To Sir, With Love II - Magyar Transcript

PARLAMENT TÉR Itt Peter Mackintosh, BBC, London. A mai idojárásjelentés... NORTH QU AY KÖZÉPISKOLA LONDON DOCKS - A tanáriban van. - Ahová való! Nézzük meg Dél-Amerikát. Igazi hölgy vagyok, az ám. Épp egy új és érték es trükk öt akart mutatni nekünk. - Gondoltam, hogy itt taláIlak. - Épp rád gondoltam. - Sok itt az emlék? - Minden tégla, minden sarok. Túl fiatal vagyok a nyugdíjhoz. Úgy örülök, hogy eljöttéI. Ezért az ölelésért? Akár meg is haltam volna pár éve. - Hallom a fiad egyetemista. - Igen, tudod, öregszünk. Azt hiszem, mennem kell, itt az idö. TANÁR ÚRNAK, 30 ÉVNYI SZERETETTEL! - Oxfordban kapott áIlást. - Be akarja fejezni a könyvét. Úgy hallottam, meghívták a Yale-re. Szerintem, Amerika biztosan nem érdekli. Az annyira... ...amerikai. - Ó, nézzék, itt jön. - Itt is van. Azok az isk olás napok Tudom, örökk é élnek Örökk é De hogy k öszönjem meg Aki a zsírkrétától a rúzsig végig mellettem állt? Nem k önnyu ez, de megpróbálom Ha akarod, hát az égre, az égre írom én fel Méteres betukk el Tanár úrnak, szeretettel 30 éve már, 20-at ebböl a tantermekben, az utóbbi 10-et egy olyan program kifejlesztésével és bevezetésével, ami reményt adott és irányt mutatott a belvárosi oktatásban, Mark Thackeray ezt a közösséget szolgálja. Büszkék vagyunk az iskolánkra. Ez a büszkeség Mark Thackeray öröksége. Mark. Nagyon köszönöm. Egyedül az ellen van ellenvetésem a ma este elhangzottak közül, hogy ki hálás itt kinek. Fordítva áII a dolog, emberek. Idegenként jöttem ebbe az országba. Önök befogadtak. Rábízták erre az idegenre a gyermekeiket. EnnéI nincs nagyszerübb munka a világon. Itt ismertem meg a feleségemet. Egyedül azt fájlalom, hogy nem érte meg ezt a napot. Nem voltak saját gyermekeik. 30 évig az a megtiszteltetés ért, hogy az enyém lehetett 900 gyerek. Ezért, engedjék meg, hogy azt mondjam... ...a tanár úrtóI, nagyon sok szeretettel, köszönöm. Majd' elfelejtettem. Ha azon tünödnének, mit kezdek most. Elfogadtam egy tanári áIlást Chicagóban. A chicagói egyetem, nagyszerü ötlet! Valójában, ez egy külvárosi középiskola Chicagóban. A 3711 Forest Avenue nagyon kiesik az útbóI? - Pár kilométer. - MegáIlhatnánk ott? - Ez a jó cím? - Ez a cím, amit megadott. Van erre egy rendörörs, vagy egy posta? AngliábóI jött. Még sosem járt itt. És egy családot keres, amelyik itt éIt 30 éve. Douglas a nevük. Az úrnak építö-váIlalata volt. Vegyem fel az eltünt személyek közé? Talán már nem is éI! Az meglehet, de voltak gyerekei. Hát, köszönöm, hogy meghallgatott. Rendben, ennyit tehetek. Nem ígérek semmit. Átnézem a feljegyzéseket. Mindenröl van feljegyzés. - Eressz el, öreg! - Wilsie, gyerünk. - SzáIlj le rólam, ember! - Wilsie, lehiggadnáI? Miszter, ne hagyja, hogy lerázzák! Mit követett el? A bandája minden büntényt elkövetett a törvénykönyvben. Behajtás. Az az önök országában zsarolás. Lopnak. ÜIdözik a többi bandát, mintha nem virradna több nap. - Börtönbe kerül? - ÁImaimban. Reggelre kint lesz. Talán Angliában jobban kezelik ezt, de itt nem futja többre. Értesítem, ha taláIok valamit. Hol száIIt meg? Elnézést. - Mark, egy nappal korábban jöttéI! - BecseréItem a jegyem. - Nagyon igyekeztem ideérni. - Ki akartam menni eléd! - Horace, mondd, hogy örülsz nekem. - Fel vagyok villanyozva. Felvillanyozva. A poggyászod? Már voltam a lakásban. Nagyon kellemes. Te kurafi, el se tudom mondani, mennyire örülök neked. Lássuk a melót. AttóI félek, pár évtizeddel elmaradtunk a karbantartással. Ennyi éven át... Mikor is volt? Mikor Londonban jártáI? Ó, az csak... 15 éve volt. - Tényleg olyan régen volt, ugye? - Elnézést. Hadd mutassam be ezt a kópét. Egy nappal korábban. Mark Thackeray. Csatlakozik hozzánk, kitüntetett történelemtanár. Akkor megtanít majd erre-arra! Louisa Rodriguez társadalomismeret tanár. Ez az ö szobája. Nyugodtan ragadjon egy hengert, ha úgy érzi. - Rob Doerr, matek. - Isten hozta szép városunkban. Van egy komoly problémánk. Miért nem mutatkoztok be? Helen Goldfarb. Fizikatanár vagyok. Isten hozta. - Köszönöm. - Greg Emory. Történelem. Bill Plummer és Joan Warren. Mindketten angolosok vagyunk. Nem akarom feltartani önöket, de ha segíthetek valamiben. Feltétlenül. Mindannyian roppantul örülünk, hogy itt van. Horace úgy beszéI az önnel töltött két évröl Angliában, mint tanári tanulmányai csúcspontjáróI. Mindkettönk számára remek évek voltak. Elolvastam a cikkét a Modern Education-ban. Lenyügözö. Ha olyan sokáig tanít, mint én, megtanul ezt-azt. - CsodáIkozom, hogy itt van. - Hogy? Ami az oktatást illeti, ebben a városban a vonat se áII meg. Milyen érdekes metafóra. Hallott már a tábla-dzsungelröl? Ez inkább egy mocsár. Viharfelhök gyülekeznek. Jonesy le fog lépni. Az iskola legeszesebb diákjai az A osztályba járnak, a menthetetlenek a H-ba. - Gil Jones a H-t tanította tavaly. - Csak egy a sokbóI. A nevükre sem emlékszem. Az egyik egy hónap után ment el. A másik, mikor Frankie Davanon eltörte a karját. Ketten 3 hét után. Jones befejezte az évet. Azt mondta, visszajön, de meggondolta magát. - Mit tanított? - Történelmet. - És Greg? - Nem hajlandó, uram. - De én igen. - Az nem lenne túI jó ötlet. - Dehogynem. - Emelt szintü óráid lesznek. Nem azért jöttéI ide LondonbóI, hogy a posványban ragadj. Ez a dolgom. Ide azzal a posvánnyal. - Mikor tanítottáI utoljára? - TúI rég. Szó sem lehet róla. Ezek a kölykök nevelhetetlenek. - Az nem létezik. - Képtelenség tanítani öket. Veszélyesek. Greg, azt akarom, hogy vedd át a H-t. Ez szakszervezeti ügy. BeszéId meg velük. - Erre nincs idöm. - Itt vagyok, és elváIlalom. Rendben. De csak amíg taláIok megfelelö embert. Elnézést. Elnézést. Menjen csak, uram. - Jó reggelt, Mr. Thackeray. - Miss Rodriguez. - Hogy van? - Kitünöen. Fel hát a csatára újra, drága barátaim. Rendben, hagyják abba! Most! Hagyja azt az aktatáskát! Gyerünk! El az ablaktóI! Letörölni a táblát! Lefelé. Lefelé! Abbahagyni. Abbahagyni. Üljenek le! Igazítsák meg a padokat. Üljenek le. Itt óra folyik. Üljenek le! Mozgás. Mozgás! Csak biztos akartam lenni benne, hogy mindenki leül. Lássuk csak, mindenki jó helyen jár-e. Ez a 202-es terem. 202-es? Nem, nem, nem, Én rossz helyen járok, skacok. Mutassák az órarendet. Szép próbáIkozás. Üljenek le. A helyére, Miss Mariner. Ön is. Szeretné még valaki, ha ellenörizném az órarendjét? Azt hiszem, kezdhetjük is. Az óra neve Amerikai Történelem. Az enyém Mr. Thackeray. - Hackery? - Thwackery? Azt mondta? Gondolja, hogy ki tudja mondani? Thackeray. - Thackeray. - Jó. Most azt, Mr. Thackeray. Nyomasd neki, Evie. Nyomasd! Mr. Thackeray. - Jó. - Gyönyörü! A nevem nem haver, tesó, vagy öreg. Biztosan sikerül Mr. Thackeray-nek nevezniük. - Ja, mi van, ha mégse? - Akkor szólítsanak "uram"- nak. - Igen, uram. - Igen, uram! Azt hittem, bevarrtak, haver. Ebbe az osztályba jár? - Úgy van, testvér. - Thackeray. Mr. Thackeray. Kérem ismételje meg. - Maga biztosan új itt. - Úgy van. - Nem látszik idevalósinak. - Nem, AngliábóI jöttem. - Ahol Boston van? - Nem New England, hülye. Anglia. - Járt már ott? - Ja. Átugrom minden hétvégén. Hajóval, busszal, vagy repülövel? Csak arra akar rájönni, tudod-e, hogy az hol van. - Stoppal. - Ó, ez már igen! - Mr. Laredo, ön tudja, hol van? - Sosem mutatkoztam be, öreg. - Nem, de én, igen. - Megnézte az órarendeden. Magázza Danny-t? - Ez a tisztelet. Miss...? - Hillis. De szólíthat Evie-nek. Köszönöm, nem. Árulja el, hol van Anglia, Miss Hillis. Európában. Egy sziget, szóval hajóval kell menni. - Vagy repülövel. - 5 perc alatt odajutok. A szipuval egy perc is elég. Azt hiszitek, ez vicces? Ennyi hülyét egy rakáson. Nem látjátok, hogy a testvér csak a fejetekbe próbáI mászni? Ezért vagyok itt. Talán kiment a fejéböl, de megkértem, mondja ki a nevem. Aztán megkérném, hogy üljön le. Meleg van itt, nem? Üljön le, Mr. Laredo. Nem engedélyeztem. - Meleg van. - Jó az idö. Üljön le. - Meleg van. - Okosabbak vagyunk hüvösben. - Elájulok. - Hadd nyissam ki, öreg. - Öreg? - Uram. Nyissa ki az ablakot. Egy ablak nem lesz elég. Figyeld az ablakokat. Jöjjenek be. - Láttad az ablakokat? - Láttam. Kapcsolja ki. Kapcsolja ki. Rendben, üljenek a helyükre. - Nézzétek az ablakokat. - Hol a helyem? - Ott. - Az nem az én helyem. Egyelöre üljön oda. Oké, üljön le. - Te hol ülsz? - Üljön oda. - Az az én helyem. - Csak üljenek le. Rajta, rajta, rajta. Üljenek le. Maguk tudják, hol a helyük. Kérem, üljenek le. A helyükre. Rendben. Üljenek le. - Ez nem az én helyem. - Tegye le. Tegye le! Történelem. Nem lenne sok értelme felszáIIni a metróra, ha nem tudnánk, hová akarunk eljutni. Stan mindig azt csinálja. Kirándulgat. - Seggfej. - Elég ebböl. Emelje fel a kezét, ha beszéIni szeretne. Úgy értem, fontos, merre tartunk. A történelem révén tudjuk meg, kik vagyunk. A történelem termékei vagyunk. Mi olyan vicces, Mr. Laredo? - Nem mondtam semmit. - Min nevet? - Ot kérdezze. - Magát kérdezem. Frankie azt mondja, a történelmet nem ismeri, de tudja, kicsoda. Valóban? Frankie nem tudja, kicsoda! Talán azt hiszi a srác, ö Elvis. Miért nem varratod anyáddal a neved a gatyádba, Frankie? Elég! Leülni. Leülni, leülni. Üljön le. Többé-kevésbé egyetértettünk, hogy elég vicces, ha valaki nem tudja, kicsoda. De lássuk csak, valójában, mit is tudunk. Ki szeretné elkezdeni? Meséljék el, kik maguk. MagáróI nem tudunk semmit. Igen, Mr. Thackeray. Dél-Amerikában, Guyanában születtem és nevelkedtem. Nagyon szegény ország. Úgy egy évvel lehettem idösebb önöknéI, mikor Angliába mentem, ahol sokkal több esélyem volt munkát taláIni. TaláItam is, egy tanári áIlást, egy ehhez hasonló iskolában. Nagyon elcseszett országnak tünik. A legtöbb hely elcseszett, Mr. Laredo. Ez egyedül akkor váItozik meg, ha az emberek iskolázottak lesznek. Ez az életem története. Londonban tanítottam, amíg idén nyugdíjba nem mentem. Nyugdíjba? Öreg, maga biztos vén. De hülye vagy. "Öreg"- nek szólítasz egy idös embert? - Miért jött ide? - Ez tényleg nem tartozik magára. Egy épeszü ember se jönne ilyen szar helyre. Ha olyan tanárt kaptunk, aki nem épeszü, arróI jogunk van tudni. Jó okom van rá. És biztosíthatom, teljesen épeszü vagyok. - Mr. Laredo, mondja el, ön kicsoda. - Rendben. Ki vagyok én, Danny Laredo. - Én vagyok az embere. - Az emberem? - Ha kell valami, nekem szóljon. - Mint péIdául? Oké. Tegyük fel, tudom, mit akarok, akkor önt kell felkeresnem? - Így igaz. - Ez lenne maga? Ez is igaz. Tegyük fel, olyasmit akarok, amit nem tud megszerezni. Akkor ön mivé lesz, Mr. Laredo? El lehet intézni, Louis. Biztos, hogy el lehet intézni. Hogy érted azt, hogy elintézni? Érdekel. Ide vele. - Hé, Wilsie, odanézz. - Rakd el. Nesze. Csak nem a Casmothers Brothers! Mi is játszhatunk? Ha idejössz, nem lesz több játék. Igazán, bokszos? Akkor miért nem kezdjük a bulit? Csak a levegöt pocsékolod, testvér. Vigyázz, mögötted! Mögötted! Kelj fel, disznó! - Kelj fel, disznó. - Még nincs vége, bokszos. Mit fogsz csináIni? Mid van? - Zsaruk. - Menjünk! - Gyere, haver, tünjünk el. - Még nincs vége. Húzzunk innen a francba. Gyerünk! - Rendben, a bulinak vége. - Ne izgulj, Arch. Nem tudnak benttartani. - Nincs ellene semmijük. - Megint elcseszted? Pofa be, haver! A családom Santo DomingóbóI származik, büszke vagyok rá. Az anyám olasz, az apám lengyel. Akkor én mi vagyok? Kolbászos pizza. Jó felelet volt, Miss Guzman. Sokan a családunk származása révén határozzuk meg magunk. - Mr. Radatz? Ön kicsoda? - Leo Radatz. Ez is egy válasz a kérdésemre. Hát ön, Miss Torrado? - Egy pár beszélö didkó. - Valaki fogja le Billyt. Rebecca Torrado vagyok, a legtüzesebb csaj errefelé. Rendben, ebböl elég. Az ön meghatározása azon alapszik, hogyan látja magát nöként, ifjú hölgyként, nemigaz? Igen. Én ez vagyok. Nem vagyok zseni, érti? De vannak elönyös tulajdonságaim. - És az fontos? - A népszerüség? - Viccel? Erröl szóI az egész. - Ez beteges. - A népszerüség nem jelent semmit. - Mi jelent? Ha egy nö népszerü akar lenni, kirakja, amije van. A szük ruháknak és a smiknek semmi köze ahhoz, hogy ö kicsoda. Ez csak egy hím sztereotípia. - Fiúk, hadd fejezze be! Kuss legyen! - Egyszerü. Képek vannak a fejetekben arróI, hogy milyennek kell lennie a nöknek. Próbálunk olyanok lenni, de nem nyerünk vele semmit. Egy csapda. Igen? Lehet, hogy csapda, ha nincs meg benned, de bennem megvan. És hülye lennék úgy tenni, mintha nem lenne. Ez vagyok én, Mr. Thackeray. Uram. - El se hiszem, hogy ezt mondtad. - Ez hülyeség. Miért hülyeség, Mr. Cameli? Ez remek, ha vagy valaki. De ha egy senki vagy, mi értelme? Lehet az, hogy valaki senki? Igen, lehet. És egyedül te tehetsz róla. - Hagyod, hogy ugráItassanak. - Ki ugráItatja? - Mindenki. - Maga? Igen. Én. Mindenki. AttóI még nem senki. Mindenki valaki. Talán, jobb dolga van annáI, hogy idiótákkal verekedjen. Az igazán a senki, aki olyat ver, aki még csak vissza se üt. Fog valaha ez a kurva bármi értelmeset nyögni az életben? - Ez az. Húzzunk el innét. - Holnap folytatjuk. - Egy pillanat. - Igen, mia? Menjen a védönöhöz, nézesse meg. SzáIlj le a testvéremröl, öreg. Nehezedre esik? - Pillanatnyilag, igen. - Figyelj rám, oké? Azóta hallgatlak, mióta idejöttéI. Vágom én ezt a mély, megértö szart, amit velünk etetsz. Én nem veszem ezt be. És a testvérem se. Ezt minéI elöbb felfogod, annáI kevesebb bajod eshet. Menjünk. Mondtam, hogy kiengednek. - HivattáI? - HallottáI a banda incidensröl. Ha az egyik féI elkövet valamit, a másiknak meg kell torolnia. - Ki volt benne? - Wilsie és a öccse, Arch. Az osztályodba járnak. Szereznem kell egy tapasztalt tanárt. - 28 évnyi tapasztalatom van! - Londonban, és visszavonultáI. Szükségem van valakire, aki tudja, milyenek ezek a gyerekek. Aki tudja, milyenek, anéIkül, hogy taláIkozna velük? - Ez nem tapasztalat. Ez elöítélet. - EnnéI jobban ismersz. Abban a percben, hogy a H-ba kerültek, bezárult elöttük a jövö. Ez elöítélet. Nem tünnek csillogó-villogó nyerönek, hát hagyod, hogy veszítsenek. Ez elöítélet! PróbáIom megnyitni az elméjüket, Horace, de mi haszna, ha a tiéd már úgyis zárva? A csatát délen a szegregáció ellen vívták az éttermekben. Az emberek a "passzív rezisztencia" elvét alkalmazták. Mikor kávét, mustárt, vagy ketchupot öntöttek rájuk, csak ültek. Néha, ha nem vágunk vissza, az igen hatásos válasz lehet. - Lecsaptam volna öket. - Hülyeség ezt eltürni. Gyöztek. Ha Stan nem akar visszaütni, nem kell visszaütnie. - Ez az? Paszta micsoda? - Passzív rezisztencia. Én csak nem akarok... Igen. Ez az. Pontosan ez az. Mr. Cameli úgy tünik, eléggé tisztában van azzal, kicsoda. Hát ön, Mr. Davanon? Nekem nem kell. Mindenki tudja, ki vagyok. - Önt tehát mindenki ismeri? - Így van. Hallod, mit beszéIsz? Hallja bármelyikötök is, mit dumáI? "Mindenki ismer engem." " Én vagyok a legtüzesebb." "Az embered." Mind úgy beszéItek arróI, kik vagytok, mintha az egyszerü lenne, elég lenne csak belenézni a tükörbe. Nehéz megtudni, ki vagy. Ezt akarja mondani? Egyedül Stan öszinte. Mindenki másnak akar látszani. FéInek. - Mitöl? - Mindentöl. Hogy senkik lesznek. Végeznek. Akkor hová fognak menni? Ingyen lakom otthon. - A mamám színésznö... - Miben játszik? A Macskákban? - A Nyomorultak- ban? - Turnézik. Színésznek lenni annyi, hogy másnak áIcázzuk magunk. Azt mondja, egyfolytában ezt csináljuk. Írtam egy verset arróI, amiröl beszéItünk. Szeretném felolvasni. Jó, nagyon szeretném hallani. "Új vagyok ebben, de te, anya, tudománnyá tetted a müvészetet." "Az vagy, aki nem vagy." "Tetszett, mikor belevágtáI?" "SzerezhetnéI egy szerepet, ahol az anyám játszod, anya, ahogy Rebecca a ribancot, vagy ahogy Danny játsza Dannyt." "Tetszik ugye, hogy az lehetsz, aki nem vagy?" "Talán csak néha reggel, vagy késö éjjel, mikor magamra maradok a szobámban, és ideje abbahagyni a tettetést." "Egy üres szobában nincs kit becsapni." "Egy üres szobában önmagam lehetek." "Mi a gond, Evie? Egész életedben más voltáI." "Próbálj Evie lenni egy üres szobában." "Elfelejtetted, vagy sosem tudtad, hogy kell?" - Üdv. - Üdv. Hallottam a diákjai hangját. Mit csináItak ma? Evie Hillis felolvasta a versét. Igazán lenyügözö. Segítek. Köszönöm. Evie nagyon tehetséges. - Miért van a H-ban? - Lassan lecsúszott. Kár érte. PróbáItam rávenni, írjon az iskolai újságba. Mennem kell. Hogysmint, Mr. T? Nagyon frankó óránk volt ma. Igen, az volt. Nem mondtam, hogy ne ártsa magát a dolgaimba? Mi a baja, testvér? - Ami a dzsekijében van. - És az mi lenne? Felteszem, olyasmi, amit nem tud áthozni a fém-detektoron. - Úgy tippelem, egy fegyver. - Ha az lenne, mit tenne? - Elvenné tölem? - Nem. Ön fogja ideadni. Vagy van fegyverem, vagy nincs, tehát, vagy téved, vagy bolond. Hadd magyarázzam el. Tudom, nem kedvel túIságosan. De gondolom, ez nem személyes. Nem tudom, miféle gondjai lehetnek itt, hogy fegyverre van szüksége. Bármifélék is, semmi közük hozzám. - EgyáItalán semmi. - Nem engem akar lelöni. Eszembe se jutott, de ez gyorsan váItozhat. Gondolkozzunk el egy kicsit. Ha kettönkre tekint, láthatja, hogy nem mozdulok innét. Most... Gondolja végig, hol vagyunk. Pont a bejárati rendörök felett. Ha lelö engem, nem jut ki ebböl a szobábóI. Nem hiszem, hogy miattam el akarná dobni az életét. - KifundáIta az egészet, mi? - Tudja, hogy igen, fiam. Adja ide a fegyvert. Aztán mi lesz? - Átadom nekik a fegyvert. - Így is, úgy is végem. - A fegyvert adom át, nem magát. - Megkérdik majd, hol taláIta. Hadd legyen ez az én gondom. Sokan törnek a vesztemre. Megkönnyítette a helyzetük. - Tommie kint vár ránk. - Gyerünk. - Megvan a cucc? - Menjünk. Van egy pisztolya. A második emeleti mosdóban taláItam... ezt. - TaláIta? - Igen. Nézze, ha egy kölyöktöl szedte el, tudnom kell, ki volt az. TaláItam. Magának kell ezt átadnom, vagy sem? Köszönöm. Figyelj, haver, azt hittem, valaki meg fog sérülni, vagy meghal, talán lelövik, vagy valami. De senkinek nem esett baja. Nem történt semmi. - Eltévedt, uram? - Nem, egyáItalán nem. Talán tudna nekem segíteni. Douglas-ék laktak itt. Régen elmentek már. Nagyon régen. TÚLÉLÉS Akár túléljük, akár nem, akár tovább létezünk, akár megszününk létezni. Az elöttünk áIló kérdés a következö: Mi kell a túléléshez egy ilyen országban? - Munka. - Összeköttetések. - ***ányság. - Okosnak kell lenni. - Úgy érti, tanulni kell? - Nem ebben a szaros iskolában! Nem hiszik, hogy tudást szerezhetnek? A könyvekböl is lehet tudást szerezni, de az nem számít. - Miért nem? - AttóI még nem lesz munkánk. Már nem lesz sokáig segély. Akkor majd mihez kezdesz? - Az anyám nem éI segélyen. - Nyugi. Vissza. Nyugi. Hadd kérdezzek valamit, Mr. Carrouthers. - Járt az édesanyja iskolába? - Hagyja ki ebböl a családom. Az anyámnak két munkahelye van, kidolgozza a belét! És túléI. Azért vagyunk ma itt, mert az anyánk, apánk, vagy valaki, taláIt egy módot a túlélésre. Most magukon a sor. Gondolkozzanak el azon holnapig, hogyan tudnák magukat segíteni a túlélésben. Ez egy rakás baromság, öreg. Ez a H osztály. Ha ide raknak, úgy gondolják, nem vagy alkalmas a túlélésre. A H azt jelenti, a pokolra jutsz. - Már döntöttek rólunk. - VáItoztassanak ezen. Persze. Talán ez beváIt ott, ahonnan jött, vagy ahová ment. Elment tanítani egy angliai iskolába. Azt hiszi, ettöl valaki. - Valaki vagyok. Mindenki az. - Ebben az országban egy senki. Nem számít, hány iskolában tanít, csak a böre színét látják. - Mit akar, mit lássanak? - Engem. Ki maga? Úgy látja magát, ahogy szeretné, hogy mások lássák? Akkor látnia kell magában a jellemet, a fegyelmet, az eltökéItséget, hogy méItósággal legyen túlélö, mindegy milyen kemény a világ. Ez lenne maga? Ha nem, ez szeretne lenni? Ha igen, jöjjön. Menjünk ki az utcára, lássuk, mit tudunk nekik megmutatni. Na, nem jönnek? Vásárolni megyünk? Egy kísérletet végzünk. Szükségem lenne egy önkéntesre. VáIlalja, Mr. Davanon? Meg akarjuk nézni, mit tanulhatunk az emberek reakcióibóI. Látja azt a hölgyet a buszmegáIlóban? Menjen oda. Kérdezze meg, mire gondolt, mikor meglátta közeledni. - Ennyi? - Aztán jöjjön ide és mesélje el. - Rendben, Frankie. - O fehér. Ez nem bizonyít semmit. A kísérletekhez kell egy kontroll-csoport. Mr. Davanon a mi kontroll-csoportunk. Hé! Gyerünk, Frankie, gyerünk! Szép munka, Frankie! Hé, Frankie, add fel, tesa! Most kérek egy újabb jelentkezöt. Arch. Elöször meg akarom veled beszéIni. Hé, miröl dumáInak? Elnézést, asszonyom. Meghallgatna? A nevem Archie Carrouthers. A John Adams diákja vagyok. Egy iskolai feladaton dolgozom. Segítene kérem? Amit tegnap odakint láttunk, az, hogy nem kis mértékben, mi irányítjuk, hogy látnak bennünket. A "Hé!" egyféle reakciót váIt ki, az "Elnézést, uram," egy másikat. Mikor tisztelettel szólunk valakihez, több az esély, hogy viszonozzák. Nem mindig, de gyakrabban, mint azt gondolnák. És ha okosak, ennek elégnek kell lennie. Egyszerü udvariasság. A "Kérem." "Köszönöm." "Elnézést." Büvös szó. - Hé... Mr Thackeray. - Miss Torrado. Hogy van? - Beszélhetnénk egy percet? - Persze. Mi jár a fejében? Gondolkoztam néhány dolgon, amiröl beszéIgettünk, ahogy Evie mondta, hogy néha nem igazán tudjuk, kik vagyunk. Néha bizony nagyon nehéz. Igen, oké. De azon gondolkoztam: "Mi van, ha tudjuk, kik vagyunk, és már nem akarunk többé azok lenni?" Az emberek meg tudnak váItozni. Felkelek reggel, és azon kell gondolkodnom, mit vegyek fel, milyen legyen a frizurám, a sminkem. - Megörjít. Sírni lenne kedvem. - Azon tünödik, minek csinálja. Úgy értem, tudom, miért csináIom. Nem szeretik az olyan lányokat, akik nem törödnek magukkal. Tudom, hogy elég szép vagyok, és ez tetszik nekik. És ez fontos önnek? Kell az embernek némi önbecsülés. Nem tudom. Ha senki sem szeret... De elöbb önmagának kell szeretnie magát, nemigaz? Rebecca, hova a francba mész? Mr. Thackeray, köszönöm, hogy meghallgatott. - Összefutottam Mr. Thackeray-vel... - Ja, én meg vártalak. - Mr. Thackeray. - Viszlát, Mr. Thackeray. MegvárattáI. Ez így nem kóser, te ribanc. SajnáIom. Mondtam, hogy sajnáIom. Tiszta kosz az arcod. Úgy nézel ki, mint egy olcsó lotyó. Adj egy percet. Rendbeteszem magam. Hagyd a francba. Úgyse érdekli a kutyát se, milyen az arcod. Hé! Kicsit elkésett, de itt van. Buli van. Frankie, nem tudom, hogy akarom-e ezt csináIni tovább. Mozgás. Itt is van. SajnáIom, hogy elkésett, fiúk. Kérj bocsánatot. "SajnáIom!" Mondd már. SajnáIom, fiúk. Gyerünk, ide a pénzzel, mielött bármit csinálunk. SLUM BUSTER'S KÖZÖSSÉGI KERT - Gyönyörüek. - Üdv, Mr. Thackeray. - Gyakran csinálja ezt? - Amikor csak tehetem. Szeretek... kertészkedni. Gyönyörüek. Volt egy kertem a lakásom mögött Londonban. Nem akarom feltartani a munkában. Viszlát holnap az osztályban. Mr. Thackeray, talán jobb lenne, ha nem említené ezt elöttük. Semmi baj sincs a virágokkal, vagy a környék szépítésével. Ne aggódjon. Ha nem akarja, nem szóIok egy szót se. KERTÉSZ-INAST FELVESZÜNK - Elnézést, kiasasszony. - Igen, uram. Segíthetek? Igen. Azt hiszem, igen. - Eressz el, öreg. Eressz el! - Pszt! Ne izgulj, kistesó. Nem váglak meg nagyon. Viszonzásul volnáI szíves átadni a bátyádnak egy üzenetet? Kérdezd meg töle, milyen érzés, halott embernek lenni? - Mr. Thackeray, ez nagyszerü. - Kösz. Nagyon kedves. - Fel fogja keresni? - Ja, hogyne. Rendben. Oké. Van egy bejelentésem. Környékbeli üzletemberekkel fogok taláIkozni, építö-cégektöl, müszaki boltokbóI, a gáztársaságtóI. Érdekelne valakit iskola utáni munka... - Hátrányos helyzetüek alamizsnája? - Nem láttam a kezét, Mr. Davanon. Elegem van, hogy mindenki mindenki másróI gondoskodik. - Velünk mi lesz? - Ki az a "mi"? - Maga nincs benne. - Van mondanivalója, Mr. Davanon? Mindenki össze-vissza töri magát, hogy a feketéken, Puerto Ricóiakon, buzikon és a nökön segítsen. Csakhogy én fehér srác vagyok, így nem vagyok senki listáján. Ez ostobaság. Elmagyarázom, miért. Elöször is, senki nem ad senkinek semmit. Ha az öregfiú munkát szerez neked, meg kell tartanod. Aztán, a kedvezményes melókat, amiket "átengednek" a feketéknek, hát azokat sose feketék kapják meg. Mindig, minden ilyen munka a fehéreké lett. Emiatt bezzeg nem panaszkodsz. Még soha az elcseszett, lusta életedben nem kerestéI munkát, úgyhogy fogalmad sincs, miröl pofázol. Apámnak mindig fel kell vennie a feketéket, mert a fönöke azt mondta... - Az apád a müvezetö? - Még szép. Elmondanád, hány fekete müvezetöjük van? - Ez roppant lenyügözö volt. - Ez a meztelen igazság. Várjon. A meztelen igazság a legjobb. Ritkán szóI hozzá az órán. Amikor van mit mondanom, elmondom. - Hallgatnak magára. Észrevette? - Nem. - Mert fontosabb dolga van? - Ja. Hogy életben maradjak. Nincs szükségem holmi öltönyös testvérre, hogy leckéket adjon, amiknek semmi köze ahhoz, ahonnét jöttem. Ha céIozni akar valamire, miért nem böki ki? Önnek bandája van. Ez zsaru duma. "Bandavezér", ezt írják a jelentésbe. Szóval nem ön a vezér. - Akkor a rossz emberrel beszélek. - Nyilván. Mikor nö már fel? Kevés vezéregyéniség van. Ez veleszületett dolog. Nem kérte ugyan, de így alakult. Vannak követöi, de nincs hova vezetnie öket. Nem tetszik magának ez a rendszer. Ez világos. Miért nem hasznosítja a tehetségét, dühét, és tesz valamit? - Nézze, én magamért harcolok. - Mivel? Verekedéssel? Hogy megvédje azt a szánalmas, zsebkendönyi területet? Nincsenek 25 éves bandavezérek. Maga úgy 20 felé jár. - Történnek dolgok. - Hülyeség meghalni a semmiért. - Nem hiszem, hogy ön hülye. - Talán, szarok az egészre. Az öccse az egyik, aki követi magát a semmibe. Érdekli magát egyáItalán, vele mi lesz? Elárulna nekem valamit? Arch és Wilsie Carrouthers között úgy egy év van. - Azt hiszem, kettö. - De ugyanabba az osztályba járnak. Wilsie megismételte a 8. és 11. osztályt. Mit mond a törvény? Végeznie kell? - Nem, 16 évesen kimaradhat. Miért? - Mert még mindig itt van. Viszlát holnap. - Hé! Hogysmint, Mr. Thackeray? - Mr. Laredo, milyen jókedvü. Ja. Az a melós dolog, amiröl beszéIt, arra gondoltam... Folyton jár az agyam! Király, hogy törödik velünk. Herbie-nek és Angelnek kéne a meló, csak féInek megkérdezni. Maga nem puszta szívjóságbóI adja tovább ezt az információt. Kért tölük valamennyit. Ok segítenek rajtam, én segítek magán. Nem érdekel a dolog, Mr. Laredo. Tudtam, hogy maga egy ilyen altuista figura... Elöször is, altruista. Másodszor, hadd tisztázzak valamit. Nem érdekel a maga üzlete. Nem akarok százalékot, vagy sápot más munkájábóI. Nem éri meg nekem. - Ez a legjobb, amit tehetek. - Nem, ez nem igaz. TávolróI sem ez a legjobb, amit tehet. És sosem lesz az, amíg mindenütt csak a pénzt kajtatja. - Maga nagyon okos fiú. - JóI elboldogulok. Nem, nem jóI boldogul el. Ez itt a lényeg. Folyton benne van valamiben, mégsem ér el semmit. Ugye? Jövök már. - Mr. Thackeray! - Benéztem a Clarion- ba. Sosem kereste fel öket. IgazábóI, nincs szükségem munkára. - Beszélhetnénk a mamájával? - Nincs itthon. - Kifogásolná, hogy bemenjek? - Nem, persze, hogy nem. Nincs itthon. Visszajöhet, de biztos azt mondja majd, hogy rajtam áII. - Megvitatták? - Igen. - O nem... - Azt mondta, rajtam áII. Nem szükséges beszéIni vele. - Az édesanyja nem éI itt. - Turnézik. De vissza fog jönni. Hamarosan visszajön. Tudom, visszajön, amint teheti. Ez fontos a karrierjének. - Máskülönben, ö soha... - Nem turnézik. Nem játszik semmilyen darabban. Itt kell maradnom. Ha bárki megtudja, nevelöotthonba zárnak. De vissza fog jönni. Itt kell lennem. Gondoskodnom kell róla. Senkije sincs rajtam kívül, Mr. Thackeray. Kérem. - Hol van? - Börtönben. De rehabilitáción van, és az egy nagyon jó program. Most nem fog visszaesni. Sosem küldeném nevelöotthonba. Ne aggódjon emiatt. Mi lenne, ha keresnék valakit, aki ideköltözne magához? Tényleg el tudná intézni? EnnéI nehezebb dolgokat is folyton elintéznek, Evie. Egy lánnyal randizni nem olyan, mint lógni a fiúkkal. Vársz valamit. A lány dobjon be mindent, csak mert vettéI neki egy hamburgert? Kivel szórakozol? A lányok is csak azt akarják, amit a fiúk. - ÁImaidban! - Nem ért egyet ezzel? A szex az szex, oké? A pasik disznók. Az agyuk a gatyájukban, a kezük meg jár, mint a polipé. Láttalak péntek este, áttetszö blúzban, meg szük szoknyában. Ha azt akarod, hogy nyugtod legyen, minek tüzeled fel a pasikat? A lányok nem kerülni akarják a szexet. De jelentenie kell valamit. - Tényleg ez a különbség? - Nem. Látja, ez az. Mindenki azt hiszi, a fiúk csak a lány bugyijába akarnak bejutni. - És maga nem? - Nem mindig. A fejükbe veszik, mit fogunk csináIni, még ha nem is így teszünk. Senki sem tudja, honnan jössz. Tudjátok, csak két ember. - Ilyennek kellene lennie. - Aztán megtörténik, ami megtörténik. Nagyon érdekes. Mr. Thackeray, magával mi van? Van valami pikáns kis kalandja? - Óvatosan. - Nem, jogos a kérdés. - Nös voltam. - Angliában hagyta a feleségét? - Nös volt, te hülye! - A feleségem pár éve halt meg. - Angol volt? - Maradj már. - Te maradj már! - Igen, angol volt. Fekete, ha érdekli önöket. És itt van valakije? - Most nincs. - Most végre belevágtunk a sürüjébe. - Úgy tünik. - Elárulja, mi az, hogy "most nincs"? Évekkel ezelött, jóval fiatalabb voltam, ismertem itt valakit. - Akkor járt már itt? - O volt idevalósi. Guyanában taláIkoztunk. A családja ott éIt egy évig. - Nem volt nös? - Ez még azelött volt. És mi történt maga és a South Side-i hölgyike között? Nem tudom. Tényleg nem tudom. Idönként úgy hiszem, ha valami jó férfi és nö között, az megmarad... ...egy egész életre. Néha még tovább. Elnézést a zavarásért, de Mr. Weaver kéreti. Jó. Megyek, amint befejeztem az órát. Azt mondta, helyettesítsem magát. Dennis és Alvarez nyomozó pár kérdést tenne fel neked. - Kimenjek? - Nem szükséges. Kérem, üljön le. - Emlékszik még a fegyverre? - Igen, természetesen. Jó. MegvizsgáItuk. 5 hónapja hasznáIták egy lövöldözésben. Egy rendör súlyosan megsérült. - SajnáIom. - Tudni akarjuk, kitöl vette el. Bár segíthetnék, de nem tudom megmondani. A fegyverrel lelöttek egy rendört. Az nem jelenti azt, hogy itt van, aki lött. - Hadd legyen ez a mi gondunk. - Nem segíthetek. Szavamat adtam. Ön gátolja az igazságszolgáItatást, Mr. Thackeray, fedez egy büntényt. Ne dobálózzunk vádakkal. A fegyver meg sem lenne, ha valaki nem bízott volna meg bennem. Ez nem váItozott, és nem is fog. Uraim, ha megbocsátanak, vissza kell mennem az órámra. Mark, sajnáIom, de nincs más választásom. Nem tudom elképzelni, hogy továbbra is itt taníts. Emory helyettesít, amíg megtaláIom az utódodat. Mr. Emory fogalmazást iratott. Remélem, tanultatok rá. - Miért megy el? - Személyes ügy. Itt is sok személyes dolgot csináIt. - Jobb munkát kapott? - Túlélést tanít, ahol már tudják? Nem is személyes. Csak egy kicsit forró lett a talaj. - Miröl beszéIsz? - Odalent voltam. Pár zsaruval jött ki Weaver irodájábóI. Lefogadom, hogy beköpött valakit. Ezt nem hiszem el. Nem tudom, kinek adjam a kulcsokat. - Gondoltam, behozom neked. - SajnáIom, hogy így kellett lennie. - Kellett? - Nemigen hagytáI más választást. Szavamat adtam egy diáknak. Az nem számít? Neked könnyü ezt mondani, de nekem az egész iskolára kell gondolnom, nem egyik-másik diákra. Az iskola pedig ennyi, Horace, az egyik kölyök, meg a másik. És a harmadik. - Régen tudtad ezt. - Mielött elkezdesz vádaskodni... Ha elkezdesz kompromisszumokat kötni, nehéz abbahagyni. - MeséId ezt az iskolaszéknek. - TúI sok lesz a kompromisszum. MeséId ezt az áIlamnak, meg a szövetségieknek. Rájössz, hogy ugyan megóvtad az áIlásod, de bármit is vezetsz, az már nem iskola. Mark, ami itt rossz, azon itt nem lehet segíteni. Csak ide csapódik a por. Mindenkinek meg kell húznia a határt, ahhoz tartania magát, bármi áron. Ez az, amit megértettem. És amit te nem értesz... még. Sok szerencsét kívánok. Én is neked. RICHARDSONÉK ESKÜVOJE AZ AFRO-CENTERBEN - Valami baj van? - Nem. Megörzi az újság a régi péIdányokat? 45 évnyi van belölük, kölyök, egészen a legelsö péIdányig. Evie, mit keresel itt? Gyere be! Istenem! Valami baj van? Meg akartam kérdezni... Elköltözik! Mindenki vesztesnek tartott minket, de magát nem hagytuk cserben. Danny egyetemre akar menni. Rebecca nem dolgozik többé Frankie-nek. Még ahhoz az újsághoz is elmentem. - Ez csodálatos. - De maga cserbenhagy minket. Nem tehetek róla, ha úgy tünik. - Miért keresett fel? - Nem rólam van szó. A hölgy, akit ismert. Emily Douglas volt a neve? - Honnan tudta? - Az újságnáI dolgoztam. Átnéztem a régi újságokat. Az üzleti részben megtaláItam Lawrence Douglas építési váIlalkozót. Guyanában épített üzletközpontot. Jó hosszú cikk volt róla. Ez roppant leleményes. Le vagyok nyügözve. Megnéztem a Yellow Pages-t. De a cége már nem létezik. PróbáIkoztam a telefonkönyvvel, Evie. Még a rendörséggel is. - De a társasági oldallal nem. - Mivel? Emily Douglas 26 éve hozzáment egy Jack Taylor nevü férfihez. A bejelentésen rajta volt a szülök címe. TelefonáItam párat. A férje két éve halt meg. Van egy fia. Szeretne taláIkozni önnel. - Visszahívlak. - Egy Mr. Taylort keresek. Én vagyok az. Hogy van, Mr. Thackeray? Anyám nagyon beteg. - Sajnálattal hallom. - Jöjjön, elkísérem hozzá. Gondolom, illene megmagyaráznom, mi ez az egész. Nagyon régen, az édesanyja és én szoros kapcsolatban áIItunk. - Szerelmes volt önbe. - O meséIte? - Igen. - Akkor, miért...? Miért ment el? Majd ö megmagyarázza. Eltünt. Leveleket írtam. Mind visszajött. A nagyapám elkobozta öket. O küldette vissza. Értem. Miután meghalt a feleségem, nem igazán akartam újra megnösülni. De egyre csak azon tünödtem, mi történhetett az édesanyjával. Mikor felajánlották ezt az áIlást Chicagóban, elfogadtam. Azt hiszem, szerettem volna még egy esélyt, hogy megtaláljam. MegtaláIta. Mama? Van itt valaki, aki látni szeretne. Megyek, iszom egy kávét. Van mit megbeszéInetek. Olyan sok idö telt el, Emily. Oly sok idö. Nézz csak ránk, Mark. Hány év is telt el? Oly sok év volt. Mintha csak tegnap történt volna. Mark, hála Istennek, semmit sem váItoztáI. Mindig is tudtad, mit kell mondanod nekem. Rengeteget gondoltam kettönkre az utóbbi hónapokban. Annyira szerettelek volna látni még egyszer, a vég elött. - Erröl lenne szó? - Ne beszéljünk erröl. Szép életem volt. Ülj le ide. Mark, megnösültéI? Jó ideje már, hogy eltávozott. - De boldoggá tett? - Igen. Jó. Örülök neki. A 30 év legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy az együtt töltött másféI éven tünödtem, hogy milyen lehetett volna, ha együtt maradhattunk volna? A kert. Még érzem a kezed a börömön abban a kertben. Létezik bármi, ami ilyen tökéletes? Ezt nem veszíthetjük el. Ez sosem váItozhat meg. Ahogy a csillagok begabalyodtak a levelek közé. Mindig azt hittük, odaragadnak. És odaragadtak, Emily. Még mindig ott vannak. Ó, Mark. - Akkor, miért...? - Annyira összezavarodtam. Apám olyan gyorsan elhozott, ahogy tudott. Forgott velem a világ. Nem igazán viselkedtem illö módon, nemigaz? Legalábbis, azokhoz az idökhöz mérten. Annyira fájt néha rád gondolni, Mark. A te fájdalmad az enyém is volt, Emily. Nem. Nem, Mark. Neked sokkal nehezebb volt, egyedül, nem tudva. Én legalább nem voltam egyedül. Megszültem a fiad. SajnáIom, hogy zavarok. Az orvos azt... Elmondta. Merre kószáIt? Vártam magára! - Várt engem? - Baj lesz. - Nyugalom. Miféle baj? - Wilsie szerzett egy új fegyvert. - Egy másikat? - Az, amit elvett töle... - Elmondta? - Találja ki. Én szerzek meg mindent. Megkért, szerezzek egy másikat. - Az nem az övé volt? - Valami fickótóI szereztem. - HasznáIták egy lövöldözésben. - Wilsie sose látta azelött. - Elmondja a rendöröknek? - Hogy szereztem egy pisztolyt? Bebörtönözhetik egy rendör lelövéséért. - Nem kellett volna kiadnia nekik. - Nem is tettem! - Mi a francróI beszéI? - Nem tudják, hogy Wilsie-néI volt. Nem mondta meg a nevét? Sosem fogják hagyni, hogy... Nem is hagyták, hogy megússza! Ezért rúgták ki. Wilsie ezt nem tudja. Azt hiszi, keresik a zsaruk. Úgy volt, szerez egy flintát, és elrendezi Tommie-val a dolgot. Az egyikük meghal, vagy mindkettö. Azt hiszi, nincs vesztenivalója. Meg kell taláInunk. Ha megtaláljuk, kiáIIsz mellette? Maga megtette és kirúgták. Mit gondol, velem mi történne? De nem ez a lényeg. Ugye, ezt akarja mondani? - Nem mondok semmit. - Ön, öreg... uram... Mr. Thackeray. Nem tudom, hogy dumáIt rá erre. Találja meg, és én kiáIIok mellette. Rendben, Mr. Thackeray, ez az. Én leléptem. Igen? - Mit keres maga itt? - Az édesanyjával akarok beszéIni. - Még van bör a képén idejönni. - Ki az? Tudom, Wilsie már 2 éve kimaradhatott volna, de nem tette. Ennek egyetlen oka az lehet, hogy olyan édesanyja van, aki nagy hatással van az életére. Ezért reménykedem most abban, hogy segít nekem. - Segítsen segíteni Wilsie-n. - Nem akar neki segíteni. - O keverte bajba. - Hadd beszéljen. - Miféle bajban van a fiam? - Eddig, nem hiszem, hogy komoly. De ezt nem tudja. Fegyvere volt. Átadta nekem. - Maga meg feladta a zsaruknak. - Újra el kell mondanom? Csak a pisztolyt adtam át, nem mondtam meg a nevét. Azt hiszi, üldözi a rendörség. Van egy másik fegyvere. Meg kell taláInunk, mielött még több hibát vét. Segít a zsaruknak megkeresni Wilsie-t. Nem tudsz semmit, ha nem tudod, kiben bízz. Én megbízom benne. Te is jobban tennéd. Tudod, hol bujkáI a bátyád. Vidd oda. Wilsie? Wilsie? Én vagyok, Arch. Bejövök. - Ki van veled? - Thackeray. ÁIlj meg ott. Tünj innét, Arch. - Rendben van... - Majd én elintézem. Menj. Csak ne higyje, hogy a kis varázstrükkje megint beválik. Azzal a fegyverrel lelöttek egy rendört. Tudom, hogy nem maga volt. Igazán? Elhozta a zsarukat? - Nem. - De keresnek? - Nem. - Ne hazudozzon, öreg! Rebecca látta magát velük. Nincs mersze hazugnak nevezni pisztoly néIkül. Így jobb, vénember? Most mondja, hogy nem beszéIt a zsarukkal. Ne legyen hülye. Jó, hogy beszéItem, de nem mondtam meg a nevét. Maga szerint, miért hagytam ott az iskolát? Kirúgtak. Ugyan miért? Miért kéne ezt elhinnem? Arra próbáIom tanítani a diákokat, hogy önáIlóan gondolkozzanak. Nem lenne hülyeség elkezdenie, mielött füstbe megy az élete. - Hadd legyen az én gondom. - Az anyja aggódik emiatt. - Hagyja ki ebböl az anyámat. - Hogy tehetném? Nem fogok itt dumáIni magával. - Nézze, ha elmegyünk a rendör... - Azt mondtam, elég! - Mellé, Tommie. - 4 pisztolyom van. - Neked mennyi van, bokszos? - Ne fájjon amiatt a fejed. - Nem löhet magának utat. - Kiegyenlítem az esélyeket. Intézzük el, csak mi ketten. FeláIIsz és én is feláIIok. Így elintézzük ezt mi ketten. Mit csináI? Bukjon le, öreg! Ezt nem teheti, öreg! Ez meg ki a bánat? Mit csináI ez? - Ez Thackeray. - Thackeray? - Elment az esze? - Nincs fegyverem. - Megölik, öreg. - Csak jöjjenek ide. Biztos van itt pár zsaru. Ez biztos egy trükk. - Még mindig jön. - Nyugi, nyugi! Határozzanak. Vagy lelönek, vagy szépen elmennek. - Gyerünk, a földre. - Nincs itt senki. Várj, várj! Senki sem sétáI egy fegyver elé. Már csak pár másodpercük van dönteni. Kinyírunk egy tanárt, nekünk annyi. Húzzunk el innét. Gyerünk! Öreg, maga aztán nem semmi, Mr. Thackeray. Magának teljesen elszáIIt az agya. Teljesen, öreg. Tessék. Egyet én már bevittem. Most magán a sor. Maga elszáIIt, öreg. Szeretném ezt leadni. Valaki biztos ki is akar hallgatni. Szeretnék vallomást tenni. Hol taláIok egy nyomozót? - Elkapták Wilsie-t múIt éjjel. - Danny-t is, haver. Üljetek le. Szeretném bemutatni... - Mi van Danny-vel és Wilsie-vel? - Nem tartozik rátok. Leülni. - Miért nem mondja meg? - Miért nincs itt Mr. Thackeray? Ez történelemóra. Mr. Vollick lesz a tanárotok. Üljetek le, nyissátok ki a könyvet. - O nem a tanárunk. - Ja, a mi tanárunk fekete. - Irathatna egy röpdogát. - Röpdogát? - Azt hittem, lekapcsoltak. - Nem, minden király. Mr. Thackeray mindent elintézett. Mintha ügyvédünk lett volna. - Itt a válasz. Most üljetek le. - Nem, nem ülünk le. Senki sem ül le, amíg el nem mondja, miért nincs itt Mr. Thackeray. - Nem tartozik rátok. - O a tanárunk. A tanárotok épp a londoni járatra száII be ma reggel. Ez nem igaz. - Rendet akarok. - Tiszteletet akar, Mr. Weaver? - Akkor adja meg nekünk is. - Úgy van. Mr. Weaver, végre volt egy igazi tanárunk. Maga meg elveszi tölünk. - Hallott már ülösztrájkróI? - Csak mi áIlunk. Aha, passzív rezisztencia. - Még odabent vannak? - Egyelöre. - Te buzdítottad öket erre? - Gondolom. - Tanítottam egy kis történelmet. - Akkor jobb, ha bemész. Thackeray! Thackeray! Thackeray! Thackeray! Thackeray! Thackeray! Én akár el is mehetek. Mr. Vollick-nak sok nehézséget okoztak. Szeretném, ha megköszönnék a fáradozását. Köszönjük, Mr. Vollick. Így már jobb. Most üljenek le. Sok dolgunk van. Az egészségügynéI és a közelgö nemzeti választásoknáI tartottunk. Isten hozta. Ó, helló. Jó újra itt lenni. Csak ennyit akartam mondani. Viszlát holnap. Igen, viszlát holnap. Nem, van még valami. Maga a legrendkívülibb férfi, akit valaha ismertem. William Lopatynski. Arch Carrouthers. La Verne Mariner. La Verne gyakornok lesz Butler szenátor kampányában. A szenátor még nem tudja, mi vár rá! Danny Laredo! Rebecca Torrado. Evie Hillis. Evie újságírást tanul esti képzésen. Wilsie Carrouthers. Wilsie egy utcai bandákat segítö szövetségi programban dolgozik. Lynn Guzman. Biztos volt, mikor nem hitte, hogy sikerülni fog nekik. Volt, mikor azt sem hittem, én túlélem. Mit szóI hozzá? Magam készítettem a virágdíszeket. Lefogadom, sosem volt még ilyen ballagás. Zseni vagy. Olyan szép. Gyere, akarsz táncolni? Mr. Thackeray, 500 óra van, amit felvehetek! - Csak ne mindet az elsö évben. - MegpróbáIom. - Frankie? - Mit keres ez itt? Le se érettségizett. - Mit csináIsz? - Egy barátommal táncolok. - Azzal táncolsz, akivel mondom. - Megmondtam, végeztem veled! - Megmondtad? - Ez történt. Most végeztem a John Adams-ben. Veled meg már rég végeztem. Vedd le rólam a kezed, vagy én veszem le. - Engem senki nem hagy el. - Világosan beszéIt a hugi. - Ne nyúlj hozzá. - Megakadályozol benne? - Igen, ha kell. - Hozod az egész bandád? - Én itt vagyok. - Igen. Én is. És én is. Hé, miért csak ácsorgunk itt? Zenét! Az enyém lehet ez a tánc? - Meg kellett volna kérdezned. - Meg fogom. - Mikor? - Késöbb, gondolom. Miért nem most? Gyere. Elnézést, Mr. Thackeray. Mi csak el akarunk búcsúzni. Ne búcsúzkodjunk még. Nincs vége a bulinak. Azon tünödtünk, mikor megy vissza Angliába. Sokat gondolkodtam ezen. Londonban nyugalmaztak. Azt hiszem, talán, itt van az én nyugalmam. Ripped by: SkyFury