Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ha nem az,
akkor mi más volt?
VÉGE
CÍM NÉLKÜL
ÍRTA: PAUL SHELDON
Még egy.
TORTÚRA
- Mi az?
- Egy régi jó barát.
Rámoltam a szekrényemben,
és a kezembe került.
Szép darab, Paul!
Karaktere van.
Amikor megírtam az első könyvemet,
ebben vittem kiadót keresni.
- Akkor még író voltam.
- Most is író vagy!
Nem vagyok író,
mióta a Misery befutott.
Pedig nem rossz üzlet.
Sőt, egyre jobb és jobb.
A Misery gyermekének első
kiadása percek alatt elfogyott.
- Milliós példányszámban.
- Marcia, ne!
Misery Chastainnek köszönheted
a lányod főiskoláját,
a két házadat és a páholyodat
a stadionban.
És mindezért mi a hála?
Hogy megölöd!
Ez a nő rátelepedett az életemre.
Vagy egyszer és mindenkorra végzek
vele, vagy az írást hagyom abba.
Elmegyek Silver Creekbe,
hogy befejezzem az új könyvem.
Ha ezzel elkészülök, akkor lesz
mit az emlékkövemre vésni.
Én rajongok magáért.
Nincs semmi baj.
Egykettőre meggyógyul.
Én meggyógyítom.
Én rajongok magáért.
Hol...?
Hol vagyok?
Itt vagyunk Silver Creekhez
közel.
Mióta?
Tegnapelőtt hoztam ide.
Rendbe fog jönni.
- Engem Annie Wilkesnek hívnak.
- És rajong értem.
Igen, az igaz,
és ápolónő is vagyok.
Tessék. Vegye be.
Tessék.
- Mi ez?
- Novril. Fájdalomcsillapító.
Köszönöm.
Miért nem vittek kórházba?
Szörnyű hóvihar volt.
Nem mertem vállalni az utat.
Akartam telefonálni,
de a telefon sem működött.
Nem szabad sokat mocorognia.
Pihenni kell.
Majdnem meghalt.
Jól kinyitjuk...
A lábaiban, gondolom,
nagy operákat zeng a fájdalom.
De nem fog örökké fájni, Paul,
megígérhetem.
- Tudok még járni valaha?
- Hát persze!
És a karja is rendbe jön.
A válla csúnyán kificamodott.
Bemerevedett,
de sikerült helyreugrasztanom.
Azért, amire a legbüszkébb
vagyok, az a két lába!
Mivel semmi sem volt a háznál, egy
orvos sem csinálta volna különbül!
Nem olyan rémes,
mint ahogyan kinéz.
A tibia frakturált mindkét
alszárban.
A jobb láb fibuláján
szintén fraktúra.
Hallani, ahogy a csontok recsegnek,
úgyhogy maradjon nyugton.
Majd ha járható lesz az út,
beviszem a kórházba.
Addig is, maga csak erősödjön,
pihenjen!
Megtiszteltetésnek veszem,
hogy vendégül láthatom.
Halló, itt Marcia Sindell.
New Yorkból telefonálok.
A Silver Creek-i rendőrkapitánnyal
vagy a seriffel szeretnék beszélni.
- Most melyikkel a kettő közül?
- Amelyikük ráér.
Történetesen mindkettő ráér,
mert mind a kettő én vagyok.
Én vagyok a Rendőrök Jóléti
Egyletének az elnöke,
és a Segélyszolgálat
Nyugdíjalapítványának a főtitkára,
és ha horgászni támadna kedve,
akkor is csak hozzám forduljon!
Szólítson Busternak,
mindenki így szólít.
Mit tehetek Önért?
Írómenedzser vagyok és...
lehet, butaság, hogy aggódom,
de attól félek, az ügyfelemmel,
Paul Sheldonnal történt valami.
Paul Sheldonról van szó,
az íróról?
- Ő az ügyfele?
- Igen.
Tudja, hogy mindenki szereti
a Misery-könyveket?
Tudom.
Nyilván tudja, hogy Paul oda
ment befejezni az új könyvét.
Azt hiszem,
már hat hete itt van.
Nem valószínű.
Felhívtam a szállodát,
azt mondták, a múlt kedden
kijelentkezett. Nem furcsa?
Nem is tudom. Általában felhívja
magát, ha kijelentkezik valahonnan?
Nem, nem, dehogyis,
de a lánya sem tud róla semmit.
Olyankor, ha kijön egy új könyve,
mindig jelentkezni szokott.
És most, hogy se telefon,
se semmi...
Arra gondol, hogy eltűnt?
Csak olyan rossz érzésem van.
Mondja, hogy szamárság!
Csak egy kis aggodalmaskodás.
Megmondom, mit teszek.
Eddig nem kaptam baleseti jelentést,
de szétküldöm a nevét mindenfelé.
Ha kiderül valami,
nyomban visszahívom.
Ez lesz a legjobb.
Nagyon szépen köszönöm.
Viszont hallásra.
Telefonunk volt?
Munkás délelőtt.
Igen.
Munka, munka, munka.
Virginia, mikor volt a hóvihar?
Múlt kedden. Miért?
Csak kérdeztem.
Csodával határos,
hogy rám talált a hóviharban.
Nem volt benne semmi különös.
- Én mindig tudtam, hogy hol jár.
- Tudta, hol járok?
Persze, hát nem volt titok,
hogy Silver Creekbe jön.
Már mondtam,
hogy rajongok magáért.
Volt olyan éjszaka, hogy
lefurikáztam a szállodájához,
leálltam az ablaka alatt,
és néztem a fényt,
és elképzeltem a szobát, ahol
a világirodalom óriása alkot.
- Szabadna a végét még egyszer?
- Ne kapkodja a fejét!
Nem szeretném megvágni.
Aztán múltkor délután,
éppen hazafelé indultam,
látom ám, hogy jön ki
a szállodából.
Csodálkoztam, egy zseni miért
indul el, mikor hóvihar készül.
Mert nem tudtam,
hogy hóvihar készül.
Szerencséjére én tudtam,
és az én szerencsémre is,
mert így életben maradt,
és még sok-sok könyvet írhat.
Ó, Paul,
minden könyvét olvastam!
A Misery-sorozat...
Fejből tudom az egészet!
Mind a nyolcat.
Olyan szépek.
- Maga nagyon kedves.
- Maga meg zseniális.
Mint egy kisbaba.
Készen vagyunk.
Köszönöm.
Mikorra lesz telefon?
Fel kéne hívni a lányomat,
meg a menedzseremet,
hogy tudják, hogy még élek.
Most már biztosan megcsinálják.
Amint járhatóak lesznek az utak,
lesz telefonunk is.
De ha megadja a számukat,
majd én odaszólok.
Köszönöm.
Kérhetek valamit?
Láttam a táskájában, hogy van
egy új Paul Sheldon könyv...
Nem lehetne, hogy esetleg...
- El akarja olvasni?
- Ha nem bánná...
Nálam nagyon szigorú szabályok
vannak, hogy ki olvashat kéziratban,
A kiadóm, a menedzserem,
és aki megment a fagyhaláltól
baleset után.
Nem is tudja, milyen boldogító
gyönyörűség ez nekem.
Óramű pontossággal jönnek
a rohamok.
Hozom a Novrilját. Bocsásson meg,
csak fecsegek, és hagyom kínlódni.
Mi az új könyv címe?
Még nincs címe.
És miről szól?
Nem tudom.
Ez most hülyén hangzik, de már
régóta kizárólag Miseryket írok.
Ugorjon neki, és mesélje el,
hogy tetszett magának.
Még címet is adhat neki.
Majd éppen én adok címet!
Semmi különöset nem találok
Sheldon távozásában.
- A pezsgő is mutatta.
- Neked talán igen, Libby.
Mindig rendel egy üveg
Dom Pérignont, amikor elkészül.
Fizeti, és már megy is.
Távolsági telefonbeszélgetések,
expressz küldemények?
Semmi, ami kirívó lenne?
Nem hinném, hogy Sheldon
kedveli a kirívó dolgokat.
Ha azt vesszük, hogy híresség,
ahhoz képest nem vág fel.
Mindig ugyanazzal a kocsival jár
ide, egy '65-ös Mustanggal.
Azt mondja, ihletet ad.
Ő a legjobb vendégem, soha nem
csap zajt, senkinek nincs terhére.
- Remélem, nem esett baja!
- Reméljük.
Lefogadom, hogy az öreg Mustang
már New York felé kocog.
Biztosan igazad van.
Kösz, Libby.
Szívesen.
Igaz, hogy még csak
a 40. oldalon tarok, de...
De?
- Semmi.
- Mi a baj?
Nevetséges! Hogy kritizálhatnék
én egy olyan nagy írót, mint maga?
Csak nyugodtan. Elbírom.
Ragyogóan van megírva,
de minden ragyogó, amit ír.
Bátran, a sűrűjébe!
Csúnyán beszélnek, Paul.
Tessék, kimondtam.
És... zavarja a csúnya beszéd?
Nem elég fennkölt.
Ezek utcagyerekek, én is az
voltam. Mindenki így beszél.
Nem mindenki. Vagy azt hiszi,
én azzal megyek be a fűszereshez,
hogy ,,Wally, lökj ide egy zacskó
kibaszott sárgarépát!"
És a bankban azt mondom
Mrs. Bollingernek:
"Nyalj ki a fiókból két lepedőt!"
Na tessék! Nézzen ide!
Ez maga miatt történt!
Ó, Paul, ne haragudjon!
Úgy szégyellem magam.
Néha kijövök a sodromból.
Meg tud nekem bocsátani?
Persze, már megtörtént!
Szeretlek, Paul.
A szellemedet, a tehetségedet.
Nekem ez minden.
Jó kis mulatság!
Virginia, ebben a kocsiban nem a
feleségem vagy, hanem a helyettesem.
A helyettes jobban szeretne
otthon ágyba bújni a seriffel!
- Állj, állj!
- Mi van?
- Látod ezt? Letört.
- Talán a hó súlyától.
Vagy elkorhadt az ága, kicsavarta
a szél. Rengeteg mindentől lehet.
Az istenit!
Ne segítsek?
Ne, egyedül vidámabb!
Köszönöm.
- Azt hiszed, itt van Sheldon?
- Remélem nem, különben már halott.
Menjünk be az újsághoz.
Ó, csak nem ébresztettem fel?
Nem, már fent voltam.
Na, mit hoztam? Már megkapták az
üzletben, nagy halmokban állt ott,
és ahogy megláttam, leszurkoltam
a pénzt. Az első példány az enyém.
- Járható az út? - Csak a városba
vezető. A többi még nem.
Felhívtam a kórházat, és beszéltem
az ortopéd-sebész főorvossal.
Mondtam neki, ki maga,
és hogy baleset érte.
Azt mondta, ha nem mérgesedik el,
addig nincs veszély.
Amint megnyitják az utat,
mentőt küldenek magáért.
A telefon még rossz?
Az enyém igen, de a városban nem.
Fel is hívtam a menedzserét.
Még éppen csak belekukkantottam,
már kinyitni is gyönyörűség.
- Csak látni Misery Chastain nevét...
- A lányom meg eszi a kefét,
úgy volt, hazamegyek a
születésnapjára. Ma van.
A menedzsere azt mondta,
szól neki, hogy jól van,
de attól félek magának ezzel
még holnapig várnia kell.
Ó, Paul... Maga igazi költő!
A ház specialitása:
Bevert tojás alá Wilkes.
Már a 75. oldalon tartok.
Akkor, hát, ez a könyv ,,oké"?
Nem.
Ez nem jó kifejezés.
Ó, hiába, csekély a szókincsem.
A ,,nagyszerű" nem közönséges?
Én szoktam használni.
De nem, a nagyszerű mégsem
jó rá...
Tökéletes.
Ez egy tökéletes mű.
Ideje, hogy összeismerkedjenek.
Ő az az élőlény, aki a legkedvesebb
a szívemnek: Misery, a kocám.
Misery?
Igen, mondtam,
hogy rajongok magáért.
Igen. Lassacskán kezdem elhinni.
Ezen a tanyán sivár volt az élet,
csak a tehenek, csirkék, meg én.
Aztán jött Misery, és
mosolyt varázsolt az arcomra.
Nagyon helyes!
Szép nagy disznó!
A 300. oldalon tartok.
Több, mint tökéletes, isteni!
Hol van az a plafon,
amit egy digó festett?
- A sixtusi kápolna?
- Az! És a Misery gyermeke...
Ennél a két műalkotásnál nincs
istenibb dolog a világon!
Amikor a férjem elhagyott,
váratlanul ért.
Nem volt könnyű időszak.
Eleinte azt hittem,
hogy belebolondulok.
Így szokott ez lenni.
Akkor még nem ismertem a műveit,
munkába temetkeztem.
Éjszakák és nappalok...
Magányos éjszakai műszakok
a kórházban. Rengeteget olvastam.
Így találkoztam össze Miseryvel.
Boldogító találkozás volt,
elfeledtette velem minden bajomat.
Hát persze, ebben
magának is volt része.
Hát, talán igen.
Minden könyvét elolvasom
újra és újra.
Már csak két fejezet van
ebből hátra,
de tudom, ha kiolvastam, fordítok
az első oldalra, és kezdem elölről.
Én csak...
- Végzett?
- Igen.
Nem probléma.
Köszönöm.
Ne hibáztasson érte, én nem
ítélem el a házasságot eleve,
de legény legyen a talpán, aki
engem megint oltár elé akar vezetni.
Hát igen. Az ember
ép ésszel sosem vágna bele.
A házasságot már lejáratták.
Már nem tartják tiszteletben
a házasság intézményét.
Nincs az emberekben
felelősségtudat.
Hát akkor, szívesen fecserésznék
még itt magával,
de vár a könyvem,
és kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.
Te...
Mocskos vén buzi!
Hogy tehetted?
Nem halhatott meg!
Misery Chastain nem halhat meg!
1871-ben sokan haltak meg
szülésben.
A szelleme a fontos, és Misery
szelleme nem halt meg.
Nekem nem kell a szelleme!
Nekem Misery kell!
És te meggyilkoltad Miseryt!
Én nem... nem bántottam.
Hát akkor ki?
Senki. Csak elhunyt.
Elhunyt békében.
Elhunyt békében?
Elhunyt békében?!
Nem hunyt el békében!
Meggyilkolták!
Te voltál! Te voltál!
Te voltál! Te voltál!
Meggyilkoltad az én Miserymet!
Annie...
Azt hittem, jó ember vagy.
De nem vagy jó.
Csak egy újabb hazudós vén buzi.
Nincs kedvem gondot viselni
rád tovább!
És ne számíts rá,
hogy majd érted jön valaki.
Nem jön se orvos, se menedzser,
se a lányod! Nem szóltam senkinek!
Senki sem tudja, hogy itt vagy.
Csak azon imádkozz,
hogy engem baj ne érjen.
Mert, ha én meghalok...
meghalsz!
Nem, Sindell kisasszony,
nincs értelme, hogy ide kijöjjön.
Amit lehet, úgyis megtesszük.
Igen, összedolgozunk az államiakkal,
és értesítettük az FBl-t is.
Igen. Igen. Amint megtudunk
valamit, szólunk.
Ne idegeskedjen! Bármikor hívhat.
Viszonthallásra.
Rendben van, és hálásan köszönöm.
Köszönöm.
A bank azt mondja, nem használta
a hitelkártyáját, amióta elment.
Az újságcikkekre se reagált.
Szegény drágaságom.
Mit csinál ott a földön?
Én tehetek róla.
Ha lenne igazi kórházi ágyam,
ez nem történhetett volna meg.
Így, szépen.
Segítek visszamászni.
Tudom, hogy fáj,
de mindjárt elmúlik, meglátja!
Rajta virágszálam.
- Ó, kérem lassabban, óvatosan!
- Ejnye, micsoda nyafogás ez!
Na látja! Fincsi?
- Tökéletes.
- Akár egy kisgyerek.
Nagy meglepetés vár magára.
Csak előbb van egy kis feladata.
Nem kaphatnék egy szelet sültet,
amíg a meglepetésemre várok?
Megkap mindent, amit csak akar,
de előbb végighallgat.
Néha kicsit elhomályosodik
az emlékezetem, elismerem.
Ezért nem jutottak eszembe a
dolgok, amikor kikérdeztek.
De most tisztán emlékszem.
Megkérdeztem Istent,
mi lesz veled,
és ő azt mondta: "Oltalmad alá
helyezem, hogy mutass neki utat."
- És utat mutat?
- Igen.
Amikor ételt kértem, legfeljebb egy
kis sajtot vagy salátát képzeltem.
Paul, ez nem a viccelődés ideje.
Meg kell tisztítanunk a világot
ettől a szennytől.
Égessem el a könyvemet?
Tudom, hogy fájni fog nagyon,
de így lesz a legjobb.
Csöppet sem esik nehezemre.
A menedzserem irodájában
tucatjával állnak a másolatok.
Mostanra már az összes kiadónál
olvasták New Yorkban.
Szóval, ha fel akarja gyújtani,
gyújtsa, ez semmit nem változtat.
Akkor fogja a gyufát!
Nincs értelme.
Már említette. Fogja!
Csak ez az egy van. Az első
regényét másolat nélkül írta,
mert azt hitte, úgy sem fogják
komolyan venni.
Azóta sem csinál másolatot,
mert babonás.
Babonából jár
vissza Silver Creekbe is.
11 éve mondta egy interjúban
Merv Griffinnek.
Merv Griffin...
Tudja mit? Nem jelentetem meg,
nem olvashatja el senki.
Megtartom magamnak. Még a
létezéséről sem fognak tudni.
Amíg nem semmisíti meg,
nem szabadul fel a lelke.
Szeretném, ha meggyújtaná, Paul.
Teljesítse Isten akaratát!
Egy ilyen okos ember,
és nem fogja fel az üzenetet?
Azért jöttünk erre a világra,
hogy segítsük egymást.
Látja, én segíteni akarok.
Kérem, segítsen,
hogy segíthessek!
Válassza a helyes utat!
Jaj, Édes Istenkém!
Kegyes Istenem!
Jaj, hogy ég!
Jaj, Istenkém!
Van ám lángja!
Tüzes Mennyország!
Jaj, Istenkém!
Mennyi piszkot csinál a piszok.
Ott, arra laknak Steadmanék,
az meg közvetlenül
alattunk a Wilkes-tanya.
Az a kocsi nem egy '65-ös
Mustang.
Errefelé már biztosan nincs.
Visszafordulhatsz.
Mostanában évről évre
rövidebbek a telek.
Azt mondják, az ózonréteggel
történt valami. Maga mit gondol?
Nem tudom.
Pedig van egy ilyen elmélet.
Itt az orvossága.
A három közül kit is választott
a közönség?
- Kevint választották!
- Kevint választották!
Gratulálok, Kevin Andrews.
- Helló, Kevin.
- Helló, Chuck. Hogy megy a műsor?
Remekül, helyezd magad kényelembe,
és hallgasd meg Sheree-t.
Oké, hát először is egy irtó
menő éttermet választottam.
Szédült nagy volt, erre Kevin
beállít nyakkendő nélkül.
Hát nem nagyszerű?
Remek! Mindig vágytam
a szoba másik oldalára.
Ó, és még ezt is hoztam magának.
Nézze, egy villanyborotva.
Ezentúl borotválkozhat egyedül.
Ha tudom, hogy ez lesz a meglepetés,
minden könyvemet elégetem.
Jaj, mindenből viccet csinál!
Nagy nap ez a mai. Üldögéljen
nyugodtan, hozom a berendezést.
- Milyen berendezést?
- A nagy meglepetést.
Az íróasztalát.
Egy írónak íróasztal dukál,
hogy dolgozhasson.
Hogy én?
Úgy érti írjak?
Azt hiszi,
hogy én írni akarok?
Drága Paul, én nem hiszem,
én tudom!
Most, hogy végre megszabadult
attól a csúnya kézirattól,
újra azt csinálhatja,
amiben zseniális,
megírja az új regényét.
Ez lesz élete fő műve.
A Misery visszatér.
Misery visszatér?
Nem tudta, mit cselekszik, amikor
megölte, és most jóvá teszi bűnét.
A könyvet nekem ajánlja,
mert megmentettem az életét.
Ó, Paul! Engem fog
irigyelni az egész világ!
Azt várja tőlem,
hogy tapsikoljak örömömben?
Nem várok mást,
csak egy újabb remekművet.
Tudatában van annak, hogy ez nem
a szokásos módja a könyvírásnak?
Úgy értem, némelyek talán furának
tartanak egy ilyen helyzetet.
Teljen megbízom a zsenijében.
Ráadásul, a tájból ihletet meríthet.
Csak szívja magába.
Sietek vissza.
Nem sokat háborgatják
a szomszédok.
Az a jó! A teljes magányban csak
a munkára fog koncentrálni.
Remek.
Drágább fajta papírt vettem
a gépeléshez,
de ezt masinát alkalmi áron kaptam,
mert hiányzik róla az "n" betű.
Mondtam pedig a kisasszonynak,
a kedvenc íróm nevében van n betű.
Az én kedvenc ápolónőm nevében
kettő is van: Annie.
Kis bolondos!
Szóval elégedett?
Tökéletesen.
Egyetlen kis apróság,
nem tudok dolgozni ezzel a
papírral, szétkenődik rajta az írás.
Szóval, ha úgy gondolja,
menjen vissza a városba és...
hozzon közönséges fehér
géppapírt.
De ez volt a legdrágább,
és nem is hiszem, hogy piszkol.
De igen! Megmutatom.
Tényleg piszkol egy kicsit.
Rontja a külalakot.
Gondoltam, érdekelni fogja,
csak azt akartam,
hogy minden a kedvére legyen,
nem csak a kész könyv,
hanem már a kézirat is.
Köszönöm a figyelmességét.
Hozhatok még valamit
a városból?
Egyéb kulcsfontosságú
kellék az íráshoz?
Akar talán egy kis diktafont?
Vagy egy szép,
kézzel hímzett papucsot?
Nem. Csak a papír lenne jó.
Biztos? Mert ha akarja,
hazahordom az egész boltot!
Annie, mi a baj?
Hogy mi a baj?
Hát megmondom, mi a baj!
A lábamat lejárom maga miatt!
Mindent megteszek a kedvéért!
Etetem, mosdatom, öltöztetem,
és mi ezért a köszönet?!
"Ez a papír rossz Annie,
ezzel nem tudok írni, Annie!"
Jó, megkapja a hülye papírját,
de egy kicsit több hálát várok...
a jóságomért kedves
"Nagy ember"!
A fene...!
Gyerünk már!
Gyerünk, annyiszor
megírtam, és most...
Lám, működik!
Na ez jó.
Eszelős kurva!
Paul, hoztam a papírt.
Remélem, elég lesz!
Három 480 íves csomag.
Olyan, amilyet mondott.
Paul, úszik a verejtékben.
Mi dúlta fel ennyire?
Mi történt magával?
Tudja jól, mi szokott történni
velem, ülök és szenvedek!
Kérem a gyógyszerem!
Szegény drágám! Visszasegítem
az ágyba, és hozom a Novrilt.
Előbb a gyógyszerem!
- De hát csak egy pillanat!
- Nem!
Rettenetesen fáj.
Hozza a gyógyszert, Annie!
Kérem szépen.
Legyen szíve!
Megszakad a szívem,
olyan rosszul néz ki!
Sokat gondolkoztam vezetés
közben... Vegye be!
És rájöttem valamire,
azért nem kedvelnek az emberek,
mert rossz természetem van.
Magát is megharagítottam.
Ugye, így van?
Ugyan... ki kell engedni a gőzt
néha-néha.
A lángelmének pedig pihenés
kell munka előtt.
Fel a lábikót!
- Mindjárt megvagyunk.
- Oké.
Tessék. Hátha közben
megszállná az ihlet.
Jó, de most ne várjon tőlem
túl sokat!
Ne legyen kishitű! Csodálatos
lesz! Majd én leszek a múzsája!
Megihletem az én drágaságomat!
Kapja el!
Drágaságom...
A jelekből arra kell következtetnünk,
hogy Paul Sheldon már nem él.
Tudjuk, hogy valamiképpen
sikerült kijutnia a járműből,
de a széleskörű helyszínelés
eredménytelen maradt.
Ha valaki sérülten rábukkant volna,
bevitte volna a területi kórházba.
Nyilván itt a közelben
betemette a hó.
Megtaláljuk,
ha megindul az olvadás.
Ha nem vadállatok találják meg
előbb, ami nem zárható ki.
Colorado állambeli rendőrkapitányt,
Sherman Douglast hallották.
Nem hiszed el, hogy meghalt,
igaz?
De igen, lehet, hogy meghalt,
csak nem úgy, ahogy mondják.
Saját erejéből nem tudott
innen kikecmeregni.
Nézd ezeket a horpadásokat.
Valaki kiemelte.
Baszd meg, baszd meg,
baszd meg, baszd meg!
Nagyon sajnálom, Paul,
de ez rossz.
- Hogy?
- Át kell írni az egészet!
Nem méltó magához.
Kidobjuk!
Kivéve, hogy a sírásót úgy hívják,
mint engem, az benne maradhat!
Nagyra értékelem az ítéletét,
de nem elhamarkodott egy kicsit?
Paul, ez az írása nem jó!
- Nem jó?
- Nem jó!
Gyermekkoromban Bakersfieldben
laktam, és a kedvenc szórakozásom...
a szombat esti folytatásos
film volt.
- A szappanopera. - Én tudom,
hogy hívják, "Mr. Nagy ember"!
Mondják sorozatnak is!
Nem vagyok én hülye!
Na szóval, a Rakétaember volt a
kedvencem, egyszer volt egy rész,
belökték egy kocsiba egy
meredek úton, összeverték,
kitépték a féket, beforrasztották
az ajtót, meglökték a kocsit.
Magához tér, próbál kijutni,
de a kocsi egyenesen lerohan a
szikláról, összetörik és kigyullad.
Majd megőrültem az izgalomtól! A
következő héten elsőként ültem be.
Mindig ott kezdődött,
ahol az előző héten abbahagyták.
Ott a Rakétaember, küzd,
egyre közelebb a szikla!
Majdnem nekiütközik, de kiugrik,
a gyerekek meg éljeneznek!
De én nem éljeneztem!
Felugrottam és sírva kiabáltam:
"A múlt héten nem ez volt a vége!
Hát senki sem emlékszik?"
"Ez egy nagy becsapás! Nem igazság!
"Nem ugorhat ki azon az ajtón!"
Mindig van csalás a
szap... a sorozatokban.
Magánál nem lesz!
Az én Miserymmel nem csalunk!
Emlékezzen csak vissza! Lan elmegy
dr. Clearyért, de a lova felbukik,
és ott fekszik törött vállal és
bordákkal, nem jut el az orvoshoz.
Szóba sem jöhet, hogy kísérleti
vérkészítmény mentse meg az életét!
Miseryt sírba tették a kötet
végén, Paul. Onnan kell kezdeni!
Így már jobb?
Így folytassam?
Sokkal jobb!
Ó, Paul! Amikor lan rájön, azért
temették el Miseryt elevenen,
mert egy méhcsípés miatt
a tetszhalál állapotába került,
és Wilkesnek, a sírásónak eszébe
jut, hogy 30 évvel korábban...
ugyanez történt
Lady Evelyn-Hyde-dal is!
És akkor dr. Cleary kikövetkezteti,
hogy Misery a Lady lánya lehet,
mert olyan ritka egyezés ez a
csípéssel! Majd kiugrott a szívem!
Én már az első résznél tudtam,
hogy Misery nemesi származású!
- És igazam is volt!
- Bizony.
Ó, Paul, ideadja nekem a következő
fejezetet? Beírom az n-eket.
Visszanyeri régi énjét, amikor
lan kiássa, vagy amnéziás lesz?
Majd kiderül.
És továbbra is olyan nagy, tiszta
szerelemmel szeretik egymást?
- Az is kiderül.
- Csak ezt árulja el!
Misery él, Misery él!
Ó, milyen romantikus!
Az egész ház csupa álom,
csupa romantika!
Felteszek gyorsan egy
Liberace lemezt!
Maga is szereti Liberace-t,
ugye?
Ha koncertezik, mit gondol,
ki ül középen az első sorban?
Egész nap pörgetni fogom a lemezeit,
hogy megihlessék! Imádom a számait!
Annie?
Velem vacsorázna ma este?
Megünnepeljük Misery visszatérését.
Ha maga nincs, nem tér vissza.
Ó, Paul...
Megtisztelő ajánlat!
Nem, még nincs benn.
Fogalmam sincs, hol lehet,
engem nem avat be az ügyeibe.
Valószínűleg valami dolga
akadt valahol.
Várj egy pillanatot!
Éppen most futott be.
Jim Taylor. Rettentően érdekli,
hogy milyen ügyben dolgozol.
Halló, Jim? Mi újság?
Jim, ez a téma már
lerágott csont.
Ha padokat állítasz a boltod elé,
akkor oda az emberek le
fognak ülni.
Nekem sem ő a szívem csücske,
de nem megyek oda elkergetni.
Add át üdvözletem Denise-nek!
Szervusz.
Bárki legyen is a kis barátnőd,
sokat olvashat.
Virginia, hízelgő, hogy azt hiszed,
más nőkre is futja az energiámból!
Ha már nem ismerem Paul Sheldon
tartózkodási helyét,
legalább a gondolatait ismerjem.
Miért érdekesek egy pasas gondolatai,
aki nekihajtott egy sziklának?
Látod? Az ilyen megjegyzések adják
egy jó házasság savát-borsát.
- Remélem, ízleni fog!
- Csoda gyönyörű!
Maga is.
Életemben nem ettem ilyen finom
húspástétomot. Hogy csinálja?
Az a titka, hogy friss paradicsom
van benne, nem konzerv.
És jó zamatot ad neki,
ha belekeverek egy kis löncshúst.
Ilyet aztán nem kapni
New Yorkban.
- Jöhet a pohárköszöntő?
- Most?
Igen... Miseryre.
Szabad töltenem?
Sok lesz...
Miseryre.
Állj! Adjuk meg a módját.
Van a háznál gyertya?
Nem tudom... talán van.
Megnézem.
Tanult lakberendezést,
vagy ösztönös tehetség?
Ugyan! Az évek során
összeszedegettem ezt-azt.
Persze, de nem véletlen,
hogy miket.
- Tényleg tetszik a szobám?
- Az abszolút harmónia.
Ha nem talál gyertyát, az se baj,
csak gondoltam, úgy meghittebb.
Itt a gyertya. Ha valaha valaki azt
mondja nekem, hogy eljön a nap,
amikor gyertyafényes vacsorán
látom vendégül Paul Sheldont,
hát én bevitetem az illetőt
a tébolydába.
Így gondolta?
Pontosan.
Miseryre és Annie Wilkesre,
aki visszahozott az életbe.
Ó, Paul! Csupa libabőr a testem,
ha eszembe jut.
Ó, látja milyen ügyetlen vagyok!
Ó, borzasztóan sajnálom, Paul.
Most hogy mond pohárköszöntőt?
Meg tud nekem bocsátani?
Töltsünk egy másik pohárba!
Spongyát erre a kis balesetre!
Miseryre.
Miseryre.
Paul, ez lesz a legszebb
Misery-könyv a sorozatban!
Az orvossága.
Annie?
Annie, mi a baj?
Az eső.
Néha annyira lehangol.
Amikor idekerült, csak az írót
szerettem Paul Sheldonban,
de most már az egész embert
szeretem.
Tudom, hogy viszonzatlanul.
Ne is tagadja.
Maga gyönyörű, okos,
világhíres férfi,
én meg...
nem vagyok filmsztár típus.
Maga nem tudja, milyen szörnyű
elveszíteni a legdrágábbat annak,
aki olyan, mint én.
Miért veszítene el?
A könyv már majdnem kész.
A lába szépen javul.
Nemsokára el akar majd menni.
Nem akarok elmenni.
Jó itt nekem.
Kedves, hogy ezt mondja, csak
egy szikra igazság sincs benne.
Van ez a pisztolyom.
Néha arra gondolok,
el kéne sütni.
Hát akkor megyek.
Talán golyó kéne a pisztolyba.
"Van magasabb ítélőszék is,
mint az embereké,
engem ott fognak megítélni."
Mi van?
Miseryt bíróság elé állították.
Nagyon helyes.
Van magasabb ítélőszék is,
mint az embereké,
engem ott fognak megítélni.
PAUL SHELDON
VÉLHETŐLEG MEGHALT
EMLÉKKÖNYV
ELHUNYT A HELYI BANK FEJE,
CARL WILKES HOLTRA VERTE
MEGHALT AZ ÁPOLÓNŐ-KÉPZŐ
LEGJOBB NÖVENDÉKE
ANNE M. WILKES ÁTVESZI AZ
ÁPOLÓNŐ-KÉPZŐ KITÜNTETÉSÉT
ANNE WILKES AZ
INTENZÍV OSZTÁLY ÉLÉN
ELHUNYT A KÓMÁBAN FEKVŐ
IDŐS GYERMEKORVOS
WILKES LETT A MEGYEI
SZÜLÉSZET FŐNŐVÉRE
LUCIE BABA ÖT HETI
SZENVEDÉS UTÁN ELHUNYT
SZÜLEI
VIGASZTALHATATLANOK
ÚJABB CSECSEMŐHALÁL
AZ ELRIDGE-I KÓRHÁZBAN
A NŐVÉRT KIKÉRDEZIK A KÓRHÁZI
GYERMEKHALÁLOZÁSOKRÓL
ARAT A HALÁL A KÓRHÁZ
ÚJSZÜLÖTT-OSZTÁLYÁN
GYERMEKÁPOLÓNŐ
RÁCS MÖGÖTT
Holnap reggel.
Paul.
Tudom, hogy kint volt.
Tessék?
Elhagyta a szobáját.
Én ugyan nem.
Paul, az én kis pingvinem mindig
arccal dél felé fordulva áll.
Én nem... nem egészen értem,
miről beszél.
Milyen kis pingvin?
Ez az, amit keres?
Mind a kétszer tudtam,
hogy kint volt.
Az elsőnél nem jöttem rá, hogy csinálta,
de tegnap éjjel megtaláltam a kulcsát.
Kint felejtettem az albumomat.
Képzelem,
miket gondolhat most rólam.
De higgye el,
minden jóra fordul.
Már tisztán látok,
több időre van szüksége.
Fokról fokra kell megbarátkoznia a
gondolattal, hogy ezentúl itt fog élni.
Tudja mi volt az első időkben
a Kimberly gyémántbányákban?
Hogy mit csináltak a bennszülött
munkásokkal, ha lopták a gyémántot?
Ne izguljon, nem ölték meg őket.
Ha egy Mercedesben eltörik egy rugó,
attól még nem kell a roncstelepre dobni.
Nem, ha elfogták a tolvajt,
gondoskodtak róla,
hogy folytassa a munkát,
de ne tudjon megszökni.
A tolvajokat megbéklyózták.
Annie... Bármi legyen is,
amire készül, kérem, ne tegye!
- Annie, könyörgök!
- Drágaságom. Bízzál bennem!
Irgalom!
- Így lesz a legjobb.
- Annie, könyörgök.
Mindjárt kész! Csak még egyet.
Annyira szeretlek.
Te löttyedt nudli!
- Kapd be, anyukám!
- Hülye töltöttzokni!
- Ezt hagyd abba, légy szíves!
- Kérlek, ha ilyen szépen kérsz...
Itt mindennek megvan a maga
helye. Hol a nyavalyában lehet?
- Mi a nyavalya?
- Amit keresek.
- Megvan, ott volt, ahova tettem.
- De mi az?
Még nem tudom. Talán semmi.
- Akkor szerencse, hogy megkerült.
- Életem sava-borsa.
ARAT A HALÁL A KÓRHÁZ
ÚJSZÜLÖTT-OSZTÁLYÁN
GYERMEKÁPOLÓNŐ
RÁCS MÖGÖTT
A SÁRKÁNYLADY
ÁRTATLANNAK VALLJA MAGÁT
Wilkes az újságíróknak azt mondta:
"Van magasabb ítélőszék is,
mint az embereké,
engem ott fognak megítélni."
VAN MAGASABB ÍTÉLŐSZÉK
IS, MINT AZ EMBEREKÉ,
ENGEM
OTT FOGNAK MEGÍTÉLNI.
Ide hozzám, Misie!
Misery!
Hahó, pupák!
Olyan gyerekes.
Gyerünk Misery!
Gyere, Misie.
- Szervusz, Pete.
- Szervusz.
- Felelsz nekem néhány kérdésemre?
- Ha tudok.
Megvan nálatok Paul Sheldon
legújabb könyve?
Nagy tételt kaptuk belőle,
de három nap alatt elkelt.
Nem tudod véletlenül, hogy
Annie Wilkes vett-e belőle?
Ne viccelj már! Ha kijön egy
új könyve a fickónak,
mindig félreteteti az első
példányt.
Mostanában nem vásárolt
semmi különöset?
Annie Wilkes?
Csak a szokásost.
Hacsak a papírt nem tartod
különösnek.
- Csomagolópapír?
- Nem. Géppapír volt.
Géppapír?
Tényleg semmi különös.
- Mit csinált az öreglány?
- Semmi különöset.
Igazán nem tudom magát
megérteni, főzök magára,
a nap 24 órájában kiszolgálom,
és képes nekem támadni! Nincs
magában egy szemernyi tisztesség?
Jaj, Istenkém!
Nem akartam megijeszteni. Nyitotta
az ajtót, nem tudtam kopogtatni.
Láthatja, mennyire elszoktam a
látogatóktól. Mit óhajt?
Csak azt akartam megkérdezni,
nem tud-e valamit Paul Sheldonról.
Mit akar megtudni róla?
Minden információ hasznos lehet.
Jó, Worcesterben született,
Massachusettsben, 45 évvel ezelőtt,
Franklin és Helene Sheldon egyetlen
gyermekeként, történelem szakon...
Nem, nem egészen ilyen
információra gondoltam.
Bizonyára tudja, hogy baleset
érte és eltűnt, ezért...
Jaj, tudom. Egészen felkavart.
Én rajongok Sheldonért.
Minden könyve megvan.
Minden sor, amit valaha leírt.
Büszke vagyok a
Paul Sheldon gyűjteményemre.
Én meg csak itt fecsegek,
locsogok,
ahelyett, hogy betessékelném a
kedves vendéget. Parancsoljon.
Köszönöm.
Magát persze minden érdekli
a szörnyű balesetről.
- Nem venné rossz néven, ha
körülnéznék? - Persze, hogy nem.
Abba a balesetbe én is majdnem
belepusztultam. Imádkoztam érte.
Térden állva kértem Istent,
hogy ne legyen igaz.
Talán nevetséges, amit mondok,
nem bánom, csak nevessen ki.
Ahogy ott imádkoztam,
Isten szólított, hogy készüljek fel.
- Készüljön fel mire?
- Hogy a helyére álljak.
Ő annyi örömöt szerzett
az embereknek,
amikor ma annyira szűkében vagyunk
az örömöknek ezen a bolygón,
ha nem vette volna észre.
Isten így szólt hozzám: Te voltál
Paul Sheldon leghívebb rajongója,
folytasd az ő művét,
az ő szellemében.
Tüstént mentem a városba,
megvettem a géppapírt,
azt a fajtát, amit
Paul Sheldon is használt mindig.
A vendégszobát átalakítottam
dolgozószobának. Akarja megnézni?
- Persze.
- Erre parancsoljon.
Ismerem a stílusát, tudom,
milyen szavakat használt,
Négy hete próbálkozom, hogy
úgy írjak, mint Paul Sheldon,
de nem nagyon megy!
Csak gyötrődöm és gyötrődöm, a
szavak megvannak, de nem áll össze.
Biztos időbe telik,
hogy elkapja a hangvételét.
Van már itt pár száz oldal, nem néz
bele, hogy véleményt alkothasson?
Nem, köszönöm,
nem vagyok kritikus.
Csak, gondoltam...
Ó, látja, elfelejtettem vendéget
fogadni! Iszik egy csésze kakaót?
- Nem, ne fáradjon, köszönöm.
- Nem fáradtság.
Van készen.
Nem unja el magát ebben
a nagy magányosságban?
Mindig azt mondom, aki nem
érzi jól magát saját társaságában,
az máshol sem fogja.
A lényegre tapintott.
A kakaója.
Köszönöm, de most már nem
rabolom tovább az idejét.
Sietnem kell.
Meg sem kóstolja?
Káprázatos kakaó lehet,
de engem most már várnak vissza.
Ha nem vagyok terhére, majd
gyakrabban bekukkantok magához.
Nagy örömmel várom.
Tudja az utat.
Miss Wilkes?
Miss Wilkes, mi történt?
Ide!
Ide! Itt vagyok lent!
Itt vagyok lent a pincében!
Mr. Sheldon?
Ne sajnáld, Paul.
Ennek meg kellett történnie
előbb vagy utóbb. Ez volt a jel.
Végre megértettem, miért jelöltek
ki arra, hogy megmentselek.
Te és én összetartozunk
mindörökre.
De az időnk itt a földön lejárt.
Ne félj, Paul. Felkészültem
arra, aminek meg kell lennie.
Két golyót tettem a pisztolyba.
Egyet neked, egyet nekem.
Ó, drágaságom!
Olyan gyönyörű lesz!
Nem szabad félni.
Szeretlek.
Én is szeretlek.
És igazad van,
mi ketten összetartozunk,
és meg kell halnunk.
De azt is tudom,
hogy Miserynek élnie kell.
Hatalmunkban áll,
hogy örök életet adjunk neki.
Befejezzük a könyvet.
A mi időnk lejárt.
Keresni fogják.
Már majdnem befejeztük.
Hajnalra.
Visszaadjuk a világnak Miseryt.
Hogy örökké éljen!
Készítek ennivalót.
Misery csak sírt három napon,
három éjjen át.
Ó, Paul, megőrülök! Kit
választ, lant vagy Windthorne-t?
Hamarosan megtudja.
Ez már az utolsó fejezet.
És akkor, ha végeztem, azt akarom,
hogy minden tökéletes legyen!
Ehhez három dolog kell.
Micsoda?
Ejnye, hát nem tudja?
Csak vicceltem.
Kell egy szál cigaretta,
mert nagy dohányos volt,
csak ha befejez egy könyvet,
akkor gyújt rá egyetlen egyre.
Kell gyufa, hogy rágyújthasson,
és egy pohár pezsgő, Dom Pérignon.
Dom Pérignon, ez az.
Miserynek a lélegzete is elakadt,
amikor lan és Windthorne...
Annie?
Annie!
Tessék, Paul?
Mindjárt vége.
Ó, Paul, olyan romantikus!
Lan és Windthorne
párbajoznak Misery kezéért.
Melyik győz? Jaj, ne mondja meg!
Windthorne, eltaláltam?
Mindent megtud egy percen belül.
Hozza a pezsgőt!
Jól csináltam?
Tökéletesen.
Egyet kivéve.
Ez alkalommal...
két poharat kérek.
Ó, Paul!
Emlékszik, hogy senki sem tudta,
ki volt Misery vér szerint apja?
És hogy találkoztak-e az életben?
Ezen van leírva.
Kíváncsi, hogy lan vagy
Windthorne felesége lesz?
Ezen van leírva.
Paul, nem szabad!
Miért nem?!
Magától tanultam.
Nem, nem, nem! Nem engedem
Miseryt! Misery az enyém!
Nem hagyom az én Miserymet!
Megöllek,
te mocskos buzi!
Nesze, nesze!
Fulladj meg,
te eszelős, tébolyodott féreg!
MÁSFÉL ÉVVEL KÉSŐBB
A Philipstone kiművelésének
első példánya.
Megsúgták nekem, a Times recenziója
felér egy szerelmeslevéllel.
Ilyen se volt még.
A Time-nál és a Newsweeknél
is el vannak ájulva.
Sőt, nevetni fogsz, nincs kizárva,
hogy egy-két díjat is elviszel vele.
Remek.
Nem is vagy megilletődve?
Végre kezdenek komolyan venni.
Örülök, ha jó a kritikája, remélem,
az olvasóknak is tetszeni fog.
De... ezt én magamnak írtam.
És ne tarts komplett őrültnek,
de...
bizonyos értelemben...
Annie Wilkesnek.
Az élményanyagot...
neki köszönhetem.
Paul, ha már szóba hoztad,
meg kell kérdeznem akkor is,
ha kegyvesztett leszek nálad.
Milyen érzés volt arról könyvet
írni, ami veled meg is történt?
Ha nem ismernélek,
azt kéne hinnem, megvádolsz,
életem legszörnyűbb részét
váltom aprópénzre.
Azt hittem, már kiheverted.
Nincs olyan ember,
aki ki tudná ezt heverni.
Furcsa.
Nagyon jól tudom, hogy meghalt,
de néha,
mintha itt állna mellettem.
Bocsánat, uram, de ha nem csalódom,
ön Paul Sheldon?
Igen.
Tudja, hogy én rajongok magáért?
Köszönöm, nagyon kedves.