEE, 3 ÉVVEL KORÁBBAN
Talán az egyetlen különbség köztem és a
növények között az, hogy...
miután hazudtam magamnak a változásról,
hazudtam a könyvemben is.
Megjátszottam a férjemnek,
hogy minden ugyanolyan...
de valami történt a mocsárban
azon a napon."
Nézze!
Mondtam, hogy megtalálom magának
Fakahatchee gyöngyszemét!
Ez egy virág!
Ez csak egy virág.
Nos, elviszem
ha már itt vagyok.
A ***ó oldalam elég nagy lesz.
Nézze, van valami amit nem mondtam...
de el akarok mondani
a "Szellem"-ről. Ok?
Azt hiszem segíteni fog magának.
A kertészetben kezdődött.
Egyik éjszaka visszamentem valamiért.
Csak azért akarták a "Szellem"-et,
hogy kivonják belőle a drogot.
Mint egy szertartás. A fiatalok,
tudja, szeretik belőni magukat.
- Mathew is? Azok között a fickók között volt...
- Persze! Mathew minden nap ezt a szart csinálja.
Csak azért mert egyik nap...
el volt bűvölve tőlem...
...a hajamtól...
...a...
...szomorúságomtól.
- Ja.
Ez a hatása. Ez az
amit el akartam mesélni.
Azt hiszem tetszene magának Susie.
Úgy tűnik segít elbűvölni az embereket.
Ki tudom vonni magának.
Tudom, hogy kell. Láttam.
Valószínűleg az egyetlen fehér
fickó vagyok, aki tudja.
Meg akarom csinálni Susie.
Befejeztem az orchideákkal, Laroche.
- Halló?
- Helló, itt John.
- Megkapta a csomagot?
- John, John!
Johnny.
- Hé, John.
- Igen?
- Most nagyon boldog vagyok.
- Nos, örülök.
Nagyon boldog.
John?
Csináljon így.
Nem!
Folytassa.
Nem, nem.
Utánozni akarom a tárcsahangot.
Magának tartania kell ugyanazt...
aztán én is csatlakozom,
és együtt...
- Nem tudom megcsinálni egyedül.
- Ok, melyiket csináljam?
- Igen, igen, igen.
- Itt van.
- Ez az!
- Megcsináltuk.
Megcsináltuk.
Ez kurva csodálatos!
- Volt már magányos valaha, John?
- Ó, fura gyerek voltam...
Senki nem szeretett...
De az volt elképzelésem...
ha elég sokáig várok valakire...
megjelenik és csak...
...tudja...
Megért engem...
Mint az Anyukám...
Csak valaki más.
Rámnéz...
és halkan azt mondja...
"Igen"
Csak így...
...és nem lennék többé egyedül.
Ó, bárcsak hangya lennék!
Olyan fénylők!
Te fénylőbb vagy
mint bármelyik hangya, Édes.
Ez a legédesebb dolog,
amit nekem eddig bárki is mondott.
Hát...mert kedvellek, ezért.
FLORIDA, 3 ÉVVEL KÉSŐBB
Közelebb megyek, megnézem!
Te várj meg itt!
Ne, várj!
Nekem kéne mennem!
Akarom mondani,
te engem helyettesítesz, nem?
Úgy értem ez az én...
-...tudod...
- Hé bátyó.
Akkor menj te.
- Drágám, nem tudom téged mi lelt!
- Emlékeim szerint a múltkor is Te másztál rám.
A francba!
- Hé! Befelé!
- Én csak...
Fogd be a pofádat!
Pofa be!
- Ki ez?
- Ki a fene vagy?
Én csak...senki...
Én csak...én csak...
Várj egy percet, várj egy
percet! Tudod ki...?
Ez a forgatókönyvíró!
- A fazon, aki átdolgozza a könyvedet?
- Igen.
Őrület!
Örülök, hogy megismerhetem.
- Hé haver, ki fog engem játszani?
- Én nem...még nem tudom.
- Talán...
- Azt hittem eljátszhatom magamat.
Miért...
- Követett engem?
- Nem, persze, hogy nem!
- Mennem kéne!
- Ja, igen.
Igazán örültem,
hogy megismerhettem, de...
-...hadd adjam meg a számomat...
- Nem, nem , nem...
Komolyan kiakadtam Johnny.
Miért van ez itt?
Miért követett engem?
- Mit tud?
- Nem tudok semmit sem!
- Látta az üvegházat!
- A francba!
A francba!
- Írni fog erről a forgatókönyvében?
- Tényleg nem tudom mi "ez"!
Hazudik!
- Várj!
- Maradjon...
- Meg kell ölnünk!
- Mi??
- Nem tudom, mégis mit kéne tennünk?
- Üljön le!
Susie!
Meg kell nyugodnod!
Kicsit érzékenyen reagálsz!
- Nem tudhatod, hogy mit...
- Éppen rólam ír!
Nem hagyhatom, hogy a világ...hogy
az emberek tudjanak rólunk...
...és...és erről!
Miért? Te...
-Te szégyellsz engem, Susan?
- Nem, nem erről van szó!
- Egyáltalán hogy jut az eszedbe?
- Nem?
Én egy profi újságíró vagyok és...
-...a drogok...
- Susie.
- Nem ölhetünk meg valakit!
- Ok, ok!
Akkor megcsinálom én.
- Egyedül!
- Susan!
Hé, kurvára nem viccelek!
- Nézzék én nem láttam semmit!
- Vidd a kocsihoz!
Állítsa le, és kifelé!
Rohanj! Rohanj!
Susan! Ki a franc volt az?
Nem tudom! Nem láttam!
A francba! Bassza meg!
Gyerünk!
Segíts megkeresni a lámpát!
- Szóval van egy másik fickó is.
- Igen.
Kövér...csak ezt tudom mondani.
Ez nevetséges!
Külön kéne válnunk!
Nem tudok! Egyedül nem tudom!
Arról szó sem lehet!
- Meg fognak minket találni!
- Nem hiszem.
Nem akarok meghalni Donald!
- Elvesztegettem az életemet, Istenem elvesztegettem!
- Nem vesztegetted el!
- Nem fogsz meghalni!
- De elvesztegettem!
Én csodállak téged Donald, tudod?
Az egész életemet bénultan éltem,aggódva azon
hogy mit gondolnak rólam az emberek...
Míg Te, Te csak kiélvezted az életet.
- Nem élveztem ki.
- Nem, nem értesz!
Dícséretnek szántam.
Egyszer láttalak a főiskolán,
a könyvtár ablakából.
- Sarah Marshall-lal beszélgettél.
- Oh, Istenem, milyen szerelmes voltam belé!
Tudom, és flörtöltél vele...
- Ő kedves volt hozzád.
- Emlékszem!
És amikor továbbmentél...
Kim Canetti-vel kinevetett
a hátad mögött.
Olyan volt,
mintha rajtam nevettek volna!
Te az egészről nem tudtál?
- Olyan boldognak tűntél!
- Tudtam.
Hallottam őket.
- Akkor miért voltál olyan boldog?
- Szerettem Sarah-t, Charles.
Az enyém volt...
az a szerelem.
Birtokoltam.
És Sarah-nak nem volt
joga elvenni tőlem.
Azt szerethettem, akit akartam.
Ő szánalmasnak tartott.
Ez az Ő dolga volt, nem az enyém.
Az vagy, amit szeretsz...
...senki nem szeret téged.
Ez volt az, amit eldöntöttem
nagyon régen.
Mi van?
Köszönöm!
Mit?
Figyelj!
Hallom őket, hallom őket.
Hallom a lélegzésüket!
Charlie!
- Charlie!
- Charlie!
Fiúk!
- Charlie!
- John!
Hol van a furgon?
- Elmentek?
- Nem tudom.
Talán.
John? John!
A francba!
Nem hiszem el, hogy meglőttek!
Kibaszott jó, nem?
Hallgass! Ne nevess!
Donald! Rendbe fogsz jönni!
Minden rendben lesz, Donald.
Csak ne aludj el.
Ne aludj el, Donald!
Nézz rám, nézz rám, Donald!
Nézz rám folyamatosan!
Nyitsd ki a szemed!
Donald, kérlek nyitsd ki a szemed!
Donald, kérlek, kérlek!
Kérlek nyitsd ki a szemed,
Donald.
Donald nyitsd ki a szemed!
Nézz rám, nézz...
Segítség!
John!
Állj!
Sajnálom!
Meg kell tennem, haver!
Meg foglak ölni!
Te hoztad magad ebbe a helyzet...
Johnny!
Ne!
- Segítség!
- Ne, ne!
Johnny! John!
Oh, nem, nem, nem!
Johnny, Johnny, Johnny...
Oh Istenem!
Ó te kövér rohadék!
- Meghalt!
- Pofa be!
- Vesztes!
- Pofa be!
- Tönkretetted az életem, te...
- Pofa be!
- ...kövér fasz!
- Bassza meg hölgyem!
Maga csak egy magányos, öreg,
elkeseredett és szánalmas drogos!
Oh Istenem!
Vége van!
Mindennek vége van!
Mindent rosszul csináltam!
Vissza akarom kapni az életemet! Vissza
akarom kapni, mielőtt elbaszódott volna!
Megint kisbaba akarok lenni.
Új akarok lenni.
Új akarok lenni.
Halló?
- Halló?
- Anya.
Charles?
Charles, te vagy az?
Charles, mi a baj, jól vagy?
"Donald azt mondja:
Ez az ő dolga volt, nem az enyém
Az vagy, amit szeretsz,
senki nem szeret téged.
Ez volt az, amit eldöntöttem
nagyon régen. Kaufman elkezd sírni.
Megpróbálja megköszönni a bátyjának,
de nem tudja szavakba foglalni."
- Szóval, hogy boldogulsz?
- Jól vagyok.
Hiányzik, tudod?
- Hogy halad a forgatókönyv?
- Jól, már majdnem befejeztem...
Igazán örülni fogok, ha
végre valami mást csinálhatok.
Lefogadom!
- Veled minden rendben?
- Januárban David és én Prágában voltunk.
- Nagyon jó volt!
- Remekül hangzik!
- Igen, és csodálatos színházak vannak ott!
- Igen, hallottam...
-Meg kéne néznem!
- Vannak templomok, amik...
emberi koponyákkal és
csontokkal vannak díszítve!
Több ezer csonttal!
Rád gondoltam miközben
megnéztem.
Charlie, van valakim!
Most mért csinálod ezt?
Szeretlek!
Nekem...mennem kéne.
Meg kell...
Meg kell csinálnom dolgokat...
Elutazunk a hétvégén.
- Millió dolgot, ok?
- Igen.
Én is szeretlek, ugye tudod?
"Egyenesen haza kell mennem!
Már tudom, hogy fejezzem be a forgatókönyvet.
Kaufman-nal ér véget, amint hazafelé
vezet miután Améliával ebédelt...
azon gondolkozva, hogy már tudja,
hogy fejezze be a forgatókönyvét.
A francba, ez gondolat-beszéd.
McKee nem helyesli.
Hogy mutassam meg a gondolatait?
Nem tudom, hogyan...
Ki a fenét érdekel
mit mond McKee? Jónak érzem...
Döntő fontosságú. Azon gondolkozom,
hogy engem ki fog játszani.
Valaki nem túl kövér.
Tetszene Gerard Depardieu, de...
meg tudja csinálni akcentus nélkül?
Mindenesetre kész van...
és ez már valami!
Tehát, Kaufman hazafelé vezet
miután találkozott Améliával...
Életében először tele reménnyel.
Ez tetszik!
Így jó lesz.