Tip:
Highlight text to annotate it
X
Azt mondják,
***ánt egy kard alkotta.
A régi istenek belemártottak
egy korallkardot az óceánba,
s mikor kihúzták, négy vízcsepp
hullott róla vissza a tengerbe.
Azokból lettek ***án szigetei.
Én azt mondom, ***án teremtője
egy maroknyi bátor férfi volt.
Harcosok, akik életüket adták
egy mára feledésre ítélt eszméért:
A becsületért.
AZ UTOLSÓ SZAMURÁJ
Hölgyeim és uraim!
A Winchester, hadseregünk
fegyverzetének vezető gyártója,
államalapításunk centenáriumán
egy igazi amerikai hőst
mutat be önöknek.
A valaha élt legvitézebb
amerikai katonák egyike ő.
Becsületrenddel tüntették ki
Gettysburg mezején tanúsított
bátorságáért.
SAN FRANCISCO, 1876
A 7. Lovasezredben szolgált,
részt vett a legvadabb indiánok
elleni győztes hadjáratban.
Hölgyeim és uraim,
bemutatom
Nathan Algren századost!
Nathan Algren százados!
Igen!
Egy pillanat, hölgyeim és uraim.
Jöjjön már, az istenit!
Ez az utolsó fellépése!
Ki van rúgva! Induljon kifelé!
Lóduljon! Elegem van magából!
Mozogjon már!
Igen!
Köszönöm hízelgő szavait,
Mr. McCabe.
Ez itt, hölgyek és urak,
a Nyugatot meghódító fegyver.
Számos alkalommal esett meg velem,
hogy bekerített egy falka
vadember,
s csak e fegyver választott el
a biztos és borzalmas haláltól.
Higgyék el nekem, a rézbőrűek
félelmetes ellenfelek,
s ha tudták volna,
megszerezték volna
a skalpomat,
s most egy csupasz koponya
nézne szembe önökkel.
Akár azoké a szerencsétleneké
Little Bighornnál.
Meztelen,
megcsonkított,
oszló tetemek a napon.
Ez itt, hölgyeim és uraim,
a 73-as modellszámú fegyver,
a Trapper.
7 lőszer tölthető bele,
400 yardon belül pontosan lő.
Tudod, fiam, mire képes ez?
6 hüvelykes lyukat ütne apádon.
Úgy bizony. Pompás darab.
5, 6, 7 indiánt is megölhetnek
vele újratöltés nélkül.
Szabadalmazott töltőrekesz,
precíz felhúzómechanika.
Köszönet azok nevében,
akik halálukkal
hozzájárultak
a fegyver tökéletesítéséhez
és piaci sikeréhez.
Rendeléseiket Mr. McCabe veszi fel!
Isten áldja önöket!
Mi tagadás,
van érzéke a melodrámához.
- Maga él?
- Élek bizony.
Custer azt mondta:
"Megyünk a Little Bighornhoz."
Erre én: "De nem velem."
Így búcsúztam a seregtől.
9 életem van. És még valamim:
Egy jó munkám mindkettőnknek.
- Ahogy elnézem, az jól jönne
magának. - Miféle munka lenne?
Az egyetlen, ami valóban magának
való, fiam. Igazi férfimunka.
Hacsak nem ragaszkodik
a világot jelentő deszkákhoz.
Nathan!
Hallgassa végig az ajánlatát.
Rég nem találkoztunk.
Az úr Mr. Omura ***ánból.
A másik úr nevét
meg sem kísérlem kimondani.
Tessék.
Viszkit!
***án a civilizálódás útjára
kíván lépni.
Mr. Omura
fehér szakértőket kér fel
hadseregük kiképzésére.
Ha jól dolgozunk,
Amerikától vásárolnak majd
minden fegyvert.
Szerződésben állok
a Winchester céggel.
Mr. Omura bizonyára tudja,
mit jelent ez.
A fellépéseiért heti 25 dollárt
kap a Winchestertől.
Mi havi 400 dollárt
fizetünk önnek.
500 fejenként.
És még 500, ha elvégeztük a munkát.
Hány igazi hőst tud még előteremteni?
Modortalan alak.
Ezek mind azok.
Ez a kufárok országa.
Viszkit!
- Ki ellen akarnak harcolni?
- Kacumoto Moricugu a neve.
Egykor a császár tanítója volt.
- Szamuráj.
- Szamuráj?
Önök úgy mondanák: "harcos".
- Mr. Omura tudja, hogy értünk a
lázadók megfékezéséhez. - Igen?
Olvasta a könyvét.
A törzsekről szóló mű
nagy hasznunkra volt
a cheyenne-ek ellen.
Már megbocsásson, de min nevet?
Újra együtt a régi csapat.
Ez egyenesen
felemelő!
Elnézést.
Ki kell mennem.
Semmi probléma.
Beszélek vele.
Ezredes úr!
Ön mint a százados elöljárója
biztosított bennünket,
hogy Algren igent fog mondani.
Úgy is lesz.
Egy pillanat.
Nathan!
Én ott parancsot teljesítettem.
Ma sem bánom, amit tettem.
Borítsunk fátylat a múltra.
- Ha sárgákat kell ölni, legyen.
- Nem ölni megyünk.
Ha a sárgák ellenségeit kell
ölni, ölöm azokat.
Délieket, sziúkat,
cheyenne-eket.
Havi 500-ért ölök én akárkit.
De egyet jegyezzen meg:
Magát ingyen is örömmel megölném.
1876. július 12.
A tenger üressége vigasztalóan hat.
Feledtet múltat és jövőt.
Aztán egyszerre szembesülök
a könyörtelen jelennel:
Ismét felbéreltek, hogy segítsek
leverni egy törzsi felkelést.
Úgy tűnik, csak efféle munkára
vagyok alkalmas.
Nem szabadulok
az életemen ülő átoktól.
JOKOHAMA KIKÖTŐJE, 1876
Algren százados?
Pompás! Simon Graham vagyok.
20 éve ez még álmos kisváros volt.
És tessék! A császár bolondul
a nyugati dolgokért,
s a változás túl gyors
a szamurájoknak.
A múlt és a modern kor
csatát vív ***án lelkéért.
Omura annyi nyugati szakembert
hív be, ahányat csak tud:
Francia jogászokat, német
mérnököket, holland építészeket,
és most katonákat,
természetesen Amerikából.
Én pár éve a brit kereskedelmi
küldöttséggel érkeztem.
Egykettőre elbocsátottak.
Megvan az a rossz szokásom,
hogy igazat mondok, márpedig itt
nem divat az őszinte beszéd.
Most abból élek, hogy
hűen fordítom mások hazugságait.
Közember a császárt
kétezer évig nem is láthatta.
Hatalmas megtiszteltetésben
van részünk.
Természetesen szigorú az etikett.
Ránézni szabad, beszélni nem.
Ha feláll, meghajlunk,
mélyebben, mint ő.
Hogy festek?
Tíz éve nem volt rajtam ez.
Derékban eléggé szorít.
Meghajlás.
Ő Isteni Felsége Meidzsi császár
köszönti önöket.
A császár hálás
hazájuk segítségéért.
Célunk az önökéhez hasonló
nemzeti egység megteremtése.
A császárt nagyon érdeklik
az indiánok,
s hogy önök harcoltak-e ellenük.
Harcoltunk, felség.
A rézbőrűek brutális ellenfelek.
Algren százados úrtól kérdezi:
Igaz-e, hogy sastollat hordanak,
hogy csata előtt
kifestik arcukat,
és hogy nem ismernek félelmet?
Bátor harcosok.
Meghajlás.
Nagyon köszönöm.
Hátrálunk.
Hátrálunk, hátrálunk, és megfordulunk.
Jobbra át, törpe banda!
Sorakozzanak fel rendesen, vagy
személyesen rúgok szét
minden távol-keleti segget,
amit csak meglátok!
- Köszönöm. - Az ő nyelvükön
kell beszélni, akkor nincs hiba.
Az első sor letérdel,
tüzelésre készen.
A második sor...
1876. július 22.
6 havi munkáért
3 év századosi zsoldját kapom.
Ázsiaiakat tanítok harcolni.
A katonák sorozott újoncok,
parasztok, akik nem láttak még puskát.
A főparancsnok, Haszegava
tábornok, alacsony férfi,
de annál nagyobb tekintéllyel bír.
Mit tud a tábornok úr arról
a szamurájról, Kacumotóról?
Igen jól ismeri
a lázadó Kacumotót és csapatát.
A harcban sokat segíthet majd.
Honnan kap fegyvereket?
Nem alacsonyítja le magát azzal,
hogy lőfegyvert használ.
- Nincs lőfegyvere? - Hősnek
tartják a hagyomány tisztelői.
- Jól ismeri őt a tábornok úr?
- Együtt harcoltak a császárért.
Ő és a szamurájok?
Ő is szamuráj.
Kacumoto felajánlotta kardját
a császár védelmére.
A szamurájnak a kardja a lelke.
Ellentmondásos népség. Jó volna
írni róluk, de igen zárkózottak.
Még ma is páncélban harcolnak!
De mikor az írek
még ágyékkötőben grasszáltak,
ezek már a világ legkiválóbb
harcosai voltak.
Engem a harcmodoruk érdekel.
Számos lefordításra váró
könyvem van róluk.
Megtanul ő ***ánul. Ha hallaná,
hogy vartyog feketelábú nyelven!
Valóban?
Ön is nyelvész? Hát ez csodás!
Tegye meg, mondjon pár szót
a vadak nyelvén!
Valamely köszönést,
vagy ne is, azt, hogy
"vágd ki a nyelvét,
és süsd meg olajban!"
Korán kelünk holnap.
Ideje nyugovóra térnünk.
Roppantul izgat a skalpolás.
Sosem értettem a technikáját.
Képzelje el, hogy valaki, aki
izzó gyűlöletet érez maga iránt,
a hajába markol, miközben maga
arccal a sárban hever,
s metélni kezdi a fejét
egy életlen, rozsdás késsel,
mintha fűrészelne.
Majd próbálja elképzelni a hatást,
amit egy erős rántás
a hajas fejbőrt a koponyáról
letépve az érzőidegekben kivált.
Akkor fogalma lesz róla, milyen,
ha megskalpolják az embert,
Mr. Graham.
Mikor lát hozzá a fordításhoz?
Rögvest.
Örülök, hogy ennyire érdeklik
a szamurájok.
Teszek a szamurájokra.
Az ellenséget kell kiismernem.
Le sem fekszem, amíg
kész nem vagyok.
Jó éjt.
- Hozhatok valamit?
- Ez megtorló expedíció.
Ezredes, ezek az emberek
nem fosztogatók!
- Jó éjt!
- Halkan!
Tűz!
Az is kész csoda,
hogy nem egymást lövik le.
Egyetértek.
A puskatus a vállon feküdjön.
A szem az irányzék vonalában.
Lassan.
Jól van.
Kacumoto megtámadott
egy vasútvonalat.
A szabad utazás nélkül nincs
kormányzás. Le kell őt győznünk.
Az országnak
szüksége van a vasutamra.
- Korai. - A lázadóknak puskájuk sincs.
Nyíllal lövöldöző vadak.
Akik ezer éve mást se csinálnak,
csak harcolnak.
A tűz- és az élőerőt tekintve is
fölényben vagyunk.
Az ezred a parancsomra
Kacumoto ellen indul.
Megkeresik, és
harcba szállnak vele.
Töltsön!
Mr. Graham!
Mondja neki, hogy lőjön le!
- Tessék?
- Mondja meg neki,
hogy ha nem lő, megölöm!
- Engedje meg, uram...
- Mondja meg neki!
Mondja meg!
Tölts!
Tölts!
Gyorsabban!
Gyorsabban!
Lőj rám!
Tűz!
Tűz!
Korai.
Az ezred reggel 6-kor indul!
2 év alatt 2000 mérföldnyi
vágányt fektettek le.
Fantasztikus.
És Omuráé az egész?
Az lesz, ha leszámolt a szamurájokkal.
Hogy akarja megtalálni Kacumotót?
Amiatt ne fájjon a feje.
Ő talál meg minket.
Mindenki a helyére!
JOSINO TARTOMÁNY, 1876
1. század, csatasorba!
2. század, melléjük!
3. és 4. század mögéjük!
Sorakozó!
- A tábornok? - Nem akar
Kacumoto ellen harcolni.
Alakzatba!
- Mi nem harcolunk.
- Akkor ki parancsol?
- A tisztjeik. Mi hátrahúzódunk.
- Majd ők is, futva.
Szuronyt!
- Jöjjön hátra velem!
- Hogyne, megyek.
Maga menjen hátra, és
rendezze el a hadtáposztagokat.
- Hallotta a parancsot?
- Igen, uram!
Akkor teljesítse! Induljon!
Ne vegye sértésnek, uram,
de dugja a seggébe.
Tölts!
A szamurájok.
Ne féljen!
Tüzelőállásba!
Még ne lőjenek!
Ne lőj!
Tölts!
Alakzatot tarts!
Egyes tűz!
Visszavonulás!
Zeb!
Ő az enyém.
Állj!
Magunkkal visszük.
A neve?
Felelj, disznó!
Hagyd!
Ez a fiam faluja.
Hegyek közt vagyunk, és jön a tél.
Nem tud megszökni.
Nagyszerű.
Miért kíméled meg
a barbárt, uram?
A vereség szégyene érte.
- Meg kellene ölnie magát.
- Az náluk nem szokás.
Akkor
- megölöm én.
- Apám,
nem hiszem...
Udzsio,
ölni lesz elég alkalmunk.
Most inkább ismerjük meg
az ellenséget.
Életben tartjuk.
Rossz bőrben van.
Szakét.
Szakét?
Taka ellátja a sebeidet.
Hadd igyon, néném!
- Nem jó neki.
- Ez az én falum!
De ez az én házam.
Kérem... szakét.
Szakét!
Megmondtam!
Jó reggelt!
Kifelé!
Megy! Te! Megy!
Hogy hívnak?
Csak van valami neved!
Egy szavamat se érted, mi?
Tudom, miért hallgatsz.
Dühös vagy, mert
szoknyában kell járnod.
Az ördögbe!
Ezt a templomot ezer éve
a családom építette.
A nevem Kacumoto.
Magát hogy hívják?
Talán hibásan beszélek?
Majd gyakorlok magával.
Ha megtisztel vele.
Nyelvtanárnak tartott életben?
Mit akar?
Megismerni az ellenséget.
Láttam, mi a sorsuk.
- Maguknál nem ölnek a katonák?
- Nem fejezik le a legyőzöttet.
Haszegava tábornok megkért, hogy
segítsem a halálba.
A szamurájnak a vereség
halálos szégyen.
Megtiszteltetés volt
lefejezni őt.
Maguk a mi szokásainkat találják
furcsának, mi a magukéit.
Például
nem bemutatkozni még ellenségek
közt is modortalanságnak számít.
Nathan Algren.
Megtisztelő, hogy megismerhetem.
- Öröm volt angolul társalogni.
- Kérdéseim vannak.
Bemutatkoztam, és
maga is bemutatkozott.
- Jobb beszélgetés nem is kell.
- Kérdéseim vannak.
- Azok ráérnek.
- Ki volt a vörös páncélos harcos?
- A sógorom, Hirotaro.
- És ki az, aki ápolt?
A húgom, Hirotaro özvegye.
- Taka a neve.
- Én öltem meg a férjét.
Jó halála volt.
Te!
Jöjj, kérlek! Jöjj!
Köszönöm.
Szörnyen büdös. Mondd meg
a bátyámnak, hogy nem bírom.
- Mondd meg neki te!
- Legalább küldd el fürödni.
Ügyes.
Gyerekek még, de azért erősek.
Próbál!
Tedd le!
Rájöttem, hogy ostoba voltam.
Bocsáss meg,
köszönettel tartozom, amiért
megvédtél.
Az a dolgod, igaz?
Hogy védelmezz.
Szép volt, Bob.
Nem bánod, ha Bobnak hívlak?
Ismertem egy Bobot, aki
ronda volt, mint egy öszvér.
Téged szeretnek a nők?
Udzsio megtanítja magát
***án karddal harcolni.
Megtanít.
Maga harcolt
a vörös indiánok ellen?
- Mi volt a szerepe a harcban?
- Miért? - Tanulni akarok.
- Olvasson el egy könyvet.
- Inkább beszélgetnék. - Miért?
Mert mindkettőnk tudománya
a háború.
Maga a seregük tábornoka volt?
Nem.
Százados voltam.
Az alacsony rang?
Közepes.
Ki volt a tábornokuk?
A felkelésével foglalkozzon.
Maguk nem szeretnek beszélgetni?
Alezredes volt.
- Custer nevű.
- Róla már hallottam.
- Sok harcost ölt meg.
- Igen. Nagyon sok harcost.
- Tehát jó tábornok volt.
- Nem.
Öntelt és meggondolatlan volt.
Egyetlen zászlóaljjal állt ki
2000 dühödt indián ellen.
2000 indián ellen?
- Neki hány embere volt?
- 211.
Tetszik nekem ez a Custer.
Gyilkos volt, aki beleszeretett
a saját legendájába.
- És halálba küldte érte a
katonáit. - Ez nagyon jó halál.
- Talán magának is kijut egyszer.
- Ha azt szánja nekem a sors.
- Mit akar tőlem?
- Mit akar magának?
Mi a célja? Mire jók
ezek a "beszélgetések"?
Mit keresek én itt?
Ha majd elolvad a hó,
járhatóvá válnak a hágók.
Addig itt marad.
Minden jót, százados!
1876.
Ismeretlen hónap és nap.
Továbbra is
e különös emberek között élek.
Az tesz fogollyá, hogy maradnom kell.
Amúgy szelíd közönnyel kezelnek,
ahogy a kóbor kutyát vagy
a megunt vendéget szokás.
Előzékenyek velem,
mosolyognak, hajlonganak.
De az udvariasságuk mögött
mély érzelmek rejtőznek.
Érdekes nép ez.
Egész napjukat adott tevékenységük
tökéletesítésének szentelik.
Sose láttam még ilyen fegyelmet.
Megtudtam, hogy a "szamuráj"
jelentése: "szolgálni",
s hogy Kacumoto úgy hiszi,
lázadásával császárát szolgálja.
Bocsáss meg!
Túl sok gondolat.
Túl sok gondolat?
Gondol kard, gondol emberek,
gondol ellenfél.
Túl sok.
Nem gondol.
Nem gondol.
Köszönöm. Még rizst?
Taka! ***ánul beszélt!
Egyél sokat! Ne udvariaskodj!
Ne olyan gyorsan! Ez mi?
Hogy értheti?
Konty.
Lassabban.
Algren a nevem.
Szabadíts meg tőle!
- Nem bírom elviselni.
- Olyan undorító?
A szégyent nem bírom.
Engedd, hogy meghaljak!
Tűrj engedelmesen!
Öljem meg,
hogy megbosszuljam a férjed?
Igen.
- Hirotaro az amerikaira támadt.
A karmája szólt közbe. - Tudom.
Bocsáss meg!
Biztosan megvan az oka annak,
hogy életben van.
Ha nem is tudjuk, mi az az ok.
Nagyon kedves velem.
Megtisztelő számára,
hogy nála lakik a vendégem.
1877 tele.
Mit jelent szamurájnak lenni?
Morális elveknek szentelni
az életet?
Az elme csendjét keresni?
Elsajátítani a kardforgatást?
Fejlődik.
De nem szépül.
Fázol?
Én is fázom.
Tűz.
Égni.
Kérem, ne!
A ***án férfiak nem segítenek.
Én nem vagyok ***án.
Bocsáss meg!
A férjed, Hirotaro miatt.
Azt tette, amit kellett.
Ami egy szamuráj dolga.
És te is azt tetted,
amit tenned kellett.
Megbocsátok.
1877 tavasza.
Nem voltam ennyit egy helyen,
mióta 17 évesen útnak indultam.
Van itt valami,
amit sose érthetek meg.
Nem vagyok templomjáró ember,
s amit a harctéren átéltem,
nem erősítette meg bennem a hitet.
De ezt a helyet
tagadhatatlanul átjárja egy
szellemi erő.
S ha a lényege rejtve is
marad előttem,
a hatása alól
nem tudom kivonni magam.
Itt, hosszú évek után először,
ismét nyugodt az álmom.
Kapd el!
Ne engem!
A labdát kapjátok el!
Udzsio három vágásból győz.
Ötből.
Most ötből.
Hatból.
Nem gondol.
Döntetlen!
Amatőr!
Védjétek meg urunkat!
Menj be, uram!
A tökéletes virág nagyon ritka.
Egy életen át lehet keresni,
s az az élet nem hiábavaló.
- Ki küldte azokat az embereket?
- Verset írok egy álmomról.
"A tigris szeme se más,
mint az enyém,
de ő mély, nyugodt
tengeren át érkezik."
A császár?
- Omura?
- A császárnak csak szólnia kell,
- és meghalok.
- Tehát, Omura.
Nem tudom befejezni a verset.
Ajánlj egy utolsó sort!
Nem vagyok író.
Pedig sok lapot teleírtál,
mióta itt vagy.
Miről tudsz még?
Rosszakat álmodsz.
- Mint minden katona. - Csak az,
aki szégyelli, amit tett.
Fogalmad sincs, mit tettem én.
Sok mindent láttál.
- Igen.
- És nem félsz a haláltól,
de néha kívánod.
Nem igaz?
- De.
- Én is.
Azok vannak így, akik
látták mindazt, amit mi.
Aztán eljövök ide,
őseim lakába,
és eszembe jut:
Akárcsak e virágok,
mind meghalunk egyszer.
Megérezni az életet
minden sóhajban,
minden csésze teában,
minden kioltott életben.
- Ez a harcos útja.
- Az életet minden sóhajban.
Ez a busido.
A császár szabad utat ígért
Tokióig.
Holnap indulunk.
Rendben.
Rendben.
Mikor ezt elvettem,
akkor még
ellenségek voltunk.
Elnézést.
Bocsáss meg, mindjárt végzek.
El kell mennem.
Jó voltál hozzám.
Nem felejtem el.
Egek ura, maga él!
Mindig tud meglepetést okozni.
Howitzerek.
Úgy van.
Amint a császár aláírja
a szerződést, megkapja mindet.
Azokat is.
200 lövés percenként.
Új, besülésbiztos tárak.
- Mosdani szeretnék. - Megértem,
sokáig élt a vademberek között.
Isten hozta!
Ellenem harcolsz, tanítóm.
Nem, felség.
Az ellenségeid ellen harcolok.
Ők a tanácsadóim, csakúgy, mint te.
Önző tanácsokat adnak neked.
A tanácsadóimnak ismerniük kell
a modern világot.
Ha nem veszed hasznom,
örömmel megválok az élettől.
Ne tedd!
Szükség van a szavadra
a tanácsban.
A te szavadra van szükség.
Isten vagy,
tedd, amit üdvösnek vélsz.
Addig vagyok isten,
amíg azt teszem,
amit ők üdvösnek vélnek.
Keserű szavak ezek. Bocsáss meg,
de tanítódként kell beszélnem.
Megfeledkeztél a népedről?
Mondd meg, mit tegyek,
tanítómesterem.
Te vagy a császár, felség.
Neked kell bölcsnek lenned
mindnyájunk helyett.
Jöjjenek be!
Algren százados, amint látom,
épen átvészelte a fogságot.
- Jól bántak velem.
- Mr. Omura,
elhoztam a szerződés vázlatát.
Érdekelne, hány szamuráj
csatlakozott Kacumotóhoz.
- Nem tudom.
- Egész télen a táborában volt.
- Fogolyként. - Megerősödött?
Szerzett lőfegyvereket?
- Mondja el, mit látott!
- Úgy van, ahogy mondta:
- Ők nyíllal lövöldöző vademberek.
- Uram...
A dokumentumok biztosan
rendben vannak.
Tegye le őket,
majd foglalkozom velük.
Már megbocsásson, de az
elnökünknek fogytán a türelme.
Tárgyaljunk talán
valaki mással?
Ön bocsásson meg,
de mi is tárgyalhatunk mással.
A franciákkal. Az angolokkal.
Jó néhány küldöttség vár
a szomszéd szobában.
Várjuk a visszajelzését.
Viszontlátásra, uraim!
Algren százados!
Válthatnánk egy szót
négyszemközt?
Foglaljon helyet!
- Viszkit?
- Nem kérek.
Kacumoto rendkívüli ember, nem?
Törzsi vezető.
Sok ilyet ismertem.
De nem szamurájt.
Az ő elveik sokakat vonzanak.
- Mi közöm hozzá?
- Igen sok.
Önnek volt igaza. Tavaly korai
volt felvennünk velük a harcot.
Bagley ezredes úr tévedett.
De mostanra már felkészültünk.
Ha Kacumoto még több szamurájt
állít maga mellé,
tíz évig hadakozhatunk ellene.
Azt pedig nem engedhetem meg.
Vagy legyőzöm ma a tanácsban,
vagy ön ellene vezeti a sereget.
Az új fegyverekkel
térdre tudja kényszeríteni.
- Megtisztelő ajánlat.
- Nem ajánlat.
Mr. Omura, a szerződésem
a hadsereg kiképzésre szólt.
Akkor új szerződést kötünk,
amelyben elismerjük a császár
szolgálatában szerzett érdemeit.
Értjük egymást?
- Tökéletesen értjük egymást.
- Ennek örülök.
Figyeltesse, és ha Kacumoto
közelébe megy, öljék meg!
Algren százados! Mi készül itt?
Mindenki meg van zavarodva.
- Omura szamurájellenes törvényt
hozatott. - Mr. Graham...
A barátja, Kacumoto, tényleg
szembe akar szállni a tanáccsal?
Hé, szamuráj!
Nem hallottál a rendeletről?
- Kezdődik.
- Süket vagy, kölyök?
Rajtatok nevetnek a külföldiek!
Rád fér egy hajvágás!
Levágjuk a kontyát!
Térdre!
Le a fegyvert!
Le a fegyvert!
- Ki vagy?
- Algren százados.
Ne!
Térdre!
Menjünk!
Hazakísérlek.
Nagyszerű.
A nagyhatalmaktól az véd meg,
ha mi is nagyhatalommá válunk.
Meg kell erősítenünk
a hadsereget, a gazdaságot.
Miniszter úr,
megtisztelsz bennünket.
Megtiszteltetés újra itt lenni.
Nem hallottál a kardviselést
tiltó törvényről?
- Minden törvényt elolvasok.
- Mégis fegyverrel jöttél ide?
E tanács hatalmát
a kardom védte meg, amikor...
Nincs szükségünk védelemre.
Jogállam vagyunk.
Szajhák vagyunk,
eladjuk magunkat.
Ha szajhák vagyunk, bennünket
a szamurájok tettek ***á.
Az Omura család még sosem osztott
aranyat a népnek.
Kacumoto úr, nagyon sajnálom,
de le kell tenned a kardodat.
Kardom a császárt szolgálja.
Csak az ő parancsára teszem le.
A császár hangja tisztább annál,
semmint hogy itt hallassa.
Akkor nem teszem le a kardot.
Ez esetben az őrség
tokiói szállásodra kísér, uram.
Oda küldjük majd az idézést.
Hallom, elmegy.
Épp, amikor Omura
az utódommá tenné.
Köszönettel tartozom.
Havi 500 dollár,
arra az időre is,
amit fogságban töltött.
Ebből élete végéig
egyfolytában ihat.
Szívesen.
A dolognak jószerével vége.
Kacumotót letartóztatták.
Nem fogja megérni a reggelt.
És ha ő meghal,
hamar elbánunk a felkelőkkel,
akár maga nélkül is.
Főleg maga nélkül.
Mondja,
miért gyűlöli annyira
a saját fajtáját?
Tedd meg helyettünk.
A szamurájoknak végük!
Állj!
Egy lépést se tovább!
Eszébe ne jusson megállni.
Omura miniszter úr parancsára
lefényképezzük az árulót.
Állj! Hozzám!
Hozzátok a gépet! Mozgás!
Ne tovább!
Arcátlan bitang,
parasztkutya fattya!
Hogy merészelsz kardot szegezni
rá? Nem tudod, ki ez az ember?
Ő az Amerikai Egyesült Államok
elnöke!
Ő vezeti csatába seregeinket
a lázadók ellen!
- Parancsom van, hogy...
- Kotródj!
Segíts cipelni a felszerelést!
Segítsetek nekik!
- Az Egyesült Államok elnöke?
- Bocsánat. Hányingerem van.
Kész a vers?
A végével gondok vannak.
Az úr Simon Graham.
Szeretne lefényképezni.
Azt hittem, hazautaztál.
Maradtam. Reméltem, rá tudlak
beszélni a szökésre.
Hogy szöknék meg?
Mr. Graham, ha akarja,
lefényképezheti a falumat.
Megtiszteltetés lenne.
Uram! Ne!
Nobutada!
Hadd maradjak itt, apám!
Eljött az én időm.
Uram!
Mennünk kell.
A császár nem hallotta meg
a szavam.
Ránk küldi a seregét.
Ez a vég.
Az őseim 900 éven át védték
ezt a népet.
Én...
...cserbenhagytam őket.
Eldobod hát az életed?
Szégyenedben?
Szégyellnivaló a hűséges szolgálat?
A fegyelem? Az odaadás?
Nincs már szükség arra,
amiért a szamuráj él.
Nincs szükség rá?
Mi másra lenne szükség?
Kard által halok meg.
A magamé
vagy az ellenség kardja által.
Legyen inkább az ellenségé.
Mi ketten teszünk róla, hogy
a császár meghallja a szavad.
Jó ember volt.
Te is harcolsz
a fehérek ellen?
Ha ide jönnek, igen.
Miért?
Mert el akarják pusztítani,
amit a szívembe zártam.
A gyerekeknek nehéz elfogadni
a szamurájéletet.
Hiányzik neki az apja.
És dühös,
mert miattam veszítette el őt.
Nem. Azért dühös, mert fél,
hogy te is meghalsz.
Apám azt tanította,
hogy csatában meghalni dicsőség.
Ő ebben hitt.
Én félnék csatában meghalni.
Én is.
De hát sok csatában harcoltál.
És mindig féltem.
Ne menj el!
Jönnek.
Két teljes ezred.
Ezresével támadnak majd.
- És bevetik a howitzereket.
- Nem számít.
Ha támadnak, védekezünk.
- Hányan leszünk?
- Talán 500-an.
Mint Custer tábornok.
Volt egyszer régen egy csata egy
Thermopülai nevű helyen.
300 bátor görög feltartóztatott
egymillió perzsát.
Egymilliót. Érted ezt a számot?
Értem.
2 nap alatt
annyi perzsa halt meg,
hogy a sereg elvesztette a hitét.
Le is győzték őket.
- Mire célzol? - Vegyük el
az ágyúik nyújtotta előnyt.
Túl magabiztosak. Ezt kihasználva
csaljuk közel őket.
Aztán döntsön a kard.
Azt hiszed, az ember
megváltoztathatja a sorsát?
Az ember tegye meg, amit tud,
és majd kiderül, mi a sorsa.
1877. május 25.
Ez lesz naplóm utolsó bejegyzése.
Igyekeztem hűen feljegyezni,
amit láttam, és amit tettem.
Nem vonom le életem tanulságát.
Hálás vagyok,
hogy részem lehetett mindebben,
ha nem is sokáig.
Jöjj, kérlek!
Megtisztelnél,
ha felvennéd ezt a páncélt.
Erre szükséged lesz.
Mi áll rajta?
"Azé a harcosé vagyok, akiben
a régi út egyesül az újjal."
Te jó ég!
Uram, a ***án Birodalmi Hadsereg
megadásra szólítja fel önt.
Ha kapitulálnak,
nem esik bántódásuk.
Ez nem lehetséges,
mint azt Mr. Omura is tudja.
Algren százados, ne várjon kíméletet.
Ha velük tart, ellenségként kezeljük.
Keresni fogom a csatamezőn.
- Százados úr!
- Mr. Graham.
Használja fel ezt a könyvéhez!
Felhasználom. Százados úr!
Ég önnel!
Nem hajlandók megadni magukat.
Készen állunk?
Mindenki a helyére!
Tűz!
Fedezik a visszavonulást.
Látja? A howitzerekkel szemben
a szamurájok is tehetetlenek.
- Támadunk.
- Küldjünk előcsatározókat.
Szükségtelen! Támadunk!
Jönnek.
A sortűz után.
Második.
- Mi ez?
- Mi van?
- Elakadt a támadás.
- Menjen az ezred másik fele!
- Mi volt a thermopülai harcosok
sorsa? - Egy se maradt életben.
Azt hiszi, győzhet.
Hamarosan
még két ezredet vetnek be.
Azokkal nem boldogulunk.
Neked nem kell itt meghalnod.
Már rengetegszer
meg kellett volna halnom.
Mégis élsz.
Igen.
Nem ez a sorsod.
Még nincs vége.
Mi ez?
- Tüzeléshez készülj!
- Tüzeléshez készülj!
- Ez megőrült. Támadni akar?
- Igen.
Legyőztük!
Be kell látnia a szégyent!
Öljék meg őket! Mindet!
Gyerünk!
A lovamat!
Tűz!
Kész!
Cél!
Tűz!
Egyes tűz!
Hozzák az új ágyúkat!
Készítsék elő az új ágyúkat!
Tűz!
Gyorsabban!
Tűz!
- Tüzet szüntess!
- Lövessen tovább!
Tüzet szüntess!
Ne!
Öljék meg Kacumotót és az amerikait!
Te visszanyerted a becsületed.
Hadd őrizzem meg én is az enyémet!
Segíts fel!
Készen állsz?
Hiányozni fognak a beszélgetéseink.
Tökéletesek.
Mind...
...tökéletesek.
Az Amerikai Egyesült Államok nevében:
E szerződés aláírása új
korszakot nyit: A prosperitás
és a népeink közötti
szoros együttműködés korszakát.
A császár nevében:
Örömünkre szolgál,
hogy sikeresen ***árultak
a tárgyalások.
Itt van?
Felség, fejezzük be előbb ezt az ügyet!
Ez itt Kacumoto kardja.
Kacumoto neked szánta, felség,
hogy mindig veled legyen
a szamurájok ereje.
Isteni felség, valamennyien
gyászoljuk Kacumotót, de...
Utolsó leheletével
kifejezte reményét,
hogy nem feleded a szamurájokat,
s azt, amiért meghaltak.
Felség...
Ön vele volt,
mikor meghalt?
Felség, ez az ember
ellened harcolt!
Felség,
ha ellenségednek tartasz,
parancsold meg, s én örömmel
eldobom az életem.
Egy egységes ***ánt
álmodtam meg,
egy erős,
független és modern országot.
Van is már vasutunk, ágyúnk,
nyugati öltözékünk.
De nem felejthetjük el, kik vagyunk,
és honnan jöttünk.
Nagykövet úr,
úgy döntöttem, hogy ez a szerződés
nem szolgálja népem érdekeit.
Uram, engedje meg...
Sajnálom, de nem engedem meg.
Ez felháborító!
- Felség, beszéljük meg ezt!
- Épp eleget tettél már, Omura.
Mindent a hazám üdvéért tettem.
Akkor bizonyára nem bánod,
ha a vagyonodat
- a népnek ajándékozom.
- Szégyenbe taszítasz.
Ha nem akarsz szégyenben élni,
vedd ezt a kardot!
Mondd el, hogyan halt meg.
Azt mondom el, feleség, hogyan élt.
Így ért hát véget
a szamurájok kora.
Mondják, a nemzetek sorsa is
meg van írva, nemcsak az embereké.
Ami a századost illeti,
senki sem tudja, mi lett vele.
Egyesek szerint belehalt sérüléseibe,
mások azt mondják,
visszatért a hazájába.
Én azt hiszem,
talán végül része lett abban
a kevéske békében,
amit valamennyien keresünk,
de oly kevesen találunk meg.
Rendezte
forgatókönyv
a főszerepben
AZ UTOLSÓ SZAMURÁJ
további szereplők
fényképezte
zene
Magyar szöveg: Tóth Tamás
Created by Asimov