Tip:
Highlight text to annotate it
X
Amikor megszületett,
mint minden spártai fiút,
megvizsgálták.
Ha kicsinek, életképtelennek,
vagy nyomoréknak találják,
megölték volna.
Egész kis korától kezdve
harcban edződött.
Arra tanították,
hogy sohase hátráljon meg.
Ha csatatéren esik el,
az büszkeség Spártának,
és örök dicsőség neki.
Mint minden fiút,
7 éves korában...
elvették az anyjától, és
az erőszak világába vetették.
Spárta 300 éve
a katonák állama,
a világ legjobb harcosait
képezi ki.
Az "agógé", a fiúk nevelése
csak a harcra tanít.
Éheztetik őket, hogy lopjanak,
és ha kell, gyilkoljanak is.
A fiút bottal verték,
hogy megtanulja
csendben viselni a fájdalmat.
És végül
magára hagyták a vadonban,
hogy egyedül szálljon szembe
a természet haragjával.
A zord vidéken eltöltött idő volt
a beavatás,
ahonnan igazi spártaiként
térhetett vissza...
ha visszatér.
A farkas óvatosan közelített
prédájához.
Megcsillantak pengeélés fekete
karmai, bundája éjsötét volt.
Vörös szemében mintha
a pokol tüze égett volna.
A hatalmas állat
egyre közelebb érezte...
a lakoma illatát.
A fiú nem félt,
érzékei kiélesedtek.
Tüdejéig hatolt a fagyos levegő,
hallotta, ahogy a fák ágait
fújja a szél a sötétedő erdőben.
A keze nem remegett.
Pontosan mozdult.
Így a fiú, akit holtnak hittek,
királyként tért vissza népéhez,
a dicső Spártába!
Királyunk, Leonidász!
Több mint 30 év telt el
a fagyos tél és a farkas óta.
És most újra egy fenevad
prédájává válhatunk.
Kitartóan közelít.
Érzi a lakoma illatát!
De ez egy másik fenevad.
Katonák és lovak hada,
csupa lándzsa és kard!
Rabszolgák serege ez, mely
lerohanná apró Görögországot,
hogy elsöpörje az ész és a jog
egyetlen hazáját a világon.
Közeledik a fenevad,
melyet maga Leonidász király
hergelt fel.
Ez az!
Ha itt eleget izzadsz,
nem vérzel el a csatatéren.
Apámtól tudom,
hogy a félelem örök.
Tanulj meg együtt élni vele.
Királyném.
Perzsa követ érkezett.
A spártai harcos ereje
a harcostársában van.
Ha tisztelettel bánsz vele,
ő is tisztelni fog.
Fő, hogy...
- ésszel harcolj.
- Es szívvel.
- Mi az?
- Üzenetet hoztak Perzsiából.
- Ne feledd a mai leckét!
- Tisztelet és becsület. - Igen.
Nahát, a bölcs Theron!
Micsoda véletlen.
Csak vendégeinket szórakoztattam.
Képzelem.
Mielőtt szólnál perzsa, tudd,
hogy nálunk a király követe is...
felel a saját szaváért.
Halljam, mi járatban vagy itt?
Földért és vízért.
Azért tettél meg ekkora utat,
hogy földet és vizet kérj?
Ostoba hazugság, perzsa.
Így nem sokra jutsz Spártában.
Hogy mersz szólni férfiak előtt?
Úgy, hogy a spártai nő
igazi férfit szül.
Korai még egymáson
köszörülni a nyelveteket.
Ha az életet többre tartod
a pusztulásnál, hallgass meg.
Ha Xerxész akar valamit,
azt mindig megszerzi.
Seregének menetelésétől
reng a föld,
lépteik nyomán kiapadnak
a folyók.
Isteni Xerxész csupán...
egy kis földet és vizet kér,
annak jeléül, hogy Spárta
meghódol akarata előtt.
Meghódolni?
Az bajos lesz.
Úgy hallom,
az athéniak visszautasítottak.
Márpedig ha azoknak a homokos
bölcseknek volt bátorságuk...
- Diplomatikusabban!
- Nekünk gondolnunk kell...
a hírnevünkre is.
Azt javaslom, válogasd meg
a szavaidat, Leonidász.
Lehet, hogy az utolsók lesznek.
Föld és víz.
Megvesztél! Ez őrültség!
Föld és víz.
Bőven van odalent.
Sem perzsa, sem görög
nem támadhat követre!
Leigázott királyok koronáját és
fejét teszed városunk lépcsőire!
Megsérted a királynét.
Halállal fenyegeted népem!
Jól megválogattam a szavaimat,
perzsa! Kár, hogy te nem!
Ez istenkáromlás!
Ez őrültség!
Őrültség?
Ez Spárta!
Üdvözöllek, Leonidász!
Már vártunk.
Az ephorok az ősi istenek papjai.
Elfajzott korcsok.
Állatok, nem emberek.
Állatok, akiknek még Leonidász
királynak is könyörögnie kell.
Még egy spártai király sem indult
háborúba az ephorok áldása nélkül.
A perzsák milliós seregről beszélnek.
Csak reménykedem, hogy túloznak.
De tény, hogy a valaha látott
legnagyobb hadsereg az övék.
Mielőtt elmondod a terved,
mit adsz nekünk?
Mi sokkal jobban képzett
harcosok vagyunk,
és a saját terepünk adottságait
kihasználva fogjuk legyőzni őket.
Észak felé indulunk el
a part felé, ahol...
Augusztus van, Leonidász.
Hamarosan itt a telihold.
Az ősi, szent ünnep.
Spárta nem szállhat harcba
Karneia idején.
Spárta porig fog égni!
A férfiakat leölik,
a nők és gyerekek szolgasorsra
jutnak, vagy még rosszabb!
A perzsákat megállítjuk
az Egei-tenger partjánál.
Újjáépítjük a Phokiszi kőfalat.
Egy szorosba, a Tüzes Források
Kapujába kényszerítjük őket.
Ott, abban a kis hegyi szorosban
már semmit nem számít a túlerő.
Hiába ostromolják a sziklát,
a spártai pajzsok...
megtörik a támadásukat!
A hatalmas veszteségtől katonáik
elveszítik harci kedvüket,
így Xerxész nem tehet mást,
mint visszavonul.
Meg kell hallgatnunk
az orákulumot.
Hallgass az istenekre, Leonidász.
Jobb lenne,
ha az eszedre hallgatnál!
Istenkáromlásod...
már így is túl sokba került nekünk.
Ne rontsd tovább a helyzeted!
Meghallgatjuk a jóslatot.
Elfajzott, korcs varázslók.
Egy sötét kor kellemetlen emlékei,
egy ostoba hagyomány őrzői,
akikkel szemben még Leonidásznak
sincs hatalma.
Engedelmeskednie kell
az ephorok szavának.
Ez a törvény.
Egyetlen spártai sem állhat
a törvény felett, legyen az polgár,
alávetett, férfi, nő,
király vagy rabszolga.
Az ephorok a legszebb spártai
lányok közül választották...
az orákulumot.
De szépségük átok volt.
A vén kéjencekben
férfiúi vágy lakozott,
és pokolian sötét lélek.
Imádkozzatok a szélhez!
Spárta elesik.
Egész Görögország elesik.
Ne bízzatok az emberekben.
Tiszteljétek az isteneket!
Tiszteljétek Karneiát!
Lefelé még gyötrőbb volt
a király útja.
Alantas, elfajzott korcsok.
Rothadó, gennyes, romlott...
korrupt férgek.
Az isteni Xerxész
hálával tartozik nektek,
ó, ti vén bölcsek.
Igen.
Míg Spárta lángokban áll,
ti aranyban fürödhettek.
Minden nap új, érintetlen
orákulumot küldünk nektek,
a Birodalom minden szegletéből.
Az ajkaddal folytasd a simogatást.
A jósnő a vágyadat is lelohasztotta?
Kevés ahhoz egy
részeg kamaszlány.
Akkor mi bánt?
Aggódom,
hogy bár vén kéjencek
irányítják az orákulumot,
szavai bajt hozhatnak mindarra,
mi fontos nekem.
Hát ez fosztja meg álmától
szeretett királyomat?
Csak egy nő képes hatni
férjem kedélyére.
Én.
Mondd, mit tegyen a király,
ha a törvény, amire felesküdött,
azt írja, ne tegyen semmit?
Nem az a kérdés,
mit tenne egy spártai polgár,
férj vagy király.
A kérdés az, drága szerelmem,
hogy mit tenne egy szabad ember?
- Ennyi?
- 300-an, ahogy parancsoltad.
Fiaik viszik tovább nevüket.
Veled harcolunk, vezérünk!
Spártáért! A szabadságért!
Halálunkig!
A fiad. Ez az ifjú nem érezhette még
egy nő melegségét.
Hívhatok mást, de Astinos
bátorságához nem fér kétség.
Te is ennyi idős voltál,
amikor először indultunk csatába.
Jó barát vagy,
de a legjobb százados.
Jó királyom!
Királyom, fontold meg,
amit az orákulum mondott.
Nem indulhatsz harcba!
Ez a törvény, nagyuram.
Spárta nem háborúzhat.
Nem is fog.
Nem adtam parancsba.
Csak gondoltam, sétálok egyet.
A 300-tagú személyi őrségem.
A seregünk itt marad Spártában.
És te hova mész?
Még nem gondolkoztam rajta,
de most, hogy kérded, talán...
észak felé veszem az irányt.
A Kapuhoz?
Indulás!
Mit tegyünk?
Mit tehetünk?
Tehettek bármit is?
Spártának szüksége lesz a fiaitokra.
Spártai!
Királyném?
Vagy pajzsoddal térj vissza,
vagy pajzsodon.
Igen, királyném.
"Ég veled, szerelmem."
Nem mondja ki.
Spártában nem erény
a szívre hallgatni,
nem erény a gyengeség.
Csak a kemények és az erősek
nevezhetik magukat spártainak.
Csak a kemény, csak az erős.
Menetelünk...
hazánkért, családunkért,
szabadságunkért.
Menetelünk.
Daxosz!
- Kellemes meglepetés.
- A reggel csupa meglepetés.
- Becsaptak.
- Kevesen vannak.
- Ez aztán a meglepetés.
- Csendet!
Ez a seregük?
Hallottuk, Spárta harcba indul.
Csatlakozni akarunk.
Ha perzsa vérre szomjaztok,
tartsatok velünk!
Maroknyi katonával
Xerxész ellen?
Hiába vártunk
a nagy spártai seregre.
Csakugyan?
Te! Mi a mesterséged?
Fazekas vagyok, uram.
És neked, árkádiai,
mi a mesterséged?
- Szobrász, uram.
- Szobrász.
- Hát neked?
- Patkolókovács.
Spártaiak! Mivel foglalkoztok?
Nos, drága barátom?
Több katonám van, mint neked.
Ma nem alhat.
A király nem alhat.
Életének 40 éve volt az út,
mely e ragyogó pillanatig elvezette,
hol lándzsa és pajzs csap össze,
kard és tőr, hús és vér.
Csak azt sajnálja,
hogy kevés embert tud feláldozni.
Követnek!
Kezdettől fogva a nyomunkban van.
Királyom! Nézd!
Mi történt itt?
Hol van mindenki?
Perzsák.
Húszan lehettek.
Felderítők.
De ezek a lábnyomok...
Hátulról!
Egy gyerek!
Most már csend van.
Itt jártak...
Itt jártak a fekete szörnyek.
Karmaik és agyaraik voltak.
Végeztek...
mindenkivel,
csak én maradtam.
Itt vannak!
A holttestek.
Hát nem kegyelmeznek az istenek?
Végünk.
Hallgass!
A fiú a perzsa kísértetharcosokról,
a Halhatatlanok seregéről beszélt.
Lelkekre vadásznak.
Legyőzhetetlenek.
Csak ne a sötétség,
csak ne a Halhatatlanok!
Halhatatlanok.
Most kiderül,
mennyire halhatatlanok.
A Tüzes Kapuhoz menetelünk.
A szűk szurdokban...
mit sem ér Xerxész túlereje.
Spártaiak,
katonapolgárok, felszabadított
rabszolgák, derék görögök.
Fivérek, apák, fiúk,
együtt menetelünk.
A becsületért, a dicsőségért,
a népünkért menetelünk.
Nézzétek! Perzsák!
A pokol torkába menetelünk.
Nézzük, ahogy a nyomorultakat
karjába zárja Görögország!
Gyerünk!
Igaz.
Esni fog.
Zeusz villámokkal döfi át
az égboltot,
és szélviharral támadja
a perzsa hajókat.
Isteni.
Közülünk csak egy képes
megőrizni spártai nyugalmát.
Egyedül ő.
Egyedül a királyunk.
Királyném.
Egy házas asszonynak nem illendő
bent vendéget fogadnia.
A szóbeszéd és az illem most
másodrangú, bölcs uram.
- Minek a titkolózás?
- Odakint nem bízom senkiben.
Theron mindent lát és hall.
Ez félelmet kelt a spártaiakban.
Úgy teszel, mintha Spárta
összeesküdött volna ellened.
Sajnos nem csak ellenem.
A Tanács gondolkodás nélkül
követné Leonidászt bárhová,
de szívességet várnak cserébe.
Eléjük léphetek?
Meg tudom győzni őket.
Miről, királyném?
A szabadság nincs ingyen.
Nagy árat kell fizetni érte.
Sokszor vérrel.
Összehívom a Tanácsot.
Ígérem, meg fognak hallgatni.
- Hálával tartozom.
- Nem.
Leonidász az én királyom is.
A hajók megsemmisültek!
- Hogy lehet ez? - Az töredéke volt
Xerxész szörnyseregének.
Itt nem győzhetünk.
Miért nevetsz?
Árkádiai,
sokat harcoltam már életemben,
de ez az első ellenfél, aki
a "szép halál" ígéretével kecsegtet.
Egyetlen reményem, hogy
a világ legnagyobb seregében...
akad egy, aki képes a feladatra.
Tovább!
Gyorsabban, kutyák!
Gyerünk!
Azt mondtam, előre!
Állj!
Ki a vezéretek?
Én a világ egyetlen igazi
urának küldötte vagyok!
Az istenek istenének,
a királyok királyának nevében...
követelem, hogy vezessétek elém
hadvezéreteket!
Gondoljátok, megijedtünk, hogy
lemészároltátok 12 emberünket?
A hegyoldalt ellepték a felderítőink.
Gondoljátok,
hogy a szánalmas kis falatok
feltartja seregeinket,
és nem omlik össze,
akár egy rakás száraz levélből...
A falat őseink húzták fel.
Ősi kövekkel építkeztek,
amit görög föld adott.
Egy kis spártai segítséggel,
ti adtátok hozzá a habarcsot.
Ezért még megfizettek, barbárok!
A karom!
Már nem a tiéd.
Siess, mondd meg a te Xerxészednek,
hogy szabadok vagyunk,
nem rabszolgák.
Siess, mielőtt téged is befalazunk.
Nem, nem rabszolgák.
Asszonyaitok lesznek rabszolgák.
Fiaitok, lányaitok,
véneitek lesznek rabszolgák!
De ti nem.
Mire dél lesz, mind meghaltok.
A Perzsa Birodalom több ezer népe
támad majd rátok!
A nyílzáporunk eltakarja a napot!
Akkor árnyékban harcolunk.
A fal elkészült. Ez majd
a Kapu felé tereli a perzsákat.
- Százados, találtatok utat
a hegyen? - Nem, uram.
Van egy ösvény
a nyugati gerincen túl.
Kecskék taposták ki.
A perzsák észrevétlenül
támadhatnak onnan.
Ne merj közelebb jönni, szörnyeteg!
Bölcs királyom,
esedezem, hallgass meg!
- Felnyársallak!
- Nem adtam rá parancsot.
Bocsáss meg neki!
Derék katona,
ám kissé nyers a modora.
Nem hibáztatom, királyom.
Tudom, hogy nézek ki.
Spártai köpenyt viselsz.
Ephialtész vagyok, Spárta szülötte.
Anyám nem hagyta,
hogy megöljenek,
és elmenekültünk Spártából.
Honnan a pajzs és a páncél?
Az apámé volt.
Könyörgök, bátor királyom!
Vissza kell szereznem...
apám becsületét. Engedd,
hadd szolgáljalak a harcban!
Apám segített leküzdeni a félelmet.
A lándzsám, a pajzsom, a tőröm...
épp úgy a testem része,
mint a szívem!
Méltán viselhetem apám fegyverzetét,
ha téged szolgállak.
Szép szúrás.
Leölöm a perzsákat!
- Emeld fel a pajzsodat!
- Uram?
Minél magasabbra.
Apád nem tanította meg neked,
mi a falanx.
Egyetlen, áthatolhatatlan testként
harcolunk.
Ez az erőnk titka.
Minden spártai a tőle balra állót
védi a pajzsával,
combtól egészen a nyakig.
Elég egyetlen gyenge pont,
és a falanx széthullik.
Combtól nyakig, Ephialtész.
Sajnálom, barátom,
nem mindenkiből lesz katona.
- De... - Ha azt akarod,
hogy Spárta győzzön,
segíts elhordani a halottakat,
hozz vizet a sérülteknek.
De harcosként...
nem állhatsz közénk.
Anyám, apám! Becsaptatok!
Becsaptatok!
Becsaptál, Leonidász!
Küldjétek a phokisziakat...
fel az ösvényre, és imádkozzunk,
hogy nem jut a perzsák fülébe.
- Földrengés.
- Nem, százados.
Alakzatba álltak.
Itt tartóztatjuk fel őket!
Itt harcolunk!
Itt halunk meg!
Érdemeljétek ki a pajzsotok!
Emlékezzetek erre a napra,
mert a tiétek lesz
az örökkévalóságig!
Spártaiak!
Tegyétek le a fegyvert!
Perzsák!
Vegyétek el!
Várj!
Ne adjatok oda semmit!
Vegyetek el tőlük mindent!
Tartsd!
Nyomd!
Csak ennyire futja az erőtökből?!
Tovább! Tovább!
Most!
Tovább!
Nincs fogoly!
Nincs kegyelem!
Szomjasnak tűnnek!
Hát itassuk meg őket!
A szirt felé!
Állj!
Ez jól kezdődik.
Pajzsokat fel!
Gyáva férgek.
- Min nevetsz?
- Megmondtad.
- Mit?
- Árnyékban harcolunk.
Felállni!
Ma nem esik el egyetlen
spártai sem!
Várj, fiam!
Tesszük, amire kiképeztek,
amire neveltek,
amire születtünk.
Nincs fogoly, nincs kegyelem.
Jól kezdődik.
Féltem, nem jössz el.
- Elnézést, a fiam...
- Olyan, mint minden gyerek.
Nincs miért elnézést kérned.
A fiad jövőre kezdi az agógét.
Fájdalmas idő ez
minden spártai anyának.
Nehéz lesz, de szükség van rá.
Két nap múlva a Tanács elé
járulhatsz.
A férjemnek nincs már két napja.
Tekintsd e két napot ajándéknak.
Nem titok,
hogy Theron téged is uralni akar.
Az ő hangját kell elnémítanod.
Tedd szövetségeseddé,
és akkor győztél.
Köszönöm.
Bölcs vagy és nemes lelkű.
Itt van anyád.
Vigyázz a jövendőbeli királyra,
nehogy baja essen,
vagy a gyönyörű anyjának.
Görög bajtársaink alig várják,
hogy nekiessenek a perzsáknak.
Helyes. Van számukra munkánk.
Szólj Daxosznak,
hogy húsz legjobb, legelszántabb
emberével készüljön a rohamra.
Leonidász király!
- Fújd ki magad, fiam!
- Igen, királyom.
Perzsák közelednek.
Egy kisebb egység.
Nem támadni jönnek.
- Vedd át a parancsnokságot.
- De... - Nyugalom, barátom.
Ha engem megölnek,
egész Spárta hadra kel.
Imádkozzunk, hogy ilyen ostobák.
Imádkozzunk,
hogy ilyen szerencsénk legyen.
Meg aztán...
tudunk finomak is lenni,
ha akarunk, igaz?
Igaz!
Kitalálom.
Xerxészhez van szerencsém.
Üdv, Leonidász!
Beszéljünk őszintén.
Oktalan,
fájó veszteség lenne,
ha te, nemes király,
s dicső hadad...
egy apró félreértés miatt odaveszne.
Inkább gazdagítsuk
egymás kultúráját.
Már reggel óta
a kultúrátokat gazdagítjuk.
Furcsa törzs a tiétek.
Nem hátrálsz meg,
még egy isten jelenlétében sem,
ki a halálos ítéletedet hozhatja.
Ne vívd ki a haragomat.
Rút sors vár az ellenségeimre,
a szövetségeseimet is megölöm,
ha kell.
Én meghalok értük.
Ti, görögök büszkék vagytok
a logikátokra. Hát használd.
Gondolj gyönyörű földedre,
melyet oly hősiesen védelmeztek.
Egy szavamba kerül, és hamuvá
válik. Gondolj asszonyaitokra.
Nem ismered az asszonyainkat.
Itt akár őket is hadba
állíthattam volna.
Sok rabszolgád van Xerxész,
de kevés katonád.
Hamarosan jobban fognak tartani
a mi lándzsáinktól,
mint a te korbácsodtól.
Nem a korbácstól tartanak,
hanem egy isten haragjától.
De nagylelkű isten vagyok.
Mérhetetlenül gazdaggá tehetlek.
Görögország hadura lehetsz,
aki harci lobogómat lengetve
vonul be Európa szívébe.
Athéni ellenségeid
térdre borulnak előtted,
ha te is térdre borulsz előttem.
Lekötelezel,
isteni Xerxész,
ó, te királyok királya.
Botorság lenne ilyen ajánlatot
visszautasítani.
Csak hát...
ez a térdelés...
Annyi emberedet kellett
lemészárolnom, hogy a végén...
makacs görcs állt a lábamba.
Ne kérd, hogy letérdeljek.
Hiábavaló ez az önfeláldozás!
Spártának még az emlékét is
örökre eltörlöm!
Elégetek minden görög pergament!
A történetírók szemét kivájatom,
nyelvüket kivágatom!
Aki kiejti Spárta vagy
Leonidász nevét, az halállal fizet!
A világ nem fogja tudni,
hogy léteztetek.
Tudni fogják, hogy szabadok
harcoltak egy zsarnokkal,
maréknyi katona
egy hatalmas sereg ellen,
s lándzsáik szúrásai...
egy isteni királyt is
megsebezhetnek.
Jól harcoltál.
Nő létedre.
Te is. Csak akkor érnél utol,
ha megsebesülnék.
Én mindig elöl vagyok.
Kár, hogy nem látsz a sor végéről.
A theszpiaiak csak a hátsódat látják.
A féltékenység rosszul áll neked.
Gyorsabban, emberek!
Halmozzátok a perzsákat!
Valami azt súgja,
vad éjszakánk lesz.
1500 éve szolgálják a perzsa
királyok legsötétebb akaratát.
Szemük éjfekete.
Fogaik pengeélesek.
Lelketlenek.
Xerxész király személyi őrsége,
a perzsa hadsereg elit egysége.
Egész Ázsia leggyilkosabb
harci alakulata.
Ők a Halhatatlanok.
Az isteni király elárulta magát.
Nem tudta leplezni...
nagyravágyását.
Könnyű kelepcébe csalni.
Még el sem kezdődött a harc,
s az őrült király beveti legjobbjait.
Xerxész bekapta a horgot.
Spártaiak, toljátok!
Halhatatlanok.
Most kiderül, halhatatlanok-e.
Apám!
Királyom!
Árkádiaiak! Támadás!
Mutassuk meg a spártaiaknak,
mit tudunk! Rajta!
Szitkozódnak, vadul kaszabolnak.
Verekedésre hasonlít, nem harcra.
Bámulatos káosz.
Lelkes amatőrök.
Kitesznek magukért.
Halhatatlanok.
Elbuktak királyunk vizsgáján.
A férfinak,
aki istennek képzeli magát,
úgy futkos a hátán a hideg,
mint egy közönséges halandónak.
Királyunkra!
Hősi halottainkra!
Vajon Xerxész kit vet be legközelebb?
Legyőzhetetlenek vagyunk!
Maga a király is többet remél
a dicső halálnál.
Őrült remény,
de több a semminél.
A lehetetlennel dacolva,
megállíthatjuk az ázsiai hordákat.
Megvédjük a Tüzes Kaput.
Győzünk.
Hajnal.
Ostorok csattannak.
Barbárok üvöltenek.
"Előre!",
kiáltják a hátsók.
"Vissza!",
kiáltják az elsők.
Groteszk látvány,
ahogy Xerxész legördögibb
fegyverével támad ránk.
Amikor fogytán az erejük,
varázslatot vetnek be.
Száz nemzet támad,
Ázsia minden serege.
Ebben a szűk szurdokban,
mit sem számít a túlerő.
Százával esnek el.
Vérző testtel, megtört szívvel
borulnak Xerxész lábai elé.
Xerxész király elégedetlen
a vezéreivel.
Megbünteti őket.
A világ túlsó sarkából
szörnyetegeket hozat.
Otromba, ostoba állatok.
A perzsa holttestek pedig csúszósak.
- Még élsz?
- Valakinek vigyáznia kell rád.
Most nem érek rá.
Alakzatba!
Astinos!
Fiam!
Astinos!
Ne!
A csata folytatódik.
Kicsi a veszteségünk,
de minden elesett a barátunk,
vagy a saját vérünk.
Fia fej nélküli testét látva,
a százados kitör a sorból,
megvadul a vér szagától.
Ahogy fiát siratja,
az ijesztőbb az ellenség számára,
mint a harci dob dübörgése.
Három ember kell,
hogy lefogja és visszahozza.
Miénk ez a nap.
Nem énekelünk.
Kegyetlenek az isteneid, hogy
ilyenné formáltak.
Akárcsak a spártaiak,
akik kitaszítottak.
De én kegyes vagyok.
Mindent, amire vágysz,
minden földi örömöt,
minden élvezetet, amit a görögök
s hamis isteneid megtagadtak tőled,
én megadok neked.
Mert kegyes vagyok.
Fogadj el királyodnak
és istenednek!
Igen.
Vezesd katonáimat
a rejtett ösvényhez, a spártaiak mögé,
s végtelen örömökben lesz részed.
Igen! Mindent akarok!
Vagyont, nőket!
És még egy dolgot.
Egyenruhát.
Megkapod.
Meglátod, milyen kegyes vagyok.
A szívtelen Leonidász
előtt állnod kellett.
Nekem elég,
ha letérdelsz.
Szép este van.
Igen, de nem erről akarok
társalogni veled, Theron.
Ebben biztos voltam.
Előttem nincsenek titkaid.
Parancsolsz valamit?
Egy italt?
Méreg?
Csak víz, sajnálom.
Hallom, a Tanács elé járulsz.
Segíts meggyőzni őket, hogy
erősítést küldhessünk királyunknak.
Igen.
Látom magunkat,
én a politikus, te a harcos,
a célunk egy.
De miért tenném?
Hogy kiállj királyodért,
aki a vízért harcol, amit iszol.
Igaz.
De ez politika, nem háború.
- Leonidász idealista.
- Ismerem a magadfajtákat.
A halálba küldenéd az embereidet.
Urad, a királyunk,
300 legjobb harcosát vitte a halálba.
Megszegte törvényeinket,
semmibe vette a Tanács döntését.
- Én realista vagyok.
- Haszonleső vagy.
Ára van mindenkinek. Naivitás
azt gondolni, hogy vannak kivételek.
A spártai jog kimondja, hogy nem
minden ember egyenlő, királyném.
Micsoda szenvedély.
De ne hidd,
hogy egy nő, még ha királyné is,
a csarnokba lépve
férfiakat győz meg igazáról.
Az a csarnok az enyém.
Mintha magam építettem volna.
Most kiszoríthatnám belőled a lelket.
Hiába hallatod hangod,
szavaid süket fülekre lelnek.
Leonidász nem kap erősítést, s ha
visszatér, a jóindulatomon múlik,
hogy börtön várja-e,
vagy még rosszabb!
- Szereted Spártádat?
- Igen.
- Hát királyodat?
- Őt is.
Férjed hazájáért
és szerelméért ment harcba.
Te mit adsz nekem,
ha seregeket küldök északra?
Mit akarhat egy realista
a királynétól?
Azt hiszem, tudod.
Hosszan fog tartani.
Nem fogod élvezni.
Nem a királyod vagyok.
Diliosz!
Remélem, az a kis karcolás
nem tett harcképtelenné.
Dehogy, uram.
Csak egy szem.
A kegyes istenek adtak egy tartalékot.
A százados?
Az isteneket átkozva gyászolja fiát.
Leonidász!
Elvesztünk!
Végünk van, ha mondom!
- Csillapodj! - Egy púpos
az ösvényhez vezette őket!
A phokisziak elmenekültek.
A csatának vége, Leonidász!
Csak akkor van vége,
ha én mondom!
Reggelre bekerítenek minket!
A Tüzes Kapu elesik!
Spártaiak!
Készüljetek a dicsőségre!
Dicsőség? Megvesztél?
Nincs dicsőség!
Csak visszavonulás és megadás!
- Vagy halál!
- A halál túl egyszerű volna, árkádiai!
Egy spártai soha nem vonul vissza!
Egy spártai soha nem hátrál!
Menj, meséld el!
Tudja meg minden
görög az igazságot.
Számoljon el mind a lelkével.
És ha már belejöttél,
számolj el te is.
Az embereim velem jönnek.
Ég veled, Leonidász.
Gyermekeim!
Gyermekeim!
Álljatok körül!
Nem vonulunk vissza,
nem alkuszunk.
Ez Spárta törvénye.
Spárta törvénye szerint harcolunk...
...és meghalunk.
Új kor kezdődik.
A szabadság kora!
A világ tudni fogja,
hogy 300 spártai
az utolsó leheletéig harcolt érte!
Barátom.
Mostanáig úgy éltem,
hogy nem volt mit bánnom.
Azt nem bánom, hogy
a fiam életét áldozta hazájáért.
Csak azt, hogy nem mondtam neki,
őt szeretem a legjobban.
Hogy büszke vagyok rá.
Hogy ő volt minden,
ami bennem jó.
Szívem veled gyászol.
Szív?
Az én szívem csordultig van
gyűlölettel!
Jól van.
Diliosz,
sétáljunk egyet.
Igen, uram.
De egészséges vagyok,
tudok harcolni.
Te vagy az egyik legjobb katonám.
De tudsz mást is,
amit kevés spártai.
Vidd a Tanács elé végső parancsaimat!
Légy hatásos!
Meséld el történetünket!
Hadd tudja meg minden görög,
mi történt itt.
Nagy dolgokról fogsz szólni.
A győzelemről.
Győzelem?
Igen, uram.
Uram, vigyek üzenetet...
...a királynénak?
Nem kell ehhez szó.
Százak távoznak.
Egy maroknyian maradnak.
Csak egy néz vissza.
Spártaiak!
Bőségesen reggelizzetek,
mert ma éjjel
a pokolban vacsorázunk!
A szó most Leonidász asszonyát,
Spárta királynéját illeti.
- Mi ez?
- Semmi.
Bölcs urak, most nemcsak
mint királynétok szólok.
Egy anya áll előttetek,
egy feleség,
egy spártai nő.
Alázattal fordulok hozzátok.
Nem Leonidász küldött.
Az ő tettei hangosabbak szavaimnál.
Azokat az anyákat, apákat képviselem,
kiknek hangja nem hallható.
300 család vérzik
a szabadságunkért,
az eszméért, amire ez a Tanács épült.
Hadban állunk, uraim.
Ha nem küldünk királyunknak
erősítést,
gyerekeink élete a tét.
Védjük meg szabadságunkat.
Az igazságot.
Hogy rend és törvény uralkodjék.
Ezt diktálja a józan ész.
De főképp, mert reményt hozhat.
Hogy a hős sereg nem vész el
a történelem homályában.
Bátorságuk minket is összetart.
Tetteik erőt adnak,
s döntésetekkel ma
előttük tisztelegtek.
Megindító,
felkavaró, szenvedélyes!
De mit sem változtat azon, hogy
urad háborút robbantott ki.
Nem igaz! Xerxész indította,
előtte pedig az apja, Dáriusz.
A perzsák nem nyugszanak,
míg romba nem döntik országunkat.
A bölcsek nem szorulnak
történelemleckére.
Hát melyik leckét ismételjük át?
Elfelejtetted mind?
Tisztelet. Becsület. Dicsőség.
Tiszteletről, becsületről,
dicsőségről beszélsz?
- Hát a házasságtörés?
- Hogy merészeled?
Hogy merészelem?
Nézzétek meg alaposan.
A csalóról lehullt a lepel!
Ne téveszd meg a Tanács bölcseit!
Pár órája sincs, hogy
felajánlottad magad nekem.
Ha gyenge férfi lennék, még
magamon érezném az illatodat.
- Felháborító!
- Szólt a képmutató!
Hasonló fizetséget ajánlott neked,
hogy itt megjelenhessen,
s te elfogadtad.
- Hazugság.
- Csakugyan?
A királyi hálóba csábítottad őt,
az ágyba, min engem is
igen hevesen győzködtél.
Felháborító!
Ő testével kereskedik, míg
férje anarchiát és háborút szít.
Nehéz ezt finom szavakkal illetni,
szajha királyném.
Uralkodóhoz méltó!
Távolítsák el, mielőtt tovább fertőz...
becstelen, piszkos trükkjeivel.
Hosszan fog tartani.
Nem fogod élvezni.
Nem vagyok a királynéd.
Áruló.
Áruló!
Köszöntelek, Leonidász!
Fogadd elismerésemet.
Egy vesztes helyzetből
győztesként kerülsz ki.
Pimaszságod dacára...
az isteni király nagyra becsüli
a spártai harcosok harci tudását.
- Szövetségesévé fogad.
- Add meg magad!
Nincs esélyed!
Gondolj az embereidre!
Könyörgök!
Hallgass a honfitársadra!
Ő a megmondója,
milyen nagylelkű az isteni király.
Sértő szavaid,
förtelmes istenkáromlásaid ellenére...
a Nagy Hadúr hajlandó megbocsátani,
és jutalmat ajánl szolgálataidért.
Földedért harcolsz? Tartsd meg!
Spártáért harcolsz?
Gazdagabb és hatalmasabb lesz,
mint valaha.
Királyságodért harcolsz?
Egész Görögország hadura leszel,
aki a világ egyetlen,
igazi urát szolgálja.
Leonidász,
győzelmed csak akkor lehet teljes,
ha leteszed a fegyvert,
és térdre borulsz isteni
Xerxész előtt.
Több mint 30 év telt el
a fagyos tél és a farkas óta.
Ahogy akkor, most sem félt.
Érezte, ahogy érzékei kiélesedtek.
A tengeri szellő hűvös csókját
érezte verítékező mellkasán.
A sirályok krákogtak,
mintha kevesellnék lakomájukhoz
a több ezer hullát.
Háta mögött 300 katona
egyenletes légzését hallotta.
Készen álltak meghalni érte.
Mind egy szálig...
felkészült a halálra.
Sisakja fojtogatja.
Pajzsa nehéz.
A lándzsádat!
Te ott!
Ephialtész!
Élj örökké!
A lándzsádat, Leonidász!
Szteliosz!
Pusztítsátok el mind!
Sisakja fojtogatja, nem lát,
pedig messzire kell céloznia.
Pajzsa nehéz,
kibillenti egyensúlyából.
A célpont nagyon messze van.
A vének szerint mi spártaiak,
Herkules leszármazottai vagyunk.
A bátor Leonidász bizonyítja
e rokonságot.
Hosszan, hangosan üvölt.
Királyom!
Megtisztelő, hogy veled halhatok.
Megtisztelő, hogy veled élhettem.
Királyném!
Feleségem.
Szerelmem.
"Emlékezz ránk."
Egy király szerény óhaja.
"Emlékezz, miért haltunk meg."
Nem kért dalt,
sem végtisztességet,
sem szobrot,
sem verset hőstetteiről.
Kívánsága csak egy volt.
"Emlékezz ránk",
ezt mondta nekem.
Csak ennyit remélt.
Ahányszor szabad szellem
vetődik e helyre...
az eljövendő századok során,
hallani fogja az időtlen kövek
suttogását:
"Itt fekszünk, vándor,
vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük,
amit megkövetelt a haza."
Így halt meg a királyom,
s vele testvéreim.
Alig egy évvel ezelőtt.
Soká nem értettem királyom
győzelemről szóló szavait.
S lám, az idő neki adott igazat.
Szabad görögtől
szabad görögig
terjedt a hír, hogy a bátor
Leonidász és 300 katonája...
távol a hazától életét áldozta.
Nemcsak Spártáért,
de Görögországért, mindazért,
amit ez az ország jelent!
Most itt,
Plataia sziklás vidékén,
Xerxész hordái
nem kerülhetik el a halált!
A barbárok megszeppentek.
Rettegés lett úrrá rajtuk,
s jeges ujjal szorítja szívüket.
Emlékeznek még, milyen pusztítást
végzett 300 lándzsa és kard.
Most a mezőről látják, hogy
10 ezer spártaival állnak szembe,
akikhez 30 ezer szabad görög
csatlakozott!
Az ellenség túlereje
alig háromszoros.
Egy görögnek ez jó esély.
Megszabadítjuk a világot a sötét
varázslóktól, a zsarnokoktól,
és utat törünk egy minden
eddiginél fényesebb jövőnek!
Adjatok hálát Leonidásznak
és a bátor 300-nak!
A győzelemért!
Rendezte:
forgatókönyv:
Frank Miller képregénye
alapján
fényképezte:
a főszerepben:
további szereplők:
zene:
SubRip by Asimov