Tip:
Highlight text to annotate it
X
Igen, ez a Sunset Boulevard
Los Angelesben, Kaliforniában,
reggel öt óra körül.
A gyilkossági csoport suhan itt a
rendorségtol, riporterekkel együtt.
Gyilkosságot jelentettek a 10000-es
tömb egyik nagy házából.
A délutáni újságokban
olvashatnak majd róla.
A rádió is jelenteni fogja,
és a televízió is,
mert az egyik legnagyobb régi
filmsztárral kapcsolatos.
De mielott felfújnák és kifacsarnák,
mielott a hollywoodi újságírók
rátennék maszatos kezeiket,
talán szeretnék megtudni a tényeket,
a teljes igazságot.
Ha így van, akkor jó helyre jöttek.
Egy fiatal férfi holttestét találták
a sztár úszómedencéjében,
két lövedékkel a hátában és
egyel a gyomrában.
Nem fontos személyiség, csak egy író,
egypár B-film szerzoje.
Szegény marha!
Mindig vágyott egy úszómedencére.
A végén megkapta,
de túl magas árat fizetett érte.
Lépjünk vissza úgy fél évet, keressük
meg a kezdetnek nevezheto napot.
Franklin és lvar fölött béreltem
egy szerény lakást.
Nehezen mentek a dolgok.
Már régóta nem dolgoztam
egyik stúdiónak sem.
Csak ültem a szobámban, és gyártottam
a történeteket, kettot egy héten.
De úgy tunt, elvesztettem az utamat.
Lehet, hogy nem voltak elég eredetiek,
vagy túl eredetiek voltak.
Egy biztos, senkinek sem kellettek.
Tessék?
- Joseph C Gillis?
- Az vagyok.
- Az autóért jöttünk.
- Milyen autóért?
1946-os Plymouth kabriolet,
40 R116 kaliforniai rendszámmal.
- Hol van a slusszkulcs?
- Miért adnám oda maguknak?
Eddig rendesek voltak magával,
már három hónapi részlettel tartozik.
Végzést kaptunk a bíróságtól.
A kulcsokat!
- Vagy azt akarja, hogy eltolassuk?
- Nincs itt a kocsi.
- Valóban?
- Kölcsönadtam egy barátomnak.
- Palm Springsbe ment vele.
- Egészségügyi okokból?
- Ha nem hiszik el, keressék.
- Elhisszük, de maga is higgyen nekünk.
Legyen itt az autó holnap déli tizenkét
órára, vagy repülnek a szikrák!
Aranyos dolgokat tud mondani.
Úgy 290 dollár kellett, de azonnal,
különben elveszítem a kocsimat.
Nem Palm Springsben volt,
és a garázsban sem.
Néhány sakklépéssel megeloztem oket.
Tudtam, hogy eljönnek érte,
és nem ***áztattam semmit.
Rudynak, a suszternek
az üzlete mögött tartottam.
Rudy soha nem kérdezte,
hogy áll a helyzet.
Egy pillantás a cipo sarkára,
és tisztában volt vele.
Egy eredeti történetem
ide-oda vetodött a Paramountnál.
Az ügynököm azt mondta, felejtsem el,
de ismertem egy nagyfejet, aki kedvelt.
Eljött az ideje, hogy szívességet kérjek
Sheldrake úrtól.
Ügyes producer volt,
a gyomorfekélye is tanúsította.
Öt percet kap.
Mirol szól a történet?
Egy baseball játékos, akinek a karrierje
kezd kibontakozni, egyszer pénzt rabolt,
de tisztességes útra akar térni.
Sötét haverok a múltjából zsarolják.
Szabotálja a világbajnokságot,
hogy nyerjenek a fogadáson?
Kivéve a végét. Az meglepetés.
- Címe?
- "Kitömött csatár". Itt a vázlata.
Hívja fel az olvasó irodát, kérdezze
meg oket a "Kitömött csatárról".
A Foxnál kapnának rajta, kivéve
Zanuckot, nincs ideje vele foglalkozni.
El tudja képzelni
Ty Powert ilyen szerepben?!
A legjobb ember a magáé,
Alan Ladd.
Laddnek a fizikai szerep jó
változás lenne. És egyszeru forgatni.
Rengeteg külso felvétel.
Maga könnyen kihozná egy millióból.
- Elnézést.
- Írtam egy szerepet Bill Demaresnek is.
Öreg tréner, akit kupán vágtak,
és néha begolyózik.
Helló, Mr Sheldrake. "Kitömött csatár",
két oldalban foglaltam össze.
- Köszönöm.
- De ne strapálja magát.
- Mi a probléma?
- Éhség sugallta.
Nem lenne jó Laddnek?
Átgyúrása valaminek,
ami nem nagyon jó.
Biztos örömmel találkozna a
szerzovel. Mr Gillis, ez Miss Kramer.
Schaefer. A nevem Betty Schaefer.
Legszívesebben elbújnék valahová.
- Segíthetnék?
- Ne haragudjon, nem tartottam jónak.
Lapos és sablonos.
Milyen anyagra vár?
Joyce, Dosztojevszkij?
Szerintem legyen a filmnek
valami mondanivalója.
A történet nem elég. Maga az
"Elfújta a szél"-t is elutasította volna.
Nem, én küldtem el. "Ki a fene akar látni
egy polgárháborús filmet?" - mondtam.
Nem bírtam a "Kitömött csatár"-t, mert
ismerem a nevét. Hallottam, tehetséges.
Ebben az évben
a megélhetésemre koncentrálok.
Eloveszi a 27 A számú cselekményt,
és kinyalja, hogy divatos?
Csúnya szavak. Mintha egy
New York-i színházkritikust hallgatnék.
- Köszönöm, Miss Kramer... Schaefer.
- Minden jót, Mr Gillis.
Legközelebb a "Meztelenek és
halottak"-at írom meg magának.
Ezek szerint Zanuck ölébe
pottyanhat egy baseball film.
Nem hinném, hogy ez a téma
Akadémia-díjat nyerhet.
Betty Huttonnak való témát keresünk.
Maga szerint ez egy Betty Hutton?
- Oszintén szólva, nem.
- Várjon csak!
Ha noi softball csapatot csinálunk belole,
aláfesto zenével
és egy pár számmal kiegészítve
kész egy musical: "Az aréna amazonjai".
Lehet, hogy jó viccnek tartja, de nem
tudok nevetni. Munkára van szükségem.
- Semmi nincs.
- Javítások, dialógus kiegészítés.
Komolyan, semmi.
Mr Sheldrake, tudna adni nekem
300 dollárt, személyes kölcsönt?
Tudnék-e? Gillis...
Tavaly valaki rábeszélt,
hogy vegyek egy farmot,
és kölcsönt vettem fel rá.
Az idén kölcsönt vettem fel a farmra,
hogy kifizessem az életbiztosításomat...
Ezután elgurultam a fohadiszállásra.
Ami alatt legtöbbünk
a Schwab drogériát érti.
Amolyan kombináció az iroda,
kávéház és váróterem között.
Váróterem... ahol az élet
étkezokocsijára várunk.
Beszereztem tíz darab ötcentest,
és elkezdtem az SOS hívásokat.
Természetesen az ügynökömet
nem tudtam elkapni.
Felhívtam egy haveromat, Artie Greent.
Rettentoen rendes hapsi,
segédrendezo.
Húszat tudott volna adni,
de mit érek hússzal?!
Aztán az MGM-nél beszéltem egy pár
bólogatóval. Nekem rázták a fejüket.
Végül sikerült megtalálnom az
ügynökömet. A svindler!
Felforgatta a köveket, hogy munkát
szerezzen szegény Joe Gillisnek?
A golfütojével, Bel Airben.
Kemény munka, mondhatom.
Háromszáz dollár? Tudnék adni
neked ennyit, de nem fogok.
- Nem?
- Nem csak az ügynököd vagyok.
- Nem a 10%. A barátod vagyok.
- Barátom vagy?
A legkiválóbb remekmuveket
üres gyomorral írták.
Ha a tehetséged rászokik a Mocambo
bárra, Romanov étteremre, véged van.
Miket beszélsz! Csak az autóról van szó.
Ha elvesztem, mozgásképtelen leszek.
A legjobb, ami történhet veled.
Ülnöd kell és írnod.
Mit gondolsz, eddig mit csináltam?
Kell a háromszáz.
Drágaságom, talán inkább
egy új ügynök kell neked.
Útközben hazafelé
listáztam a kilátásaimat.
Összeadva az eredmény
pontosan nulla.
Nyilvánvaló, valami hiányzik belolem.
Itt az ideje, hogy a hollywoodi álomból
felébredjek, és hazamenjek.
Talán ha minden vackomat elsózom,
kitelik belole egy jegy Ohióba,
a heti 35 dolláros íróasztalhoz
a; ; Dayton Evening Post; ; -nál,
ha még mindig üres, vissza a
hátam mögött somolygó kollégákhoz.
Miért ne próbálkoznál Hollywoodban?
Talán tudnál valamit...
Ajaj!
Beakadtam a bevezeto útra
valami nagy rezidenciához,
ami kopottnak és
elhagyatottnak nézett ki.
Az út végén gyönyöru látvány fogadott.
Egy parlagon hevero,
hatalmas, üres garázs.
Keresve sem találnék jobb helyet
egy szegény, bujkáló autónak.
Volt ugyan még egy lakója a garázsnak.
Egy óriási, külföldi automobil.
Mérföldenként tíz gallon, fogadom.
1932-es rendszáma volt. Gondoltam,
biztos akkor költöztek el innen.
A lakásba nem mertem visszamenni,
mert azok a kopók a nyomomban voltak.
Artie Greennél akartam maradni, amíg
az Ohiói buszra összekaparom a pénzt.
Daytonból küldhetnék
egy képeslapot a hitelezoknek,
hol keressék a bringát.
Hatalmas, nehézkes, hasznavehetetlen
különlegesség volt ez a ház.
Amiket csak a bolondos filmemberek
építettek a bolondos húszas években.
Elhanyagolt házak
boldogtalan arculatot vesznek fel.
Ennek majdnem a könnyei potyogtak.
Mint az öreg hölgy a
; ; Szép remények; ; -ben,
a Miss Haversham, rongyos fátylával,
penészes esküvoi ruhájában,
szemrehányva a világnak,
hogy otthagyták az oltárnál.
Hé, maga, miért késett ennyit?
Miért váratott meg ilyen sokáig?
Erre jöjjön!
Én csak betettem az autómat a garázsba.
Durrdefekt. Azt hittem...
- Menjen be.
- Talán inkább elviszem az autót...
Törüljön lábat!
Menjen be.
Nem öltözött megfeleloen az alkalomra.
- Mi az alkalom?
- Küldje fel, Max.
- Fel a lépcson!
- Figyeljen ide egy percre...
- Madame várja.
- Engem?
Oké.
Ha segítségre van szüksége
a koporsóhoz, hívjon.
Erre.
Itt van.
A masszázs asztalra tettem,
a kandalló mellé.
Mindig szerette a tüzet,
piszkálgatta egy ággal.
A kertben temetjük el.
Van valami rendelet ellene?
- Fogalmam sincs.
- Egyébként sem érdekel.
Fehér koporsót akarok,
és szaténnal béleljék,
fehérrel, vagy mályvaszínuvel.
Vagy talán vörössel, élénk, lángvörössel.
Hadd legyen vidám.
Mennyi lesz? Ne próbáljon megvágni,
csak azért, mert gazdag vagyok.
Hölgyem, ez egy félreértés.
Egy kilyukadt autógumival bajlódtam.
Gondoltam, itt hagyom a kocsit a
javításig, mert azt hittem, üres a ház.
- Nem üres. Menjen innen!
- Elnézést kérek.
Sajnálom, hogy elveszítette a barátját.
Szerintem a vörös nem megfelelo szín.
- Nem láttam én már magát valahol?
- Megy, vagy hívjam a szolgát?
Ön Norma Desmond!
Nagy sztár volt a némafilmekben.
Nagy sztár vagyok.
A filmek lettek kisebbek.
Tudtam, hogy valami
probléma van velük.
Halottak, végük van.
Volt egy ido, amikor a világ szeme
tágra meredve követte ezt az ipart.
De ez nekik nem volt elég.
Nekik a világ füle is kellett.
Kinyitották a nagy szájukat,
és ömlött belole a szó, szó, szó!
Ezért kell venni pattogatott kukoricát.
Bedugni a fülünket vele.
Nézze meg, kik ülnek az irodákban,
a lángeszek!
Megsemmisítették a bálványokat!
A Fairbanksokat, a Gilberteket,
a Valentinókat!
Most ki van? Egy pár senki.
Ne nekem tegyen szemrehányást.
Én csak egy író vagyok.
Író? Szavakat ad a szájukba,
szó után szó, mégtöbb szó.
Kötelet csinál a szavakból,
amivel megfojtja a filmipart.
De ott a mikrofon, hogy elkapja
az utolsó hörgést,
és Technicolor, hogy a lila,
megdagadt nyelvet felvegye.
- Pszt! Felébreszti a majmot.
- Takarodjon! Max!
Legközelebb elhozom
az autogram albumomat.
Vagy talán egy kis cementet,
és megörökítem a lábnyomát.
Rendben, oké. Megyek már.
Pillanat, hé!
Író, azt mondta?
- Miért?
- Író, vagy nem?
- Az áll a kártyámon.
- És írt filmeket?
Hogyne. Akar egy listát?
Kérdezni akarok valamit.
Jöjjön erre.
Az utolsó az oklahomaiakról szólt,
Okies a Dust Bowl-ban.
De nem jönne rá, mert a vásznon
az egész egy torpedóhajón játszódik.
Meghitt szobácska.
A szél befúj az orgonán keresztül.
Ki kéne szedetni.
Én egy jobb dallamot tanítanék be neki.
Fiatalember, mondjon
meg nekem valamit.
Milyen hosszú egy forgatókönyv
manapság? Hány oldal?
Attól függ, hogy "Donald Duck",
vagy "Szent Johanna".
Ez egy nagyon fontos film lesz.
Magam írtam. Évekig tartott.
Úgy tunik, hat fontos film is kitelik belole.
Salome története.
DeMille rendezésével.
- DeMille?
- Sok filmet csináltunk együtt.
- És ön játsza Salomét.
- Ki más?
Nem tudtam, hogy
fel akarja újítani a karrierjét.
Utálom ezt a kifejezést. Visszatérek!
Visszatérek a milliókhoz, akik soha nem
bocsátották meg, hogy elhagytam oket.
- Elfogadom.
- Salome. Micsoda no!
Micsoda szerep. A hercegno,
aki szerelmes egy szent emberbe.
Hét fátyolból bomlik ki tánca közben.
De o visszautasítja, így
Salome aranytányéron kéri a fejét.
És hideg, halott ajkaira tapad.
- Pomonában imádni fogják.
- Mindenütt imádni fogják.
Olvassa el azt a jelenetet,
mielott megöleti a prófétát.
Egy másik író elcsenheti az anyagát.
Nem félek tole. Olvassa!
Max! Hozzon valami innivalót.
Üljön le! Elég világos itt?
- Tökéletes a látásom.
- Azt mondtam, üljön le.
Semmi sürgos dolgom nem volt.
Kivéve a fiúkkal a hitelbanktól.
És valami innivalót emlegetett.
Miért ne?
Érdekes rájönni,
mennyire rossz lehet a rossz írás.
Minden jel a ***írra mutatott.
Mit szólna egy írásszakérto
ehhez a gyerekes kaparáshoz?
Max pezsgot és kaviárt tolt be.
Késobb rájöttem, senki más nem lakott
vele a rideg kastélyban Maxon kívül.
És megtudtam róla is néhány dolgot.
Norma Desmond ült,
mint egy felhúzott órarugó,
cigarettája egy furcsa
szerkenytyube beszorítva.
Magamon éreztem figyelo tekintetét
a sötét szemüvegen keresztül,
kihívásra készen,
ha nem tetszik az írása,
vagy talán a maga büszke módján
kérlelve elismerésemet.
Olyan nagyon sokat jelentett ez neki.
Ez volt ám a kényelmes helyzet.
A mereven figyelo ideggörcs, és Max,
no és a döglött majom teteme odafönt.
A hangulatot idonként a fütyülo szél
orgonazenéje zavarta meg.
Késobb, humoros
megkönnyebbülésként,
az igazi temetkezo is megérkezett,
a csecsemo-koporsóval.
Fennkölt méltósággal történt minden.
Nagyon fontos csimpánz lehetett.
Talán King Kong ükunokája.
Tizenegy óra felé járt már,
és a gyomrom tiltakozni kezdett.
Megártott az édes pezsgo
és émelygos olvasnivaló,
a melodramatikus bonyodalmak
idétlen kotyvaléka.
De addigra magam is elkezdtem
fozocskézni valamit.
- Nos?
- Lenyugözo.
Persze, hogy az.
Talán egy kicsit hosszú és itt-ott
ismétlodo, de ön nem hivatásos író.
- A szívembol jött, amit írtam.
- Természetesen.
Azért olyan nagyszeru.
- De nem ártana több dialógus bele.
- Minek?
- Mindent ki tudok fejezni a szememmel.
- Le kéne faragni belole.
- Nem hagyom, hogy megcsonkítsák.
- Arról szó sincs.
De nem ártana rendbeszedni,
formába rázni. Találhatna rá valakit.
Kit? Olyan személy kell,
akiben megbízhatok.
Mikor született?
Minek a jegyében?
- Nem tudom.
- Melyik hónapban?
Decemberben, 21 -én.
A Nyilas. Szeretem oket,
megbízhatóak.
- Köszönöm.
- Azt akarom, hogy maga csinálja.
Én? Nem érek rá. Most fejeztem be
egy forgatókönyvet, és kezdek egy újat.
Nem érdekel.
Drága ember vagyok.
Ötszáz dollárt kapok egy héten.
Ne aggódjon a pénz miatt.
Méltányosan fogom jutalmazni.
- A többit otthon elolvasom.
- Nem engedhetem elvinni innen.
- Fejezze itt be.
- Kezd késo lenni.
- Nos maga, Mr?
- Gillis. Notlen.
- Hol lakik?
- Hollywood, Alto Nido.
- Valami baj van az autójával?
- Így van.
- Miért ne maradna itt?
- Holnap reggel visszajövök.
Semmi értelme.
A garázs fölötti szobában megalhat.
Max megmutatja.
Max!
Úgy éreztem, meg lehetek
elégedve magammal.
Bedobtam a horgot, és kapott rajta.
A kocsim biztonságban van, amíg
összerázom a forgatókönyvet.
És boségesen lesz pénz belole.
Ezt a szobát régóta nem használták.
Nem kerülne be a "Szép Otthon"-ba,
de egy éjszakára jó lesz.
- Az ágyat megvetettem délután.
- Honnan tudta, hogy itt maradok?
A fürdoszoba ott van. Tettem be
törülközot, szappant és fogkefét.
Mondhatom, különleges egyéniség
ez a Norma Desmond.
O volt a legnagyobb sztár.
Maga honnan tudná, túl fiatal.
Egyszer egy hét alatt 17000 levelet
kapott a rajongóitól.
Férfiak lepénzelték a fodrászát
egy-egy hajfürtjéért.
Egy indiai maharadzsa eljött
könyörögni a selyemharisnyájáért.
Késobb megfojtotta magát vele.
Meg kell hagyni, nagyon
érdekes házhoz fordultam be.
Így van, uram. Jóéjszakát, uram.
Elkönyveltem magamban,
o is egy kicsit lökött.
Talán enyhe szélütés.
Az egész hely mintha valami terjengo
paralízisben szenvedne,
nem tartván lépést a külso világgal,
lassú felvételben porladozik.
A kertben volt egy teniszpálya, vagy
inkább a kísértete egy teniszpályának,
elfakult vonalakkal
és rogyadozó hálóval.
És természetesen úszómedence is.
Kinek nem volt akkoriban?
Mabel Normand és John Gilbert úszott
benne 10000 éjszakával ezelott.
És Bánky Vilma és Rod La Rocque.
Most üresen állt. Valóban üresen?
Odalent a szorös öreg csimpánz
temetési szertartását tartották,
a legmélyebb komolysággal,
mintha egyetlen gyermeket
helyeztek volna örök pihenore.
Valóban ilyen üres lett volna az élete?
Nagyon furcsa volt, de ennél
furcsább dolgok is vártak rám.
Aznap éjjel zurös álmom volt.
Egy kintornás tekergette a hangszerét.
Az arcát nem láttam, de
a verkli fekete lepellel volt leterítve.
És egy majom táncolt a garasokért.
Amikor kinyitottam a szememet,
a zene még mindig hallatszott.
Hol vagyok?
Ó, igen, abban az üres szobában
a garázsa fölött.
De már nem volt üres a szoba.
Valaki meglátogatott.
Valaki felhozta a holmijaimat, a
könyveimet, írógépemet, ruháimat.
Mi történik itt?
Hé! Max, vagy minek hívnak, mit
keresnek a holmijaim itt?
Magához beszélek. A ruháim meg
egyéb dolgaim fönt vannak a szobában.
Természetesen. Én hoztam el oket.
- Ó, valóban?!
- Mi baj van? Hiányzik valami?
- Ki kérte rá?
- Én.
Nem értem, miért háborodna fel.
Hagyja már abba, Max.
Jó gondolatnak tunt, amennyiben
együtt fogunk dolgozni.
A forgatókönyvét fogom rendbeszedni.
Arról nincs szó, hogy beköltözöm.
- Jól fogja érezni magát.
- Saját lakásom van.
Három hónapi bérrel tartozik.
- Majd elintézem.
- Már el van intézve, kifizettem.
Jó, levonjuk a fizetésembol.
Nem kell kicsinyesnek lenni ilyen
ügyekben. Nem vezetünk könyvelést.
- Max! Pakolja ki Mr Gillis holmijait.
- Már megtettem, Madame.
- Pakolja be! Nem maradok itt!
- Döntse el.
Akarja ezt a munkát, vagy sem?
Akartam a munkát és a pénzt,
és gyorsan el akartam menni innen.
Gondoltam, ha alaposan nekifogok,
pár hét alatt befejezem.
De nem volt olyan egyszeru értelmet
adni féktelen hallucinációinak.
Az sem tette könnyebbé,
hogy állandóan körülöttem lebegett,
félvén attól, hogy bántalmazom
drágalátos szellemi gyermekét.
Ez mi?
- Egy jelenet, amit kivágtam.
- Melyik jelenet?
A rabszolgapiac.
Jobb egyenesen rátérni a...
Kivágni engem?
Túl sok magából.
Nem akarják minden jelenetben látni.
Akkor miért írnak még rajongó leveleket
minden nap és kérlelnek fényképért?
Mert engem akarnak látni!
Engem, Norma Desmondot.
Tegye vissza!
Oké.
Nem vitatkoztam vele.
Nem kiabálunk a holdkórosra.
Leeshet és kitörheti a nyakát.
Így van! Még mindig alvajár elveszett
karrierjének szédíto magasságaiban.
Teljesen tébolyult, amikor egy bizonyos
témáról van szó: a celluloid énjérol.
A nagy Norma Desmond.
Hogy kap levegot ebben a házban,
ahol hemzsegnek a Norma Desmondok?
Még több Norma Desmond,
és íme, még több Norma Desmond.
De azért nem dolgoztunk
megállás nélkül.
Háromszor egy héten
Max felhúzta az óriási olajfestményt,
amit valami nevadai kereskedelmi
kamara ajándékozott neki.
És megnéztünk egy filmet,
ott, a nappaliban.
Sokkal kellemesebb, mint
elmenni valahová, mondotta.
Az egyszeru valóság az volt,
hogy félt a külvilágtól,
félt, hogy emlékeztetné
az ido múlására.
Némafilmek voltak.
Max kezelte a vetítot.
Ami tiszta haszon volt.
Így legalább nem tudott kíséretet
nyújtani azon az asztmás orgonán.
Szorosan ült mellettem,
és tubarózsa illat áradt belole.
Nem a kedvenc parfümöm, sot!
Néha izgalmában megragadta
a karomat, vagy a kezemet,
elfelejtvén, hogy a munkaadóm,
amikor a vásznon levo színészno
annyira elragadtatta.
Nem kell megmondanom,
ki volt a sztár.
Mindig az o filmjei voltak.
Csak azokat akarta látni.
...VESD KI EZT A GONOSZ ÁLMOT,
AMI MEGSZÁLLTA A SZÍVEMET...
Még mindig csodálatos, ugye?
És nincs benne beszéd.
Nekünk nem kellett szöveg.
Arcunk volt.
Nincsenek többé ilyen arcok.
Talán egy, Garbo.
Az idióta producerek, az agyalágyultak!
Nincs szemük?
Teljesen elfelejtették,
hogy néz ki egy igazi sztár?
Majd én megmutatom! Viszontlátnak
még, ha addig élek is!
Néha egy kicsit bridzseztünk.
Egy cent húsz pontot ért.
A nyereménye felét nekem adta.
Egyszer sikerült 70 centet kapnom.
Más készpénzt nem láttam soha.
A többi játékosok barátok voltak,
elhalványult színészek,
akikre talán még emlékeznek
a némafilmek idejébol.
Az o viaszfigurái, úgy gondoltam rájuk.
- Egy káró.
- Egy szív.
- Egy pikk.
- Passz.
- Három, nincs adu.
- Passz.
- Passz.
- Urítse ki a hamutartót Joe, kedves.
- Valami emberek keresik.
- Nem tartózkodom itt.
- Azt mondtam kekik.
- Jól van.
De megtalálták az autóját, és elviszik.
Hol a hamutartó?
Joe, megkaphatnánk a hamutartót?
- Beszélnem kell magával.
- Most nem, hármat játszom, nincs adu.
Eljöttek az autómért.
Elfelejtettem, hány pikk ment ki!
- Pénzre van szükségem.
- Nem tud várni, amíg kiesek?
- Nem.
- Kérem!
- Nos, mi a baj? Hol ütött ki a tuz?
- Elveszítettem az autómat.
Azt hittem, élet és halál kérdése.
Nekem igen. Azért maradtam itt,
és vállaltam el ezt a munkát.
Ne gyerekeskedjen.
Nem kell két autó, van nekünk egy.
Nem egy olcsó vacak, krómból és
ragasztóból: a miénk Isotta Fraschini.
Hallot már az Isotta Fraschiniról?
Mind kézzel készült egyedi darab.
28000 dolláromba került.
Ezek után Max kivette a rögzítoket
az öreg busz alól, és kifényesítette.
El-elvitt autózni
a Sunset fölötti dombokra.
A kocsi belseje
leopárdborrel volt bevonva,
és egy aranyozott telefon is volt benne.
- Rémes ez az ing.
- Mi rémes benne?
Semmi, ha egy benzinkútnál dolgozik.
Unom ezt a zakót és a nadrágot is.
Max, melyik a legjobb
férfiruha-üzlet a városban?
Nincs szükségem ruhára és nem
akarom, hogy maga vegyen nekem.
Miért tagadna meg tolem egy kis
szórakozást? Azt akarom,
hogy tisztességesen nézzen ki.
És muszáj az a rágógumi?
Semmi sem jön a sötétkék kasaöltöny
közelébe egy férfi számára.
Ezt, az egysorosat.
Kabátra is szükségünk van.
Mutassa meg a teveszor kabátjait.
- Esti ruha?
- Nincs szükségem rá.
Dehogynem. Szmoking, frakk,
és nem ártana egy plasztron is.
- Frakk! Nevetséges!
- Estélyekre és szilveszterre.
- Hol vannak az esti öltözékeik?
- Erre, asszonyom.
Ez teveszor, de ezt fogja meg, ez vikuna.
- Egy kicsit drágább.
- A teveszor is jó lesz.
Ha a hölgy fizet,
miért ne venné a vikunát?
December utolsó hetében
megérkezett az eso.
Jobban mondva vízözön.
Kaliforniában minden túlméretezett.
Egyenesen keresztül jött az öreg
teton a garázs feletti szobámba.
Megparancsolta Maxnak, hogy
költöztessen át a foépületbe.
Nem voltam oda tole.
Az egyetlen hely ez a szoba volt,
ahol idot szentelhettem magamnak.
De jobb volt, mint esokabátban
és kalocsniban aludni.
- Kié volt ez a szoba?
- A férj szobája.
Helyesebben mondva a férjeké.
Madame-nak három férje volt.
Azt hiszem, innen látni Catalinát,
de nem ilyen idoben.
Mi van a fürdoszoba-ajtóval?
Nincs rajta zár.
Ebben a házban sehol sincs
az ajtókon zár, uram.
Miért? Biztos van valami oka.
- Az orvos ajánlotta.
- Milyen orvos?
Madame orvosa. Madame idonként
melankóliában szenved.
Öngyilkossági kísérletekrol beszélek.
Óvatosnak kell lennünk.
Ne legyen altató, borotva a háznál.
A gázt is kikapcsoltuk
Madame hálószobájában.
Miért? A karrierje? Eleget nyert belole.
Nem felejtették el.
- Még mindig kapja a leveleket.
- Ne nézze meg a postai feladóhelyet.
Maga küldi oket. Így van, Max?
Ki kell vasalnom a frakkját, uram.
Gillis úr, ugye nem felejtette el
Madame szilveszteri estélyét?
Nem, dehogy. Gondolom,
jönnek a viaszfigurák?
Nem tartozik rám, uram.
Madame intézi a meghívásokat.
Ott voltam megint.
Az o szobájában.
Csupa szatén és fodrok.
Az ágy, mint egy aranyozott bárka.
Tökéletes környezet a némafilmek
sztárjának. Szegény szerencsétlen.
Még mindig integet a díszfelvonulásnak,
ami régen elhaladt mellette.
A szilveszteri estén tudtam meg,
milyen érzéseket táplál irántam.
Talán idióta voltam,
hogy nem láttam elore, mi következik.
Egy szomorú, zavarbaejto
kinyilatkoztatás.
Joe!
Istenien néz ki.
Forduljon meg.
- Kérem szépen!
- Ugyan, forduljon.
Tökéletes! Remek vállak,
tetszik a vonala.
- Válltömo, ne doljön be neki.
- Így.
A kiöltözés nekem mindig csak
a sötétkék öltönyömet jelentette.
Nem tetszik a díszgomb. Kap majd
egy selymesen fénylo gyöngyöt.
Nem viselek fülbevalót,
elore megmondom!
- Igyunk valamit.
- Nem kéne megvárni a többieket?
Max, pezsgot.
Óvatosan, síkos. Felfényeztettem.
A kettonkre! Ez a padló
parketta volt, de kicseréltettem.
Valentino azt mondta: "Tangóhoz
márványpadló kell." Jöjjön.
- Nem, ha Valentino táncolt rajta!
- Csak kövessen engem.
- Ne tartsa el magát ilyen mereven.
- Ez itt. Csiklandoz.
Igen?
- Tíz óra tizenöt. Mikor jönnek?
- Kik?
- A vendégek.
- Nincsenek más vendégek.
Nem akarjuk ezt az estét másokkal
tölteni. Ez csak a mi esténk.
- Ó?
- Tartson szorosabban.
Oké.
Éjfélkor szétverhetnénk
egy pár poharat Max fején?
- Azt hiszi, ez vicces?
- Egy kicsit.
Egy óra vánszorgott így el.
Megfogva éreztem magam, mint a
cigaretta a szerkentyuben az ujján.
Milyen csodálatos lesz az új év.
Remekül fogunk szórakozni.
Megtöltjük a medencét, vagy kinyitom
a malibui házamat, élvezheti a tengert.
Amikor befejezzük a filmünket, veszek
magának egy vitorlást, és Hawaiiba...
Nem vesz nekem semmi többet!
Ugyan, kérem! Tessék.
Éjfélkor akartam odaadni.
Nem fogadhatom el.
Eleget vett már nekem.
Fogja be! Gazdag vagyok, gazdagabb,
mint ez az új hollywoodi csürhe.
- Egy millió dollárom van.
- Tartsa meg.
Három bérházam a városban.
Bakersfieldben olaj, pumpál, pumpál.
Azért, hogy azt vegyünk, amit akarunk.
- Hagyjuk ki a "mi" dolgot.
- Mi a baja?
Mi ad magának jogot arra, hogy
azt csináljon velem, amit akar?
Mi ad jogot?
Azt akarja, hogy mondjam ki?
Nem gondolta, hogy esetleg saját
életem van, egy lány, akiért bolondulok?
Kicsoda? Egy kis táncosno
vagy statiszta?
Én teljesen rossz vagyok magának.
Maga egy Valentinót akar,
póló pónikkal, egy nagyágyút.
Azt próbálja mondani, hogy nem akarja,
hogy szeressem. Mondja!
Nem tudtam, hová megyek.
Csak ki kellett jutnom innen.
Velem egykorú emberekkel akartam
lenni. Nevetést akartam hallani.
Artie Greenre gondoltam.
Biztos valami újévi mulatság van nála.
Írók munka nélkül,
zeneszerzok kiadó nélkül,
színésznok, olyan fiatalok, hogy még
mindig hittek a szereposztó irodákban.
Egy csomó fiatal, akik semmivel sem
törodtek, ha volt min nevetni.
... Hollywood hozzánk sose volt jó,
Amit kapunk, az
Pofabagó,
És még ilyenkor sincsen hó.
- Helló, Joe.
- Tom.
- Hogy vagy?
- Helló, Joe.
- Mi a fene, Joe Gillis!
- Helló, Artie.
Hol bujkáltál a jóképu pofáddal?
Majdnem bejelentettem, hogy eltuntél.
Mindnyájan ismeritek Joe Gillist, a híres
szövegírót, urániumcsempészt
és gyanúsítottat a "Black Dahlia"
gyilkosságban.
- Add ide a kabátodat.
- Nem, hagyjad.
- Itt maradsz, nem?
- Igen.
Akkor le vele. Mi ez, nerc?
Szent Habakuk, kitol kaptad kölcsön?
Adolphe Menjou-tól?
- Hasonló, de nem szivarozik.
- Nem vagy igazi csempész, ugye?
- Hol van a bár?
- Gyere.
- Jó muri.
- A legjobb.
A segédrendezok
Elsa Maxwelljének hívnak.
Lassabban, fiúk. Egy statisztának
csak három pohárnyi jár.
- A többit képzeljétek hozzá.
- Itt maradhatok egy ideig?
- Hogyne. Hajnalig nem hagyjuk abba.
- Nem, úgy értem, egy pár hétig.
- Üresedés van a díványon.
- Lefoglalom.
A portással felhozatom a csomagodat.
Csak jelentkezz itt be.
- Helló, Mr Gillis.
- Helló.
- Ismeritek egymást?
- Betty Schaefer, Sheldrake irodája.
- Hogyne, "Kitömött csatár".
- Álljunk csak meg.
Ez az a hölgy, akit szeretek.
Mi folyik itt?
Ne aggódj. Rajong az
irodalmi remekmuveimért.
- Sértett érzelmek.
- Hol a telefon?
Arra, a tepidárium elott.
Ha sikerül befejezniük, megkaphatom?
- Hé, errol megfeledkezett.
- Kösz.
- Reméltem, hogy összefutunk.
- Hogy kihúzhassa a kését a hátamból?
Rossz volt a lelkiismeretem, ezért
elovettem néhány régebbi történetét.
- Kedves.
- Az egyik, valami "ablak".
- "Sötét ablakok". Hogy tetszett?
- Sehogy, kivéve egy néhány oldalt.
Egy visszapillantó epizód...
Van itt egy hely ahol beszélgetni lehet?
A tepidáriumban?
Joe, mondtam, a dívány tied,
de nem a kisleányom.
Szakmáról van szó.
Szóval az egyik történetemben talált egy
rövid szakaszt, amire érdemes felfigyelni.
A visszapillantás, amikor a karakter
arról beszél, milyen tanítónonek lenni.
- Volt egy ilyen tanítónom.
- Talán azért olyan jó ez a rész.
- Igaz és megható. Miért nem?
- Ki akar igazat és meghatót?
Ne mondja ezt.
Érdemes vele foglalkozni.
- Kezdjem el most?
- Komolyan. Ötleteim is vannak.
Nekem is. Szilveszter van,
élvezzük magunkat.
Például? Csinálhatnánk papírhajókat,
és versenyezhetnénk.
- Vagy megereszthetnénk a zuhanyt.
- Vagy megostromolhatnánk a konyhát.
- Éhes?
- Éhes?!
Tizenkét év után a burmai dzsungelben,
éhezem, Lady Agatha...
...éhezem egy fehér vállra.
- Phillip, maga bolond.
Szomjazom huvös ajkára.
Megkaphatja a telefont.
Nem, Phillip, erosnek kell lennünk.
Még mindig a tiszti egyenruháját viseli,
és mellesleg magáé a telefon.
Oké.
Hirtelen rámjött a félelem,
nem akarom elveszíteni magát.
Ne féljen. Újra töltetem
poharainkat ezzel a rémes elixírrel.
- Várni fog rám?
- Vadul dobogó szívvel.
Az élet lehet gyönyöru is.
Halló, Max, egy szívességet kérnék.
Elnézést, nem tudok most beszélni.
De tud. Tegye be a régi ruháimat
és az írógépemet a boröndömbe.
- Elküldök érte valakit.
- Nincs idom. Itt van az orvos.
Milyen orvos? Mi baj van?
Madame elvette a borotvát a maga
szobájából, és elvágta a csuklóját.
Micsoda? Max! Max!
Megkaptam a receptet.
Két zacskó köhögoscukrot meleg
vinkóban felolvasztani...
Hé, Joe!
Boldog újévet!
- Hogy van?
- A szobájában van.
Vigyázzon, ne rohanjon a lépcson.
A zenészek ne tudják meg!
Menjen innen!
Micsoda ostoba dolog ez?
Magába beleszeretni,
az volt az ostoba dolog.
Feltunést kelto címsor lenne.
"Nagy filmsztár megöli magát
ismeretlen író miatt."
Nagy filmsztárok nagy
büszkeséggel rendelkeznek.
Menjen innen.
Menjen a kis barátnojéhez.
Nézze, csak kitaláltam,
mert úgy véltem,
az egész egy nagy tévedés.
Nem akartam megbántani.
Jó volt hozzám.
Ebben a rohadt városban
maga volt az egyetlen, aki jó volt.
Mondja, hogy köszönöm, és menjen.
Menjen!
Addig nem, amíg meg nem ígéri,
hogy értelmesen viselkedik.
Újra megteszem. Újra megteszem!
Újra megteszem.
Boldog újévet, Norma.
Boldog újévet, drágám.
- Halló.
- Ez a Crest View 51733?
Elnézést, hogy megint zavarom,
de beszélnem kell Gillis úrral.
- Itt nincs.
- Hol találnám meg?
- Talán valaki más meg tudná mondani?
- Senki sem tud információt adni.
És kérem, ne hívjon újra.
Max!
Ki volt az, Max? Mi van?
Semmi, Madame. Valaki
az elveszett kutyáját kereste.
Hasonló a számunk a
kutyamenhely számához.
Várjon. Hozza ki a kocsit, és vigye el
a forgatókönyvet a Paramounthoz.
- Személyesen Mr DeMille kezébe.
- Rendben.
- DeMille-nek küldöd?
- Igen. Ma van a napja.
Az asztrológusom leolvasta DeMille
horoszkópját, és az enyémet.
- Elolvasta a forgatókönyvet?
- DeMille Oroszlán, én meg Skorpió.
Mars hetek óta Jupiter
házán utazik keresztül.
Ma vannak legközelebb egymáshoz.
Fordulj meg, drágám.
Hadd törüljelek meg.
Remélem tudod, a forgatókönyveket
nem asztrológiai ajánlatra veszik meg.
Nem a forgatókönyvet.
Magamat adom el.
DeMille mindig azt mondta,
én voltam a legnagyobb sztárja.
Mikor mondta ezt, Norma?
Jó, jónéhány évvel ezelott. De
sohasem néztem jobban ki, mint most.
Tudod, miért? Mert sohasem
voltam boldogabb, mint most.
Egypár héttel késobb az egyik
viaszfigurához mentünk bridzsezni.
Akkor már megtanított bridzsezni, mint
ahogy kacifántos tangólépésekre is,
és arra, hogy melyik halhoz
melyik bor illik.
Ez a bolond! Elfelejtette
megtölteni a cigarettatárcámat.
- Itt az enyém.
- Rémes fajta, köhögök tole.
Álljon meg a drogériánál, Max.
Veszek egy dobozzal.
Aranyos vagy.
SCHWAB'S PHARMAC Y
drogéria, büfé, vegyeskereskedés
Adjon egy csomagot azokból
a török cigarettákból... Abdulla.
Fel a kezekkel, Gillis, vagy megkapod!
Hé, Artie! Jóestét, Miss Schaefer.
- Úgy örülök, hogy látom!
- Megszökni a bandától, hogy képzelted?
Ne haragudj az újév miatt. Elhiszed,
hogy egy beteg barátommal töltöttem?
Valaki az úri osztályból,
tízkarátos vesekovel?
Hagyd abba, Artie.
Hol bújkált elolünk?
- Nagyszeru újságom van.
- Nem bújkáltam senki elol.
Felhívtam az ügynökét,
a Filmirodalmárok Szövetségét.
A lakásán a portás egy
Crest View számot adott.
Valaki eros akcentussal rámmorgott:
nincs ott,
nem is hallottak magáról.
Tényleg?
Mi az a nagyszeru újság?
- Sheldrakenek tetszik a tanítóno-ügy.
- Milyen tanítóno?
"Sötét ablakok." Úgy gondolja,
lehetne csinálni belole valamit.
- Hol a pénz?
- Hol a történet?
Kibovítettem egy pár ötlettel.
- De ki kell dolgozni rendesen.
- Ettol féltem.
Húsz oldal jegyzetet
és egy jó férfi karaktert adtam hozzá.
Írj jó sok háttéranyagot,
hogy arra is kelljen rendezo.
Fogd be. Ha a történetet el...
Feladtam a spekulációs munkát.
- De ez félig el van adva.
- Tulajdonképpen feladtam az írást.
- Mr Gillis, kérem?
- Rögtön jövök.
Az akcentus! Értem! Ez az ember
egy külföldi kormánynak dolgozik.
- Nézd meg a mandzsettagombjait.
- Mennem kell.
- Kösz, hogy törodött a karrieremmel.
- Nem a magáéval, az enyémmel.
Reméltem, én is dolgozhatok rajta.
Nem akarok olvasó maradni.
Írni szeretnék.
- Ne haragudjon, hogy csalódást okozok.
- Bizony azt!
Viszlát.
- Mi tartott ilyen sokáig?
- Összefutottam egy pár ismerossel.
- Hol van a cigarettám?
- Hol van a?
Norma, túl sokat dohányzol.
Amikor gyanút fogott, hogy unatkozom,
akkor élo musort mutatott be nekem.
A Norma Desmond kabarét.
Az elso szám mindig Max Sennett
; ; Strandoló szépség; ; -e volt.
Még mindig látom magam a sorban:
Marie Prevost, Mabel Normand.
Mabel mindig rátaposott a lábamra.
Mi a baj?
Miért vagy olyan nyomott?
Semmi baj. Jól érzem magam.
Mutass még valamit.
Jó. Add ide ezt. Bajusznak kell.
Most csukd be a szemedet.
Valóban volt valami baj.
Azon a lányon gondolkodtam,
Artie-én. A Miss Schaeferen.
Olyan volt, mint minden író, aki
újonnan érkezik Hollywoodban.
Teli ambícióval,
tervezi a nevét fenn látni:
; ; Forgatókönyv-író; ;,
; ; Az eredeti történet írója;; .
A közönség nem tudja, hogy
valaki leül, és megírja a filmet.
Azt hiszik, a színészek rögtönzik
a szöveget, jelenet közben.
Nyisd ki a szemed.
- Madame, várják a telefonon.
- Ne zavarjon most.
- A Paramount keresi.
- Ki?
A Paramount Stúdió.
Most már hiszel nekem?
Mondtam, hogy DeMille kapni fog rá.
Nem Mr DeMille személyesen,
egy Gordon Cole nevu valaki.
- Azt mondja, nagyon fontos.
- Persze, hogy az.
Elég fontos ahhoz, hogy Mr DeMille
hívjon személyesen.
Egy aszisztens hív! Mondja, el vagyok
foglalva, és tegye le a kagylót.
Rendben, Madame.
Mit szólsz ehhez?
Tizenkét filmet csináltunk együtt.
A legnagyobb sikereit!
- Talán forgat, és nem ér rá.
- Ismerem ezt a trükköt!
Le akar értékelni, hogy olcsóbb legyek.
Én húsz évig vártam erre. DeMille is
várhat, amíg úgy érzem, itt az ideje.
Három nappal késobb
úgy érezte, itt az ideje.
Meglepo módon ezalatt több
sürgos hívás jött a Paramounttól.
Így felkent magára fél kiló sminket,
fátyollal felkötötte,
és elindult DeMille-t
személyesen meglátogatni.
Ha Madame megengedné, a bal szem
fölötti árnyékolás igazítást igényel.
Köszönöm, Max.
Ne tülköljön!
- Hé!
- Mr DeMille-hez. Nyissa ki a kaput.
Forgat. Be van jelentve?
Nincs szükség bejelentésre.
- Norma Desmondot hozom.
- Norma kicsoda?
- Norma Desmond!
- Jonesy, hé, Jonesy.
Tessék? Jé, hát csak nem
Miss Desmond?
- Hogy van, Miss Desmond?
- Nyissa ki a kaput.
- Hogyne, Miss Desmond. Jöjjenek.
- Nem jöhetnek be engedély nélkül.
Miss Desmond bejöhet. Mozgás!
- Hol forgat Mr DeMille?
- A 18-as stúdióban.
Köszönöm, Jonesy. És tanítson
a barátjának egy kis jó modort.
Nélkülem nem lenne munkája,
mert nem létezne a Paramount.
- Így van, Miss Desmond.
- Menjünk, Max.
18-as stúdiót.
Rendben, értesítse Henry Wilcoxont.
Terítse ki, hogy jobban lássam.
Csend legyen ott hátul!
Norma Desmond jön
Mr DeMille-t meglátogatni.
Dobjon valaki egy lámpát
a háttérre, látni akarom.
Kicsit hátrább. Menjen az útból!
Igen, maga.
Norma Desmond jön
Mr DeMille-hez.
Norma Desmond?!
- Várj egy pillanatra.
- Harry Wilcoxon!
Vonja ki a kardját, és emelje meg a
függönyt vele. Sámson ott fekszik.
Norma Desmond bejött
meglátogatni magát, Mr DeMille.
- Norma Desmond?
- Biztos van ezeréves.
Akkor én mit szóljak?
Az apja lehetnék.
- Elnézést, Mr DeMille.
- Biztos a rémes forgatókönyve miatt.
Mit mondjak neki?
Mondhatom, a vetítoteremben van
elfoglalva, hogy túladjunk rajta.
Harminc millió volt rajongója
túladott rajta. Az nem elég?
- Nem akartam...
- Persze hogy nem.
Nem ismerted Norma Desmondot,
mint 17 éves ragyogó leánykát,
több merészséggel, ésszel és szívvel,
mint akármelyik másik fiatal.
Azt hallottam, borzasztó
nehéz volt dolgozni vele.
Csak a vége felé. Tucatnyi
újságíró állandó hajszolása
szörnyu kárt okozhat az
emberi léleknek.
Szünet!
- Nem akarsz velem jönni?
- A te forgatókönyved, a te találkozód.
- Jó szerencsét.
- Köszönöm, drágám.
Hát helló, kedves ifjam.
- Helló, Mr DeMille.
- Örülök, hogy viszontlátlak.
Utoljára valami
jó hangulatú helyen találkoztunk.
Emlékszem, az asztalon táncoltam.
Sokan táncoltak. Lindbergh
akkor szállt le Párizsban. Gyere be.
Norma, bocsánatot kell kérnem,
hogy nem hívtalak.
Ajánlom is, mert haragszom.
- Láthatod, mennyire elfoglalt vagyok.
- Az nem kifogás.
- Elolvasta a forgatókönyvet, ugye?
- Igen.
Felhívhatott volna személyesen, ahelyett,
hogy egy segédre hagyja.
- Milyen segédre?
- Ne játssza az ártatlant. Gordon Cole.
Gordon Cole?
Ha nem érdekelné annyira,
akkor nem hívatott volna tízszer
az elmúlt pár napban.
Pont egy próba közepén vagyok.
Ülj le az én székembe,
érezd magad itthon.
- Köszönöm.
- Jól van. Mindjárt visszajövök.
Hozz egy telefont, és kérd nekem
Gordon Cole-t.
Hé, Miss Desmond.
- Miss Desmond, én vagyok, Hog-eye.
- Helló, Hog-eye.
Hadd nézzem jól meg.
Nézzétek, ott van Norma Desmond.
Norma Desmond!
- Norma Desmond!
- Azt hittem, már meghalt.
- Milyen jó látni!
- Üdvözöljük. Emlékszik rám?
Persze, hogy emlékszem. Helló, Patsy.
- Találkozott Miss Desmonddal?
- Nagyon örülök.
Gordon, C B DeMille beszél. Hívtad te
Norma Desmondot telefonon?
Igen, Mr DeMille. Az autója miatt.
Egy öreg Isotta Fraschini.
Nemrég a soforje jött ide vele.
Tökéletes lenne a Crosby filmhez.
- Kibérelnénk két hétre.
- Ó, értem.
Jól van, köszönöm szépen.
Köszönöm.
Hog-eye, fordítsd vissza
a lámpát a helyére.
Gordon Cole volt a telefonon.
Látta, hogy körülvettek?
Tudod, néha nevetséges dolgok
történnek ebben a szakmában, Norma.
Remélem, nem vesztetted el
a humorérzékedet.
- Mi a baj, kedves?
- Semmi.
Nem gondoltam rá, milyen
érzés visszajönni a stúdióba.
- Nem is tudtam, mennyire hiányzott.
- Te is hiányoztál nekünk.
Együtt fogunk megint dolgozni.
Ez lesz a legnagyszerubb filmünk.
- Arról akarok veled beszélni.
- Ugye jó forgatókönyv?
Vannak benne jó dolgok,
de nagyon drága film lenne.
Nem bánom.
Ismét dolgozni akarok. Nem tudja,
mit jelent az a tudat, hogy akar engem.
Semmi sem okozna nagyobb örömet,
ha ez lehetséges lenne.
Emlékezzen, én nem dolgozom reggel
tíz elott, és sohasem fél öt után.
- Készen vagyunk, Mr DeMille.
- Rendben.
Maradj itt, és figyelj egy kicsit.
A filmezés nagyon megváltozott.
Jól van, gyerünk.
Mindet egyszerre!
Gyerünk. Gyorsabban!
Látja azokat az irodákat, Mr Gillis?
Madame öltözoje volt. Az egész sor.
Akkor nem sok maradt Wallace Reidnek.
Neki egy hatalmas bungalója volt,
kerekeken.
Az emelet az enyém volt.
Látja, ahol ki van írva: "Olvasó Iroda"?
Emlékszem, a falak fekete
lakkborrel voltak beburkolva.
Mindjárt visszajövök.
Ez az a fura autó, amirol
Cole beszélt. Megnézhetjük?
Miért lenne fura?
Ha valamit fel tud használni a "Sötét
ablakok"-ból, odaadom, a magáé.
Ugyan már!
Jöjjön be és üljön le.
- Komolyan gondolom. Használja fel.
- Miért tenné ezt meg?
Ha 100000-et kap érte, vegyen nekem
csokoládét, ha Oscart, a bal lábát kérem.
Semmi akadálya, de nem vagyok elég jó,
hogy egyedül meg tudjam csinálni.
- Mi lett az ötleteivel?
- Nézze meg, hogy értelmesek-e.
Eloször is, ki kell dobni a pszichológiai
zurzavart, ami a gyilkos agyában folyik.
Pszichopaták után kapkodnak.
Ez a történet tanárok
életérol szól, nélkülözéseikrol.
A no nappal tanít, a férfi esti iskolában.
Elso találkozásuk...
- Nincs idom végighallgatni.
- Nagyon rövid leszek.
- A magáé.
- Nem dolgozhatnánk esténként?
Reggel hatkor? Ebben a hónapban
teljesen a rendelkezésére állok.
- Artie nincs itthon.
- Mi köze Artie-nak hozzá?
- Eljegyeztük egymást.
- Nagyon szerencsés.
- Nem talál rendesebb srácot.
- Egyetértek vele.
Arizonában forgatnak egy westernt.
Minden este és a hétvégén szabad
vagyok. Dolgozhatunk magánál.
Nem lehet. Ne gyáváskodjon,
írja meg a történetet.
- Gyulölöm magát.
- Ne csinálja túl szomorúra.
Mit szólna ehhez? Mint mondtam,
az egyik nappal, a másik éjjel tanít.
Nem ismerik egymást, de ugyanabban
a szobában laknak, mert így olcsóbb.
Ugyanabban az ágyban alszanak.
Felváltva, természetesen.
Viccelodik? Szerintem jó ötlet.
- Énszerintem is.
- Hadd mutassam meg, hogy áll össze.
- Viszlát.
- Ó, maga...
Mi van?
Megtudtam, miért telefonálgattak
a Paramountból.
Nem Madame kell nekik,
az autóját akarják kibérelni.
Micsoda?
Minden jót, Norma.
Majd meglátjuk, mit tudunk csinálni.
Nem aggódom. A régi gárda együtt,
semmi sem állít meg minket.
A régi gárda? Igen.
- Isten veled, kedves.
- Viszontlátásra, Mr DeMille.
- Hogy ment?
- Jobban nem is mehetett volna.
Eloször be kell fejeznie ezt a filmet.
Az enyém lesz a következo.
Hívd fel Gordon Cole-t. Mondd
meg neki, felejtse el ezt a kocsit.
Máshol is kaphat valami öreg autót.
Veszek neki öt öreg autót, ha kell.
Ezután a szépségápolók légiója
szállta meg a házát
a Sunset Boulevardon.
Könyörtelen kezelések
sorozatán ment keresztül.
Mint egy atléta, aki az olimpiára készül,
minden kalóriát számontartott,
és minden este kilenckor lefeküdt.
Teljesen eltökélte, hogy felkészül,
készen lesz a kamerákra,
amik sohasem forognak majd.
- Drágám, itt vagy?
- Igen, Norma.
Ne fordulj erre. Tartsd
a szemedet a könyvön.
Csak jó éjszakát akartam kívánni.
Nem akarom, hogy lássál.
- Nem vagyok attraktív így.
- Jó éjszakát.
- Negyed kilót fogytam.
- Jó.
Aggódtam a nyakam miatt,
de ez a no csodát muvelt.
- Jó.
- Jobb, ha te is lefekszel.
- Még olvasok egy kicsit.
- Tegnap este elmentél valahová, nem?
- Miért mondod ezt?
- Tudom.
Rémálmom volt, és
kiáltottam érted. Hol voltál?
- Elmentem járni egyet.
- Nem jártál. Elvitted a kocsit.
Kivezettem a tengerpartra. Nem akarod,
hogy úgy érezzem, be vagyok zárva?
Persze, hogy nem.
Csak nem akarok egyedül lenni.
Addig nem, amíg ez a feszültség tart.
Az idegeim teljesen kikészültek.
Csak azt kérem toled, hogy légy egy
kicsit türelmes és kedves hozzám.
- Nem csináltam semmit.
- Persze, hogy nem.
Nem hagynám. Jó éjszakát, drágám.
Igen, csalafintaságot
követtem el minden este.
Kölyökkoromra emlékeztetett, amikor
kisurrantam gengszterfilmet nézni.
Most nem filmet nézni mentem,
hanem írni próbáltam egyet.
A történetem, amit
Betty Schaefer kiásott,
rendszeresen keresztülvágtatott az
agyamon, mint egy tucat gyorsvonat.
Így elkezdtünk dolgozni rajta,
éjjel, amikor a stúdió elhagyatott volt,
fent, az o kis irodának
nevezett kamrájában.
Nagyon vicces levelet kaptam Artie-tól.
Amikor megérkeztek Arizonába,
állandóan esett.
Átírták az egész filmet esore,
és a felét leforgatták.
Most kisütött a nap, és senki sem tudja,
mikor jönnek majd vissza.
- Jó.
- Miért jó? Nekem nagyon hiányzik.
- Úgy értettem, ez a dialógus jó lesz.
- Jó lesz?
Bizony, foleg ha a hangos
zene miatt nem lehet hallani.
- Nem utálod magad néha?
- Állandóan.
De komolyan, ez tényleg nagyon jó.
- Szórakoztató veled írni.
- Ó, kösz.
BOLONDUL A FlÚÉRT, NORMA
- Ki a Norma?
- Ki kicsoda?
Elnézést, nem szoktam privát
cigarettás dobozokba beleolvasni.
Ó, az. Egy barátomtól van.
Egy középkorú hölgy, nagyon
bolondos és nagyon bokezu.
Szerintem ez színarany.
Tanácsot adtam neki egy
hóbortos forgatókönyvhöz.
A régi, ismeros történet. Átsegítesz egy
gyámoltalan öregasszonyt az utcán.
Kiderül, hogy multimilliomos,
és rád hagyja az összes pénzét.
Ez a baj veletek, szövegolvasókkal.
Minden történetet ismertek.
Mi lenne, ha korrigálnád a tizedik oldalt,
amíg felforr a víz, oké?
Oké.
Néha, amikor megakadtunk,
sétáltunk egyet
a szendergo díszletvárosban.
Néha csak szótlanul andalogtunk
a díszletek közötti sikátorokban,
vagy a díszleteken keresztül,
amiket a másnapi forgatásra építettek.
Az egyik ilyen séta
alkalmával mesélt az orráról.
Nézd ezt az utcát.
Mind kartonpapír, mind üres,
hamis, tükrökkel kisegített.
Jobban szeretem, mint
bármelyik más utcát a világon.
Talán azért, mert
gyerekkoromban gyakran játszottam itt.
Gyerekszínészno voltál?
Nem, a Lemon Grove Avenue-n
születtem, két sarokra a stúdiótól.
Apám volt a fo elektrotechnikus. Anyám
még mindig dolgozik, kosztümös.
- Második generáció, mi?
- Harmadik.
Nagymama Pearl White dubloze volt.
Filmes családból származom.
Azt remélték, belolem sztár lesz.
Így tíz évig járattak színjátszásra,
táncra, és ehhez tartozó dolgokra.
Aztán a stúdió próbafelvételt csinált.
Nem tetszett nekik az orrom.
Egy kicsit erre állt.
Így kiegyenesíttettem.
Akkor nagyon tetszett nekik,
de nem tetszett a színjátszásom.
- Csinos munka.
- Még jó, 300 dollárba került.
- Szomorú.
- Egyáltalán nem.
Észhez térített. A postakiosztóból
olvasónak dolgoztam fel magam.
Valld be. Éjszakánként az elveszett
közelképek és gálák után sírdogálsz.
Egyszer sem sírtam utána. Miért
lenne rossz a kamera másik oldalán?
- Sokkal érdekesebb.
- Háromszoros hurrá Betty Schaefernek.
- Most pedig megcsókolom azt az orrot.
- Ha úgy tetszik.
Hadd mondjam, hogy
nagyon finom illat árad beloled.
- Biztos az új samponom.
- Ez nem sampon.
Inkább olyan, mint egy
frissen mosott vászon zsebkendo,
vagy vadonatúj autó.
- Hány éves vagy?
- Huszonketto.
Okos lány. Semmi sem jobb,
mint huszonkettonek lenni.
Azt javaslom, ha be akarjuk fejezni ezt
a történetet, maradj kartávolságban.
Ha véletlenül közelebb jönnék hozzád,
vágj kupán a cipoddel.
Vissza az írógéphez,
a Washington Square-en keresztül.
Mi van, Max?
Meg akarja mosni az autót?
Vagy kémkedik a szabadidejében?
Legyen óvatos, amikor bemegy a házba.
Lehet, hogy Madame figyel.
Lopózzak fel a konyhalépcson,
és vetkozzek le a sötétben?
Nem kérdezem, Mr Gillis
hova megy minden éjjel.
Miért nem? Forgatókönyvet írok,
és be fogom fejezni!
Csak nagyon aggódom Madame miatt.
Persze, hogy aggódik.
És mi nem segítjük.
Megállás nélkül hazugságokkal
tápláljuk. Készíti magát a filmre!
- Mi történik, ha megtudja?
- Sohasem fogja megtudni.
Ez az én munkám, és már
nagyon régóta csinálom.
Hogy megértse, én fedeztem fel tizenhat
éves korában. Én csináltam belole sztárt.
Nem engedhetem,
hogy megsemmisítsék.
- Ön csinált sztárt belole?
- Igen, én rendeztem a korai filmjeit.
Három fiatal rendezot tekintettek
ígéretesnek abban az idoben.
D W Griffith, Cecil B DeMille
és Max Von Mayerling.
És o szolgát csinált magából.
Én kértem, hogy visszatérhessek hozzá,
mégha megalázónak tunik is.
Folytathattam volna a karrieremet,
de mindent elviselhetetlennek találtam
azután, hogy otthagyott engem.
Tudja, én voltam az elso férje.
Itt vagy, Joe.
Mikor jöttél haza?
Ó, Joe, hol voltál?
Egy nonél?
Tudom, hogy egy nonél. Ki az?
Miért nem kérdezhetem meg?
Muszáj megtudnom.
CÍM NÉLKÜLI SZERELMI TÖRTÉNET
ÍRTA JOSEPH C GILLIS
ÉS BETTY SCHAEFER
Mi baj van?
Betty, ébredj fel!
Miért bámulsz rám így?
Ó, bámultam? Bocsánat.
Mi bajod van ma este?
- Mi a baj?
- Valami történt.
- Nem akarok beszélni róla.
- Miért nem?
Csak nem.
Mit hallottál?
Gyerünk, mondd el.
Valamit rólam?
Betty, reménytelen megfutamodni.
Álljunk szembe vele, akármi legyen.
- Táviratot kaptam Artie-tól.
- Artie-tól? Valami baj van?
Azt akarja, hogy menjek Arizonába.
Azt mondja, ott csak
két dollárba kerül a házasságkötés.
És megspórolnánk a mézesheteket.
Miért ne mennél? Csütörtökre
befejezhetjük a forgatókönyvet.
Miért sírsz? Férjhez mész. Azt akartad.
Most már nem akarom.
- Miért nem? Nem szereted Artie-t?
- Dehogynem. Mindig is szeretni fogom.
De most már nem vagyok
szerelmes bele, ez az egész.
Mi történt?
Te.
Akkor kezdtem csak
szembeállni a valósággal,
amikor visszaértem ebbe
a különleges börtönömbe.
Tessék. Betty Schaefer jövoje,
az én kezemben.
Betty Schaefer, eljegyezve Artie
Greennel, a világ egyik legrendesebb
fickójával, és belém szerelmes.
Énbelém.
Balga módon nem érezte, hogy valami
rendellenes helyzetben vagyok.
Én meg szemét voltam,
hogy nem mondtam el neki.
De nem lehet ilyesmirol beszélni
valakivel, aki után bolondul az ember.
Talán megúszom valahogy,
elszabadulok Normától.
Talán sikerül az egész ronda zurt
kitörölnöm az életembol.
Halló, ez Gladstone 9281?
Beszélhetnék Miss Betty Schaeferrel?
Már otthon kell lennie.
Hé, Betty, már megint
az a furcsán hangzó no keres.
Vajon ki, és mi a fenét akar?
Betty Schaefer vagyok.
Elnézést kérek a késoi hívásért,
de úgy érzem, kötelességem.
Mr Gillisrol van szó.
Ismeri Mr Gillist?
Mi az, amit tényleg tud róla?
Tudja, hol lakik, hogy lakik, mibol él?
Maga kicsoda? Mit akar?
Mi köze magának ehhez?
Miss Schaefer, én szívességet
próbálok tenni magának,
és megóvni egy
nagy adag szívfájdalomtól.
Talán még túl fiatal ahhoz, hogy
hallott volna ilyen fajta férfiakról.
Nem tudom, mit mondott,
de nem rokonokkal lakik,
és nem barátokkal,
a szó szokásos értelmében.
Kérdezze meg tole. Kérdezze meg újra.
Úgy van, Betty, kérdezd meg újra.
Joe beszél.
Joe, hol vagy?
Mirol van szó?
Még jobb, ha idejössz,
és látod a saját szemeddel.
A cím 10086 Sunset Boulevard.
Ne gyulölj engem, Joe.
Azért tettem, mert szükségem van rád.
Olyan szükségem van rád,
mint még eddig soha. Nézz rám.
Nézd meg a kezemet,
az arcomat, a szemem alatt.
Hogy tudok dolgozni, ha
elsorvadok ezalatt a kínszenvedés alatt?
Nem tudod, min mentem
keresztül az utolsó hetekben.
Vettem egy revolvert. Odaálltam a
tükör elé, de nem tudtam megtenni.
Csak ne állj ott gyulölködve!
Kiabálj velem, üss meg, de ne gyulölj!
Mondd, hogy nem gyulölsz engem, Joe.
Ez a 10079, Connie.
Arra kell lennie.
- Betty, hadd jöjjek veled.
- Nem, ne aggódj.
Szeretlek, Joe.
Szeretlek, Joe.
Szeretlek.
Mit fogsz csinálni, Joe?
Mit fogsz csinálni?
Jól van, Max. Majd én.
Helló, Betty.
Félek, Joe.
Valami szörnyu történt?
Gyere be.
Voltál már ilyen régi
hollywoodi palotában?
Abból az idobol, amikor 18000 dollárt
kaptak egy héten, adómentesen?
Vigyázz, a padló csúszós.
Valentino táncolt rajta.
- Itt laksz?
- Itt ám.
- Kinek a háza?
- Az övé.
- Kié?
- Nézz körül, mindenütt láthatod.
Ha az arcra nem is emlékszel,
a nevét hallottad. Norma Desmond?
- O volt a telefonon?
- Innál valamit?
Mindig folyik a pezsgo,
rengeteg kaviárral, természetesen.
- Miért hívott fel engem?
- Féltékeny.
Láttál te már ennyi hóbelevancot?
A mennyezetet Portugáliából hozatta.
Ezt nézd meg.
A saját filmszínháza.
Nem a házat jöttem megnézni.
Norma Desmondról beszélj.
Azt próbálom elmondani.
Ez egy óriási ház.
Nyolc fo hálószoba.
Minden fürdoszobában süllyesztett kád.
Kuglipálya a pincében.
Egyedül érezte magát,
így szerzett magának társaságot.
Nagyon egyszeru felállítás.
Idosebb no, aki gazdag.
Fiatalabb férfi, akinek nem megy túl jól.
- Nem tudsz következtetni belole?
- Nem.
- Akkor kibovítem az információt.
- Nem. Semmit sem hallottam.
Sohasem hívtak telefonon,
és soha nem jártam ebben a házban.
Szedd össze a holmijaidat és menjünk.
Minden holmimat?
A tizennyolc öltönyömet, a csináltatott
cipoimet, a hat tucat inget,
mandzsettagombokat, a platina
kulcstartót és a cigarettatárcákat?
- Gyere, Joe.
- Hová menjek?
Egy egyszobás lakásba,
amit nem tudok kifizetni,
egy forgatókönyvhöz, amit lehet, hogy
megvesznek, de valószínuleg nem?
- Ha szeretsz, Joe.
- Nézd kedves, legyünk praktikusak.
Nekem ez egy jó megállapodás.
Hosszú idore, opciók nélkül.
Nekem így jó.
Lehet, hogy nem méltó csodálatra.
Te és Artie lehettek csodálatra méltóak.
Nem tudok rádnézni többé, Joe.
Miért ne néznél a kijárat felé?
Erre, Betty.
Sok szerencsét, Betty. Fejezd be
a forgatókönyvet az úton Arizonába.
Amikor visszajössz Artie-val,
ha kedvetek van úszni egyet...
...itt a medence.
Köszönöm, drágám. Köszönöm, Joe.
Joe.
Bejöhetek, Joe?
Abbahagytam a sírást.
Most már jól vagyok.
Mondd, ugye nem haragszol?
Mondd, minden úgy van,
ahogy volt, Joe.
Joe.
Mit csinálsz, Joe?
- Mit csinálsz?
- Pakolok.
- Itt hagysz engem?
- Igen, itt hagylak, Norma.
Nem, nem fogsz. Max! Max!
Köszönöm, hogy viselhettem az
elegáns ruhákat és a csecsebecséket.
- A többi ékszer a fiókban van.
- A tiéd mind.
Elvinném, de Ohióban
a daytoni újságnál túlöltözött lennék.
Ez semmiség. Mindent
megkaphatsz. Mit akarsz?
Pénzt?
Fecsérlés lenne. Nem
felelek meg az állásnak többé.
Nem mehetsz. Max!
Nem tudom elviselni az életet nélküled.
- Tudod, nem félek a haláltól.
- Ez a te dolgod.
Azt hiszed, a pisztolyt csak
kitaláltam, ugye? Rendben.
Látod? Nem hittél nekem.
Nem hiszed, hogy van hozzá merszem?
- De, ha jó jelenet lesz belole.
- Nem érdekel?
Százezreket megráz majd!
Üres ház elott ölnéd meg magad.
A közönség évekkel ezelott eltávozott.
- Hazugság! Még mindig akarnak.
- Nem.
- DeMille is akar.
- Az érzelmeidet akarta megkímélni.
- A stúdió csak az autódat akarta.
- Mi?
DeMille-nek nem volt szíve
megmondani. Egyikünknek sem volt.
Hazugság! Igenis akarnak engem.
Minden nap kapok leveleket.
Maga mondja neki, Max. Tegyen neki
szívességet. Mondja meg, nem lesz film.
Maga az egyetlen,
akitol a rajongó leveleket kapja.
Nem igaz! Max!
Madame a legnagyobb sztár
az összes közül.
Leviszem Mr Gillis csomagjait
az autóhoz.
Hallottad tole. Sztár vagyok.
Ötvenéves asszony vagy. Noj fel!
Egyáltalán nem tragikus
ötvenévesnek lenni, hacsak
nem próbálsz huszonötöt tetetni.
A legnagyobb sztár az összes közül.
Isten áldjon, Norma.
Soha senki nem hagy ott egy sztárt.
Az mutatja, hogy valaki egy sztár.
Joe! Joe!
Joe!
Joe!
A sztároknak nincs koruk, nem?
ltt érkeztek maguk ide.
Visszaértünk a medencéhez.
Amit mindig akartam magamnak.
Már hajnal van, és biztos
lefényképeztek ezerszer is.
Aztán találtak egypár fanyíró
szerszámot, és kihorgásztak vele,
nagyon gyengéden.
Vicces, milyen gyengéden
bánnak veled, ha már halott vagy.
Kiterítettek a partra, mint egy
megszigonyozott bálnafiókát.
Aztán ellenorizték a kárt,
csak a jegyzokönyv érdekében.
Az egész fénylak felélénkült; zsaruk,
riporterek, szomszédok, járókelok.
Legalább olyan szórakoztató volt,
mint egy áruház megnyitása.
Még a híradósok is lecsaptak.
Olyan témát találtak, amin
mindenki szívesen csámcsogott.
A szívtelen kibicek.
Mit csinálnának Normával?
Ha a bíróságon megúszná,
szenvedély, átmeneti elmezavar,
az efféle focímek végeznének vele.
; ; Gyilkos lett az elfelejtett sztárból. ; ;
; ; Öregedo színészno. ; ;
; ; Elmúlt szépség. ; ;
A haláleseti vizsgálóbíró irodáját kérem.
A vizsgálóbíróval akarok beszélni.
- Ki van ezen a telefonon?
- Én. Azonnal tegye le!
Ez sokkal fontosabb.
A "Times" városi rovata?
Hedda Hopper beszél.
Norma Desmond
hálószobájából beszélek.
Ne vacakoljon átírással.
Diktálom. Kezdhetjük?
A nap elso sugarai a gyilkosság
házában Norma Desmondot,
az elmúlt idok híres sztárját
teljes lelki sokkban találják.
A csend függönye veszi körül
a Sunset boulevardi házának
selymes budoárjában...
Hirtelen veszekedés volt?
Voltak összetuzéseik máskor is?
Miért volt ez a pisztoly kéznél?
Ez a férfi, mikor találkozott vele?
Hova való volt?
Megfordult-e máskor is
ilyen szándék az agyában?
Lopásról volt szó? Tettenérte,
amikor megpróbált ellopni valamit?
- Itt vannak a híradós kamerák.
- Küldje el oket a fenébe.
Nincs helyük itt a kameráknak ilyenkor.
Nos, Miss Desmond, van-e valami,
amit meg akar mondani nekünk?
Kamerák? Mi az, Max?
- Megérkeztek a kamerák.
- Megérkeztek?
- Mondja meg Mr DeMille-nek, jövök.
- Mi folyik itt?
Ezzel le lehet csalogatni a földszintre.
Hozzák a kocsit a bejárathoz.
Oké.
- Minden készen várja, Madame.
- Köszönöm, Max.
Elnézést, uraim, de fel kell
készülnöm a jelenetemre.
- Mi történik?
- Kapunk nyilatkozatot?
Adott vallomást?
- Készen állnak, uraim?
- Éppen hogy.
- Világítás?
- Kész.
Oké, emberek, vissza, vissza!
Csend legyen!
Lámpák!
Kész vagy, Norma?
Mi a jelenet? Hol vagyok?
Ez a palota lépcsoje.
Ó, igen, igen.
Mindenki vár lent a hercegnore.
Készen vagyok.
Rendben. Kamerák, kezdjük!
Mégis megindultak a kamerák neki.
Az élet, ami furcsán könyörületes tud
lenni, megsajnálta Norma Desmondot.
Az álom, amibe olyan kétségbeesetten
kapaszkodott, magához vette.
Nem tudom most folytatni a jelenetet.
Túl boldog vagyok.
Mr DeMille, mondhatnék egy pár szót?
Köszönöm.
Be akarom jelenteni, milyen boldoggá
tesz, hogy újra filmezek a stúdióban.
Nem is tudják, mennyire hiányoztak.
Soha többé nem hagyom el magukat.
Mert a "Salome" után újabb
és újabb filmet készítünk majd.
Ez az életem, mindig is ez lesz.
Semmi más nem létezik.
Csak mi és a kamerák,
és azok a nagyszeru emberek
ott kint a sötétben.
Tessék, Mr DeMille,
kész vagyok a közelképre.