Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ó, a picsába.
-= Fordította: Victorpictor és Brumi -=
- Öö, igen?
- Miles, arrébb vinnéd a kocsidat, kérlek?
- Miért?
- Mert a tetőfedők be akarnak állni a teherautóval.
- Nem parkoltál valami jól. Oké?
- Igen. Persze.
Egy pillanat.
SZOMBAT
Elnézést. Elnézést, uraim.
Bocsánat.
Ó, faszom!
Tudom, hogy azt ígértem délre ott leszek...
de annyi gond van itt az építkezéssel...
ez egy kész rémálom.
Rengeteg mindent kell elintéznem ma reggel...
de már el is indultam.
Épp most lépek ki az ajtón.
- Szia, Simon.
- Hé, Miles.
- Egy tripla eszpresszót kérek.
- Itt iszod meg?
Igazából nem.
Késésben vagyok, elviszem.
Kérek még egy New York Times-t, és
egy spenótos croissant.
Köszönöm.
- Hello!
- Hello, Mrs. Erganian. Hogy van?
- Kerülj beljebb.
- Köszönöm. Jack még itt van?
- Igen.
Nézd csak, kit fújt erre a szél.
- Helló mindenkinek. És bocs.
- Hé.
Csak megérkezett valahára.
Végre megjöttél. Mr. Pontosság.
- Emlékszel a gyerekekre? Alex, Helen?
- Sziasztok. Hogy vagytok?
Azt hittük, rossz irányba mentél, és
Tijuana-ban kötöttél ki...
- Igen.
- és nem engedtek vissza.
- Igen! Igen!
- Apu!
- Le kellett fizetnem őket.
- Szia, Miles.
Szia. Hogy vagy, Christine?
- Az autópálya katasztrofális volt.
Hihetetlen. Fél perc haladás,
5 perc dugó, egész úton.
Mindenki korán akarja kezdeni
a hétvégét, úgy néz ki.
Hát én későn kezdem, de...
Ideértél, ez a lényeg.
Christine, miért nem kéred ki
Miles véleményét a tortáról?
- Jó ötlet. Gyere velem.
- Miről van szó?
Nincs időnk most ilyesmire, már
úton kéne lennünk.
- Ugyan már! Csak egy perc!
- Igen.
Jack mondta, hogy kiadják a könyved.
Gratulálok.
- Öö...
- Igen, gratulálunk.
Igen, nos, még nem teljesen biztos.
- Szóval, van iránta érdeklődés, és...
- A barátod nagyon szerény.
Ugyan már, Miles.
Ne szerénykedj. Elégítsd ki a kíváncsiságukat.
- Különben hazudósnak kiáltanak ki engem.
- Mi a könyv témája?
- Igaz történet?
- Öö, nem. Ez egy... ez egy novella.
- Fikció. Igen.
Persze egy kicsit merítettem
a saját életemből...
szóval, technikailag némely
része igaz történet.
Klassz. Szeretem az igaz történeteket.
Annyi mindent kell még felfedeznünk
a világból.
Szerintem, ha olyasmit olvasol, amit már
kitaláltak, az időpocsékolás.
Érdekes perspektíva.
- Nos, melyik ízlik jobban?
- Hát, mindkettő ízlik.
De ha döntenem kéne, azt mondanám,
hogy a sötétebb finomabb.
Én mondtam!
- Viszlát.
- Viszlát.
Hol a faszomban voltál, ember?
Majd meghaltam odabent.
- Már száz mérfölddel odébb kéne lennünk.
- Nem tehetek a forgalomról.
Ugyan már. Kibaszottul másnapos vagy.
Te is tudod.
Ok, tegnap este kóstoló buli volt, igen.
Akartam hozni valami finomat az útra.
Nézd meg a dobozt.
Miért mondtad nekik, hogy kiadják a regényemet?
- Mert azt mondtad, már minden le van zsírozva.
- Nem, nem mondtam. Nem. Nem.
Annyit mondtam, hogy a Conundrum érdeklődik.
- Igen. A Conundrum.
- És hogy az egyik szerkesztő átadta egy rangidős szerkesztőnek.
Szerintem ez jól hangzik.
Úgy hangzik, hogy bejutottál.
Nem. Ez egy hosszú folyamat.
Amellett, a Conundrum,
csak egy kis kiadó.
Nem adom fel a reményt.
Tudod mit? Nem foglalkozom vele.
A pokolba vele.
Nem tipródom rajta.
Szerintem most be fog jönni.
Úgy értem, van egy megérzésem.
Ez lesz a befutó. Huh?
Nagyon büszke vagyok rád, ember.
- Még ne nyisd ki. Meleg.
- Miért ne?
Jack, ez egy 1992-es Byron.
Rendkívül ritka. Oké?
- Régóta tartogatom. Ne...
- Rendben. Nem fogom kinyitni.
Jack!
A fele kifutott.
Hé, pofa be. Oké?
A nagyszerű hétvégénkre!
Gyerünk.
Igen. Abszolút.
Durva viselkedésed ellenére...
igazából örülök ennek a közös hétvégének.
Igen. Én is.
Már nagyon régóta vártam erre.
- Azt hittem, már sosem jön el.
- Ember! Ez aztán ízletes!
100% pinot noir.
Egyszerű szőlőskert.
Már nem is készítenek ilyet.
- Pinot noir?
- Akkor hogy lehet hogy ez fehér?
- Ó,Jézusom.
Ne kérdezz ilyeneket majd a borvidéken.
- Még azt hihetik, hogy valami balfasz vagy.
- Csak mondd el.
A vörös bor színe a héj miatt van.
Ez, egyébként, szabadonfutó,...
tehát a héj nem érintkezik
semmivel erjedés közben...
Egyébként elolvastad a legújabb kéziratomat?
- Ó, igen, igen.
- És?
Klassz.
Úgy értem, sokat javult.
Sokkal összeszedettebb.
Nekem sokkal dermesztőbbnek tűnik
vagy valami ilyesmi.
Mm-hmm. És mit szólsz az új
befejezéshez? Tetszett?
Ó, igen. Az új befejezés nagyban
felülmúlja a régit.
Nincs új befejezés.
A 750. oldal pontosan ugyanolyan.
Hát, akkor csak újnak tűnt...
mert ahogy eljutottunk a végére,
az teljesen más volt.
Igen. Biztos ezért.
Miért térünk le?
- Teszünk egy kis kitérőt.
- Minek?
- Arra gondoltam, beköszönhetnénk anyámhoz.
- Anyádhoz?
Nézd, holnap lesz a születésnapja, oké?
- És nem lenne szép, ha erre járnék, és nem ugranék be.
- Oké.
- Egy perc az egész. Pont az autópálya mellett lakik.
- Oké!
Nem is tudtam, hogy most van a születésnapja.
Mennyi idős lesz?
Uh, oh... hetven-valamennyi.
Fogd meg ezeket egy pillanatra.
Kösz.
- Meglepetés!
- Meglepetés!
- Boldog szülinapot, anyu!
- Boldog szülinapot!
Ó, Istenem! Miles! És Jack!
Micsoda meglepetés!
Nem is emlékszem, mikor hoztál
nekem utoljára virágot!
Boldog szülinapot, anyu.
Ez kettőnktől van.
- Egy híres színész virágot hoz a szülinapomra!
- Igaz? Igen!
- Hát nem vagyok különleges?
- És pezsgőt!
- Ez a híres színész a jövő héten megházasodik, anyu.
- Így igaz!
Hát nem aranyos.
Remélem, tudja az a lány,
hogy mennyire szerencsés...
nem máshoz megy hozzá, mint
Derek Sommersby-hez.
Ugyan, az már csaknem 11 éve volt,
Mrs. Raymond.
Csodálatos voltál abban a show-ban!
Bűn, hogy nem te lettél a világ
legnagyobb mozisztárja!
Ó, Miles...
miért nem mondtad, hogy jössz és
magaddal hozod ezt a csinos fiatalembert?
Nézd, mi van rajtam!
Elszaladok sminkelni.
Csodásan néz ki, Mrs. Raymond.
Ó, hagyd abba!
Helyezzétek magatokat kényelembe.
- Éhesek vagytok, fiúk?
- Igen, én éhes vagyok.
Csak egy pár falatot.
Ez finom, Mrs. Raymond.
Nagyon finom.
- Mmm.
- Csak maradékok.
Ez.. ez csirke?
Csinálhattam volna valami különlegeset is...
ha egy bizonyos valaki mondta volna,
hogy egy bizonyos valaki...
meglátogat és magával hozza
egy bizonyos barátját.
Meglepetés volt, anyu.
És akkor előre kikészíthettem volna...
a tiszta ágyneműt.
Ugye maradtok?
Wendy, Ron és az ikrek 11:30-kor
vesznek fel minket és megyünk a
Sheraton-ba egy villásreggelire.
Csodálatosan főznek.
- Beszéltél Wendy-vel?
- Épp az imént.
Nagyon meglepődött! És az ikrek...
Ne, ne, gondolom. Gondolom. Igen.
Hát, tudod, Jack már nagyon menne...
Érted.
De... igen, persze.
Meglátjuk, mi lesz.
Csináljatok, amit akartok, fiúk.
Csak gondoltam, jó lenne, ha együtt lennénk,
mint egy család, a születésnapomon.
Mindjárt visszajövök.
És mi volt az a másik, amit csináltál?
Amiben kocogtál.
Ó, az a Spray 'n Wash volt.
Spray 'n Wash! Ez az!
Emlékszem a csajra, akivel szerepeltem.
Nem semmi volt.
Csak arra emlékszem, hogy kocogsz.
Szóval, mikor lesz a lagzi?
Jövő szombaton, anyu.
Nem emlékszel? Már mondtuk.
És Miles a legjobb haverom, Mrs. Raymond.
A legjobb haverom.
Miles, te mikor fogsz újra megnősülni?
Épp most váltam el, Phyllis.
Két éve, haver.
Újra össze kéne jönnöd...
Victoria-val.
Ő hozzád való volt.
Hozzád való volt!
Gyönyörű volt és intelligens.
Ismerted, igaz?
Ó, igen. Elég jól.
Aggódom miattad, Miles.
Nincs szükséged pénzre?
VASÁRNAP
Jack.
Jack, ébredj.
Jack! Ne, ne, ne, ne. Fel fog ébredni.
Faszom! Túl korán van ehhez ma reggel.
Ő még gyerek, az Isten szerelmére.
Ha egyáltalán vonzódna az ilyen
pasikhoz, mint mi.
Csak a magad nevében beszélj, haver.
Engem mindig megbámulnak a csajok. Minden korosztály.
És a fickók is.
Nem éri meg. Túl nagy árat fizetsz érte.
- Semmit sem adnak ingyen.
- Le kell fektetned valakit, Miles.
Ez lesz az én legjobb-haveri ajándékom
neked a hétvégén.
Összehozok neked egy numerát.
Csodás.
Nem egy kést vagy egy tollat kapsz ajándékba
vagy ilyen hasonló baromságot.
- Inkább egy kést kérek.
- Nem.
Teljesen depressziós vagy, legalább
két éve.
Már az egyetemen is egy negatív
figura voltál.
- És ez azóta csak rosszabb lett.
Elpazarolod az életed. Angolt tanítasz
a kibaszott végzősöknek.
Mikor inkább a te írásaidat kéne olvasniuk.
A könyveidet, Miles.
- Ezen dolgozom.
- De nem elég keményen.
- Még mindig jársz az agyturkászhoz?
- Hétfőn találkoztunk.
Az idő legnagyobb részében a
számítógépét javítottam.
Én azt mondom, picsába a terápiával...
Mi is az a szar, amit szedsz? Xanax?
És Lexapro, igen.
Igen, a picsába azzal is.
A bráneredet kéne kicsit megdolgoztatni, Miles.
Ok, Jack... Jack...
Ez a hétvége nem rólam szól.
Hanem rólad.
Jól fogjuk érezni magunkat.
Sok bort fogunk inni, egy kicsit golfozunk...
nagyszerű kajákat fogunk enni,
élvezzük a tájat...
és stílusosan fogunk elbúcsúztatni.
És lukra helyezzük a dákódat.
Tudod mit?
Térjünk le Santa Rosa-nál, és
menjünk először Sanford-ba. Oké?
Jól hangzik. Kéne egy ital.
Ezek a srá*** tip-top pinot
és chardonnay készítenek.
Santa Barbara megye egyik legjobb termelői.
- Azt hittem, utálod a chardonnay-t.
- Nem, nem, nem. Minden fajtát szeretek.
Csak azt nem szeretem, ahogy a chardonnay-t
manipulálják California-ban.
- Túl sok tölgy és másodlagos érlelés.
Az ok, amiért ez a hely különösen
megfelelő a pinot-nak...
az a hideg levegő, ami a Csendes-óceán
felől fúj...
és lehűti a magvakat.
A pinot egy nagyon vékony héjú szőlő.
Nem szereti az állandó hőmérsékletet
és a párát. Nagyon érzékeny.
Hadd mutassam meg, hogy kell ezt csinálni.
Először is -- tartsd a poharat a fény felé,
és vizsgáld meg a bort a fénynél.
A színt és a tisztaságot vizsgáljuk.
- Csak nézd meg alaposan. Oké?
- Oké.
Sűrű? Híg? Vizes? Szirupos?
- Oké?
- Oké.
Most billentsd meg.
Így a szín mélységét vizsgáljuk, hogy
halványul el a pohár széle felé.
Ebből megtudhatjuk milyen öreg, sok
más dologgal együtt.
Ez általában a vörösbornál fontos.
- Oké?
- Oké.
Most dugd bele az orrod.
- Igen?
- Ne légy szégyenlős.
Jól tedd bele az orrod.
Rendesen...
Mmm. Egy kis citrus.
Talán egy kis eper. Mmm.
Golgotavirág. Mmm.
És nagyon haloványan, egy kis...
asparagus és...
egy hangyányi...
diós edami sajt.
- Eper. Igen.
- Jó.
- Eper. Nem sajt.
- Rendben.
Tedd le a poharat.
Hadd lélegezzen kicsit.
Az oxigén felszabadítja.
Kiengedi az aromákat, az ízeket.
Nagyon fontos.
Szagold meg újra.
Ezt kell csinálni mindegyikkel.
- És mikor isszuk meg?
- Most.
- Hogy értékelnéd ezt, Miles?
Általában a selejtes borokkal
kezd tanulni az ember...
de ez átkozottul jó.
- Ez új fajta. Igaz, Chris?
- Két hónapja adták ki.
- Szép munka.
- Nekünk is tetszik.
Akár egy bor szaküzletben is
dolgozhatnál, Miles.
Igen. Okos ötlet lenne.
Te rágózol?
HÁZIÁLLATOKAT BEVINNI TILOS
Szerinted hibát követek el azzal,
hogy elveszem Christine-t?
Szerinted helyesen cselekszem, Miles?
Mondd meg őszintén.
Úgy értem, te már voltál
ilyen helyzetben.
Hát, szerintem te csak
egy jó okra vártál...
és Christine lett ez a jó ok...
úgyhogy szerintem ez nagyszerű.
Itt az ideje.
De azért a szemed mindig tartsd nyitva, ennyi.
Úgy értem, nézz rám. Azt hittem,
hogy Victoria és én örökké együtt leszünk.
Christine apja elbeszélgetett velem,...
arról, hogy bevenne az üzletbe.
Ami nem semmi, ha azt vesszük, hogy
milyen nehezen fogadta el, hogy
nem vagyok örmény.
Úgyhogy gondolkodom rajta.
De nem tudom.
Talán kicsit vérfertőző lenne.
De Mike nagyszerűen csinálja.
Menő reklámokat csinál.
- Szóval abbahagyod a színészkedést?
- Dehogy! Nem.
Ez csak némi anyagi biztonságot adna.
Mindig beugorhatnék egy reklámba vagy
meghallgatásra.
Bent akarok maradni a körforgásban,
hátha egyszer eljön a nagy alkalom.
Nem leszünk már fiatalabbak, Miles.
Nem. Nem.
- Miles!
- Uram.
- Rég találkoztunk.
- Gary, örülök, hogy látlak.
- Mikor adják ki a regényed? Mind el akarjuk olvasni.
- Hamarosan, hamarosan.
Ő a haverom, Jack.
Jövő héten házasodik.
- Őszinte részvétem.
- Mit töltesz ma este?
- Sok jó cuccunk van.
Van új Bien Nacido.
Megkóstolod?
Naná.
Saját bort készítenek.
Egyszerűen kitűnő.
Nagyon különleges. Köszönjük.
- Szóval, mit gondolsz?
Feszesebb, mint egy apáca segglyuka.
De jók az arányok. Finom gyümölcsíz.
Tölts ebből nekünk, légyszíves.
Igen. Feszes.
Parancsoljanak, uraim.
Itt hagyom az üveget.
És örülök, hogy láttalak.
A szabadságunk utolsó hetére.
Nagyszerű lesz.
Kettőnkre.
- Miles.
Azt a bigét figyeld.
Ó, igen. Ő Maya.
- Ismered?
- Persze, ismerem Maya-t.
- Ismered ezt a csajt?
- Igen, Jack. Itt szoktam enni, ha erre járok.
Gyakorlatilag ez az irodám.
És néha-néha iszom egyet az
alkalmazottakkal, igen.
Maya nagyszerű lány.
Egy-másfél éve dolgozik itt.
Hihetetlenül dögös.
Igen, az. És aranyos. És férjezett.
Nézd a gyűrűjét.
Ó, az szart sem jelent.
Mikor Christine a Sushi Roku-ban dolgozott...
egy bazi nagy eljegyzési gyűrűt hordott,
hogy távol tartsa a pasikat.
Szerinted működött? Lófaszt.
Szerinted én hogy ismertem meg?
Ez a lány a Santa Barbara egyetem
filozófia professzorához ment feleségül.
Miért pincérkedik egy professzor felesége?
Nyilván vége a házasságuknak.
Jack, semmit sem tudsz erről a nőről.
Hűtsd le magad. Együnk.
- Hé, Miles!
- Oh! Szia, Maya.
- Hogy vagy?
- Jól.
Jól nézel ki. Fogytál?
Öö... igazából nem.
De... azért kösz.
- Zsúfolt az este, igaz?
- Vasárnap van.
Kóstoló túrán vagytok?
Ahogy mondod. Ahogy mondod.
Ó, ő a barátom, Jack. Jack, Maya.
- Szeva.
- Szia.
Hát, örülök, hogy láttalak. Viszlát, Miles.
Vissza a munkához.
- Jézusom, irtó dögös.
- Igen.
És teljesen egyértelmű, hogy beléd van esve.
Mit tudsz még róla?
Hát, sokat tud a borokról.
Alakulnak a dolgok.
- Szereti a pinot-ot.
- Tökéletes!
Egy kibaszott pincérnő Buellton-ban, Jack.
Hogy működhetne ez?
Te pöcs. Miért kell mindennek
a negatív oldalát nézned?
- Láttad milyen barátságos volt veled?
- A jatt miatt.
Te vak vagy, haver. Vak.
Tudom ajánlani a strucc húst.
Nagyon sovány. Saját tenyésztésű.
Hé, Gary.
- Egy highliner-t, légyszíves.
- Máris.
- A vendégünk rá.
- Igenis.
Sziasztok srá***. Nem baj ha...?
- Ó, nem, nem, nem.
- Biztos?
Kérlek. Gyújts rá.
Amúgy, nincs kedved csatlakozni hozzánk?
Dehogy nincs.
Szóval, hogy áll a könyved, Miles?
Mikor utoljára beszéltünk, már
majdnem kész volt.
- Befejeztem.
- Nagyszerű!
Kiadják.
Igazából, épp ezt ünnepeljük most.
Hát, gratulálok.
- Ez fantasztikus!
- Igen.
- Egészségetekre.
- Kösz.
Te is író vagy?
Nem, Maya, én színész vagyok.
Nahát. És miben játszol?
Mmm, tv-s dolgokban.
Állandó szereplő voltam pár sorozatban.
De egy ideje reklámokban dolgozom.
Leginkább amerikaiakban.
Esetleg láthattalak valamelyikben?
Előfordulhat? Ezt felismered?
És csak most, hihetetlenül alacsony
5.8 % A.P.R. finanszírozással!
Ez vicces!
- Ez pont úgy hangzott, mintha tényleg közéjük való volnál.
- Az vagyok.
- Nem.
- Tényleg.
Beszéljen az orvosával, mielőtt
használná ezt terméket.
Mellékhatásként felléphet a
szervezet vízháztartásának felbomlása...
kiütés, étvágytalanság, alacsony vérnyomás.
Ha ön cukorbeteg, vagy a családban
előfordult vese betegség...
akkor halott vagy, seggfej!
Mire készültök ma este, srá***?
Ó, eléggé ki vagyunk.
Szerintem visszamegyünk a motelbe
és ejtőzünk.
Hát igen, elég hosszú lehetett
idáig az út.
- Hol szálltatok meg?
A Windmill-ben.
Windmill.
A csaj bulizni akar...
erre te azt mondod neki, hogy
visszamegyünk a motelbe és ejtőzünk?
- Jézusom, Miles!
- Fáradt vagyok, Jack.
- Te nem vagy fáradt?
- A csaj rád van állva, ember!
Felvillanyozódott, mint egy flipper automata...
mikor megtudta, hogy kiadják a regényed.
Egy újabb hazugsággal kell leélnem az életem.
- Kösz, Jack.
- Csak próbálok egy kis színt vinni az életedbe.
Hálás lennék, ha kicsit te is segítenél.
Nekem nem úgy tűnt. Teljesen rámozdultál.
Valakinek kezdeményeznie kellett.
És egyébként igazam volt,
nincs férjnél.
- Honnan tudod?
- Nem volt rajta gyűrű.
Mikor bejött a bárba, már
nem volt rajta gyűrű.
HÉTFŐ
Mi a terv mára, Miles?
Aha.
Na jó. Észak felé vesszük az irányt...
ott fent kezdjük a szőlő túrát...
dél felé haladunk...
úgy, hogy ha minél többet iszunk...
annál közelebb kerülünk a motelhez.
Mi a baj?
Mi van?
Én be akarom vetni a kopasz őrmestert
ezen a túrán, Miles...
és nem fogod elbaszni nekem...
a depresszióddal, az aggodalmaskodásoddal,
és a negatív szarságaiddal.
Hát, most aztán nyílt lapokkal játszol.
Így van.
- Komolyan mondtam. Ne baszakodj velem, Miles.
Meg akarok döngetni valakit, mielőtt
szombaton megházasodok. Vetted?
Persze, nagyfiú. Abszolút.
Tisztán és érthetően.
Ahogy akarod.
Ez a te bulid, nyilvánvalóan.
Miért nem...
Menj csak egyedül, én majd visszamegyek vonattal.
Ne, Miles!
Ember, ez a hét a miénk.
Mindekettőnknek lazítani kéne.
Lehet, hogy ez az utolsó esélyünk.
Ez a mi hetünk, ember.
Közösen kell csinálnunk.
Ez a mi Syrah-nk.
Oké.
- Igen? Ízlik?
Nagyszerű.
Körülbelül két hétig tartottuk héjastól
egy nyitott tárolóban.
- Akkor ez megmagyarázza a csersavat, nem?
- Nos, ez még egy fiatal bor.
- Ahogy öregszik majd, a csersav is eltűnik.
- Értem. Persze.
- Bocsássanak meg egy pillanatra.
- Jó cucc.
Töltsd tele.
Ez a mi saját chardonnay-nk.
Na, végre egy lány, aki tudja, hogy
kell tölteni. Mi a neved?
Stephanie.
Stephanie. Szép.
Mi a véleménye?
Iható.
De messze van a kitűnőtől.
Nekem ízlik. Finom.
Ok.
Ez a cabernet franc.
Ezt a fajtát még csak öt éve készítjük.
Nagyon kevés borászatban csinálnak
tiszta cab franc-ot.
A Santa Maria-ai szőlőföldünkről való...
ezzel ezüst érmet nyertünk...
Paso Robles-ben tavaly.
Hát, őszinte leszek.
Sosem vártam sokat egy cab franc-tól,
és ez sem változtat a véleményemen.
Olyan hamis, petyhüdt, túlérett...
Nem is tudom.
Nekem nagyon ízlik.
Errefelé laksz, Stephanie?
Igen, Los Alamos környékén.
És egyetértek magával a cab franc-ot illetően.
Mi Buellton-ban szálltunk meg.
A Windmill fogadóban.
- Igen?
Nem ismersz véletlenül egy Maya nevű lányt,
aki a Hitching Post-ban dolgozik?
- De igen, persze. Ismerem Mayát. Nagyon jól ismerem.
- Igen? Nem viccelsz?
Együtt iszogattunk vele tegnap este.
Miles ismeri.
Igen. Jöhetne a Syrah, kérem?
Csapjunk a lecsóba, igaz?
Persze.
Ez a saját Syrah-nk.
Te egy nagyon, nagyon rossz lány vagy, Stephanie.
Tudom. El kéne, hogy fenekeljenek.
Bocsássanak meg.
Syrah?
Nyisd ki a csomagtartót.
- Nálad van a kulcs.
- Nálam?
- Igen.
- A zsebemben.
- Benne vannak.
- Hogy?
Felhívta Mayát, ma este nem dolgozik.
Úgyhogy ma este kiruccanunk.
- Mayával?
- Igen.
Már egy éve elvált, haver.
Ez a Stephani csaj?
Mindent megszervezett.
Aranyos, igen.
Aranyos? Egy kibaszott dögös állat.
És majdnem elmondtad neki, hogy
megházasodom? Mi történt veled?
- Szép, mi?
- Gyönyörű.
Victoria és én imádtuk ezt a kilátást.
Tudod, egyszer itt piknikeztünk...
és '95-ös Opus One-t ittunk.
Füstölt lazaccal és articsókával.
De nem érdekelt minket.
Ó, haver, neki volt a legjobb ízlése
minden nő közül, akit ismertem.
Meg tudta különböztetni az összes
olasz borfajtát.
Miles, valamit el kell mondanom.
Victoria is eljön az esküvőre.
Igen, tudom. Már mondtad.
Nem zavar.
Igen, de ez még nem minden.
Újra férjhez ment.
Mit csinált?
Mikor?
Kábé egy hónapja.
Talán hat hete.
Ahhoz a fickóhoz,...
akinek étterme van?
Miles?
Miles.
Haza akarok menni.
Miles, szállj ki a kocsiból.
Vissza vinnél a motelhez?
Elhozza őt is az esküvőre?
Mit gondolsz?
Miért nem mondtad ezt eddig, Jack?
Mert tudtam, hogy annyira kiborulnál,
hogy el sem jönnél erre a kirándulásra.
Aztán arra gondoltam, hogy ez a tökéletes
hely, hogy elmondjam.
Azért jöttünk, hogy elfelejtsük ezt a sok
szart. Bulizni jöttünk, ember.
Egy kitaszított leszek.
Persona non grata.
Mindenki lélegzetvisszafojtva fogja
figyelni, hogy mikor rúgok be és
csinálok jelenetet.
Nem, nem, nem. Nézd.
Beszéltem Victoria-val. Oké?
Minden rendben lesz.
Bocsáss meg. Te beszéltél...
A hátam mögött...
beszéltetek erről?
Mit csinálsz?
Gyere vissza.
Miles!
- Gyere ide. Add ide az üveget.
- Vissza, Jack.
- Ugyan már...
- Vissza, ember!
- Add ide az üveget.
- Nem.
Miles.
Miles!
Megyek, úszom egyet. Nincs kedved jönni?
Nincs. Nézni akarom ezt.
Oké.
Miles.
Miles.
Miles. Ideje felkelni.
Az a kibaszott bige a Jacuzziban...
Ó, haver!
Ez a hely mindenre nyitott.
Kibaszottul be fogok indulni!
- Mit vegyek fel?
- Nem tudom.
Valami hétköznapit, de szépet.
Azt hiszik, író vagy.
Rendben. oké.
Mmm.
Nincs másik cipőd?
Szia édes.
Csak azért hívlak, hogy mi újság van.
Miles és én készülünk a vacsorára.
Valószínűleg sokáig elmaradunk, úgyhogy
arra gondoltam, már most jó éjszakát kívánok.
Igen. Nekem is hiányzol.
Igen. Én is szeretlek.
Csak próbálj meg normális,
humoros maradni. Oké?
Legyél olyan, mint amilyen a befordulásod
előtt voltál. Emlékszel arra a fickóra?
Az emberek imádták.
És ne feledd, a regényed
ősszel jelenik meg.
Ó, tényleg? Milyen izgalmas.
És mi a címe?
Gyere ide, Miles. Gyere ide.
Ne szabotálj engem.
Ha kispályás akarsz maradni, az
a te dolgod.
- De ne szabotálj engem.
- Aj, aj, kapitány. Ahogy akarja.
És ha merlot akarnak inni,
akkor merlot iszunk.
Ha valaki merlot rendel, lelépek.
Egy kibaszott korty merlot sem fogok inni!
Oké, oké. Nyugi, Miles.
Jézusom. Semmi merlot.
Elhoztad a Xanax-od?
Rendben.
Gyere ide.
Ne igyál túl sokat.
Hallasz?
Nem akarom, hogy kidőlj
vagy kiborulj.
- Semmi kiborulás!
- Ok!
Helló. A barátainkat keressük.
Jó estét, hölgyeim.
Hogy vagyunk?
- Szia, Miles.
- Jól. És ti?
Helló, Maya.
- Csodásnak néztek ki. Mindketten.
- Kösz.
- Te sem panaszkodhatsz.
- Kösz.
Szóval, mi jót lehet itt enni?
- Mit iszol?
- Ez Fiddlehead sauvignon blanc.
- Aha, értem. Jó?
- Próbáld ki.
- Mikor zártál be Ka...
- Kalyra-nál.
- Kalyra-nál.
- Igazából elég korán végeztem, fél hat, hat körül.
- Még egy két dolgot el kellett intéznem.
- Miles és én...
- Finom.
- 12 hónapig érlelték tölgyfa hordóban.
- Francia tölgy.
- Sauvignon blanc?
Érdekes. De jó.
Ismerem a készítőjét. Gyakran bejön
az étterembe.
- Mit kell még csinálnod zárás után?
- ***árom a kasszát.
Felmosok, elrámolom a dolgokat.
Aztán kirakom a poharakat holnapra.
- Értem.
- Csak... néhány apróság.
Van benne némi szegfűszeg.
- Igaz?
- Igen! Imádom benne.
Bocs. Tényleg jó.
- Nem, nem. Kérünk neked egy poharat.
- Ez a beszéd.
Rendben. Oké.
Ó, ez...
Ő mondhat ilyet, az nem undorító?
Én nem hallottam.
- Bezzeg ha én mondok ilyesmit...
- Nagyon jó.
Nem, igazából... Nem. Azt.
Nem ezt...
Nekem is ilyen van.
- Igen?
- Ó, igen.
Erről beszélek.
Levesnek ajánlanám a halászlét...
fő fogásnak pedig disznóhúst,
fekete szarvasgombával...
zöldségtállal és tejszínes burgonyával.
És végül...
- Most magyarázhatom a bizonyítványomat.
- Igen!
Miles, ez mire emlékeztet?
"Vörös bor. Vörös bor."
- Igen?
- Nézd ezt a sárgás fényt.
Igen.
Végül is ma Miles könyvének
kiadását ünnepeljük.
- Publikált szerző.
- Hát, ebben az esetben...
És azt hiszik, hogy fogalmad sincs róla.
Nem tudod irányítani.
A szőlőtermesztés ősi formája.
Most már modernizálják a szőlőtermesztést.
Ez a tradicionális módja a borkészítésnek.
Nagyon vitatott módszer.
Úgyhogy inkább mindenki visszatér ehhez.
Állandó a csobogás.
- Ez nem... ez egy horgásztó.
Selymesnek tűnnek az ajkaid.
- Az egész terület...
- Nem. Mire használták?
Minek nevezik a...
Malibu... a Malibu Canyon.
Fogalmam sincs, mi a francot
akartam mondani.
Halló?
Victoria?
Miles?
Nahát, nahát, nahát, Victoria.
Hogy a viharba' vagy?
Mi... mi jár a fejedben?
Semmi. Én csak...
hallottam, hogy újra férjhez mentél.
Gratulálok. Én, öö...
Nem gondoltam volna, hogy lesz gyomrod
még egyszer végigcsinálni.
Miles, te részeg vagy.
Csak egy kis helyi pinot,
tudod hogy van ez.
Egy kis burgundy. Az az öreg Cotes de Beaune.
- Hol vagy?
- Egy Los Olivos nevű kisvárosban.
Új a tulaj. Barátságos környezet...
És kitűnő a kaja.
Ki kéne.. ki kéne próbálnod.
Tegnap este gondoltam rád, a
Hitching Post-nál.
Halló?
- Miles, ne hívj, ha részeg vagy.
- Nem, ez...
Rendben, csak ...
csak azt akarom, hogy tudd...
úgy döntöttem nem megyek
el az esküvőre...
csak hátha aggódtál, hogy ...
elrontok valamit vagy ilyesmi...
hát, nincs miért aggódnod...
mert nem leszek ott.
Ez az én kis nászajándékom neked
és a hogyishívjáknak.
Hogy is hívják?
Ken.
Ken! Igen.
Ken.
Most leteszem, Miles.
Ne... én csak... csak ma
hallottam először erről.
Hogy újra férjhez mentél, ennyi.
És ez eléggé, taccsra vágott.
Csak... nehéz elhinni.
Talán azt hittem, van még
némi halvány remény...
hogy újra összejöjjünk.
Én csak...
- Miles.
Talán jobb is, ha nem
jössz el az esküvőre.
Rendben, Vicki. Ahogy akarod.
Te vagy a főnök.
Nem tudom.
Újra itt.
Lazíts egy kicsit.
- Jól vagy, Miles?
- Igen. Jól vagyok.
Köszönöm.
- Bocsássanak meg, uraim.
Természetesen.
- Rendben.
Ne várassatok sokáig.
- Rendben.
- Oké. Viszlát lányok.
Mi a faszom?
Mi van veled?
- Emlékszel a kinti beszélgetésünkre?
- Igen...
- Kapd össze magad, Miles.
- Jól vagyok. Jól vagyok.
Hol voltál?
A mosdóban.
Megint ittál és felhívtad?
- Nem.
- Miért kell mindig ezt csinálnod?
Victoria elment. Elment.
Elszállt a széllel.
Elcseszed a nagy lehetőséged
Maya-val.
Maya nagyszerű!
Klassz csaj, jópofa és ismeri a borokat.
Mi ez a mórózus, lecsúszós szarság?
Ezek a csajok bulizni akarnak velünk.
És mi volt az a 10 perces
előadás Vouvrays-ról?
Viccelsz?
Ki a faszomat érdekli?
Mondjuk, hogy kényelmetlenül
érzem magam ebben a helyzetben.
Már elfelejtetted a rossz
dolgokat Victoria-val kapcsolatban...
hogy milyen kicsinek érezted magad mellette?
Nem ezért kezdtél viszonyt Brenda-val
elsősorban?
Kuss. Fogd be a szád. Kussolj.
Észrevetted egyáltalán hogy
néz rád Maya?
Ugyan már, ember.
Ráakadt a horgodra.
Cserkészd be.
Ideje neked is lépned valamit.
Tessék. Igyál egy kis vizet.
Kérjünk desszertet?
Arra gondoltunk, miért nem
megyünk el hozzám?
Van borom, fantasztikus sajtom,
zeném, meg minden.
Pincér!
Gyere ide.
- Egy neked, három nekem.
Biztos, hogy ezt akarod csinálni?
- Itt is vagyunk!
- Hol jártatok srá***?
Párszor rossz helyen fordultunk be,
hála Magellán-nak.
- Szia.
- Szia.
- Ó, Miles.
- Igen?
- Maya hátul van, a konyha mögött.
- Oké.
Kösz.
Szia.
- Van valami jó?
- Ó, igen.
Steph meg van őrülve a
pinot-ért és a Syrahs-ért.
- Hé, Steph!
- Igen?
- Tényleg kinyithatunk bármit, amit akarunk?
- Igen, igen. Bármit.
Kivéve a Richebourg-ot.
Richebourg? Van neki Richebourg?
Szent makréla.
Teljesen alábecsültem Stephanie-t.
Ó, szent Isten. Azt nézd.
Szerintem... ő lesz a nekünk való.
Andrew Murray.
Hát, legyen. Rendben.
És milyen gyöngyszemek vannak
a te gyűjteményedben?
Ó, ez nem igazán gyűjtemény.
Inkább egy-két összegyűjtött
dolog egy szekrényben.
Sosem volt pénzem ilyesmire.
Üvegről üvegre kell élnem.
Persze van egy két féltett kincsem.
Azt hiszem, a csúcs egy
1961-es Cheval Blanc.
Van egy '61 Cheval Blanc-od,
és csak úgy ott csücsül?
- Igen, van.
- Menj és hozd.
- Oké.
- Komolyan! Siess!
Rendben. Megtenném, megtenném.
A '61-esek most érnek be, nem?
Azt hallottam.
Igen, így igaz.
Lehet, hogy máris túl késő.
Mire vársz?
Nem is tudom. Egy különleges
alkalomra a megfelelő személlyel.
- A 10. házassági évfordulónkra tartogattam, de...
Az a nap, amikor kinyitsz
egy '61-es Cheval Blanc-ot...
annak különlegesnek kell lennie.
Mióta foglalkozol borokkal?
Komolyan körülbelül hét éve.
- És ez minek köszönhető?
- '88 Sassicaia.
- Hát, gratulálok.
- Az nagyon jó.
- Az aztán. Igen.
Ez finom.
Nagyon jó.
Kell neki adni egy percet,
de nagyon ízletes.
Te mit gondolsz?
Szerintem egy kicsit túlzásba vitték.
Túl sok az alkohol.
Elnyomja a gyümölcsöt.
Megéred a pénzed.
Nagyon jó. Szép.
- Köszönöm.
Ő Stephanie lánya?
Igen. Siena.
- Ó, édes.
- Aranyos, aranyos.
Hol lakik?
- A nagymamájánál.
Steph anyukájánál.
Ott tölti a legtöbb időt.
Vannak gyerekeid?
Nekem? Nem, nincsenek.
Nem, csak elrontanám őket.
Nem, ez volt az egyetlen tiszta
része a válásomnak -- nincsenek gyerekek.
Igen. Csakúgy, mint nekem.
Menjünk be.
Csak most, rendkívül alacsony
4.8% A.P.R. finanszírozással...
Úgy látszik, a barátaink
igen jól szórakoznak.
Igen, nekem is úgy tűnik.
Szóval, miről szól a könyved?
Miről is...
Nehéz összefoglalni.
Kezdetben egy srác mesél arról...
hogy hogyan gondozta az apját
egy agyérgörcs után.
- Némely része személyes tapasztalatokon alapszik.
De csak... csak néhány helyen.
Mi a címe?
A tegnap utáni nap.
Tehát a ma.
Öö ... igen.
Igen, így van. De inkább...
Akkor a halálról és a
halandóságról szól, vagy...
Igen...
de nem egészen.
E körül forog.
Bizonyos értelemben erről szól.
Érted, mire gondolok?
Kezdetben az apa szemszögéből
látod a dolgokat.
Aztán sok minden történik...
más-más mesélővel.
Eléggé össze-vissza van.
Aztán végül,
az egész dolog kialakul...
vagy visszaalakul...
egyfajta Robbe-Grillet rejtélybe.
Érted?
De nincs igazi végkifejlet.
Szerintem nagyszerű dolog,
hogy kiadatod.
Komolyan. Tudom, mennyire nehéz
volt csupán megírni.
Lesz ez a vizsgám pénteken...
és teljesen be vagyok rezelve,
pont, mint a középiskolában.
- Vizsga?
- Igen.
Kertészetből diplomázom.
Szép lassan haladok vele.
- Kertészetből? Tényleg?
Nem is tudtam, hogy van itt egyetem.
Hetente kétszer megyek San Luis Obispo-ba.
Kertészet?
Szóval, nem akarsz egy
borászatban dolgozni?
Talán.
Szóval, mikor olvashatom
el a könyvedet?
Hát, igazából, pont van nálam
egy kézirat, a kocsiban.
Még nincs leellenőrizve...
úgyhogy tele van helyesírási hibákkal.
- Ha nem zavarnak...
- Nem, kit érdekel?
Én vagyok a helyesírási hibák királynője.
Oké.
Kérdezhetek valami személyeset, Miles?
Persze.
Miért vagy annyira oda a pinot-ért?
Úgy értem, ez már szinte a védjegyed.
Nem is tudom. Nem tudom.
Nehéz ezt a szőlőt termeszteni.
Hisz tudod. Igaz?
Vékony héjú...
temperamentumos, korán érik.
Nem egy túlélő típus...
mint a cabernet...
ami bárhol megmarad...
és akkor is nő, ha nem
is gondozzák.
Nem, a pinot-hoz állandó felügyelet
és odafigyelés kell. Érted?
És csak ezekben a különleges...
eldugott sarkain a világnak
tud megélni.
És... és csak...
és csak a legtürelmesebb
és odaadóbb termesztők...
tudják ezt megcsinálni, komolyan.
Csak olyasvalaki, aki
veszi a fáradtságot...
hogy megértse a pinot-ban rejlő
lehetőségeket...
és aztán azokat teljesen kiaknázza.
És...?
Az illata, a leginkább visszatérő,
legbriliánsabb...
legizgalmasabb, legfinomabb...
és a legősibb a Földön.
Úgy értem, a cabernet tőlem lehet
erős és kiváló...
de számomra unalmasabb,
ha már össze kell hasonlítanom.
Nem is tudom. Nem tudom.
És te?
Mi van velem?
Miért szerettél bele a borokba?
- Azt hiszem, az ex-férjem szerettette meg velem.
Volt egy hatalmas pincéje, amivel
lépten-nyomon dicsekedett.
- Tudod?
- Igen.
- Aztán rájöttem, hogy milyen jó érzékem
van a borokhoz.
És minél többet ittam...
annál jobban tetszett, amilyen
gondolatok születtek bennem tőle.
Mint például?
Például, hogy mekkora szélhámos volt.
Nem, de szeretek a bor
életútján gondolkodni.
Hogy ez tulajdonképpen
egy élő dolog.
Szeretek arra gondolni...
hogy mi történt abban az évben,
amikor nőtt a szőlő...
hogy sütött-e a nap...
vagy esett.
Szeretek az emberekre gondolni...
akik gondozták és szedték a szőlőt...
és, ha ez egy régi bor, vajon
hányan haltak már meg közülük.
Tetszik, ahogy a bor kifejlődik.
Ha kinyitok egy üveg bort ma...
más íze lesz, mintha egy
más napon bontottam volna meg.
Mert egy üveg bor egy
élő dolog...
ami folyamatosan fejlődik és
elnyeri a teljességét.
Amíg eléri a kiteljesedését,...
mint a te '61-esed.
Aztán elkezdődik a biztos,...
elkerülhetetlen visszafejlődése.
És kibaszott jó íze van.
De én...
más borokat is szeretek a
pinot-on kívü.
Korábban nagyon oda
voltam a Rieslings-ért.
Szereted a Rieslings-t? Rieslings?
Hátul van a fürdőszoba?
- Igen. Menj a konyhán keresztül.
- Mindjárt visszajövök.
Istenem, egy kibaszott vesztes vagy.
Hánynom kell tőled.
Szia.
- Épp egy kis vizet ittam.
- Oké.
- Kérsz vizet?
- Nem.
Oké. Elég későre jár.
Tényleg mennem kéne.
Akkor tudod, hogy jutsz vissza a Windmill-be?
Kétszer fordulj jobbra, aztán balra.
- Rendben.
- Oké.
Jól éreztem magam, Miles.
Nagyon jól.
Nagyszerű. Én is.
- Oké. Akkor majd találkozunk.
El akarod még olvasni a könyvemet?
Igen. Persze.
- Klassz.
- Egy pillanat.
- Tessék.
Hát, remélem, tetszeni fog.
De nyugodtan hagyd abba bármikor,
ha úgy érzed. Nem fogok megsértődni.
Oké.
- Hát, akkor jó éjt, Miles.
- Jó éjt.
KEDD
Picsába.
Bassza meg.
Christine
Új hangüzenet
Ez a kibaszott luvnya hihetelen!
Hihetetlen!
Piszkos egy dög, Miles.
Piszkos, piszkos, piszkos!
- Örülök, hogy ezt így kiadtad magadból.
- Igen, baby.
Gratulálok.
Küldetés teljesítve.
Oh, szia Miles!
Szia.
Ugye nem hívtad meg Stephanie-t,
hogy jöjjön velünk, vagy igen?
Oh, figyelj csak, ember. Változott a terv.
Stephanie ma nem dolgozik, szóval,
tudod, arra gondoltam, hogy
elmehetnénk kirándulni.
Úgy volt, hogy golfozunk.
Tudod mit? Menjél. Menjél.
Sőt, használd a golfütőimet.
Vadonatújak.
Ajándékba kaptam Christine apjától.
Tessék, fizetek érte. Itt van.
Aztán később, hárman,
elmehetnénk a Hitching Postba.
Maya egyik asztalánál le is ülhetünk.
Majd hoz nekünk jó kis bort, tudod?
- Aztán majd négyen csinálunk valamit.
- Nem. Engem ne számolj bele.
Aha, értem.
Nem volt jó a tegnap este?
Milyen megrázó.
Úgy érted, hogy a berúgás és az, hogy
felhívtad Victoriát nem hozta
meg a jó hangulatot?
Hülye pöcs.
- Később.
- Aha, talán előbb megnézhetnéd az üzeneteidet.
Oh, bakker.
Igen, itt is hagyott üzeneteket.
Aha. Oké.
- Fel kellene őt hívnod.
- Fel fogom. Később találkozunk.
- Most!
- Oké. Bassza meg!
- Mi vagy te, az anyám?
- Hát.
Lennél olyan kedves és megvárnál kint?
- Jól szórakoztunk tegnap este.
- Aha. Jó kaja.
Hé, beszéltem Mayával reggel.
Azt mondta, hogy ő is jól érezte magát.
Fel kellene hívnod őt.
- Hol van Jack?
- Uh, el kellett intéznie egy telefont.
Oh.
Miles. Miles.
Hé, haver, uh, megvan még a másik gumi?
A kabátomban.
Mit mondott, uh, Christine?
Szerencsém volt. Hangposta.
Minden oké.
-Ha, ha! Itt vagyok.
- Helló!
- Kész?
- Aha.
Ágyúgolyó!
Írja be a kódját és nyomja meg a keresztet.
Nincs új üzenete.
Ha üzenetet kíván küldeni, nyomja meg a 2-es--
Uh--
Ne most. Ne most!
Aha.
Hé, hát itt vagy.
- Aham.
- Hé, haver.
Mit iszol?
Finom?
Kap-- Kaphatnék egy üveggel, kérem?
Köszönöm.
Stephanie ma elvitt engem a
pinot mezőre, Miles.
Istenem, olyan klassz volt.
Azt hiszem, hogy kezdem érteni
az egész procedúrát.
A földtől a szőlőig és a--
minek is hívod?
a kiválasztástól a szüretig.
És az a dolog, amit a nagy konténerekben
csinálnak, ahol összekeverik?
Ez tényleg ügyes, az egész dolog.
Aztán pinot szőlőt ettünk
egyenesen a tőkéről.
Kicsit savanyúak voltak...
de kitűnő tartalékai vannak, a
struktúra alapján...
végül nagyon jó lesz, szerintem.
Stephanie, ember.
Ő tényleg tudja a dolgát.
Hmm. Hol van Stephanie?
Uh, fent takarít.
Mi a faszt csinálsz?
- Mi?
- Ezzel a csajjal.
Mi?
Tud a szombatról?
Hát, nem igazán.
Őszinte voltam vele.
Nem mondtam el neki, hogy elérhető vagyok.
Úgy tudja, hogy ez a túra
csak pár napig tart.
Mellesleg én csak--
- Mellesleg mi?
- Én-- Hát, tudod--
- Az esküvő.
- Mi?
Én-- Én gondolkoztam rajta.
Oh, gondolkoztál. És?
Az esküvőt kicsit visszatarthatnánk,
ennyi az egész.
Nézd, tudom, hogy
bonyolult lehet...
- egyes embereknek ezt elfogadni.
- Aha.
Rendben?
De az élet rövid, Miles.
Meg kell bizonyosodnom arról, hogy
helyesen döntöttem, mielőtt egy ilyen
nagy lépést tennék.
Tudod mit?
Nem csak magam miatt teszem.
Figyelembe kell vennem Christine érzéseit is.
Úgy gondolom, hogy a Stephanie-val
töltött idő teljesen felnyitotta a szememet.
Ő nem feszült és nem próbál meg irányítani.
Ő egyszerűen csak laza.
Úgy értem, más illata van,
más íze van.
- Máshogy kefél.
- Oké.
Úgy kefél, mint egy állat.
Ezt el kell mondanom, haver.
Múlt éjjel mélyre hatoltam.
Mélyre.
Mélyre.
Azt gondoltam, hogy egy kis megértésre
találok nálad, de ezt nem fogom megkapni.
Megértést, mivel kapcsolatban, Jack?
Lehet, hogy szerelmes vagyok egy másik nőbe.
Szerelmes? Tényleg?
24 óra valami bortöltő csajjal
és te kibaszottul szerelmes vagy.
Ugyan már! Fel akarsz adni mindent?
Elmondom, mire gondoltam.
Te és én, felköltözünk ide,
veszünk egy szőlőültetvény.
Te készíted a bort.
Én kezelem az üzleti részét.
Szerzel ihletet, talán írsz még egy regényt,
amit el lehet adni.
Oh, Istenem. Nem, nem.
Ami engem illet, ha lesz egy
meghallgatás, L.A. itt van közel, ember.
- Két órányira van. Vagy még annyi sincs.
- Jézusom. Te megőrültél.
Teljesen becsavarodtál.
Egy dolgot tudok, hogy színész vagyok.
Csak a megérzéseimre tudok hagyatkozni.
Te pedig arra kérsz, hogy
ne hallgassak rájuk.
Szevasztok srá***!
Szia. Szia.
- Talán mennünk kellene.
- Aha.
Hova?
Tudom, hogy az összes sofőr hova megy.
Huh? Rendben. Itt jön a nehéz rész.
Na, látod. Szép.
Szép. Oké, most jön a híd.
Golden Gate híd. Na látod.
Tudod, ez a dolog-- úgy értem,
túlléptem rajta. Tudod, mire gondolok?
- Mm-hmm.
- Stephanie már hallotta ezt ezerszer...
de ha bevásároltam volna
Santa Maria-ban, amikor volt rá
lehetőségem...
szerencsém lehetett volna,
amikor megcsinálták azt a, uh--
- Home Depot.
- Home Depot.
És azok a boltok.
Apád is tudott róla.
Ő egy akkora kibaszott csirkeszar.
Mindig is az volt.
Csak egy kibaszott csirkeszar.
Csak nagyon gyáva volt.
- Zavar a füst? Biztos?
- Rendben van. Tényleg.
Hé, haver. Csak biztos akarok lenni
abban, hogy Sienna és Stephanie
épségben hazaér.
- Oké.
- Renben. Talán majd később összefutunk.
Persze. Mindegy. Talán elmegyek
megnézek egy filmet vagy valami.
- Viszlát később, Miles.
- Kösz, Stephanie. Szia.
- Szia, Sienna.
- Szia.
- Caryl, örültem a találkozásnak.
- Jó volt veled beszélgetni.
- Köszi.
- Ha később mész valamerre, hívj a mobilomon.
Oké!
- Oké. Ennyi lesz?
- Igen.
Vagyis, kaphatnék még egy, uh --
Épphogy Legálist, kérem?
Köszönöm. Nem, tulajdonképpen--
Sajnálom. Az újat kérem.
Oké.
Köszönöm.
Mi-- Oh.
- Hé, Miles. Mi a helyzet?
- Hé.
Oh, hiszen ismersz engem.
Szeretek itt lenni.
- Veled mi van?
- Kedd estéhez képest nagy a forgalom.
Volt itt egy busznyi nyugdíjas bortúrázni.
Általában nem csapnak nagy zajt,
de ma este valami történt.
Nem tudom. Telihold vagy valami más.
Amúgy, mit hozhatok neked?
- Highlinert.
- Pohár vagy üveg?
- Üveggel.
- Adom is.
Meg tudod mondani, hogy,
uh, Maya dolgozik?
Maya? Uh, nem, nem láttam őt.
Szerintem ma szabadnapos.
- Jól vagy, Miles?
- Aha, jól vagyok.
Ah, picsába.
- Találkoztál Maya-val tegnap?
- Nem.
- Hmm?
- Nem.
Nagyon kedvel téged, ember.
Ezt Stephanie is megmondja.
- Adnál nekem egy kis helyet? Kérlek?
- Aha.
Köszönöm.
Az életben addig kell ütni a vasat,
amíg meleg. Most meleg a vas.
Bölcs tanács, Jack.
- És most, emlékezz, ülj vissza a sarkadra.
- Mm-hmm.
Érted?
Fordulj altestből.
Altestből.
- Oh, a büdös--
- Szép.
Mi van az ügynököddel?
Van valami hír róla?
- Nincs.
- Mit gondolsz, hogy halad a dolog?
- Bármi lehet.
- Lehallgatod az üzenteidet?
- Megszállottan.
- Huh.
Asszem lassan bele kell törődnöm, hogy
elpocsékoltam újabb három évet
az életemből.
De még nem hallottál eddig semmit...
nem gondolod, hogy a
pesszimizmusod kicsit korai?
Hmm? Rendben. Tudod mit,
basszák meg a New York-i kiadók.
Add ki te magad, Miles.
Én is bekapcsolódnék.
Csak add ki.
Legyen róla kritika.
Juttasd el a könyvtárakba.
Hagyd, hogy a közönség eldöntse.
Ne lépj a csúcs fölé.
- Állj mozdulatlanul.
- Fogd be.
Az egész a mozdulatlanságról szól.
- Belső csend.
- Kuss. Kuss. Kuss!
Jézusom, ember!
Mi a franc bajod van?
Kérlek, csak kussolj! Bassza meg!
- Istenem.
- Mi ez az ellenségeskedés, ember?
Tudom, hogy most egy kicsit
frusztrált vagy az életed miatt...
de nem kellene ellenségesnek lenned.
Ez a pöcs felénk üt.
Siessenek!
Oh, öcsém. Oh, öcsém.
Hé, ez nem frankó, seggfej!
Szép lövés. Faszkalapok.
- Mi a fenét csinálsz?
- Hoppá. Vigyázat.
Uh? Uh-huh.
Oh. Oh, ezt figyeld.
- Ez poén lesz. Ez poén lesz.
- Adj nekik.
Csak ne mondj le Mayáról. Laza, okos
csajokhoz, mint ő, kitartás kell.
Nem akarok erről beszélni, kérlek.
Azt biztosra tudom, hogy
gyönyörű és jószívű.
Tökéletesen illik hozzád.
Addig úgysem fogom jól érezni magam,
amíg ti ketten össze nem jöttök.
Nem akarod érezni, ahogy ez a finom
kis punci kezében tartja a farkadat?
Hé! Jó lenne, ha egy kicsit visszavennél, haver.
Ha a csaj rájön, hogy hogyan élek...
hogy nem is adták ki a könyvem,
hogy hazug vagyok, alapvetően...
bármilyen érdeklődést mutat irántam,
az azonnal eltűnik.
Ha nincs pénzed az én koromban,
akkor már nem igen vagy a játszmában.
Akkor csak egy legelő állat vagy,
ami vár a vágóhídra.
- Vágóhíd. Mi az?
- Mészárszék.
Vágóhíd. Huh.
De tudod mit?
Ki fogják adni a könyvedet...
mert ezen a héten megkapod
a jó híreket a könyveddel kapcsolatban.
Tudom, hogy így lesz. Érzem.
Huh. Stephanie.
Hé, szívem. Aha.
Aha. Aha.
Aha!
- Hé.
- Szia.
- Hé, Miles. Hallottam, hogy tegnap
beugrottál az étterembe, hogy meglátogass.
Oh, igen. Úgy értem, uh, aha.
Beugrottam egy italra.
Nem láttalak téged.
- Órám volt.
- Oh.
Hát, örülök, hogy most látlak.
Téged is jó látni.
Syrah.
A legrégebbi Syrah szőlők
Santa Barbara megyében.
Tudtad ezt?
Nem tudtad?
A pinot noir szőlőt
már az ókorban...
termesztették Burgundiában.
És pontosan ez az ősi...
és örökölt borkészítői tudás az...
ami hozzájárult a sikeréhez.
- Úgy 16-17 lehettem.
- Tényleg?
Aha. Mindjárt meghalok!
- Oh, Istenem. Micsoda teher.
- Anyu?
- Oh.
- Oh, hé. Szia.
Túl hangosak vagyunk?
Sajnálom. Oh, Jack bácsi
majd visszavisz téged az ágyba.
Gyere ide, kishúgom. Ooh!
Csöndesebbek leszünk, oké?
- Jó éjszakát. Bocsánat.
- Nagyon sajnálom.
Ha jégkrémről van szó,
akkor a kedvencem a--
- Chunky Monkey.
- Chunky Monkey!
- Chunky Monkey.
- Chunky Monkey!
Beugorhatnátok ma ebédre az étterembe.
- Nagyszerű. Meddig érjünk oda?
- Úgy 2:30-ig.
Hallottál a Bordeaux kóstoló vacsoráról,
ami lent lesz Santa Barbarában...
szombat este?
Kicsit drága, de ha van kedved,
akkor elmehetünk. Én benne vagyok.
Miért nem maradtok a hétvégére?
Nem jó, mert vissza kell érnünk
péntekre a vacsora főpróbájára.
Milyen vacsora főpróbájára?
Ki házasodik meg?
- El akartad ezt nekem egyáltalán mondani?
- Persze, hogy el akartam.
Most is kitalálhattam volna valami
történetet, de mégsem tettem.
- Elmondtam neked az igazat. Maya!
- Ne érj hozzám!
Csak vigyél haza.
Valami valami ötleted, hogy
mit fog mondani neki?
- Ő egy színész, úgyhogy jó nem nagyon lehet.
- Csak akkor, ha szereti.
Hogy ő az egyetlen nő, aki ekkora
hatással volt rá, hogy mennyire
odavan Siená-ért...
hogy ide szeretne költözni és venni
egy lakást hármójuknak, és ingázik is,
ha kell.
Biztos elhitte minden szavát.
Kérlek higgy nekem.
Tegnap este el akartam mondani
neked, csak--
Csak előbb meg akartál kefélni.
Oh, Maya. Nem.
Aha.
Csak, hogy tudd, az elmúlt három
évet az életemből azzal töltöttem, hogy...
megpróbáljak kilépni egy olyan
kapcsolatból, ami tele van
csalódásokkal...
és most épp jó úton haladok.
Én nem voltam senkivel,
amióta elváltam...
szóval ez nekem is egy
nagy dolog Maya.
Veled lógni és, uh--
és a tegnap este.
Tényleg nagyon kedvellek, Maya...
és én nem vagyok Jack.
Én-- Én--
Én az ő elsőéves szobatársa
vagyok San Diego államból.
Na, itt az én haverom!
Itt van.
De ki a te apucid?
- Ki a te apucid? Oh!
- Jack, menjél már.
- Engedd meg, hadd szeresselek.
- Engedj el. Oh!
Tegyél le, Jack.
Olyan büszke vagyok rád.
Ah. Mmm. Mmm.
- Hát, ez nagyon kedves.
- Oké. Rendben. Részleteket.
- Szeretem a részleteket.
- Nem.
- Mi?
- Jézusom. Ez személyes.
Jobban teszed, ha elmondod, mi történt,
különben csomóba kötözöm a töködet.
Inkább hagyjuk, oké?
Nem volt semmi, ugye?
- Buzi vagy.
- Aha, igaz. Ja, én buzi vagyok.
Aha. Aha.
Csak találj ki bármit, amit
akarsz és az történt.
Írd meg a meleg vallomásomat
és én aláírom.
Oké? Csak ne nyaggass örökké.
Te egy csecsemő vagy Jack.
- Ez az egész egy jó buli neked...
- Oké.
- de nem nekem.
- Ugyan már.
Sajnálom, haver.
Nem tudtál tegnap teljesíteni?
Aha, ez van.
Ne válaszolj rá.
Ne válaszolj rá.
- Jack.
- Halló.
Igen.
Uh-huh. Ez Christine.
Aha. Aha. Uh-huh.
Hé, engedd meg, hogy
később visszahívjalak.
Miles-szal épp valaminek
a közepén vagyunk.
Nem, semmi komoly. Csak--
Már megint maga alatt van. Aha.
Én is szeretlek. Később visszahívlak.
Ez az egész hét el lett rontva.
Nem úgy alakult, ahogy kellett volna.
Csak haza szeretnék menni.
Tudom, mire van szükséged.
Tudom, mire van szükséged.
Ehhez mit szólsz?
Itt még nem jártunk.
- Frass Canyon. Ez egy vicc.
- Voltál már te itt egyáltalán?
- Nem volt rá szükségem.
- Én azt mondom, nézzük meg. Itt is vagyunk.
Olyan íze van, mint a kibaszott
L.A.-i iskolabusz hátuljának.
Talán le sem bogyózták...
azt remélve, hogy
hasonló lesz a koncentráció.
Összenyomták a levelekkel és az
egerekkel együtt...
és utána felturbózták ezzel a savas
kátránnyal és terpentin szájvíz szarral.
Kibaszott rablás.
Nekem elég jónak tűnik.
Hmm. Nézd.
Van tartalék pinot-juk is.
- Elkérhetem a telefonodat?
- Mi a baj?
- Nem bírom tovább. Fel kell hívnom Evelyn-t.
- Oké.
Evelyn Berman-Silverman irodája.
- Hé, Jennifer. Megint én vagyok az, Miles.
- Oh, szia Miles.
- Szia.
- Mindjárt megnézem, hogy tudlak-e kapcsolni.
Oké.
- Szerencséd van. Kapcsollak.
- Oké.
- Szia Miles.
- Szia Evelyn.
Itt a kedvenc ügyfeled.
- Milyen az út?
- Oh, jó, jó.
Tudod, iszogatunk pár jó bort,
kirúgunk a hámból.
- Az nagyon jó.
- Aha.
Szóval mi a helyzet?
Még mindig semmi hír, hmm?
Hát, tulajdonképpen, van hír.
Beszéltem Keith Kurtzman-nal reggel.
Értem. És?
És... ők passzolják.
Conundrum passzolja. Azt mondta,
tényleg nagyon tetszett nekik.
Tényleg nagyon szerették volna, csak
nem tudták kitalálni, hogy lehetne
piacra dobni.
Azt mondta, hogy elég nehéz döntés volt.
Oh. Értem.
Sajnálom, Miles.
Szóval nem tudom, hogy
ez a dolog hova vezet.
Nem tudom, még mennyit tudok kihozni
abból, hogy másoknál is előterjesztem.
Azt hiszem, ez egyike azoknak a
szerencsétlen eseteknek ebben
az üzletben--
egy-egy fantasztikus könyvkiadó nélkül.
Az egész ipar gyáva lett.
Többé már nem a könyvek
minőségéről szól a dolog.
Csak a marketingről.
- Elnézést. Kérhetnék egy, uh, kóstolót ide, kérem?
- Persze.
Történetesen ez egy, uh,
különleges Syrah.
Küldjön még egyet.
Köszönöm.
Elnézést.
Kaphatnék egy teli pohárral?
Kifizetem, oké?
Uram, ez egy borászat, nem kocsma.
Oh. Ugyan már.
Csak töltsön nekem egy tetves pohárral.
Elnézést.
Miért nem vesz magának
egy üveggel és fárad ki vele?
- Mit csinál?
- Én megmondtam, hogy innom kell,
így kénytelen leszek magamon segíteni.
- Oké, pajtás? Mit gondol maga?
- Tegye le a poharat.
Engedd el azt a kibaszott poharat, te pöcs!
Mmm.
- Elég volt.
- Ho, ho, ho, ho, ho. Ho, cimbi. Ho, cimbi.
- Minden rendben.
- Vigye ki innen.
- Nagyon szépen köszönöm!
- Semmi gáz. Az, uh-- az anyja épp most halt meg.
Majd írsz egy másikat.
Van egy csomó ötleted, nem?
Nem, végem van. Nem vagyok író.
Középiskolai angoltanár vagyok.
Ah, a világ leszarja, hogy nekem
milyen mondanivalóm van.
Szükségtelen vagyok.
Annyira lényegtelen vagyok,
hogy még magamat sem tudom megölni.
Miles, ez meg mi a fenét akar jelenteni?
Ugyan már, ember. Hisz tudod.
Hemingway, Sexton, Platón, Woolf.
Nem ölheted meg magad az előtt,
mielőtt kiadnák a könyved.
Mi van azzal a csávóval, aki a
fajankók szövetségét írta?
Ő öngyilkos lett, mielőtt kiadták a könyvét.
Nézd meg milyen híres most.
Köszi.
Csak ne add fel. Érted?
Sikerülni fog.
Az életem felének vége van...
és nem tudok semmit felmutatni, semmit.
Én csak egy ujjlenyomat vagyok
egy felhőkarcoló ablakán.
Én egy trágyafolt vagyok
egy papírzsebkendőn...
hullámzok a tengerben milló
tonnányi nyers szennyvízzel együtt.
Látod? Ezt mondtam.
Amit épp most mondtál?
Ez gyönyörű.
" Trágyafolt hullámzik a tengerben."
- Aha.
- Én ezt sosem tudnám megírni.
Tulajdonképpen én sem.
Azt hiszem, ez Bukowski.
Hé, kicsim.
- Nézd mit hoztam a kedvenc lányunknak.
- Faszszopó!
- Jézus Krisztus!
- Te kibaszott hazug szarzsák.
Szombaton megházasodsz?
Mi van azzal a sok szarral, amit nekem mondtál?
- Stephanie, állj!
- El tudom magyarázni!
- Azt mondtad, szeretsz engem!
- Szeretlek is!
- Remélem, megdöglesz!
- Állj meg, Stephanie!
Faszkalap! Te is!
Én?
- Te kibaszottul elmondtad Mayá-nak, ugye?
- Nem, nem mondtam el.
Nem, nem mondtam el.
Biztos Gary volt a Hitching Post-ból.
Asszem említettük neki az első éjszaka.
Oh, említettük neki?
Te említetted, seggfej!
Én itt kibaszottul fájok.
Dőltsd hátra.
Nem, nem akarok semmit.
Uh, ez Miles.
Fel kellett téged hívnom,
uh, és ismét elmondani...
hogy milyen jól telt az együtt töltött idő.
és, uh, mennyire sajnálom...
hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy.
Úgy gondolom, hogy nagyszerű vagy, Maya.
Uh, már az első pillanattól fogva
érzem, uh, hogy rendelkezésemre álltál.
Uh, és amíg még benne vagyok...
uh, az a sejtésem, hogy
szeretnéd tudni, hogy a könyvem...
nem lesz kiadva.
Azt hittem, hogy ennek, uh,
van esélye, de ismét tévedtem.
Ismét.
Szóval, ahogy látod, uh...
Nem igazán vagyok író.
Valójában nem is igazán vagyok semmi.
Még túl kell esnem egy műtéten,
talán még többen is.
Először megvárják, amígy begyógyul
az orrom, aztán megint eltörik.
Oh, Krisztus. Jó hír, hogy
szinkronszínész vagy.
Ez még azt is el fogja baszni.
Be kéne perelnem a picsát.
Az egyedüli ok, amiért nem teszem,
az az, hogy védjem Christine-t.
- Ez nagyon figyelmes.
- Aha.
Honnan tudta meg Stephanie,
hogy szombaton lesz?
Ebbe nem mentünk bele Gary-vel.
Huh. Hát az-- Igen, hadd gondolkozzak.
- Biztos, hogy nem mondtál el semmit Mayának?
- Igen, biztos.
És most pontosan mire célzol, Jack?
Nagyon felidegesítettél ezzel a dologgal,
ha tudni akarod az igazságot.
Most mit fog rólam Maya gondolni,
biztos azt gondolja, hogy én is olyan vagyok?
Nem tudom. Biztosan gyanúsnak tűnik.
Hát.
Bárhol harcolnak azért, hogy
az éhes emberek ehessenek...
Én ott leszek.
Bárhol ver a rendőr egy srácot...
Én ott leszek.
Én leszek az üvöltés, ami akkor
hangzik el, ha a srá*** mérgesek.
Szerinted hogy néz ki?
Uh, úgy néz ki, mintha egy
csúnya autóbaleseted lett volna.
Ha az emberek megeszik
azt a cuccot, amit felneveltek--
Éhes vagyok.
Itt is vagyunk.
- Szép.
- Köszönjük.
- És itt van a kéztörlőjük.
- Oh.
Szóval arra valók. Egy pillanatig azt
hittem, hogy a biztonságos
szexet reklámozza.
Ez jó volt.
Meg fogom jegyezni.
- Rögtön jövök vissza a kukoricakenyérrel.
- Okés.
Lefogadom, hogy ez a csaj két tonna élvezet.
- Tudod, az a hálás fajta?
- Mm-mmm.
Nem tudom.
Honnan is tudhatnám.
Mmm.
- Hmm.
- Parancsoljanak.
Szép technika... Cammi.
Köszönöm. Rutinmunka.
Tudja, maga nagyon
ismerősnek tűnik nekem.
- Maga környékbeli?
- Valójában, San Diego-ból jöttünk. Miért?
Nem tudom.
Olyan ismerős nekem valahonnan.
- Felejtse el. Jó étvágyat kívánok.
- Várjon. Várjon.
Um, nem ismert véletlenül egy
Derek Sommersby nevű fazont?
Dr. Derek Sommersby
az Egy életet élni-ből?
Csak próbálja meg kötszerrel és
rövidebb hajjal elképzelni.
Ne már!
Ne már! Oh, a mindenit!
Ez nagyszerű! Oh, Istenem!
Meg tudja mondani, hogy merre
van a fürdőszoba, kérem?
Oh, igen. Ott van épp a bivaly után. Wow!
Oh, a mindenségit. Nem hiszem el,
hogy az én asztalomnál ül.
Figyelj, haver, Cammi egy óra múlva
végez, úgyhogy arra gondoltam...
hogy megvárom, addig iszok egyet.
Tudod, hogy biztos legyek benne,
hogy épségben hazaér.
Ugye csak viccelsz?
Nem.
Kibaszottul hihetetlen.
Nem tudnánk visszamenni a
motelbe és pihennénk egyet...
korán felkelnénk, kilenc lyukat golfoznánk...
mielőtt hazaindulunk?
Idehallgass, ember, te a barátom vagy...
és tudom, hogy törődsz velem.
Tudom, hogy te ezt nem helyesled
és én ezt tiszteletben tartom.
De van egy jó pár dolog, amit meg
kell tennem és ezt te nem értheted.
Te értesz az irodalomhoz,
filmekhez, borhoz...
de nem érted az én helyzetemet.
Igen?
- Szent Isten! Jézusom!
- Bassza meg. Bassza meg.
Istenem, kibaszottul hideg van kint!
- Istenem, igen.
- Vicodin. Hol van a Vicodin?
Uh--
Oh.
Itt.
Oh. Oh.
Kibaszott picsa házas, ember.
Mi?
A férje éjszakás, és amikor hazajött,
ott talál engem a padlón...
a farkammal a felesége seggében.
Oh, Jézusom. Jézusom Jack!
- És te idáig sétáltál Solvang-ból?
- Nem, futottam.
A bokám is kibicsaklott.
- Az öt kilométer, Jack.
- Kibaszottul igaz, öt kilométer.
Egyik helyen egy struccfarmon
kellett átvágnom.
Azok a gecik gonoszak.
Whoo!
- Oh.!
- Vissza kell mennünk.
Mi?
Vissza kell mennünk.
Otthagytam a pénztárcámat.
Bankkártya, kézpénz, kibaszott személyi.
- Minden. Vissza kell mennünk.
- Nagy ügy. Rendben van.
Ne aggódj miatta. Telefonálunk
és letiltatjuk a kártyáidat.
Nem Miles, te ezt nem érted.
A gyűrűk.
A gyűrűk a pénztárcámban voltak.
Jól van, a pénztárcádban voltak és te
ottfelejtetted a tárcádat egy bárban, oké?
- Christine meg fogja érteni.
- Külön kellet megrendelni.
Egy örökkévalóság volt, mire rájuk talált.
Ők csinálták ezt a delfin dizájnt és a
nevünket szanszkritül gravírozták bele.
Vissza kell mennünk, ember.
Christine kibaszottul meg fog kínozni, Miles.
Semmiképp, semmiképp, semmiképp.
Kérlek. Kérlek!
Felejtsd el.
A pénztárcádat ellopták valami bárban.
- Mindennap megesik.
- Nem, vissza kell mennünk a pénztárcámért, Miles.
Mondom, azok a gyűrűk pótolhatatlanok.
Nézd, tudom, hogy elbasztam, oké?
Tudom, hogy elbasztam.
- De segítened kell rajtam.
- Aha.
Segítened kell rajtam, Miles, kérlek! Kérlek!
Nem veszíthetem el Christine-t, Miles.
Nem tudom, képtelen vagyok.
Nem veszíthetem el Christine-t.
- Mm-hmm.
- Tudom, hogy elbasztam.
Tudom, hogy rosszat tettem, rendben?
És tudom, hogy rossz ember vagyok.
Tudom, hogy az vagyok.
De segítened kell nekem!
Segítened kell nekem, Miles!
Oké? Mondd, hogy segítesz.
Ha elveszítem Christine-t,
akkor én-én-én--
én nem vagyok semmi sem.
Nekem akkor nincs-- nem vagyok semmi sem.
Istenem.
- Elmondta neked, hogy házas?
- Aha.
Akkor meg mi a faszt gondoltál?
Nem kellet volna hazaérnie hatig.
A fasz meg ötkor befutott.
Nem gondolod, hogy
nagyon kimilizted a dolgot?
- Ez az a sor.
- Biztos vagy benne?
Aha.
Ez az. Ez az.
Az lesz ott.
- Tényleg?
- Tényleg.
Oké.
Rendben.
Oké, szóval mi a terv?
Uh, a terv az az...
hogy te mész.
- Én?
- A bokám miatt.
Még mindig fáj. Csak menj be
és magyarázd el a szitut, Miles.
Magyarázzam el a szitut. Aha.
" Elnézést, uram. A barátom az aki
pár órája döngölte a feleségét.
Nagyon sajnálom. Úgy néz ki,
hogy itthagyta a pénztárcáját.
Csak azt szeretném megtudni, hogy
bejöhetek-e és szétnézhetek. Nem tudom."
- Igen, pontosan így. Ez jó lesz.
- Oh, az Isten szerelmére.
Oh, bassza meg! Majd én megyek.
Azt hiszem, itt mindent nekem kell csinálni.
Nem. Várj egy kicsit.
Azt hiszed, hogy nem baszlak meg, kurva?
Most is épp baszlak.
Rossz lány vagyok. Rossz lány vagyok!
Felszedted és megbasztad őt, ugye kurva?
Igen, felszedtem és megbasztam őt.
Rossz lány vagyok!
Jó volt vele baszni, ugye, te kis kurva?
Tetszett, amikor rajtakaptál, hogy vele baszok!
Oh, igen! Oh, igen!
Te egy rossz kurva vagy.
- Igen, elkaptál.
- Olyan nagy kurva vagy.
Oh, igen!
- Oh, bébi.
- Oh, ez nagyon jó!
Megbasztam.
- Annyira rossz vagy.
- Rossz vagyok. Igen.
Akkora kurva vagy.
- Mi a picsa?
- A pénztárca! Nála van Derek pénztárcája!
Azt hiszem, hogy meglepődtek a
tiltakozás mértékén...
amit a cégnél tapasztaltak.
Az igazságtalanság volt az ő tervük és
azt mondták, "Hát, nem mehetünk csak úgy el--
- Oh! Itt van a tárcád! Oh, picsába!
- Faszszopó!
Nyisd ki a kibaszott ajtót!
- Kinyírom a segged!
- Megszerezted! Megszerezted a tárcámat!
Megtalállak! Megtalállak!
Megtalálom a seggedet!
Az enyém vagy, ember! Az enyém!
Baszd meg! Elkapom a seggedet!
- Akarod, hogy vezessek?
- Nem, rendben van. Vezetek én.
Hé, tudod mit, meg kellene hívnod
Mayát az esküvőre.
Hmm.
Valamiért azt gondolom, hogy
Mayát meghívni az esküvőre...
az nem biztos, hogy a legjobb lépés
ebben a helyzetben.
Nem tudom.
Ami azt illeti, a te húzásaid után...
elég nehéz lesz valaha
a Hitching Post-ba eljutnom.
Tudod, szebben is válaszolhattál volna erre.
- Ugyan már. Hadd vezessek.
- Nem, én vezetek. Te csak pihenjél.
Tudod mit? Úgy érzem, vezetnem kellene.
Oké.
Uh... hé, csatold be a biztonsági övet, oké?
Éppen be akartam csatolni.
Mi a probléma?
- Csak emlékeztetni akartalak a biztonságra.
- Elhagytuk a bejáratot.
Mit csinálsz, Jack?
Hé, hé, hé, hé!
- Hoppá, hoppá, hoppá! Mi a fenét csinálsz?
- Kapaszkodj.
Jack!
Mi a fasz!
- Azt mondtad, úgy nézett ki, mint egy baleset.
- Mi a fasz!
Kifizetem.
Jézus. Krisztus, Jack!
Oh, Jé-- Ezt nézd meg!
- Huh.
- Oh.
Nem is tudom.
Nem úgy néz ki, mintha
valaki megsérült volna itt.
Nem. Nem.
- Vigyázz a fejedre.
- Aha.
Ember, eltörtél egy párat, csak hogy tudd.
- Mindegy. Bocs.
- Nem, nem, nem. Ez nem "mindegy".
Te kibaszott züllött ember.
Kész vagy?
Csak legyünk túl rajta.
Okés. Rendben.
Hát, azt hiszem, erről ennyit.
- Van kedved bejönni?
- Uh, nem. Nem, magadra maradtál.
Rendben. Asszem találkozunk a vacsorán.
Aham.
Szeretlek, ember.
Aha. Viszont.
- Miles, addig ne hajts el, amíg nem látják a kocsit.
- Tudom, tudom, tudom.
Hé, várj egy pillanatot. Várj egy pillanatot.
Hogy lehet, hogy én nem sérültem meg?
Mert te becsatoltad a biztonsági övet.
Szép munka.
- Szia.
- Jack.
- Aha.
- Uh, Christine, Mike!
SZOMBAT
Ámen.
Hé, Miles.
Szia Vicki.
Hűha, gyönyörűen nézel ki.
Köszi.
Um, ez Ken Cortland, a férjem.
- Hogy vagy?
- Hogy vagy?
- Köszönöm jól.
- Aha, aha. Örvendek a találkozásnak.
- Szerencsés srác vagy.
- Igen, az vagyok. Köszönöm.
Aha.
Hát, azt hiszem, én majd
megvárlak a kocsiban.
- Örültem a találkozásnak, Miles.
- Ken.
- Hát, ez kedves volt tőle.
- Aha, jobb ez így.
- Ő nagyon figyelmes.
- Ez remek.
Szóval, hogy vagy?
Amióta legutóbb beszéltünk?
Nem is tudom.
Lehetnék jobban. Lehetnék rosszabbul.
- Mi van a könyveddel?
- Um, egyetemesen elutasították.
- Harmadik kör.
- Oh, Miles, ez szörnyű.
Mit fogsz most csinálni?
Vissza a rajztáblához, azt hiszem.
Vagy talán mégse.
Nem tudom.
Tehát, mindenesetre, megházasodtál.
Gratulálok. Boldognak tűnsz.
- Az is vagyok.
- Az jó.
Úgy tűnik, hogy mindenki megházasodik.
Tavaly minden a válásokról szólt.
Idén minden az esküvőkről szól.
- Ciklikus, azt hiszem.
- Azt hiszem.
Hát, uh, mit szólnál
ahhoz, ha bemennénk.
Innánk egy kis pezsgőt,
köszöntenénk az újdonsült párt, hmm?
Én nem. Nem iszom.
Abbahagytad az ivást. Tényleg?
Terhes vagyok.
Látom.
Igen, látom. Nagyszerű.
Hát, még egyszer gratulálok, Vicki.
Apám, ez csodálatos hír.
- Bent találkozunk, Miles?
- Aha.
Hmm.
'A velő a csontjából,'
ismételgettem céltalanul.
"Ez volt az, ami utoljára átvillant az agyamon.
"Phineas a csontvelője miatt halt meg...
ahogy a vére lefolyt a szívéig.
Akkor sem sírtam és azóta
sem soha Finny miatt.
Akkor sem sírtam, amikor ott álltam...
és néztem őt, ahogy leeresztik
a család temetkezési földjébe...
Bostonon kívül.
Nem tudtam elmenekülni attól az érzéstől,
hogy ez az én temetésem volt...
és ebben az esetben nem sírsz."
Olvassam tovább a következő
fejezetet, Mr. Raymond?
Uh, ne, ne.
Majd hétfőn ott folytatjuk.
Egy új üzenete érkezett.
Helló, Miles. Itt Maya.
Köszönöm a leveledet.
Hamarabb kellett volna telefonálnom...
de azt hiszem, hogy kellett egy kis idő,
hogy gondolkozzak mindazon, ami történt...
és amit írtál nekem.
A másol ok, um, amiért
nem hívtalak korábban az az...
hogy be akartam fejezni a könyvedet,
amit tegnap este sikerült is megejtenem.
És szerintem nagyszerű lett, Miles.
Olyan jól bánsz a szavakkal.
Kit érdekel, hogy nem sikerült kiadni?
Olyan sok gyönyörű és...
fájdalmas dolog van benne.
Te tényleg túlmentél mindezen?
Szörnyű lehetett.
És a nővér karakter--
nahát, mekkora roncs.
De azt el kell mondanom, hogy, hát,
a vége nagyon zavaros volt.
Úgy értem, az apa végül is
öngyilkosságot követett el, vagy mi?
Nem hagy a dolog nyugodni.
Amúgy...
itt lehűlt az idő és esik az eső mostanában.
de én szeretem a telet.
Szóval, figyelj, ha bármikor úgy döntesz,
hogy ismét erre jössz, tudasd előtte velem.
Mondanám, hogy állj meg az étteremnél,
de az igazat megvallva...
nem vagyok biztos benne,
hogy még meddig dolgozom ott...
mert nemsokára diplomázom.
Várhatóan el fogok költözni.
Vagyis, majd meglátjuk.
Mindenesetre, ahogy mondtam,
nagyon tetszett a regényed.
Ne add fel, Miles.
Folytasd az írást.
Remélem, jól vagy.
Szia.