Tip:
Highlight text to annotate it
X
Ismételd utánam, jó?
Ó, Paul, hagyj békén.
Julie és Julia
Két igaz történet alapján...
fordította: bobojsza
- Bon appé***.|- Bon appé***.
Vaj.
Ó, Istenem.
Meg kell kóstolnod ezt.
Tessék.
Úgy értem... Ez...
- Tudom.|- De én...
Tudom. Tudom. Tudom.
Nézd azt! Ó, Paul, olyan gyönyörű!
Lassíts.
Sajnálom.
Ez az. Nézd, jobbra... Csak állj meg.
Nem hiszem el, hogy|megértük, hogy itt éljünk.
Paul!
Ez valami tévedés? Nem|kéne Brooklynban laknunk?
Imádni fogjuk Queenst.|Queens csodálatos.
A költöztető teherautó van itt.
Jól vagy?
- Minden leesik.|- Ugyan.
Mit csinálunk mi itt?
Ismételd utánam.
- 83 négyzetméter.|- 83 négyzetméter.
Ráadásul ez közel van az irodádhoz.
Ráadásul közel van az irodámhoz,|de nem kell elköltözünk.
Csalhatnánk a bérlettel,|visszacsomagolhatnánk
mindent, és élhetnénk a Jeepben.
Igazad van. Igazad van.
- Eric, mi ez az zaj?|- Milyen zaj?
Ez így fog menni minden este?
Talán.
Jule?
Ez olyan, mint Versailles.
Annyira boldog vagyok,|hogy tetszik, drágám.
Jó reggelt, Alsó-Manhattan|Fejlesztési Társaság,
LMDC.
Alsó-Manhattan Fejlesztési|Társaság, Julie Powell.
- A fiam a második toronyban halt meg.|- Sajnálom.
Rettentően sajnálom.
Maga az a személy, akivel beszélnem|kell, ha nem teszik az emlékmű,
- ami a ma reggeli Timesban volt?|- Beszélhet velem.
- Van valami befolyása?|- Nincs.
Valaki befolyásossal szeretnék|beszélni. Nem tetszik a terv.
Nekem sem tetszik a terv.
Maguk mind csak szívtelen,|bürokratikus, ostoba alakok.
Nem vagyok szívtelen,|bürokratikus, ostoba alak.
Csak egy személy vagyok a fülkében, aki|megtesz mindent, amit lehet, hölgyem.
Ez a hatodik telefonhívásom,|és amit eddig bárki is mondott,
hogy ki kell töltenem egy nyomtatványt,
hogy sorba álljak a|biztosítási kifizetésért.
És ezt kell tennie. De, ha nem akar
nyomtatványt kitölteni,|kitöltöm ön helyett,
de akkor is be kell|jönnie, hogy aláírja.
- A fülkéjébe?|- Igen.
Nagyon megérint, amin keresztül|megy, Mr. Diamond, de...
Magának fogalma sincs, min megyek|át Ms. Powell. Fogalma sincs.
- Kérem, ne kiabáljon velem.|- Az egész dolog teljesen szakszerűtlen.
- Kérem, ne kiabáljon velem.|- Ez nevetséges.
- A 3 éves gyerekem is többet képes|segíteni. - A barátja vagyok.
És most az orvos azt mondja,|hogy üveggyapot van a tüdejében.
Köhög. Nem tudja abbahagyni a|köhögést. Nem tudom, mit tegyek.
A felesége azt mondja,|hogy annyi szarság
van a tüdejében, hogy nem tud lélegezni,
és a biztosítójuk visszautasítja, hogy
fizesse a gyógyszert,|ami talán használna.
- Mondd neki, hívja az Egészségügyi|Minisztériumot. - Az egy üzenetrögzítő.
Andrea Gomez a polgármesteri hivatalban.
Köszönöm. Köszönöm.
Csokoládékrémes pite.
- Tudod, mit szeretek a főzésben?|- Mit?
Szeretem, hogy egy nap után,|amikor semmi sem biztos,
és ha azt mondom semmi, komolyan|gondolom, hazajössz, és biztosan tudod,
hogy ha tojássárgáját adsz a|csokoládéhoz a cukorhoz és a tejhez,
az sűrű lesz. Ez akkora vigasz.
Pocsék napod volt?
Mikor lesz kész ez a pite?
Hamar, de előbb tejszínhabot kell|csinálnom és hagyni összeállni.
Itt leszek. Ez mestermunka.
Rituális Cobb saláta ebéd holnap.
Rettegek, rettegek, rettegek.
A metró.
- Szia.|- Szia.
Hogy vagy?
Mit hozhatok önöknek hölgyeim?
Én egy Cobb salátát|kérek, kéksajt nélkül.
- Cobb saláta, répa nélkül.|- Cobb saláta, bacon nélkül.
- Cobb saláta, tojás nélkül.|- Jó, mondd meg nekik...
figyelmesen hallgatsz, Tracy? Mondd|nekik, hogy 185-ig fogadunk ajánlatot.
- Most figyeld.|- Ismételd utánam, Tracy.
- 1-8-5. -|Mi folyik itt?
És hívj fel abban a|pillanatban, amikor jelentkeznek.
Az asszisztensem. Majdnem|nem éri meg, hogy fizessem.
Tudom. Tegnap azt mondtam Allisonnak,
"Menj el a gyógyszertárba, hozz|nekem egy fekete harisnyanadrágot. "
Visszajött és azt mondta,|Nincs nekik.
Megkérdeztem: "Próbáltad másik
gyógyszertárban?" Úgy|értem, most komolyan.
Vagy a Bloomingdale. Mi azzal a gond,|ha a Bloomingdale-ben is megnézi?
Igen, nem értem. Bárcsak|lehetnék a saját asszisztensem.
Lehetsz.
Rúgd ki az asszisztensed, és|ne keress a helyére senkit.
Nem, nem erre gondoltam, Julie.
Elnézést. Ó...
- Ó. ez aranyos.|- Köszi. Köszönöm.
Jó, mondj neki|190-et, 1-9-0. Remek.
"1-9-0." Mi? Miben|töröd a fejed?
190 millió dollár. Összevonunk|parcellákat Midtownban.
Hűha. Ó, ez annyira nagyszerű, Cassie.
Milyen parcellákat?
Épületekét.
Le fogjuk rombolni az összeset,|és toronyházat építünk a helyükre.
- A parcelláidra.|- Köszönöm.
És elég is rólad, most én jövök.
Tegnaptól rangidős helyettes elnöki
megbízatásom van a|társasági sajtóosztályon.
- Ne. - Ami azt jelenti, hogy|fizetésemelést kapok,
és felvehetek fél millió dollár|kölcsönt 2% kamatra, ha akarok.
- Szenzációs.|- Ha akarsz?
- Szóval, a te munkád milyen, Julie?|- Ó, az...
- Csak elképzelni tudom. Szívszaggató.|- Annyira szomorú.
- Fájdalmas.|- Nem rossz értelemben.
- Bocsánat. Istenem, elfelejtettem.|- Elnézést.
- Halló?|- Halló?
- Szia.|- Szia.
Figyelj, Jules? Interjút kell veled|csinálom a cikk miatt, amit írok.
Persze, Annabelle, remek.|Megtiszteltetés lenne.
Julie-t hívni az interjú miatt.
A vegytisztítás után érdeklődni. A|csütörtöki vacsora előtt megtudni.
Szombaton parti.
Ne.
Nem tudlak számítógépes oktatásban|részesíteni, míg a barátnőimmel vagyok.
MirőI szól? A cikk?
A mi generációnkról,|akik 30 évesek leszünk.
Az emberek 30 évesek lesznek. Ó,|az élet, annyira elfoglalt vagyok.
Nem tudom, mikorra|tudlak benyomni téged.
Emlékeztethetlek rá, hogy nem én|akarok találkozni veled, hanem te velem?
Ja. Egy munkareggeli?
Portré az elveszett|generációról, írta Annabelle Smith
Hittem neki. Mekkora idióta vagyok?
Azt mondta: "A generációnkról,|akik 30 évesek leszünk. "
Mire számítottál?|Annabelle mindig hazug volt.
"Julie Powell, aki egykor az Amherst|irodalmi magazin szerkesztője volt,
"akit mindenki 'Az|igazi'- ként ismerhetünk,
"nyolc évig próbálkozott,|mielőtt feladta a regénye írását,
"és most középszerű hivatalnokként|egy fülkében dolgozik,
"megkísérelve, hogy foglalkozzon|9/11 utóhatásaival. "
Ó, Istenem! Megtanultad?|Milyen szánalmas.
Olyan sok mindent kihagyott.
Mindenesetre a kép jó rólad.
- Kövérnek látszom.|- Csak az arcod.
Elfelejtettem mondani. Tudom,|mit csinál Annabelle most?
- Sarah elmondta. Egy blogot ír.|- MirőI?
Hogy érted, hogy mirőI?|Egy blogot Annabelle-rőI.
Minden gondolatról, ami átfut az agyán.
A hülye, sekélyes, bárgyú...
Én tudnék blogot írni.
Nekem vannak gondolataim.
És te író vagy, amit|Annabelle-rőI nem lehet elmondani.
- Ha legalább ez igaz lett volna.|- Írtál egy regényt.
Fél regényt. És senki sem akarja kiadni.
Nem vagy író, hacsak valaki|nem publikálja a műveidet.
Látod, pont ez a remek a blogokban.|Nem kell, hogy publikáljanak.
Csak online kell lenned, megnyomod|az entert, és ennyi, már nyilvános is.
MirőI írhatnék blogot?
Te vagy a szerkesztő, te mondd meg.
Miért nem írsz arról,|mennyire szereted Queenst?
Egy rövid blogot.
Írhatnál a munkádról.
Ha a munkámról írnék blogot, és bárki|a munkahelyen valaha elolvasná...
- Mármint, hahó.|- Ez jó.
Ez nagyon jó.
Ráadásul, az egész blog|írás ötlet onnan jött,
hogy eltávolodjak attól,|amit egész nap csinálok.
Ahogy a főzés eltávolít|attól, amit álló nap csinálok.
Akkor írj blogot a főzésrőI.
Nem vagyok igazi szakács, mint|Julia Child vagy Mario Batali.
Julia Child sem volt mindig Julia Child.
Ha igazán meg akarnék tanulni főzni,
csak végig kellene főznöm a|Julia Child szakácskönyvet.
Arról írhatnék blogot.
Van egy példányom. Elloptam anyámtól,|amikor utoljára Texasban voltam.
Amikor 8 éves voltam, apám főnöke|eljött vacsorára, és ez nagy dolog volt,
és az anyám boeuf bourguignon-t főzött.
De nem egyszerű boeuf bourguignon|volt. Julia boeuf bourguignon-ja volt.
És olyan volt, mintha ott lenne,|mintha Julia a szobában lenne,
mellettünk, mint valami|óriási nagy jótündér.
És minden jó irányba indult.
Megpróbálom átfordítani ezt,
ami meglehetősen merész dolog.
Mindent megváltoztatott.
Előtte fagyasztott kaja volt,|konzervnyitó és pehelycukor.
Nem bántsd a pehelycukrot.
Amikor valamit átfordítunk,
egyszerűen bátran|bíznunk kell a hitünkben.
Különösen, ha ez valami|ilyen löttyedt massza, mint...
Ez nem ment túl jól.
De, látják, amikor átfordítottam,
- nem volt meg a szükséges bátorságom...|- Olyan csodálatos.
...amire szükségem volt.
De mindig össze lehet rakni.
És egyedül vagyunk a|konyhában. Ki látja?
Gyöngyök. A nő gyöngyöt|visel a konyhában.
...egyszerűen csak gyakorolni|kell, mint a zongorázást.
Julia Child vagyok.
Bon appé***.
- Bon appé***.|- Bon appé***.
Bon appé***.
Julia Child a társszerzője A francia
konyhaművészet a|gyakorlatban című könyvnek.
Bon appé***.
"A cselédnélküli amerikai|szakácsoknak. " Ez én vagyok, rendben.
Na jó, vagy egy kis gond.|Soha nem eszek tojást.
Nekem pedig gyomorsavtúltengésem|van. Megegyeztünk.
Szóval végigfőzöm Julia Child|szakácskönyvének receptjeit,
és írok róla egy blogot.
- De talán kellene egy határidő.|- Miért?
Mert egyébként pont olyan lenne,|mint minden más, amit csinálok.
Nézzünk szembe vele, soha|nem fejeztem be semmit.
- Ne már.|- De hát igaz.
Tudod, miért gondolom, hogy igaz?
- Figyelemhiányos zavarom van.|- Te figyelemhiányos vagy?
Igen. Ezért vagyok olyan|szörnyű a házimunkában.
Ó, ezért?
Csak azt mondom, egy határidő jó lenne.
Tehát határidő. "Imádom a határidőket.
"Imádom azt a suhanó hangot,|ahogy elhúznak mellettem.. "
- Galaxis útikalauz stoposoknak.|- Komolyan gondolom.
- Rendben, tehát egy év, vagy ilyesmi.|- Egy év?
Ez majdnem 1 kiló.
Állásom van. Sokszor nem érek haza 8|- 9 óráig és...
Ez őrültség. Ez őrültség.
- Őrültség?|- Igen. Igen.
- Jó, akarod ezt a Z típusú blogot?|- Igen.
Z típusú blog kész.
Senki nincs itt
csak mi, a cselédnélküli|amerikai szakácsok.
"Cselédnélküli amerikai szakácsok. "
- Mit gondolsz?|- Imádom.
Kezdj bloggolni.
"A Julie/Julia projekt. "
A könyv, A francia|konyhaművészet a gyakorlatban.
Az első kiadás 1961-ben jelent meg.|Írta Simone Beck, Louisette Bertholle,
és természetesen, Julia Child, a nő,|aki megtanította Amerikát főzni és enni.
40 év telt el, és|senki sem ér fel hozzá.
A kihívás: 365 nap alatt 524 recept.
A kihívó: Julie Powell.
Nappal közalkalmazott,|este renegát ínyenc.
***áztatja a házasságát, a|munkáját, a macskája jólétét,
és elszerződik egy zavaros feladatra.
Milyen messzire jut el,|senki sem mondhatja meg.
Kedves Charlie, végre berendezkedtünk,|és Julia imád itt lenni.
Szeretne örökre itt maradni.
Tudod, a franciák milyen híresen|zsémbesek tudnak lenni, bátyám.
Itt mindenki annyira elbűvölő.
De Julia a legjobbat|hozza ki a görénybőI is.
Olyan bájos.
Azaz ő azt hiszi, hogy ők a|világ legcsodálatosabb emberei.
Úgy érzem, hogy francia vagyok.
Egyszerűen muszáj.
Nos, talán lehetnél.
És, ha arról van szó, hogy örökre itt
maradjunk, be kell|vallanom, én se bánnám.
Annyira örülök, hogy eljött.
- Nem tudom megmondani.|- Igazán szép bemutató volt.
- Köszönöm, hogy eljött.|- Nagyon élveztem.
- Paul, gratulálok. Kiváló kiállítás.|- Köszönöm szépen, Jack.
Jack Donovan, ő a feleségem, Julia.
- Annyira csodás kiállítás volt, Paul.|- Köszönöm. Köszönöm.
- Annyira büszke vagyok rád.|- Ó, remek.
A francia emberek francia ételt esznek!
- Minden áldott nem! Nem tudom felfogni.|- Ezt teszik.
Tudod, rettentően szeretlek,|ha neked adom az első falatot.
- Ez nagyon finom.|- Mielőtt egyáltalán... Finom, igaz?
Mit kellene csinálnom, szerinted?
Mivel kapcsolatban?
Nem igazán szeretnék visszamenni|a kormány alkalmazásába.
Tudod, de... Nem kellene|találnom valami, amit csinálhatok?
Ezek a feleségek semmit|sem csinálnak itt.
- Én nem ilyen vagyok. Nem ilyen.|- Tudom.
Láttam egy értesítést a|követség hirdetőtábláján,
hogy kalapkészítő órákat adnak.
Szereted a kalapokat.
Igen, szeretem.
Szeretem.
Mi az, amit igazán szeretsz csinálni?
Enni.
- Ez az, amit szeretek.|- Tudom. Tudom. Tudom. Tudom.
- És olyan jó vagy benne. Nézz magadra!|- Jó vagyok benne.
- Most. Mennyire jó vagy.|- Terebélyesedek az orrod előtt.
Gondolkodtam rajta, hogy|bridzs-órákat veszek.
- Szereted a bridzset.|- Igen. Szeretem a bridzs eszméjét.
Négy pont egy ász,|három pont egy király,
két pont a dáma és egy pont a bubi.
És takarják a lapjaikat.
Van valamilyen francia|szakácskönyve angol nyelven?
- Attól tartok, nincs.|- Csudába!
Az eladó. Ő...
Fogalma sem... Mert, tudja, nincs|francia szakácskönyv angol nyelven.
És most csak Irma Rombauer|könyve van meg, a Főzés élvezete,
ami kiváló, kiváló|szakácskönyv, de nem francia.
Szóval, megkérdeztem a|barátomat, Avis De Votót,
hogy nézzen körbe az|Államokban, hátha tud találni...
Igaz. Igaz.
A teremburáját, azt hittem,|franciául beszélek magával!
Ó, Istenem!
Mi az?
- Egy példány...|- Az emlékirataim.
Ó, nézzétek.
Ez fantasztikus! De francia!
- Sikerülni fog. Sikerülni fog.|- Köszönöm, drágám.
Tudom. Tanulok.|Próbálkozom. Én igazán...
Boldog születésnapot nekem.
Boldog születésnapot.
- Ez mit jelenthet?|- Mi?
- "Mossuk meg a combokat. " - Nem,|"fürdessük. " Fürdessük a combokat.
- Nézd, akkor...|- Hol?
"Vajban. " Ezt tudom. De mi az...
"Fürdessük a combokat a|vajban, majd tömjük meg... "
Mi ez a szó?
- Tyúk!|- Igaz. Tyúk.
"Míg egyszerűen nem bírja már tovább. "
- Nem ezt írja.|- Dehogynem.
Később megmutatom a szótárban.|Átmegyek veled az egész recepten.
- Miért nem járok szakácsiskolába?|- Miért nem?
- Komolyan gondolom.|- Ahogy én is.
Ó, Istenem.
Mi lenne, ha nem szerettél volna belém?
De beléd szerettem.
Ó, az áldóját!
Tegnap kedd volt, 2002. augusztus 13.
Első nap. Hátra van 364 nap.
Articsókát főztem hollandi mártással
ami olvasztott vaj, amit|tojássárgájával felverünk,
míg meg nem hal, és a mennybe nem jut.
És hadd mondjak valamit: van|valami finomabb, mint a vaj?
Gondolják át! Minden alkalommal,|ha megkóstolnak valamit
ami elképzelhetetlenül ízletes,|és megkérdik: "Mi van ebben?"
a válasz mindig a vaj lesz.
Ez hihetetlen.
Habverővel engedelmessé vertem, ezért.
Azon a napon, amikor egy meteor|közelít a Földhöz, és 30 napom maradt,
azzal fogom tölteni az|időmet, hogy vajat eszem.
Itt a zárszavam a témához.
Soha nem ehetünk túl sok vajat.
Augusztus 24. 11. nap.
Erre gondoltál, amikor azt mondtad, ne
zsúfoljuk össze a|gombát? Ez a zsúfoltság?
Hátra van 353 nap. Szörnyű|napom volt a munkahelyemen.
Egy idős nagymama, aki úgy nézett|ki, hogy egy légynek se tudna ártani,
ceruzanyomogató kapitalista|csalónak nevezett.
De aztán hazajöttem és csirkét főztem,|tejszínnel, gombával és portóival,
és az mennyei volt.
Nagy újságom van.
Helytelenül főztem a|gombát egész életemben.
Ne zsúfoljuk össze a gombát,|mert nem fognak megbarnulni.
Figyel rám, akárki is maga?
Ezt imádni fogja.
22. nap
Ez nagyon finom fügelekvárral.
Elragadtattam magam a Dean & DeLucánál
tegnap este, és elköltöttem|a fele fizetésem.
És az első dolog, amire|rájöttem, mikor a metróhoz értem,
az élelmiszerekkel, a|zacskó macskaalommal,
egy üveg olívaolajjal, ami nélkül nem|lehet élni, és egy nagy nyaláb faággal,
hogy a faág valószínűleg|nem volt jó ötlet.
Sajnálom.
Arcon csapta az embereket, és|meg izzadtam, mint egy disznó.
Nem meglepő, hisz mióta hizlaló ételeket|főzök, nincs időm törődni a tornával.
Amikor hazaértem megkaptam anyám|bizalmatlansági indítványát.
Juttasd újra eszembe, hogy|miért csinálod ezt a...
- Blogot.|- Akárhogy is nevezik.
Ez életmód, anya. Mint,|amikor felüléseket csinálsz.
- Nos, ez csak nyomást gyakorol rád.|- Milyen nyomást?
Állásod van, férjed van,
és most majd belebetegszel|a bloggolásba.
- Ez olyasmi, mint az anonim|alkoholisták. - Mit mondasz?
Ez olyasmi, ami minden nap|csinálnod kell, ugyanabban az időben.
Honnan veszed ezt a zagyvaságot?
Édesem, alkoholista vagy?
Azt mondom, hogy jót tesz|nekem a rövidhatáridős siker.
Nos, ez hülyeség. Ez|egyszerűen hülyeség.
Ki olvassa a blogot?
Emberek. Emberek olvassák,|ebben biztos vagyok.
Nos, ez olyasmi, amirőI úgy|döntöttél, hogy csinálod,
és eldöntheted, hogy abbahagyod,|és egyetlen ember sem fogja bánni.
Nem. Nem érted? Épp hogy elkezdtem.
Nem hagyhatom abba, be kell|fejeznem. Ez minden, amim van.
Halló? Halló?
Hülye süket telefon.
Nem ez minden, amid van.
Tudom. Tudom. Nem gondoltam komolyan.
Tegnap buggyantott tojást csináltam.
Tökéletesnek tűnt megcsinálni
a valószínűleg második legszörnyűbb|munkanapon a történelem során.
Magyarázd meg nekem, hogy lehet,|hogy te még soha nem ettél tojást.
Ettem tojást... például a tortában.
Soha nem ettem tojás tojást.|Nagyon makacs gyerek voltam.
Felforrt.
Az képzeltem, Isten tudja, miért,|hogy a buggyantott tojás egyszerű lesz.
De mélységesen tévedtem.
"Azonnal és óvatosan nyomjuk a|fehérjét a sárgája felett egy fakanállal
"2-3 másodpercre. " Azonnal.
Gusztustalan.
Ó, talán nem friss a tojás. Julia|szerint a tojásnak frissnek kell lennie.
Friss.
Rendben. Nem kell leharapnod|a fejem. Csak Juliát idézem.
Hárman kellettünk hozzá, bezsúfolódva|a konyhába, a forrásban lévő víz fölött,
de végül rájöttünk.
- Helló.|- Üdv.
Milyen aranyos?
És én megettem életem|legeslegelső tojását.
Azt gondoltam, a tojás nyálkás|és ragacsos lesz, de olyan az íze,
mint a sajtszósznak. Nyami.
Julia Child, olyan remek vagy.
- Csirió.|- Csirió.
És, ha szabad mondanom, kiváló a bor.
- Gondolod, hogy Julia tud rólad?|- Szeretném.
Arról fantáziálok, hogy eljön vacsorára,|és megmutatom az új citromhéj-kaparómat.
Közel kerülünk egymáshoz.
Az igazság az, hogy senki nem tud rólam.
Úgy érzem, hogy a nagy|űrbe küldöm ki a dolgokat.
Ami eszembe juttatja Annabelle|blogját. Olvastad mostanában?
Igen.
- Valahogy vicces.|- Tényleg?
Randizik egy gazdag pasival,|akinek repülője van. A neve Lester.
És csinálják a levegőben. Az|emberek imádják. Óriási bumm.
Mit gondoltok, mit jelent,|ha nem szereted a barátaidat?
- Teljesen normális.|- A férfiak szeretik a barátaikat.
Nem a férfiakról beszélünk.|Ki beszél a férfiakról?
Tehát eltelt 5 hét, hátra van még|47, és fantasztikusan érzem magam.
Néha menthetetlenül kíváncsi vagyok rá,|hogy olvassa-e ezt egyáltalán valaki.
Biztos vagyok benne,|hogy igen, ugye? Valaki?
Bárki?
Ernestine, van egy hozzászólásom.
Julie, az anyád vagyok.|Még mindig nem értem,
miért csinálod ezt. Én|vagyok az egyetlen olvasód.
Az anyám. Nem számít.
Ma azzal kezdünk, hogy|megtanulunk tojást főzni.
Először is, biztosnak kell|lenniük benne, hogy a tojás friss.
Annyira reméltem, hogy...
Nos, valamivel kicsivel|haladóbbat, Madame Brassart.
De maga nem haladó szakács.
De tudom, hogyan kell|megfőzni egy tojást.
Tudja, hogyan kell|kicsontozni egy kacsát?
Nem, de az pontosan olyasféle dolog,
amit nagyon szeretnék|megtanulni, hogyan kell csinálni.
Van egy másik osztály,|de nem fogja szeretni.
Az profiknak való, ami maga soha|nem lesz, ebben biztos vagyok.
Csupa férfi. Mesterek.
És nagyon drága.
Nem tudom elképzelni, hogy valaha|fizetni akarna az oktatásért.
Mennyi?
Tehát a hagyma kész, de...
Először is, így kell tartani a kést.
Könnyedén a csuklót.|Hagyja itt a hüvelykujját.
A kéz és a kés eggyé válik.
És a kezet, a másik|kezét, azt meg kell óvnia.
Így, csak a hagymát kell vágnia. Igen?
- Én nem.|- Igen.
És aztán ide teszi a|hüvelykujját, és a többi ujját ide.
Jule?
Egy kissé túlságosan|törtető lettél, nem gondolod?
Nos, látnod kellene, hogy|néznek rám azok a férfiak.
Mintha valami léha háziasszony lennék,
aki az idő agyonütésére|keresi a módszert.
Hát...
- Hova mész?|- Nem ide.
- Éhes vagy?|- Nem.
Jó.
Tada!
Szép munka, Madame Child.
Drága Avis, a harmadik hete|vagyok a Cordon Bleu-nél,
és tökéletesen mennyeien boldog vagyok.
Minden reggel 6:30-kor megszólal|az ébresztő, és kiugrok az ágyból.
Fenn vagyok!
7:30-ra az órámon vagyok,|kötényben, krumplit hámozok.
Aztán húslevest főzünk,|és halat filézünk.
Galambokat tűzdelünk. Tésztát|készítünk annyi vajjal,
hogy majd' megáll a|szívem, ha csak ránézek.
A tanárom annyira gyors,|hogy néha eltévelyedek.
De mindenki előtt járok az|osztályban, akik mind férfiak,
és mind szörnyen barátságtalan volt, míg
rá nem jöttek, hogy|rettenthetetlen vagyok.
Erre nagyjából én is|akkor jöttem rá, amikor ők.
A délelőtti óra 12:30-kor ér véget,|akkor hazamegyek, ebédet főzni Paulnak.
Akkor Paul szundikál egyet.
Később, délután ő visszamegy a|követségre, én pedig az iskolába.
Muszáj, hogy mindenkinek|legyen mozsara és mozsártörője.
Mellesleg, az apám megrendült|tőle, hogy szakácsiskolába járok.
Plusz pénzt ajánlott, hogy|szakácsot tudjak felvenni.
Folytassák. Szórakozzanak!|Élvezzék! Ez az, ami számít.
Valószínűleg én vagyok az egyetlen|amerikai, akit ismerek Párizsban.
aki azt hiszi, hogy ételt vásárolni,|van olyan szórakoztató, mint ruhát.
Persze, te is így gondolnád,|ha egy olyan országban élnél,
ahol egyáltalán semmi divatos|nincs az én méretemben.
Egyébként tudtad, hogy|ha nem szárítod a húst,
akkor nem fog rendesen megbarnulni?
Irma Rombauer egy szót sem|ejt errőI a Főzés élvezetében.
Avis, a mennyben vagyok itt.
Karriert kerestem egész életemben...
- Boldog Valentin napot.|- ... és megtaláltam.
Ceylonban találkoztunk,|amikor az OSS-nek dolgoztunk.
De egyáltalán nem ő|figyelt rám fel először.
Nos, ez nem igaz. Felfigyeltem|rád. Rögtön felfigyeltem a lábadra.
Ó, olyan ravasz voltál.
- Minden nő meg volt őrülve érte.|- Hibáztatod őket emiatt?
Mindenesetre Kínába küldtek minket.
Ami teljességgel felséges,|ha szólhatok a magam nevében.
Julia.
Amikor befejezed a szemesztert, te|fogsz tanítani a Cordon Bleu-nél?
Nem, én nem hinném.
A nő, aki vezeti, gyűlöl engem!
Ugyan. Senki sem gyűlölhet téged.
Ez igaz. De ő igen.
Kémek voltatok?
Nem. Igen. Nem.
Ó, annyira óvatos, igaz?
Az OSS-nél voltatok,|és nem voltatok kémek?
Én csak aktatologató hivatalnok voltam.
Paul azonban? Paul|tervezte az összes titkos
háborús szobát Mountbatten tábornoknak.
Nos, csak a térképeket,|bemutatókat, és ilyesmit. Nem volt...
Ő tette! Egyedül nyerte|meg nekünk a háborút.
Nos, muszáj volt. Valaki megtette. Úgy|értem, engem csak belerángattak, nem?
Szóval, ott voltunk Kínában, és|barátként együtt vacsoráztunk,
és kiderült, hogy Julia az igazi.
Kiderült, hogy mindig|is Julia volt az igazi.
Julia, te vagy a vaj a kenyeremen,|és az éltető lélegzetem.
Szeretlek, drága kislány.
Boldog Valentin napot.
Kedves Charlie,
Julia a tűzhelye mellett|ugyanúgy megbűvöl engem,
mint az üstdobos nézése|egy szimfónia alatt.
A sütő ajtaja olyan|gyorsan nyílik és csukódik,
alig veszed észre a kanál|fürge mozdulatát a serpenyőben,
és fel a szájáig, hogy|ellenőrizze az ízeket.
Olyan ez, mint a dobok|tökéletes időzítésű megütése.
Azután a csupasz ujjaival,
kikap egy cannellonit|a forró vizes fazékból,
és felkiált:
" Ezek az átkozottak forróak,|mint egy kemény fasz. "
- Mit mondott?|- Tudom.
Julia Child azt mondta:
"Forróak, mint... "?|- Tudom, engem is sokkolt.
Ez a levélbőI van, amit Paul Child az
ikertestvérének,|Charlie-nak írt 1949-ben,
amikor Julia elkezdte az|óráit a Cordon Bleu-ben.
Vagyis Julia és Paul,|beaucoup, beaucoup.
- Tudom. Csak meg akartam mutatni neked.|- Mit?
Soha nem tudod, hogy milyen valaki|szexuális élete, abból, hogy ránézel.
Annyira szerelmesek voltak.
Csípős mártás egy olvasótól.
És ma 12 hozzászólásom volt az|olvasóimtól, és egyiküket sem ismerem.
Köszönöm az összes hűséges|olvasómnak a zsákmányt.
Most fejeztem be a 65.|receptet, a 47. napon.
59 múlt el, 437 recept maradt.
103 receptet csináltam meg,|több mint két hónap alatt.
Kosár alakú sütinek látszik.
A homár thermidor módra következik,
és ölnöm kell, és|feldarabolnom egy rákot.
Hogyan tudom ezt megtenni?
A múlt éjjel, az álommasinánk,|ami itt van az ágyunk mellett,
hogy elnyomja a teherautók zaját,|akik a lakás mellett húznak el,
beszélt hozzám. És ezt mondta:
"Homár gyilkos.
"Homár gyilkos, homár|gyilkos, homár gyilkos. "
Az egyik olvasóm szerint,|ha beteszem a homár a hűtőbe,
ledermed tőle.
Aztán egy másik|hozzászólásban azt írták:
"Nosza, ölje meg az átkozott homárt.
"Fogjon egy kést, és csinálja. "
Él!
Eric.
Istenem.
"Megjegyzés arról, hogy|bánjunk el az élő homárokkal.
"Ha nem akar élő homárt|megpárolni," nos nem,
"nyomja bele a kést a|fejébe a szemei között. "
Ó, Julia, szerinted ez olyan egyszerű.
Homár gyilkos.
Eric.
Eric.
Tűnj innen.
Egyáltalán nincs rád szükségem.|Teljesen használhatatlan vagy.
Csak beledobom őket a vízbe,
és ráteszem a fedőt, és ennyi.
Szuper.
Remek.
Helló.
Pá.
Sajnálom.
Sajnálom.
Jól vagy?
Jó.
Jó, rendben.
Rendben, fiúk.
Új sheriff van a városban.
Homár gyilkos.
Homár gyilkos.
Ellenőrzés alatt tartom.
Te egy szent vagy.
Köszönöm. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
- Köszönöm.|- Szívesen.
- Nem lehet. Nem lehet.|- Dehogynem.
- Nem, nem lehet. Rengeteg dolgom van.|- Lehet.
- Eric, nem lehet.|- Jó vagyok.
- Eric.|- Csak még egyet, még egyet.
- Csak még egyet.|- Jó. Menj, sok dolgom van. Menj!
Kifelé!
- Szia, köszönöm szépen.|- Szia, haver. Hogy vagy?
Boldog születésnapot.
Csodásan. Jó, hogy látlak.
- Torta.|- Torta. Sógor.
- Nagyon szeretlek.|- Szia.
Bon appé***.
Bon appé***.
Boldog születésnapot, Julie.
- Boldog születésnapot.|- Szia! Köszönöm, édesem.
Köszönöm, hogy eljöttetek. Szia!
Van egy hihetetlen dolog. Amikor Julia|és Paul találkoztak, Julia szűz volt.
- Komolyan?|- Húha.
Akkor már, úgyszólván 40 éves volt.
- Ez komoly?|- Honnan tudja ezt bárki egyáltalán?
Megvan az összes levél, amit Julia|a barátnőjének, Avis De Votónak írt.
Paul pedig a testvérének írt, és senki|sem dobott ki semmit, ha jól tudom.
Amikor összeházasodtak, alig|tudott megfőzni egy tojást.
Nem elképesztő?
Igazán?
- A párolt uborka meglepetés.|- Finom.
A megszállottja lettem.|Teljesen a megszállottja.
Teljesen megszállott.
Nos, jó, hogy az vagy,|mert ez fantasztikus.
Komolyan. Nagyon finom.
Akkor élvezd, mert ennyi volt.|Mármint a homár komoly pénzbe kerül.
Miért nem teszel fel olyan|PayPal dolgot a honlapodra?
Az emberek küldhetnének|pénzt, ha úgy gondolják.
Igen. Abszolúte.
Vannak rajongóid, az olvasóid szeretnek.
Igen? Vannak rajongóim?
Persze, vannak.
- De nem kérhetek pénzt.|- Miért nem?
Azt hiszem, meg kéne csinálnod a|PayPalt. Úgy több homárt ehetnénk.
Jobban. Fújjad, fújjad. Megvan.
Boldog szülinapot édesem.
Köszönöm.
Épp olyan, mint Juliáé.
Kivéve, hogy az övé|valószínűleg valódi volt.
Gyönyörű.
Hadd kapcsoljam be.
Milyen?
30 éves vagyok.
Azt gondoltam, szörnyű lesz,
de hála nektek, és hála Juliának,
úgy érzem, túl fogom élni.
Torta.
Még torta. Hogy ízlik a torta?
Kicsim.
Megyek az ágyba.
Ernie, 53 hozzászólás van|a homáros bejegyzé***.
Fogd be.
- Julie Powell.|- Az a személy, akivel beszélnem kell,
ha problémám van?
Igen, uram. Mi a baj?
Túl sok kaja, kevés szex.
Eric, nem vicces.
Azt hittem, elég vicces.
Jó, az.
- Találd ki, mi van?|- Mi?
A tiéd a harmadik legnépszerűbb|blog a salon. com oldalon.
- Az enyém?|- Igen, a tiéd.
Az enyém!
Azt találtam ki, hogy|mindenkire, aki ír a blogomba
százak jutnak, akik|nem írnak. Nem gondolod?
Olyan, mintha egész csomó ember|lenne, akik kapcsolatban állnak velem.
Valamiképpen szükségük van rám.
Például, ha nem írnék,|nagyon idegesek lennének.
Valószínűleg mondjuk mérget vennének|be, hogy megpróbálják megölni magukat.
Julia.
Még mindig kalapokat csinál?
Ó, nem, otthagytam.
De már készen állok rá, hogy|végezzek a Cordon Bleu-ben.
Nem tudom elérni azt az átkozott nőt,
aki vezeti, hogy|előjegyezzen a vizsgára.
Madame Brassart? Ő az|a nő, akirőI beszél?
Egy kurva.
Igen, igaza van.
Azt hiszem a világon ő az egyetlen,|akit őszintén ki nem állhatok.
A világon nem ő az egyetlen,|akit én ki nem állhatok.
Ismeritek egymást?
Kellene. Julia Child, Simone Beck.
- Simca.|- Simca, örülök.
Ő pedig a barátom, Louisette Bertholle.
Nem hiszem el, hogy|még nem találkoztatok.
Simca és Louisette szakácskönyvet írnak.
- Amerikaiaknak.|- Tényleg?
Miért van szüksége|arra a hülye vizsgára?
Megszerezném a diplomámat.|Akkor tudnék tanítani.
Nincs szüksége diplomára, hogy tanítson.
Valószínűleg igaza van.
- Avis ugyanezt mondja.|- Kicsoda Avis?
A barátom, Avis De Voto, aki|Cambridge-ben, Massachusettsben él.
Ő nagyon bölcs.
De mindegy. Akarom a diplomát.
Nagyon konvencionális vagyok.
Nem tudok, mit kezdeni ezzel.
Nos, miért nem ír a|szörnyű Madame Brassart-nak,
és fenyegeti meg?
Fenyegessem meg? Mivel?
Az Amerikai Egyesült Államokkal.
Igen!
Mondja neki, hogy az amerikai|nagykövet személyesen szeretné,
ha maga letenné a vizsgát.
Nem, nem, nem, nem, nem, nem.
Ezt nem tehetem. Az égre, nem!
Az amerikai nagykövet.|Alig ismerem azt a férfit.
Dehogynem tudja megtenni.
Kedves Madame Brassart,
az amerikai nagykövetségen mindenki,
beleértve kedves|barátomat, a nagykövetet,
nagyon meg lesz lepve, ha nem|engedi, hogy letegyem a vizsgámat.
Receptet fog írni
a oeufs mollets-hoz. Côtelettes|de veau en surprise-hez,
és creme renversée au caramel-hez.
Côtelettes de veau en surprise.
Fogalmam sem volt róla, hogy mi|a veal en surprise. Egyáltalán.
Főztük az órán. Borjúszelet|gombával egy zacskóban.
Papírzacskóban. Az a meglepetés.
Kinyitja a zacskót, meglepetés!
Borjú és gomba. Még soha|nem buktam meg vizsgán.
- Én ötös tanuló vagyok.|- Kérheted, hogy újra vizsgázhass.
- Igen?|- Persze.
Közben, jöhetsz, és taníthatsz velünk.
A mindenit!
Igaz, hogy azt tervezi,|hogy tanítani fog?
Igen, tanítani fogok amerikaiakat|Párizsban, hogyan főzzenek.
Madame Child, meg kell mondanom, hogy|magának nincs tehetsége a főzéshez.
De az amerikaiak soha nem|fogják észrevenni a különbséget.
Most, sajnálom, hogy ezt kell|mondanom, elkezdjük az aszpikokat.
Az aszpik egyféle|marhaízesítésű zselé forma.
Nem hangzik ízletesnek?
El sem tudom képzelni, miért|nem csinálja ma már senki.
Borjúlábbal kell kezdeni,
ami nekem már megvan, hála|a szentéletű férjemnek,
és addig kell főzni, míg a konyhának|nem lesz cserzőműhely szaga.
Aztán ezt hűtőben hagyjuk|kocsonyásodni, majd tányérra fordítjuk.
Ennek, Julia Child szerint,|egyszerűnek kell lennie.
Én csak azt mondhatom, és|nem akarom Juliát támadni,
hogy a ribanc hazudott.
Fene.
- Fene!|- Hány aszpik van még?
Hét.
Senki nem tudja meg,|ha nem csinálod meg.
Nincsen Aszpik rendőrség, vagy ilyesmi.
Hazudhatnál.
Nem tehetem. Egyszerűen nem.
Julia tudná. Olyan, mintha|figyelne. Az ő hatása alatt vagyok.
Sokkal jobb ember leszek miatta.
Fúj! A lefolyó! Ezt nézd!
Utálok itt lenni! Tettél|valamit a lefolyóba?
Utálsz itt leni?
Hogy kellene bármit is|főznöm egy ilyen konyhában?
Nem csoda, ha a formám szétment. Nem|hiszem, hogy van lefolyótisztítónk.
Nem, hacsak nem vettél.
Mindezt én csinálom, és
lefolyótisztítót is|nekem kellene vennem?
Most éppen nem vagy annyira|Julia Child hatása alatt.
Mi van, ha túllépem a határidőt, Eric?
Egy egész évet|elvesztegetek az életembőI.
Sovány voltam, most|pedig elkezdtem hízni.
- Hízni?|- Mindennek a tetejébe,
ki kell csontoznom egy egész kacsát.
- Mikor?|- Egyszer.
- Felfogod egyáltalán a kacsa|csontozását? - Nem, nem megy.
Persze, hogy nem.
Biztosan mindenki emlékszik|rá, hogy csak pár napja volt,
amikor összeomlottam az aszpikom felett,
és megfogadtam, hogy jobb|emberré formálom magam.
És akkor kötöztem össze a|poulet rôti a la normande-t,
ami sült csirke, csirkemájjal|és krémsajttal töltve,
ami leesett a padlóra és a töltelék|egy hatalmas ragacsos massza lett.
Vagyis, röviden, egy újabb összeomlás.
Ez őrület.
Rosszabb, mint az utóbbi.
Még kötözni se tudok.
És úgy sírtam, mint egy kis,|érzelmileg zavart gyerek.
Szerencsétlen vagyok.
Felveszem. Felveszem.
Halló?
Igen, kivel beszélek?
Tudná tartani egy pillanatig?
Nem biztos, hogy itthon van.|Talán kiugrott valahova. Tartsa.
Egy riporter az, a|Christian Science Monitortól.
Írni akar rólad.
Igazán?
Mondjam neki, hogy hívjon vissza, ugye?
Nem, nem, felveszem.
Halló?
Igen?
Kit akar vacsorára hozni?
Nem, persze, hogy tudom, ki|ő. Pontosan tudom, kicsoda.
Ki? Ki, ki, ki, ki?
Az remek volna, egyszerűen|csodálatos lenne.
Viszont látásra.
- Ki?|- Találd ki, ki jön vacsorára?
Ó, Istenem.
A három ínyencre.
Egy mindenkiért, mindenki egyért.
Igen!
Rendben. Rettenetes volt|átváltanom ezeket a recepteket
a tízes mértékrendszerrőI.
- A mértékek nem számítanak.|- Ó, dehogynem!
Nagyon is számítanak.
Ez volt az egyik legfontosabb érvünk,
Louisette-nek és nekem, amikor|a szakácskönyvünket írtuk.
Ami végre készen van.
Elküldtük a kiadónak. Hamarosan|Simca és én híresek leszünk.
Mi leszünk az új Mrs. Főzés élvezete.
Talán. Jó, akkor próbáljuk meg. Csak...
Segíthetek?
Igen, ez mieux.
Nos, igen. Korán jöttek. Amerikaiak!
Kedves Dorothy, a testvéred,|Julia, főzést tanít mostanság.
Három diákunk van, akik 2|dollárt fizetnek óránként.
Alig elég rá, hogy a költségeket|fedezze, de kit érdekel?
Simca, Louisette és én|vagyunk a három ínyenc.
Bár néha csak a két ínyenc vagyunk,
mert Louisette-rőI|kiderült, hogy fáj a feje,
és a találkozói az orvossal|az óra alatt vannak.
Fáj egy kicsit a fejem.
Mindkettőjükkel találkozol|majd, ha a jövő hónapban eljössz,
kivéve, persze, ha|Louisette-nek fáj majd a gyomra.
Tökéletes. És ha nem,|soha ne mentegetőzzön.
Ne mentegetőzzünk! Ne magyarázkodjunk.
Louisette elhagyott minket,|egy újabb hasfájás miatt.
Egy nappal előtte pedig,
otthagyta az órát mielőtt befejeztük|volna a bajor csokoládékrémet.
Nem hiszem el, hogy a fogorvosa|csak ekkor tudja fogadni.
Tartsuk nyitva a szemünket, nem|akarjuk elszalasztani Dorothyt.
Lehetetlen, hogy|elszalaszd a testvéredet.
Nem látom!
- Ott van.|- Dorothy!
Szia, Julia! Hiányoztál!
Olyan jó látni téged...
- Paul!|- Szia. Szia, kedves.
Volt egy kalandom az óceánjárón!
- Egyszer sem voltam rosszul!|- Jó kislány! Hogy van a lábad?
Az emberek hullottak|mellettem, mint a legyek!
- Nézd.|- Ó, Istenem.
Ezt nézd.
Csak az ételre gondolok egész nap,|aztán arról álmodok egész éjjel.
Ez igaz, megszállott lett.
Ha nem ülnék a konyhában,|soha nem látnám.
A múlt éjjel azt álmodtam, hogy|cassoulet-t készítettem apának,
és utálta, persze.
Ő semmit sem ért meg ebbőI.
Majdnem sajnálom miatta.
Annyira akarta, hogy|Pasadenában maradjunk,
republikánushoz menjünk feleségül,|és szaporodjunk, mint a nyulak.
- Miért nem tettük?|- Túl magasak vagyunk.
Nézz szembe vele, ez igaz.
KezdettőI fogva nem|illetünk be. Szó szerint.
- Vagyis akkoriban nem.|- Tudom, igaz.
Ne gyötörd apát a|politikával, amikor eljön.
- Nem. - Vagy elő se|veszi a csekk-könyvét.
- Nem fogja, ugye?|- Nem ígérhetek semmit.
- Szereti McCarthy szenátort.|- Ó, tudom.
- Pasadena.|- Pasadena.
Balszerencse.
Dort, megeszed... a brie-t.
- Ez a brie?|- Igen. Igen, az a brie.
Nem ez a legcsodásabb|sajt, amit életedben ettél?
- De!|- Igen.
A válasz, igen.
Van egy séf a Chez la Mere-ben, Michel,|aki ideadja beurre blanc receptjét.
Beurre blanc. Mi az a beurre blanc?
- Vaj, fehér borecetben.|- Imádom a vajat.
Összekevered őket,
és az ecetben lévő sav|szilárddá teszi a vajat,
tehát a vaj, ahelyett,|hogy elolvadna, olyan...
krémes, könnyed, habos lesz,
és valami fantasztikus átható...
Jellegzetes.
Zamatos.
Zamatos?
Igen.
Nos, ő...
a férfi, akihez hozzámentem.
Mindenesetre,
hallal tálalják, és pompás.|Meg fogom csinálni neked.
- Az isteni lenne.|- Igen.
És, Dort, rendezünk neked egy partit.
- Tényleg?|- Nagyon izgalmas.
Mellesleg, van egy férfi,|akit szeretnék neked bemutatni.
Azt hiszem, igazán...
Ő...
Magas. Nagyon magas.
- Bocsánat?|- Magas. Nagyon.
- Rendkívül magas.|- Én vagyok rendkívül magas.
- De ő még magasabb, tehát ez jó.|- Még magasabb.
Nos, ez jó.
Rendben.
Nagyon jó.
De nem remek.
Helló, hölgyeim. Kér valaki valamit?
Igen.
Tessék. A tapenade csodás.
Julia, megvagy.
John!
Na lám!
És, hol van a testvéred?
Ott van. Szia, John.
- Szia, Paul.|- Ott.
Tehát, sokat beszéltünk neki rólad.
Nos, nem akarom|félbeszakítani a beszélgetést.
Ivan Cousins-nal? Most ismerkedtek meg.
Nem tudom elképzelni, hogy|Dorothy meglép Ivan Cousins-nal.
Kedves szeretteim...
John, ez csodás.
Soha nem voltam még ilyen esküvőn.
Tessék, Julia.
- Milyen csodás esküvő.|- Köszönöm, papa.
Nem lelkesedek ezért a házasságért.
Nos, a miénkért sem lelkesedett.
Igaz.
Hogy mennek a dolgok a követségen, Paul?
Jól. Köszönöm, Phila. Köszönöm.
Vagyis nem igazán jól, mert a könyvtár|költségvetését 90%- kal csökkentették.
Úgy látszik, McCarthy|szenátor keze messzire elér.
McCarthy szenátor olyan ember,|aki kiáll a véleményéért.
Csodálom az embert, aki|kiáll a véleményéért.
Nos, sok embert ismerünk Washingtonban,|akik elvesztették a munkájukat,
több évi kormányzati szolgálat|után, mindenféle ok nélkül.
Paulnak pedig listát kellett készítenie
minden egyes könyvrőI|a követségi könyvtárban.
Biztosan nem azt akarod sugallni,|hogy a francia kormány bármivel jobb.
- És...|- Táncolunk?
Gyere, táncolj velem.
Elnézést.
Azt mondtad, nem fogsz beszélni|errőI, erre csak errőI beszélsz.
Tudom, soha nem tanulok.
Hol van az én nagy habverőm?
Itt fenn, felkeveri magát.
És az ebéd, majonéz?
- Finom.|- Az finom, ugye?
- Nagyon. A húdogtól.|- Elküldöm a receptet Avisnek.
Nagyon izgatott vagyok emiatt.
- Azt hiszem, ez áttörés.|- Hát, az íze olyan.
Dorothy terhes.
Paul.
Nem csodás?
Igen.
Oké.
Oké.
- Annyira boldog vagyok.|- Tudom.
Tudom.
Ha picikét megmelegíted az edényt,|mielőtt beleütöd a tojássárgáját,
minden megváltozik.
Elronthatatlan majonéz.|Teljesen elronthatatlan.
Legépeltem.
- Nem értesz egyet?|- A majonézzel kapcsolatban? Dehogynem.
Biztosan tökéletesen igazad van.
Szakavatott megvalósíthatóság.|Ez az én mottóm.
Julia.
Van egy kis problémánk.
- A szerkesztőnk...|- A szakácskönyvünké.
...azt hiszi, hogy a|könyvünk nem angolul van.
De a ti könyvetek angol.
Elutasították.
De azt javasolták, hogy|amennyiben folytatjuk,
szereznünk kellene egy társat,|aki fogná, ami csináltunk,
és átformálná úgy, hogy megfeleljen|az amerikai szakácsoknak.
Megcsinálnád, Julia?
Megcsinálnám-e?
Igen.
Most játszunk egy kört a "Találd ki,|ki jön hozzánk vacsorára" játékból.
Szerdán házigazdája|leszek egy híres vendégnek.
Első segítség.
A Julia Child és közöttem lévő szakadék
nagyjából 1000-es|nagyságrenddel fog csökkeni.
Ezres.
A válasz a kérdésre, nem, nem|Amanda Hesser az a New York Timestól,
vagy Nigella Lawson vagy Ina Garten.
De itt a második segítség,
boeuf bourguignon-t fogok készíteni,
ami az első étel volt, amit|a híres vendég megfőzött,
amikor először olvasta A francia|konyhaművészet a gyakorlatban könyvet.
Boeuf bourguignon-t. Julia|Child boeuf bourguignon-ját.
Nos, mivel senki sem találta ki, ki a|titokzatos vendégem, el kell mondanom.
Judith Jones az, a|szerkesztő, aki felelős volt
Julia szakácskönyvének|kiadásáért akkor régen,
a nő, aki felismerte a történelmet|a selyempapír kéziratban.
Idősebb, és valószínűleg nem szokott|hozzá, hogy este 10-kor egyen,
azért vagyok ilyen szorgalmas, és|készítem el a ragut egy nappal korábban.
És ahogy főztem,
majdnem úgy érzetem, hogy Julia és én
kommunikálunk egymással|a téren és időn át,
egy mély, spirituális,|misztikus szinten.
Bár, legtöbbször,|csak magamban beszélek.
- Mennyi ideig fő ez?|- Két és fél órán át.
Üdv.
Julia Child vagyok.
Ma pedig egy ünnepi lakomát fogunk|készíteni, azaz les fętes d'ünnep-t.
Egy félig csontozott csirkével kezdünk,|vagyis a poularde félig-désossée-val.
Most, először eltávolítjuk a máját,|és megsütjük egy kis előételnek,
vagy talán ízletes májas hurkának,|amit sós kekszre lehet tenni,
Ritz kekszre, sós kekszre.
Sós keksz.
Vagy, ha van háziállatuk, kutya|vagy macska, ők szeretik a májat.
Mentsük meg a májat.
- Mentsük meg a májat.|- Mentsük meg a májat.
Most pedig helyezze a|csirkét hasával lefelé,
és vágja végig a püspökfalatjáig.
Bumm!
Na most megcsináltam, levágtam|egy darabot az ujjamból.
Nos, nagyon örülök, hogy ez megtörtént.
Tudják, balesetek történnek|időrőI-időre a konyhában.
Még nem beszéltük meg igazából,|mit kell tenni ilyenkor.
Először, el kell állítani a vérzést.
A legjobb módszer, ha közvetlen|nyomást gyakorolunk a köténnyel, így ni.
Fel kell emelni a kezüket a fejük fölé.
Én természetes véralvasztót|javasolok, mint a csirkemáj.
Még egy ok, amiért ne dobjuk ki a májat.
Ó, Istenem, ez Iüktet!|Egy érszorító, ennyi.
Miért forog mindenki?
Nos, azt hiszem, aludni|fogok. Bon appé***.
Nem, nem, nem!
Nos, ez csak egy hatalmas,|száraz receptgyűjtemény.
Egyáltalán nem működik.
Muszáj lesz a legtöbbet kidobnom,|és az egészet elölrőI kezdenem!
Ennek szakácskönyvnek kell lennie,
ami elérhetővé teszi|a francia konyhát az
amerikaiak számára,|akiknek nincs szakácsuk.
Akik cselédnélküliek.
Ez egy szó?
Cselédnélküli.
Azt hiszem, ez egy szó.
Julia?
- Mi van, ha el kell mennünk Párizsból?|- Miért kellene elmennünk Párizsból?
Mert a megbízatásom négy évre szólt.
Vagyis, akkor van még időnk.
Nyolc hónap.
Ez a szakácskönyv pedig nem olyasmi,|amit be tudsz fejezni nyolc hónap alatt.
Nem. De két év alatt|lehetségesnek tűnik.
Julia.
Mi van, ha valahova|máshova helyeznek át?
Megtennék?
Igen.
Nem igazán érdeklem őket.
Paul. Hogyne érdekelnéd őket.
Pedig nem, tényleg.
Nos, ha nem maradhatunk Párizsban,
akkor elküldöm levélben az|oldalakat Louisette-nek és Simcának,
ők pedig visszaküldhetik nekem.
Ezért fektettek a levelezőrendszerbe,
az indigóba és a|selyempapír másolatokba,
vagy csak felugorhatok|egy vonatra Párizs felé,
bármikor, amikor muszáj hármunknak|együtt dolgoznunk, tudod.
Vagy kettőnknek, tulajdonképpen, mert|Louisette majdnem semmit sem csinál.
De valahol Európában lennénk.
Nem gondolod?
Nagyon nehéz megmondani, a jelenlegi|politikai hangulatot figyelembe véve.
McCarthy szenátor nem|szereti a hozzánk hasonlóakat.
Hozzánk hasonlóakat? Miért? Mit tettünk?
Nem csináltunk semmit. Nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy Kínában voltunk.|És ez gyakorlatilag elég.
Nos, közben, még itt vagyunk.
- Igen, itt. Igazad van.|- Igen.
Igyunk a könyvre.
Francia konyhát mindenkinek!
Vagy Francia otthoni konyha.|Ez tetszik? Melyik tetszik?
Mindkettő.
Drága Avis, a melléklet|a szakácskönyvünk
része, a mártásokról szóló fejezet.
Természetesen nem|mutathatod meg senkinek,
hacsak nem vagy biztos|benne, hogy nem volt,
és soha nem is lesz köze|a könyvkiadási üzlethez.
Vannak emberek, akik semmit|sem szeretnének jobban,
mint ellopni ezt a|hollandi mártás receptet.
Késésben vagyunk!|Gondolod, hogy ott lesz?
Louisette? Persze, hogy ott|lesz. Az ő házába megyünk.
Csak viccelni próbáltam.
- MirőI van szó, egyébként?|- Louisette nem akarta elmondani nekem.
Azt mondta, meglepetés.
Talán lemorzsolódik a|projektbőI. Az mennyei lenne.
- Julia.|- De, amikor az lenne.
Barátaim, ő itt Irma Rombauer.
Mrs. Élvezet?
A Főzés élvezetének első kiadását|egy évembe került megírni.
Csak egy év? Beleértve a|receptek tesztelését is?
Nos, nem igazán teszteltem a|recepteket. Olyan sok volt belőIük.
Akkor találtam egy kiadót, egy|kisebb nyomdát St. Louisban.
Mennyit fizetett önnek?
Én fizettem neki. 3,000 dollárt.
- 3,000 dollárt?|- Kisebb vagyon.
De volt egy kis biztosítási|pénzem, mert a férjem...
- Ne!|- Öngyilkos lett?
Igen.
Én pedig arra gondoltam, mi mást|tehetnék a biztosítási pénzzel.
Aztán, a könyvet elkezdték eladni,
és a Bobbs-Merrill átvette,|így most igazi kiadóm van.
És ők fizettek önnek valamit?
Egyáltalán nem.
Becsaptak. Ellopták a szerzői jogaimat,
most pedig itt az új kiadás,|és találják ki, mi történik?
- Micsoda?|- A tartalomjegyzék teljes katasztrófa.
Ha a hamis csirke receptjét|keresi, nem találja meg a h-nál.
Igazán?
A "csirkecomb, hamis" címszó alatt van.
Nem.
Csak arról akart beszélni,
hogyan csapta be a kiadója,
több ezer dollárnyi szerzői jogdíjjal.
EttőI felfogtam, hogy...
nem lesz egyszerű a kiadás.
Ez itt AvistőI jött neked.
Istenkém, nos.
Avis imádja a mártás fejezetemet.
Ez csodálatos, drágám.
Ó, nem.
Megmutatta valakinek. Mikor|határozottan megtiltottam neki.
Megmutatta egy szerkesztőnek a|Houghton Mifflinnél Bostonban,
és a bostoni szerkesztő|megmutatta a kiadó vezetőjének...
Paul! Paul!
Igen? Mi, mi, mi? Mi az, mi az?
Ki akarják...
Ki akarják adni a könyvünket.
Ez remek hír!
És előleget akarnak adni.
Mennyit?
- 250 dollárt!|- Ne.
És mikor a könyv készen|lesz, még 500-at!
Annyira büszke vagyok rád.
A szerkesztő imádta a könyvet!
Imádta.
Így az elégett ragu|szagával a levegőben,
gyomorgörccsel ébredtem.
Beteget jelentettem.
És visszamentem az ágyba pár órára.
Írd le. Írd be a blogba, arra az|esetre, ha valaki az irodában olvassa.
És visszamentem az ágyba pár órára.
Délre valahogyan képes voltam|magam álló helyzetbe hozni.
Mit főz?
Megvettem a boeuf bourguignon|hozzávalóit, mindent újra.
Boeuf bourguignon-t.
Hazacipeltem.
És főztem egy másik|boeuf bourguignon-t.
Desszertnek pedig bajor|málnakrémet csináltam.
A nap végére jól éreztem magam.
Vacsorát főztem egy legendának,
még akkor is, ha nem is hallottam|róla pár hónappal ezelőttig.
Talán felajánl neked|egy könyvszerződést.
Mi van, ha megteszi?
Úgy értem, mit jelentene ez? Azt|jelentené, hogy talán író vagyok.
Mennyi pénzt keresnek|az emberek egy könyvvel?
Előlegként? Fogalmam sincs.
- 100,000 dollár?|- Ezt ki se mondd.
Halló?
Üdv.
Tudom. Tudom. Tudom. Itt|is van. Kutyák és macskák.
Tudom.
Tudom.
Tudom.
Nos, köszönöm.
Viszont hallásra.
Tehát nem jön.
A pasi volt a Christian|Science Monitortól.
Esik.
És Long Island Cityben|élünk, és ő idős már.
Ez megalázó.
De nézd a jó oldalát,|több ragu marad nekünk.
Most az egyszer, megtennéd,|hogy nem a napos oldalát nézed?
De. Nos, nincs vége a világnak.
Gondoltam rá, tényleg gondolkodtam.|Arra gondoltam: könyvszerződés.
Én és Judith Jones, és boldogan|élünk, míg meg nem halunk.
Akkor pedig lenne egy kis pénzünk,
és nem kellene egy pizzéria fölött|élnünk, egész hátralévő életünkben.
Hogy fogom ezt megmagyarázni?
Az olvasóim zaklatottak lesznek.|Annyira beleélték magukat.
- Az olvasóid igazán|zaklatottak lesznek.
- Nem lett volna szabad|elmondanom mindenkinek.
Túlélik.
Valahogyan...
túl fogják élni az olvasóid.
- Sótlan?|- Már nem.
Köszönöm, hogy szólsz.
Majdnem hagytad, hogy Judith Jonest
sótlan boeuf|bourguignon-nal etessem meg.
Ez rémálom. Mindenkinek|elmondtam, hogy jön.
Túl fogják élni.
És amikor ennek az évnek vége|lesz, és már alig tudom kivárni,
az olvasóidnak tovább|folytatják valahogy az életüket.
- Én viszont nem, ezt mondod?|- Nem tudom. Fogalmam sincs.
Mármint, mi fog történni, ha már nem|leszel az univerzum középpontjában?
Hát ez remek.
Végre teljesen elköteleztem|magam valamivel.
Jó, talán egy kicsit|narcisztikus lettem.
Egy kicsit? Egy 10-es skálán?
Jó, 9.3. De mit gondolsz, mi a|blog? Én, én és én, nap nap után.
Azt hittem, szórakoztató|lesz. Mekkora hülyeség!
Kiderült, hogy egy csomó összeomlás|lett belőle, ahogy te nevezed,
de nem tűnnek összeomlásnak.
Úgy tűnik, mintha egy teljesen magába|forduló személlyel élnék együtt,
aki ír dolgokat egy nagy|rakás teljesen idegennek.
És ennek nagy kalandnak|kellene lennie, de nem az.
Ez az életünk. A házasságunk.
És itt, ebben a szobában, nem|tűnik kalandnak, csak szarnak tűnik.
- A te ötleted volt!|- Tudom, annyira sajnálom.
Mi az ördögöt gondoltam?|És mondok valami mást is.
Nem vagyok szent.
- De az vagy.|- Nem, nem vagyok!
- De az vagy.|- Nem, nem vagyok!
Seggfejnek érem magam minden|alkalommal, amikor mondod!
És ne írj errőI a blogodban.
- MirőI?|- ErrőI a veszekedésrőI!
Elmegyek.
- Jól vagy, Julia?|- Igen, remekül.
Tökéletesen jól.
Kedves Avis, ma befejeztük a pakolást,
és holnap elhagyjuk a szeretett|Párizst Marseilles-ért.
Pault nevezték ki a kultúrkapcsolatok|megbízottjává Dél-Franciaországban.
Nagyon nehéz úgy tennem, mintha|ez nem lenne számomra keserves.
Veszek kenyeret.
Marseilles előnye, hogy nem fogja|elterelni a figyelmem, mint Párizs.
Vagyis képesek leszünk|befejezni a könyvet.
Bár nem határidőre.
Legalább még Franciaországban vagyunk.
Kedves Avis, nem tudom,|mivel érdemeltük ezt ki,
de Németországban vagyunk.
Tulajdonképpen Bonn elővárosában,|amit Plittersdorf am Rheinnek neveznek,
ami sokkal festőibbnek hangzik,|mint amilyen a valóságban.
Mellesleg, semmi esély rá, hogy|találkozzunk az új határidőkor.
Legalább még két év kell.
Időközben Pault Washingtonba hívták.
Fogalmunk sincs, miért.
Nos, elő fognak léptetni|végre. Muszáj nekik.
Nos, nem tudom, miért hívnának|Washingtonba, hogy ezt megmondják.
Küldhetnének egy telexet.|Sokkal olcsóbb lenne.
Akkor pedig újra áthelyeznek.
Megkérdezik, melyik szeretnéd|jobban: Párizst vagy Párizst.
Lehetséges. Nem nagyon|valószínű, de lehetséges.
És ha visszaküldenek Párizsba,
akkor kereshetnék lakást,|amikor ott leszek a jövő héten.
Jó ötlet, igaz?
Ígérem, hogy abban a percben|hívlak, amint megmondják,
visszaküldenek-e Párizsba, rendben?
Rendben.
- Tudom, drágám. Tudom.|- Azt hiszem, megtörténhet.
Megtörténhet, tudom.
Maradj így. Tökéletes.
Mosolyogj, kacsa.
- Jó. remek.|- Tedd össze a lábad, drágám.
Nagyon egyszerű.
Megmondjuk, hogy neki kisebb|rész jut a szerzői jogdíjakból,
mivel teljesen világos, hogy ő nem képes
heti 40 órát erre|fordítani, mint te és én.
- A 60 óra valószínűbb. Talán 80...|- Pontosan.
- Te és én vaches enragées vagyunk.|- Pontosan. Őrült tehenek.
De képtelen vagyok rávenni magam,|hogy megmondjam Louisette-nek.
- Muszáj lesz megtenned.|- Megteszem. Hidegvérűnek kell lennünk.
Sokkal jobban fogom|szeretni, ha ezt elintézzük.
Nem arról van szó, hogy nem|segítesz valamilyen értelemben.
De segítek.
Az én ötletem volt, hogy borsót|adjunk a coq au vin recepthez.
Tudjuk, és ez csodálatos ötlet volt,
de a könyv remekmű lesz.
De mi egy csapat vagyunk.
Mi vagyunk a Les Trois|Gourmandes. Egy mindenkiért.
Igen, ez teljesen igaz,|Louisette. Ez igaz.
És nagyon értékes voltál a projektben.
Köszönöm.
De...
De...
El fogok válni.
- Tessék? -|Jean-Luc elhagy.
Annyira sajnálom. Ó, Louisette! Felejtsd|el, hogy egyáltalán megemlítettem.
De nem fair Louisette-tőI, hogy|ugyanannyi pénzt kapjon, mint mi.
Simca, nem most kell ezt|megvitatnunk. El fog válni.
De nem végzi a munkáját.
Nem végzed a munkád, így a|részednek 10%- nak kellene lennie.
10 százalék?
Nem dolgozol.
25.
- 15.|- 20.
18, és egy fillérrel sem több.
És ahol a nevünk áll, azt|hiszem az kellene legyen:
"Julia Child és Simone Beck,|Louisette Bertholle közreműködésével. "
- "Közreműködésével"?|- És kisebb betűkkel.
Nem, nem, nem, nem, Simca.
A neveink szigorúan... Szigorúan
egyformán... És|betűrendben. Betűrendben.
Még csak nem is az ő ötlete volt,|hogy borsót tegyünk a coq au vin-ba.
- Nem.|- De ez zavar engem.
Nekem?
Dear Avis, átmentünk a|saját Kafka-variációnkon.
Paul átment Washingtonba, én|pedig ártatlanságomban azt hittem,
biztosan azért, mert az|Egyesült Államok kormánya
végre felfogta, milyen értékes is ő.
Távol sem. Nyomoztak utána.
Három napot töltött|egy ablaktalan szobában,
félméternyi magas papírhalom|mellett, ami az asztalon állt.
Kikérdezték a|barátainkról, a könyvünkrőI,
a Kínában töltött éveinkrőI,|a hazafiasságunkról.
Még azt is megkérdezték|tőle, hogy homoszexuális-e.
- Ön homoszexuális, Mr. Child?|- Nem.
Nem vagyok homoszexuális.
Ez nem tréfa.
Jól tudom.
Felmentették, de mélységesen megsérült.
Julia, rémálom volt.
Mit fogok csinálni?
Úgy érzem, az egész|életem hiábavaló volt.
- Paul.|- Van még egy áthelyezés,
aztán visszavonulok, és aztán mi lesz?
Ki fogjuk találni.
Egyszerűen nem tudom,|mire volt ez az egész.
Tudod?
Neked legalább ott a könyved.
Nos, az a te könyved is.
Igazán.
Nélküled nem lenne könyv.
Nem mintha Simca és én|valaha is befejeznénk.
- Egy nap be fogjátok fejezni.|- Kezdek kételkedni benne.
Szóval, hogy megfordítsam a dolgokat,
találják ki, hogy 6:22-kor tegnap|este, ki nem jött el vacsorára?
Így van.
Az eső ömleni kezdett,|és Judith Jones lemondta.
Teljesen összetörtem.
És mindennek a tetejébe,
szörnyű vitám volt a|férjemmel, és ő itt hagyott.
A boeuf bourguignon ízletes|volt, nem mintha megettem volna.
A bajor málnakrémet|vittem magammal az irodába.
'Reggelt.
Julie, be tudnál jönni?
Nem mondtam meg neki, esküszöm.
Julie?
- Jobban érzed magad?|- Sokkal.
Tehát elégetted a ragut?
De nem ezért nem jöttem dolgozni.|Azért nem jöttem dolgozni, mert...
Gyomorinfluenza.
Figyelj, ez egy szabad ország.
De ebben az internetes dologban|nem akarok benne lenni. Jó?
És ha nem érzed magad úgy, hogy|dolgozni gyere, tudasd velem.
Valaki akarja majd a munkát.|Mi próbálunk dolgozni itt.
Sajnálom.
Bárki más kirúgna.
Egy republikánus kirúgna.
Nem vagyok pöcs.
Ez sokkolt. Nem hiszem el.
Ti olyan igaziak voltatok. Ha te és Eric
nem vagytok képesek|együtt élni, akkor ki?
Mindenféle ember képes rá.|Csak én nem, mert ribanc vagyok.
Az vagyok, Sarah. Ribanc.
Tudom. Tudom, hogy az vagy.
Mellesleg Garth és én szakítottunk.
Istenem, meg se kérdeztem. Egyirányú|utca vagyok, ahogy Eric mondja.
Semmi gond. Nem voltam bele szerelmes.
Tényleg azt hiszed, hogy ribanc vagyok?
- Hát igen.|- Tudom.
De ki nem az?
Julia.
Gondolkodtam Juliáról és rólam.
Titkárnő volt egy|közhivatalban, ahogyan én is.
Egy igazán rendes pasi vette el. Egy|igazán rendes pasi vette el engem.
Mindketten elvesztünk,
és mindkettőnket a kaja mentett|meg, ilyen vagy olyan módon.
Tehát fontos átfedések|vannak. De nézzünk
szembe vele, nem vagyok Julia Child.
Julia Child soha nem veszítette el|a hidegvérét, mert valami túlfőtt,
vagy összeesett a sütőben,|vagy szimplán csak széthullott.
És soha nem volt szörnyű a|férjével, ebben biztos vagyok.
És soha nem viselkedett úgy, mintha|nem lenne ideje a házasságára,
ahogyan én, sajnos el kell|mondanom, néha viselkedek.
Szeretném, ha jobban hasonlítanék rá.|Ő megérdemelte a férjét, én viszont nem.
Ez az igazság.
Nos, mindenesetre, ez az igazság eddig.
Joghurt ebédre.
Üdv, Eric Powell vagyok az Archaeology|magazintól. Hagyjon üzenetet.
Utáltam nélküled aludni a múlt éjjel.
Hol vagy?
Hiányzol.
- Halló?|- Édes, van valami baj?
Nem.
Miért gondolod?
Neked és Ericnek van valami problémátok?
Természetesen nincs.
- Ott van, beszélhetnék vele?|- Nincs itt.
Most olvastam a blogodat, és olyan|idegen volt, és nagyon elgondolkodó.
- Hol van Eric?|- Elment.
Kiment pizzát venni.
Abbahagytad a főzést?
Csak időlegesen. Egy kis|szünetet tartok a főzésben.
Nos, térj vissza hozzá.
Jót tenne neked, ha valamit|befejeznél egyszer az életben.
- Julia nem adta fel.|- Ki mondja, hogy feladom?
Én csak azt mondom, hogy ne add fel.
Szia.
Visszajöttél?
Kérlek, gyere vissza.
Mi van vacsorára?
Nos, Avis azt mondta, itt|lesz. Még ha késünk is.
Ha nincs itt, foghatunk taxit.
Valószínűleg van taxi Bostonban.
Itt lesz. Skót mintás kabátot visel.
Így fogom megismerni őt.
Hogy érted, hogy|felismerni őt? Megváltozott?
Nos...
"Keress egy középkorú nőt|skót ***ás mintás kabátban. "
- Szóval...|- Te és Avis soha nem találkoztatok?
Csak levelező barátok vagyok.
Nem ismeritek egymást?
Nos, ismerjük. Írunk egymásnak.
De hogyan kezdtetek írni egymásnak?
Ez egy hosszú történet.
Avis férje, Bernard De Voto, aki már|halott, csodálatos, csodálatos író volt.
Írt egy cikket a Harper magazinba|a rozsdamentes acél késekrőI,
- és hogy mennyire megveti őket.|- Igen.
És pedig írtam neki egy rajongó|levelet, mert 100%- ban igaza volt,
és Avis válaszolt.
Aztán én válaszoltam neki.|Aztán ő válaszolt nekem.
És ennek már ennek már|nyolc éve, azt hiszem.
- Avis.|- Julia.
- Kedves barátom.|- Nézd csak.
Briliáns barátom. Isten áldjon meg.
Ez nagyon lenyűgöző vállalkozás,|Mrs. Child and Mrs. Beck.
Nagyon-nagyon szépen köszönjük.
A szerkesztőjüknek is tetszik.
Igen. Azt hiszem, briliáns.
Igazán semmi más hasonló nincs a piacon.
- A gond nemcsak a hossza.|- 700 oldal.
- Igen, tudjuk. Hosszú.|- Igen, tudjuk, hogy hosszú.
700 oldal csak mártásoknak|és szárnyas recepteknek.
Gondoltunk rá, hogy kiadhatnák|sorozatban, kötetenként.
Első kötet: mártások.
- Második kötet...|- Szárnyasok.
Igen.
Harmadik kötet: halak. Hús,|zöldségek és a desszert.
Ez egy, kettő, három... Ez hat kötet.
Tojás.
- Tojás.|- Tojás. Hét. Hét kötet.
De mi nem akarunk egy|enciklopédiát kiadni.
Azt gondoltam, hogy ezt|háziasszonyoknak szánták.
Igen, a háziasszonyok valami gyorsat|akarnak, amit össze lehet keverni.
Mint ez.
De ha beszélhetek mindenki nevében,
ha szeretnék átgondolni,|biztosan mindannyiunkat érdekelne.
Simca, annyira sajnálom.
Rossz társat választottál.
Igen, ezzel a nővel kellett volna
dolgoznom: "Sült Alaszka|virágos lábasban. "
Egyszerűen vegyük el|a könyvet a Houghton
MifflintőI, és keressünk másik kiadót.
Most kezdtünk harcolni.|Julia, a könyved mestermű.
Mi a pehelycukor pihe?
És tartsátok meg az előleget,|mellesleg. A teljes 250 dollárt.
Egy fillért se adjatok vissza belőle.
Miért döntöttük úgy, hogy|csináljuk ezt? Mire gondoltunk?
Ki tud visszaemlékezni?
Én tudok.
Francia szakácskönyvet akartunk írni
amerikai nőknek,|akiknek nincs szakácsuk.
Tehát, akkor csináljuk.|Megcsináljuk újra.
És ez az. Könnyű lesz.
Igen. A desszert rész készen van.|Hála Simcának egyszerűen briliáns.
Köszönöm.
Csak még nem gépeltem le.
De legalább lesz valami munkám Oslóban.
Eric, gyere nézd meg a világ|leggyönyörűbb csirkéjét.
Csintalan.
Hűha.
Istenem.
Olyan jól érzem magam.|Nem, komolyan. Imádom!
Csak ízlelgetni akarom ezt a pillanatot.
A pillanatot, amikor minden lehetséges.
A pillanatot, amikor el tudod képzelni,
hogy mindent szeretni|fognak, amit csinálsz,
és millió példányt fogsz eladni,|és az megváltoztatja a világot.
Igen. De én azt hiszem, ezt|nagy palack bornak nevezik.
- Nem gondolod?|- Igen.
Mi a vacsora?
Mi van, ha nem eszik disznóhúst?
ÉtelekrőI ír. Persze, hogy eszik|disznóhúst. Remek leszel. Remek leszel.
Igazad van. Tudom, hogy igazad van.|Biztos vagyok benne, hogy igazad van.
- Korán jött?|- Időben.
- Befejezem, befejezem.|- Köszönöm, köszönöm.
Rettenetes ember vagy. És|nagyon nehéz veled élni.
Ki az?
Amanda Hesser a New York Timestól.
Jöjjön be.
Mintha valamilyen módon érezném|Juliát, amikor ilyesmit csinálok,
mint tanárt, mint egy hangot.
Beszélgetek vele, míg főzök.
És úgy érzem, itt van velem a konyhában.
Olyan, mint a képzeletbeli barátja.
Igen.
És, persze, a személy,|akinek minden nap írok.
Bár nem tudom, olvassa-e. Nem tudom.
Meghalok, hogy találkozzak vele.
Szeretnék a koszorúslány|lenni az esküvőjén 1946-ban.
Tudom, hogy ahhoz időutazás|felfoghatatlan eseménye kellene,
de ez olyasmi, amire gondolni tudok.
Tervezünk egy zarándoklatot|Julia Cambridge-i konyhájába,
a Smithsonian múzeumba,|amikor ennek vége lesz.
De előbb, be kell fejeznem|15 napom és 24 receptem van,
és még ki kell csontoznom egy kacsát.
Azt olvastam valahol,|hogy neveletlenség azt
mondani, hogy nyamm,|amikor eszünk, de nyamm.
Alsó-Manhattan Fejlesztési Társaság,|itt Julie Powell. Kérem, tartsa.
Alsó-Manhattan Fejlesztési Társaság,|itt Julie Powell. Tartaná kérem?
- Igen.|- Remek.
- Alsó-Manhattan Fejlesztési...|- Julie, Sarah vagyok.
A New York Times. Nem tudom elhinni!
Tudom. Tudom, tudom, tudom,|tudom. Visszahívhatlak?
Vissza kell, hogy hívjalak. Tartsd.
Halló, itt Julie|Powell. Miben segíthetek?
- Szia.|- Szia.
Találd ki, mi van? Üzenetek a rögzítőn.
Hatvanöt.
- Hatvanöt?|- Hatvanöt.
Ha maga Julie Powell a ma reggeli|New York Timesból, Judy Clain vagyok.
A Little Brown szerkesztője vagyok,|és szeretnék beszélni önnel arról,
érdekelné-e egy könyv megírása.
Hívjon a következő|számon: 212- 049-0067.
Üdv, Sarah Chalfant|vagyok. Irodalmi ügynök.
Nem tudom, van-e ügynöke,
de szeretnék beszélni önnel|arról, hogy képviselhetném.
- A CBS reggeli híradójában producere|vagyok. - Eric, író leszek!
Író vagy.
Ruth Spungen vagyok, a Food|& Wine magazin szerkesztője.
Kérem, hívjon a 212-|157-3245-ös számon.
- Körtelepényt kell csinálnom.|- Később.
Szia. Itt az anyád. Benne|vagy a New York Timesban!
Meg kell mondanom, mindenki hívogat.
És Jessie néni unokahúga,|Dorrie, Abilene-bőI,
akinek a férje megnyerte|a piteevő versenyt,
és keresztrejtvény pasi,
mindenki előfizet a New York|Timesra. Abilene-ben látták.
Mindenki annyira izgatott!
Itt Ken Dryer. A Random|House szerkesztője vagyok,
most olvastam a blogját, és remek.|Szeretnénk öntőI valamit publikálni.
A Bon Appé*** szerkesztője vagyok.
Üdv, a Food Network producere|vagyok. Szeretnénk találkozni önnel.
- Beszélni önnel.|- Van pár ötletünk.
Nem tudom, gondolt-e arra,|hogy átalakítsa ezt...
- Egy könyv.|- Egy film.
- Egy televíziós sorozat.|- Egy női show.
- Hívjon fel.|- Hívjon fel.
Hívjon fel.
Köszönöm, Istenem.
Gimlet koktél.
- Tessék.|- Köszönöm.
- Üdv, itt Julie.|- És Eric.
- És elfoglal minket a főzés.|- És a bloggolás.
Meg más dolgok, szóval hagyjon üzenetet.
- Te jobbat csinálsz.|- Csak erősebbet.
Üdv, Barry Ryan vagyok a|Santa Barbara-i News-PresstőI,
és cikket írok Julia|Child 90. születésnapjára,
és megkérdeztem őt a blogjáról,
és őszintén, elég kurta|volt ezzel kapcsolatban,
tehát gondoltam, talán|hozzáfűzne valamit.
Halló?
Igen, én.
Ő mondta ezt?
Julia Child ezt mondta?
Olvasta a blogomat?
Nem, nem igazán szeretnék|semmit hozzáfűzni.
De köszönöm, hogy hívott.
Julia gyűlöl engem.
Jule?
Gyűlölnek minket.
Kik?
A Houghton Mifflin.
- Ők nem gyűlölnek téged.|- De. Teljes mértékben.
Nem, ők azt mondják, hogy a könyv jó.
De nem akarják kiadni.
Nos, azt gondolják, túl drága.|Azt hiszik, gazdaságtalan.
Nyolc év ment rá az életünkbőI, hogy|találjak valamit, amit csinálhatok,
hogy most ne legyen|semmi, amit csinálhatok.
Ó, nos.
Hüp-hüp!
Most mi legyen?
- Tanár vagy.|- Igen.
Taníthatsz.
Igaz? Haza megyünk, és...
Hol van az az otthon?
Hol élünk?
- Az az otthon, ahol éppen vagyunk.|- Igen.
Rendben? És megoldjuk. Kitaláljuk.
- Taníthatsz a saját konyhánkban.|- Igaz.
Taníthatsz a televízióban.
Televízióban?
- Én?|- Igen.
- Paul.|- Nem, Julia.
Azt hiszem, remek lennél|a televízióban. Komolyan.
- Paul!|- Ezt hiszem, tényleg.
Ne...
Nem viccelek veled. Nem.
Valaki ki fogja adni a könyved.
Valaki el fogja olvasni a könyved,|és rájön, hogy mit csináltál.
Mert a könyved csodálatos.
A könyved egy zseni munkája.
A könyved meg fogja|változtatni a világot.
Hallasz engem?
Annyira édes vagy.
te vagy
a legédesebb férfi.
Baszd meg őket.
Judith, vetnél erre egy pillantást?
A mi elszánt irodalmi|felderítünk, Avis De Voto,
a barátja valakinek, aki írt egy|hatalmas francia szakácskönyvet.
A Houghton Mifflin most utasította el.
"Francia receptek amerikai|szakácsoknak. " Borzasztó cím.
Jó szórakozást, Judith.
Nyamm.
Nyamm.
Istenkém.
- Itt van. Persze.|- Mi...
- Ki az?|- Nem tudom.
Expressz küldemény Mrs. Julia Childnak.
Hűvös van!
Tessék.
Kedves Mrs. Child,
olvastuk a nagyszerű|francia szakácskönyvét,
tanulmányoztuk, főztünk belőle,|felmértük, és így tovább.
És arra a következtetésre|jutottunk, hogy ez egyedülálló könyv,
és büszkék lennénk, ha kiadhatnánk.
Paul! Paul!
Mi van? Mi, mi, mi, mi?
Knopf...
Knopf ki akarja adni a könyvünket.
"K-nopf" vagy "Nopf"?
- Kit érdekel?|- Kit érdekel?
1,500 dollár előleg|akarnak ajánlani nekünk.
Ó, Istenem.
"Úgy hisszük, hogy a könyve azt|éri el francia konyhával Amerikában,
"amit Rombauer a Főzés élvezete|könyve elért a hagyományos konyhával.
"És ilyen módon árusítanánk. "
Julia!
Amikor találkozunk, ami remélem|nagyon hamar megtörténik,
elsősorban a könyv címérőI|szeretnék önnel beszélni.
Mert mindennél fontosabb, hogy a|cím megkülönböztesse ezt a könyvet
minden más szakácskönyvtőI a piacon.
- Ezzel a módszerrel csinálja általában?|- Egyáltalán nem.
"Francia konyhaművészet|a gyakorlatban. "
Mit gondol?
Nos, ebben a helyzetben|egyáltalán fogalmam sincs.
- Julia, ezt nem teheti.|- Rendben van.
Imádom.
Azt mondta "gyűlöl"? Julia Child|azt a szót használta: "gyűlölöm"?
Nem.
De azt mondta, nem vagyok|tisztelettudó, vagy komoly vagy ilyesmi.
Mennyivel lehet komolyabb még valaki?
Gondolod, hogy azt hiszi,|hogy valamiképpen kihasználtam?
El sem olvashatta a blogodat.
Elolvasta?
A férfi nem tudta, hogy olvasta-e.
De egyértelműen volt róla véleménye.
Gondolod, azért, mert olyan|gyakran használom a bé betűs szót?
Lehet. Ki tudja?
Nézd, valami baj van vele,|ha nem érti, mit csinálsz.
Nincs vele semmi baj. Semmi.
Egy évet töltöttem vele. Tökéletes.
Julia Child aki a|fejedben van, tökéletes,
de Julia Child, aki nem érti|meg, mit csinálsz, nem tökéletes.
És az számít, amelyik a fejedben van.
Soha nem fogok találkozni vele.
De már ismered.
- Köszönöm.|- Szívesen. Bármikor.
- Ő mentett meg.|- Saját magadat mentetted meg.
Fulladoztam, és ő kihúzott az óceánból.
Ne ragadtasd el magad.
Julia Child azért|kezdett el főzni tanulni,
mert szerette a férjét,|és szerette az ételt,
és nem tudta, mi mást kezdhetne magával.
És közben, élvezetet talált benne.
Hosszú ideig nem értettem|ezt, de most már igen.
Julia tanított meg erre.
De itt van, amire Julia|igazából megtanított.
Megtanított főzni.
Szóval, itt vagyunk.
Egy nap maradt és egy recept.
Talán azt hiszik, hogy egy kacsát|kicsontozni lehetetlen teljesítmény.
- És az egész eljárás...|- Semmi sem lehetetlen.
...eltarthat 45 percig is|első alkalommal a félelem miatt.
Ne féljenek.
Nem félek, Julia. Nem félek.
Tartsuk a kést szemben a kacsával.
Szemben a kacsával. Te vagy a kacsa.
Vágjunk mélyen bele a madár hátába
végig a nyakától kezdve a farkáig,|hogy kiemeljük a hátcsontot.
És egy kis, éles késsel, aminek éle|mindig a csonttal szemben vágjon...
Megcsináltam. Nézd ezt,|Julia. Úgy néz ki, mint a tied.
...le a madár egyik|felét... a húst nyomjuk.
Kössük össze a kicsontozott|kacsát a deszkán megfordítva.
...ütögessük a helyére.|Tekerjük rá a tésztát.
...két órán át, majd vegyük ki a|sütőbőI, és hagyjuk pár órán át hűIni.
Nézd! Pont úgy néz ki,|ahogyan ki kell néznie.
Tessék. Hoznád a tányérokat is?
- Biztos?|- Fogom.
Itt jön. Hűha!
Köszönöm. La piece de résistance.
365 nap. 524 recept.
- Gratulálok!|- Köszönöm, srá***.
Kicsim. Ez csodás.
Annyira finom.
Imádom. Imádom.
Eric, soha nem lettem|volna képes erre nélküled.
Ahogy azt egyszer valaki mondta,
te vagy a vaj a kenyeremen,|és az éltető lélegzetem.
A férjemre.
Szeretlek, kicsim.
Köszönöm.
Vége van.
A projektnek vége.|Visszatértünk oda, ahol kezdtük,
Eric, én, a macska, kissé megviselten,
ülünk a külvárosban, eszünk.
Szóval mindenkinek köszönöm.
És tudják mit?
Bon appé***.
Látod, hogy milyen magas a pult?|Külön neki kellett csináltatni.
A híres mozsara és mozsártörője.
Ha te mondod.
- Tökéletes.|- Csinálj rólam képet.
Oké.
Szép. Valami mást.
Megvan. Beszélek vele.
Ez jó.
Még egyet.
Nagyon édes.
Ez az. Ez az igazi.
Ez az igazi.
Csak adj egy percet.
Szeretlek, Julia.
Megjöttél!
Jó illata van. Mit fogunk enni?
Navarin d'agneau-t.
Van itt valami neked.
Paul Child 1994-ben, 92|éves korában hunyt el.
Julia Child 2004-ben,|91 éves korában hunyt el.
A Francia konyhaművészet a|gyakorlatban a 49. kiadásnál tart.
Julie Powell könyvét, a Julie és Juliát
2005-ben adták ki. Ő és|Eric még Queensben élnek.
Bár már nem a pizzéria|fölött. Julie író.
Julie könyvébőI készült a film.